Észak-Magyarország, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-27 / 73. szám
Csütörtök, 1958. márcia. ..í^híVlAtíl’AEÜRSZAU Az esztrádró!, a közízlésről, és a rendező szervek feladatairól MINTEGY két hónappal ezelőtt gyorsmérleget készítettünk az Országos Filharmónia miskolci területre levetített mimikájáról és abban külön foglalkoztunk a Filharmónia esztrád- rendezvényeinek hibáival. Az eltelt idő alatt az esztrád-műsorok területén nem állott be jelent ős változás, sőt a Filharmónia átszervezésével egyidejűleg több kézbe jutott könjr- nyűműíajú műsorszer ve zés még több lehetőséget ad alacsonyabb színvonalú, vagy éppen selejtes műsoroknak a közönség elé vitelére. Számos újságcikk foglalkozott az elmúlt időkben az esztráddal, a szervezők munkájával és az esztrádnak a közízlés befolyásolása terén tapasztalt szerepével. Legutóbb a Népszabadság »Az esztrád és közönsége-« címmel ugyancsak hosszabb cikkben próbált ennek a kulturális dzsungel- nek a közepébe hatolni. Megállapítja a Népszabadság, hogy a köztvidatban. a könnyűműfaj fogalma néhol már egybeolvad az igénytelenség fogalmával; talán azért, mert igazán jó esztrádmüsort bizony ritkán látunk. Mi teszi az esztrádot annyira igénytelenné? Véleményünk szerint a műsorok felületes szerkesztési módja és a rendező szervek túlzott üzletiessége. Az esztrád-műsorok zömének semmiféle szerkezeti egysége nincs, a rendezőszerv által kiválasztott néhány szereplő mintegy »meleg •mikrofon-váltással« váltja egymást a pódiumon, előad egy-egy agyoncsépelt számot, amit éppen tud, vagy amihez éppen kedve van, »letudja« a felléptét és így csak eltelik a két óra műsoridő. A műsor-címeknek rendszerint semmi közük nincs a műsorban előadottakhoz, kiáltó jellegük főleg a j egyelővét éli terv teljesítését szolgálja. AZ ELMÚLT IDŐBEN nagyon kevés volt az olyan esztrád-műsor, amelyben a szerkesztést föl lehetett ismerni, amelyben lehetett találni egy olyan, az egész műsoron végighúzódó fonalat, ami egységes jelleget adott a produkciónak. Ilyen volt például a »Váczi utcán« című esztrád-műsor. Sajnos a rendező szervek dramaturgiai osztályai (ha egyáltalán működnek ezek), semmi gondot nem fordítanak a műsor színvonalára. Arra, hogy az nyújtson is a közönségnek valamelyes művészi élményt. Eltévesztik szem elől az esztrád hivatását. Az esztrád, mint a legszélesebb és legheterogénebb összetételű kö- zönségíömeghez szóló műfaj, a szórakoztatás mellett nevelőfeladatot is kell, hogy betöltsön. Feladata lenne, hogy a ma még csökkentett igényű közönségtömeget közelebb hozza a művészethez, a könnyűzene, a köny- nyebb szórakozás művészi színvonalon nyújtott produkcióinak megszerettetésével. a tartalmasabb, komolyabb művészetek iránti érdeklődés útjára rávezesse. Ezt a rendkívül jelentős feladatot adják föl a rendező- szervek dramaturgiái, amikor a műsorok összeállításánál egyedüli törekvésként csak egy-egv »nagyágyú« és mellé a »slepp« nevének a plakátra- tűzésében merül ki látszólagos tevékenységük. A közönség gyakran csalódik a műsorokban, nem érkezik meg a várt művész, mást hah, mást lát mint amit vár, sőt mint amit ígértek. Amit hall, vagy lát is, azt már többször élvezte, esetleg jobb előadásban is, igényednek, ízlésének fejlesztéséhez a műsor nem adott semmit. Az esztrád műfaj fejlődésében tapasztalható stagnálást a rendező szervek különféle okokkal magyarázzák, a lapok is igyekeznek megfelelő Irodalmi délután — és a fiatalok A meghívásnak örömmel tettem eleget, amikor a Dayka Gábor- utcai általános iskola egyik növendéke a zenedében rendezett irodalmi délutánjukra meghívott. Vörösmarty Mihály szívhez, lélekhez szóló" gyönyörű gondolatai, a reformkor páratlan gazdag•- ságú költőjének szavai örök élményt nyújtanak, ha azokat szépen és igazán tolmácsolják. Kém hivatásos előadóművészek, hanem általános iskolások álltak a pódiumra, egyik-másik talán először lépett ilyen nyilvánosság elé életében, de mégis ösz- szességében, Bárczy Já- nosné szövegével együtt szép élményben volt részünk. Bár a kritikát előző lapszámunkban Bárdos József né közreadta, hadd tegyem még hozzá szubjektív benyomásaimat. A kis szereplőgárda közül magasan kiemellcedett Frisovszki Éva és Csodá Jolán ének-kettőse — no és a zongorakisé- rét! A többi, szereplő- verselők kissé leckestílusban mutatkoztak be. Ez persze nem ront a kezdeményezés értékén, hiszen — hadd tegyem hozzá a másik észrevételt: éppen az a nagyszerű, hogy általános iskolások (akik talán fel sem tudják mérni Vörösmarty igazi értékeit) fogtak hozzá a nagy költő bemutatásához — amennyire ez tehetségükből futotta. Az ifjúsági könyvtár adósságot törlesztett ez újabb rendezvényével, de még Mindig adósunk maradt! BárcLos- né, kritikus-kollégám hiányosságként említette, hogy nem vett részt néhány általános iskola. De talán nem is ez a legfőbb hiba! Az iskolán kívüli fiatalság hiányzott innen — és a jövőben őket is meg kell hívni. Azokat, akik az előadás alatt a zenedével szemben lévő téren futballoztak. (—ri) választ találni rá, hosszú idő óta találgatnak, de lényegében semmi új nem történik ezen a téren. _ Már- már úgy néz ki, hogy az esztrád valóban túlélte önmagát és az átlagos esztrádműsor csaló a túlzottan lecsökkented kultúrigényű közönség érdeklődésére tarthat számot. Sajnálatosan. a különféle »maszek-ízű« esztrádrendezvények mellett. a hivatalos népművelési intézmények rendezvényeiben is fellelhető olyan elképzelés, hogy — főleg anyagi okokból kifolyólag — inkább a legalacsonyabb kultúrigényű közönséghez igazodnak, azt kívánják kiszolgálni, mintsem új utakat keresve, az igényesebb közönségnek újabbat, jobbat, művészibbet nyúj tanának. HELYES TÖREKVÉS AZ, hogy a Filharmónia örökébe lépett Országos Rendezőiroda Budapesten már rendez igényesebb műsorokat, de nem elégedhetünk meg csak a főváros kiszolgálásával. Tűrhetetlen állapot, hogy vidékre a kultúráiból a selejtesebb jusson, s csak azokat a művészeket láthassa, s azokat a műsorokat hallhassa a vidéki közönség, amelyeket ad hoc-szerűen éppen lehoznak. A hivatalos rendező szervek ne elégedjenek meg azzal, hogy »megy a műsor« vidéken így is, hanem próbáljanak a magasabb kultúrigényű vidéki közönség kívánságainak is eleget tenni — még ha az átmenetileg pénzbevételi csökkenéssel is jár. Ha az esztrádműsorok színvonaláról írunk, néhány szóval a szervezőkről is meg kell emlékeznünk. Nem minden, szervezőről, hanem a hivatalos műsorrendező-szerv ekn ek vidékre kiküldött munkatársairól. Azért szükséges erről megemlékeznünk, mert hetilapjainkban vidéki kulturális problémáiéi nem lehet cikket olvasni anélkül, hogy az érintett község, vagy város kulturális bajaiért ne kizárólagosan, vagy legalábbis ne túLiycmóyészt a szervezőket okolnák. Ezek a szervezőik a hivatalos, állami műsorrendező szervek műsorait propagálják vidéken. Tagadhatatlan, sokszor nagyon selejtes műsort, de a műsor kiválasztásáért nem ők a felelősek, tehát az elmarasztalás sem őket illeti elsősorban. A könnyű műfaj, az esztrádműsor kérdése komoly kultúrpolitikai feladat és egy-egy vidéki területnek a kulturális problémáit, bajait, a köny- nyűműfaj terén jelentkező országos problémát nem lehet egy-egy állami szerv szervezőjének elmarasztalásával megoldani. NAGYON HELYES, hogy központi lapunk, a Népszabadság is foglalkozik az esztrád kérdésével. Hisszük, a műsorigazgatóság és a hozzá tartozó rendezőiroda meg fogja találni a módot arra, hogy az esztrád a pénzbevételi forrásból valóban a közízlést szórakoztatva fejlesztő nevelőeszközzé váljon. Benedek Miklós ZENÉIÉT SZEREZTE: FEHÉR SÁNDOR ERNŐ HANGJÁTÉKOT HALLHATOTT a napokban a miskolci rádió* hallgató. Molnárszikla — hallatszott a cim, majd utána: zenéjét szerezte Fehér Sándor Ernő, s áradt a hangszóróból az üde, tavaszi Bükköt idéző, zsongó melódia. A zeneszerző neve — ha még nem is országszerte ismert — Miskolcon már nem ismeretlen. A miskolci rádióban gyakran hallhatjuk tánczene számait, március 11-én önálló táncműsora is volt a. Szir- mai-tánczenekar előadásában, ismert énekművészek közreműködésével, különböző vendéglátóipari zeneiparok műsorán rendszeresen szerepelnek szerzeményei, sőt Debrecenben és Budapesten is fel-felcsendüllek már a tánczenekarok hangszerein Fehér Sándor Ernő vérpezsdítő melódiái. Egyes számai már országszerte ismertek. Például a ,,Budapesten csillagos az ég”, a „Rock and roll-paródia”, a „Nincs mese” címűek. A táncdalok szövegei kisebb részben miskolci szerzők müvei, nagyobb részben feleségének szerzeményei. Tánczene-szerzőnek ismertük eddig, s a Molnársziklá-hoz komponált muzsikája méltán keltette fel érdeklődésünket egyébirányú tevékenysége iránt is. Selyemréti otthonában, a zongora mellett találtuk. A „Avasi legenda” című szimfonikus költeményén dolgozik. MAGAS, VÉKONY FIATALEMBER, aki a zeneszerzést kedvtelésből, a zene iránti rajongásból végzi. Polgári foglalkozását tekintve vasúti dolgozó, sőt az egyenruháján ékeskedő jelvény szerint „érdemes vasutas”. Tizennyolc éve áll a vasút alkalmazásában, meglehetősen szürke, prózai munkakörben: anyagi tiszt. A számadások papirrengetegével való bíbe- lődés után valóban lelki felüdülés lehet a zenével való foglalkozás, amikor munkája után a zongorához ülhet, amikor gondolatait az ötvonalas papírra vetheti, amikor megszületik ujjai nyomán egy új dal, amely majd derűt lop az emberek szívébe. Időnként ki-kirándul a tánczene területéről más zenei területre is. Három operettje is készen áll, de nincs hozzá megfelelő librettó. Szeretne megfelelő dal- és operettszövegeket kapni. Ez tölti ki egész életét. A hivatali munka, a család, a zeneszerzés és a tanítványok, valamint más zenészek ügyeivel való törődés. Mert egyben a zeneszerzők munkaközösségénélz a vezetője is. Zenei téren végzett munkájáért eddig nagyon kevés megbecsülést kapott. A munkájához illő megbecsülés anyagiakban eddig egyáltalán nem nyilvánult meg, erkölcsiekben is nagyon korlátolt mértékben. Nagyobb megbecsülést érdemelne ... Most a munkahelyén is érte egy kis sérelem. A vasútigazgatósá- gon végrehajtott kisebb-mérvű létszámcsökkentés során Nyékládházára helyezik. Ebben a kihelyezésben a tizennyolcéves munkájának lebecsülését látja, amely mind erkölcsileg, mind anyagilag károsan hat rá. Ha no.ponta kijár Nyékládházára a munkahelyére, úgy zenei téren végzett munkája vagyon minimális időre korlátozódik, sem ideje, sem ereje nem lesz zeneszerzői munkája folytatásához. Joggal sérelmezi — és ez nem kizárólagosan az ö sérelme —, hogy míg a különböző munkahelyeken való átcsoportosításoknál féltő gonddal vigyáznak a sportolók munkahelyének szilárdságára, a kultúra öntevékeny munkásainál ilyesmit nem , veszitek figyelembe. Hisszük, hogy Fehér Sándor Ernő felettes hivatali hatósága komoly mérlegelés után hozza meg végleges döntését. FEHÉR SÁNDOR ERNŐ jól induló fiatal zeneszerző. Tehetségének további kibontakoztatásához szükség van a megszokott környezetére, a napi hivatali munkája után a szabadidejével való rendelkezésre. Mis- kolcnak is'szüksége van a tehetséges kultúrmunkásakra... Kár lenne elveszítenünk őt... A Hazafias Népfront városi bizottsága Kazincbarcikán március 29-én, szombaton este 8 órai kezdettel »Tavaszi hangok« címmel zenés irodalmi estet rendez az ű.j művelődési házban. A műsor keretében Borsodi Gyula, Párkány László, Szegedi László, Tarbay Ede, Kovács Lajos, Vékony Sándor miskolci írókon, költőkön kívül jeles ének- és hangszeres művészek is fellépnek. Kovács Irén és Kovács László népszerű opera és operetírészlelekkc!, Szűcs Ilonka és Eötvös Péter pedig zongoraszá- mokkal közreműködik a Tavaszi hangok című zenés műsorban. Jegyelővétel a kazincbarcikai művelődés házban. „Haza és szabadság" VÉGEZZÜNK gyorsan az ebéddel és a Lillafüredi Állami Erdei ■ — Vasút (LÁEV) Fa- raktár nevű induló-állomásánál szálljunk fel a nyitott icocsikból álló szerelvényre, a kiránduló-vonatra. Hamarosan el is indulunk. Az utasok szemében a kedves élményekre való várakozás jó'nedve ragyog, hiszen a barnára cserzett arcbőr is a közelmúlt több bükki túrájáról tanúskodik. Mindannyian tudjuk, hogy új szépségek elé sietünk. Egy röpke délutánra mi is kikapcsolódunk. A munka láza helyett most a másik termelőerőnek, a természetnek szent hevülete fog el bennünket. Elhagyjuk a miskolci Faraktárt. A gépfűrész sípoló hangja egy ideig még kíséri vonatunkat. Diós- győrvasgijár füstölgő kéményei az országépítés munkájának elnagyolt vonalait rajzolják az égboltra. Valamennyien érezzük, hogy egyik legnagyobb acélgyárunk falai között a tempót büszke öntudattal diktálják a »vasasok«, akik nap mint nap' hallatnak magukról az ország túlsó sarkában is. Bizony megbámulnák az itteni pezsgő életet a most elénk bukkanó, századok óta romokban álló diósgyőri vár hajdani urai... A négy vaskos bástya kis mészkő- szirten terpeszkedik. Ez a viszonylagos magasság sehogy sem szemlélteti azt a különbséget, ami a környék korabeli jobbágy viskóinak lakói — köztük Miskouc falu jobbágyai — és a gyakorlatban elérhetetlen magasságban tornyosuló királynéi várkastély főemberei között oly hosszú ideig fennállott. Zajos mulatságok, fényes udvari élet színhelye volt valamikor a vár. Nagy Lajos, amikor a lengyelek koronáját Is megkapta, egy időre Észak-Magyar or szagra, Diósgyőrbe teszi át székhelyét. Zsigmondi magyar király és német—római * Részlet Kühne László gimnáziumi tanár: „Miskolci séták” c. készülő, ismeretterjesztő, formájában is új kalauzából. NAGYMISKOLC GYÖNGYE tibeti * császár is itt csinál rendet hűbéresei, a nyugati fejedelmek között. Hunyadi Mátyás a Bükk rengetegeiben va- dászgatva, Üt pihente ki magát. II. Lajos felesége, Mária királyné nevét több kedves történet keretébe szőtte, színezte a hálás szegény nép, mert bizonyosan emberi szive szerint bánt vele. TOVÁBB SUHAN velünk a kisvasút. Jól kezelt gyümölcsösök, terebélyes diófák integetnek felénk. E fáknak itteni nemzedéke Diósgyőrnek — az ősi földvárra utaló »geur«, györ (= gyűrű) mellett — névadója volt valamikor. A papírgyár tőszomszédságában állunk meg. Néhány la- posietejű háztömb, egy karcsú kémény az egész és mégis ez a középeurópai hírű diósgyőri papír bölcsője, hirdetve, hogy a mggyar ipar ezen a téren is elsőrendűt alkot. Továbbindul a motoros-szerelvény. Gyönyörű »Iábaserdő«-ben, egérszürke törzsű bükkfák között lóbálja jóbbra-balra utasait g keskeny vágányon. Az ilyen erdők szélén születik a mese ... Lent a mélységben, mely egyre -nő, ahogy fölfelé zihál, dohog velünk a vonat, tisztavizű patak, a Szinva .csörgedezik Miskolc felé. Körülöttünk az előbb még »ritkás« most »fiatalos«rsá sűrűsödik s a sínek robbantott bevágások közé szorulnak. A hosszú, száraz fű és a moha alól kivillanó mészkőszikla itt rózsásfehér, hg. kikristályosodott volna, ebből csiszolnák a márványt... Nagy, szakadékos oldalvölgy felett keskeny magashíd kapaszkodik a túlsó oldalba s mi — kis borzadály- lyal ugyan, mégis — könnyedén át- zakatólunk rajta, de nem mulasztjuk el a. közben elénk táruló, pompás látványt. A fővölgy tríloldalán a mer redek. csipkézett, szürkésfehér szíriek alatt méregzöld folt, kis fenyő-. erdő szegélyezi a napsütésben vakító műutat, melyen éppen egy »Pannónia« veri fel a sziporkázó porfelhőt. De rögtön ezután új, szikla-bevágás fala zárja el a kilátást. A Puskaporos- megállótól már látni a kis hegyifahit, Hámort, mely a szépfekvésű völgykatlan hosszában húzódik odalent. A sínek melletti iveekend-házak előhírnökei a hires üdülőhelynek, Lillafürednek. Még egy-két perc és a Palotaszálló is ott büszkélkedik a háttérben. Felejthetetlen összhatású kép! Magas, de arányos épület, előtte bástyákkal tűzdelt, virágbaborult függő- kertek, le egészen Hámorig. Hangtalan csodálkozásba né múl az eddig oly hangos-vidám iuristavonat. Nem győzünk betelni a Palotqszálló, a rendezett, tiszta község derűt nyújtó látványával. Lillafüred, Nagymiskolc gyöngye vagy! Szemben a karsztos hegyhát ereszkedik szelíd íveléssel lefelé, azt mondják, kemény télen ide is kimerészkedik az erdő mélyéből a nagy-vad. a szarvas Is... Még egy rövid, füstös alagút és a Palotaszálló déli frontjával, a virágágyakkal, a szökőkutakkal szemben ízléses kis pályaudvarra futunk be, megérkeztünk. GYORSAN LESZÁLLUNK. A szálló tüzetes megtekintésére kevés az időnk is, a kedvünk is. Most nem az emberi alkotás. az építészet kultúrája vonzott ki minket ide. De annyit magunkkal viszünk, hogy a Mátyás-kori renaissance-stílust utánzó, nagyszerű épületben a középkori vadász jeleneteket, solymárokat, dám.- vadakat ábrázoló üvegfest menyek mögött manapság nem a milliomosok szórják a pénzt. Bizony nem, hanem az egészséget biztosító, a munka- képességet fokozó üdülésben, megérdemelt pihenésben ma a fizikai dolgozó részesül, nagyon olcsón. Kár, hogy az egyik, a nándorfehérvári diadalt ábrázoló ......................... falfestmény alkotója súlyos tévedés áldozata. A győztes Hunyadi János ugyanis — a történelem tanítása szerint — a falak között nem török föember, hanem a várvédö Szilagyi Mihály fogadja! A »kontyosok« ekkor még nem jutottak be a várba, hanem csak a falak alól, űzte el a legendás törökverő, a vár fölszabaditója őket, illetőleg a főbástyáról lökte le az önfeláldozó Dugonics a zászlótartójukat. A másik nagy festmény már helytörténeti témát tár elénk, nagy örömünkre. Diósgyőr vára áll a háttérben és Anjou Nqgy Lajos a kép lovas fő- alakja, előtte hajlongó követek. Kérni jöttek, a gőgös »Serenissirna« (Velence), ha nagyon kell, meg is tud alázkodni... M EGCSODÁLJUK a Garadna vizét felfogó Hámori-tavat, annak — i a széltől védett katlanban — häbori- 1 tatlan nyugalmát, a környező hegyek > lombkoronáiiól zöldesen fénylő víz- ^ tükröt. A díszfák és virágszönyegekI közöttkölócák előtt, a iörés-után- a zatok alatt, a függőkertek során le-a felé kanyarogva, elérjük a »Nagy- x vízesés«-t. Tekintélyes magasságból J esik itt alá a Szinva vize, hogy a vöröses mész-travertinoba vájt med- [ rében tovább fusson, most már nem i észak, hanem kelet felé. Ez a traver* 4 tinó üledékes kőzet, mely érdekes, f likacsos szerkezetét az elkorhadó, f régi növényeknek, színét a vasvegyii- ( leteknek köszönheti.. A fényképező- f készülék kattan s mi a zuhatag per- é metfelhőjéböl kijutva, (a környék} barlangjainak megtekintését egy má- $ sik alkalomra tervezve) egy lejtős f útra térimre. Az öreg »“Zöldfa} szállő«-t elmellőzve, jegenye-nyárfák é között visz tovább nyílegyenes utunk, f vei méltóan készültek fel e napra. Az előző két előadás igazolta, hogy az iskolák többsége örömmel és szervezetten vesz részt az előadásokon. A cél az, hogy az általános iskolák tanulói tudásban és lélekben gazdagodva térjenek vissza otthonukba és az iskola padjaiba. Petőfi Sándor eleiéről, munkásságáról, népszer etedéről hallani sohasem elég és soha nem unalmas. Már a negyedik osztályos gyermek is szívesen olvassa Janos vitézt és példaképül állítja maga elé. Az ifjú hallgatók a mai előadáson is olyan képet kapnak Petőfiről, amely mélyíti az iránta való szeretetünket és megbecsülésünket. Az irodalmi délutánra a könyvtár vezetősége minden általános iskolai tanulót hív és vár. o' JoA MISKOLCI RADIO MAI MŰSORA; (A 188 méteres hullámhosszon. 1591 ke) 18.00: Mi újság az üzletekben. 18.05: Zúgnak a gépek . . . ipari hiraüó. 18.15: Szív küldi szívnek szívesen. 18.35: Asszonyoknak. 18.43: Borsodi kalendárium. 18.50: Munkatársainké a szó. Húsvéti nagytakarításhoz szükségleteit most szerezze be a háztartási és illatszer boltokban. Komoly választék és a várakozás nélküli kiszolgálás biztosítva. Miskolci Kiskereskedelmi V. \ kölnivíz rendszeres használata ÜDÍT, SZÉPÍT, FIATALÍT! Húsvéti szükségletét most slJh rézzé be. A tavasz minden illatává1 a. szaküzletek! Illat- egyik új büszkevárják Önt szeriparunk sége a FAVORIT KÖLNI most mindenütt kapható. címmel rendezi meg a megyei könyvtár ifjúsági részlege a harmadik műsoros irodalmi délutánt ma, március 27-én délután félötkor a Zeneművészeti Szakiskola hangversenytermében. Ezt az irodalmi délutánt Petőfi Sándor emlékének szentelik a IX. számú általános iskola növendékei, akik Péter Irén tanár vezetésélavaszi hangok — Barcikán
