Észak-Magyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-12 / 36. szám

4 ESZAKMAGTARQRSZAG Szerda, 1958. február 12. Újabb adatok a belterjesség fokozásához Jelenleg két alapvető . célkitűzés egyidejű megvalósítása jellemzi gaz­daságpolitikánkat. Az egyik: a ki- zsiákmányo lásmentes szocialista tár­sadalom felépítése, a másik: a dol­gozók életszíinvonaiának növelése, a termelőerők fejlesztése útján. E célok megvalósítását csak a me­zőgazdaság szocialisita átalakítása révén érhetjük el, mert a termelés fejlesztése és a szocialista átalakítás egységes feladatot jelent. Ennek el­éréséhez ismerni kell mezőgazdasá­gunk helyzetét, adottságait, lehetősé­geit. A párt és a kormány az egész­ségesebb ipari szerkezét kialakítása melleit alapvető feladatának tekinti a mezőgazdasági termelés fellendíté­sét, a mezőgazdaság beiterjes-irány ú fejlesztését. A belterjesség fogalmán az egy területegységre fordított élő és holt munka nagyságát értjük. Ha techni­kai oldalát nézzük a belterjességnek, ajkkor mind a két társadalmi rend­ben azonos haladó jelenség. De ha társadalmi oldalát vizsgáljuk meg, akkor azt tapasztaljuk, hogy az élő és hc’ltmunka ráfordítások tőkebe­fektetés jellegűek a kapitalizmusban, ebből viszont az következik, hogy a kapitalista gazdálkodás célját és pro- fitlgényeLt szolgáljá;k. Nálunk a mezőgazdaság belter­jes íté se ia szocializmus gazdasági alaptörvényének van alárendel­ve. A belterjességre igen sok tényező gyakorol hatást. E té­nyezők közül igen fontos a me­zőgazdaság egészének helyzete, mert ettől függ a belterjesség mértéke, iránya, formája és üteme. A mezőgazdaság bővített újraterme­lése összefügg a népgazdaság többi ágával és így nem választható el a népgazdaság egészétől, mert a nép­gazdasági beruházások mértékét az ipar lehetőségei szabják meg. Hazánkban a mezőgazdaság bel­ter jesiirányú fejlődésének megvannak a lehetőségei. Olyan kultúrákat kell termeszteni, amelyek egységnyi terü­leten a legtöbb, a legértékesebb ter­mékeket adják és amelyre a népgaz­daságnak is nagy szüksége van, mi­vel hazánk népsűrűsége és a mező- gazdaságban foglalkoztatottak száma is igen nagy. Az állattenyésztésiben: is fel kell szá­molni az elmaradottságot. Állatsűrű- eégünk sem kielégítő. Ez a felszaba­dulás előtt is hiányos volt, és ehhez még hozzájárult' a háború, amely az ország állatállományát felére csök­kentette. A száz hektárra jutó szá­mosállat 1953—54-ben nálunk 39.6 az NDK-ban pedig 73. A tehene n- kinti tejhpzam évi átlaga 1700—1800 liter, az állomány minősége ?löhetősége adna 2000—2500 liter tej termelésére is. A mezőgazdaság gépesítettsége sem mondható kielégítőnek. Például nálunk egy -egy traktor egységre 476 kát. hold szántó jut, ez az NDK-ban viszont 188 kát. hald. Az* hogy meny- nyisége ínem kielégítő, még minőség­ben is kerülnek hiányosságok, mert az univerzális traktorok arány száma gépállomásokon 17 százalék körül van, ez pedig akadályozza a munkák “Kellő gépesítését. A fogyatékosságok ellenére is az állam a gépállomások álján a tsz-eknek és egyénjeiknek nagy segítséget nyújt, mert például a tsz-cík, a szántásnak Ikb. 90— 95 százalékát, a talájelőkészítcs- nek mintegy 80 százalékát gép­pel végeztek. A belterjesség néhány kérdése: _ Egybe kell hangolni az állam, a társadalom és a termelők érdekeit. Gondoskodni kell •gépekről, eszkö­zökről, anyagóléról, növelni kell a termelők szaktudását. Nagy gondot keli fordítani az ab- rakta'kiarmáihyok hozamainak növelé­sére. Állatállományunk számát és termelőképességét figyelembevéve a szántóterületnek legalább 50 százalé­kán kell takarmánynövényeket ter­melni. A helyes arányok kialakítása után kenyérgabonát a szántóterület­nek mintegy 28—30 százalékán kell termelni. Mindezt csak úgy tudjuk megvalósítani, ha a termésátlagok at. növeljük. Állattenyésztésünket is meg kell javítani. Az-állatállományunk a hiá­nyos takarmányozás következtében a kapott takarmányt részben csak lé­tének puszta fenntartáséra, nem pe­dig a hús- és zsírtermelésre .fordí­totta. Ez a helyzet megdrágította a termelést. Ez okozta a hús és zsír magas árát. Tehát a takarmányter­melés növelése az áUattemyésztés gazdaságcősátételének is egyik leg­fontosabb feltétele. A takarmány­hiány hozzájárult ahhoz is. hogy a nagyüzem fölénye nem bontakozha­tott ki megfelelően a kisgazdaságok­kal szemben. Az időnkimti húsellátás zavarának más oka is volt, mely a szarvas­marha- és sertéstenyésztés arányta­lanságából adódott. A marhabízlaláls nem fejlődött az anyagi érdekeltség hiányában. Erre a helyzetre jellemző, hogy nálunk 100 tehénre 600 darab sertés jutott, míg az igen fejlett ser­téstenyésztéssel rendelkező Dániában is csak 330 darab jutott. Jelenleg növekszik a marhaállomány és emel­lett a sertésállományt a jelenlegi szinten tartjuk. Persze ez nem vezet­het a sertéshús- és zsírtermelés csök­kentéséhez, mert ezt továbbra is nö­velni fogjuk,, de nem az állomány növelésével, hanem a hizlalás forgási sebességének növelésével. A belterjes gazdálkodás íkiaiakí- í vsában az egyéni parasztgazdál­kodásnak is vannak lehetőségei, de ennél nagyobb lehetőségek nyilnak a tsz-ekben, sőt még az egyszerűbb termelési társulások­nál is. A táblásított nagy földterületek, a gépek, a tudományok vívmánya, a szakember jelenléte és fejlettebb munkamegosztás, a szervezett közös munka módot ad erre. Molnár István Háromszor annyi kábelt szállít külföldre a miskolci drótgyár, mint tavaly _ A miskolci December 4. Drótgyár már évek óta jelentős mennyi- . ^ lan}os távvezetékhez használatos acélaiuminium kábelt exportál süllőidre. A megrendelők között szerepel Jugoszlávia, Argentína, Romá­nia, Albánia A legutóbb pedig Portugália is érdeklődését jelentette be a gyár készítményé iránt. így az idén a gyárnak háromszor annyi az export rendelése, mint tavaly volt. Az évi többszáz tonnát meghaladó export-kötelezettségből az első szállítmányt, 30 tonna acélaluminium ká­belt a napokban indították útnak Jugoszláviába. Elszállításra vár to­vábbi 102 tonna, amelyet Argentínába küldenek.--------------------------oop—--------------------­A megyei rendöríőkapitányság felhívása a megye területén tartézkcufó Külföldi állampolgárok bejelentkezésével kapcsolatban túl érvényüket vesztik. Annak érdekében, hogy a megye terü­letén lévő külföldi állampolgárok 1958. március 31-ig új, 'érvényes lakhatási enge­déllyel legyenek ellátva, szükséges a mi­előbbi bejelentkezés. Ezért 1958. február 28-ig a megye terü­letén élő összes külföldi állampolgárok kötelesek bejelentkezői a fentebb megje­lölt helyen. Azon külföldi állampolgárságú szemé­lyek, akik 195? január l-től az erre a cél­ra rendszeresített — sárga sávos — beje­lentő lapon eddig már ‘ bejelentkeztek, azokra ezen félhívás nem vonatkozik. (Újból bejelentkezni nem kell.) ’ \ Az a külföldi állampolgár, aki bejelent­kezési kötelezettségének riem tesz eleget, a 17—1954. (III. 10) MT. számú rértdölet 18. §-ában foglalt szabálysértést, súlyosabb esetben bűncselekményt követ el. I. A belügyminiszter 1—1958. (1.15) BM sz. rendeleté alapján az ország területén tar­tózkodó valamennyi, külföldi állampolgár (férfi és nő) — korra való tekintet nélkül — 1953. március 31-ig köteles bejelentkez­ni. A bejelentkezési kötelezettség nem ter­jed ki: 1. a területenkívüliséget és személyes mentességet élvező, 2. az ország területén 48 óráig érvényes átutazó vízummal tartózkodó, ' 3. az ország területén csoportos utazás keretében, turisztika céljából tartózkodó külföldi állampolgárokra. A bejelentkezést Borsod-Abauj-Zempjéri megye területén lakó külföldi állampol­gároknak a BM Borsod-Abauj-Zemplén megyei Rendöríőkapitányság Külföldie­ket Ellenőrző Országos Központi Hivatal (KEOKH), Miskolc. Zsolcai-kapu 40, föld­szint 3. sz. helyiségében kell teljesíteni. A bejelentkezés a külföldiek részére rendszeresített — sárga sávos — bejelentő lapon történik. A bejelentő lapot a me­gye székhelyén lévő központi postahiva­talban lehet beszerezni. Bejelentkezéskor a külföldi állampolgár köteles: a) bemutatni lakhatási vagy tartózkodá­si engedélyét, útlevelét, születési, házas­sági anyakönyvi kivonatát, állampolgár­ságát igazoló okmányát polgársági bizonyítvány, nemleges ma­gyar állampolgársági igazolvány, elbocsá­tási okirat, örökbefogadási okirat). b) benyújtani 2 darab két hónapnál nem régebben készült 3x3 cm. nagyságú fényképet. Azok a személyek, akik lakhatási vagy tartózkodási engedéllyel nem rendelkez­nek — de külföldi állampolgároknak vall- 1ák magukat — bejelentkezésük alkalmá­val a felsorolt okmányon kívül, kötelesek benyújtani a lakhelyük szerint illetékes rendőrőrs által kiállított ,,Igazolásit lak­címükről. Bejelentkezni tartoznak a megye terü­letén mindazon külföldi állampolgárok is, akik eddig erre nem voltak ■ kötelezve. Bejelentkezni kötelesek a megye terüle­tén élő görög állampolgárok is, akik az AMEO-nál vannak nyilvántartva, vala­mint olyan külföldi állampolgárságú sze­mélyek. akik iskolai tanulmányaikat itt folytatják vagy ■hivatalos kiküldetésben vannak a megye területén. A külföldi állampolgárságú személyek 1958 március 31-ig uj lakhatási engedély­ivel lesznek ellátva. AZ eddig érvényben lévő lakhatási engedélyek — a fenti időn n. Ideiglenesen — látogatás céljából — a megye területére érkező külföldi állam­polgárok bejelentkezésével kapcsolatos eljárás. Minden külföldi állampolgár, aki népi demokratikus vagy nyugati országból a megye területére érkezik — látogatás cél­jából — 24 órán belül köteles bejelentkez­ni a BM Borsod-Abauj-Zémplén megyei rendőrfőkapitányság KEOKH és útlevél csoportjánál (Miskolc, Zsotaai kapu 40. sz., fszt.. 3. sz. helyiségben). Látogatóba érkező külföldi állampolgár más helyeken bejelentkezést nem eszkö­zölhet. (Járási, városi rendőrkapitánysá­gokon, rendőrőrsökön és tanácsoknál külföldi állampolgár nem jelentkezhet be.) A bejelentkezés az erre a célra rend­szeresített — sárga sávos — bejelentő lápnál történik. Bejelentő lapot a megye székhelyén lévő központi postahivatal­ban, valamint a főkapitányság mellett lévő 3. sz. postahivatalban leltet beszerez­ni. Az a külföldi állampolgár, aki a me­gye tertílétére érkezett látogatás céljából és a feritiek szerint a bejelentkezését "el­mulasztja, szabálysértést kövét el. mely büntetést von maga után. A bejelentke­zés elmulasztása esetén a visszautazás al­kalmával a határőri szervek a kilépést nem engedélyezik. A bejelentkezéseket a fenti helyen, 9— 12 óráig lehet minden nap elintézni. Miskolc, 1958. február 7. BM Borsód m. Rendőrfökapitányság vezetője. »*.'•* 4:«-. • ■ ' f Akikkel gyakran találkozunk, de eddig keyesct hallottunk róluk A vonatkísérők életéből (Tudósítónktól.) SZOKATLAN CSEND honol a miskolci személypályaudvaron* ezen a ködös, hideg februári éjszakán. A személyvonatok már mind ki­futottak az állomásról, ilyenkor csak a forgalmi irodában és a készenléti szobában van „élet”. Máskor az oly zajos, élénk perronon, csak a szol­gálatban levő rendőr elvtárs vigyáz a rendre, nyugalomra, a nép va­gyonára. Pócsa Béla vezénylőtiszt elvtárssal járjuk az állomást. Először a készenléti szobába látogatunk, ahol Vécsei Endre vezénylő ügyeletes ép­pen utasítást ad B. Kovács János vonatvezetőnek és brigádjának. Az irányító azt közli velük, hogy a vonatkísérő a személyzettel együtt in­duljon szolgálatba az 1 óra 50 perckor Záhonyba induló irányvonattal! A vonatkísérő szakasz magához veszi a zárlámpát, kézitáskát, dur- rantyut és felszerelésükkel az irányítónál jelentkeznek, majd átveszik a vonatot. Végigjárják az összeállított tehervonatot, alaposan megvizsgál­ják, nem történt-e dézsmálás, lopás. Amikor mindennel elkészülnek, az állomás dolgozóitól megkapják a biztonságos kihaladást és az irányvonat elindul hosszú útjára. A VONATKÍSÉRŐ SZAKASZ ebben a hideg, kíméletlen időben, emberfeletti munkát végez. Nem kalauzkocsiban, hanem fékbódéban helyezkednek el és innen őrködnek a szerelvény biztonsága felett. Nem irigylésreméltó a beosztásuk. Egy ilyen út sokszor 45—50 óráig is eltart. Ennyi ideig vannak távol családjuktól, s éberen vigyáznak a szerelvény útjára, mert a legkisebb mulasztás végzetes leövetkezményehkel járhat. Vonatkísérőink — ahogy Pócsa elvtárs megjegyzi — fáradhatatlan, be­csületes munkát végeznek. Különösen az őszi forgalom lebonyolításakor szereztek nagy érdemeket. Megfeszített munkájuknak köszönhető, hogy nem volt fennakadás. Januárban egy vonatkísérő 350 órát volt szolgálat­ban. Sok esetben a szolgálat ellátása érdekében még a megérdemelt pi­henőjükről is lemondtak. A közel 800 vonatkísérő közül mintegy hatszázan 70—100 kilomé­ter távolságról járnak be a munkahelyre. Vannak vonatkísérők, akik egy hétre elegendő élelmet hoznak magukkal, mert nem akarják pihenő­napjukat utazgatással eltölteni. Szolgálaton kívül a minden igényt kielé­gítő laktanyát veszik igénybe. TÖBB IDEJÜK Lí^imNE pihenésre, szórakozásra, ha az egyes cél- állomások nem tartanák vissza őket indokolatlanul. A vonatkísérők célja: ha szerelvényükkel megérkeznek a célállomásra, minél gyorsabban visz- szatérhessenek a honállomásra. Amellett, hogy több idejük jutna a pi­henésre, a forgalom lebonyolítása is zavartalanabbá válna. So'-, célállo­más nem igen törődik az idegen személyzettel. Ilyen például a hatvani állomás, ahol nem egyszer előfordult már, hogy a miskolci szakaszt indo­kolatlanul több órára visszatartották és nem biztosítottak tehervonatot részükre. Sok esetben előfordul az is, hogy 8—10 órás visszatartás után önköltségben visszaküldik őket Miskolcra. Ellátogattunk a vonatkísérők klubjába is. Könyvtári napon érkez­tünk. Sok vonatkísérő és családtag várt a könyvek kicserélésére. — 800 kötetes könyvtár átl rendelkezésünkre — mondja Vécsei Jó­zsef elvtárs, a klub vezetője. — A központi könyvtárból szoktuk felfris­síteni könyvállományunkat, hogy dolgozóink, klubtagjaink minden igé­nyét kielégíthessük. Ä KÖNYVEK MELLETT napilapokat, folyóiratokat is olvashatnak a vonatkísérők és klubtagok. Munkájuk után ide járnak szórakozni. A könyvek és újságokon kívül a sakk és a billiard is állandóan „üzemben van”. Valamikor híres volt a miskolci vonatkísérők dalárdája is. Számos serleg, emlékveret jelzi, hogy jól dolgoztak. Jelenleg önálló tánc- és népi zenekara, tánccsoportja és színjátszó csoportja van a klubnak. Az ének­kar újjászervezésén munkálkodnak és a vasutasnapon már önálló mű­sort akarnak adni. Jávor Károly vonatkezelő, amikor csak teheti, meglátogatja „má­sodik otthonát” — a klubot. Fáradságos munkája után valósággal felüdül a családias légkörben. 38 évig volt vonatkísérő Papp Dani bácsi, nyug­díjas is, aki itt találja meg legjobban a művelődési és szórakozási lehe­tőséget. 450 tagja van a klubnak, de ez a szám napról-napra szaporodik, ami bizonyítja, hogy igen sokan itt akarják tölteni szabadidejüket, itt akarják élni „második” életüket. ILYEN A VONATFÉKEZÖK munkája és klubélete. Ezekkel a vasutas dolgozókkal nap mint nap találkozhatunk. Kitűnnek szerény, példás magatartásukkal, jó munkájukkal. Tulajdonságaikat minden bi­zonnyal továbbra is megtartsák és ilyen lelkiismeretesen végzik felada­taikat. LESKO PÁL •ooo­Sokgyermekes édesanyákat jutalmaztak meg az l. kerületben Hétfőn délelőtt az I. kerületi ta­nács végrehajtóbizottsága megszakí­totta tanácskozását, hogy átadhas­sák a négy meghívott sokgyermekes édesanyának népi államunk ajándé­kát, Összesen 4800 forintot. Megjutalmazták Pirkó Ferencné 8 gyermekes édesanyát, bányász fele­séget (Hunyadi u. 58. sz.). Veres Já- nosné 7 gyermekest, férje a Lenin KÉT RÁCS. Két határállomás. Eközölt húzódik meg a szerencsét­len, sorsüldözött asszony egész éle­te. Az egyik rács egy méter hosszú s mögötte egy Ikis fehér' gyerekágy­ban négyéves forma kisfiú alszik. Napok óta. A másik rács sincs hosz- szább egy méternél. Ez nem fehér, piszkosszürkc. S egy durva, gyalu- latlan fából tálkáit ágy Végét jelzi. Az ágyon fiatal férfi fekszik ruhás­tól. A mennyezetet nézi. Az ágy szélén az asszony ül, az ágy rácsát nézi, de maga előtt azt a másikat, azt a hófehéret látja, ami mögött a világról mit sem tudva, a kisfia fek­szik. Napokkal ezelőtt még itt sza­ladgált, énekelt gyenge gyerekhang­ján, most pedig ugyanennek az élet­vidám kis lurkónak az életéért ret­teg. Vajon megmarad-e S ha meg­marad, nem lesz-e valami következ­ménye annak, ami történt vele? * -­CS. B-NÉT férje tíz évvel ezelőtt itthagyta. Megszökött egy nővel. Az asszony egyedül maradt, nem volt senkije, s rövidesen élettársul sze­gődött mellé a nála hét. évvel fiata­labb S. Gy. Majdnem tíz évig éltek együtt. A négyéves kisfiú is ebből a kapcsolatból származik. Milyen volt az ember? Nem sok szép emléket hagyott. Ivott. A fizetést nem adta haaá, A gyereknek soha sem hozott „OTT TOL A RÁCSON..." egy szem cukrot, egy szelet csokolá­dét sem. Az asszony is dolgozott, de nem menték sokra. Mikor csaknem 10 év után S. Gy. elköltözött, a szo­bában nem maradt más, csak két ócska ágy, egy szekrény, amilyet munkásszállásokon látni, egy asztal, két hokedli, egy vizeslóca, néhány edény, az ablakon szakadozott füg­göny és apróságok. Cs. B-né dolgozott, amikor meg­ismerkedett a szomszédjukhoz sű­rűn járogató T. G-vel. Néhány hó­nap múltán odaköltözött hozzá. Sze­rette a gyereket, mindig hozott neki csokoládét, ha munkahelyén az ebédhez sülttésztát adtak, nem étté meg, hazahozta a gyereknek. Nem ivott olyan gyakran, mint elc3dje, de ha ivott, akkor fenevaddá lett. Ütöt- te-verté az asszonyt. A falon még most is tátong egy jókora lyuk. ame­lyet az asszonyhoz irányított, de célt tévesztett., ecettel teli üveg ütött. Sebek, hegek, forradások őr­zik a régi veszekedéseik emlékeit. S mindezeket betetőzte a legutóbbi esemény. Pontosan ma egy hete, vasárnap délelőtt — bevallása szerint T. G. megivott három liter bort. Szokása szerint kötekedni kezdeti. Az asz­szony, aki hatodik hónapos terhes, magát s leendő kisgyermekét féltve, a feléje rontó férfi elől kiugrott az ajtón. A férfi dühe a bentmaradt kisgyermekre zudult. — Hol van anyád? A gyerek megrémült, élsÍFta ma­gát: — Nem tudom. Honnan is tudhatta vólna sze­gényke?! — Nem tudod? Na majd én meg­mondom! — borult vérbe a részeg férfi szeme és felkapta a gyereket cs teljes erejével fejjel lefelé, föld- hözvágta. A gyerek élnyűit a kövön mozdulatlanul. Sími sem volt ereje. A szomszédók jajveszékelésépe be­szaladt az asszony s őrjöngve (kapta ölbe a kisfiút, aki teljesen élettelen­nek látszott. A mentők gyorsan megérkeztek, az időben kapott or­vosi segítség megmentette a kisfiú életét. Halántékát csúfító jókora seb mindennap kisebb lesz, s az agyrázkódás elmúltával haza is me­het. # EDDIG A TÖRTÉNET. Meg kell mondani, elég nagy port vert fel, nemcsak oW, az Egyetemvárosban, ahol történt, hanem városszerte, ahol tudomást szereztek róla. Mindenki i azt kérdezi: mi lett T. G. sorsa? Meg­kapta-e méltó büntetését? Erre nenn tu|oik pontos választ adni. Igaz, ha-i tósági szerveink felfigyeltek erre,i s bizonyára meg is kapja, amiti érdemel. De vajon kaphat-e ezért i méltó büntetést? A gyermeksebészeten, ahol a kis-' fiú fekszik, fiatal adjunktussal be-' szélgetfcem. Maga is édesapa, két kisgyermeke van, valamennyi apró, betegét nagyon szereti. Azok is őt. Szomorúan mesélte, hogy egyre gya­koribb az ehhez hasonló eset. Nem-] régen egy felisiherhetetlenségig ösz-( szevert kislányt hoztak az osztályra. Feje kétszeresére dagadt az ütlege~( léstől, csak egy hét, múlva nyerte < vissza eredeti formáját. Egy másik, apró emberkét nadrágszíjjal fegyel­mezett az apja, de úgy, hogy a kék-, zöld foltokkal borított gyermektest, a kórházba került. S akiket nem, visznek kórházba — a következmé-, nyéktől tartva? Á gyerek védtelen a, felnőtt gazságaival szemben. Kevés, az, hogy az ilyen szülőket a közvé-( lemény ítéli el. Mondjon felettük ( szigorú, kérlelhetetlen ítéletet a tör­vény is, hogy meggondolják száz­szor, ezerszer, mielőtt kezüket a gye-i rekre emelnék. Kecskés Rózsai Kohászat dolgozója (Fábián u. 33. sz.), Bordás Lenkét, 7 kislány édes­anyját, a villanytelep sztahanovista lakatosának feleségét (Boldva-u.). A forradalmi munkás-paraszt kor­mány 1957-ben kiadott rendelkezé­se szerint már a 6 gyermekes édes­anyák is jogosultak pénzjutalomra, így kapott ez évben már Ronyecz Józsefné 6 gyerekes édesanya (Pető- fi-u. 18.) is 1000 forintot. A kerületi tanács végrehajtóbizptt- isága nevében Moravszki Antal ta­nácselnök nyújtotta át a pénzt a négy boldog asszonynak. Moravszki elvtárs kérte őket, törődjenek min­dig gondos szeretettel kicsi gyerme­keikkel, mutassanak nekik jó példát és neveljék Őket népi demokratikus államunk törvénytisztelető polgárai­vá, jó hazafiakká. A szociálpolitikai állandó bizottság nevében a 72 éves Kolozsi néni, az állandó bizottság lelkes aktívája be­szélt a négy anyához. Elmesélte, hogy ő bizony 8 gyereket nevelt fel a múltban keserves munkásfizetésből és mégsem kapott soha senkitől se­gítséget, támogatást, örült, ba férjé­nek akadt munkája. Bizony nem is tudják a mai asszonyok — mondta a kedves öreg néni — mit jelent izgul­ni nap, mint nap, vajon holnap dol- gozik-e még az ember, és ha nem, hogyan ad enni a gyermekeknek. A meghatott asszonyok könnyes szemmel köszönték meg a kormány gondoskodását. Hiszen tudjuk 1200— 1400 forint nem nagy pénz egy népes családnál, de azért jól jön és ez is mutatja államunk gondoskodását a gyermekek iránt, hiszen még ezek­ben a nehéz időkben sem feledkez­nek el és erőhöz képest támogatják a többgyermekes családokat; M: K*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents