Észak-Magyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-21 / 44. szám
Péntek, 1958; február 81. fiSZA&MAGYA&OKS Z AO 5 cÁ mahjÁf úld szerelnie^ Esti beszélgetés Kőris Kálmán bácsival A budai Attila utca egyik csendes bérházában lakik a nyolcvanadik évében levő Kólis Kálmán bácsi. Öszhajú, kedves kis öregemben, aki szívesen, lát ma is mindenkit, ha bajában tanácsért hozzáfordul. Beszélgetünk régen elhalt, nagyhírű öregekről, egykori híres tudósokról és végül Kálmán, bácsi életerői. A száraz tényeket sok színes adoma fűszerezi és sokszor borul el mindkettőnk homloka, ha valamilyen fájdalmas emlékét idézzük fel a nyolc évtizednek. Pedig Kálmán bácsi sok rosszra és sok jóra is emlékezik. Kár, hogy a beszélgetésünket nem lehet teljesen lejegyezni, de ha csak az ő életét vázoljuk röviden (és ezzel régóta tartozunk varosunknak), abból is sokat tanulhatunk. ,• ... Kálmán bácsi városunkban született és itt, is érettségizett a mai rau- zeum-épületben lévő egykori gimnáziumban. 1897-ben műegyetemi hallgató, majd a Képzőművészeti Fő iskola tanári szakára kerül. 1904-ben szerzi meg itt tanári oklevelét, de közben leszsplgálja önkéntesi évét a miskolci 10-es honvédeknél. Mar hallgató korában bekapcsolódik a munkásmozgálomibá, a szocialista diákok szövetségének tagja és ^ már ekkor tanfolyamokat tart az építőmunkások és a vasasok számára. Ez nem tetszett a vallás- és közoktatásügyi minisztériuminak és végzés után oklevélével a zsebében, évekig van munka nélkül. Azonban ezek az évek sem múlnak cl hasztalanul. Már 1903-ban megkezdi Mezőkövesd — az akkori nagyközség — néptudományi kutatását, majd 1904—1905-ben összesen 14 hónapot tölt Tarckxn, Szentistvánon és Mezőkövesden. 1906-ig a Néprajzi Múzeum önkéntes gyakornoka, s közben a matyó falvakon kívül Cserépfalu, Cserépváralja, Mezőkeresztes, Szomolya és még néhány környező község néprajzi anyagát gyűjti össze a pesti és a Borsod-Miskol- czi Múzeum számára. Már fiatal korában ‘ tanulmány okát ír a matyó- földi tüzelőkről, szén a tartókról^ és kendermegmunkáló szerszámokról. A tudományos rendszerezés mellett tanulmányaiban nagy figyelmet fordít a parasztság korabeli szociális körülményeinek bemutatására. Az alföldi magyar . .parasztság, építkezésének szociológiai jelentőséget vázolva, írj~: »Kutassuk a nép építkezését, de ne elégedjünk meg puszta tények konstaiálásával, hanem ezt az öntudatlan tömeget tegyük osztálytudatossá, egészségessé, intelligenssé és tanulttá, akkor lerontja putri lakását, bebocsátja magához a levegőt, az életet és — az'orvost, akkor nem leszünk többé néprajzilag érdekes kuriózum a külföld előtt, akik ösz- szekötik Európát — a kirgiz pusztákkal.« 1906-ban egy jóbarát ja közbenjárására a fővárosihoz kerül, polgári iskolai tanár a Wesselényi utcai iskolában. A néprajzi gyűjtést azonban szorgalmasan tovább folytatja, ezzel I-.fi A N a „(JűMAéi-ívácek” Tájértekezlet a műtrágyázásról és a vegyszeres gyomirtásról A tavaszi munkák kezdete előtt, kedden délelőtt a Borsod megyei tanács mezőgazdasági osztálya a Magyar Agrártudományi Egyesületiéi közösen tájértekezletet tartott a műtrágyázás és a vegyszeres gyomirtásról. Az értekezleten részt vettek Borsod, Heves, Szabolcs-Szatmár és Hajdu-Bihar megye állami gazdaságainak, termelőszövetkezeteinek szakemberei, műtrágya kísérleteket folytató egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok, valamint a növény- védőállcmás, s a műtrágyaértékesítő vállalat vezetői, több mint kétszázan. A négy megye szakemberei előtt Mihálylfy Gellert, az OMMI miskolci talaj laboratóriumának vezetője tartott vitaindító előadást az egyes műtrágyaféléik értékéről, talajnemenkint való felhasználásáról és hasznosságáról. Dr. Berendi István tudományos kutató a vegyszeres gyomirtás hatását ismertette. A széleskörű vitát dr. Fekete Zoltán. egyetemi tanár, a talajtani társaság alelnöke foglalta össze, megállapítva többek között, hogy helytelen a káli trágyákat ‘fej trágyának használni, mint ahogy helytelen az a jelenség is, hogy egyre több nitrogén műtrágyát használnak fel szerves-trágya helyett, holott a műtrágyák csak serkentő hatásúak, de nem pótolják a jólkezelt istállótrágyát. Az értekezlet résztvevői egyhangúan elhatározták, hogy több műtrágya kísérleti parcellát,létesítenek ez- évben, hogy tájegységenkint kikísér- le tezzék a legmegfelelőbb fajtájú és# mennyiségű műtrágya adagolást, és szorgalmazzák a gabonaféléknél a vegyszeres gyomirtás alkalmazását. JV em új dolog az 11 sajnos, amiért tollat fogtam, de szomorú. Lehet, ha magam is nem lennék édesanya, talán fejcsóválva mennék tovább, és nyoma sem maradna bennem a kellemetlen érzésnek. Szombaton délben,, hosszú »közelharc« után sikerült fel törekednem az Ady-híd felé vánszorgó villamosra. Vánszorgott szegény — szoikása szerint. Pedig siettem volna haza, hogy gyorsan bekapott ebédem után rohanjak vissza munkahelyemre. Nem szeretek tolakodni, szégyelltem is magam érte, hogy nem fogadhatok szót a ka- la űznének, áld — i". gyárosuk szokás szerint — bíztatott minket: — Netolakodj unikké- rem! 'Jőnutánunkamá- sLk! — Jön. jön — gondoltam —, de az sem üresen..: Végül is f elkapaszkodtam a perronra, hozzápréselőd ve ké t szép tizenhárom év körüli kislányhoz. Szívélyesen megkértem őket, mennének . kicsit beljebb, hogy a lépcsőn állók is feljussanak. Az egyik kislány »ca&kazértis« lecöve- kelte a lábát s kis barátnőjéhez fordulva, mély megvetéssel mondta: — Nézd már, hiszen nem is álinak a lépcsőn! Hát bizony — mivel az úttesten rendőrök nézegették a »félrelépő- ket*, a villamos alsó lépcsőjéről is tanácsos volt felnyomulni- a perromra. • Összezsúfolódtunk, . mint a heringek az üvegben. A szegény kocsi vezetőt is úgy körülbástyáztuk, hogy moccanni sem tudóit. Sem ő, sem más. Sze rencsére (?) beszéd- és hallőszerveink szabadon maradtak. így lettem én szemes fültanúja egy olyan beszélgetésnek, amiből csak szórványosan lehet idézni. A két szép kislány diskurálni kezdett. Bájos hangjukon a legvá- lo-gatottabb ^vagány- nyelven-« tárgyalták meg az iskolai és az otthoni élet kellemes és kellemetlen eseményeit. így az egyik: — Istókzicai, fejre- állok, mint a jancsiszög, ha hétfőn dolit sretbolunk. A másik már oda se figyelt, az utcán hullámzó tömeget nézte s felkiáltott: — Odanézz te! Micsoda kasa! Jönnek a iöldesistak! Juj, de klassz srácok! Lógjunk le gyorsan! Palizzúk be őket! S hogy még mennyi, egyáltalában nem kislányok szájába való jelző szállt a Földes- gimnázium tanulói felé, azt a körülöttünk szorongok gyakori fej- csóválása jelezte legjobban. * Drága szép kislányok ! „ Egy édesanya szól hozzátok szeretettel. Viselkedjetek szerényem, és ne beszéljetek ilyen csúnyán. Szívfájdító ilyen bájos kislányok szájából átszeli szavaikat hallani. Hiigyjéteik el, hogy azok a »klassz Földes-srácok« is jobbam megbecsülik azokat a lányokat, akik nem ugrálnak ficánkolva elibük a villan yren dőrné1, hanem lányosabbak . és drága anyanyelvűnket ne csúfoljátok meg a csi-bésziiiyelv szótárából vett förteimekíkel. —y —a Illetékes nyilatkozat a mezőgazdasági lakosság 1958-as adójáról A Népköztársaság Elnöki Tanácsa, illetve a kormány a napokban két rendeletet adott ki, amelyek 1958-ra szabályozzák a mezőgazdasági lakosság adózását. Az új rendelkezésekről a következő tájékoztatást adta Poló- nyi Szűcs Lajos, a pénzügyminiszter első helyettese: — Az elmúlt esztendőben számos nagyjelentő|égű intézkedés javította a mezőgazdasági lakosság munka- és életviszonyait. A mezőgazdasági lakosság jövedelme 1957-ben mintegy négy milliárd forinttal volt magasabb, mint egy évvel korábban. Annak ellenére, hogy a beadás megszűnt, s így a parasztság többszörös áron értékesíthette termékeit, a kormány 1957-ben változatlanul hagyta a mezőgazdasági adókat. A falu fejlesztéséhez az idén újabb nagyarányú segítséget nyújt az állam. Növekszik az egyénileg gazdálkodókat is segítő beruházások összege, az eddiginél többet költünk belvizek levezetésére, csatornázásra. A járási és a községi tanácsok az idén körülbelül egy milliárd forinttal többet kapnak a tavalyinál, aminek egy részét kutak és utak építésére, faluvillamosításra, szociális, kulturális és kommunális célokra fordítják. Vízszabályozásra 150 millió forinttal többet költünk, mint tavaly. Ezek az intézkedések megkívánják, hogy ,ha kismértékben is, de a mező- gazdasági lakosság méltányos módon maga is hozzájáruljon erőfeszítéseinkhez, nagyobb jövedelméből. Ezért 1958-ban sor került bizonyos adóemelésekre. A jövedelemadó viszonylag kismértékű emelése első sorban a nagyobb földterülettel rendelkező gazdákat érinti. Három holdig a jövedelemadó változatlan marad* A föld .minőségétől, termő- képességétől függően többek között a négy holdas gazdák .évi adója átlagban nyolcszáz forintról kileneszáz forintra, a hétholdasoké 1820-ról 2100-ra, a tíz holdasoké 3100-ról 3650- >’e, a huszholdas gazdáké átlag kilencezerről 11.400 forintra növekedett. Bevezettük az idegen munkaerő után fizetendő adót is, amely munkaerőnként a jövedelemadó tíz százalékának felel meg. A kormány itt is messzemenően figyelembe vette a parasztság szociális körülményeit. Ezért A vonat lassan kigördült a pályaudvarról. A köpcös férfi nyugtalanul forgolódott. * <«, —p———— *— Nem jön ez a. János szólalt meg váratlanul. Majd magyarázólag hozzátette: — Kollegám a minisztériumban, neki tartottam ezt a helyet — mutatott az ablak mellett levő üres helyre. Rajta kívül még hatan foglaltak helyet a fülkében. Mellette egy honvéd, amellett két bizonytalan korú férfi. Egy bőrkabátos, meg egy kucsmás, lódenkabátos. A szemközti ülésen egy középkorú elegáns nő, csomagokkal. Látszott, hogy vásárolni volt a fővárosban. Mellette egy fiatalabb, bársonynadrágban, ciklámen színű blúzban. Csigafrizurát viselt, gömbölyű arcán kis, kerek orr foglalt helyet. Minden gömbölyű, kerek volt rajta. Az ülés szélén anya a lányával ült. Véletlenül úgy sikerüli, az egyik pádon a férfiak, a másikon nők ültek. A köpcös bejelentését néma tekintetteí nyugtázták. A nők olvastak, szinte eltemetkeztek a képeslapok mögé. A középkorú nő kis mosollyal pillantott a köpcös felé, láthatólag ismerkedési szándékkal. A derék férfiú inkább a fiatalabb hölgyet igyekezett megnyerni társalgó partnernek. Az egyelőre ellenállt. Közben a köpcös beszélt, beszélt, mint a soha le nem járó gramofon. Az anya ajányával összebújt, a Nők Lapján, és csendesen beszélgettek. A honvéd szunyókált, a ké* bizonytalan korú cigarettázott. A füstben szinte elveszett arcuk. A beszélőgép pedig egyre járt, kerek gombszemeit forgatva, olykor hátrasimítva gyérülő, hajdan barna haját. A középkorú nő levetette bundáját. A köpcös udvariasan fektette a finom nercet a hálóba. A középkorú 16 éves ifjúságú mosollyal nyugtázta a figyelmet. Cigarettát vqtt elő és megkínálta a köpcöst. — Khisztilw-nd — recsegett a fonográf és.'öngyújtót kapott elő. Harmadszori csiholás titán lángot vétett a kanóc. A kerek ifjú hölgy is letette a képeslapot, cigarettát csúsztatott bíbor ajkai közé, s jelentős pillantást vetett a köp-, cosre. Az, mint a vűlámütött pattant fel és meg- parazsaltaita az illatos Virginiát. Maga. is rágyújtott egy lágymányosi Kossuth-ra cs ameny- ütyire pocakja engedte, a nőkhöz hajolt és való# TISZTELETEM... Emberünk mit suttogott, mire azok jóízűt kuncogva fújták a köpcös fejére a füstöt. most már elemében volt. A világ elveszett számára, azaz csak a két hölgyet tekintette világnak, megalkuvó módon udvarolt, magyarázott az ifjúnak és a középkorúnak egyaránt. A vonat döcögött, zörgötts az utasok jöttek, mentek, jelentős pillantást vetettek a köpcösre, aki a barát számára fenntartott helyet is elfoglalta. Elterpeszkedett a finom bőrülésen és zsírosaikat nevetett. Az állomások sorra mögénk kerültek. A fülke utasai kinyújtóztatták az üléstől megmerevedett tagjaikat, egy-két szokványos pardon kíséretében. Köpcösünk birtokolta. a két embernek járó helyet és udvarolt. A két nő hallgatta. A fiatalabb kissé unottan, az idősebb feszültebben. Köpcösünk egyre jobban belemelegedett a beszédbe, már hangosabb lett. — Mert nem akármilyen fiú ám a Miska — itt a mellére bökött. — Nélkülem megállna a minisztériumban minden. Ügy bizony! — fordult most már a többi utas felé. A honvéd nem nézett rá, a kucsmás pedig mosolyogva hallgatta. — Fröccsöt, cukorkát — hangzott a mozgóárus felhívása —. csokoládét, szendvicset! — A fülke megbolydult. Mindenki rájött, hogy szomjas, éhes és egyszerre megrohanták az árust. A köpcös derékban meghajolva érdeklődte: hölgyeim? — Majd, a rutinos gavallér mozdulatával intett az árusnak. — Két tábla csoki, két üveg bambi, meg egy nagy- fröccs! — A beállott kis szünet alatt csak a torkok kotyogása és a csokoládé harapásának zaja tolt a főszereplő. A két hölgy bájos mosollyal adta vissza az üveget. Köpcös pedig egy százast húzott elő és figyelte, látja-e mindenki, aztán jelentős hangsúllyal átadta. — Itt egy lila., kar társam, wqz aprót megtarthatja. — Az árus visszaadott, köszönt, s eltűnt. Köpcös pedig egy csatát, nyert hadvezér diadal- érzéscvel zuhant a helyéret hanyagul zsebreMit parancsolnak gyűrve a papírpénzt. Most már élénkebb lett a han- . gúlát, vizsgálódva nézték egymást az utasok. A honvéd leplezetlenül bám,ulta az anyja mellett ülő lányt, aki olyan 17 éves forma lehetett, s szemérmes mosollyal bújt újra az újság mögé. A kucsmás csendes beszédbe elegyedett az ifjú, gömbölyded nővel, csak a másik bizonytalan korú volt szótlan, s kibámult a téli tájra. Köpcös pedig beletörődve a helyzetbe, udvarolt, most már a középkorú asszonynak, egészen az ablakhoz húzódva. A gömbölyded hölgy felállt és közölte:. — Átmegyek az étkezőbe egy feketére. Nem jön? — fordult a kucsmds felé. Az némán meghajolt és kifelé indultak. Köpcös még a hölgy után szólt. — Menjen. — Ebben az egy szóban elmondta, csalódását, fájdalmát, keverve egy kis nagyképű atyáskodással, lévén a kucsmás fiatalabb, s így szerencsésebb nála.. A vonat már Mezőkövesdet is elhagyta, mikor a gömbölyű a kucstnással visszatért. Láthatóan bizalmas barátságban. Köpcösünk még mindig a . minisztérium ügyeivel szórakoztatta szomszédnőjét. Most már gátlástalanul dicsérte önmagát. — Ohó, ha látnák, amikor úgy Hz felé bemegyek az osztályra — még az osztályvezető sem mer szólni, mert én nélkülözhetetlen, „régi.” szakember vagyok. — Itt jelentősen hunyorított, majd hirtelen hozzátette: — ide is őt vártam, de úgy látszik, János bátyám szegény, elaludt. Mit tegyek? Elvégzem, a kiszállást egyedül. Most mozgás támadt hátul. Egy magas, idősebb férfi vagy tekercsekkel törekedett a kijárat felé. A fülkéhez érve benézett. A köpcös megmerevedett. Az idősebb férfi megszólalt: — Hol volt inaga, Kemenes? — Vártam. Jöjjön! — Tiszteletem osztályvezető Icartárs, tiszteletem. Hanongot* esetlenü' kapta a kabátját, kalapját, és élénken, gesztikulálva követte főnökét. Szavai elvesztek a zajban. — Miskolc következik — harsa nt a kalauz! sárközi Sándor úgv intézkedett, hogy idegen munkaerő után továbbra sem kell fizetni abban az esetben, ha a munkaadó beteg, rokkant, s ezért kénjdelen segítő erőt felfogadni. Az új rendelet megszünteti a tartalékföldek bérlőinek eddigi húsz százalékos adókedvezményét, -ugyanakkor azonban adózás szempontjából a tartalékföldet továbbra is különálló gazdaságnál^ tekintjük és így nem érinti a nagyobb földtulajdon után járó progresszív adózás terhe. Az adót tehát a bérlő saját földje és a bérelt tartaléktőid után külön-külön fizeti. Ezentúl az illetményföld után is kell adót fizetni, akárcsak a termelőszövetkezeti tagok hasonló jellegű háztáji gazdaságai után. Egy holdig terjedő szántóterület után 90—110 forintot fizetnek évente az illetmény- föld tulajdonosai, szőlőért és gyümölcsösért ennek az összegnek kétszeresét. Egy holdon felül az ‘egyénileg dolgozó parasztoknak megállapított adót fizetik. A rendelet a pedagógusoknak kedvezményt jelent, mert ezentúl ők is a háztáji gazdálkodásnak megfelelően adóznak. A rendelet ösztönzi a parasztságot | a szőlő- és gyümölcstelepítésre, állat- [ tartásra. A szőlő és a gyümölcs után r járót adót nem emelték, az állattar- | tás pedig a földdel rendelkezők szá- [ mára továbbra is adómentes, j: A mezőgazdasági termelőszövetke- [zetek adórendszerének alapelve vál- [ tozatlan, sőt kedvezményt is kapnak ' a tsz-ek abban az esetben, ha növe- [ lik szerződéses termelésüket, több f terméket adnak az országnak. . A | pénzben és természetben kifizetett [munkaegységek után eddig általáno- [ san tíz százalék adót kellett íizetniök. f A természetbeni fizetés után az adó- ? kulcs továbbra is tíz százalék, a P pénzben kifizetett munkaegység azoa- f ban ezentúl csak öt százalék adóval P jár. Ezért a termelőszövetkezeteknek f érdeke, hogy minél több munkaegy- | séget egyenlítsen ki pénzben és az P így felszabadult árut az ország ^ la- P k osságának rendelkezésére -bocsássa. P Az ismertetett rendelkezésekből P nyert adótöbblet sokszorosan vissza- [ térül az egyéni gazdáknak. Az adó- [ többlet alig negyedrészét teszi lei pép [ dául annak az összegnek, amit a múlt [ évi beruházásokon kívül az idén a [ kormány a járási és a községi taná- [ csők rendelkezésére bocsát és amit [az idén többletköltségként vizszabá- [ lyozásra fordítunk. Ezért, bizonyára [ minden gazda megértéssel fogadja a [ kormány intézkedéseit, segíti azok [ végrehajtását, pontosan fizeti adóját . — fejeződik be Polónyi Szűcs Lajoo- [ nak, a pénzügyminiszter első helyet- [ tesének nyilatkozata. "(MTI) > I. kerületi tanácstagok fogadóórái f Február 21: Szalóki Mihályivá 17 órától é Vörösmarty u.' 53. sz. Horgász Egyesület } helyisége. \ Február 22: Lehóczki Józsefné 17—19 {óráig József Attila u. iskola, Bordás Ala- tdár 15—ri7 óráig Széchenyi u.- 29. sz. Hönti András 16—18 óráig Sánc u. 15. sz. Pogány Gyula 16—18 óráig Közdomb ü. 14. sz.. Laboda László 17—19 óráig Kun Jó- f zsef u, 27. sz. Fenyves Sándor, 16 órától jé Debreczenyi u. ti. sz. Oláh Bálint 17 óráitól Bornerhissza-utf iskola. \ Február 24: Wicha József 18-18 dnai/j f Zselcai kapu 9. sz. 33. em, Kiss Zsignwíl* délelőtt 9—13 óráig Baross Gábor u. 24* töltve miniden szabadidejét. Ez időtől kezdve állandó előadója a munkás-szemináriumoknak és a VII. kerületi munkás-ginmáziumneik. 1918- ban a megalakult nemzeti tanács tagja, s mint ilyen., részt vesz a Tanácsköztársaság kikiáltásában. Ekkor nevezik ki. a Néprajzi Múzeum igazgatójának. A Tanácsköztársaság bukása után elbocsátják állásából, de társaival jónéhány embert sikerül bújtatni és külföldre szöktetni. Az állandó zaklatások elől 1925-ben Bécsibe emigrál, majd innen 1926-ban a Szovjetunióba megy. Ott, a moszkvai Néprajzi Múzeumban, a Forradalmi Múzeumban és a C. I. K. múzeumi központjában dolgozik. _ Különösen a magyarság őstörténetére vonatkozólag gyűjt értékes adatokat .Dzsungáriában & munkájáról sok értékes tanulmámű; is ír. 1934-ben hazajön és 1941-ben Tamás András és Győrffy István támogatásával ösztöndíjat szerez egy törökországi tanulmányútra. Itt Sza- musna, Adaama és Izmir őst ink lakosságát tanulmányozza. 1942-ben visszajön s megkezdi az ősmagyarság eredetéről szóló tanulmányának megírását. 1944-ben egy bombázásikor bútorainak, jegyzeteinek nagy része elpusztul. A felszabadulás után államunktól nyugdíjat, az Akadémia támogatásával pedig újra otthont kap, s idős kora ellenére tanulmányokat ir a magyar népművészet továbbfejlődéséről és részt vesz a tiszalöki ásatásokban. , Kálmán bácsi ma sem tétlen. Tovább dolgozik a magyarság őstörténetén és szívesen beszél gazdag tapasztalatairól. Későre jár az idő, búcsúznom kell. Megköszönöm mindazt, amit elmondott nekem és amire egész élete tanít bennünket, s nyugodt pihenést ( kívánok neki. ß eszélgö^siiiik emlékét, mély cmbcw humanizmusát mind- annyiszer • felidézem, valahányszor munkáit kezembe veszem, s úgy gondolom, élete mindannyiunkat, — s szükebb hazánkat, éorsodot-szoretc- ket — arra kötelez, hogy ennek emlékeit olyan alapossággal és rendszerességgel gyűjtsük ősszé és. őrizzük meg, ahogy ő‘ tette: lelkesedést, fáradságot és idői nem kímélve, — hadd tanuljon belőle-^á következő nemzedék fe. B. F.
