Észak-Magyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-01 / 27. szám

Szombat, 1958. február L ESZ AKAI/ KOKSZ AU KÉT FÉRFI ÜL AZ IRODÁBAN, de egyik sem az elnök és a tanácshoz utasítanák, amikor a tsz dolgai, eredményei felől ■ ..................................... é rdeklődöm. Igaz: előbb ki-­csit vitatkoznak, hogy a gyümölcsösben végzett mun­káról lehetne néhány szót mondani, egyrészt azért, hogy hírt adjanak magukról más téeszeknek, másrészt, de talán legfőképpen azért, hogy végre róluk is essen szó az újságban... A vitának azonban az lett a vége, hogy semmit nem mondtak. „Majd az elnök! Tőle kér­jen nyilatkozatot, elvtárs, vagy a tanácstól. Hivatalos beszéd — az a biztos! Mi mondhatunk ezt is, meg azt 'is. Ha nincs újság, csinálni is lehet, igaz-e?” így kerültem a tanácshoz, s aztán alig melegedett meg alattam a szék, máris csörgött a telefon: itt az el­nök! Küldjék vissza azt a kíváncsi embert, majd én el­vezetem itt a gazdaságban ...' S így kerültem vissza megint a téeszbe. Ami pedig a kíváncsiságot illeti, ebben is igazuk volt: kíváncsi voltam, milyen ember az einök, aki nem egészen egy év alatt összefogott egy gazdaságot és olyan hírnevet szerzett magának is, meg a tóesznek is, hogy róluk példálóznak a- me­gyében. Külsőre csakoiyan, mint a másik, vagy a harmadik *— olyan ember, mint akikkel az irodában beszélget­tem. De gondolkodásában, beszédében, észjárásában, s még; abban is, ahogy a másik embernek köszön — van valami előrelátás: mintha minden szót külön-kü- lön kigondolna és még arra is vigyáz, hogy amit egy­szer mondott — már ne említse többet, egyszóval: nem beszél feleslegesen. Batta Dezsőről van szó. Bent az irodában meleg van, de kint? Valahogy’ a Bodrogközre jobban rájár a rúd — mondják. Nyáron meleg van, télen pedig sokkal hidegebb, mint a he­gyek közt, vagy az Alföld más részén. Máshol alig van arasznyi hó, de azt is elsöpörte a szél — és bizonyo­san ide söpörte, mert a mi határunkban csak szánkó­val lehet közlekedni. Ez persze nem baj, a jó hótakaró aranyat ér a vetésnek! Az emberek pedig nagykabá­tot vesznek, ha fáznak és aztán úgyis “levetik hama­rosan, mert a munkától ki melegednek. A baj inkább ott van, hogy nemigen tudunk rendszeresen munkát adni — így az elnök: „Ma is jöttek hárman is, négyen is, hogy adjak valami munkát. S ez jó dolog. Más téeszekben azon panaszkodnak, hogy csak papíron van Biztos kézzel meg a tagság, nálunk meg az a helyzet, hogy min­dig, mindennap újabb és újabb emberek jelentkeznek--------------------- télen is, hogy: munkát, m unkát! Hadd szaporítsák a munkaegységet. Eleinte voltak, akik húzódoztak a jó­szággondozástól, most meg mindenki őket irigyli. Hi­szen a jószággondozók télen-nyáron dolgoznak, mun­kaegységet, munkaegységre szaporítanak...” A CSOPORTNAK KÉT TANYÁJA VAN: a Kis- homoik tanya, ahol a sertés és szarvasmarha, valamint a Nyárjas tanya, ahol a juh-állomány telel. Minden ta­nyán lakik egy-egy igazgatósági tag és még öt-hat csa­lád, akik személyesen felelnek az ottlévő vagyonért. „A régi csoportnak az volt az egyik fogyatékossága, hogy az emberek nemigen tekintették tulajdonképpeni közösnek a közöst... ezen változtatni kellett. Amikor mi megalakultunk. első dolognak tekintettük a fegye­lem és a pontosság megszigorítását. Hiszen hát hova. jutottunk volna, ha megint annyi felé huzunk, ahá- nyan vagyunk?” Z Batta elvtárs gondolkodik kicsit, s látom, hogy' ví- | védik' is magában. De aztán csak kirukkol: J — Mi a véleménye arról, hogy mi, ha valaki ellop », egy kiló szöget, akkor azt ötven forintra büntetjük? • Vagy, ha sertéskihajtáskor elbámészkodik a gondozó * és a malacok a krumplis veremhez futnak, akkor a * kár értékének megfelelően több munkaegységet lévő- * nunk... Persze, csak egyszer kell. Máskor mar jobban > vigyáz. * — A fegyelmet be kell tartani! J — De be bizony — így az igazgatósági tagok is. % Hát iszen melyik gazda tűrné meg, hogy a jószágok % szanaszét huzigálják a terményt, meg a krumplit. Mi J bizony még azárt is szólunk, ha a tehén kiszórja a szé- * nát á jászolból és a gondozó nem rakja vissza. « — AMIKOR MEGALAKULTUNK, nem valami ■ népszerű örökséget vettünk át. Hiszen elődünk, a Tán- j csics teljesen feloszlott. Mi pedig elhatároztuk, hogy jó ■ hírnevet szerzünk a szövetkezeti mozgalomnak. j * ♦ Úgy hisszük, ezt sikerült is elérni. Zárszámadás ! óta 83 ikatasztrális holddal 36 új belépő jelentkezett a • tiszakarádi Uj Élet Tsz-be! + Ehhez pedig már nem is kell több kommentár. *' (O. M.) ki A moszkvai l. szá­mú orvostudo­mányi főiskolán már sok súlyos beteget gyó­gyítottak meg. Az or­vosok — eddigi gya­korlatuk során — szá­mos bonyolult esettel találták szembe magú­idat, s az orvostudo­mány számtalanszor győzedelmeskedett. Most mégis fe lbolyga­tott méhkashoz hason­lít a kórház. Izgatott orvosok és ápolónők sietnek a műtők félé. A teremben szokatla­nul sok fényes orvosi műszer fekszik. A mű­tős még egyszer ellen­őrzi, hogy minden szükséges berendezés rendben van-e. Miért e szokatlan izgalom? Nem kell sokáig kér­dezősködnöm, hogy megtudjam: Borisz Vasziij ev Les Petrovsz- kij professzor, a Szov­jet Orvostudományi Akadémia tagja eddig még soha nem látott operációt hajt végre. Az orvosok jól isme­rik d rekeszizom el­ernyedésének, vagy is a rekesz nem teljes kifej­lődésének rendkívül súlyos betegségét. Ez a megbetegedés elkerül­hetetlenül pusztuláshoz vezet, mert a szív tel­jesen jobbra szorul, a tüdő pedig súlyosan összehúzódik. Á beteg hosszan és kegyetlenül szenved. Az orvostudo­mány eddig tehetetlen volt e bajjal szemben. ... A professzor és asszisztensei bevonul­nak a műtőbe. A beteg, Marija Kozlova 24 éves asszony, viár évek óta fekszik és nyomorékká vált. Fiz a betegség tel­jesen elvette életked­vét, s amikor a pro­fesszor az altatás előtt néhány megnyugtató szót mondott neki, a következőkét válaszol­ta: — Ügy tekintem ezt az operációt, mint vala­mi örömteli ünnepet. Huszonhárom percig tartott a harc a fiatal asszony életéért. A pro­fesszor kezében egy­mást váltották a mű­szerek. Az embernek az volt a benyomása, hogy valami precíziós műhelyben van, ahol minden művelet ponto­san, hiba nélkül törté­nik. Félóráwl az operáció után, a professzor dol­gozószobájában beszél­gettünk. Pelrovszkij egy könnyű, fehér, po­rózus anyagot mutatóit nekünk. — Ezt a műanyagot csak nemrégiben fedez­tem fel. Ilyen darabká­val helyettesítem a re­keszizom baloldali tete­jét, amely nem fejlő­dött ki. Polivinilalko- holnak hívják, s egy­általán nem káros a szervezetre. Egy ilyen lebenyt tehát hozzá- varrunk a csigolyák-. hoz, a bordákhoz és a rekesz jobboldali tete­jéhez. Ilymódon, az ed­dig halált okozó elvál­tozásokat megakadá­lyozzuk, s a belső szer­vek a helyükön marad­nak. Hamarosan ez a műanyagszerv is hozzá nő a többi szövethez. .4 professzor enge­délye alapján, két nap múlva meglátogattuk Marija Kozlovát. — Amikor először öntudatra ébredtem, úgy éreztem, hogy újjá- születtem. Szó szoros értelmében kicserélöd- tem. Fájdalmaim eltűn­tek, s véget értek a kí­nos álmatlan éjszakák. Az orvostudomány tehát most először e betegség felett is dia­dalmaskodott. Versenyeznek a mezöcsaii járás népkönyvtárai Zuzmarás, hideg az időjárás, falun most van itt «3 ideje az olvasásnak, «szórakozásnak. Járásunk területén is egyre többen keresik fel a népkönyv­tárakat, hogy érdekes, szórakoztató olvasmányokkal térjenek haza, una­loműzőnek a hosszú téli estékre. A jó könyvtárosnak nincs is nagyobb öröme, mint az, ha ezeknek az olva­sóknak igényeit ki tudja elégíteni, ha olyan könyveket tud adni, ame­lyek az olvasót újabb és újabb, köny­vek olvasására késztetik. A könyvtármunka megjavítása ér­dekében a mezőcsáti járási könyvtár versenyt indított a járás 21 nép­könyvtár o&a között. Három csoportra osztottuk a községeket, nagyságukból függően, így a könyvtárosok egyenlő eséllyel indulnak minden csoportban. A verseny célja: minél több könyvet juttatná az olvasókhoz, a kölcsönzé­sek számának emelése. Elbírálásnál a könyvtárosok által kiadott köny­vek számát vesszük figyelembe. (Az adatok valódiságát kiszállásaink so­rán a legszigorúbban ellenőrizzük.) Az elmúlt év utolsó negyedévében B csoportok első három helyezettje Homár Tibor hejőbábai, Papp Arzén h ej őkeresztúr i és Pollágh Tibor emődi könyvtáros lett. Mindhárman igen sokat és igen szép eredménnyel fáradoztak azon, hogy minél több ember kezébe juttassák el a köny­vet, s ezzel, községük igen sok lakó- j jón jának szereztek kellemes, hasznosan I a eltöltött estéket. Szép munka a könyvtárosaké, ha kicsit nehéz is. Az elért eredmények feledtetik csak el a fáradságot. Érdé- volt. Nem dolgoztak hiába! SOTKÖ JÓZSEFNÉ járási könyvtárvezető Tejíezeiák épül Jugoszláviában A szlovéniai Nova Gforiea járási népbizottsága úgy határozott, hogy hamarosan megkezdik a svájci min­tára készülő első jugoszláviai tejveze­ték megépítését: Ez a műanyagból készült vezeték megkönnyíti majd a hegyekben legelő tehenek tejének szállítását a völgyben lévő tejüzem­be. Az első tej vezeték' mintegy 3 ki­lométer hosszú lesz. ooo­------------------------­A mesterséges megtermékenyítés nem házasságlörés A skóciai Edinburgh város egyik bíróságának nem nimdennapi váló­perben kellett döntenie. -A fésrj há­zasság-töréssel vádolja a jelenleg Newyorkban élő feleségéi. A házastársak 1954 márciusában különváltak és 1955 júliusában az asszony leány gyermeknek adott életet. A férj számára ekkor végleg betelt a pohár és elhatározta: törvényesen is szentesítheti a válást. Eddig a perben, neon is volt semmi különös. A fordulat akkor követke­zett.,- amikor az asszony azzal érvelt, hegy gyermeke mesterséges megter­mékenyítés segítségével született. A férj hangoztatta: ha igaz is ez az állítás, feleségének akkor is ki kel­lett volna kérnie az ő véleményét. Az ügy jogi szempontból is rend­kívül érdekes. Lord Wheatley, a bí­róság elnöke kijelentette: eddig nem okozott fejtörést a jogászoknak, * va­mesterséges megtermékenyítés házasságtör es-e. Más országok szakértőivel való be­ható tanácskozások után Lord Wheatley é& a. .bíróság úgy döntött: a mesterséges megtermékenyítést — még ha az a férj hozzájárulása nél­kül történik is — a fennálló törvé­nyek értelmében nem lehet házasság- ■'••-ViP.ek tekinteni. a Már most gondoljunk legelők gyomtalanítására Házi tűzhely Ma, szombaton este 7 órakor ren­dezik meg a Déryné utcai Nevelők Házában a miskolci írók, költők har­madik szerzői estjét Házi tűzhely címmel. Az est műsorában versekkel Hudy Ferenc, Kovács Lajos, Becze Károly, Juhasz József, Akác István, elbeszélésekkel ónodvári Miklós, Szigethy Ferenc, Kuzmányi Gusztáv izerepel. Az írók műveit a Nemzeti Színház művészei mutatják be, míg zeneszámokkal fiatal miskolci zongo­risták színesítik az előadást, melyre felhívjuk az irodalomszeretők figyel­mét. J\7em mentünk messzire, hogy * ^" hegyi falut találjunk. Há­morba látogattunk ki, amely hiva­talosan ugyan Miskolc város 111. kerületének szerves része, de kü­lönféle —- elsősorban földrajzi — adottságai, a Nagy-Miskolc- hoz való csatolását elrendelő kormányhatározattal dacolva, fa­lusi életre kényszerítik. A tisz­ta. aprócska község szerényen húzódik meg világhírű tő­szomszédja, a lillafüredi Palota- szállá árnyékában. Szerényen és csendesen. Napközben olyan, mint­ha kihalt lenne. Az utcákon semmi mozgást nem látni, csak a hegyol­dalba ragasztott iskola előtti lejtőn zsivalyognak, csúszkálnak vidá­mon a „második műszakbeli” ta­nítás megkezdésére váró iskolás­gyerekek. A felnőttek ilyenkor a diósgyőri üzemekben dolgoznak. De eljön a. munkaidő vege. eljön a hosszú este és a hámori fiatalság és a felnőtt lakosság is szórakozni, művelődni szeretne. Azt irtuk, szeretne! Mert a lehe­tősége annyira minimális, mintha nem Miskolc 111. kerületében, ha­nem valahol messze, a hegyek kö­zött lenne. A Ids községnek volt egy kültúrháza, amelyben koráb­ban a helyi pedagógusok vezetésé­vel volt egy kis élet. A szülői munkaközösség rendezett műsoros összejöveteleket. Vagy három éve mozit létesítettek a kultűrházban, s azóta más célra nem lehet hasz­naim, jóllehet mozielőadás heten­ként csak ket-három alkalommal A mezőgazdasági ingatlan csak akkor hajtja a legtöbb jövedelmet, ha arra használjuk, amire a talaj összetétele, fekvése és a termelést befolyásoló egyéb tényezők mellett a leghasznosabb. Rossz, használhatatlan fold ke­vés van, de rosszul kezelt föld annál több! Legelőink egy-két kivételtől elte­kintve, nagyrészt még ösgyepesek, s általában ezzel most is a legkeve­sebbet törődne!?:. Kevés helyen al­kalmaznak új gyepesítést. Általános vélemény: nem érdemes vele sokat törődni, javítani, trágyázni, stb., jnfiH’t jkevés termést. hoz, az ősszel hazakerült 'állat egész ny áron alig fejlődött, a legelő gyepezete hamar kisült, stb. — így vélekednek sok legeltetési bizottságnál a kózségek- . :en. A ferde nézetek megcáfolására elegendő néhány példát említeni. Ál­talában legtöbbször hangoztatott érv Iia javításról beszélünk, hogy a le­gelők gyepezete hamar kisül, ám en­nek nem egyedüli oka, ahogyan ezt sokan állítják: a szárazság. Sok du­nántúli legelő is idő előtt kisül, pe­dig azon a vidéken nem ötszáz mil­liméter az évi csapadék, mint ná­lunk. Más tényezők is befolyásolják ezt: a talaj tömöttsége, a sekély ter­mőréteg, humuszhiány, szárító sze­lek és nem utolsó sorban a gyomok. Ez pedig nincs semmilyen kapcsolat­ban az időjárással, hanem egyedüli ok: a gondozatlanság. Minthogy ez a kis írás főleg a gyommentesítéssel foglalkozik, az Művelődési gondok Hámorban van. A széksorokat —- a mozikra vonatkozó előírások szerint — rög­zítették, megmozgatni nem lehet, s ami a legnagyobb hiba, a székek háttal vannak a kis színpadnak, így a terem esetleg ismeretterjesztő elő/adások tartására, lenne alkal­mas, azonban az ellenforradalom óta ismeretterjesztő előadás nem volt, Kultúrház hiányában napja­inkban — sajnos — a kulturális megnyilvánulások leghalványabb nyomai sem lelhetők fel Hámor­ban. A szórakozásra, művelődésre vágyók választhatnak: vagy Mis­kolcra (esetleg a papírgyári kultúr- otthonba) járnak, vagy lemondanak ilyen igényekről. Miskolc messze is van, meg késő este nincs is rá mód, hogy hazajussanak. így például a színházról is le kell mondaniuk. Van egy olyan helytelen felfogás is, hogyha hámoriak kulturális ér­deklődése úgyis Miskolcra orientá­lódik, külön kulturális élet terem­tése szükségtelen. Ez a nézet hely­telen, mert nehéz a kultúrát úgy megszerettetni, homj előbb hosszú kilométereket kelljen gyalogolni érte. A megye területén nagyon kevés olyan lakott terület van, amelynek ne legyen valamilyen kulturális fóruma. Hámornak is szüksége lenne rá! S amíg erre nincs lehetőség, « közlekedés meg­WVVIA/VVUWUiAnArWVVWW javításával kell segítenünk a há­moriaknak. A község egyetlen művelődés- ügyi fóruma — a mozin kí­vül az általános iskola, azonban ez —T- adottságainál fogva — nem népművelési feladatokat szolgál. Oktatási feladatát is r— bár elisme­résre méltó eredménnyel rend­kívül nehéz körülmények között látja el. Két kicsike tanteremben, három váltásban 150 gyermeket ta­nítanak. A tantermek reggel 7 órá­tól este 7 óráig foglaltak. A össze­vont osztályokkal való foglalkozás bizony kemény feladat elé állítja a nevelőket. Egy kis helyiség a ne­velői szoba, szertár, szakköri te­rem, igazgatói iroda, és zongoraszo­ba feladatát tölti be. Nehéz, nagyon nehéz az itteni pedagógusok mun­kája, de mégsem panaszkodnak, mert a tanács művelődésügyi osz­tálya ismeri problémáikat és meg­értéssel fogadja kérelmeiket. Ezt igazolja az új négytantermes iskola építésének tervbevétele is. Az épít-1 kezést előreláthatólag ez év utolsó negyedében kezdik meg. Sajnos, elég későn, mert a növendékek száma a következő tanévben húsz- szál szaporodik. Az új épület két termének egybenvitásával provizó­rikusán megoldódik a kultúrterem problémája is. Az iskola valósággal a tanya­központi iskolákhoz hasonlítható: a tanulók túlnyomó többsége nem Hámorból, hanem a környező tele­pülésekről jár az iskolába. Alsóhá­morból, Ujmassáról, a Felső-Szin- vaforrásról, a lillafüredi lakótelep­ről gyalogolnak a kis iskolások a hideg, sötét téli hajnalokon, hogy hét órára az iskolába érjenek. Nagy segítség lenne, ha legalább az au­tóbusszal elérhető helyekről, a me­netrendszerű autóbuszolcat igény­be véve, kedvezményes díjtétel mellett, autóbusszal jöhetnének a gyermekek iskolába. Hogy a hámoriak szeretik a kul­túrát, vágynak a művelődésre, mu­tatja az is, hogy számos szülő íratta be gyermekét az iskolában folyó külön zongora-tanításra. Mis­kolcról, a Zenetanítók Munka- közösségétől hetenként kétszer jár f ki az iskolába, a zongora-oktató és neveli a hámori gyerekeket a zene művészetére, szeretetére. Magas, szőke, csinos »tanítónéni<* ütögeti a zongora billentyűit, az asztalnál pedig görcsösen markolt ceruzával rójják előbb felsopolt tényezők tárgyalásit ké^bbiekberi fogjuk ismíerietni Á gyomok irtásánál általában tud­nunk kell azok általános életkörül­ményeit. szaporodási módját, hogy ellenük kellően tudjunk védekezni. Gyakorlati alapon gyomnak neve­zünk minden olyan növényt, amely legelőkön, réteken, szántóföldeken akaratunk ellenére nő, és termés- eredménycsökkenést idéz elő. A gyomoknak igen nagy az al­kalmazkodó képességük: hide­get, meleget, szárazságot és nedvességet egyaránt bírják. Ezenkívül magjuk hosszú évekig, sőt évtizedekig is megtartják csí­rázó képességüket. Például az aszal, vadmurok, útifű, vadrepce, amely 10—11 évig megtartja csiraképessé- gél a földben. Ezenkívül egy-egy gyomnövény szinte elképzelhetetlen mennyiségű csiraképes magot ter­mel. Az 1—2 éves gyomok magról szaporodnak, tehát a növény gyöke­ret, szárat, levélzetet és termést hoz, majd az egész növény elszárad, el­pusztul. Védekezési mód ellene: meg­akadályozná a magkötést: Ennek leg­jobb módja, ha virágzáskor lekaszál­juk, vagy kivágjuk, amelyet a hely­színen megszántunk és elégetünk. A legtöbb helyen azonban — igen hely­telenül — akkor kaszálják le, ami­kor elvirágzott és magját régen el­hullatta. Az évelő gyomok a magkötés után nem pusztulnak ol, hanem gyökér­zetükön keresztül tovább élnek, s így ezeknél a virágzáskor való le­kaszálás csak részben vezethet ered­ményre. Legalkalmasabb’ ez esetben a vegyszeres irtás, amelyet a me­gyei növényvédő állomások ka- tasztráüs holdanként kb. 100— 120 forintért végeznek. A gyomirtás bizonyos mértékben a legelő hasznosításával függ össze, nem beszélve arról, hogy a mérges gyomok a tavaszi kihajtáskor súlyos mérgezéseket okozhatnak az álla­toknál. Ezek: a csattanó maszlag (amely legtöbbször kutak környékén, delelő helyeken terem), vagy a bo- londító beléndek, napraforgó fűtej- A gazdák s a legeltetési bizottsá­gok saját tapasztalataikon keresztül tudjál?:, hogy a különböző gyomok milyen károkat okoznak, s ezért valamennyiünk érdeke, hogy véde­kezzünk ellenük. Panka Gyula, agronómus -----------o----------­B írósági hír Lapunk 26-i számában hirt adtunk Móricz János né miskolci lakos sik­kasztási és okirathamisítási peré­nek tárgyalásáról. A héten végétért a tárgyalás. A megyei bíróság Móricz Jánosnét bűnösnek mondta ki a tár­sadalmi tulajdon sérelmére több iz­et gyerekek a hangjegyeke, w foen elkövetett csalás «sikkasztás biin­ö+vonalas papírra. J tetteiben, valamint meghatározhatat­A Palota-szálló függők értjében \!an számú m a g án ckir ath amisitás, sétáló üdülők letekintenek a Jugvanosak meghatározhatatlan szá- völgybe és megjegyzik: milyen szép\ mú közekirathamisítás büntettei- kis falu! Észreveszik. Vegyük észre \ben. Ezért a megyei bíróság mi, miskolciak is, hogy Hámor van. Jősszbiintetésül hat évi börtönre itél- Hámor él, Hámor — a Palota-szálló \ te. Mellékbüntetésül összes torvény- elhomályosító árnyékában is — sze- J adta jogainak három év* gyakorlásé- reine kulturális életet is élni. Se- * tói eltiltotta és kötelezte az egész gitsünk, hogy ehhez ne csak joga, kár megtérítésére. hanem lehetősége is legyen, (bm) Az ítélet nem jogerős.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents