Észak-Magyarország, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-23 / 70. szám

Vasárnap, 1958 március Z. :,,\o biztosítja a fejlettebb építkezést. A i régi, oszloptornácos házak melletti már modern, villaszerű házak emel­kednek. A földművelés a szűk földeken ?ie-( hezen bontakozik ki. Az erdő igen\ nagy válaszfal. A gabonatermelés i elégtelensége volt egyik fő oka an-6 nak, hogy a. dédestapolcsányi nép f egy része a múlt században és szá vadunk elején munkaerejét a sum-é mások emberpiacán volt kénytelen r olcsón áruba bocsátani. f Az erdőgondozás munkája (cseme-é téültetés, fajelzés) és a fonó-szövő f háziipar a nőké. A környező domboké jó kendertermők. A kinyúlt és aé dombos határok „mocsolyáibarí* él-f áztatott kendert itthon törték megé régi kendertörő, un. „bakómalom"-f ban. Ez a kis vízi famalom még meg-f van a község északi részén, jókora,f mintegy 4 m. átmérőjű kerekével aé Bán patak régi medrére támaszkod- f va álldogál. Ma már nem működik,f mert a patakot szabályozták, újf medret kapott. Kár volna azonbanf veszni hagyni. Ipartörténeti szem pontból becses emlék. El kéne ke-x ríteni, s meg kéne óvni. A kendertk ma Vadnán töretik gépesített ma-f lomban. A fo|«i villamosítása igen sokáig h\ iaiü vágyálom volt. Csak a fel-r izabadulás óta valósult meg, 1956-ban, • a község jól végzett munkájának’ eredményeképpen. Most már nem kell vakoskodniuk, van rádió, s Dé- L\ des régi múltú gabonaőrlő maima is $ villanyerővel őröl. \ A gazdasági fejlődés, az életszin-\ oonal rohamos emelkedése nyomán \ a község művelődési igényei is meg- \ 7iőttek. Sem Dédes, sem Tapolcsányt apró iskolái nem tudják már be/o-| gadni zavartalanul az általános is-J kola alsó és felső tagozatát. Igen j hiányzik a művelődési otthon is. Ajj helyi tanács e két nagy hiány meg- - szüntetéséért harcol, s mindjárt hoz-\ zátehetjük: nem hiába. Sikerült ki-] harcolni a község központi szakasza ] mellett, a Bán patak közelében elte- . rülő tágas telket mind az új iskolaj és a művelődési otthon számára. Az iskolára már van beruházási keret. A( művelődési otthonnak kő- és cement-f anyagot biztosított a tanács, s az{ építkezéshez a község fejlesztési terv { mellett a dolgozók kollektív pénz-{ és társadalmi mumkafelajánlása le-, hetőséget teremtett. Az építkezés a, tavasszal már megindul. A község { lelkesedése és akarata az idén le-, rakja az alapokat, sőt a művelődési, otthon egy része is megépül. A ha-, ladni akaró község fontos népműve-, lést tényezője nem utolsó sorban, idegenforgalmi jelentőségű. A kastélyüdülő Svájc«-ndk méltán elnevezett festői táj szépségeiben gyönyörködhetnek majd, hanem színvonalas szórakozási lehetőségekhez is jutnak. (Tájszínház, új mozi, kiállítások, kulturális ren­dezvények.) Az ismeretterjesztő elő­adások, könyvtár mellett otthont kap­nak, a művészeti tömegmozgalom ren­dezvényei is. A falu népe fel kívánja újítani értékes, haladó .hagyo-má- nyait, eredeti ízes táncos, dalos nép­szokásait, s már készül ezeket szín- rehozni. Nemrégiben alakult népi énekkar, tánccsoport Dédestapol- csányban, a tavaszi KISZ kulturális seregszemlén mutatkoznak majd be. A dédestapolcsányi iskola dísze a népes, lelkes úttörőcsapat, igen te­vékenyen dolgozik. Kulturális ren­dezvényeinek jövedelméből alapot teremtett a nyári táborozási költsé­gek fedezésére. Télen a tagok által gyűjtött helyi népművészeti kincsek­ből a csapat kiállítást rendezett a dédesi iskolában. Erre a kiállításra a téli üdülők is felfigyeltek, s az út­törők ifjúsági lapja, a „Pajtás” di­csérettel emlékezett meg róliLk. íme néhány kép a község múltjá­ból és jelenéből. Ha Dédestapol- csány dolgozó népe és fiatalsága ez­zel a lendülettel, becsületes termelő munkával, a szocialista kultúra fej­lesztésével tör előre a haladás útján, hamarosan új színt fog adni a Bán völgyének. Dédestapolcsány méltán ran hivatva arra, hogy a közeljövő­ben a „magyar Svájc” egészséges, virágzó kis központja legyen. LAJOS ÁRPÁD A TALLY AI KŐBÁNYÁBAN szágban is, egy márványbányábttn. Persze, ezt már a főmérnök mondta el róla. — Kik a bánya legjobb dolgozói ? — kérdeztük. — A 460 dolgozó közül nehéz a választás — mondotta Kontor elv- társ. — Egy-két fegyelmezetlenkedő kivételével szorgalmasak az embe­rek. Igen szépen dolgoznak a fejtök, a faragók és a rakodótelepiek is. Mert ilyen üzem is van, de ez már nem itt a hegyekben, lent, síik terü­leten, a bányától távol fekszik. Itt rakják vagonokba az osztályozott köveket, s innen szállítunk az or­szág egész területére. — És milyen a kereset? — Egy fejtő 1400—1600 forintot keres. A csillés többet: 1100—2000 forintig. Ez viszont nehezebb mes­terség, hiszen egy műszakban 20 tonnát is felrak egy csillés. Fidrik János, Fidrik András, Szulics János és Szulics Béla még ennél is többet: Ök a legjobb csillések. Igaz, testvé­rek, összefognak, közösen dolgoznak. Már késő délután volt, amikor a helyszínen befejeztük a rö­vid interjút. Végignéztük a kőbánya- szás valamennyi állomását, aztán a bányairodában folytattuk a beszél­getést. A bányában sok fiatal dolgozik. A KISZ-szervezetnek most építenek eQy ifjúsági szobát. Van könyvtáruk, legényszállásuk, rádiójuk, van szó­rakozási lehetőség. Eddig tizenöten kaptak kiváló dolgozó kitüntetést. Ebben az évben másfélmillió forin­tot ruháznak be, tovább folytatják a gépesítést. Büszkék arra is, hogy a tállyai kőbányászok az ellenforradalom ide­jén is termeltek, mindaddig, míg be nem lőttek a bánya területére. Az viszont hiba, hogy még baj van a munkafegyelemmel. Még van igazo­latlan kimaradás. Mi enilek az oka? Egy-két kőbányász a szőlőkapálás A sikló. mmmm .. mim-: idején a szőlőkben „vágja a kövek', mert ott valamivel többet keres, , s még bort is kap. A több pénz, meg a jó tállyai bor aztán elcsalogat egy két embert, akik különben rendeSj szakképzett bányászok. Az ilyen ki­maradás azonban egyre kevesebb. A vezetőség a pártszervezettel együtt már lépéseket tett a fegyel­mezetlenség megszüntetésére, s nem is eredménytelenül. Még sok mindent mondani a derék Icőbányászokról, s mindazokról, akik ebben a nagy üzemben tollal, vagy fejtőkalapáccsal munkálkodnak,— hogy a tállyai kő­bánya egyre jobban öregbítse hír­nevét —, de már későre járt. Sokan pihenni tértek, csak a kötélpálya csilléi jártak még fel és alá szüntele­nül. Szállítva a kőnél is keményebb, erősebb emberek termelvényeit, a Kopasz-hegy szürke aranyát. SZEGEDI LÁSZLÓ Fotó: Martinecz György * flf Termelők! Figyelem! \ein érdemes « termény feleslegek eladásával » iírabozni! A zsizsik, egér stb. jelentős károkat okozhat a kamrákban tároló termelői terménykés^etekben, ezért LEGHELYESEBB a termény- *?,leslegeket MIT" ÉRTÉKESÍTENI! Minden közsé”' ' búzát, rozsot, árpát, zabot és kukoricát NAPI ÁRON vásárolnak a TERMÉNYFORGALMI VÄLLALAT TELEPEI. A zúzott követ csillék szállítják az osztályozőba. meglőtt* követ, egyenesen a döm- teljesítést értek el. Most pedig szé- perbe önti, az pedig a csúzdába bo- pék az eredmények. Htja a gépeknek. Ezen a részen a baggeres egyúttal már a modern kő­bányász szerepét tölti be. Az egyik baggerkezelő Paszternák Barna, ö is tállyai lakos, „Lajos” nevű gépén 8 órán át koptatja a Kopasz kör er- getegét. Koptatja?. A főmérnök szerint ez nem jó kifejezést hiszen még évszá­Erről beszélt Svantek Lajos bányamester is. Meg arról, hogy i. dolgozók milyen lelkesek, ön- fejáldozóak, jó szakemberek. Ö ma­ga is ilyen ember, »szereti a követ«, pedig néha megizzad, amikor for­málja az útszegélynek készülő kis és nagy kockákat. Járt Francteor­A Sátoraljaújhelyi Dohánygyár elfekvő készletéből vételre ajánl: * Lenszalag különböző méretben Sullyesztettfejü facsavar, 4.5x17 mm méretben. G um i hevederek különböző méretben. Az érdeklődők kívánságára méretjegyzéket küldünk. .miuiniuimimni iiiiimumiiimmiifmmimiuiiHmu> ÚTIKALAUZ XVI. ....... - : JU pp oUág,zó kűziáj. cl Q>(bi-öőlippílmi : DÉDESTAPOLCSÁNY A Bükk hegység “ bozontos bércek torlódnak egymás­ra. Vad völgyeikből apró patakok törnek elő és sietnek a Sajó felé: a Bán, Kazinc, Harica, Pitypalatty sebes vizei. 7 A Bán patak, mely az Északbükk- ség nyugati restekéből ered (Szalaj- ka), végigfut a festői Várvölgy mö­gött. Fölötte emelkedik a régmúlt : századok egyik őrhegye, a meredek dédesi várhegy, csúcsán a török idők­ben elpusztult dédesi vár romjaival. A patak első állomása, melyet út­ján kettészel, Dédes község, a vele összeolvadt Bántapolcsánnyal, ki­szélesedő kies völgyben. Dédesről felpillantva a Bükkre, a 772 m ma­gas örvénykő sziklás hegyében gyö­nyörködhetünk legjobban. A múlt században a Habsburg önkény elől a szomszédos Tardonán bujdosó Jó­kai gyakran pihent meg ezen a he­gyen. Itt festegette a tájat, s néhány regényében („A tengerszemű hölgy”, ■„Politikai divatok”, „A barátfalvi lévita”) megalkotta örökszép tájle­írásait e vidékről. A ma már köz­igazgatásilag együvé tartozó Dédes és Bántapolcsány, az 1770 lelket számláló Dédestapolcsány a táj sa­játos adottságaival tipikus kétlakd: ipari és földművelő falu. Gyönyörű fekvése révén idegenforgalmi szem- < pontból is jelentős. Régi múltja, ele­ven, mozgalmas jelene és igen fejlő­dőképes jövője van. Jobbágy falu volt. A rávonatkozó régi feljegyzések, oklevelek a XIII. századba vezetnek vissza. De a köz­ség ennél régebbi. Dédes régi magyar személynév. A falu róla kapta nevét. A XIII. század egy szakaszában, sőt feltehetőleg még régebbtől, a Bükk környékén sokáig élő Ákos nemzetség uralko­dott itt is. A dédesi várat e nemzeti­ség egyik leszármazottja, Ernye bán építtette jobbágyaival, később ki­rályi birtokká vált Dédes. A XV. században már hozzátartozott Sajó- szentpéter, s a. környékbeli Tardona, . Mályinka, Nagyvisnyó, Szilvásvárad, Bántapolcsány. A XVI. században hol királyi, hol főúri birtok. Bár a dédesi vár elestével török kézre ke­rült. a török időket óriási adózások, hadísarcok árán átvészelte. A későb­bi századok folyamán az Orláiak, Dőriek, Serényi grófok kezére ke­rült. A Sefényiek korszakát idézi emlékezetünkbe a falu északi pere­mén, kis sziklás dombon emelkedő volt grófi kastély. A felszabadulás óta szépen berendezett üdülő. A falu náno az idők folyamán m iaiü nepe jeuegzetes hegyi életmódot alakított ki. Gabonatermő földje aránylag kevés. De a környék természeti kincseiből, a fából és szénből kenyeret tudott a nép te­remteni, s megélhetését a történe­lem folyamán ránehezedő kettős el­nyomások terhe alatt kemény, hő­sies munkával biztosította. Az erdők faanyagát nemcsak kitermelte, és szállítgatia, hanem értett a faanyag ügyes, művészi megmunkálásához, a szépmíves házi faiparhoz is. A déde­si nagyvásárokon (májusban, szep­temberben) a helybeli fafaragás íz­léses remekei kerültek piacra (dí­szes bútorok, termelő és házi faesz­közök), s tették híressé a helybeli házi fafaragó ipari, melyet a polgá­rosodás nagyipari termelése háttér­be szorított. A bányászat igen erőteljesen fej­lődött. Az 2700-as években ezen a vidéken keresett vasat a német szár­mazású Fazola Henrik, Hámor ala­pítója. De ez a táj inkább szénvidék. A Bán- és a Sajó-völgy szenét több éoszázada fejti az itteni lakosság. Sok régi ház padlásai őrzik a régi 'bányászkodás eszközeit. Ezek legti­pikusabb példányait (régi csákánytí­pusok, bányamécsek) sikerült meg­szerezni a miskolci Herman Ottó Múzeumnak. Történeti szempontból igen értékes emlékek ezek, s beszé­desen példázzák, milyen nehéz küz­delmeket folytatott a nép a föld alatt a. szénért. Ma már más a helyzet. A korszerűen felszerelt bányákba gyors munkásautók szállítják a bányászo­kat. főleg a Sajó-völgyre, a Bán­völgy alsó szakaszára és Királdra. Felszabadulásunk óta a bányászat ugrásszerű fejlődése a mindenno.pi me ^^eiés magasabb szintje mellett bányának feltétlenül terjeszkednie kell, szőlőt pedig más helyen is tele­píthetnek a szorgalmas, borkedvelő tállyaiak. A tormAlpe minden esetben az tel mwicö időjárástól függ. Furcsán hangzik, de így van. Csak akkor hajrázhatnak igazán, ha ked­veket. Ide is „betört** a korszerű technika. Regénybeillő az a változás, amely a bánya megnyitása, 1926 óta történt. A régi zúzóépületben is mo­dern kőtörőgépek »puhítják« a kő­iteket. Szinte félelmetes a fülsiketítő robaj, a gépek játszi könnyedséggel pillanatok alatt apróra zúzzák a 70 —80 kilogrammos kődarabokat. S a tállyaiak büszkék erre a bá­nyára, nemcsak azért, mert ma már az ország második bányájaként sze­repel, hanem, mert sok tállyai és kör- 1 nyékbeli embernek ad biztos megél- ' hetést. Hogyan dolgoznak, élnek a kőbá- i ny ászok? | Nem könnyű mesterség. 1 talán keményebbkötésü embert kö­• vetel, mint a földalatti bánya. A kő­* fejtő nem egyszer 30 méteres magas- óságban kötélen függ a sziklafalon, a > robbanás által meglazított köveken. •Veri az eső, a szél, s ő egy vasrúd- *dál a mélybe taszítja a kőtornyokat. ► A kőbánya külszíni fejtésű, de ha- 1 sonló a szénbányászathoz. Először 1 aknát fúrnak, robbantanak, aztán a > kőtörők „bunkóznak”, csillékbe rak­► ják a kitermelt mennyiséget, s a ló- Ivontatású csillékben a kőtörőgépek- [her szállítják a követ, egy kis „for- [ mázasra”. [ Mivel? Lóvontatású csillével? [ Igen, a bánya egy részén még a múlt [ elavult — de már lassan eltűnő tech­nikája látható, míg a hegy másik r oldalán már szalagszerűen, mindent [gépek végeznek. A bagger »letépi« a vez az idő. Erről magunk 'is meg­győződtünk. Sárban, esőben, szél­ben nehéz dolgozni a sziklafalakon, a dömper is lassabban mozog. Talán ez az oka annak, hogy januárban 2000 tonnával kevesebbet termeltek. Februárban már több mint 31 ezer tonnát, vagyis 102,5 százalékos terv­zadokra elegendő kőmennyiség fek­szik a hegy belsejében. A Kopasz­hegy maga egy hatalmas sziklada­rab, de most már egy kicsit meglát­szik rajta, hogy „belevágtak”. Szőlő is kevés van rajta, de az is ki tudja meddig? A bánya állandóan terjesz­kedik, most már kicsi a terület a meddő részére. Vita folyik a Föld­művelésügyi Minisztériummal, hogy a bánya közvetlen szomszédságában lévő szőlőföldet kisajátítsák-e. Döntés még nem történt, nehéz is határozni, hiszen a szőlő is, meg a kő is fontos a népgazdaság számára. Ügy hisszük azonban, hogy mégis csak a szőlő „issza meg a levét*, a | Hatalmas, fülsiketítő r0^_ \ nás rázta meg a levegőt Szinte be- ) leremegett a vén Kopasz-hegy. Öm- ) lőtt, repült a roppant kőmennyiség, I pozdorjává tört az „élő” sziklafal. ► Egyszerre 30 ezer tonna kő szakadt I le a hegyoldalból. Az évezredek moz- »dulatlanságát mozgásba hozta az I ember ereje, a dinamit! I — Még a madarak is messze elke- I rülik ezt a vidéket — magyarázta a ) tállyai kőbánya fiatal főmérnöke, » Kontor Tibor —, mert mostanában > nem ritka az ilyen nagy robbantás. I A Kopasz oldalán ma már modern ) gépek koptatják az andezit sziklakö­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents