Észak-Magyarország, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-13 / 61. szám

2 ÉSZAKMAGYARORSZAí* Csütörtök, 1958, március 13. Papír és ceruza EZ zekiben a napok- ban sok család asztalára kerül papír és ceruza. — Számoljunk! — mondja a családfő és férj, feleség, a kereső gyerekek töprengve, de jókedvűen hajolnak a papírlap fölé, hogy a kifizetésre kerülő nye­reségrészesedés felhasz­nálást megbeszéljék. Valóságos mérleget készítenek. Az egyik oldalra kerül a nyere­ségrészesedés összege — a másik oldalra a beszerzendő dolgok jegyzéke — ruha, cipő, .bútordarabok, háztar­tási és kulturális cik­kek. Nem könnyű a szá- mftgatós, sok gondol­kodásiba, sok fejtörésbe kerül ennek a »külön« jövedelemnek beosztá­sa. Érthető a megfon­toltság, hiszen a nyere­ségrészesedés az egész évi jó munka »jutal­ma«, nem szabad köny- nyelműen elkölteni, »kidobni az ablakon«. A beszélgetés végén megállapodik a család. Pontos egyensúlyba kerül a bevételi és a kifizetési oldal, és a pa­píron ott sorakoznak a beszerzendő tárgyak nevei. A pénz kézhez- kapása után, majd ez­zel indulnak vásárolni az üzletekbe. Sok csa­lád azonban nagyobb célokat akar megvaló­sítani; egész szobabú­tort, televíziót, motor- kerékpárt vásárolni, építkezni. Ezek úgy gondolják, hogy a nye­reségrészesedés összege is tervük megvalósítá­sát mozdítja elő s ezért a »nyereséget-« megtaka­rított pénzükhöz teszik, sőt gyakran úgy hatá­roznak, hogy a nyere­ségrészesedés összegét részben vagy egészben betétkönyvben kérik — ott megmarad és nem folyik el apró-cseprő kiadásokra. Számítgatnak, ter­vezgetnek a családok, de azért mindennapos munkájukról sem , fe­ledkeznek meg. Ho­gyan is feledkeznének meg; hiszen mindnyá­jan azt akarják, hogy idei jó munkájuk után jövőre még nagyobb nyereségrészesedést kapjanak kézhez. D. L. Péntek délben a tiszapalkonyai hőerőmű második turbinája elérte a háromezres forduiatszámot Tjszapalkonyán hetek óta serény készülődés folyik, hogy az erőmű második 50 megawattos gépegységét mielőbb üzembe helyezzék. A cseh­szlovák és magyar szerelők közös összefogásának eredménye: az elmúlt hét közepétől gőzt termel az erőmű harmadik óriási kazánja és elké­szült az I. számú turbina. A hideg­próbák után került sor a turbina anegpörgetéséré. Izgalmas órák és napok következtek. A turbina pör­getését — a kisebb hibák kijavítása és a szabályozó berendezés pontos beállítása miatt — többször megsza­kították. A csehszlovák és magyar mérnö- ■ kok, szerelők éjt nappallá tevő oda- ádó munkája győzelemmel végző­dött. Péntek ■ délelőtt tíz órákor gőzt engedtek a turbinára és lassú forgás­sal felmelegítették. A déli órákban a turbina már hat-hétszáz fordulattal dolgozott. A szerelők közben ellen­őrizték a gép nyugodt járását és hogy a csapágyak nem melegednek-e fel. A turbina forgását egyre gyor­sították és 13 óra 30 perckor elérték az üzemeltetéshez szükséges „bűvös” háromezres fordulatszámot. A sikeres pörgetés után elvégzik a biztonsági berendezések próbáit, majd a turbinát összekötik a gene­rátorral és együtt megpörgetik. Az új ötven megawattos gépegység — amelyet I. számmal jelöltek meg Tiszapalkonyán — előreláthatólag a jövő héten kapcsolódik be az orszá­gos energiarendszerbe. A népek barátsága fíénapjában 14 helyen rendeznek csehszlovák—magyar találkozókat Borsod megyében Alig van olyan községe Borsod megyének, ahol a békebizottságok falugyűléseken, vagy tanyázó esté­ben ne ismertették volna a moszkvai békekiáltványt. A politikai munka *mellett a békeharcosak már a népek barátsága hónapjának jó előkészíté­sén fáradoznak. A járási székhelye­ken például a napokban dolgozták ki a csehszlovák—magyar határta­lálkozók programját. A tervek sze­rint májusban 14 helyen — így Sá­toraljaújhelyen, Jósvafőn, Bükk- szentkereszten, Bánrévén — tarta­nak baráti beszélgetéseket a magyar és csehszlovák békeharcosok. Az ün­nepi gyűléseken a baráti csehszlovák nép küldöttségének ajándékokat is átnyújtanák. Több mint harmincezer forint értékű társadalmi munkát végeztek már az idei tanévben a diósgyőri kohóipari tanulók A diósgyőri 116. számú. kohóipari tanulóintézet mintegy három- százötven növendéke a tanulási időn kívül értékes társadalmi munkát is végez. Így a Lenin Kohászati Művek üzemeiben megtartott gyártákari- tás során több mint ötezer munkaórát dolgoztak, több esetben segítették kirakni a vagonokból a gyárba érkező anyagokat, amivel a kocsiállás- pénz fizetését kerülték el. Az intézet környékének parkosításával, lakó­szobáik csinosításával az eddig végzett munkájuk értéke túlhaladja a harmincezer forintot. A fiatalok a tanév hátralévő részében azt tervezik, hogy a befe­jezett építkezések környékén összegyűjtik a hulladékvasat és abból in­tézetüket vaskerítéssel kerítik körül. A tündökléstől a börtönig — Egy háxasságszédelgő csaló története — KOVÁCS LAJOS huszonhárom­éves, nagyrozvágyi születésű, kőmű­ves foglalkozású bodroghalmi lakos közveszélyes szélhámos. Szinte pél­dátlanul különös „erényekkel” ren­delkezik. Szép karriert futott be a nők körében. Eddigi életútján — ta­lán országosan is övé a babér — törvényesen négyszer házasodott meg, s egyik feleségétől sem vált el. Kovácsnak nagy a munkától való iszonya. Több esetben a társadalmi tulajdon és az egyén terhére elkö­vetett sikkasztások, csalások bűn­cselekményeit követte el. Többszö­rösen büntetett előéletű. Eddig kö­zel négy évet töltött a börtönben, íme, néhány szemléltető mozaik pá­lyafutásából. Az okirathamisító Amikor kiszabadult a börtönből, 1953 novemberében törvényes utón feleségül vette L. M. ózdi lakost. E házasságból két gyermek született. Könnyelmű, léha élete miatt család­iát elhalta, majd közveszélyes mun- kerülésért és okirathamisításért négyhónapi börtönre Ítélték. Három évi börtön BÖRTÖNBÜNTETÉSÉNEK letöl­tése után anélkül, ho<w első felesé­gétől törvényesen elvált volna, 1954. szeptemberében másodszor is meg­nősült. K. E-t vette feleségül. Ezután mint sorköteles, bevonult katonai szolgálatra. Saiát beismerése szerint önkéntes szabadsáemeghosszabbítás és egvéb, a társadalmi tulajdon sé­relmére elkövetett büntettek miatt a katonai bíróság bárom évi börtönre ítélte. Büntetése letöltését az ellen- forradalom félbeszakította, a rab­táborból illegálisan kiszabadult. Disszidál — hazatér 1956 november 4-én feleségül vette T. M-át. A mézeshetek idején felesé­gét rászedte, hogy adja el ingóságait, s a pénzzel együtt Bécsbe disszidáltak. A házasság ekkor sem volt ínyére, a feleségét lelketlenül cserbenhagyta és szabályszerűen, a követség útján visszatért Magyarországra. Hazaté­rése után ismét visszakerült a bör­tönbe, hátralévő büntetésének letöl­tésére. A börtönből 1957 őszén hu­mánus megokolásokból kiindulva fel­tételesen szabadlábra helyezték. Ki- szabadulása után a berentei bányá­ban munkát vállalt, azonban itt is a csaláshoz folyamodott. Az egyik munkatársa tangóharmónikát akart vásárolni. Kovács kapott az alkal­mon. Azt hazudta, hogy Bodrogha- lomban van egy alig használt har- mónikája, de rászorultsága miatt 1050 forintért eladja. S az illető min­den alku nélkül kifizette az 1050 fo­rintot. Persze, azóta sem szól a tan- góharmónika, s a károsult nézhet a pénze után. Közben a munkahelyén felvett 200 forint előleget, 180 forin­tot pedig kosztpénz címén, aztán gyorsan »meglépett«. A negyedik feleség KOVÄCS gondolt egyet: 1958 ja­nuár végén elutazott Mezőcsátra, hogy felkeresse egyik volt rabtársát. Itt vendégeskedett napokig, s egy fénykép útján megismerkedett leen­dő negyedik feleségével, Sz. M-al. A lány megtetszett neki, s elhatározta, feleségül veszi. De nem volt pénze. Elutazott Perecesre az egyik ismerő­séhez. Azzal állított be, hogy felesé­ge a kórházban fekszik, szeretné meglátogatni, de ilyen kopottan szé­gyell bemenni. Kölcsönkért ruhát, cipőt, szépen felöltözött tetőtől talpig. Közben jóhiszemű ismerőse karórát szeretett volna venni. Kovács fel­ajánlotta, hogy ő majd szerez. Ka­pott 750 forintot, így aztán már megjelenhetett a lányos háznál. Nagy sikere volt. Korábbi házasságait el­titkolva, kijelentette: nősülni szeret­nék, azért jöttem, hogy megkérjem a kezét. A lány azt válaszolta, hogy két nao múlva határozott választ ad. S amikor Kovács újra megjelent, a lány »igent« mondott. Elmentek a tanácshoz, de a vőlegény jelöltnek nem volt személyi igazolványa. El­mondta. azért nincs, mert börtönből szabadult. A feltételes szabadlábra helyezése alkalmával hivatalos ira­tot kapott, amely személyi adatait és családi állaootát tartalmazta. Azonban az irat kiállításakor is el­tagadta korábbi házasságait, s így ez nem szerepelt az Írásban, s a tanács az iratot a fennálló rendelkezések ér­telmében hivatalos okmányként a házasságkötéshez elfogadta. Kovács tehát ezen az akadályon is túljutott. Igen ám. de tornyosult a másik aka­dály. Esküvőre kellett készülnie, s ez anyagi kiadásokkal járt. Kovács azonban nem csüggedt, ment min­den, mint a karikacsapás. Azon a címen, hogy berentei mun­kahelyén 6500 forint megtakarított készoénze van, gyűrűre, borra és egyéb kiadásokra 1000 forintot ki­csalt a menyasszonytól. Sőt azt is megbeszélték, hogy az esküvő után felveszik a 6500 forintot. A szeren­csétlen menyasszony hitt neki, s Ko­vács február 4-én negyedszer is meg­nősült. Sz. M-át feleségül vette. 30 ezer forintos hazugság A MEGBESZÉLÉS SZERINT másnap elindultak Berentére és út­közben rábeszélte a feleségét, láto­gassák meg a rokonokat. így aztán a nyékládházi, az emődi és a mező- nyárádi rokonoknál vendégeskedtek napokig. A vendégeskedés közben az emődi rokon elmondta, hogy kutat akar építeni, betongyűrű kellene. Kovács azonnal ajánlatot tett: — Tudok én szerezni! — mondta magabiztosan. — S az 1800 forint máris a markában volt. A mezőnyá­rádi rokonoknál Kovács már disz­kréten bevallotta a feleségének, hogy Berentén nincsen pénze, s hogy a fia­talasszony lelkében ellensúlyozza a csalódottságot, újabb trükkel állt elő: Elhitette az asszonnyal, hogy mint fiatal házas állami kölcsön cí­mén lakásépítésre és bútorvásárlás­ra 30.000 forintot felvehet a bányá­nál. Az asszony kárpótolva érezte magát, s szombaton nagyboldogan el­indultak. Berentén a feleségét kint­hagyta és bement az irodába a 30 ezer forint ügyében. Világos választ kapott: ilyen pénzt nem lehet fel­venni. De ő nem tágított, azt állí­totta, ez már elintézett dolog, s a gépírónövel megiratta a 30.000 fo­rintról szóló átvételi elismervényt. Rajta három aláírással: igazgató, üb. elnök és saját neve. A két aláírás helye azonban üresen maradt. A pa­pírt megmutatta az asszonynak, s hozzátette: a pénztár zárva van, a pénzt csak hétfőn lehet felvenni. Ilyen agyafúrtsággal vezette félre fe­leségét. »Ezen a napon bementem az egyik helyre, ahol betongyűrűt lehet vásárolni, de feleségemet ide sem vittem magammal, mert nem is volt szándékomban betonkarikát venni. S mikor kijöttem, azt mond­tam feleségemnek, hogy minden el van intézve, de csak kedden tudják leszállítani a 15 darab betongyűrűt, s a pénzt is majd ez alkalommal kell kifizetni,« — vallotta a rendőrségem AMIKOR VISSZAUTAZTAK, /az apóséknak megmutatta a 30.000 fo­rintról szóló hamis papirt. Mondani sem kell, nagy volt az öröm. Meg is egyeztek, hogy felveszik a pénzt. El­indultak. Kovács a vonatban elkérte feleségétől a 30.000 forintról szóló át­vételi elismervényt, s majd Hejősza- lóntán egy alkalmas pillanatban ott­hagyott csapot-papot, s egyszer és mindenkorra »meglovasodott«. Per­sze a rokonság körében a szélhámos­ságnak híre gyorsan szétfutott. S amikor egy későbbi időpontban Mis­kolcra utazott, új sógora felismerte és átadta a szolgálatos rendőrnek. Ezzel lezárult a szélhámos ember pá­lyafutása. • Az ügyhöz úgy hisszük, nem szük­séges bővebb magyarázat. Most a rács mögött van az »asszonyszédítő«. Most aztán lesz ideje elmélkedni azon, hogy ilyen utón mégegyszer megnősüljön-e. Az ügyészség most a vádirat elkészítésén dolgozik, s ket­tős házasság és többrendbeli csalás büntette miatt rövidesen' a - biróság előtt felel tetteiért. Éppen ideje! Pál Lajos AZ ASSZONY a fo­nalakat igazítja. A szö­vőszék öreg csontjai kel­lemetlenül nyikorognan. ' Készülő ebéd párázik a tűzhelyen. A lány gyerek a csőrlővel foglalatoskodik. A fonalakat vászon­ná szövi az asszonykéz. Falusi szoba-konyha... De hallgassuk csak, miről folyik a szó! — Nem is tudom, hogy képzelik egyesek a haladást 1958-ban. Két tehénkével szántani ma, amikor láthatatlan gyorsaságú repülőgépek szel- desik á levegőt! Egy-két, tíz holdon kínlódni egy családnak, amikor az ember kitör a föld szférái­ból a világűrbe. Én azt tartom, nem megy ez így, nem mehet így sokáig. — Ezekét nem én mondom, hanem Majik András gadnai közép­paraszt, aki immár február eleje óta az új gad­nai termelőszövetkezet elnöke. Régóta járom a borsodi falvakat, de ilyen előrelátó, haladni akaró parasztemberrel ritkán találkoztam-, mint-Majik András. Nem most alakul először Gadnán termelő- szövetkezet. Az ellenforradalom előtt szövetke­zeti község volt. 5ö őszén szétszóródtak, pedig már a gazdagabb szövetkezetek közé tartoztak. Saját gépkocsijuk volt, 50 darab juhuk, 170 ser­tésük, a szarvasmarha állomány is 70—80 között volt. — Én november 28-ig abból a szövetkezet­ből semmit sem vittem el. Mit tehettem? Meg- zavarodott a falu. Szétmentünk. Nagyon fájlal­tam a vagyon széthurcolosát, a feloszlást. Annyit mégis sikerült elérnem, hogy a juhászai cgyütt- .maradt. Gondoltam, legalább juhász-szövetke­zetnek maradjunk meg. Most, tavaly októberben ez is szétosztódott. Azt nem állítja Majik András, hogy a régi szövetkezetnek nem voltak hibái. Voltak. A szer­vezésnél, meg azután is. De 56-ban már jól ha­ladt a gazdálkodás. Ezt mindenki elismeri, és ezt nem is felejtették el a gad-aaiak, ezért alakult most új szövetkezet a régi nyomdokán, Mikét nem késé fnéfr, Andecus? — ITT JÁRTAK a pártbizottságról, a ta­nácstól Simon és Szabó elvtársak. Érdeklődtek, hogy élünk, mint gazdálkodunk. Mi is elmond­tuk a mondanivalónkat, ők is. Az én fejemben már jóideje rágódott a tsz újjáalakításának gon­dolata. Beszélgettünk... Papírt, ceruzát vettem. Számoltam. Nézem, hogy boldogulok így a gaz­daságomban, és hogy a szövetkezetben. Kérde­zem a családot: Mit csináljunk? — Csak azt, ami jobb, ami helyesebb. — Döntöttem... Február 7-én kilenc taggal 70 katasztrális holdon megalakítottuk az új szövetkezetét. Kisiczki József meg János voltak az elsők, aztán jöttek a többiek. Középparasztok. Azt mondtuk: csak olyanokat várunk, akik magukénak érzik a szövetkezést. Azoknak van köztünk helyük, akik nemcsak aláírják a. belépési nyilatkozatot, de a szívük is a szövetkezeté. — Ha összeállnak, hogy szívvel-lclekkel dolgozzunk, megsokszorozódik a jövedelem, de olyanokkal nem érdemes szövetkezni, akik azért lépnek be a tsz-be, hogy szabaduljanak a mun­kától. — Eddig csak középparasztok vagyunk együtt. Megmutatjuk, hogy a középparaszt is tud járni az új úton. De szívesen fogadjuk a kisebb birtokosokat is, mindenkit, aki becsületesen ve­lünk akar haladni. Az viszont szerintem nem járja, hogy például egy-két holdas gc&daságból a fiatal munkabíró gazda elmegy az iparba és a földdel az öreg lép be a szövetkezetbe. A gadnai szövetkezet törzse már együtt van. Február óta is szaporodtak, s még most is szép számmal ka­csintgatnak a szövetkezet felé a. gadnai gazdál­kodók közül. Sokan tudják, érzik, hogy ott volna j*bb, hogy előbb-ulóbb belépnek, csakhát a fa-> Az 1956—57-es és az azt megelőző tanévekben'általában tízen alul volt a tudományos diákkörök száma a miskolci Nehézipari Műszaki Egye­temen. Az 1957—58-as tanévben je­lentős előrehaladás tapasztalható ezen a téren, amennyiben most már minden tanszék mellett alakult tu­dományos diákkör, s így az idén már tizenhárom működik. Az egyetemi oktatók vezetésével és irányításával dolgozó diákkörökben több mint száz 13 tudományos diákkör működik a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen egyetemi hallgató végez így értékes kutatómunkát, ami mind az elméle­ti, mind pedig a gyakorlati tudás el­mélyítését szolgálják. Különösen jól dolgozik a mechanikai technológia I-es, valamint a mechanikai tanszék mellett működő diákkör. Az előb­biek egy csoportja jelenleg az alkat­részek felületi rétegének krómmal való kezelésével foglalkozik, ami az acélok kopásállóságát növeli. A má- (si.k diákkör a szilárdságtan elméleti problémái, illetve a méréstechnika területén végez kutató munkát. Ez a diákkör, amely a mechanikai tan­szék negyedéves gépészhallgatóinak egy csoportjából tevődik össze, ma­guk által választott feladatként a palásfcmaró fogprofilok és villás csa­varkulcs feszültség megállapításá- 1 naik elemzését végzi — sikerrel. Az eleven és szorgalmas diákköri i kutatómunkáról a kör tagjai tudo­mányos előadás formájában a legkö­zelebbi mérnöknapon is beszámol­nak, később pedig, az egyetemről ki­kerülve, az ipari üzemekben gyakor­latban értékesíthetik tapasztalatai­kat.---------------o--------------­D iáktüntetés Párizsban a fasiszta mesterkedések ellen Farias (M*fl) Kedden este Párizs diáknegyede- ben impozáns tüntetéssel tiltakoztak a francia főváros kommunista, szo­cialista, radikális, haladó katolikus és tengerentúli diákjai a fasiszta csoportok mesterkedései ellen. Többezer főnyi tüntető tömeg a Boulevard St-Machelan rendőrség­be ütközött, amely nagy erőt mozgó­sítva vonult ki a diákok ellen. A rendőrök és az egyetemisták ősrte- ütközésekor számos diák . megsebí* sült. Sok egyetemistát előállítót Uik. % lusi lassúság Gadnán otthon van. — MEGVÁROM a többieket... — így be­szélnek. Igazuk van-e, vagy sem? Nem kergeti őket a botosispán, az tény. Meg inkább gondol­ják meg háromszor, de jól, mint egyszer rosszul. De az is igaz, hogyha hamarabb kezdik, koí-áb- ban megerősödik a szövetkezet. A termelőszövet­kezet felsőbbrendűségét elismerik a még kívül­állók, a közeledők. Nem vitatják — jobb a nagy- gazdaság a parcelláknál. Ha pedig valami jó, az mielőbb még jobb. A lassúság, meg a megszokottság Izöti a gad- naiakat is. így gondolkodik ez a csavaroseszű megszokottság. — Mert ha nincs, nem is lett volna — (t. i. termelőszövetkezet) —, tehát hagyják békén ezek a nyugtalanok, ezek a szövetkezők a falut. Hagyják ebben a télutói tespedtségben. — Hát érvek az ilyen gondolatok? — kérde­zem a gadnaiaktól. — Ez annyi, mintha azt mon­danám: lm víz nem volna, eső sem esne, ha va­lamikor nem találják fel a vasekét, ma is faekc- 1 vei szántanának a gazdák, Érvek ezek a tovább­haladás ellen? Nem! Mellette. Es ma már a vas­eke is korszerűtlen szerszám világviszonylatban.' Univerzális traktorok teszik olcsóbbá a mezőgaz­daság termékeit a világpiacon. Ezzel a magyar mezőgazdaságnak is lépést kell tartani. Hogyan? Majik András és társai megadták erre a választ. ‘ A TÖBBIEK is választani fognak, mert a, szövetkezet már meg van, és meddő az az okos-, kodqs, hogy mi lenne, ha nem lett. volna.. Nap-, nap után több gazdálkodó Htja meg ezt az igaz-, ságot. A minap is ittjgrt az elnöknél egyikük. — Mikor nem késő még András? — kérdez-' te. Erre azt válaszolta az ugyancsak csavaros-' eszű Majik András, hogy: — Nézd csak komám, • én azt mondom érre: sose késő, de minél később 1 jössz, annál többet vesztesz. ! NAGY ZOLTÁN!

Next

/
Thumbnails
Contents