Észak-Magyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-04 / 29. szám

Kedd, 1958. február 4. ESZAKMAGYARORSZÁG Hogyan segítette a tagkönyvcsere megyénkben a pártélet fellendülését M egyénk pártszervezeteiben ezév január 15-ig befejez­tük a tagsági könyvek ki­cserélését. Ezt az adminisztrációs feladatnak látszó fontos politikai munkát sikerült úgy végrehajtani, hogy jelentősen elősegítette a párt­élet további fellendítését. A legtöbb pártszervezet előre kidolgozott terv alapján — szamélyreszólóan — haj­totta végre a tagkönyvcsere felada­tait, mint többék között a nagyüze­mek, a miskolci és az edelényi já­rás pártszervezetei. Ez a tervszerű­ség lehetővé tette, hogy alapos mun­kát végezhessenek. Pártszervezeteink eredményesen összekapcsolták a gazdasági és poli­tikai feladatokat. A Lenin Kohászati Művek durvahengermű kikészítő dolgozói például a kommunistákkal az élen, munikaversenyt indítottak. Rudolf telepen takarékossági moz­galmat szerveztek. A dolgozók kö­zött végzett jó politikai munkának köszönhető az is, hogy a Borsodi Szénbányászati Tröszt december ha­vi tervét 107, az ózdi tröszt pedig 102 százalékra teljesítette. A nagy- rozvágyi községi pártszervezet elő­segítette az I. tipusu termelőszövet­kezet alakítását. A tagkönyvkiosztó taggyűlésen már beszámoltak a szö­vetkezet megalakulásáról. Ebben az időben új termelőszövetkezetek ala­kulták a miskolci és a mezőcsáti já­rásban. Pártszervezeteink helyesen foglal­koztak a progresszív tagdíjfizetéssel. Ennek eredményeképpen megyénk­ben átlagosan emelkedett a' tagdíj- fizetés összege. Özd városban és az ózdi gyárban a múlt év júniusához viszonyítva például duplájára nőtt. Hiányosságként kell megemlítenünk, ' hogy egyik-másik pártszervezetünk­nél nem magyarázták meg a tagdíj- fizetés fontosságát, hanem rendelet- szerűen mondották meg a tagoknak, hogy ennyit és ennyit kell fizet­ni ök. P ártszervezeteink többségében a vezetőség minden taggal ikülön-külön beszélgetett. A beszélgetéseik hasznosnak bizonyul­tak. Közelebb került egymáshoz a tagság, a vezetőség és sok értékes észrevétellel, javaslattal segítették a pártélet további fejlődését. A beszél­getéseknél tapasztaltuk azt is, hogy v_sok párttag szívesen végezne párt­on (unkáC de eddig nem bízták meg semmilyen feladattal. Mások viszont arról panaszkodtak, hogy sok megbí­zatást kapnak. Ezért több elvtársat kell bevonnunk a pártimunkába. A beszélgetések alkalmával a legtöbb esetben megállapodtak abban is, hogy ki milyen pártmumkát végez a jö­vőben. Több pártszervezetben foglalkoz­tak a tömegszervezetek problémái­val is. A sátoraljujhelyi járásban 85 fiatal kommunistát, megbíztak, hogy elsősorban a KISZ-szervezetekbei végezzen pártmuoikát. Pártszerveze­teinknek a beszélgetések során szer­zett tapasztalatokat hasznosítani ok kell. Helyes, ha e tapasztalatokat a pártvezetőség feldolgozza és a tag- gvűlés elé terjeszti, megvitatás vé­gett. Jelentős eredményeket értünk el az országos Pártértekezlet határoza­tainak végrehajtásában, különös°n a párt ideológiai, szervezeti és politi­kai egységének erősítésében. Javult a politikai munka, nőtt a párt tekin­télye, erősödött a párttagok ragasz­kodása a pártihoz. Valóban jól sike­rültek a taggyűlések. Lényegében csak a betegek és a szabadságon lé­vők nem vettek részt a taggyűlése­ken. Jó hatással volt, hogy több he­lyen a pártmunkában kitűnt elvtár- sakat megdicsérték, sőt ahol lehetett, jutalomtárgyat is adtak nekik. Az előkészítési munka eredmé­nyességét mutatja, hogy a tagság megértette, milyen fontos a tag­könyvcsere és mit jelent számukra a párttagsági könyv. Sok pártszerve­zetünkben — főleg idősebb elvtár­saink — megilletődve. könnyes szemmel vették át új tagsági köny­vüket és fogadalmat tettek: ezután még odaadóbban, aktívabban dol­goznak a- pártegységért, a párt po­litikájának végrehajtásáért. A tagsági könyvcsere erősítet­te a párttagok és a párton- kívüliek kapcsolatát. Több helyen az ünnepi taggyűlések után ünnepi esteket rendeztek, ahová meg lívtak tömegszervezeti vezető­ket, pártonikívüli dolgozókat, hogy ők is részesei legyenek a kommunis­ták örömeinek. Ezek az összejövete­lek igen hasznosnak bizonyulták. Sok mindenről beszélgettek: a szo­cializmus építéséről, a muníkások és parasztok szövetségéről, a felszaba­dulás előtti életről és hogy mennyi­ben változott meg az emberek élete a felszabadulás után. Sok pártonkí­vüli dolgozóban olyan vágy bonta­kozott ki: szeretné, ha ő is párttag lenne. A mezőcsáti járásban példá­ul januárban 29 dolgozó kérte, hogy vegyék fel a tagjelöltek soraiba. Többségük egyénileg dolgozó pa­raszt. A sátoraljaújhelyi járásban 60 dolgozó, Aszaló községben pedig há­rom középparaszt kérte, hogy vegyék fel őket a pártba.- Helyes lenne, ha a pártszerveze­tek gyakrabban rendeznének ilyen elvtársi, baráti összejöveteleket a párttagok és pártonkívüliek részére. Nem egy helyen megkérdezték a pártonkívüliek, hogy mikor lesz leg­közelebb ilyen baráti összejövetel, mert azon szeretnének résztvenni. Ez is azt igazolja, hogy a pártonkí­vüliek vonzódnak a párthoz, várják, hegy a kommunisták segítsék, nevel­jék őket. A tagsági könyvcsere erősítette pártunk tömegkapcsolatát. A továb­biakban is ebben az irányban kell munkálkodnunk, hiszen még sok feladat áll előttünk. Többek között a Hazafias Népfront munkájának erősítése, a társadalmi tulajdon vé­delme, az 1958-as évi tervfeladatok megvo1ósítása. F ntos feladat tehát, hogy a pártvezetőségek, alapszer­vezetek helyes tapasztal a- taikat. módszereiket felhasználva munkálkodjanak a pártegységért és a dolgozó tömegekkel való még szorosabb kapcsolat megteremtésé­ért. Kovács Kálmán Az ország egyetemi KISZ-vezetőinek egyhetes tanfolyama kezdődött a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen Február 3-tól, hétfőtől a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen az or­szág egyetemi KISZ-vezetői részére egyhetes tanfolyam kezdődött. A tanfolyamon az ország egyetemeinek mintegy másfélszáz küldöttje érté­keli a Kommunista Ifjúsági Szövetség egyetemi szervezeteinek eddigi mun­káját. Megbeszélik a következő fél­év feladatait, ismertetik egymással munkamódszereiket és tapasztalatai­kat. A tanfolyamon megvitatjuk a KISZ egyetemi programtervezetét is.-ooo­Az Izvesztyija cikke a holdba való repülés problémájáról Egy történelmi lecke és tanulságai A történelem lapjai sok nagy haditett dátumát őrzik. Az igaz cé­lokért folyó hadicselekmények örökké élnek az emberiség emlékezeté­ben. Ezek közül kiemelkedő századunk egyik legnagyobbméretű és je­lentőségű katonai eseménye, a sztálingrádi harcok győzelme. Ma, 15 év múltán — e napokban a haladó emberiség megemlékezik a győzelmes sztálingrádi csatákról. Nagy lecke volt ez azoknak, akiket illet, —- s amelynek figyelmeztető tanulsága ma sokkal inkább időszerű, mint bár­mikor. Ismeretes, hogy a hitleri őrület hadimániája villámháborúval akarta megsemmisíteni a Szovjetuniót. A náci hadigépezet, mely nyo­masztó hengerként gázolt végig Európán, átmeneti sikereket ért el a Szovjetunió területén is. 1942 közepén a német egységek eljutottak Sztá­lingrádig, s mintegy 50 hadosztállyal heves támadásba kezdtek a város birtokbavételéért. Szeptemberben már utcai harcok folytak a városban. Az önteltségtől gőgös katonai vezérlcar, élén a Führerrel, már-már diadalittasan kommentálta: „Oroszország már a valóságban nem létezik, a hadműveleteket lényegében befejeztük, csak a tisztogató akciók van­nak hátra”. S mi is történt a valóságban? Miközben a szovjet nép áldozatos harcban feltartoztatta a „német haderő támadását, a szovjet hadsereg taríalélcait Sztálingrád védelmére összpontosította. S 1942 november 19-én megindult — egy a történelemben eddig nem ismert méretű — mindent elsöprő erővel ható szovjet ellentámadás. A vörös hadsereg bekerítette az ostromló, min'cqy 330.000 főnyi német haderőt és térdre- kényszerít ette. 1958 február 2-án mait 15 esztendeje, győzelmesen végét­ért a sztálingrádi csata: a körülzárt r-zci haderő a megsemmisülés sor­sára jutott. A győzelem a szovjet hadvezetés, a vörös hadsereg egyik leg­kiemelkedőbb tette volt, melyet a világ katonai történelmének legdicsőbb lapjai megörökítettek. Milyen történelmi leckét szolgáltatott ez tanulságként? A német haderő sztálingrádi vereségével bekövetkezett a fasiszta német hadigépezet összeomlásának elkerülhetetlen kezdete. A győzelem éltető ereje mindenekelőtt a kommunista párt vezette marxizmus—leni- nizmus erejéből táplálkozó szovjet nép volt. A szovjet katonák, a felfegy­verzett munkások erkölcsi, politikai egysége, a szocialista haza- fiságból fakadó mélységes érzelem, aratott diadalt a verhetetlennek hitt rablóbanda felett. S nem utolsósorban a győzelemben ott van az ujtipusu forradalmi hadsereg harckészsége. A sztálingrádi győzelem után a szovjet hadsereg elől nem volt me­nekvés. Ma is ez a legfőbb történelmi tanulság az olyan politikusok szá­mára, akik esetleg újabb agresszív tervet latolgatnak. A háborús kalan­doroknak ma még inkább számításba kell venniök: ha agresszív kalan­dokra ragadtatják magukat, milyen sors várna a támadókra. Mérlegre kell tenniök: ma már a szocialista világrendszer az emberiség egyre el- szántabb békeakarata mellett olyan megnövekedett anyagi erővel ren­delkezik, amely a megsemmisítés teljes erejével tud a támadóknak vá­laszolni. A szovjet nép ereje tudatában is a békés együttélés lenini szelle­mének útját keresi, egyengeti. De azt is látja, hogy nem lehet rózsaszínű szemüvegen nézni az imperializmus cselszövéseit. A békeszeretö szovjet nép tudja, hogy a legfontosabb vitás nemzetközi kérdések jórészt még mindig megoldatlanok. Még a rendezésre teljesen megérett leszerelés kérdésében sem jött létre megegyezés. Az Atlanti Szövetség — ha tör­ténnek is kezdeményezések új utak keresésére, az atlanti politikában — lényegében ma is támadó jellegű paktum, amelynek éle a szocialista országok ellen irányul. Éppen ezért a Szovjetunió mindent megtesz a béke érdekében. • Sztálingrád, a hős város ma újra él. A romok helyén a szovjet em­berek alkotó keze nyomán korszerű város született. A sztálingrádi csata győzelmének 15. évfordulójára emlékezik a haladó emberiség. Levonta a tanulságot, s egyemberként őrködik, nehogy mégegyszer Sztálingrád­ban, vagy a világon máshol romhalmaz legyen a pusztítás útja-. — p — l — Moszkva (TASZSZ) Most, amikor a szovjet tudomány kiemelkedő vívmánya, a mestersé­ges holdak kilövése alapján a lég­üres, kozmikus térségben való repü­lés problémája a fantázia és az elmé­leti feltevések világából műszaki ki­dolgozás és a gyakorlati megvalósí­tás szakaszába került, lassan lehető­vé válik a repülés a hold közelébe és magára a holdra. — Ezzel kapcsolatban — mondja a cikkíró — a hold felkutatása nagy gyakorlati jelentőséggel bír. Orszá­gunkban ezrével vannak lelkes, ön­feláldozó személyek, akik felajánlot­ták, hogy hajlandók utasként helyet foglalni az első űrhajóban. A hold­ba és a vissza való repülés még a jö­vő kérdése. A legközelebbi feladat ugyanis az, hogy mesterséges kozmi­kus testet küldjünk fel a hold köze­lébe, amely az első két mesterséges holdhoz hasonlóan nem tér vissza, így például szó lehetne olyan mes­terséges holdról, amely a föld von­zóerejéből kikerülve a hold körül kering. — Ma még nehéz teljes biztonság­gal megmondani, milyen utón fejlő­dik a legközelebbi 50 évben a hold gyakorlati kutatása. Egy dolog azon­ban vitathatatlan: A kutatások idő­szaka után el jön majd a hold meg­hódításának ideje. Az ember olyan típusú kormányozható űrhajókat ál­lít majd elő, amelyeken ő maga is elérheti a holdat és kiszállhat ezen, a bolygókhoz legközelebb eső égi­testen. A hold lesz az első állomás a naprendszer meghódításának útján. (MTI) iSztálingrád és Port-Szaid lakosai közös felhívást bocsátottak ki a világ népeihez Kairó (TASZSZ) Port-Szaid városi hatóságainak meghívására a sztálingrádi városi tanács küldöttsége vendégeskedik Egyiptomban. Vasárnap a küldöttsé­get Abdel Aziz Szsfuat tábornok, Port-Szaid és a Szuezi-csatorna öve­zet kormányzója fogadta. A fogadá­son ismertették azt a felhívást, amellyel Sztálingrád és Port-Szaid lakosai fordultak a világ népeihez. A két város -lakosai tapasztalták a háború embertelen pusztításait, nem akarják hogy újra háború le­gyen és ezért mindent elkövetnek, hogy se Sztálingrád, se Port-Szaid se a Föld más városai ne ismerjék meg egy új háború borzalmait, hatá­rozottan támogatják a szovjet és az egyiptomi kormánynak a béke fenn­tartására irányuló javaslatait. A világ népeihez fordulunk, támo­gassák felhívásunkat, amely köve­teli, hogy haladéktalanul és feltét­lenül tiltsák be a tömegpusztító fegyvereket és szüntessék be az atom- és hidrogénbomtoakísérleteket. (MTI) Imperialista összeesküvés a jemeni király és a trónörökös elten Kairó (TASZSZ) A Men hírügynökség jelentése szerint Ahmed Es-Sami, Jemen kai­rói ügyvivője bejelentette, hogy a jemeni kormány imperialista össze­esküvést leplezett le, amely Ahmed Imám jemeni király és A1 Badr trón­örökös ellen irányult. A jemeni kormánynak bizonyíté­kok vannak birtokában, amelyek tanúsítják, hogy az összeesküvést külföldi imperialisták és ügynökeik szervezték. Az összeesküvés ügyében 19 személyt letartóztattak. A jemeni kormány javasolta az angol kormánynak, hívja vissza je­meni ügyvivőjét. (MTI)-----------o----------­3 0 m'l'in ’pr'nte1 fordítóra*- n idén utak építésére Eorsodban Borsod megyében az idén nyolcvan, kilométer hosszúságban építik át illetve látják el bitumenes burkolat­tal a megrongálódott utakat, & ugyanakkor az eddigi négy méterről hat méterre szélesítik ki ezeket. Kü­lönös gondot fordítanak az ipari köz­pontokhoz vezető utak átépítésére. Isv —a többi között— az id°n meg­építik az Özd—Sajópüspöki, Putnok— Bánréve. Miskolc—Kistokaj, Cser- nely—Nekézsenv közötti útszakaszo­kat. min+egy húsz k1'lométer hosszú­ságban. Megkezdik az idén az Ap<x telekhez és Jósvafőhöz vezető út áí éoítését Serényifalva és Színpek felől. A 40 kilométeres útból ez év­ben 10 khométer készül el. Megkezdik az idén a Bodrogköz r"V> részen lévő óraijain hely— Alsóberecki közötti út hengerlését és burkolását. Ezekre a munkákra 30 millió forintot fordítanak. 1930-AT ÍRTAK AK­KOR. A nyomor legsö­tétebb felhői tornyosul­tak az egész világ fe- _____________________ l ett, s ebben az időben, ’=== ■ .............—■ a diósgyőri kohók ár­nyékában sírásra lett figyelmes Müllner néni. A barakok környékén, az egyik pince ajtaja előtt, háromhetes formájú fiúgyerek küldte világgá nagy hangorkánnal minden tudományát: „Oá-oál” Az idős asszony megállt, hallgatózott, majd megindult a hang irányába. Alig ment tíz mé­tert, amikor megtalálta a kis csomagot. Felemel­te, s mivel a környéken senki sem volt, haza­vitte. Otthon aztán megállapodtak a férjével, Müll­ner bácsival, aki a kohóknál dolgozott már „egy életen”,, hogyha nekik már nincs gyerekük, ezt az ajándékba kapott kisfiút felnevelik. ... így kezdődött Szeppenfeld Müllner Sándornak, a Lenin Kohászati Művek mintaké­szítő üzem vezetőjének az élete ... Az idős kohász házaspár magáénak vallotta a gyereket, és ami tőlük tellett, megadtak néki. A vasgyári barak lett az otthona. Itt tanult meg járni, s a közeli Ládi erdő sokszor volt han­gos vidám kacagásától. A harmincas évek nehéz gazdasági körülményei között az öreg Müllner nem sokat keresett, de azért akármilyen szűkö­sen is, de kijutott a falat a fejlődő gyereknek is. Aztán eljött az idő, amikor a Sanyi fiút iskolába kellett adni. Már kevesebbet mehetett a „Nagy árok”-ba sinkózni, tavasszal pedig a „Három- szög”-be kergetni a rongylabdát, tanulnia kellett. Fogékony, mindent megfigyelő 'és minden iránt érdeklődő gyerek lett belőle, ahogy egyre feljebb került az osztályokban. Ez azonban nem volt elegendő az emelke­déshez, mert az egyébként nagyszerű nevelő­szülőknél igencsak szűkén volt a pénz. így a EGY KOMMUNISTA MÉRNÖK további iskoláztatásra gondolni sem mertek, pe­dig Sándor de szeretett volna! AZTÁN JÖTT A HÁBORÚ, a maga vérzi­vatarával. A kohóknál is megnőtt számszerűleg a kereset, de a pénz értéke egyre csökkent. Az öreg Müllner bácsi pedig, aki egész életét a ko­hóknál töltötte, ólommérgezést kapott. Beteg­jegyre került. Ágynak dőlt, s a kicsi barakosi lakásba beköszöntött a mégnagyobb nincs! így érte őket az infláció, amelynek legnagyobb dü­höngése idején az öreg „szabályszerűen” éhen- halt, csakhogy a kamaszkorban lévő fiúnak jus­son valamivel több, hiszen annak most igen nagy szüksége van rá. Pár hónappal később Müllner néni is követ­te a jó öreget. így maradt másodszor is teljesen árva a rmost már tizennégy éves fiú. ... És ezeket a nemes, egyszerű szülőket a hatóság temettette el, gyalulatlan deszkakopor­sóban nyugszanak a vasgyári kripták árnyé­kában. Uj szülők után kellett néznie. Szomorú Kál­mán, a bádogos üzem dolgozója vette magához három gyereke mellé negyediknek. Sándor már nála végezte el a nyolcadik osztályt, és utána mintakészítő tanuló lett a kohászat tanműhelyé­ben azzal az elhatározással, hogy ha törik-sza- kad, de tovább fog tanulni. A régi barakok mellett lévő asztalosmühely- ben tanulta a szakmát, és félévvel a szerződés letelte előtt felszabadították, mert jóval többet tudott, mint hasonló korú társai, egy évig volt mintakészítő, és akkor fiatal kora ellen- nére csoportvezető lett. Egy olyan ifjúsági bri* gád vezetője, amely sohasem dolgozott 150 százalékon alul és ha­vi átlaguk gyakran ■-_--■■■--■■■1= ===•=■ döngette a 220 száza­lékot. AZTÁN 1950-BEN jelentkezett az esti egye­tem előkészítő tanfolyamára. A sikeres vizsga után egy év múlva már a dolgozók egyetemén találjuk. Délelőtt dolgozott, délután pedig a „Dudujka” falai között szívta magába a tudo­mányt. A gyárban rövidesen üzemtechnikus, majd az acélöntöde-gyárrészleg fődiszpécsere lett. Munkáját mindig példamutatóan végezte, és munkatársai sokat tanultak tőle. Szerény, halk- szavú fiú volt. 1955-ig járt az egyetemvárosba, és sikerrel vizsgázott, ö lett az ország első minta- készítő mérnöke. Még ugyanebben az évben megvédte diplomáját. 1956 decemberétől pedig a mintakészítő üzem vezetője. Jelenleg is második nevelő szüleinél lakik, akik nagy-nagy szeretettel egyengették mindig a fiatal gyerek útját. Jó tanácsban, irányításban sohasem volt hiánya. ... És Szeppenfeld Müllner Sándor, a fiatal üzemvezető még most sem elégelte meg a tanu­lást. A február elsején megindult két éves gaz­dasági mérnök-képző tanfolyamra is beiratko­zott. Tagja a miskolci pártbizottságnak, a Lenin Kohászati Művek nagyüzemi pártbizottság fe­gyelmi bizottsága is tagjává választotta. Az októberi ellenforradalmi események alatti magatartásáért „Ságvári Endre” emlékéremmel tüntették ki. ... ÉS MOST, hogy életének ismertetését be­fejeztük, kívánunk neki sok sikert, eredmények­ben gazdag életet — és mielőbb egy boldog sa­ját családi otthont, becsületes feleséggel és gyö­nyörű gyerekekkel. (hj)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents