Észak-Magyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-27 / 49. szám
Csütörtök, 1958. február 27, ÉSZAKMAGVAROBSZÁG 5 Széleskörű összefogással megyénk községeiben is valósítsák meg a takarékossági mozgalmat 'A megyei tanács legutóbbi ülésén tárgyaltak és fontos határozatokat hoztak az 1958. évi költségvetési pénz- és an y ag takarék osság, i intézkedésekről. Az igen jelentős feladat tárgyalásánál megállapították, hogy az ellenforradalom leverése óta eltelt másfélesztendő alatt komoly eredmények születtek a termelésben tanácsi vállalatainknál. De emellett azt is megállapította a tanácsülés, hogy megyénk tanácsappará t usában, a hozzátartozó vállalatoknál a társadalmi tulajdonhoz való viszony, a pénzügyi fegyelem erősen, meglazult. A takarékosság — elsősorban a tanácsi vállalatoknál — másodrangú kérdéssé vált. A legfőbb hiba — állapította meg a tanácsülés —, hogy még ma is drágán termelünk. A termelés és a fogyasztás közötti összhang még nem kielégítő. Éppen ezért rendkívül nagy jelentősége van az 1958. évi pénzgazdálkodásban a takarékosság szigorú érvényesítésének. Ez az elv az 1957. évi költségvetés végrehajtásánál legtöbb helyen csak sokat emlegetett szólam volt és nem vált a dolgozók tudatos tevékenységévé. A tanácsok felügyelete alá t áldozó vállalatok, intézmények pénzes anyagfelhasználásánál hovatovább súlyossá vált a helyzet. Több helyem a költségvetési lehetőségeken felül túlzott igények jelentkeztek és nagyfokú pazarlás volt tapasztalható az anyagg azdá Ikadásban is. Az 1958. évi költségvetés összeállí- tásánaik alapelve kimondja, hogy kiadásainkat mindenkor a bevételi lehetőségekhez kell szabni, következésképp a takarékosság nocsak a költségvetés végrehajtásánál érvényesüljön, hanem mái* az öszeállítás során is. A megyei tanács költségvetést tárgyaló decemberi tanácsülése behatóan foglalkozott a takarékosság kérdésével. Ezt tovább erősítette a Lenin Kohászati Művek dolgozóinak mozgalma, széleskörű kezdeményezése, a társadalmi tulajdon fokozott védelme érdekében. A megyei tanács ülése a továbbiakban számos példával illusztrálta, hogy t anácsappar ó t. usunkban, s a hozzájuk tartozó intézményeknél felületes, meggondolatlan intézkedések és a pénzügyi fegyelem lazulása milyen mérhetetlen károkat okoz. Ezért kimondták: az anyag takarékosság megvalósításának és ellenőrzésének alapkövetelménye az anyagok gondos megőrzésének biztosítása mellett a leltárak és anyagnyilvántartások pontos vezetése. Az elmúlt évek során tanácsaink kevés gondot fordítottak erre a munkára. A beszerzett anyagokat és leltári tárgyakat legtöbb helyen nem vették nyiÍvántartásba, ami lehetőséget nyújtott arra, hogy felelőtlenül kezeljék, vagy egyszerűen ellopják azt. Szinte mindennapi eset a köz- világítási és hivatali lámpák nappali égetése. Nagy a hanyagság a kerékpárok és motorkerékpárok használatánál. Különösen a járási tanácsok egyes dolgozói nem viselik gondját a kezelésükre bízott jármüveknek. Mint általában az épületkarbantartásoknál is, a kisebb javítási és karbantartási munkákat elhanyagolják, ami sokkal nagyobb költséget okozó generálozási. illetve felújítási munkát kíván meg a későbbiekben. A szerencsi járásban például az elmúlt évben egy motorkerékpár karbantartása üzemanyagon kívül átlagosan 3000 forintba került, akkor, amikor egy motorkerékpár összes évi költsége az országos norma és gyakorlat alapján átlagosan 1500 forint' lehet. Községi tanácsainknál a takarékosság érvényesítésében jelentős szerepe van a költségvetési szervek helyes és okszerű készletgazdálkodásának is. Az elfekvő, felesleges anyagok sokszor megrongálódnak, vagy ellopják azokat, holott, a népgazdaság más területén eredményesen fel lehetne használni. De a készletgazdálkodás még igazgatási vonalon is javításra szorul. Az edelényi járásban például az ircdabútorelosztás nem megfelelő; fürdőkádak, jégszekrény és óvodai edények állnak kihasználatlanul ahelyett, hogy1 azokat hasznosították, vagy eladták volna. Sokszor egy-egy intézkedés is komoly megtakarítást eredményezhetne. Ugyancsak az edelényi járásban a Lak községi malom működése nem rentábilis, mert az üzemanyagot súlyos fuvarköltséggel Szikszóról kell szállítani. Ezzel szemben üzembehelyezhető és gazdaságos volna Komjáti községben, egy vízierővel működtetett malom helyreállítása. Mindezek, s a még fel nem sorolt, de megyénk községeiben fellelhető lehetőségek, a takarékosság és a helyes pénzgazdálkodás megvalósításával ebben az évben jelentős sikereket érhetünk el. Ezért kell nagy gondot fordítani 1958-ban a helyi anyagok feltárására és a lakosság társadalmi munkájának igénybevételére. Ä megyei tanács ülése határozottan felhívja megyéink tanácsapparátusainak dolgozóit és Borsod megye egész lakosságát, hogy az idei költségvetési terv végrehajtása során különös figyelmet fordítsanak a helyes pénz- gazdálkodásra, az an.yagtakarék osságra. merd ezzel milliókat takaríthatunk meg és használhatunk fel fontos,- a közösség érdekeit szolgáló beruházások létesítésére. Öpeíj diákok cl padokban JláUa-t már??? Ha nem, nézze meg a március 1-i III-ik Ifjúsági Karnevál jelmezdijait és tomboladijait a sötétkapu alatt lévő Állami Aruház kirakatában. A nagy érdeklődésre való tekintettel a KISZ-bizottságokon kívül még a következő helyeken lehet jegyet kapni: — Diósgyőri Vasas otthon. — SZOT székház (Kossuth u. 11.) — Kossuth és Béke filmszínház. A III. Ifjúsági Karnevál szervezőbizottsága. FUZES LÁSZLÓ: Hengerészek Fekete az cjj itt. Tüzes korom szitál, kitárul a. föld lenn, mint egy gigászi tál, s benne, mint a nyári esték drága titka, vörösen szétgurul ezer csillagszikra. Pörög a hengersor, itt örök a lárma, szisszen tüzes kígyó, jó kéz zabolázza, ritkul már a gyáva, elfogy, aki nem mer, ura a törvénynek, gazdája az ember. Tetté izmosodtak karjukban a vágyak, zúgó hengerek közt, amikor megállnak, keményen, feketén, mint viharvert sziklák kínlódások üszkét ahogy lángra szítják. Konok törvényt szabnak itt áz akaratnak, törvényét a tűznek, törvényét a vasnak, izzadt, szép fejükkel hajolnak a tűzre, muzsikát lehelve acélhegedükbe. Es dalolnak egyre, kemény, hites nótát, valósággá bontják álmok kusza sorát, s míg röppen a szikra, míg szitál a korom, s homlokukra, dalom glóriáját fonom, olyan vasas hittel, olyan nekiszánlan, ahogy ezt a verset értük, nekik szántam, egyetlen végtelen akarattá nőnek, vasból szőtt köntösét szegik a jövőnek. KICSI FALU KAROLYFAL VA. Úgy be van éltéivé a hegyek közé, hogy a torony bádogkeresztje is csak akkor bukkan elő, ha az állomásról jövet egy nagyobbacska dombon jelkapaszkodva egészen a falu szélén találja magát az idegen látogató. Munlzaszere- tő, szorgalmas parasztemberek lakják. Különösen híresek állattartásukról. Hiszen mesz- szire kell menni, amíg olyan gyönyörű magyar-tarka szarvas- marhát lehet találni, mint a károlyfalvi gazdák istállóiban. Burger Ignác, Tóth József, Rák Márton, Brogli Ignác törzskönyvezett, teheneinek híre van a vidéken. Sok tenyészbikát adtak már el az államnak, s sok szép pénzt Iáinak belőle minden esztendőben. Érthető azért, hogy az idei ezüstkalászos tanfolyamon kimondottan állattenyésztési kérdésekkel foglalkoznak már november közepe óta. A járási mezőgazdasági osztály fiatal állattenyésztője, Fekete Csaba tartja az e lőa d ásoka t minden szerdán és pénteken, sötétedéstől néha éjfélig is. Hivatalosan 29 beiratkozott diákja van a tanfolyamnak, de rajtuk kívül érdeklődők is akadnak szép számmal. Többnyire javakorabeli emberek, a legidősebb közöttük Deutsch György bácsi, aki maga is sok szép bikát felnevelt már életében. A padok kicsinyek, a tanulók bizony már kissé nagyok bele. De hiszen nem is ilyen deres fejű diákok számára készültek ezek, hanem a fiaiknak, unokáiknak, akik délelőttönként tanulják itt a matematikát, irodalmat, történelmet, kémiát, vagy éppen minden tudományok alapját, a betűvetést. No, azért nincs semmi baj: az apák, nagyapák is élférnek estén- kint az iskolában, és ami a legfontosabb: figyelnek, jegyezgetnek szorgalmasan. A TANÍTÁS mindig az előző órai anyag kikérdezésével kezdődik s ezt követi a másfél- órás előadás. Utána pedig olyan parázs vita szokott kerekedni egy- egy kérdésről, hogy csakúgy visszhangzanak tőle az öreg iskolafalak. Nem egyszer a késő éjszakába is belenyúlik, amíg alaposan kibeszélik magukat. Persze ilyenkor haragszanak az asszonyok. S ezt a hosszú időt ki bírná ki pipázás nélkül? Iskola ide. is-1 kola oda, előkerülnek a makrák, meg a borostyánszínre égett meggyfapipák. Jó alaposan megtömködik, s rágyújtanak istenigazában. Csakúgy bodo- rodik a füst a teremben, s lebeg a fejük fölött, mint valami kamuszínű pokróc. Az elméleti órákkal nem ér véget a munka. Időnlcént felkeresik egymás istállóit, és megfigyelik, alkalmazza-e minden hallgató a tanultakat odahaza a gyakorlatban. Nyárára mindenki fog kapni egy-egy »házi« feladatot az állattenyésztés különböző területeiről. AZ EZÜSTKALÁSZOS tanfolyam első évi munkája lassán- lassan be is fejeződik. Néhány hét még, és elérkezik a záróvizsgáiz ideje. Az öreg diákok azonban nem félnek tőle* Kitűnően elkészültek a vizsga anyagából. így a bizonyít- ványukbíL minden bizonnyal belekerül majd a vizsgáztató bizottság elismerő értékelése: »Felsőbb osztályba - léphet!« HEGYI JÓZSFr-00OSzerkesztői üzenetek Kriston Borbála Mezőkövesd, Arany János u. A szerkesztőségnek nincs módjában évközben bárhová is elhelyezni, mint ipari tanulót. Az ipari tanulók felvétele sem korlátlan. Javasoljuk, hogy szeptemberben jelentkezzen újból tanulónak. Ezenkívül lehetőség van árra is. hogy a termelőszövetkezetben elhelyezkedjen. Árvái Gyula Miskolc. Nagyon sajnáljuk, hogy lakásügyében elfogadható segítséget nem tudunk adni. Mint ahogy saját maga is belátja, hogy nagyon sok a lakásigénylő és kevés a lakás. Ez a tanácsnak is megnehezíti a munkáját, ezért néni tudja kielégíteni az igényeket. Tóth János Sajószcntpcter, Kossuth u. 6,1. Panaszával kapcsolatban konkrét segítséget, vagy javaslatot nem adhatunk. Több. mint egy éve történt az eset. Nem tudjuk, hogy a vállalat mikor tette meg az első felszólítást, itt elsősorban az eladó a hibás, olyan árut adott olcsóbban, amelynek magasabb az ára. Forduljon tanácsért valamelyik ügyvédi munkaközösséghez. Juhász Fcrencné Alberttclep. Kérésével forduljon az üzemi bizottsághoz. Az üzemi bizottság á légilletékésebb ebben az ügyben, elsősorban neki kötelessége, hogy a dolgozók érdekvédelmében segítHát ami azt illeti, nem megvetendő dolog. Mert egy-két pohár bor után szívesen ismerkedik az ember. És hát miről is folyna ilyenkor a szó, ha nem a hegy levőről... Pláne Tolcsván! Mert a tolcs- vaiaknak az a jő szokásuk, hogy nyakoncsipik a vendéget, lemennek vele a pincébe, s itatják, amíg. fér belé. Az első pohárral jól esik, a másodikkal még jobban, s aztán egyre jobban: Csakhogy a pincegazdának megvan ám a magához való esze! önt egy pohárral a vendégnélc, aztán ugyanebbe ereszt a, lopóból magának, suttyomban megitta a gyűrűsujjig, vagy még addig se, s máris tele ereszti újból, s a rászedett látogató csak csodálkozik, hogy ö már két- új tőnek látja a hordóra állított gyertyát, a gazdának meg a szeme ec fénylik... No, de nem is erről akarok én most beszélni, hanem inkább pzolcat a jó kis történeteket me- J- 6élném el, amiket hallottam. Mert ^ inaskor szóba se kerülnek ezek, csak a pincében. A tolcsvaiak igen-igen szeretik a pincézést, mióta van nekik. Olyannyira, hogy ilyesmi is előfordul: Azt mondja az asszony vasárnap délelőtt: — Nu ember, indulás a templomba! Mire, az ember: — Jól van anyjuk, csak eriggy előre, majd megyek én is. De hogy hová, azt csak leövétkeztetni, lehet. Viszont az tény, hogy mire az asszony hazaér, az ember is otthon va.n már, de nem éppen szent hangulatban, mivelhogy igen nótázliatnékos a kedve. Mindenek előtt hadd beszéljek Rusznyák bácsiról, akinek csető-dombi pincéjébe bekeveredtünk vagy jó tizen. Csudára, jó gazda, hírében áll. Két évvel ezelőtt még hallani sem akart a. termelőszövetkezetről, de azért ma már a., szakcsoportban próbálgatja, kedvére való volna-e az újfajta gazdálkodás. Amíg a töltögetésben jeleskedett, elmesélte róla Hegyaljai Bernét, milyen kötelességtudó ember az adózást illetően. Hogy tavaly vagy azelőtt történt-e, már nem is tudom... Tény az, hogy Rusznyák bácsiék megunták a kocsmában a sörért való álldogálást, s közös elhatározással elindultak a pincéjébe. Ittak, jócskán ittak. Józsi bácsi nem számolta a litereket, szívesen adta. S mikor eloltották szomjusá- gulzat, a meghívottak indultak volna hazafelé. De nem addig a!-Azt mondja Józsi bá’: — Már pedig az adót mindenki fizesse meg! Igencsak j&l&Mdalkozíak a jelenlévők. Hogyhogy? No» hát azt a 4.80-at, ami a literenkénti forgalom után jár az államnak. — Mert a bor az enyém, azt ihatjátok, de az odó az államot illeti! — adta a felvilágosítást Józsi bácsi. Mondom, ezt addig jegyeztem le, amíg Józsi bácsi kinálgatta borát. És mivel ezidcig senkinek sem ártott meg, arra fordult a szó, ki bírja legjobban a hegy levét. No, hát azt senki nem bírja úgy, mint a 76 éves Fridrih Mátyás bácsi bírta valaha. Ezt pediglen Tóth Imre társa, Pribila Mihályhoz állami gazdaság dolgozója mondta el. Lgyszer beállít hozzánk az urasági pincébe Mátyás. Azt mondja: — Adnál-e egy kis ilókát? — Adtam neki. Kimertem egy cserpákkal (kétliteres edény) s öntöttem a pohárba. Megitta. Aztán megint öntöttem. Azt is megitta. A harmadik pohárnál azt mondja Mátyás: — Hallod-e hé, minek aprózod! — Kivette a kezemből a cserpákot, s egy szuszra lehúzta az egészet. Meg még egy cserpákkal. Délután újból beállított: — Hallod-e hé, én megest csak szomjúho- zom . . . No megállj Mátyás! — gondoltam. — Most kitolok veled ... Összebeszéltem a szőlőkezelővel, aki benne volt minden tréfában. Adtam Mátyásnak egy cserpákkal: — No, húzd ki gyorsan, jön az intéző úr! — Aztán odébb álltam. Akkor meg a szőlőkezelő kínálta: — Inna-e kend? — Innék, ha volna... — felelte. Kapott még egy cserpákkal, de másfajta bort. — Csak gyorsam igya, mert mindjárt jön az intéző! Hát Mátyás, félvén az intéző gyors megjelenésétől, hamarjában lehajintott néhány cserpák bort, — de mindig másfajtából. Egyszercsak elindult a grádics felé. Hanem alig tett néhány lépést, összecsuklott, mint a colostok. Ügy kellett felcipelni a taligára — ami elé egy ló meg egy szamár volt fogva — erről volt ő nevezetes —, hogy menjen haza, ahogy tud. Hanem a szamár okos állat volt. hazavezette, a lovat is. meg Mátyást is. De már másnap megint jött Máivás* — Hállód-c hé, ugyancsak megszomjuhoz- tam. Ma még semmit nem ittam... Azóta sem bírja úgy senki az italt. — Bizony, akkor a szegény ember csak úgy ihatott, ha kapott. Mi meg jószívvel adtuk az uraságét — vette át a. szót Tóth Imre. örültünk, ha dolgozhattunk valahol. Mert az uraság inkább a nem szakmunkások között keresett munkaerőt, az olcsóbb volt. No, de egyszer meg is járta a Likman nagyságos úr, a favágóval. — Az meg hogy volt? A* iiov mit hogy egu felf°Oad°u í?~ /IZ Ugj Lull9 vágó eregette a pincebe a musttal telt hordókat. Az úr előre ment a pin- céhe. Alig volt fél úton, amikor a ’-^ favágó lekiabált a félhomályba: — Mehet-e nagyságos úr? — A szőlősgazda, aki nem gondolt semmi rosszra, hiszen nem először nézte végig ezt a munkát, visszakiáltott: — Jöhet! A favágó erre hirtelen meglökte a hordót. De abban a pillanatban hallja ám, hogy az úr rémülten kiabál: jajajaj! S futott, ahogy bírt. 1 Utána a hordó. S hogy aztán mi történt, arról a \ favágó már nem győződött meg. No, de ivem ,is , alkalmaztak többé, csak szakmunkást! Szóval ilyen históriák mesélése közepette pincéztünk mindaddig, mígnem észrevettük, hogy mi már duplán látunk, házigazdánk meg... Úgy na, ahogy az előbb mondtam.. Gyorsan meg- saccoltuk a feljárót — s faképnél hagytuk Józsi bácsit. Mert a pincéből — azt megtudtuk — csal: így lehet, már amennyire józanul menekedni. Hiába kiabált, s jött volna utánunk, mert mire visszaeresztette a lopóból a maradélcot, már el- ^ inaltunk... Hanem most utólag jut eszembe: hátha aztf harsogta, még nem fizettük ki a forgalmi adót. r Vagy talán azt, hogy én — akitől bizony nemi sajnálta a csető-dombi jó italt — én még semmi j pincézési történetet nein meséltem! f Most pótoltam a dolgot ^ lottam — de minden esetre tovább adtam. Hal meg netán kihagytam volna valamit, elnézést i érte, de amikor e sorokat írtam, még mindig I nem voltam mentes* a iui$svüi bor utóhatásé-i tói . . . ( CSALA LÁSZLÓ I séget nyújtson. Külön rendelet nincs arra, hogy az ebédet ki lehessen, hordani. Ez eddig is a szokások alapján történt. Bodnár József Olaszliszka, Kérésére közöljük. hogy az Autóműszaki Iskola Miskolcon a Széchenyi utcában van. Felvilágosításért forduljon az iskola vezetőségéhez. Forgács Gyula Miskolc. Részben igazat adunk, de feltevése nem mindenben helytálló. Az nincs előírva a szocialista társadalomban, hogy mindenki a leg-jobbat, a leg-drágábbat vásárolhatja, illetve — hasonló szórakozóhelyet látogathat. Csak a saját anyagi erejéhez mértén jár el. A szórakozási hely nem a dolgozók részére van? De igái, hiszen nem egy dolgozó van, aki megkeresi a 3 -4000 forintot — bányászok, kohászok, jó műszakiak -- és ezek megengedhetik maguknak, hogy alkalomadtán 1 liter bort azt Avasban megihassanak. Kovács Mária Mczözombor. Javasoljuk, írjon a vállalat igazgatójának egy levelet, melyben kéri, hogy ha mód és lehetőség van rá, alkalmazzák, mint tanulót. Kissé furcsán hangzik, hogy a portás által kapott felvilágosítást egyből elfogadja és azt úgy tekinti, mint készpénzt. Általában a portás is tud a vállalat dolgairól, de nem illetékes dönteni ebben az ügyben. Marosin Mária Sárospatak. Ha szereti a mezőgazdasági munkát és van kedve hozzá, akkor dolgozzon a termelőszövetkezetben. Jövedelme .sokkal több lesz, mint az előző munkahelyén. Helytelennek tartjuk elhatározását, igaz, hogy 930 forint nem nagy fizetés, azonban többet jelent mintha nem dolgozna. Szőke Mária Miskolc. Nem értünk egyet azzal, hogy semmi néven nevezendő fizikai munkát nem végezhet, ha egyik szeme megvan sérülve. Sok olyan személyt ismerünk, aki kemény fizikai munkát végzett fél szemmel. Aratott, zsákolt, kubikolt, hogy csak a legnehezebbeket említsük. Tudjuk, hogy nem könnyű, nem is állítjuk ezt. 840 forintnál többet nem kaphat az olyan állásokban, amiről levelében említést tesz. Javasoljuk, próbáljon beiratkozni esti iskolára, vagy valamelyik technikumba, akkor lesz egy szakmája. Kiss Lászlónc házfelügyelő, Miskolc. Ezúton tolmácsoljuk jókívánságait, köszönetét dr. Vincze Lászlómé gyermekorvosnak. Gergely Józscfné Hidvcgardó. Panaszát a postaigazgatóság kivizsgálta. A vizsgálatot megnehezítette, hogy a községben több Gergely Józscfné van. a pontatlan címzés ellenére azonban a dolgot sikerült tisztázni. A csomagdczsmálók ellen az eljárás megindult. Molnár István Sajóvámos. A postahivatal csak a lottó iroda átutalása után fizeti ki az összeget.. Miért kellene ezért letörölni a kívánt szöveget? Az átutalás azért szükséges, mert az esetleges visszaéléseket így lehet megakadályozni. Matusek Ferencné Diósgyörvasgyár. At olyan lakásnál, melyet 1952 január 1-e után vettek használatba, az idevonatkozó rendelet értelmében' négyzetméterenként 2.10 forintban kell megállapítani a lakbért. A kályha és tüzhelyproblémát a vállalat csak sorrendben tudja megoldani. Tinner Lajos általános iskolai tanár, Taktaszada. örülünk, hogy megkapta a motorkerékpárt: Reméljük most már za-| vartalanul folytathatja munkáját. Himer Zsigmond Mezőnyárád. A teljesen szakszerű eljárást meg lehet tudni a miskolci Kertészeti Vállalat, üzemvezetőjétől, Miskolc, Szentpétóri-kapu. Különben a nevezett növényeik ültetésének id e^' je, módja közismert. Truppolai József ipari tanuló. Kérésére közöljük, hogy az „Autó és Motor*’ című lapnak a címe a következő: Budapest 53. Postafiók 155. Alföldi Ferencné Miskolc. Joga van a megnevezett orvosához, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy dr. Pspn holtán már kétszer engedélyezte és semmi különösebb nem történik, ha harmadszor is engedélyezni fogjaj
