Észak-Magyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-23 / 46. szám

Api Aauaa ZAO \ asáma.p, 1958 február 23. AZ ESZ A K MA G \A R OR SZA G IFJÚSÁGI R O VA1A A feliratok beszélnek... A z elmúlt napokban tavasziadra fordult az idő, megnövekedett a, sétányok, terek forgalma. A Hősök terén jómagam is 'helyet- foglaltam az egyik pádon, élvezve a közelgő tavasz napsugaras üzene­tét. Ültem gondolataimba merülve és a tér közepén álló, a nap sugaraiban fürdőző sötétszürke márvány oszlopot nézegettem, mely dicső ősök em- lékét hirdetve emelkedik a téren. Rajta aranybetűkkel vésett nevek egész sora. Nézem, nézem a hősi emlékművet, s elmerengek. Az idő, az élet, mint szélkergette bárányfelhő az égen, rohan, tovaszáguld, de az embe­rek szívében megmarad örökre, kitörölhetetlenül az emlék. önkéntelenül felállók, közelebb megyek, s amint a hősi emlékmű előtt állok, gondolataim a múltba kalandoznak. Elémtárul a történelem és annak hős formálói, a szovjet emberek, — akik a legdrágábbat, életű* két adták értünk, véráldozattal hozták el népünk szabadságát. A mis- kolckörnyéki csatákra emlékezem, s szinte hallom a fegyverek ropo­gását, az ágyuk dörgését, a sebesültek jajongását, s látom az elesettek nyitott, többé nem rezzenő szemét... 1944-et írtak akkor. Miskolc felé nyomultak a felszabadító szov* jet csapatok, s december 4-én Malinovszkij marsall katonái felszabadít tották városunkat. Sok-sok szovjet katona áldozta életét ezekben a harcokban. A hő- sok testét miskolci hantok takarják. Idegen földben nyugosznak, távol szeretteiktől, hazájuktól. De emlékük nem halványult el. A feliratok beszélnek... Böngészem az egymás alá írt neveket. Zvarigin őrnagy, Belogub kapitány, Bodrodomov alhadnagy, s így tovább. A márványoszlop olda­lába vésve 108 név, hősi halált halt szovjet emberek nevei. Az emlékek sokaságából az a kép is felvillan, ahogy az emberek fogadták a felszabadító szovjet katonákat városunkban. Sötétszürke márványoszlop, aranybetűkkel bevésett nevek. Gyász és emlékezés egy testvéri nép önfeláldozó fiaira. Míg az emlékmű előtt állok, eszembe jut frissebb, fájó emlék is, 1956 októbere. Megcsúfolták, meggyalázták a hősök emlékművét az ellenforradalmi barbárok. Lelki sebet ejtettek az elesettek hozzátartozóin, a szovjet nép és mindannyiunk szívén. De megnyugvással távoztam abban a tudatban, hogy a sebek behegedtek. Az emlékmű ott áll a téren, hirdetve örökké a tisztaszívű becsületes miskolci emberek tiszteletét. A nap süt tovább, fénye visszaverődik a hősi emlékmű márvány* tükréről... S az élet is megy tovább, de az emlékmű figyelmeztet — ne felejtsük soha a hősöket, az ő véráldozatukból kelt életre népünk sza* badsága. — pál —■ / * ÖHÜiiÜ Mint Ismeretes, az utóbbi időben elharapódzott az értékes bánya- segédanyaguk lopása. A KISZ lyukóbányai szervezete, a takarékossági mozgalmon belül, a népi vagyon megőrzésére Kujbos István KISZ vezető­ségi tag irányításával egy 5 tagú vagyonőrző brigádot alakított. Ezek a fiatalok műszak után ellenőrzik az Üzem területéről induló vonatokat, és az üzemi »szarkákkal« visszavitetik az cltulajdonított anyagokat. Ezen túlmenően felváltva éjjel is őrszolgálatot teljesítenek az üzem körül. kákát fog a közeljövő­ben végrehajtani. Iro­dalmi szakkört hoznak létre, s megalakítják a varró-szabó tanfolya­mot is a lányok részé­re. Létrehoztak egy kultúrottliont, ahol es­ténként szórakoznak, tanulnak. Jelenleg a »Csikós« című három- felvonásos színművet próbálják. Az újjászületett KI SZ-szervezet jobban alcar dolgozni, mint elődje. Bízunk abban, hogy nem fogunk ben­nük csalódni. MOLNÁR E. Fogadalomtétel a 101. ti. : ipari tanuló intézet KISZ-szervezeiében | S7_ázhuszan álltuk körül február. 15-én este az ünnepélyesen íeldí&zi- X tett kultúrteremben az intézet vörös X és a Magyar Népköztársaság címe- X rés lobogóját. Valamennyien érez- 2 tűk. hogy komoly, férfias dolog kÖ- ♦ vetkezik. Fogadalmat téttünk. — Minden erőmmel, ha kell, éle­tem feláldozásával is megvédem népi demokráciánk szocialista vív­mányait. hazánk szabadságát és füg­getlenségét — hangzott az eskütétel. Mái* az év elejétől készültünk a fogadalom-tételre. Szakköröket, iro­dalmi kört alakítottunk, kirándulá­sokat rendeztünk, KISZ-otthont avat­tunk. Taglétszámunk is rohamosan növekedett. Egyre jobban ' tudtuk, hogy KISZ-tagnak lenni valóban megtiszteltetés és ezért dolgozná is kell. Mi ezen az ünnepélyen elhatá­roztuk, hogy úgy fogunk dolgozni és tanulni, hogy megbecsülést sze­rezzünk a kiszista névnek. LECSÖ TIBOR ipari tanuló LOBOGJ, TE VÖRÖS ZÁSZLÓ... Fényáradat zudult a körterekre És szél kapaszkodott a vérselymekbe. Friss újhodás nyalta meg mind a fákat, Hogy beleborzongtak a kamasz ágak. A Gellérthegyről amerre néztem, néztem: \ Párok sétáltak lassan, kéz a kézben, Érezték a vágyoldó láz-fuvalmat; Csókjaik ízével a Dunapartnak Tobzódó, furcsa, locska habneszét. zsong a part... de egy furcsa kép Szemembelopta könnyeim tüzét... ...Hullák hevernek, romok szerteszét! Jajszó, rémület üszke száll az égre, Ifjú bukik a gépfegyver csövére S emitt csonka testek vérben fekszenek — Szétloccsant agy, kilőtt, fénytelen szemek — Felszaggatott kövek, lőporszag és — amott Golyósebezte fal s halott, halott, halott. S a Móricz Zsigmond körtér táján dögkeselyűk lakomáján nyálas csorda hány tor og — várva foszlott dögfalatra, gyűl a bűnök bamba barma: Gellérthegy felé forog. Elindulnak. A láng felsír sziszegve, Kék dühvei fű. Kötél feszül ridegre, -- Egy rosszarcú suhanc köpköd elől S a szovjet katona szobra ledől.., Ma újra áll! Szilárdabban, vitézül, Nem dönti sárba többé újra, senki! Mert nem buvunk sötétbe, félve, félve, Kiállunk bátran ellenség elébe! Fegyvert fogunk, irtjuk gyökerét, fáját! S aki most köztünk húzza meg irháját, Hűséggel szól, hazudva s mást remélve Akasztófára jut, vagy puskavégre — De élete nem ronthatja jövőnket! Tisztítsuk meg magunkat! És mind könnyebb Léptekkel jutunk előre, új magasra — Hálált tapodva gonoszra, gazra!!! Proletár szívvel küzdjünk, feszüljön váll a vállhoz. Ne várjuk gyáván sorsunk, harcban menjünk elébe. Lobogj, te vörös zászló, ragyogj, vérünkkel égve!!! (Budapest, 1958 febr. 15.) Befejeződött a Borsod megyei tsz-elnökök egyhónapos tanfolyama A Borsod megyei tanács mezőgaz­dasági osztálya a megye harminc termelőszövetkezeti elnöke és bri- ooo---------------------­­ooo­EGY 1 KAnA I I AL O égi gondja-baja az ondi ifjúságnak a helyiséghiány. •'Emiatt nem tudnak soha összejöveteleket, szórakozó esteket ren­dezni. A fiatalok ‘hol a kocsmában, hol a 'kártyaasztalok mellett kö­töttek ki. Sokat töprengtek a KISZ- és más szervek vezetői, hogyan oldhat­nák meg ezt a kérdést. Az ötlet Négyesi István iskolaigazgató fejében született meg. — Építsünk kultúrházat. — De miből? — volt rá a felelet;. Igen, ez a gondolat szeget ütött a vezetők fejébe. A tanács a köz­ségfejlesztési tervből 20 ezer forintot ajánlott fel, a KISZ-szervezet pe­dig vállalta, hogy a kultúrház építésével kapcsolatos 45 ezer forintos költséget társadalmi munkával oldja meg. M kezdetét vette a munka, öt önkéntes brigád alakult: Vezetőik: Bftgl Miklós, Séllei István, Foncsák Fái, Nikházi Lajos és Ruszkai József. A kezdeményezés nyomán megmozdult a falu apraja-nagyi»- Nincs fltyán család, aki ne tenne valamit a kultúrház építése érdekében. Va­sárnaponként ott látni a kőbányában nemcsak a fiatalokat, de az idő­sebbeket is egyaránt. Ezzel a kezdeményezéssel és tettel az ondi fiatalok valóban rá­szolgáltak a ..KISZ-segitőbrigád” kitüntető jelvényre. — t ff. — gádvezetője részére egyhónapos tan­folyamot rendezett Abaujszántón. A tanfolyam résztvevői a tsz-eik politi­kai megszilárdítása mellett többek között üzemszervezéstant. állatte­nyésztést, növénytermelést tanultak. A környéken fekvő tsz-ekben és tan­gazdaságokban pedig gyakorlatilag is megismerkedtek az elméletben ta­nultakkal. A tanfolyam pénteken végétért; Az ünnepélyes záróülésen resztvettek a megyei tanács vezetői, akik előtt a tanfolyam hallgatói számot adtak egy hónap alatt végzett munkájuk­ról. A tanfolyam előadói a továb­biakban sem hagyják magukra a résztvevőket, hanem a termelőszö­vetkezetekben is felkeresik őket és segítséget nyújtanak, hogy a tanul­taikból minél többet tudjanak a gya­korlatban iß megvalósítani. Az első tanfolyam után hétfőn ájabb tanfolyam nyílik 30 résztvevő, vei. akik a tanultakat már a tavaszi mezögazdasáei munkáknál hasznosít­ják. l/íl-H {/(a&Z ÚJJÁSZÜLETÉS gítségével újjászületett a. KISZ-szervezet. Üj titkárt választottak Drótos elvtárs 1 szemé­lyében. A gépállomá­son nagy örömmel fo­gadták a fiatalok a KISZ újjászervezését, de a falusi fiatalok is szívesen vették. Az alakuló gyűlésre hú­szán mentek el és an­nak az elhatározásnak adtak kifejezést, hogy a gépállomás fiataljai között szeretnének szervezeti életet élni. A KISZ-vezetőség mó.r elkészítette a ter­vet, hogy milyen mun­A CSERHÁTI kis faluban, az alsóvadászi gépállomáson a járás­ban elsőnek alakult meg a KISZ-szervezet. A kezdeti eredményes lépések után azonban hanyatlás következett. Gyengének bizonyult a megválasztott vezető­ség. Lukács elvtárs, a KISZ-litkár nem törő­dött a fiatalokkal és így a szervezet teljesen széthullott. Sajnos, ezt későn vette észre a já­rási KISZ-bizottság is. Február 6-án a já­rási pártbizottság és a helyi alapszervezet se­A TAKARÉKOSSÁGI íiiiiiiiiiimiiiiiiiiHiitiiitUiiiiiiiiniiiiiimiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiitmiiiiiitiiiiiüiiiiiiniiiitiiiiiiiii MOZGALOM H• RH iiinmin(inf!i<nifi<inmi!ii?niuiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiHiiiiiimiiiiiiiijmiiiiimiiiiii!ii!iii!!Mimiiiiiiiiiiiiiiii!i: A konverter-üzemrész fiataljai az elmúlt évhez képest eddig 345 tonna émnegta*- karítást értek el. ami forintértékben 72.460 forintot tesz ki. MI VAN VELETEK. NAGYOLVASZTÓI FIATALOK? Az elmúlt évben igen szép eredménye­két értetek el az anyagtakarékosság te­rén. Most úgy látszik, babérjaitokon pi­henték. Az 1958-as évben még a tavalyi­nál is szebb eredményeket várunk tőle­tek, de eddig hiába vártuk. Pedig a leg­több fiatal — főleg kiszisek — tudja, hogy jelenleg a legfontosabb feladat: az anyagtakarékosS'ágita mozgósítani. Ezért kérünk benneteket, hogy az elkövetke­zendő időben az 1957. évi jó eredmények­hez haso sikereket érjelek el. A DIMAVAG GÉPGYÁRBAN A kovácsoló műhely fiataljai január hónapban 6000 forint megtakarítást értek el a hidegdarabolás, valamint a pontos méretek betartása révén. Az ifjúsági brigádok az első negyed­éves tervben 16 újítási feladat megoldá­sát vállalták. Ugyanakkor vállalták azt ja, hogy a szerszám- és anyagfelhaszná­lás terén mintegy 50.060 forintot takaríta­nak meg. Ebből január hónapban 12.655 forintot teljesítettek. A takarékossági mozgatom eredménye január hónapban 111.500 forint. Az ered­ményes munkáért a nagyüzemi KISZ-bi- zottság dicséretben részesíti a fiatalokat. A LENIN KOHÁSZATBAN A martinacélmü fiataljai is bekapcsolód­tak az anyagtukarék-ossági mozgalomba. műveltség hiánya, és mindezek, eigyik lelki vetülete: a túlhajtott anyagi önzés. Az életért, megélhetésért futó, hajszolt emberben eltompul az em­ber-baráti érzés. A nyomor nemcsak forradalmáro­kat nevel és nemcsak megalázott alázkodókat, de farkasokat is. Igaz, de ez már a múlté, a rég­múlté — vethetnék ellenem. Igen, a múlté, de most üt vissza. Most, 1958- ba:n, amikor lényegesen jobban ól tinik. Megjavult és demokratizáló­dott az anyagi élet. Vonatbeli bará­tainknak szép — korukhoz képest szép 1— keresetük, van. Az anyagi függetlenség megnövelte önbizalmu­kat. Ez önmagában egészséges. Csak­hogy ez az önbizalom egészségtele­nül, túlhajtottam mutatkozik. Ezek a fiatalok igazi helyüknél, értékük­nél fontosabbnak, je’entékenyebbnek érzik magukat. Szerénytelenekké let­tek. Érdemüknél többet követelnek a társadalomtól, tiszteletben és*f anyagiakban. 5 A FÖLBILLENT ÉRTÉKÍTÉLET-! HEZ kapcsolódik a fiatalság egy ré- X szénéi jelentkező erkölcsi nihilizmus. X Tiszteletlenek, követelődzőik a felnőt- X tökkel és a lányokkal szemben. Mi X tartsa őket vissza? — kérdezhetnék. X Annál világosabb eszűek a mai fia- « talok, hogy higyjenek a vallás buti- « fásában, viszont még kívül vannaík • az új, a szocialista erkölcs ölelésén. ♦ örvendetes az, hogy közelebb van- ♦ nak az utóbbihoz, mint az előbbihez. 1 De kívül vauinak, és nem lesznek « bent máról-holnapra. Az átmenet, X ha tetszik •— válság, lehet hosszabb, | vagy rövidebb, de van, s mint nem £ kívánatos utitárs, kísér bennünket | egy darabig. Ezt az átmenetet azon- « ban kell és lehet rövidíteni, segítő, i okos beavatkozással ifjúsági és nem | ifjúsági szerveknek, pedagógusoknak! és nem pedagógusoknak — az embe-1 reknek. j NAGY ZOLTÁN j bérrel, sz.. házinak nevezik. Végül alvad egy tisztességet érző katonafiú, aki átadja helyét a terhes asszony­nak. Messze túl vagyok az utazáson, és mégis abban a füstös fülkében érzem magam. Szemembe nevet egy tizen­hété vés cinikus arc, és arrogánsam, tagoltan kérdi: — Van valami hézag? — Sőt nyo­maték kedvéért, 'még hozzáteszi: — He?!..; Igen, kedves .barátaim, a tj stílu­sotokban enyhén szólva vannak még hézagok. Bizonyos hézagok vannak, és pedig nemcsak nálatok. Nálatok és még szépszóim. kor- cs sorstársa­toknál. Sajnos, elég sokan vagytok, barátaim. így: »barátaim«, mert nem vagytok ti gonosztevők, se tolvajok, még csak célt és hivatást tévesztett koravén, kiábrándult legények sem. Csakhát, éppenséggel, mint mondjá­tok, van valami »hézag«. Ez pedig tipikus jelenség nálatok jó pár éve, és ma is. Megmondom, még jó pár évig az is lesz, pedig op­timista ember vagyok és magam is fiatal. Köztelek élek és sok rendes gyeteket ismerek, aki még akkor sem utasítja vissza a »gyerek« megszólí­tást, ü» 'netalán már elmúlt 18 éves. • AHOGY GONDOLKODOM EZEN A »HÉZAGON«, arra a következte­tésre jutók, hogy ez szinte természe­tes, pontosabban: szükségszerű je­lenség a magyar fiatalság bizonyos részénél. Nagyon Összetett jelenség­gel van dolgunk, annyi szent. A tényt magát könnyű megfogni egy vomat- füllkóben, otthon, a családban, és hogy mást ne mondjak, a kocsmá­ban. Ezek azonban mind csaik jelensé­gek, mint maguk az ilyen fiatalok is. Koruk jelenségei. Koruké, de tágabb értelemben, mint az elmúlt 12 év. A mj vonalbeli barátainkra és szü­leikre terhes örökségként nehezedik a múlt. A nyomorszülte megalázott- ság, és testvére a nyers vadság, a BEVALLOM, MENTEN TOVÁBB LAPOZOM ÚJSÁGOMAT, ha te­szem azt, a villamoson még mindig előforduló tolongásról ír valamelyik témaszegény pályatársam. Idesoro­lom az udvariatlanságról, udvarias­ságról szóló magasröptű elmélkedé­seket s az egyéb szokvány történetké­ket. Különösképpen haragszom ezek közül is az úgyneveaett vonathistó- riáikra. Ezt, mint olvasó, végkimerü­lésnek tartom az újságírónál. Persze, hangsúlyozom, mint olvasó, mert most is mit csinálok? Utazom. Vonaton, zsúfolt fülkében. Tolongok, mint annyian mások. Ár­gus szemekkel nézem a fülkében ké­nyelmesen, szórakozó boldogokat. Kártyáznak. Legénykedő hetykeség­gel dobják a lapot, és a pénzt. 17—20 éveseik. Vidámak, nyersek. A békés íü’ikeélelet mi sem zavar­ná. Az álló öregek derűs megértés­sel nézik a keménykötésű blattoto­kat. Hanem, jön egy fiatalasszony. A fiatalasszony terhes. A homlo- líán izzadságéseppek. Szólná sem tud, — liheg. A férje helyet-kér számára a fiataloktól. A válasz: . — Hát miért nem mennek a gye­rekkocsiba? A férj nagy lelki nyugalommal kezdi magyarázni, hogy ez egy olyan vonat, amelyiken nincs gyermek-* kocsi... A terhes asszony nem kap helyet. Az öregebbek közül egy jó- szándékú megsókallja a dolgot: — Szégyellhetnék magúikat, gyere­kek. Válasz: — Mi az, hogy gyerekek?! Másaik válasz: — Van valami hézag, tata? He?! Bizony, itt »Jiézag« van, mert a meglett ember legszívesebben pofont adna, de csak annyit mond: — Taknyosok!.. . • TOVÁBB NEM ÉRDEKES A VO­NATTÉMA. A taknyosok trágár módon beszélne!-- ^ ötven éves em-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents