Észak-Magyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-28 / 50. szám
r Világ proletárjai egyesüljetek ! trr*T ■■■ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XIV. évfolyam 50. szám Ára 50 fillér 1958 február 28, péntek fi szakszervezetek a munkásosztály szervezetei ~VA a kezdte meg tanácskozását a magyar szakszervezetek XIX. kongresszusa. Ez a kongresszus nagyjelentőségű esemény az egész magyar munkásosztály életében, a szervezett dolgozók életében. Csaknem 2 millió szervezett dolgozó demokratikusan megválasztott képviselői tanácskoznak és foglalnak állást a szocializmus további építése mellett, a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő kérdésekben. A kongresszus azért is jelentős, mert olyan politikai légkörben ülésezik, ahol a küldöttek szabadon elmondhatják azokat a gazdasági, politikai. szociális és kulturális problémáikat, amelyekkel az üzemek, hivatalok dolgozói nap mint nap foglalkoznak. Erre a küldötteknek minden lehetőségük megvan, azért, mert a kongresszust széleskörű mozgósító munka előzte meg. Megyénkben is az üzemi és hivatali dolgozók, aktívák elé terjesztettük megvitatás végett a beszámoló és határozati javaslat tervezetei. Ezeken a vitákon sok észrevétel, javaslat hangzott el, a küldöttek ezek felvetésével nagyban elősegíthetik a kongresszus munkáját. Megyénk területéről, a megye jellegét figyelembe véve, jelentős számú (30 fő) küldöttség képviseli a kongresszuson a szervezett munkásokat. A megválasztott küldöttek között megtaláljuk a kohászokat, bányászokat, vasipari és építőipari dolgozóikat, a mezőgazdaság, kereskedelmi és alkalmazotti szakmák, iparágak képviselőit. Az egyszerű munkások és szakszervezeti aktívák mellett ott találjuk az egyes szakmák élharcosait, kiváló dolgozóit, pl. Loy Árpádot, Bunda Jánost és mindazokat, akik 1937. évben és azt megelőző években méltán érdemelték ki a dolgozók bizalmát. A szakszervezetek XIX. kongresz- szusa értékeli, az* elmúlt időkben végzett munkát és meghatározza a Magyar Szocialista Munkáspárt politikája alapján azj elkövetkezendő évek tennivalóit. A megyében lezajlott tanácskozások felszólalásai azt mutatják, hogy a szakszervezeteknek az elkövetett hibákat figyelembe véve, azok tanulságait leszűrve, nincs mit szégyenkezniük. A SZOT X. teljes ülése 1957 januárjában világosan és egyértelműen szembefordult a korábbi hibás nézetekkel, elképzelésekkel és meghatározta a szakszervezeti mozgalom főbb feladatait az ellenforradalom okozta gazdasági, politikai és eszmei károk leküzdésében. A Magyar Szocialista Munkáspárt útmutatása alapján a’ szakszervezetek részt vettek az elmúlt másfél év politikai és gazdasági eredményeinek elérésében. A forradalmi munkás-paraszt kormányt megalakulásának első percétől kezdve támogatták, mind a gazdasági, mind pedig a politikai helyzet konszolidálásában. A magyar szakszervezeti mozgalom az elmúlt években a hibák ellenére sem vált méltatlanná harcos, több évtizedes múltjához, a nép ügyéhez. Az általános helyzetben meglévő hibák, gyengeségek és tévelygések ellenére is a szocializmus támasza volt, és a meglévő lehetőségek határán belül ért el eredményeket a munkásosztály, a dolgozók érdekében, bár sok hasznos és jó törekvésnek gátat szabott a régi .vezetés hibás szemlélete. Most, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt helyes politikájának következtében na.gjmbb lett a szak- szervezetek társadalmi. politikai szerepe, befolyása, nőtt a dolgozók bizalma, s ezáltal jobbak, nagyobbak a szakszervezeti munka lehető-' ségei is. De a nagyobb társadalmi elismerés, megnövelte a szakszervezetek felelősségét. Felelősek vagyunk, hogy a társadalom egyetemes érdekeit az egyén érdekeivel összhangban képviseljük. Nemcsak elismerjük és elengedhetetlennek tartjuk, hanem büszkén vállaljuk is, hogy társadalmunk vezető ereje, a munkásosztály forradalmi pártjának célkitűzéseiért harcoljunk. Megyénk nagylétszámú küldöttsége büszkén foglalhatja el helyét a kongresszuson. A megyei oártbizott- ság irányításával, helyes módszereivé1 a szakszervezetek is masukénak vallhatják azokat a politikai és gazdasági eredményeket, amelyeket az 1957. évben elértünk megyénk ipari termelésének teljesítésében. Az eredmények azonban nem tehetnek elbi- zakodottá bennünket. A kongresszusi tanácskozások, megbeszélések tapasztalatai megmutatták azt is, hogy nagyon sok jogos, a dolgozókat foglalkoztató kérdést nem, vagy csak későn oldottak meg szakszervezeti szerveink. Minden szakszervezeti vezetőnek, aktívának látnia kell azt, hogy egy-egy el nem intézett jogos panasz akadályozza a munkát, csökkenti a párt- és szakszervezet tömegbefolyását, végeredményben lassítja a szocializmus építését. A .szakszervezetek, mint gazda- sági és érdekvédelmi szervek felelősek azért, hogy a párt helyes politikáját . végrehajtsák. Minden erejükkel harcolni kell azért, hogy a dolgozók jelenlegi _ életszínvonalát megtarthassuk, sőt emelni tudjuk éyről-évre. Ez a legfontosabb érdek- védelmi feladat megköveteli, hogy részt vegyünk a gazdasági feladatok megoldásában, mozgósítsuk a dolgozóikat a kitűzött célok elérésére. Mindezekben igen nagy a szak- szervezetek felelőssége. A szakszervezetek, a szervezett munkások befolyást gyakorolnak a tervek kidolgozására, megvalósítására, a végrehajtásuk során a verseny kötetlen, új formáinak felkarolása mellett a korábban bevált módszereit is alkalmazzák. Szükséges ez, hisz a gazdaságos termelés egyaránt szolgálja az életszínvonal megtartását, fejlesztését és a hatalom megszilárdítását. Az ellenforradalom többek között éppen ezért akadályozta a szakszervezeteket a proletárdiktatúra erősítését szolgáló gazdasági feladataik teljesítésében. Sztrájkot szervezett, mindent elkövetett, a munkaverseny lejáratására, csákiszalmájaként pazarolta a- társadalmi javakat. • A munkáshatalom sorsáért érzett felelősség arra kötelezi a szakszervezeteket, hogy jogos igényeket képviselve lépjenek fel az egyes személyek vagy csoportok által támasztott túlzott követelések ellen, neveljék a dolgozóikat fegyelmezett munkára, teremtsenek közhangulatot a tolvajok. a köztulajdon herdálói ellen. Mindezek mellett fokozott figyelmet kell szentelnünk a munkavédelmi rendszabályok betartására, az egészségügy fejlesztésére, a dolgozók szociális és kulturális ellátottságára. Ez a sokoldalú munka megköveteli a többtízezer szakszervezeti aktívahálózat szorgalmas, odaadó és önzetlen munkáját. A magyar szakszervezeték XIX. kongresszusa megvitatja, milyen társadalmi erőt képviselnek ma a szak- szervezetek. A küldöttek megbízatásukat teljesítve. bírálattal, hasznos javaslatokkal. átgondolt tanácsokkal segítik elő a kongresszus munkáját és évekre megjelölik a legfőbb tennivalókat. A kongresszus munkáját, s annak döntéseit nemcsak a szervezett munkások, hanem az egész munkás- osztó Ív. p dolgozó magyar néo fievetem m°l kíséri. S a magvar szakszer- vr^et^k tíz- és tízezer odaadó, lelkes társadalmi munkás tevékenvsésére támaszkodva teliésíteni fogják a kongresszus hatá^vre+ait. KORMOS ISTVÁN SZMT elnök Meghívták jugoszláviai látogatásra a Magyar Kommunista ltjúsági Szövetség küldöttségét Belgrad (MTI) A Jugoszláv Népi Ifjúsági Szövetség (NŐJ) Központi Bizottságának elnöksége meghívta jugoszláviai látogatásra a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának küldöttségét — közli a Mladoszt, a NŐJ hetilapja. A látogatásra az év második felében kerül sor. RjFejbfruár 2'ó-an a miskolci Hősök terén tartott koszorúzást ünnepségen Szamosi Sándorné. a miskolci asszonyok, lányok nevében üdvözli a 40 éves vörös hadsereg tagjait. Fogadás Bukarestben a magyar párt- és kormányküldöttség tiszteletére Chivu Stoica és Apró Antal pohárköszönlője Bukarest (MTI) Ohivu Stoica, a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke szerdán este fogadást adott a Bukarestbe érkezett magyar párt- és kormányküldöttség tiszteletére. A fogadáson Chivu Stoica, a Minisztertanács elnöke pohárköszöntőt mondott: — Népünk, dolgozóink országszerte nagy örömmel és baráti szeretettel fogadták a Magyar Népköztársaság küldöttségét, amelynek tagjaiban a testvéri magyar népet üdvözölték és kifejezték azt az elhatározásukat, hogy még szorosabbra fűzik a románmagyar barátságot. A Magyar Népköztársaság küldöttségének látogatásai Bukarestben, Iasiban, Románban, Bárkában, Marosvásárhelyen, Ploes- tiben hatalmas megnyilvánulása volt népeink megbonthatatlan barátságának, a népeinket átható nemzetköziség szellemének, megnyilvánulása annak a megbonthatatlan egységnek, amely összefogja a szocialista országokat, amelynek élén közös barátunk, táborunk vezető ereje, a nagy Szovjetunió áll. Küldöttségeink tárgyalásai a legteljesebb kölcsönös egyetértés szeneimében folytak le és módot nyújtottak nekünk ahhoz, hogy ismét kifejezzük testvérpártjainknak azt az elhatározását, hogy erősítik kapcsolataikat, elmélyitik tapasztalatcseréjüket, hozzájárulnak a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszilárdulásához. Ezeknek a tárgyalásoknak eredményei, amelyeket a közös nyilatkozat szentesít, kifejezik pártjaink és kormányaink nézetegységét, a Romár* Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság kapcsolatait, a nemzetközi helyzet, a munkásmozgalom, a szocializmus építése és a béke megvédéséért vívott harc legfontosabb mai kérdéseit illetően. Elhatározott szándékunk, hogy népeink, valamint a Szovjetunió vezette szocialista tábor egysége, a szocializmus és a béke érdekében erősítjük a politikai, gazdasági és kulturális együttműködést, a kölcsönös segélynyújtást. Népünk nagy megbecsülést tanúsít a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Népköztársaság kormányának határozott és bölcs Poétikája iránt és tiszta szívből örül a magyar nép sikereinek, amelyeket a szocializmus építésében, a népi hatalom belső és külső ellenségei ellen vívott harcban ért el. A magyar párt- és kormányküldöttség nevében Apró Antal mondott pohárköszöntőt: — Népköztársaságaink és dolgozó népeink szövetsége és barátsága a közös célért folyó harcunk azonosságában: a szocializmus építésében, a béke szilárd védelmében, a proletár nemzetköziség magasztos eszméin alapul — mondotta többek között. Tagjai vagyunk a Szovjetunió vezette hatalmas szocialista tábornak, a varsói szerződésnek és közös érdekünk és kötelességünk ezek további erősítése. . Népeink békét akarnak és mint minden szocializmust építő nép, barátságra törekszünk a világ minden népével. A magyar-román barátságnak ezen az általános törekvésén, pártjaink eszmei azonosságán kívül még külön tartalmat és történelmi alapot ad a hagyományos, évszázados közös harc, amelyet népeink elnyomói, ki- zsákmányolói ellen folytattunk. Utalt a két nép történelmi sorsközösségére; majd így folytatta: — Mindkét ország dolgozói jól tudják, hogy mostani és immár örök barátságunk csak azért válhatott népeink viszonyának jellemzőjévé és alapjává, mert népeinket a kommunisták vezetik az új úton, a szabadság, a függetlenség, a szocialista építés útján. A magyar nép sohasem feledkezik meg arról, hogy felszabadításában a szovjet hadsereg oldalán harcoló román katonák is vérüket hullatták a mi szabadságunkért. A mi együttműködésünket próbálta megzavarni 1956 októberében ismét közös ellenségünk, a nemzetközi imperializmus. A harcot, amelyet az ellenforradalom ellen vívtunk, önök is jól ismerik. Mi, magyar dolgozók, most tanultuk meg a saját kárunkon, súlyos véráldozatok árán, hogy minden erőnkkel, tudásunkkal védenünk kell a munkásosztály politikai hatalmát megtestesítő proletárdiktatúrát és ennek vezető erejét, a pártot. Megtanultuk, hogy a harc a szocializmus és a kapitalizmus erői között tovább folyik életre, halálra. Ha a párt nem éber, nem egységes, nem erős, a proletárdiktatúra nem tölti be feladatát. Ezeket a tanulságokat és az Önök 1956 november elejei baráti tanácsait hasznosítottuk .az elmúlt 15 hónap folyamán. Őrizzük a párt tisztaságát, eszmei egységét, erősítjük minden, eszközzel a munkásmozgalmát és; kemény, harcot folytatunk: ellenségeinkkel: A román és a magyar nép most egy hangon, esrv véleményen van országaink belső ügyeit és a béke megvédését illetően. Nézeteink nagy és kis kérdésekben azért is azonosak, mert mindketten katasztrófák, vérzivatarok figyelmeztető leckéiből ismertük meg a német militarizmus, az imperializmus vérszomját és szörnyűségeit, s most közösen . harcolunk a békéért és 'egyúttal harcolunk dolgozó népeink anyagi és kulturális jólétéért, a szocializmus győzelméért országainkban. Az okmányok, amelyeket most aláírtunk, ezt a célt szolgálják. Erősítik a testvéri együttműködést politikai, gazdasági és kulturális vonatkozásban. A fogadás a legszívélyesebb baráti légkörben folyt le. (MTI) Április 4-ét, illetve munkaidő Április 4-e és húsvét hétfő fizetett munkaszüneti nap. E két nap ebben az évben olyanképpen alakul, hogy péntek, vasárnap és hétfő szünnap, míg szombaton dolgozni kellene. Tekintettel arra. hogy a szombati napon a vállalatok, hivatalok túlnyomó többségében egyébként is rövidebb munkaidővel dolgoznak, a kormány a munkaügyi miniszternek a SZOT elnökével egyetértésben előterjesztett javaslatára — a termelés és a dolgozók igényeit figyelembevéve, a két munkaszüneti napnak, valamint a heti pihenőnapnak összevontan való kiadását határozta el. A határozat alapján: 1. 1958 április; hó 7-e (húsvét hétfő) rendes munkanap, s helyette e munkaszüneti napot április 5-én (szombaton) kell kiadni, .április hó 3-án (csütörtökön) pedig a szombati napra szokásos munkaidőbeosztást kell alkalmazni. húsvétot megelőző beosztása 2. A miniszterek felhatalmazást kaptak arra, hogy az érdekelt szak- szervezetek elnökségével egyetértésben a folyamatos üzemek, bányák, valamint a belkereskedelem dolgozói munkaidejének beosztását — a szükségnek megfelelően — külön szabályozzák. 3. A munkaszüneti napoknál?, valamint a heti pihenőnapnak összevontan történő kiadása folytán az április 4—5—6-án esedékes munkabért 1—2—3-án kell kifizetni. A továbbiakban a kormány határozata utasította a belkereskedelmi minisztert a nyílt árusítási üzletek szabályozására, a közlekedés- és postaügyi minisztert pedig olyan intézkedések megtételére, hogy az április 3-án hazautazni kívánó dolgozókat a vasút megfelelő időben el tudja szállítani. A határozat megjelenik a Magyar Közlönyben. (MTI) Bukarestben befejeződtek a magyar—román megbeszélések és aláírták a közös nyilatkozatot Bukarest (MTI) A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány s a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának küldöttsége és a Román Népköztársaság kormányának s a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének kép-^ viselői között február 22-én kezdődtek a megbeszélések. A megbeszélések befejeződtek és február 26-án, szerdán este a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnökségén közös nyilatkozatot írtak alá. Magyar részről Kádár János, román részről pedig Georghe Georghiu- Dej írta alá a közös nyilatkozatot, amelynek szöveget március 2-án teszik közzé mind Budapesten, mind pedig Bukarestben. A tuniszi helyzet A csütörtöki párizsi sajtó érdeklődésének homlokterében továbbra is a tuniszi jószolgálati tárgyalások állnak. A lapok ellentétes véleményeket tükröznek. A Figaro kommentárjában megállapítja, hogy az amerikai állásfoglalás továbbra is kétértelmű. A lap attól tart, hogy a francia kormány meggyőződését meg fogják cáfolni a beleegyezése nélkül hozandó döntések, hiába proklamálta Gaillard miniszterelnök szerdai televíziós beszédében nyilvánosan is, hogy az Egyesült ÁHamok továbbra is francia ügynek tekinti Algéria problémáját. A Figaro egyébként feltűnő formában veti fel a kérdést: Megfelel-e a valóságnak az, hogy az amerikai kormány felikérte diplomáciai képviselőit, hogy mindazokban az országokban, ahol az algériai nemzeti fel- szabadítási frontnak vannak képviselői, lépjenek velük kapcsolatba. A Paris Journal szerint a tuniszi közvetítés ügye »deiektet kapott«. • A Combat árról ír, hegy Tunisztól Algériáig egy hidegháborús hadszíntér kezd kialakulni. A fegyverszállít- mányok imponáló ütemben érkeznek - Algériába a felkelők részére. A kelet—nyugati versengés kibővül és Földközi-tengerre is kitérj €szke4*K. A lap szerint Szíriából és Egyiptomból rendkívül jelentős fegyverszállítmányok indultak el Tuniszon át Algéria felé. A száll ítmányokban tízezrével vannak, puskák, íjár öklök, aknavetők, géppuskák suk
