Észak-Magyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-07 / 32. szám

r

~\

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

XIV. évfolyam 32. szál

Ára 50 fillér

1958 február 7, péntek

Törődjünk többet a vidékről bejáró dolgozókkal

Igaz barátok közt jártunk

Zr^\

n !

>s

Királdi körséta

A Művelődésügyi Muiiszteiium vizsgálja Miskolc művelődési helyzetét

k.

J

„Hozzá hasonló elvhűséggel folytatjuk a dolgozó népünk felemelkedését biztosító szocialista építő munkát“

Horváth Imre külügyminiszter elvtárs temetése

Csütörtökön délelőtt a Nemzeti Galéria nemzetiszínű. vörös és fekete drapériákkal bevont márvány csarnokaiban ravatalozták fel Horváth Imre külügyminiszter, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a kommunista mozgalom régi harcosának holttestét. A koporsót koszorúk tömege vette körül, ■ előtte bársonypárnáin helyezték el az elhunyt kitüntetéseit.

Kilenc árakor gyászinduló hangjai mellett a külügyminisztérium dolgozóinak diszőrsége sorakozott fel a ravatal Ikét oldalán. Ekkor rótták le kegyeletüket az elhunyt külügyminiszter előtt a budapesti diplomáciai képviseletek vezetői.

Egymást váltották fel a diszőrségek: a minisztériumok, a budapesti nagyüzemek küldöttei, köztük Horváth Imre egykori munkatársai a telefongyárból. Diszőrséget álltak a budapesti kerületi tanácsok vezetői, a pártbizottságok titkárai, a Hazafias Népfront, a tömegszervezetek vezetői, a munkásmozgalom régi harcosai.

Ugyancsak diszőrséget állva búcsúztak Horváth Imrétől a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának osztályvezetői és helyetteseik, a hivatalok és az ihtézmények vezetői, majd az MSZMP Központi Bizottságának tagjai. Ezután ismét a külügyminisztérium képviselői álltak diszőrséget.

A díszőrségelkkel egyidőben a budapesti dolgozók ezrei keresték fel a ravatalt, hogy búcsút vegyenek a munkásmozgalom hű harsosától.

Tizenegy órakor a hozzátartozók jöttek, majd a Minisztertanács tagjai, az Elnöki Tanács képviselői és Bisziku Béla, Fock Jenő, Kállai Gyula, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság póttagja álltak diszőrséget. Végül Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke. Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke, valamint az elhunyt külügyminiszter temetésének rendezésére alakult pártós kormánybizottság tagjai: Kádár János, Kiss Károly Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Nemes Dezső és Silk Endre állt diszőrséget a ravatalnál.

Délután fél kettőkor, szitáló esőben, a főváros dolgozóinak ezrei vették körül a Kossuth mauzóleumot, ahonnan utolsó útjára kisérték Horváth Imrét. A temetésén megjelentek Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első tikára, dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke, Fook Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Komócsin Zoltán és Nemes Dezső, a Politikai Bizottság póttagjai, a miniszterek, valamint a politikai, gazdasági és kulturális élet sok más vezető személyiségei, a munkásmozgalom régi harcosai. Résztvett a végső tisztességadásbam a diplomáciai testület is.

A Himnusz elhangzása után dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke mondott gyászbeszédet.

Münnich Ferenc elvtárs beszéde

— Kommunistát temetünk, a párt áldozatkész, bátor katonáját, a munkásosztály harcos fiát, aki már kora ifjúságában beállt a tőkés kizsákmányolás ellen, a dolgozók felszabadításáért küzdők sorába. Egész élete, minden lépése a párté, a munkás- osztályé volt utolsó leheletéig.

— Horváth Imre ezelőtt negyven évvel kapcsolódott be a kommunista ifjúsági mozgalomba. Ez a negyven év a ípfradalmi lelkesedés, szerény, áldozatkész* odaadás, fegyelmezett - pártinuhká, .tánülás, az osztályellenséggel vívott kérlelhetetlen harc négy évtizede volt. Mozgató ereje kezdetben a tőkés elnyomás ellen lázadozó ifjúmunkás osztályhelyzetébol fakadt. Annak felismeréséből, hogy a tőkés kizsákmányolás rendszerében nyomor és bizonytalanság a dolgozó osztályrésze.

Méltatlannak, megalázónak es igazságtalannak tartotta a dolgozók helyzetét, akik munkájukkal teremtették meg a társadalom létezésének alapvető feltételeit. Kereste a kivezető utat s erre az irányítást a kommunisták pártjában találta meg. Mérhetetlen tudásszomja és tehetsége képesítette arra, hogy harcok közben tanuljon s harcosságát, forradalmi lelkesedését a tudományos meggyőződéssel erősítse. Jól tudta, hogy küzdelmes, veszélyes útra lépett, de kitartott ezen az utón ingadozás nélkül. Minden egyéni érdekét, jövőjét, magánéletét ennek a célnak áldozta. 57 életévéből jóval több, mint egy évtizedet töltött Horthy börtöneiben. Ott sem tört meg, mert rendületlenül hitt a szocializmus ügyének győzelmében, a munkásosztály történelmi felszabadító feladatának valóra válásában, a kommunista párt veze|j0S0

— Horváth Imre elvtársunk halk- szavú, jószívű ember volt, aki kemény eszközökhöz nem szívesen folyamodott, s ezért sokan nem értették hogyan válhatott a munkásosztály felszabadításának ilyen következetes harcosává. Az egyszerű emberek szeretete, a meggyőződés, hogy a magyar munkásoknak és dolgozóknak joguk van jobb életre, hogy a fasiszta elnyomás, amely minden szemetet és aljasságot magas polcra emelt, halálra van Ítélve, — ez adott erőt számára a harchoz. Az anti- militarista megmozdulástól a III. világháború kirobbantása elleni akcióig mint tanonc-bizalmi, mint diplomata és mint külügyminiszter egyaránt minden nap érezte, hogy béke kell a szocializmust építő világnak az egész emberiségnek.

— A kommunista párt tagjai hosz- szú évtizedek folyamán sokszor kerültek szembe az osztályellenséggel. Ö minden esetben tisztességgel megállta helyét. Az a fiatalember, aki résztvett az 1918-as tüntetésekben, a telefongyári munkás, aki szemben- állt a tőkés igazgatóval, ugyanaz a munkás volt, aki a győzelmes proletárhatalom minisztereként szemben- állt az imperialista háborús gyújtogatok legfőbb képviselőivel az ENSZ- ben.

— Mint katona, együtt menetelt harcostársaival a vörös hadsereg dicsőséges csatáiban és 1919-ben ott volt, amikor á kommunista párt újból jelentkezett, hogy él és ismét munkába állt, amikor az első szervezett kísérletek idején 1921-ben. a párt röpcéduláit terjeszteni kezdték a vasas szakszervezetben. Ott volt amikor a párt kezdetleges, kis nyomdájának a megvédéséről volt. szó, mert tudta, hogy ez a horthysta Magyarországon az egyetlen igaz szó, amire százezrek várnak.

1922-ben lázadás bűntettéért tíz évre elitélték. Még abban az évben a Szovjetunió kiszabadította Horthy börtönéből. A munkások hazájában szívós tanulással mérnökké képezte magát.

Az volt a célja, hogy nagyobb tudással segítse a megvalósuló szocializmus országát és nagyobb felkészültséggel vehessen részt a magyar munkásosztály harcaiban.

— A föld alá kényszerített párt soraiban küzdve érezte, hogy az illegális párt minden nehézség ellenére mélyen össze van forrva á munkás tömegekkel, hogy halad előre s munkája nyomán megváltozik a világ.

— Anniikor lehetőség nyílt arra, hogy ismét szembenézzen a hazai elnyomókkal, 1933-ban önként jelentkezett és azonnal bekapcsolódott az itthoni új szervezési elvek alapján kiépített pártmunkába; délkerületi pártvezetőség tagja lett s fáradhatatlanul dolgozott az egységfront kiépítésén, a szakszervezeti munkában, valamint a sztrájkok szervezésének előkészítésében.

— A kommunista pártnak ezt a szervezetét a rendőrség felderítette, így került Horváth Imre elvtársunk a hirhedt szegedi Csillagbörtönbe. És ott — ahol minden eszközzel meg akarták tömi akaraterejét, egészségét, — tudását és képességét a bebörtönözött kommunisták tanítására és bátorítására használta fel. Bátran és kimeríthetetlen találékonysággal megalkotta a börtönben a külvilággal egyetlen kapcsolatot jelentő detektoros rádiót. Tu$ta, hogy a harcot ,.kint” az elvtársak folytatják, a börtönben lévők feladata: tanulni, felkészülni. Ezért, mint könyvtáros és imok vállalta, hogy kijátszva a spiclik és csendőrök figyelmét — haladó és marxista könyveket juttat a már évek óta börtönben sínylődő elvtársakhoz.

A felszabadulás Dachauban érte.

Hazatérve

1945-ben az osztálvharc ui frontszakaszára került — diplomata lett. Feladata volt képviselni a kialakuló munkás-államot, a békéért vívott harc és nroletárin- temacionalizmus szellemében.

Itt hasznosította a börtönben tanult két nyelvet. Minden tudását, minden gondolatát a állította.

Jellemző volt rá, hogy minden munkáját, minden feladatát körültekintéssel, gondosan végezte; amikor az illegális sejteket szervezte a szakszervezetben és a munkás testedző egyesületben egyaránt. Ugyah- így készült beszédeire, felszólalásaira a felszabadulás utáni években is.

Tisztesség és becsület a párt harcosainak, akik nemcsak a napfényes időkben, hanem a válságok idején is kitartanak meggyőződésük mellett es van erkölcsi bátorságuk . azért küzdeni. Horváth elvtárs ezek közül a harcosok közül való A nehéz 1956. októberi napokban az ellenforradalmi hullám közepette sem engedett elveiből. Nemcsak mint miniszter irányított, vezetett és intézkedett, hanem mint kommunista agitátor is minden lehetőséget felhasznált, hogy jó útra térítse a megtévesz- tetteket és megvédje a párt, a dolgozók igazát, a Népköztársaságot.

Kitartott posztján az ellenforradalmi támadás idején is. Nem vonult félre, nem féltette életét, nem keresett egyéni kiiktat, mert tudta, hogy élete eggyéforrott a párttal, a dolgozó néppel. Mikor 1956 decemberében utasítást kapott, hogy az ENSZ- ben képviselje országunkat, szembeszállt az ellenség minden akciójával, hirdette a magyar proletárdiktatúra igazát, a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép jogát saját életének irányításához. Messze- hangzó szóval figyelmeztette az emberiséget: »Vigyázzatok! A magyar ellenforradalom viharában készítik elő a gyilkos III. világháborút!«

Az USA-ban az amerikai imperialisták által szervezett és irányított ellenforradalmi kampány közepette mutatta meg, milyen erőt ad az évtizedes kommunista tapasztalat. Bátran hirdette, hogy országunkban élni fog a népi demokrácia, mert a dolgozó nép mellettünk áll.

Az az ember, akit 21 éves korában a Szovjetunió nagylelkűen megmentett a fasiszta börtönből, aki a Szovjetunióban tanulta a magasabb technikát és a mélyebb emberséget, a Szovjetunió, a népi demokráciák, s a felszabadult imperialistaellenes országok diplomatáival együtt vívta a harcot az úgynevezett »magyar ügyben« az egész világ közvéleménye előtt;

Nemzetközi tapasztalatai segítették belpolitikai harcainkban is. Tagja volt az 1957 tavaszán Szovjetunióban járt kormánydelegációnak. Beszámolói, és az a 22' tömeggyűlés, amelyet a Központi Bizottság nevében szerte az országban tartott, a dolgozók ezreit győzték meg igazunkról. A munkásosztály hű fia, — igaz barátunk volt.

Példaképévé kell nőnie ifjúságunknak és az eljövendő generáció előtt a harcos kommunista alakjának, aki

A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere az alábbi táviratot intézte Síik Endréihez, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének első helyetteséhez:

»-Kérem, fogadja mély részvétemet a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének, Horváth Imre élvtársnak elhunyta alkalmából. Mindig emlékezni fogunk Horváth Imre elv- társra, az igaz barátra, a magyar— szovjet barátság, a szocializmus és a béke ügyének lánglelkű, tántoríthatatlan harcosára.

A GROMIKO,

a Szovjetunió külügyminisztere«

Ugyancsak táviratban fejezték ki részvétüket Behar Stylla, az Albán Népköztársaság külügyminisztere, Alejandro Ceballos, az Argentin Köztársaság k-ülügy- és kultusizmiAz angol alsóház vitája a Bulganyinnak adandó válaszról

London (MTI)

Az alsóházban Butler a miniszterelnök nevében több, munkáspárti részről feltett kérdésre válaszolva kijelentette: Nem tudja, mikor felel majd MacMillan Bulganyin január 8-j levelére.

Shinwell volt munkáspárti hadügyminiszter: miért tart ilyen hosz- szú ideig, amíg MacMillan válaszol? Elvégre már kijelentette, hogy hozzájárul a csúcstalálkozóhoz kellő előkészítéssel. Eisenhower ugyanezt tette. Mi akadályozza a választ Bulganyin levelére? Talán MacMillan távolléte? Vajon nem állnak-e Butler és minisztertársai érintkezésben a miniszterelnökkel, hogy megismerjék felfogását?

Butler: Rendszeres érintkezésben vagyunk a miniszterelnökkel, de a válasz egyes levelekre tovább tart, mint másokra. (Élénk derültség a ház mindkét oldalán.)

Duncan Sandys hadügyminiszter C. L. munkáspárti képviselő kérdésére kijelentette:

— Az Egyesült Államok haderejének körülbelül 36 ezer tagja állomásozik Angliában és ötszáz polgári személy, mint segédszolgálatos. Angliában tartózkodó rokonaik számáról nincsenek adataink.

Hale: A közvélemény mind na- gyob része arra a meggyőződésre jutott, hogy az amerikai csapatok ittléte növeli nehézségeinket, nemhogy csökkentené.

Sandys: Az Egyesült Államok légihadereje és annak szétosztása a világon, beleértve angliai támaszpontjait, „a béke fenntartásának egyik tényezője es az ezzel járó kellemetlenségeket el kell viselnünk”. (Ellentmondások a baloldalon.) (MTI)

nisztere, Karlo Lukanov, a Bolgár Népköztársaság külügyminisztere, Kocsa Popovics, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság külügyi államtitkára, Lothar Bolz, az NDK külügyminisztere és L. Palamarcsuk, az Ukrán SZSZK külügyminisztere.

Személyes levélben nyilvánították részvétüket .a Budapestre akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői közül Ion Popescu, a Román Népköz- társaság budapesti nagykövete, Rudolf Helmer, az NDK budapesti nagykövete, dr. Julius Viktoíry, a Csehszlovák Köztársaság budapesti nagykövete és ötig Ryineil, a Svéd Királyság budapesti követségének ideiglenes ügyvivője.

A damaszkuszi magyar követségen február 4-én részvéti átogatást tettek Horváth Imre elvtárs halála alkalmából Bittar szír külügyminiszter, valamint a szír külügyminisztérium számos vezető funkciofnáriusia és a damaszkuszi—egyiptomi ügyvivő. (MTI)

1921-beri a gyár falára írta a munkásság örök jelszavát: »Éljen a fordalom!« — és aki

a történelmivé vált munkás-paraszt forradalmi kormány alapító tagjaként fennhangon adta hírül a világnak: él a magyar proletárhatalom, él, dolgozik, szervez, és győz a Magyar Szocialista Munkáspárt, tovább épül a szocializmus Magyarországon.

Ma az a feladat hárult reánk, hogy a végtisztességet adjuk meg elhunyt barátunknak, harcostársunknak, elvtársunknak. Emlékét nemcsak szívünkben őrizzük, hanem azzal a szilárd elhatározással is, hogy hozzá hasonló, elvhűséggel folytatjuk a dolgozó népünk felemelkedését biztosító szocialista építő munkát.

Ezután a külügyminisztérium dolgozói nevében Sík Endre, a külügyminiszter első helyettese búcsúzott, elhúnyt miniszterétől.

— Búcsúzom tőled annak a nagy családinak a nevében — mondotta —, amelynek soraiban 12 éven át óltél, dolgoztál, harcoltál — a külügyminisztérium, és a külföldön., a világ minden táján tevékenykedő magyar külképviseletek dolgozói és a külügyminisztérium pártszervezete nevében, — akiik számára megtestesülése voltál és maradsz az ifjúmunkásból lett kommunista élharcosnak, a proleitárgyerekből lett művelt és szakképzett kommunista diplomatának,

— Búcsúzásul megfogadjuk, hogy emlékedet őrizve küzdünk a marxiz- nmé—íéntfiázmus magasztos eszméiért, amelynek egész munkádat, egészségedet, életedet áldoztad. Magunkban és másokban lankadatlanul fogjuk tovább ápolni és fejleszteni ;

kommunista elvhűséget . és szilárdságot, a forradalmi áldozatkészséget, a Szovjetunió és a szovjet nép szere- tetét, a szocialista országok népeivel való szoros testvéri barátságot. A tőled tanult, állhatatossággal és áldozatkészséggel utolsó leheletünkig folytatjuk a munkát és a harcot a óéke megőrzéséért, a világ népednek .iákés egymás mellett éléséért, a szocializmus győzelméért.

A régi harcostársak névéiben Kor- bacsies Pál búcsúzott Horváth Imáétól.

— Horváth Imre elvtárs' személye sok nagyszerű harc emlékét idézi fel bennünk —mondotta.— Olyan kommunista, a párt és a munkásosztály olyan kiváló fia volt, akire mindig büszkék voltunk, példaként állt és áll előttünk. Igaz kommunista vezető volt, szerette és féltette a vele dolgozó elvtársakat. Sohasem kímélte magát. Tudtuk róla, hogy a pártban vezető szerepet töli be és legnagyobb tiszteletünket vívta ki azzal, hogy ennek ellenére apró munkákat is személyesen végzett. A párthoz, a munkásosztályhoz hű kommunisták péladképe volt. Egész élete és tevékenysége a nép, a munkásosztály ellenségei elleni harcban telt el. Életét póladkópül állítjuk a kommunisták, a fiatalok, minden magyar hazafi elé. Drága emlékét örökre megőrizzük!

A búcsúbeszédek elhangzása után a főváros által adományozott díszsírhelyre vitték a koporsót. A vasas énekkar a munkás gyáseándúlót énekelte, amelynek hangjai - mellett helyezték sírjába Horváth Imrét. A frissen hántolt sírt a koszorúk tömege borította el.

A gyászünnepség az Infernaciótnálé 'hangjaival ért.véget.- (MTI)

Újabb részvéttáviratok Horváth Imre elvtárs elhunyta alkalmából