Észak-Magyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-06 / 31. szám

1958. február 6. ESZAKMAGYARORSZAG 3 A pártoktatás eredményei és hiányosságai a DIMÁVAG-ban gyárunk, a DIMÁVAG Gépgyár ^ sajátos profiljánál fogva je­lentős helyet foglal el népgazdasá­gunk életében. Áhhoz, hogy a szo­cializmus építéséért folyó harcban a gyár kommunistái helyt tudjanak áll­ni, teljesíteni tudják a rájuk váró feladatokat és minden időben meg­hátrálás nélkül állják meg helyüket, politikailag is állandóan képezniük kell magukat. Gyárunkban a pártoktatást a Poli­tikai Bizottság 1957—58-as oktatási évről szóló határozata szellemében szerveztük meg, készítettük elő. Az egyik oktatási forma az időszerű kérdések tanfolyama. Nagy körülte- í hintéssel válogattuk ki az előadókat és szerveztük meg a hallgatókat. A pártalapszervezetek oktatási bizott­ságokat hoztak létre, akik először is a propagandistákat választották ki. A legképzettebb propagandistákat vontuk be az oktatás vezetésébe. A bizottságok hasonlóan beszélgettek a párttagokkal, pártonkívüli dolgozók­kal, s igyekeztek velük megértetni, hogy miért is van szükség politikai oktatásra. A foglalkozásokra a propagandis­ták rendszeresen felkészülve jelen­nek meg. Bévezető előadások után mindig élénk vita zajlik le. Igen nagy érdeklődéssel vitatták^ meg a propagandisták és a hallgatók az el­lenforradalomról szóló témakört. Va­lamennyi szemináriumon tisztázódott a hallgatók előtt az ellenforradalmat előidéző négy tényező. Feltehetnénk a kérdést, miért van olyan nagy érdeklődés az időszerű kérdések tanfolyama iránt? Elsősor­ban azért, mert helyes pártunk poli­tikája. Az időszerű kérdések tanfo­lyamán mindig olyan kérdéseket vi­tatnak meg, amelyek legjobban ér­deklik és érintik a dolgozókat. Min­den hallgató szabadon fejti ki véle­ményét, a viták szinvonalasak, el­viek és általában helyesen foglalnak állást az egyes kérdésekben. A fog­lalkozásokon a témakörtől eltérő gondokról, problémákról is szó esik. Amennyiben a propagandista az adott pillanatban nem tud biztosan állást foglalni egy-egy kérdésben, ■ úgy a következő foglalkozáson az el­méleti tanácsadó bizottság útmutatá­sa alapján adja meg a helyes vá­laszt. A következő hónapokban a ter­melés pártellenőrzésével és a szocia­lista tulajdon védelmével fogunk - foglakozni. Ezek. a kérdések nagyon foglalkoztatják a hallgatókat, s a helyi sajátosságoknak megfelelően ezért tűzzük napirendre. A z időszerű kérdések tanfolya- ^ mai azért is sikerültek, mert a pártszervezetek' fontosnak tartják, hogy a hallgatók tanuljanak. A' gé­pészeti alapszervezetünknél például — ahol Igó Sándor elvtárs a párttit­kár —, a pártalapszervezet vezető­sége kollektiven foglalkozik, az okta­tással. Rendszeresen ellenőrzi és se­gíti a propagandisták munkáját, fog­lalkoznak a hallgatókkal. Eredmé­nyeképpen az oktatás megkezdésétől napjainkig nagy az érdeklődés a szemináriumokon. Dulai László elv­társ például 28 hallgatót tanit. Sze­mináriumáról — a pártszervezet ne­vel őmunká ja eredményeként — le­morzsolódás nincs. Vezetésének szín­vonala jó. A hozzászólások színvona­lasak. Az oktatást rendszeresen meg­tartják, beszélgetnek a hallgatókkal, s az oktatási gondokon kívül a hall­gatók egyéni problémáinak megol­dásában is segítenek. Hasonlóan jó a rugóüzemi pártalapszervezetnél a szeminárium. Sebesi Ferenc elvtárs itt a propagandista. A 22 hallgató — kivéve az indokolt elfoglaltság miatt távollevőket — rendszeresen megje­lenik. Sebesi elvtárs régi, gyakorlott propagandista. Jól felkészül az elő­adásokra. Az előírt anyagon kívül egyéb irodalmat is áttanulmányoz. Nagy olvasottsága segítségével szé­leskörű tájékoztatót tud adni a hall­gatóknak. Gyárunkban az időszerű kérdések tanfolyama általában igen jól műkö­dik. A jó eredményeink mellett van­nak hibák is, amelyek gátolják a munkát. A hóvégi hajrá következté­ben előfordult, hogy a szemináriu­mot elhalasztották a következő hét­re. Ez a tanulás és az oktatási fe­gyelem rovására megy. Vannak sze­mináriumok, ill. alapszervezetek, amelyek nem biztosítják időben a hallgatók számára a szükséges anya­got. Ezeken a hibákon azonban igyekszünk segíteni. 'T' aoasztalataink azt mutatják, 1 hogy ma is vannak párttag­jaink, munkásáink és műszaki veze­tőink között olyanok, akik nem érté­kelik kellőképpen a politikai okta­tást. Vannak, akik úgy gondolják, hogy az élet különböző területén ta­nultak már eleget és nincs szüksé­gük arra, hogy a marxizmust-leniniz- must mélyebben megismerjék. Ez a felfogás abból fakad, hogy a minden­napi termelőmunka elvonja figyel­müket, s a mechanikus munkafolya­matban megfeledkeznek arról, hogy munkájuk könnyebbé válik, ha ideo­lógiailag is képzik magukat. A to­vábbtanulás fokozza az elvi tisztán­látást, elősegíti a nehézségek leküz­dését. Az a párttag, műszaki vezető, technikus, mérnök, munkás, aki ele­get akar tenni a rábízott feladatnak, hűségesen kívánja szolgálni a dol­gozó népet, az szívügyének tekinti saját maga marxista képzését is, mert ha maga tanul, akkor másokat is tud tanítani, nevelni. ( Iktatási munkánk eredményei- ^ nek és hiányosságainak arra kell ösztönöznie pártalapszervezetein-1 két, a nagyüzemi pártbizottságot, hogy megtorpanás nélkül minden nap foglalkozzunk a pártoktatással. Beszélnünk kell párttagokkal, mun­kásokkal, műszaki vezetőkkel, a marxizmus tanulmányozásának fon­tosságáról, tájékoztatni a feladatok­ról, többet törődni a hallgatók és propagandisták gondjaival. Ha min­den pártszervezetünk szívén viseli a pártoktatás ügyét, pártvezetőségi üléseken, taggyűléseken foglalkozik az oktatással, akkor még jobb ered­ményeket tudunk maid elérni. Úgy kell dolgoznunk, foglalkoznunk az oktatással, hogy minden pártszer­vezet nyugodt szívvel jelenthesse: helyesen hajtotta végre a Politikai Bizottság határozatát, elérte a kí­vánt eredményt: emelkedett a párttagok s pártonkívüli dolgozók ideológiai képzettsége. SZALAY ISTVÁN a DIMÁVAG pártbizottságának ágit. prop. titkára. A GAZDASÁGI FELÜGYELŐ IRJA Az Ózdi Kohászati Üzemek igaz­gatósága a volt kaszinóhelyiség dísztermében a nagyüzemi párt- és KISZ-bizottság, a , szakszervezet iképviselői, valamint a gyár műszaki és gazdasági vezetői, továbbá a sajtó képviselői jelenlétében sajtótájé­koztatót tartott. A gyár multévi munkáját és ezévi feladatait Horváth Károly igazgató ismertette. Elmondotta — a többi között —, hogy a gyárban 1957-ben jelentős eredményt értek el az anyagfelhasználás csökkentésénél. A durvahengerműben például egy ton­na hengerelt félkészáruhoz — az 1956 háromnegyedévéhez képest — hatvan kilogramm acéilal használ­tak fel kevesebbet. Az így jelentke­ző anyagtöbbletből mintegy húsz­millió forint értékű hengerelt acélt adtak a népgazdaságnak. Kitért a beszámoló a karbantartó üzem dolgozóinak jó munkájára, akik a munkaidő jobb kihasználásával — körülbelül harminc százalékkal több értékű munkát végeztek, mint az előző években. így ez a munkatöbb­let mintegy húszmillió forintnak felel meg. A múlt évben elkészítet­ték a vasúti műhely dolgozóival együtt tíz önürítő ércszállítókocsit, s ez a. kohóik folyamatos anyagellátá­sánál jelent nagy segítséget. Horváth elvtárs beszélt az elmúlt évek munkavédelmi helyzetéről és megállapította: az utóbbi nyolc év alatt munkavédelmi beruházásokra tizennégy millió forintot fordítottak. A továbbiakban az új év felada­tait ismertette. Az idén 1957-el szem­ben tizenhat százalékkal kell a. gyár kollektívájának magasabb tervet teljesíteni. Ehhez a gyár gazdasági és műszaki vezetősége — a dolgo­zók javaslatait figyelembevéve — elkészítette az élüzem szintet elérő tervezési, műszaki-intézkedési,, va­lamint újítási feladattervet.. Az idei beruházásokról szólva bejelentette, hogy a korábban megkezdett mar­tinüzemi rekonstrukciót az idén folytatják és annak első üteme 1958-ban elkészül, s megkezdik a martincsarnok főtartóoszlop alap­jainak építését. A tájékoztatón számos kérdést tet­tek fel, melyekre a műszaki vezetők, illetve az igazgató válaszolt. Használjunk több műtrágyát A kenyérgabona megyei termés­átlaga ma még nem kielégítő — bár majd minden községben bő termést takarítottak be. Adottságaink maga­sabb terméseredmények elérését is lehetővé tennék, ha a termelők az eddiginél nagyobb gonddal végeznék el a műtrágyázást. Sok esetben előfordul, hogy nem az éghajlat, vagy a talaj összetételé­nek megfelelő műtrágyát használják fel és éppen ezért nem érik el a várt eredményt, sőt: a műtrágya helyte­len alkalmazása csökkentette is a termésátlagot. Ez persze legtöbb esetben a szakmai ismeretekben já­ratlan gazdáknál fordul elő. Az utóbbi években — a megyei statisztikát tekintve — némi javulás tapasztalható. Különösen megnőtt a nitrogén tartalmú * műtrágyák hasz­nálata, aminek az a magyarázata, hogy a kenyérgabonát a gazdák igen nagy száza iékban nem a legjobb elő- vetamények után vetik, következés­képp tehát csak úgy termelhetünk búzát, ha az eddiginél nagyobb mű­trágya adagot alkalmazunk. Ennek egyik módja, hogy ősszel a talaj elő­készítésekor legalább 50—60 kg péti­sót adunk, -amellyel elősegítjük a talajban maradt gyökerek bomlását, részben pedig elérjük, hogy a nö­vény megerősödve megy a télbe. Miután az idén aránylag kevés hó esett és tavasz folyamán vetéseink növekedése nem kielégítő, kora- tavasszal isimét adjunk 50—60 kilo­gramm nitrogén tartalmú műtrágyát. GALAJDA JÓZSEF Kraszinokvajda Al lucerna ma »termesztés belter jesebb módjai Mezőgazdaságunk belterjesítésáííek két elengedhetetlen követelményét: talajaink termőerejének fokozását és állat tenyésztésünk biztos takarmány­alapjának termesztését nem hagy­hatjuk figyelmen kívül. A pillangós virágú szálastakarmánynövények ve­tésterületének növelésével mindkét követelményt biztosíthatjuk, ezért a pillangós növények termesztésének mennyiségi é& minőségi fejlettsége — a belterjes gazdálkodás szerves tar­tozéka, sőt: fokmérőié' Termesztésükből azonban évek óta hiányzik az égjük igen fontos lánc­szem: az eredményes magtermesztés. Az okok keresésében általánosan megállapítható, hogy kevés olyan gazdasági növényünk van, amelynél a magtermés kialakulását oly sok természeti tényező befolyásolná, mint a lucernáét. A virágzás, a megporzás és termékenyülési viszonyok problé­mái, valamint a rendkívül nagyszá­mú rovarkártevő a lucerna magter- mésébesn évente és területenként igen nagy ingadozásokat okoz. A magyar lucerna vetőmagnak ma sajnos egyik ismertető jele a nagy­fokú kev eredetiség a vörösherével. Mivel ezt a keveredést a vetőmag tisztításakor már nem küszöbölhet­jük ki, a szétválasztást a vörösihere cséplés elkülönítésén kívül mái* a szántóföldön kell elvégezni. Erre igen alkalmas a kapásműveléses lucerna- magtermesztés. A kártevők elleni vé­dekezésben pedig elsősorban arra ügyeljünk, hogy a magtermesztésre Szánt terület szomszédságában ne legyen takarmánylucema terület. Ellenkező esetben ugyanis a szom­szédos tábla kaszálásai után az ösz- szes kártevő a lábon álló lucerna- táblába vándorol és ott igen nagy kárt okoz. Az idősebb állományban igen fontos a kaszálások idejének helyes megválasztása. Éghajlatunk és talaj viszonyaink, valamint vadméh állományunk kát. holdanként 2 mázsás termésekre ad módot. A gazdákon múlik, hogy he­lyes vetőmagkiválasztással és a kár­tevők elleni módszeres védekezéssel ezt az eredményt elérjék. KECSKÉS IMRE Alsóasolca-ooo­Se pénz, se posztó... A kormány a közelmúltban őszin­tén és elismerőleg nyilatkozott az egyénileg dolgozó parasztság terme­lési kedvéről. Meg kell azonban Ír­nom, hogy néhol, mint pl. a szeren­csi gépállomáson, nem sokat tesz­nek azért, hogy még jobban fokozód­jék ez a kedv. Ugyanis november hónapban a szerencsi gépállomáson jártam, ahol a mezőgazdásznál 800 négyszögöl 22 centiméteres és 800 négyszögöl 18 centiméteres mélyszán­tásra tettem rendelést. A szántási díjat, 173 forintot a rátkai postahi­vatalnál be is fizettem, az elismer­-000­Az idén négymillió forintot fordítanak a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem oktatóinak lakásépítésére vényt a traktoros elkérte, mondván, hogy a földemet csak így szántja fel. A traktor sajnos elromlott és a trak­toros a csekket beadta, bár nagyon jól tudta, hogy még a földem nincs felszántva. Elmentem a gépállomás­ra. A traktoros valóban átadta a csekket, mintha megdolgozott volna a beküldött pénzért. Nagyon türelmes voltam, mert äz igazgató elvtárs megnyugtatott, hogy kiküld egy traktort. — Máig is kül­di! A földbe búzát akartam vetni. És megint felkerestem a gépállomást, az igazgató elvtárs vigasztalásul azt mondta: Miért nem »veritek-« meg azt a traktorost, ha rosszul viselke­dett?! Én meg azt tartom, miért nem néztek ők jobban utána! Pontosan fizettem, szerettem volna, ha fel­szántják a földemet. Kérem, hassa­nak oda, hogy a jóindulatú paraszti dolgozókat senki se riaszhassa el a gépállomástól. Én jelenleg úgy állok, hogy se pénz, se posztó ..; Hausel Mihály Rátka. „ÚJ ÉLET“ SZÜLETIK A mint az már szokás, kezdhet- “ nem riportomat a tiszadorog- mai Uj Élet Tsz születése körülmé­nyeivel. Felsorolhatnám a Ikereszt- ikomák sorát, a vezér és oldalági rokonságot, akik vagy örülnek, vagy bosszankodnak az Uj Élet születé­sén. Miért? Az örökség miatt. Ez esetben a szokott élet megbolydulá- sától tartanak — joggal. Mondom, így is kezdhetném a riportomat. Csakhogy ebből nem tudnának meg mindent olvasóim, amit szándékom szerint tudatni szeretnék. Kezdem hát másként. Tiszadorogma. A látszat: békés, mozdulatlanság. Az úton tócsák, sár — a tavasz olvad a tél derekán Gírbe-görbe utcáikon kalauzolom ol­vasóimat. A tanácstitkár elvtárs kí­sér. Cementlapokat mutat. Járdát építenek ezekben a nyakigsár ut­cákban. Célunk Remenyik János la­kása. Ö az új termelőszövetkezet el­nöke. Hárman megyünk — nem várt vendégek. A megyei pártbizottság két munkatársa, meg az újságíró — a hallgató harmadik. A konyhában kosárfonás. Ti­szadorogma a kosárfonók őshazá­ja. A nagymama. a fiatal­asszony hantja a kifőzött vesszőt. Az ember — Remenyik János — formá­ba parancsolja az ujja ellen vesze­kedő vesszőt. Jól megtermett ember. Markáns arc. határozott tekintet. Duzzadó izmai mintha a „pepecse­lés“ ellen lázadnának. Én nem is a kosár fölé hajolva, vesszőiket hajto­gatva látom, hanem a mezőn. Szé- ÍU; ■—» nagy mozdulatokkal veti a magot, csizmája bátran tápod ja a rögöt — így látom. épzeletem már a tavaszi ’ ' határt járja. De hol van még az?! Hisz éppenhogy a tsz születésének pillanatában va­gyunk. Mert mi történt eddig? Kilenc család január végén vég­leg döntött. Aláírták a belépési nyilatkozatot. Remenyik János, Kun Lajos, Erdélyi József, id. Gulyás Já- nosné, meg a többiek. Ez mind na­gyon egyszerű. Annak látszik. Egy aláírás: átvitatkozott esték után nyugtalan álmu éjszaka — veszeke­dés. Rokonok, testvérek kerülnek egymással szembe. Feszül, szakad a régi — ravaszkodnak sunyi figurái. De aláírták ... Miért?! Tiszadorogmán már az­előtt is volt termelőszövetkezet. Fel­oszlatta az ellenforradalom, meg az emberek ingatagsága. Jobban az utóbbi, mint az első. Feloszlott. Kár érte — ezt mondja a volt tagság túl­nyomó többsége. Annyira ezt mond­ja, hogy mintegy 80 százalékuk már belépett a termelőszövetkezetbe. Ag­rár proletárok. Orrolnak is rájuk a gazdák. Amiatt, hogy kitörnék az a gr árproletárságukból ? Talán. Ezek az emberek nem akarnak cselédeik lenni. Nem is lesznek. De azok vol­tak. Félig-meddig most. az ellenfor­radalom után is cselédkedtek. ’ Az igáért. Volt föld. nem volt iga. Most sincs igájuk, se szerszámuk, hogy belépnek a termelőszövetkezetbe. De lesz. Állami hitelből vásárolnak. Gazdálkodnak és visszafizetik a hi­telt. Közben elfelejtik — nem a volt agrárproletárságukat — a* cseléd meghunyászkodását. Agrárproletárságukat nem felej­tik el. Születőben, terebélyesedőben van köztük egy régről maradt új tartalmú vonás, az agrárproletár ön­tudat. Évek, évtizedek múltán meg­foghatóbb, kifejezhetőbb lesz ez. Majd ha az Uj Élet, a szövetkezés min­denütt győz és a gátakat elmossa a fejlődés, a gazdák és agrárproletá­rok közt, visszaemlékeznek a szö­vetkezetekben a kezdésre és akkor nem fogják majd szégyelni volt ag- rárproletárságukat, de büszkék lesz­nek rá. Igazság az, hogy most még szé­• gyenlik. A gazdákhoz igazod­tak az ellenforradalom után is, föld és iga nélkül. Az igazodásból kiszol­gáltatottság lett. Jó, hogy most már látják ezt és még jobb lesz, ha a mai — kisgazdaságokhoz ragaszkodó — gazdák előtt bebizonyítják a szövet­kezés fölényét. Akkor majd ők is tisztelni fogják a ma megvetett kez­dőiket. De ne menjünk olyan messzire... Remenyikékmél szünetel a kosárfo­nás. Beszélgetnek, vitatkoznak. Re­menyik Lajos, az új elnök. Kun La­jos, az új tsz egyik vezetőségi tagja, meg a megyei pártbizottság két munkatársa. Szeretném, ha sok más pártmunkás hallaná ezt a beszélge­tést. A pártmunkások, meg azok a kételkedőik, akik nem hisznek ab­ban, hogy a párt képes új módon dolgozni, s ez sokkal, sokkal célra­vezetőbb. Régebben is voltam vidéken pártmunkásokkal. Beval­lom, néha zavarban voltam. Kell! Kell! Kell! Ez az irány­vonal ... stb. Igaz, ez sem volt így mindig 7- az emberek vérmérsékle­te különböző, de jellegzetes vo'nása volt ez a stílus a 48—52-es években. Meg vagyok győződve arról, hogy ez a „Kell!” is jót akart a maga mód­ján. Mégsem született belőle mindig jó, mert röviden: nem igazodott az emberhez. — Tanácsoljuk, javasoljuk... Egyetért velem?... — mondatfosz­lányok. Uj stílus. Az új elnök attól tart, hogy majd felülről beavatkoz­nak belső életükbe. A pártbizottság' munkatársai megnyugtatják: lehet, hogy régen így volt, de már nincs és nem lesz így. Azt mondja az elnök elvtárs, hogy már az induláskor, az őszön szeretnének egy Zetort, mert­hogy sokat könnyítene a füzes kiter­melésénél, meg más-ban is. Az elv- társák ezzel nem értenek egyet. Vi­tatkoznak. Egyet nem értésből egyet­értés lesz. A Zetor vásárlás után az erkölcs kerül terítékre. Az új tsz er­kölcse, meg a személyi ellentétek. Nehogy ilyesmi akadályozza majd a termelőszövetkezet fejlődését, tere- bélyesedését. Az új tsz nem panaszkodhat. Min­den segítséget megkapott a felsőbb szervektől, a pártbizottságoktól, a járási tanácstól. Mégis, mintha hiá­nyoznék valami ebben a sorban. A tanács és más községi vezetőikre gondolok, akik magúk is a földdel bánnak. De ez már egy újabb prob­léma, másutt is találkoztam vele. Jó szóval, hivatali tekintéllyel nem mondom támogatják ezek a vezetők a tsz-t. De a jó szóra azt mondják a falubeliek, hogyha olyan jónak lá­tod. a te családod miért nem lép be? Mit felelhet ilyen esetben, mondjuk a tanácselnök? Erre magam sem tudnék megnyugtató választ adni. Hacsak azt nem, hogy .ami késik, nem múlik és magam is belépek hamarosan. Remenyikóknél pöttöm legényke hallgatja a nagyok vitáját. Azaz de­hogy hallgatja. Ide szalad, oda sza­lad. Bátran néz az idegen szemébe. Mintha ezt mondaná: — Mit csodálkozol? Úgyis tudom, hogy tetszik neked a csintalan, ágaskodó szőke hajam, meg a kék szemem. Úgy bizony. A ti simoga­tó sótokból sejtem, hogy alapjában véve szép legény vagyok. Ki!egvallom. kételkedem abban. ,VI hogy ilyesmire gondol a kis Remenyik. Ellenkezőleg: nagyot ásít, s mert senkisem foglalkozik vele, durcásan rákiált az apjára* — Apjuk! — húzza az".,u”-t és ei­ne veti magát. Felszabadultan, szila­|0TK Nagy Zoltán Az ózdi kokszát dolgozóinak az idén IS százalékkal magasai a tervük, mint a muitévben Sajtótájékoztató Ózdon A misikolci Nehézipari Műszaki Egyetem oktatói részére a múlt év­ben — Miskolc legszebb részeim — három villa, egy tizenegy lakásos bérvilla és három — egyenként, tizen­két lakásból álló — bériház építését kezdték meg. A ket-harom szobás teljes komforttal ’ készülő lakások építésére az idén négymillió forintot fordítanak és azokból ebben az év­ben harmincnyolcat adnak át lakóik­nak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents