Észak-Magyarország, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-04 / 53. szám
f Világ proletárjai egyesüljetek himsmnsm A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Új székházat kap a Vízügyi Igazgatóság XIV évfolyam 53. szám Ára 50 fillér 1958 március 4, kedd JWzs'V.' Öröm lesz nézni, milyen szépen halad előre a dolgozó nép Kádár János elvtárs beszéde a SZÓI XIX. kongresszusán Kedves Elvtórsak! Csatlakozom Marosán elvtárs elhangzott felszólalásához, amelyben a párt Központi Bizottsága nevében üdvözölte a kongresszust és jó munkát kívánt. Ennek a tanácskozásnak jelentőségét növeli, hogy az osztályháborút egy nagy csatájában győzelmet aratott magyar munkásosztály szak- szervezetei tartják most kongresszusukat. A harcban, amelyre utaltam, eldőlt, hogy ebben az országban továbbra is a munkásosztály rendelkezzék-e az anyagi eszközök és az emberek élete és tevékenysége felett, vagy pedig a burzsoázia. A magyar nép úgy döntött, úgy harcolt, és úgy cselekedett, hogy a munkáshata- lomnák kell megmaradnia és a munkáshatalmat kell erősíteni. Ezért a szakszervezetek aktív tagjainak, méginkább funkcionáriusainak központi feladata, hogy minden kérdést a munkáshatalom erősítésének alárendelve vizsgáljanak. Amíg munkáshatalom van eij országban, addig mindig lehet vitatkozni és dönteni is arról, hogyan alakuljon a családi pótlék, a szabadság, ki mennyit fizessen az üdülésért, és prograsszív legyen-e, vagy degresszív, ha nincs munkáshatalom, akkor a mindezek feletti vitákat beszüntethetjük. Erről nem szabad megfeledkeznünk. Ez a, kongresszus erősíteni fogja a magyar dolgozók tudatában, tömegeiben a munkás-nemzetköziség gondolatát is. Hogy az átmenetileg lüidrésujtött magyar munkásosztály, felülkerekedhetett,, gz annak tulajdonítható. hogy a legszükségesebb pillanatban a nemzetközi .munkás- mozgalom a magyar munkásosztály segítségére sietett, (Nagy taps.) Az elvtársaik tudják, hogy mi most a testvéri Román Népköztársaságban jártunk. Megtisztelő feladatnak és kötelességnek teszek eleget, amikor átadom Önöknek a Román Népköztársaság dolgozóinak forró, testvéri üdvözletét. (Hosszantartó lelkes taps.) Ottani találkozásaink során mindenütt arról beszéltünk, hogy azokban a napokban, amikor a magyar munkásosztály veszélyben volt, aggodalom töltötte el a testvéri országok dolgozóit, a magyar nép szabadságáért és egy kicsit önmagukért is, meri; a mi sorsunk — és ez a tudat mindinkább erősödik — össze van kötve. Közös volt az örömünk, hogy az imperialisták és az osztályéllenség próbálkozását sikerült megsemmisíteni és a Magyar Népköztársaság, valamint a Szovjetunió vezette szocialista tábor, a proletárnemzetköziség nem lett gyengébb a magyarországi ellenforradalmi felkelés hatásaként, hanem tovább erősödött. Most olyan helyzetben vagyunk, hogy az anyagi eszközökkel, az alapvető termelési eszközökkel, a hadsereggel a munkásosztály rendelkezik, de van még egy terület, ahol a munkásosztály ha- talim még nem teljes és ez az emberek gondolkozása. A reakciós burzsoáziának és az imperializmusnak — mert ők is szereztek hasznos tapasztalatokat a magyarországi események során — most nem jut eszébe támadást szervezni és indítani a Magyar Népköztársaság ellen — és ez az ő egyik hasznos tapasztalatuk (élénk derültség), de nem mondtak le arról, hogy uralják a mi tömegeink egy részének gondolkodását, vagy nagy részének gondolkodását bizonyos kérdésekben. Nekünk tehát rendszeresen, nagyon komolyan, sokat kell harcolnunk , azért, hogy ne csak a fegyverek, meg az esztergapadok fölött, de az emberek gondolkodásában is a munkásosztály gondolatai, eszméi uralkodjanak. Enélkül nem lehet jól építeni és dolgozni. Meggyőződésem szerint a szakszervezeteknek attól a naptól kezdve, amikor a munkásmozgalom hajnalán világrajöttek, egészen addig amíg létezni fognak alapvető feladatuk, hogy a munkások érdekében kérjenek és követeljenek. De igen nagy különbség van aközött, hogy kitől kérünk és követelünk, hogy milyen társadalmi rendszerben él, kér és követel az a szakszervezet. Kérni lehet mindig, követelni is lehet, de ha igaz, akkor a szakszervezetekben is úgy kell gondolkozniuk az embereknek, mint az ország gazdáinak. A kapitalistákkal szemben például a Horthy-Magyarországon a szak- szervezetben elég volt az a tudomány, hogy: kérek és követelek, és aki ezt gerincesen és rendszeresen csinálta, az jó szakszervezeti funkcionárius volt. Felfogásom szerint ma az a jó szakszervezeti funkcionárius, aki tudja, hogy a dolgozók érdekében mit kell kérni, mit kell követelni, de azt is tudja, hogyan és honnan lehet azt megadni. Ez új és állítom, hogy nehezebb tudomány, mint önmagában az, hogy okosan és jól állapítsuk meg, mit kell kérni és követelni a munkásosztály számára. Amióta munkásosztály van, azóta harcol a burzsoáziával az eszmék terén is. A burzsoázia előnyben van ebben a harcban egy tekintetben, neki teljesen elegendő, ha a munkások nem gondolkoznak, mert akkor már ő az ura az eszmének. A munkásosztály érdeke viszont azt kívánja, hogy gondolkozzanak az emberek. Természetesén könnyebb nem' gondolkozni, mint gondolkozni és ezért a mi munkánk nehezebb, az emberek tudatát kell meghódítani. De vám a munkásosztálynak is egy előnye ebben a harcban: az ő igazságai erősebbek. Valamikor, sok évtizeddel ezelőtt tulajdonképpen két ember volt, aki meg tudta fogalmazni a munkásosztály eszméit: Marx Károly és Engels Frigyes. Nézzenek csak körül: állítom, hogy ma a világon — persze nemcsak a szocialista. Iranern a kapitalista és gyarmati világom — körülbelül egymilliárd ember vám, aki értelmesem meg tudta fogalmazná a munkásosztály eszméit és követeléseit. (Nagy taps.) Étn azt kérem, hogy itt a vitában is, és később az Összes kérdéseket az uralkodó munkásosztály pozíciójából vessék fel. Ebbe beletartozik a kérés és követelés, de beletartozik az adás »tudománya« is. Néhány szót a vitatott kérdésekről. Nem akarom befolyásolni az elv társakat, csak vitatkozzanak ezen. A családipótlék feltétlenül fontos kérdés. Ha kapitalista országban lennénk — bál* ott sem szabad demagógiát űzni. mert a szolid munkásmozgalom nem a demagógián, hanem a szocializmuson nevelkedik — ott, mondjuk lehetne azt válaszolni, hogy csak növeljük minél jobban a családi pótlékot. Szocialista viszonyok között ma már nagyobb a felelősségünk. Mi azt mondjuk, hogy a szocializmus építéséhez szükséges a dolgozók anyagi érdekeltsége. Ezért akarunk úgy dolgozni, hogy a szocializmus építése együtt járjon a dolgozók, s köztük a sokgyermekes családok életszínvonalának emelkedésével. Ami az egyes- dolgozót illeti: minél többet tud adni a társadalomnak aszerint keressen. Felmerült egy másik kérdés: rendelkezzék-e különleges jogokkal a szakszervezeti tag? Mi hónapok óta harcolunk azért, hogy párttag sem rendelkezhetik különleges jogokkal. Tisztelem a szakszervezeti tradíciót, de úgy gondolom, a szakszervezeti tagság sem több, mint a párttagság. A mi törvényeink szerint ebben az országban minden állampolgárnak jogegyenlősége van. Ezt mi nem szeghetjük meg. Az állam csak egyformán biztosíthatja « jogokat, ♦ akár szervezett munkás valaki, akár ♦ nem. Ha ez másként lenne, holnap J mindenki belépne a szakszervezetbe, és az sokkal inkább hasonlítana a Mussolini-féle korporációhoz, mint egy. szakszervezethez. így tehát nem helyes. Mégis lehet valamit csinálni. Nyújtson a szakszervezet az ő saját eszközeiből valamit a tagjainak, amit más államipolgár nem élvez. Erre a mi alkotmányunk, a mi törvényeink lehetőséget nyújtanak. Itt vita folyik arról, hogy két, három vagy négyévenként tartanak-e kongresszust. Ha megkérdezek egy egyszerű miinkást, hogy mikor legyen kongresszus, biztosan azt mondja, hogy nem bánja ő, akárhány- évenként, de azt csinálják, amit csinálni kell. Nézzék meg összes nagy szakszervezeteinket: ahány éves a szakszervezet, körülbelül fele annyi kongresszust tartott. Valamivel kevesebbet, mert a háború idején nem tudott kongresszust tartani. Régi és jó tradíció, hogy a szakmai szakszer- vezetők kétévenként tartsanak kongresszust, nincs okunk, hogy ezt megbents-uk. (Helyeslés.) A funkcionárius ne csak a funkcionárius fejével gondolkozzék, hanem figyelje a tömegek érzését és gondolatait. Csak az a szakszervezet dolgozik jól, amely a kongresz- szust, ha a feladat megkívánja, akár minden évben összehívhatja. Ma már nyugodtan mondhatjuk, hegy az emberek a munkáshatalom mellett vannak. Általában rend van nálunk, de azért az ellenforradalom után abból' az általános lazaságból még visszamaradtak nem jó dolgok is. Dolgoznak az emberek, de még nem olyan szorgalmasan, ahogyan a mi-népünk dolgozná tud, ha akar, és egy kicsit még többet dalolunk, vigadunk mindenféle címen. Valami kis árnyalati igazításra van tehát szükség. Itt van például a nyugdíjasok ügye. Nem akarom az összes kérdéseket megvitatni, de egy körülményt vegyünk figyelembe: nálunk a felnőtt lakosság viszonylag igen nagy százaléka nyugdíjállcmányban vaii. El lehet határozni, ha akarjuk, hogy az. ország lakosságának egyharmadát nyugdíjba helyezzük, ennek nincs semmi akadálya, az országgyűlésen többségünk van, meg tudjuk szavazni, de gondolkozzunk. A lakosságnak minél nagyobb része van nyugdíj állomány b an, tör vényszerűen annál alacsonyabb színvonalon kell, hogy éljenek a munkában lévők és a nyugdíjasok is. Ugyan ez a helyzet az életnívó felemelése tekintetében is. Sok nép dolgozik és harcol rajtunk kívül a szocializmusért. Mi nagyon büszkék vagyunk, hogy 1919-ben az elsők között harcoltunk ezért, ez jó dolog. De ha az elmúlt évtizedeket nézem, akkor azt látom, hogy a szovjet, a kínai, a román munkás is harcolt és a többi ország munkássága is. Ha mindent összevetnénk, harcot, vérveszteséget, áldozatot, munkát a szovjet emberek harcával, vérveszteségével, áldozatával, munkájával, akkor azt látnánk, hogy mi kevesebbet áldoztunk ugyan mint ők, mégis imitt-amott nagyobbak az igényeink. Ami a perspektívát illeti, nincs félnivalónk. Az ügyek általában jól állnak nemzetközi téren is. Előre fog menni a szocializmus ügye, még a béke ügye is. Előre mennek a magyar szak- szervezetek is. A párt segíti a szakszervezetet, de a pártra és a szakszervezetre is vonatkozik, hogy a tömegekkel együtt kell haladni. Ne sajnálják a fáradságot! Ha kongresszusi előkészületről van szó, akkor amiatt, ha nem akkor anélkül, de nagyon, nagyon fontos, hogy együtt legyenek a dolgozókkal, sókat és nagyon gyakran beszéljenek iiiüiaii iiiíilflü íifts^C • ..........yt I li Q r i C A IwATÓ SÁV. ■ v -:A Miskolci Tervező Irodában elkészült a miskolci Vízügyi Igazgatóság székházának terve, amelyet a Malinovszkij és a Vörösmarty utcák találkozásánál akarnak felépíteni. Az épület tervét a miskolci építészeti kiállításon is bemutatták. (Tervezte: ifj. Horváth Béla,) a dolgozók kérdéseiről. Egyetlen fájó dolgot ne fojtsanak bele az emberekbe, engedjék, hadd mondják el. Könnyebb a szívük, ha kimondhatják, ami fáj. Ha látják, hogy tudnak a bajukról, ha foglalkoznak velük, ha rendes választ kapnak. Nem hiszem, hogy van egyetlen egy olyan kérdés is, amelyről nyugodt lelki- ismerettel az igazság alapján nem tudnánk a dolgozóknak kellő felvilágosítást és útmutatást adná. Sok szó esett arról, hogy az életszínvonal emelésére most nincs lehetőség. A lehetőség elvileg most is megvan, csak nincs realizálva. Senki sem tud bennünket megakadályozni abban, hogy 10, vagy 20 százalékkal többet és jobban dolgozzunk. Ebben az esetben esetleg 10, vagy 20 százalékkal többet fordíthatunk a szociális juttatásokra is. Ki tarthat visz- sza bennünket ettől. Ez csak akkor nem megy, ha nincs meg bennünk az eltökélt akarat és nem tudjuk a tömegeket magunkkal vinni. Álljunk a talpunkra, vigyük a tömegeket és mindjárt realizálni tudjuk azt a lehetőséget, amit adott. Milyen lehetőség kell még a munkásosztálynak? Az ország gyönyörű, a táj szép. a föld termékeny, víz van, dolgozni lehet, iaz emberek szorgalmasaik, szaktudás van. Mi keli még? Akarat kell. A múlt évben is, januárban, februárban megjártuk. Mindenki abból indult ki, ami akkor volt. Hiába mondtuk, hogy nem lesz ez örökké így, ne azt a januárt vagy februárt tervezzék meg. Az év folyamán a fejlődés túlhaladta a tervünket. Ezt ebben az évben is meg kell csinálni. Ha így lesz, akkor ezt a nem realizált lehetőséget megteremtjük. Meg fogják látni: Öröm lesz nézni, milyen szépen halad előre a dolgozó nép. (Hosszantartó lelkes taps.) (MTI)-OO0Megnyílt az idei tavaszi lipcsei vásár Lipcse (MTI) Szombaton este ünnepélyesen, megnyitották áz idei tavaszi lipcsei vásárt. A lipcsei Capitol-moziban megrendezett hagyományos ünnepségen többek között megjelent Walter Ulbricht, az NDK minisztertanácsának első elnökhelyettes-e,. a NSZEP Központi Bizottságának eláő titkára, a kormány több tagja, valamint a világ minden, tájáról Lipcsébe érkezett kormány- és kereskedelmi küldöttségek tagjai, köztük a Magyar Népköztársaság kormányküldöttsége is, élén Incze Jenő 'külkereskedelmi, miniszterrel. Az ünnepi megnyitó beszédet Heinrich Rau, az NDK minisztertanácsának elnökhelyettese, belnémet 'és; külkereskedelmi miniszter tartotta. A lipcsei vásár vonzóereje ebben az évben * tovább növekedett, s a világkereskedelem idei találkozóján »0 ország vesz részt.-oooNőtanácsaink a Nemzetközi Nőnapra készülnek Hangyabolyhoz hasonlít mostanában a megyénkben működő nőtanácsok élete. A nőmozgalom lelkes képviselői és az aktívák már hetek óta önzetlenül szorgoskodnak, lázasan készülődnek március 8, a Nemzetközi Nőnap méltó megünneplésére. Ötletekben gazdag, szebbnél szebb terveiket szőnek, lelkes politikai és szervező munkát végeznek, hogy megyénk asszonyai az egységes kiállás jegyében tegyenek hitet a szeretet, a béke és a barátság eszméje mellett. A készülődésről szólnak az alábbi hírek: Az edelényi járásban: az előkészületek során tíz helyen: Szinpetri, Szögliget, Szőllősardó. Teresztenye, Ziliz, Bódvarákó, Borsodszirák, Lád- besenyő, Rakaca és Nyomár községekben nőtanácsoikat alakítottak. A járás községeiben — ahol már működik nőtanács — az asszonyok kezdeményezésére március 8-án vendégül látják a sokgyermekes anyákat, meglátogatják a beteg asszonyokat és megajándékozzák a 8-án született gyermekeket. Az edelényi Vörös Zászló, a szend- rői Szabad Föld Tsz-ekben és Al- berttelepen ankétot szerveznek, ahol ismertetik a nők jogait, s az egyenjogúsággal kapcsolatos kérdéseket. A mezőcsáti járás területén az elmúlt hónapban 17 községben alakult meg a nőtanács. A járási székhelyen a helyi nőtanács kultúrműsorral készül a Nemzetközi Nőnap megünneplésére. A szikszói járás minden községében kedves ünnepségekre készülnek. Ismertetik a moszkvai békekiált- ványt, kultúrműsorral egybekötött ünnepi esteiket rendeznek. Aszalón például a nőtanács egésznapos találkozót szervez a tsz, az állami gazdaság és az egyénileg dolgozó parasztasszony óik részvételével, melyen vendégül látnak (két szovjet asszonyt is. Az egésznapos programban többek között az alábbiak szerepelnek: látogatást tesznek a tsz-asszonyek otthonába, este pedig a' szikszói nőtanács kultúrcsoportjának fellépésével műsoros összejövetelt rendeznek a falu asszonyai számára. Alsóvadászon és Ongán március 8-án teaestet _ rendeznek, . melynek bevételét a gyermekváros megsegítésére fordítják. Szikszón a sokgyermekes édesanyákat megjutalmazzák, azt a a anyát pedig, aki március 8-án szül, meglátogatják és ajándékokkal kedveskednek neki. Továbbá hangos-* híradó útján köszöntik a dolgozó édesanyákat, s a járás legjobb dolgozó asszonyainak üdvözlőlapokat küldenek. A Hazafias Népfront megyei bizottsága március 7-én húsztagú no- küldöttséget fogad. A nőküldöttség tagjai a megye legfontosabb üzemeinek és termelőszövetkezeteinek nődolgozói közül kerülnek ki, s a nőtársadalom minden rétegét képviselik. Részt vesz a fogadáson -egy négytagú csehszlovák nődelegáció is. Március 8-án a miskolci nőtanács délután 3 órai kezdettel a diósgyőri Művelődési Házban nagygyűlést rendez, ahol Komócsin Zoltán elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja szól az egybegyűltekhez. Ezt követően az Avas-szálló összes termeiben, mintegy 400 fő részvételével baráti találkozók tartanak.
