Észak-Magyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-02 / 28. szám
Vasárnap, 1958 február 2 CSZAKMAGYARORSZAü AZ ESZ A K MA G II ll O !i SZ 4 G IFJÚSÁGI K O V A 1 4 Egy kellemes délután története FÜZES LÁSZLÓ: Kenyerek Hósam kenyerek, piros ruhában ülnek a pékek rázós kocsiján, meleget visznek, vágyakat hoznak, megannyi tiszta, ártatlan leány. Jószagű testük ízletes csokra idéz lángoló, éltető nyarat. — Álmosan ül a bakon a hajtó, a két jó csikó csendesen halad. Pirók kenyérnek buggyan a lelke, éles kés alól, ízes sok karéj, százszor megáldott minden falatja, mert benne munka és az élet él. N agyon megörültünk ahnak, hogy csapatunk szünidei tervei közé a színházlátogatás is bekerült. Az »Árgyilus királyfi« c. mesejátékot tekintettük meg a vasgyári Művelődés Házában. Kísérőink, a szervező testület: elnöke és a csapatvezetőnkön kívül, szüléink voltak. A korai megérkezés után bizony lassan teltek a percek az előadás kezdetéig, de a gyönyörű előadás kárpótolt a várakozásért. Végül is megszólalt a zene és felgördült a függöny. Csodálatos szín tárult elénk. A király aranyalmafávftl ékeskedő kertje aranyos színben tündökölt. Furulya-szakkör Hernádnémetihen Hernádnémetiben nehezen indult meg az úttörő élet. Sokáig nem tudtunk kitalálni olyan érdekes foglalkozást, amely vonzotta volna a gyerekeket az úttörő csapatva. A gyerekek vonakodtak a belépéstől, meg a szülök is azt mondták, hogy nem tanulnak ott a gyerekek semmit, hát minek járjanak? Aztán egy véletlen folytán kiderült, hogy az iskolának van néhány furulyája és hogy a csapatvezető ért is hozzá. így született meg a furulya szakkör szervezésének gondolata. A gyakorlati, kivitelezés már sokkal könnyebb volt. Vásároltunk furulyákat Miskolcon, Elek Bélánál, mindössze 10 forintba került darabja. Az úttörők közül sokan felajánlották saját pénzüket. November elején meg is tartottuk az első foglalkozást. Azóta sokat tanultunk. A szakkörnek Ötven tagja vaji, valamennyien rendszeresen járnak a foglalkozásokra. Az első foglalkozáson még az volt a legnagyobb probléma, hogy megtanuljuk befogni a lyukakat, de ma már ott tartunk, hogy két-három népdalt együtt is el tudunk játszani. A furulya nagy népszerűségre tett szert, mert akik nem tagjai a szakkörnek. azok is elhozat.ják Miskolcról a furulyát és igyekeznek ellesni a »mesterséget« a szakkörösöktől. Öraközi szünetekben az iskola zsibongója furulyaszótól hangos. A furulya-szakkör meg akarja mutatni a falu dolgozóinak, hogy nem volt hiábavaló a furulyázással eltöltött idő. Ezért tervbevettük azt is, hogy februárban bemutatkozunk egy fellépésen, mint kórus, illetve zenekar. Bár a furulya inkább mint szólóhangszer közkedvelt, mi azért reméljük, hogy a kórussal sem fogunk szégyent vallani. JUHÁSZ SÁNDOR csapatvezető.-oooA kis backács&táU SZERETNÉM néhány sorban elmondani, hogyan lett őrsünkből barkácsoló őrs. Őrsöm V. és VI. osztályos tanulókból áll. Szeretem őket, mert élénk, mozgékony gyerekek. Az egyik összejövetelen szóbakerült a barkácsolás. Kívánságukra szóltam a csapatvezető pajtásnak, aki helyeselte elhatározásunkat és segítséget is adott. így a csapatban mi kezdtük meg a lombfürésszel való munkát. Szerszámokat kaptunk, bár egyik-másik pajtás maga is rendelkezett lombfürésszel. Az egyik ipari taiiuló. vállalkozott arra, hogy segíti az őrsöt, megtanítja a lombfürész munkára. Az első összejövetelen bizony nehezen ment a munka. Egy kicsit elcsüggedtek a pajtások. A második alkalommal már minden jobban sikerült. Most már szép lovat és rókát is „készítettünk”. A mintákat a Népszabadság egyik vasárnapi számának gyermekrovatából vettük. Az a tervünk, hogy néhány egyszerű állat elkészítésével megtanuljunk fűrésszel bánni, hogy később nehezebb feladattal is megbirkózhassunk. Szeretnénk hajó- és repülőmodellt is készíteni. A sikerültebb darabokból később majd kiállítást rendezünk és eladjuk. Örsi összejövetelünknek csak egy részét jelenti a barkácsolás. Emellett elsajátítjuk a próbaanyagot, melyet majd akadályversenyen teszünk le. GOMÁNY JÓZSEF, a 2496. sz. „Hunyadi Mátyás" úttörőcsapat Sólyom." őrsének őrsvezetője, Alsózsolca. Az előadáson sok szereplővel megismerkedtünk. A gyönyörű Tündér Ilonával, a bátor Árgyilussal, tündérekkel, tollfosztó lányokkal, a világ három legöregebb emberével. Az egyik ember állandóan a világot járta, a másik mindig éhes volt, s amellett olyan sovány, hogy még a csontja is zörgött. A harmadik pedig, a legöregebb, nagyon okos volt. Ö igazította útba Árgyilust Tündérország felé. Szerepelt még az öreg király, s annak fő talpvakaró rpestere: Hakap- eszik. Gyávaságuk mulatságos volt. Kútba esett, a javasasszony terve, hogy Tündér Ilona helyett csúnya lánya, »Kabóca« legyo.n a királynő. De ne feledkezzünk meg Pancí-Man- ciról, a kis cselédről, s Árgyilus hű társáról: Tilinkóról sem, aki mindig jókedvű volt. Sokszor vidította fel szomorú gazdáját. Sokat nevettünk és gyönyörködtünk az előadáson. Nekem azok a szereplők voltak rokonszenvesek, akik mindig jót akartak. Amikor a színészek a függöny elé léptek, hosz- szan tapsoltuk őket. Fáradságos munkájukért és szép játékukért meg is érdemelték. Gyermekeknek és felnőtteknek egyformán élmény volt ez a szép délutón, amelyet csapatunk vezetőségének ezúton is megköszönünk. EÖRY ANDREA, a 2498-as sz. »Hunyadi Mátyás« úttörőcsapat, Alsózsolca. 1 LEVÉLRE VAL 4SZ Lelkes kulturmunkások FÜGÉDÉN hagyománya van a színjátszásnak. A KISZ színjátszó csoportnak jelenleg Is több mint 30 tagja van. A fiatalokkal Fodor Zoltán idős kultúrmunkás és Balogh Pál iskolaigazgató foglalkozik, fáradságot nem ismerve nevelik, tanítják a fiatalokat. A színjátszó csoport 1949-től minden évben részt vesz a kulturális seregszemléken, versenyeken. Eddig négy esetben nyerték el az első díjat és többször kaptak oklevelet, dicsérő elismerést. A napokban a színjátszó csoport Encsen vendégszerepeit. A »Farkasok a havason« című háromfelvoná- sos nagyoperettet adta elő. Dicséretükre váljon, — noha az alakításokban, áz átélésben és a szövegmondásban még van csiszolni, javítanivaló —, hogy jól oldották meg feladatukat, amelyért a nézőktől viharos tapsot kaptak. Az Északmagyarország január 2ü-i számában: „Herbolyán rabolják a nép vagyonát” címmel cikk jelent meg. Ez egy levél volt, mely mögött egy olyan ember áll, aki féltő gonddal, nagy szeretettel, odaadással foglalkozik társadalmunk nagy ügyével, a népvagyon védelmével. A levélre megkaptuk Duzsik Józsefnek, a barcikai bányaüzem igazgatójának válaszát. Csak részleteket ismertetünk az igazgató elvtárs válaszleveléből. — A megindított társadalmi ellenőrzésnek már az .első napokban is volt eredménye. Sok lazaságot, felelőtlenséget, hűtlen népvagyonkezelést leplezett le a sajtó... Majd a következő véleményt mondja Fürjes Józsefről, aki vasúti síneket adott el Herbolyáról. — Fürjes József az üzemvezetőség, az igazgatóság tudta nélkül ócska síneket adott el. De más is van a rovásán. Elfelejtette befizetni a 30 folyóméter ócska sin vas után járó 163 forintot — mondja. — Ezek szerint Fürjes utalványozva is lophatott. Hol volt. itt az ellenőrzés? — Az utalvány 30 folyóméterre szólt, ugyanakkor 52 folyómétert adott el és nem is ócskát, hanem újat! Duzsik elvtárs elmarasztalja a sajtót. Erről a következőképpen szól: „Egyet azonban meg kell jegyeznem. Ha mind a levélíró, mind pedig a sajtó képviselője megkérdezett volna ezzel kapcsolatosan, talán még érdekesebb dolgokat is tudtunk volna közölni Fürjesről". Mi a kommunista sajtó elvei szerint jártunk el. A munkás-paraszt levelezők segítenek a közvélemény formálásában, helyesen befolyásolják az emberek hangulatát. Naponta százak és ezrek figyelik minden tettünket, cselekedetünket. Ezt úgy is nevezhetnénk, hogy milliók demokráciája. Ha ez így van, akkor hadd vegyenek hát részt a vezetésben cselekvőleg, történetesen a közvagyon védelmében, hadd emeljenek szót a munkások, parasztok százai és ezrei — mégha meg sem kérdezik az illetékeseket. Hogy a herbolyai levélírónak mennyiben van igaza, azt már lapunk előbbi számában közöltük, mert az ellenőrzés megállapította: a fuvarlevélen ott* szerepel mindaz, amit a levélíró velünk közölt. Engedje meg az igazgató elvtárs, hogy mi újból segítségére legyünk ö. E. levele alapján. Idézünk ebből a levélből: „Fürjes József műhelyvezető nemcsak az 52 folyóméter sinnel károsította meg népgazdaságunkat, hanem faanyaggal, fenyődeszkával is, amit népgazdaságunk külföldről drága valutáért kapott... Fürjes üzemvezető Czakó Lajossal készíttette el a konyhabútorának egy részét. Mondanunk sem kell, hogy Czakót ezidő alatt az állam fizette. (Konyhai rökamé, asztal, vizespad, lisztesláda, mosdó és stelázsi.) A levélíró így folytatja: „Még több más, egyéb tárgyakat is találhatnak a lakásán,..", majd ezeket mondja: „Mint műszaki vezetőtől ezt nem vártuk. Mindennap arról fecsegett nekünk, hogy védjük a nép vagyonát. Ügy tett, mint az egyszeri pap, aki vizet prédikált'és bort ivott. Január 26 óta azonban már hallgat, nem szól semmit.. .” Még érdekesebb a levél következő része, amely a bizalom- kérdésével kapcsolatos: „Mikor tudomást szereztem a dologról, jelenteni akartam az üzemnél, de jobbnak láttam a szerkesztőséghez fordulni, mert az üzemen belül nagy a haverizmus. Szeretnénk még választ kapni arra is, hogyan tisztázták Fürjes múlt év decemberében elkövetett ’bércsalását. Vagy a haverizmus alapján azt is elsimították? Ügy érzem, most megértik a szerkesztőségben is, hogy miért voltam bizalmatlan az üzemmel szemben.. (b. prl l,„r .... ■ ....---------------»—OOO------------ i .. ■ . ■ .J .. K ét magyar disszidens a wienerneusíadti bíróság előtt JfÍEQNŐTl A LÁNYOM ÜGY VAGYUNK VELE mindnyájan, hogy nem akarjuk észrevenni az idő múlását. Hiába vannak szürke szálak a fejünkön, amíg valami nem figyelmeztet bennünket, nem hiszünk benne. A délután már estébe hajolt, amikor elém állt a gyerek. Szőke, sápadtarcú, kissé vékony leány. Most vettem észre, hogy milyen hirtelen sudárbaszökkent. — Olyan, mint az anyja — villant át agyamon egy pillanatra —, de nem. Arca vékonyabb és kifejezőbb, a haja szőkébb, tömöttebb. A szeme viszont nem az övé. Zavarba jöttem. Éreztem, hogy valamit kérni fog, és hogy honnan jutott eszembe, de éreztem azt is, hogy olyat fog kérni, ami nekem kedves, amiről nem szívesen mondok le, vagy legalább is nem szívesen engedek át neki. — Ugyan mi lehet? — Pénz, cipő, ruha? Nem, nem erről van szól Valami más kell... s most már nem bírom tovább a kérő tekintetet. Rászólok csöndesen: — Tessék lányom! Mi kellene aputól, ha volna? — Hát bizony most már csak te segíthetsz! — sóhajtotta. — Én? — Igem csak tel ■— És mivel? — Gyere velem — kérlelt. Megütközve néztem rá. — Megmondani nem mered? — Nem! Inkább megmutatom. Nem. volt mit tenni, mentem utána. Előbb ki az udvarra, majd a házfal mellett hirtelen balra fordult, és rálépett a padfeljáróra. Kénytelen voltam követni. Már a pádon voltunk. Ami először 'meglepett, az volt, hogy a padlás teljesen üres. Szinte kínos rend van rajta. Valami rémlett bennem, hogy amikor utoljára itt jártam, tele volt üvegekkel, mindenféle limlommal. Most pedig tisztára ki van seperve. A gyerek még most is titokzatos, és odahúzott a sarokban lévő egyetlen, darabhoz, egy nagy ládához. — Apu — kezdte — nézd, nem tudom kinyitni! — És minek kell ezt kinyitni! Hisz ebben csak ócska■ holmik vannak. Nem veszed te ezeknek semmi hasznát! ha *— De hátha papír is van benne? — Papír? Van neked papírod odalent elég, és nincs, hát kérjél. — Nekem most ócska papír kell! Amint látod az üveg, a lim-lom mind eltűnt a pádról. Én hordtam el azokat. Volt is annyi, hogy az őrsöm az első helyen van az iskolában, de papír az nincs elegendő. Azzal le vagyunk maradva. — Mi is lehet ebben a ládában? — törtem a fejemet, amíg a zárral bibelődterh. Forgattam a lakatot jobbra-balra, míg egyszer csak felpattant. Hát, uramisten a láda valóban tele volt papírral. De milyen papinál. Volt ott régi újság, képeslapok, füzetek, rajzlapok. Ahogy Kati mealátta a tengernyi kincset, odajött hozzám, beletúrt kezével a hajamba. — Ezt mind nekem adod? — Neked! — vágtam rá —, ha annyira akarod. Felvett egy rajzlapot, és olvasta az aláírást... gimnázium. I. c. osztály. — Milyen régen is volt — sóhajtottam egy nagyot. — Neked tettem el, hogy hátha szükséged lesz rá. Dekát ilyenek vagytok ti. — Apu! Nemcsak rólam van szó. A lányok, a. többiek, mit szólnának, ha én, az Őrsvezető nem. vinnék papírt. Azok úgy bíznak bennem. Én megígértem nekik, hogy megtartjuk az első helyet. S én mit tehettem? Egyre sebesebben dobáltam kifelé diákéveim emlékeit: füzet, rajzlap, hasáb, kocka... aztán a végén, egy átkötött csomag került a kezembe. » Lebontom a tetejét, s benne levél, levelezőlap Rózsaszín, kék, fehér.. -. — Nem, ezt nem adom — dobban meg a szívem Aztán Katira nézek. A szeme. Igen a szeme olyan, Print az enyém! K»i mint a tenger, s olyan boldogan ragyog, mint delelő a nap, s a ragyogásban az ősz szálak ezüstösen csillog" kezdenek. Aztán egy sóhajtással a többihez dobom azt is. .. . Hja! Megnőtt a lányom!.. ,-- fe ; — Bécs (MTI) A wienerneustadti kerületi bíróság csütörtökön tárgyalta a neu- hausi menekülttábor két magyar »lakójának, a 18 éves Márkonyi Pálinak és hasonlókorú társának, Baj- icsek Károlynaik bűnügyét. Márkonyi iés Bajcsek náluk fiatalabb társaik ♦ segítségével megtámadták és súlyo♦ san megsebesítették H. Fuchsot, a ♦ tábor osztrák csendőrét. Fuchs sérü- tlése következtében 30 napig szolga ♦ latképtelen volt. A bíróság Márkányit hét, Baj csőket pedig öt havi börtönbüntetésre ítélte feltételesen — „tekintettel a menekülttáborban uralkodó szörnyű viszonyokra”. Az ügyész a feltételes ítélet ellen fellebbezett s szigorú büntetést kért, azzal az indokolással* hogy a magyar disszidensék „visszaélnek Ausztria vendégszeretetével". A banda többi tagjának ügyét a fiatalkorúak bírósága februárban tárgyalja. (MTI)-oooÖSSZEÍRÁSON Az encsi járásban január 27-én kezdték meg az 1938-as születésű katonaköteles fiatalok összeírását. Azóta nap mint nap érkeznek a pántlikával, a vörös és nemzetdszin szalagokkal feldíszített szekereik a járás székhelyére. A fiatalok — egy-két hibától eltekintve — fegyelnvocetteai viselkednek — mondotta Perge Sándor százados elvtárs. A BIZOTTSÁG ELŐTT Az ifjú katonajelölt a bizottság kérdéseire válási
