Észak-Magyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-27 / 49. szám

2 ESZAKMAGYARORSZÄG Csütörtök, 1958. február 27. fl Lenin Kohászati acélgyártmányainak L szerepe az ország vas- és gépiparában hilfcó Márton elv tár s előadása a diósgyőri I. Acélgyártó Konferencián j Szerdán réggel a diósgyőri Vasas Otthonban az első magyar acélgyártó t referencián Valkó Márton elvtárs, ossuth-díjas, a párt Központi Bi­zottságának- póttagja, a Lenin Kohá­szati Művek igazgatója tartott elő­adást az LKM acélgyártmányainak szerepe az ország vas- és gépipará­ban, gazdasági életében — címmel. Az előadást kivonatosan közöljük. Valkó Márton elvtárs előadása . Bevezetőben . arról beszélt, hogy a -Lenin. Kohászati Művek termelvé- nfceinek népgazdaságunkban milyen ezerepe van. Elmondotta, hogy a ha­zai vaskohászati üzemek közül a Le­nin Kohászati Művek a legszélesebb * gyártási profillal rendelkezik. ; A gyár hengerelt árúi megtalálha- : tők az ipar és a mezőgazdaság egész 'területén. A belső felhasználás mel­det! -jelentős a gyár hengereltárú ex- ; portja; Különösen mindkét fél részé­ire, eredményes a csehszlovák-magyar : kooperáció.- Az elismertén jó minőségű öntvé- /íjyék-hagy hírnevet szereztek a gyár- -pák.; A Lenin Kohászati Művek ön­tődéi az utóbbi évek folyamán igen * sokat tettek • az új gyártmányok nö­velésében. Bevezették többek között a hőálló tüskés rekuperátor elemek, valamint a kéreghehgerek, legújab­ban pedig a fazonra öntött .kéreghen­gerek gyártását. A gyár két ková­csolóüzeme ugyancsak a hazai gép­gyártás alapvető bázisa. A gyár fejlődéséről Valkó elv társ a következőket mon­dotta.* — A felszabadulás óta vállalatunk a kormány nagyarányú támogatásá­val sokat- fejlődött. Közel 2000 mil­lió forint beruházással alapvető üze­meink -nagyarányú fejlesztését haj­■’ tettük végre. így egyes új létesítmé­nyeink, mint a 700 köbméteres kohó, Keleti Erőmű, az új középhenger­■ mű, a vasöntöde stb. a kor színvona­lán állnak. A nagyarányú fejlesztés és munkásaink, mérnökeink és tech­nikusaink öntudatos munkája révén .termelésünk volumene meghárom­szorozódott. Mégis igén messze va­gyunk a lehetőségek kihasználásától és a felénk irányuló szükségletek kielégítésétől. A gyár és az egész kohászat fel­* adatait a következőkben foglalta össze: . — Marx-Lehin tanításaiból, a Szov­jetunió- 40 éyes világotformáló törté­■ nelmi sikereiből, amelyet a szocializ­mus. építése terén elért, tudjuk, hogy az új társadalom győzelme szem­. pontjából a legfőbb dolog a munka termelékenységének szakadatlan nö- . velése. Enélkül nem lehet szó a nö­vekvő igények teljes kielégítéséről. A mi feladatunk tehát kettős: nemcsak az, hogy bázisa, jó kiszolgálója lé­gisünk, a gépi nagyiparnak, hanem az is, hogy saját üzemünkben állan­dóan fokozzuk a munka termelékeny­ségét a korszerű munkamódszerek és az élenjáró technika alkalmazásával, az anyag- és energiamegtakarítással, s. gyártmányaink minőségének, tartós­ságának növelésével, önköltségének csökkentésével — Fogyatékosságainkat a követke­zőkben lehet* összefoglalni: Termé­keink önköltsége magas, üzemünk . fenntartásához nagyösszegű állami Szubvencióra vagyunk utalva. Gyárt­mányaink minősége — bár az érvé­nyes átvételi szabványoknak megfe­lel — általánosságban alacsony, a fejlettebb ipari államokéhoz képest Jórészt ebből ered a gépkonstrukciók fölösleges túlméretezettsége, nagy súlya, következésképpen túlzott anyagigénye és gépeink magas ára. Ezt nekünk különösen szem előtt kell tartanunk. Korszerűtlen berendezé­seink indokolatlanul sok energiát fo­gyasztanak. E fölött .sem hunyhatunk szemet. Nem eléggé hasznosítjuk ha­zai alapanyagkészleteinket, hulladék és melléktermékeinket. Ezután arról szólt Valkó elvtárs, hogy Nagy Imre nézetei mennyire visszavetették volna a magyar ' ne­hézipar fejlesztését, és nézeteinek ha­tása mennyire megakadályozta a kri­tikai légkör megteremtését, a műsza­ki és gazdasági kérdésekben. Az alapanyagproblémákról és az elegyfelhasználásról a következőket mondotta Valkó elv­társ: — Kohászati alapanyagaink elég­telensége miatt sokan aggódva vetik fel a kérdést, a nagy távolságokról beszerzett anyagaink magas költségei nem kárhoztatnak-e bennünket örökös ráfizetésre? Meg kell monda­ni, hogy nem. A mi szállítási távolsá­gaink nem nagyobbak, mint számos más nagy vaskohászattal rendelkező államé. Közismert, hogy az USA jó­minőségű ércvagyona 1965-re elfogy. Már most Délamerikából, Svédor­szágból, Északafrikából szerzi be ércszükségletének jórészét, 8—12.000 kilométer távolságról. A deficitünk forrása tehát nem a hosszú szállítási útvonalakból, hanem részben elma­radottságból és az iparágban meg­lévő aránytalanságokból ered. Ná­lunk például egy tonna nyersvas elő­állításához 1200 kilogramm koksz szükséges. A nemzetközi közepes színvonal 1000 kilogramm. A leg­jobb eredmények 700 kilogramm kö­rül vannak. Nálunk égy tonna Sie­mens-Martin acélra egymillió ötszáz­ezer kalóriát használunk fel. A nem­zetközi átlag egymillió-egymillió két­százezer kalória. A Lenin Kohászati Művek helyzetéről Jelenleg a magyar kohászatban a Lenin Kohászati Művek dolgozik a legkevesebb veszteséggel. A Lenin Kohászati Művek előtt álló feladat nem a termelés nagyarányú növelé­se, mert az ilyenirányú fejlesztést döntően Sztálinvárosban kell végre­hajtani. De úgy a Lenin Kohászati Művekben, mint a többi kohászati üzemekben erőteljesen kell racionál- ni abban az értelemben, hogy ezeket az üzemeket a meglévő alapokon kell korszerűsíteni. A ráfizetés forrásait ki kell küszöbölni. Elsősorban a ko­hónál kell gyökeres változást elérni, mert indokolatlanul magas a koksz­felhasználás is. Az előadó a következőkben bírál­ta a magyar építőipart, mert nem használt fel elegendő kohósalakot, amely köztudomású, igen előnyös a gazdaságosság szempontjából. Elmon­dotta Valkó elvtárs, hogy egy javas­lat nyomán a kohóknál mintegy 8000 köbméter kohógáz megy veszendőbe óránkint. Egy javaslat nyomán hat héten belül ezt teljes'’mennyiségben hasznosítani fogják! Valkó Márton elvtáns előadása to­vábbi részeiben ismertette a felada­tokat, s mindazokat az elgondoláso­kat, javaslatokat, amelyek a kovács­üzemek, az öntödék, a karbantartó üzemek korszerűsítésére vonatkoz­nak. Előadását igen nagy tetszésnyilvá­nítás és vita követte. Az első ma­gyar acélgyártó konferencia tovább­folytatja munkáját. üdvözöljük az alakuló városi és megyei népi ellenőrző bizottságokat A nagymiskolci városi tanács — mint megyei jogú város —- ma, •*** a megyei tanács pedig holnap tartja ülését, ahol — mint már ar­ról korábban hírt adtunk — megválasztják a városi és megyei népi ellen­őrző bizottságot. Nem könnyű feladat vár a népi ellenőrző bizottságokra, népi ellen­őrökre. A dolgozók bevonásával és közreműködésével kíméletlen harcot kell folytatniok a társadalmi tulajdon tékozlói, az ellenséges, a kor­rupt, a karrierista és bürokrata elemek ellen. Ezzel egyidejűleg azonban türelmes, -nevelő munkát kell végezniök a munkafegyelem, az állampol­gári fegyelem betartása, megszilárdítása érdekében is. E feladatok tel- jesítése közben kell megtanítaniuk a dolgozókat vezetni, irányítani. Nem kis dolgok ezek. Éppen ezért a tanácsülés minden részt-> vevőjének éreznie kell a felelősséget azért, hogy kiket választanak a népi ellenőrző bizottságokba. A dolgozók részéről jogosan hangzik el a figyelmeztetés: „Vigyázzunk, legyünk éberek, nehogy szarkák ellenőriz­zék majd a szarkákat”. A kommunisták és a becsületes pártonkívüli dolgozók azt várják, hogy tisztamultú, igazságos, a dolgozó nép bizalmát élvező, a társadalmi életben és a munkásmozgalomban gazdag tapasztalattal rendelkező, szakmailag is jólképzett emberek kerüljenek a népi ellenőrző bizottsá­gokba. Hisszük és bízunk benne, hogy ez így is lesz. Igen, ennek így kell lennie, mert cs'akis ez a biztosítéka annak, hogy a népi ellenőrző bizott­ságok betöltsék szerepüket, hivatásukat. A megválasztott népi ellenőrző bizottságok tagjainak, s a népi el­lenőröknek is érezniük kell a felelősséget megbízatásukért annál is in­kább, mert ez nem egy állás, vagy hivatali funkció betöltése. A népi ellenőrzés bevezetésével pártunk és kormányunk nem a hivatalnokok számát akarja növelni, hanem a kötelességüket tudó emberek táborát. Munkájuk tehát társadalmi, amelyért a fizettség a megbecsülés, a nép szeretete lesz. Milyen volt az orvosbál... Cofom kérdezték, milyen volt az . . orvosbál? Férfiak,, nők egya­ránt kíváncsiskodtak. Monda-fiunk sem kell, a nőket elsősorban az ér­dekelte, hányán voltak hosszú es­télyi ruhában. A férfiakat az, kik voltak frakkban, szmokingban. Vala­ki meg is jegyezte, hogy a hosszú estélyi ruha a nőknél, a sötét ruha a férfiaknál az ma már természetes. A szmoking és frakk ritkaság számba ment, csak kettőt láttunk belőle. A női hosszú estélyi ruha viszont ter­mészetes volt. Ez volt az első orvosbál, ilyen nem volt sem régen, sem a felszabadulás utáni időkben. Érthető tehát, hogy izgalom előzte meg és február 22-én a bál sikere választ adott erre. Sem­mi különösebb nem volt. Néhány mozzanat a bálról. Ben­nünket is felvettek a báli polgárok közé, erről különben a meghívó „paragrafusa” intézkedett. A jegy­váltásnál leszurkolt összeg adta meg ehhez a jogot, hogy a bál polgárai közé léphessünk. Az Avas Fehér­termében ez alkalommal minden ragyogott. Terített asztalok várták a vendégeket. Csak a bor hiányzott, azt meg megvette ki-ki magának, ez nem szerepelt a meghívón, a „polgá­ri jogok”-ban. A báli megnyitótánc, a palotás nem sikerült úgy, ahogy azt elgondolták, annál inkább a nyitókeringő, pedig azt nem is hi­vatásos táncosok táncolták. Összegezve: úgy érezzük, a bál el­érte célját. Az orvosok nemcsak a műtőben, a beteg ágya mellett, ha­nem a bálteremben is megálltak a „sarat”, közelebb kerültek egymás­hoz, s elindultak azon az úton, mely a közösségi élet kialakításához ve­zet. A rendezésért elismerés és dicsé­ret illeti mindazokat az orvosokat, vezetőket, akik e munkában reszt­vettek, fáradoztak. v (bp» LEVELEZŐINK (RJÁK Megnyugodott szívvel megyünk nyugdíjba 1958 február 14-én a Lenin Kohászati Művek vezetősége a mű­szaki klubban búcsúztató estet rendezett nyugdíjbamenésünk alkalmá­ból. Jól esett nelkünik, hogy jó munkánk eredményét értékelte vállala­tunk és örömmel szerrüélgettük az emlékül kapott karórákat. Kívánjuk a Lenin Kohászati Művek vezetőinek és dolgozóinak, hogy továbbra is eredményesen munkálkodjanak szocialista hazánk felépítésén. Tóth Antal , Miskolc Uj padokat kaptunk »Apu én tűzoltó lessek* E szavakkal toppant tatáson mulattatta be be a múltkor a lakás­ba általános iskolás kisfiam. Mikor a hir­telen elhatározás oka után érdeklődtem, el­mondta, hogy a vas­gyári fiúiskolában —i ahová iskolába jár —• tűzrendészeti bemuta­tót rendeztek. Az igaz­gató a vasgyári tűz­oltósággal karöltve ér­dekes, szemléltető ok­az oltások módszereit és a kötélen való men­tést, stb. Én eddig nem ismer­tem az élményszerű oktatás jelentőségét. Megvallom, eddig ide­gesített, ha cgy-egy ta­nuló csoport felkereste az üzemünket és ott ta­nulmányi sétát tett. Igen sok gyermeknek a hancúrozáson járt az esze, 'mások • annyim elmerültek „ cgy-egy munlzamozzanat szem­léletében, hogy testi épségükre is nekünk kellett vigyázni. Most már tudom, hogy meg­érte ez a kis fáradtság. Köszönet érte derék tűzoltóinknak és kiváló pedagógusainknak. FUCSAY IMRE //' A SZOVJET TU­DOMÁNY egy újabb sikerének híre bombaként robbant a “nyugati 'hadvezetők köré­ben: egy új típusú szovjet tengeralatt­járó'anélkül, hogy feljött volna víz­szintre, a tenger alatt több ezer mér­földet tett meg Murmanszktól az An- tarktiszig és vissza. Az USA és Ang­lia katonai szakértői kétségbeeset­ten vették tudomásul a hírt, annál is inkább, mivel felderítő szerveik — melyek éberen őrködnek a „sza­bad világ” partjai fölött —, radar- állomásaikkal semmit sem észleltek az eddig páratlan, a szovjet tenge­részeti kultúra szédületes fejlődését bizonyító manőveréről. S még nagyobb bosszúságukra, a Szovjetunióban ezekből a modern tengeralattjáróikból évente 85 dara­bot készítenek. Egy csöppet sem csodálkozunk a nyugati politikusok és tengerészéti szakemberek nyugtalanságán, hiszen a szovjet szputnyikok után nagyon gyorsnak találták a szovjet tudo­mány eme újabb sikerét. Wright USA-admirális, aki elismeri a szov­jet tengeri fölényt, kijelentette: ,/Éppen eléggé megismertük őket' ahhoz, hogy nyugtalankodjunk”. Egy másik „erős idegrendszerű” ad­mirális pedig így vélekedik: ..Az 6 tengeralattjáróik megfigyelik a mi Hadmozdulatainkat:.. Ily módon a szovjet tengerészek egész egyszerűen a mi gyakorlataink alkalmával gya­korlatoznak”. Truman pedig kijelen­tette: „Az erőviszonyokat tekintve, A TENGER ALATT a Szovjetunió elhagyta az Egyesült Államokat”. AZ ÜJTIPUSÚ TENGERALATT­JÁRÓRÓL szóló hír rövid ugyan, mégis sokat mond a szovjet tenge­részet színvonaláról és egyben fi­gyelmezteti a háború imperialista megszállottáit. A tengeralattjárók atomtöltésű torpedókkal, tüzérségi fegyverekkel, aknarakó berendezé­sékkel, rakétakilövő szerkezettel és a legnagyobb meglepetésre: felderí­tő repülőgéppel is rendelkeznek. Mindezt bizony nem könnyű egy­szerre megemészteniük azoknak az elvakult nyugati szakembereknek, akik hosszú éveken át lebecsülték a szovjet tudományt és csak pillanat­nyi sikerként ismerték el a szovjet nép hatalmas eredményeit. A tények azonban makacs dolgok, ma már arra kényszerítik a „szabad világ” vezetőit, hogy fejet hajtsanak a szovjet ember alkotó nagysága előtt. Arról is értesült a világ, hogy ezeket az új, valóban csodálatos ha­jókat atomreaktorral, modern gé­pekkel szerelték fel és üzemanyag felvétel nélkül akár hónapokig is kint lehetnek a tengeren. Amiről a nagy álmodozók. Wels, Alexej Tolsztoj, Verne és a többiek ábrándoztak, ma már megvalósult, vagy megvalósuláshoz közeleg. S talán ők is hittek abban, hogy egy­szer valóraválnaik elképzeléseik, Az amerikaiak, azonban kevésbé hitték, hogy a szovjet nép máról holnapra forradalmasítja a tudományt, a ha­ditechnikát, s Verne és a többi ál­modozó fantasztikumát valóságra se­gíti gépcsodáival. Igen, a láthatatlan vízalatti „szputnyikok” jogos elkeseredést váltottak ki az USA és Anglia kato­nai szakértői között. Különösen, amikor a hír e sorait olvasták: „A tengeralattjárók többségét rakétalö- veggel és ballisztikus interkontinen­tális rakétákkal is ellátták. A szov­jet tengeralattjárók a víz alatt is ké­pesek kilőni rakétáikat”. Amikor pedig ezt futották át, egyenesen el­képedték: „Tervezés alatt van víz­alatti repülőgép-anyahajó is”. ELKÉSZÜLT TEHÁT a szovjet vízalatti szputnyík. amely bizony minden nehézség nélkül elérheti az amerikai partokat. És az amerikai hadászati szakemberek mindjárt erre gondoltak. A Szovjetunió azonban tényekkel bizonyította és bizonyítja, hogy nem esztelen háborút, hanem békét és jólétet akar az emberiség­nek. Tudománya pedig azt mutatja, hogy 40 év alatt olyan fejlődést ért el. melyre más. nyueodtabb körül­mények között fejlődő államok nem voltak képesek és egy „kicsit” ma is lemaradtak. Fogcsikorgatva, cl? tudomásul kell venniük: A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom óta az elmaradott cári Oroszországból olyan nagyhata­lom lett, mely so­rozatos győzelmei­vel bámulatba ejti a világot. A fa- ekétől az interkontinentális raké­táig, a szputhyikok és az új vízalatti hajókig elért sikerek azt igazolják: ilyen csodákra csakis az a nép képes, amely lerázta magáról az önkényt, az elnyomást, amelyet olyan géniuszok eszméi vezetnek, mint Marx, En­gels, Lenin, amely népnek olyan pártja van, mint a kommunista párt, amely a föld egy hatodán győzelemre vitte a proletár emberek, a szocializ­mus ügyét. Remélhető, nem felejtettek még el a háborús kalandorok: A szovjet haditengerészeti flotta csupán a há*- ború első három éve alatt 3000 ellen­séges hajót, a hadihajók légvédelmi tüzérsége pedig 7000 ellenséges re­pülőgépet pusztított el. És akikor még nem voltak ballisztikus fegyverek, a mostanihoz hasonló tengeralattjá­rók és atomtöltésű rakéták! A „SZABAD EURÓPA”-RÁDIÓ tisztelt „politikusainak” sem lenne szabad megfeledkezmiöik ezekről a tényekről, amikor az USA tengeré­szeti „csodáiról” fecsegnek. És az is megtörténhet. hogy a vízalatti „szputnyikok” bátor buvárruhás ka­tonái egyszer majd ezt jelentik: El­tévedtünk a tenger alqitt és véletle­nül megláttuk amint a newyorki ki­kötőben egy fiatal pár csókolod zott... ___ - - Szegedi László M ikor intézkednek végre? Vámos Gábor, Miskolc Mátyás-u. 5. szám alatti lakos panaszos levele van. előttünk. Elmondja levelében, hogy régen a Borsod megyei Szén- bányászati Trösztnél dolgozott, de mint szakmunkást átkérte a megyei ^ ^ ^ ^ ^ — — Húsipari Vállalat. A leszámolás egyik napról a másikra történt, így szabad­ságát nem tudta kivenni. Nagyon meglepődött aztán, hogy mikor 9 napi szabadságát, (föld alatt dolgo­zóknak járó havi félnappal jön ki ennyi) pénzben kérte ki, elutasításra talált. Idézünk leveléből: »Sajnos, meg kell mondanom, hogy a szén- bányászati trösztnél segnmibé sem veszik az én kérő leveleimet. Ezért írtam már ez ügyben a Magyar Rá­diónak is, segítséget kérve. Onnan november 19-én értesítettek, hogy le­velemet a szénbányászati tröszthöz küldték elintézésre. Érdekes, de a mai napig sem kaptam választ. Két esetben, személyesen is kértem a sza­badság elintézését, jelenlegi munka­helyem szakszervezeti vezetőjéhez is fordultam, mindhiába. Ezért kérde­zem meg, az Eszakmagyarországiban is, hogy .mikor intézik el jogos kíván­ságomat.-« Megdicsérjük a szikszói orvosokat Súlyos betegen kerültem a szikszói kórházba. Legyengültem, járni sem bírtam. Állapotom válságos volt. Kiszti igazgató főorvos azonban vál­lalta a koclcázatosvak látszó műtéti beavatkozást, s neki köszönhetem, hogy ma már újra gyógyulófélben családom körében tartózkodom. Or­vosaim lelkiismeretessége arra kész­tetett, hogy a nyilvánosság előtt is köszönettel és hálával forduljak felé­jük. Kívánok nekik továbbra is oda­adó, jó munkát nehéz és fáradtságos hivatásukhoz, hogy minél több em­bernek adják vissza az egészségét és ezáltal a család nyugalmát. SZOMBATI LA JOS NÉ Telkibánya A mi iskolánk a város peremén, a Kertész-telepen áll. Kicsi, de mi na­gyon szeretjük. Ezért örültünk olyan nagyon, amikor a minap egy 12 ezer forint értékű teljesen, új tantermi felszerelést kaptunk a városi tanács művelődési osztályától. Milyen jó is tanulni az új, szép, kényelmes, sárga padokban. Alig hogy elmúlt az első napok öröme, új meglepetésben volt részünk. Egy reggel, amikor belép­tünk az iskola kapuján, vidám zene­szó fogadott. Űj iskolarádidt kap­tunk. A kis elsősök ámulva hallgat­ták, de minket is nagyon meglepett. Úgy gondolom, hegy még jobb tanu­lással kell meghálálnunk ezt a sze­rető gondoskodásit. Kucslcár Erzsébet VI. osztály

Next

/
Thumbnails
Contents