Észak-Magyarország, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-21 / 68. szám

A MA V dolgozói a társadalmi tulajdon védelméért Gzervezeit küzdelmünk a társa­dalmi tulajdon védelme érde­kében, a Lenin Kohászati Művek felhívása nyomán, mindjobban meg­erősödik és tartalmassá válik. A február 3-án megtartott osszaklíva értekezlet óla különösen megnőtt a megelőző intézkedések jelentősé­ge. A már elkövetett bűncselekmé­nyek, kisebb-nagyobb lopások meg­torlása magában véve nem elegen­dő, a törvényes eljárásokat össze kell kapcsolni a rendszeres felvilá­gosító munkával. Valamennyi dolgozónknak tudo­mására hoztuk, hogy gyakorlatban milyen súlyos kárt jelent a szállítás közben történő lopás, a szállított áru, vagy saját üzemünk céljára felhasznált áru hanyag kezelése, gondatlan őrzése. Felhívtuk a fi­gyelmet arra, hogy mindenki csat­lakozzon a »Védd a nép vagyonát.« mozgalomhoz. És ezt központilag is kívánjuk támogatni, irányítani és tudatosítani. A társadalmi tulajdon fokozott védelmét kiterjesztjük a velünk kapcsolatban lévő vállalatokra is. így például felszólítjuk mindazokat a vállalatokat, amelyek beruházási és felújítási munkát végeztek a MÁV-nál, hegy a MÁV területén hátrahagyott anyagot, fogyó- és ál lóeszközkészleteiket, amelyek hosszú hónapok, sőt évek óta itt fekszenek felhasználatlanul, vigyék el. még mielőtt illetéktelenek eltu­lajdonítanák. Ilyen átiratot intéz­tünk például a 9. sz. Kőbányaipari Vállalathoz a berentei szénpálya­udvaron hagyott értékeik miatt és a Mátraderecske és Recsk—Párád között végzett iparvágány építésé­nél visszamaradt k sztélék elszállí­tására. A szolgálati főnökök figyelmét felhívtuk arra, hogy a társadalmi tulajdon védelme érdekében jó munkát végzett dolgozókat jutal­mazzák. További intézkedéseink közé tar­tozik az, hogy a MÁV-nál felvétel­re jelentkezőket és először alkal­mazásra kerülő dolgozókat is ok­tassák ki a társadalmi tulajdon fokozott védelmének fontosságá­ról. A társadalmi tulajdon fokozott védelme érdekében a vasúti gazda­sági rendőrséggel szorosabbra von­tuk kapcsolatainkat. Tőlük eddig is komoly támogatást kaptunk, a jövőben azonban a szervesebb és szorosabb együttműködés eredmé­nyeként még inkább csökkentjük a lopásokat. Eredményes munkánkat segíti elő az is, h&gy a bekövetkezett vétsége­ket, visszaéléseket az eddigieknél sokkal gyorsabban számoljuk fel szak von álon is. A felel össégrevo- nást úgy alkalmazzuk, hogy az ed­dig használt enyhítő körülménye­ket egyáltalán nem vesszük figye­lembe, — gondolok itt arra, hogy egy nagyobb és súlyosabb vissza­élésnél eddig a jó eredmény, a jó munka mentőkörülménynek számí­tott. Csajka István a MÁV Igazgatóság ^főkönyvelője BORSODI GYULAI Hungária 1919-ben Királyi koronád idegen fejében, katonáid messze kóborolnak éhen. Gyermeked sírása haló panasz már csak, gyárkapuban lézeng a bús proletárhad. Mit hozott a végzet magyarok lírátok? Fekete az égbolt, utat merre láttok? Gazdagok elitták véreteket, végül hazai földet sem adtaik szemfödélül. Csontotokat másutt hordják szét a férgek, ti elpusztultatok, ők kacagnak, élnek. Jaj, de véres árnyék! Nagy a te hatalmad, sírodban szülöd meg a szent forradalmat. S hinni sem meri az ország, hogy felébredt, piros arccal jönnek az ifjak, a vének. Most először veti szemét föl az égig, aki csak a porba görnyedt ezer évig. Most először kiált, de most úgy kiáltott, hogy megremegtette a zsarnok világot. A sátorai jaujhelyi járás mezőgazdasági terveiből Hunnia földje, a hervadt Európa sivatag-szívében egy szál piros rózsa. ve az állatok szálas- és abraktakar- mányának biztosítását vették figye­lembe. Ezen a területen a tavalyihoz képest igen lényeges változást visz­nek keresztül. 1957-ben ugyanis a szál asz takarmány ok területe az ösz- szes szántó 13.5 százalékát tette ki. Ezt most 23 százalékra, ezen belül a pillangósok vetésterületét a tavalyi 9.4-röl 18 százalékra emelik. A világhírű borvidéken, Hegyalján tovább folytatják a kiöregedett tő­kék pótlását és többszáz holdon új­ratelepítik a parlagokat. A Bodrog­közben az öntözéses kertészetet fej­lesztik tovább. A sátoraljaújhelyi termelőszövetkezetek közül már a múlt évben is több helyütt igen szép jövedelmet szereztek a kerté­szetből és ebben az évben is arra törekednek, hogy a bodrogközi öntö­zőcsatorna-hálózatot növeljék. Sze­retnének nemcsak a helyi piacok, hanem a távolabbi városok zöldség­ellátásához is hozzájárulni. A gyümölcsösök fejlesztéséről sem feledkeztek meg. Már elkészítették egy ü7 holdas új termelőszövetkezeti gyümölcsös létesítésének tervét. A nagyrozvágyi, a rév leány vári, a ti- szakarádi, a kisrozvágyi és a kenéz- Iői termelőszövetkezetek megkezd­ték az új gyümölcsösök telepítését. Elsősorban almát, szilvát ültettek, de a kenézlőiek málnával, köszmélé­Ha valahol fontos az alapos és rendszeres nagytakarítás, ezekben az üzemekben igazán elmaradhatatlan. Ilyenkor kell előkészíteni a hűtő- szekrényeket is, hogy a nyári szük­ségletnek meg tudjanak felelni. A tőikét nem elég lúgos vízzel lemosni ér utána klór-lúgos fertőtlenítést vé­gezni, hanem meg is kell vágatni, hogy a mócsing és egyéb húsrészek a hézagokban ott ne maradhassanak. Ezek gyorsan rothadnak és fertőzik a kiszolgáltatott árut. A vas részeket, kampókat nem elég letörölni, hanem rozsdásodás ellen is meg kell azokat óvni. Érdemes bezsírozni. Ez vonat­kozik a vágóhidak horgaira is. Pékségeknél a salakot és szemetet még ott sem szokták salaktartóba gyűjteni, ahol az megvan. Ilyen tar­BÁRMILYEN SZESZÉLYES az időjárás, a télnek csak vége lesz egy­szer. Á fagy ereje napról-napra gyengül, birkózik a tavasszal, s eb­ből a küzdelemből hamarosan a ta­vasz kerül ki győztesen. A tél folyamán valamennyi járás­ban elkészítették a terveket. Érdekes és tanulságos dolog ezekbe belete­kinteni, különösen egy olyan nagy járáséba, mint a sátoraljaújhelyi, amely a maga 56 községével nem­csak Borsod megye, hanem az ország egyik legnagyobb járása. Ezenkívül három jellegzetes táj: a Hegyalja, Hegyköz és Bodrogköz tartozik terü­letéhez. E három táj jelleg különleges feladatokat ró a mezőgazdasági osz­tály vezetőire. SZEPESY LÁSZLÖ FŐMEZŐGAZ­DÁSZ tájékoztatása szerint ebben az évben legfontosabb feladatuknak az állattenyésztés korszerűsítését tekin­tik. Ezért a tervek elkészítésénél elő­ször az állattenyésztési tervet, illet­ve!, ripizkével i& próbálkoznak. Ezen­kívül igen szép kezdeményezést in­dított el a karosai Dózsa tsz azzal, hogy tanyaközpontjának, a Biharom­nak környékét beültette diófával. A példát szívesen követi a többi ter­melőszövetkezet is. A SÁTORALJAÚJHELYI JÁRÁS­BAN az erősödő gyümölcs telepítési kedv láttán minden reményünk meg van rá, hogy ennek a nagy múl tű borvidéknek a nektárja mellett a Hegyaljáról, Hegj'közből és Bodrog­közből exportra kerülő ízes, zama­tos gyümölcsök tovább öregbítik majd a magyar mezőgazdaság hírne­vét. , tályckat mindenütt biztosítani kell. Ebbe kell gyűjteni a salakot és gon­doskodni kell a rendszeres kihordás­ról. A íurnírlemezbői készült, szakaj­tó kosarak könnyen penészednek, ezeknek kitakarításától és klór-lúg­gal való fertőtlenítéséről folyamato­san gondoskodni kell. A klórlúg a háztartási boltokban beszerezhető. Cukrászdáik. A mosogatás három­fázisú legyen, vagyis először el kell távolítani a tányérokról az oda ta­padt hulladékot, azután 50—55 fokos vízben trisó, szód ás, vagy P 3—12 ol­datban meg kell mosni, Hypos, vagy klór os fertőtlenítést kell végezni, végül olyan melegvízzel, amit a kéz kibír, le kell öblögetni. Törölgetni nem szükséges hanem rá kell helyezni az edényt a csurgató állványra. LASSAN felszárad az úton a són Port kerget a szellő a házak közt, a hatalmas udvaron. A szántóföldeket azonban itt-ott a dombhajlatokpan még hó borítja. Nem nagy ho. Múlt éjjel úgy volt, hogy el is megy, de megfogta a fagy. Azért persze, hó az! Puliul tőle a föld. Egyre csak puliul, puliul, s málladoznak a rögdarabok. Nem le­het rámenni a földre ezekkel a nagy traktorokkal, meg sztaliny evekkel, mert elsüllyednének. Múltkor meg­próbálták. Ott is maradt. Se ki. se be! Ez már itt húzza ki tavaszig! A vállukra nem vehetik, ötven ember se bírna el egy ilyen hatalmas gépet. Meg nem fázik. S nem lopja el sen­ki. Az biztos..-. Bent, Klementinán is, a hatalmas gazdaság telephelyén látszólag csen­des az élet. Az emberek a házak és az istállók napos oldalára igyekez­nek, kerülgetik az árok szélén a vi­zet. Az állatgondozók az ajtóban pi­páznánk, beszélgetnek, s közben hát- ra-hátranéznek: üres-e már a jászol? Üresnek üres. Falnak a sőrék, mint a pelikánok! Odébb valami alapjelét építenek. Rengeteg cementeszsákot és téglát hordanak egycsomóba. Komoly mun­ka., nagy munka. Külsőre nézve mag­tárnak tűnik, de az is lehet, hogy istálló lesz, ha majd felépül. Egy­előre még nem lehel felismerni. Mindenesetre: ilyen alapokra egy gyárat is rá lehetne építeni! Egyébként csend van. Valahol, egy közeli irodában telefon cseng, az udvarra kihallatszik, hogy belehal- lóznak, vitatkoznak, veszekednek és mind a kettő majd szét robban, olyan mérges. Ezek se fognak együtt vacsorázni ... Persze: sokminden elő­fordul az életben. Azt meg éppen senki nem kívánhatja, hogy egy ilyen hatalmas, nagy gazdaságot csak. úgy zökkenőmentesen, óraszerkezel- tel irányítson, valaki. Akadnak né­zeteltérések. Tisztázni kell. Azért van a telefon. Még legalább szeren- cse, hogy a kagylót nem lehet egy­más fejéhez vágni.; i Zsákkal a kezében fiatal legény mául a magtár felé. De lehet, hogy fiaial ember... Mit tudom én! Elég az, hogy megy, aztán vargabetűt ír és odakanyarodik a tejház oldalához. Magaforma lányka igyekezne el mellette —, ha sikerülne! Emez meg- csipkcdi, mond is valamit, s mint a parázs, olyan tüzesen, mint a villám: olyan hirtelen összevesznek. Szent isten! Ezek is veszekednek! Senki nem fór a bőrében? Persze, persze: tavasz van! EZT ELŐBB is tudhattuk volna. Fent, a központi épület első eme­letén félig ülve, félig állva várako­zik három ember. Rajtuk a gazdász- kabát, másikon esőköpeny, harma­dikon gumicsizma. Ülnek, állnak, be­szélgetnek, s mocorognak, mintha tüzesvassal piszkálnák őket. — Hát maguk hova készülődnek? Erre felegyenesednek. Igazis: mit mászkál itt ez az ember? Legalább köszönne, vagy mi! — Mi? Sehova. Csak úgy ülünk... Ülni azért lehet nyugodtabban is, ha nincs más dolga az embernek. Ettől az üléstől azonban csupán izomlázt kap az ember. Meg fejfájást, hogy azt hiszi: a falat kaparja le kínjában. Tudom én! Hiszen engem is a tü­relmetlenség űzött ki vidékre: lesz tavasz vagy nem? Hát lesz! Vagy, ha úgy tetszik: máris tavasz van. Ez a kis hó nem oszt, nem szoroz ... — Mégis? Mit csinálnak most itt, Klementinán? — Idegeskedünk. Mennénk már ki­felé, ha lehetne. Láthatja: nekiöltöz­tünk, Csak az idő. Azám, az idő: az beleszólt. Hellyel kínálnak. Széket tolnak elém, Ök meg állva maradnak. Nem ülnek le. Nem, az istennek se! — Ültünk már eleget. Elég volt a kényszerpihenőből. Kint, a földe­ken, az lenne az igazi! — Most akkor semmit nem csinál­nak? — Dehogy nem! Itt nincs olyan nap, hogy ne csinálnánk valamit. Most például simítózunk. Persze, csak ott, ahol lehet és azt is csal: délután, amikor felenged a. fagy. El­vetettünk már vagy negyven hold mákot is. Azt is lovasfogattal. Gép­pel nem lehet a földre menni. Sehol nem bírja el. A tavasziak alá körül­belül 160 holdon végeztük el a simi- tózást, de, ha fagy nem lenne, két nap alatt végeznénk. Hét darab, üzemképes univerzál traktorunkat állítanánk be. Tudja, milyen munkát végeznek ezek? Egy nap alatt felfor- dítják a fél járást! Én mondom.: nem adnám ioda semmi pénzért. Aranyat érnek ezek a traktorok — így Lau- tai Zoltán, • S A TEHENÉSZEK! Azt hiszi, azok a napot lopják? Legutóbb 11 literes volt az istállóátlag. Meg a LVASOINK ÍRJAK Mi is csatlakozunk! Mély megha-tbitsággal olvastuk az Északmagyarország március 12-1 számában megjelent: „Felhívás az édesanyákhoz” című cikket. Bár a fel­hívás csak a miskolci édesanyákhoz és édesapákhoz szól, úgy érezzük, hogy a Petőfi utcai gyermekkórház mindnyájunké, s ott nemcsak a mis­kolci, hanem a vidéki gyermekek is gyógyulást nyernek. Nekünk, az edelényi asszonyoknak is szívügyünk, hogy szemünk fénye, draga gyermekünk gyógyulásához hozzájáruljunk. Éppen ezért örömmel csatlakozunk a felhíváshoz, és vállaljuk, hogy egy parkrészt társadalmi munkával rendbehozunk és kertész szakember irányítása mellett virággal beültetünk. Kérjük, mielőbb értesítsenek minket, mikor kezdhetünk ehhez a munkához. özv. Puskás Gusztávvá, «3 edelényi járási nőtanács titkára —ooo— —-------------­T öbb jóakaratot a MAVAIT részéről! Minden héten egyszer a Miskolc— Salgótarján között közlekedő vona­lon utazom Borsodnádasdra. Gondol­tam, váltok egy időszakos autóbusz- bérletet, hiszen így csökkenthetem az utazási költségeket. Az ehhez szükséges munkásigazolványt meg is vásároltam, amit vállalatom annak rendje s módja szerint ki is töltött. Miután mindent rendben elintéz­tem, bementem a miskolci Béke-téri MÁVAUT pénztárhoz, hogy bérlete­met megváltsam. A pénztárosnő rám- förmedt, hogy mit akarok én ezzel az igazolvánnyal, hol szereztem? Ve­gyem tudomásul, hogy Miskolcon er­re bérletet nem kapok, különben ha sőrések, mind-mind. Dolgoznak, mint a ménkű. De van is hírük a világ­ban! Most például egy nyugatnémet cég jár itt, éppen a sőréket tapo­gatja. Nem vesz meg akármilyet. Csak elsőosztályú kell neki, kényes ízlése van. Körbe-körbe tapogatja a jámborokat. Máskor is vett. Most 86 darabot vett át a bükkábrányi üzem­egységben. Ezek már elbúcsúzhatnak a világtól. Egyébként az ábrányi1 üzemegységben — kérdezze csak ineg Zsíros elvtársat —, ott is készen áll a hadsereg. Minden, de minden felkészülten várja a tavaszt. Csak• aztán most már a tavasz ne vára­koztasson magára! Megkérdeztem. Tényleg igy van. m EZERKÉTSZAZ hold — a tava­sziak alá!... Elég körbejárni is. — Óh, egyáltalán nem! Ha meg­indul a munka, megy az gyorsan. Persze, nem két ember végzi... Vár­juk már az időszaki munkásokat. Rendezgetjük a szállásokat. Szépen kimészelik, rendbehozzák, vaságya- Icat helyeznek el benne, a női dolgo­zók paplant is kapnak. Majd kétszáz időszaki dolgozóra van szükségünk. Ezek nyolcvan százalékát munkás- lakásokban helyezzük el. Többség­ben általában nők vannak itt. Most is vannak időszaki dolgozók, de ez elenyésző százalék ahhoz ké­pest, ha majd beindul a kampány. Ezek különben is ittlakók: vetőmag- tisztítással foglalkoznak. fdeg az építkezésnél segédkezik egy néhány ember. — Hát mit építenek ottan? — Egész komoly tdolog. Hibrid­kukorica üzemet. Hat ilyen üzem épül az országban. Itt dolgozzák majd fel a hibridkukoricát és innen látják el vetőmaggal a vidéket. m KLEMENTINA tehát a kapuban' áll. ' Jöhet a tavasz! ÖNODVÁRl MIKLÓS' akarok, menjek Salgótarjánba és ot# próbáljam meg. Tudomásul vettem és mint aki rossz fát tett a tűzre, csendesen távoztam a pénztártól. Borsodnádasdra utaztam szeren­csét próbálni, — még egy durva el­utasítást elviselhetek — gondoltam» De nem így történt. Előadtam pana­szom a kalauznak és ő kedvesen megigéi*te, hogy »el lesz intézve.« Kedves MÁVAUT pénztáros elv­társnő, nem lehetett volna ezt Mis­kolcon ugyan igy elintézni? Én úgy gondolom, igen. Hiszen a salgótarjá­ni kalauz, akiben több volt a felelős­ségérzet és a lelkiismeret, 24 óra múlva elintézte. Nem értem és az hiszem, többen sem értjük ezt. Minden esetre meg­kérem az illetékeseket, gondoskodja­nak arról, hogy az elkövetkező idők­ben ehhez hasonló eset ne történjék meg. Barsi Dezső elektrikus. —-------o----------­M ajdnem elsüllyedtem a kátyúban Március 13-án kerékpároztam Cse­répváraljáról Tárd község felé. A reggeli fagyon szánté élveztem az utam kezdetét, olyan simán ment a kerékpár, hogy alig-alig zökkent néha-néha. Amint így ballagok, egy­szer csak kévésén múlott, hogy el nem haraptam a nyelvem. Ugyanis olyan kátyúba kerültem, hogy a ke­rékpárom első kereke alig látszott ki belőle. Ezután minden figyelmem az úttestre szegeződött. Aliig mentem 2—300 métert, az út annyira le van süllyedve, hogy csak nagy kínszen­vedés közepette tudtam, a .hajtókart forgatni és vártam, hogy mely pilla­natban leszek földközelben, mert a kátyúiénak a tömkelegé került utam­ba. Ilyen kedvezőtlen körülmények között jártam végig ezt a rossznál - rosszabb útszakaszt. Vajon mit szólhatnak a MÁV AU T- gépkocsi vezetői, akik naponta ötször vezetik végig itt utasokkal telt kocsi­jukat. Valószínű családjukra gondol­nak, akiktől kellőképpen talán el sem köszöntek és nem tudják, hogy mely pillanatban törik a nyakukat. Ügy vélem, hogy ez a bizonyos út­szakasz nemsokára már csak á tér­képen lesz műút, a valóságban azon­ban csak egy patakmederhez hason - átható. Godol-e az Útfenntartó Vállalat innék az istenhátanmögötti községnek i bekötő útjára? Pedig Cserépváralja nem is egy >lyan eldobni való község. Nagyon izorgalmas nép lakja, s talán meg­érdemelnék, hogy megjavított bekötő ít vezessen falujukba. Hajdú József Cserépváralj# .......... 1 -■ -WU"«1- I .... f Á prilis a tisztaság hónapja Húsbolt, pékség és cukrászda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents