Észak-Magyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-21 / 44. szám

2 ÉSZAKMAGYARORSZAG Péntek, 1958. február 21. &gy országos mozgalom szülőhelyén liJiNHIHi lün [j 111 íj, 1111HJMIIIIIHI IIIIIHIHiMI MII IIIMHIJII fit llllllll UM III lllll III 1 lllllllfllll III IIIfilH IMi (IMIM IKI1IIIIII MII 11IIIIIIIIIIIII IMIf (till lllillltllll M1, 111111 i 11 i 11111III M<l Ilit HMIUIIlllf t lllllllllllllllll IIIIHII11! MII t Ilii llllillllHIIIIIIUIlMIIIIIIII 0 udolf János, a Lenin Kohá­1 ' üzati Művek nagyolvasztó gyárrészlegének parttitkára zömök, széles vállú ember. Szeméből nagy felelősségérzet sugárzik, ahogy szembe nézünk a nagyolvasztó MSZMP alapszervezetének szobájá­ban. Elég gyorsan beszél, mint aki­nek sietős a dolga, van is ezer gond- ja-baja; ez . kitűnik beszélgetésünk­ből is. Mielőtt a kérdésre felelnék, engedje meg, hogy valamivel előbb kezdjem. Előbb, mert azt is el kell mondanom, hogy mi késztetett ben­nünket arra, hogy ezzel a felhívással forduljunk gyárunk üzemeihez, őszintén meg kell mondanom, hogy amikor alapszervezetünkben erről beszélgettünk, mi csak a saját gyá­runk üzemeire gondoltunk. Nem is hittük volna, hogy a felhívásunknak ilyen nagy visszhangja lesz, és or- ' szágos mozgalommá szélesedik. Hónapokkal ezelőtt beszélgettünk már arról, hogy az anyaggazdálko­dás vonalán valamit tenni kell, mert itt nincs minden rendben. A nagy- olvasztó 90 százalékban import­anyagból dolgozik. Importáljuk az ércet, a kokszot és bizony ennek a két legfontosabb alapanyagnak a tá- ■ rolása, kezelése nem úgy történik, ahogy kellene. Mit érteik ez alatt? A kokszot, amit a Szovjetuniótól, Cseh- és Lengyel- országtól kapunk, boldog-boldogta­lan cipelte, oda is, ahol egyáltalán nem volt rá szükség. Az érctároló helyeken öt-hat méter magas érc- Kegyeken baggerok közlekedtek és nyomták a sárba a drága szovjet ércet. Apróbbnak látszó, de mégis ■igén fontos dolog. A pártvezetőség jó- része még ’élt d kapitalista társada­lomban és még nagyon jól emlékszik arra, hogy az a kapitalista például ki tudta számítani, hogy hány da­rab hegesztőpálca, vagy csavar kell egy kohó építéséhez és az a kapita­lista olyan rendet is tudott terem­teni az anyaggazdálkodás . terén, hogy a kelleténél többet nem is használtak fel. És ma? Ha valamihez kell húsz csavar, ki­vesznek a raktárból ötvenet. Hú­szát felhasználnak, harmincat ott­hagynak a munkahelyen, berozsdál, tönkremegy, vagy betaposódik a földbe. Még a jobbik eset, ha aztán a későbbiek folyamán összegyűjtik, mint ócskavasat a martinacélmű ré­szére. És most a hibák feltárása után rátérnék arra, mit tett az alapszer­vezetünk ezeknek a kiküszöbölésére. Clőször is szétosztották egymás között az egész olvasztó terü­letét. Aztán a társadalmi tulajdon védelmére bizottságokat alakítottak. A délelőttös műszakon például 15 főből álló ilyen bizottság működik. A bizottságok tagjai 60—70 száza­lékban becsületes pártonikívülí dol­gozók, Ez a bizottság felel az alap­szervezetnek a társadalmi tulaj­donért. Az olvasztói diszpécser-szolgálat munkáját át akarjuk állítani olyan formában, hogy fő feladatuk ezen­túl a gazdaságosság, a rend megte­remtése legyen. Raktárainkat „fel- rovancsoljuk”. A párt- és a műszaki vezetők vál­lalást tettek, hogy két éven belül ön­költségi áron fogják gyártani a nyersvasat. A regie költségeket 35 - 40 százalékkal csökkenteni akarják. Most néhány szóval meg kell em­lékeznem a társadalmi tulajdont ve-, dő bizottságók feladatáról. Tudjuk nagyon jól, egyik napról a másikra nem lehet megszüntetni, hogy a gyárból semmit se vigyenek ki ílle­azy gáiisan. Fő célunk szerintem hogy megelőzzük a bajt, tehát a dolgozók ne is gondoljanak arra, hogy elvigyék, ami a gyáré. Politikai felvilágosító és nevelő munka kér­dése. A napokban például valaki 10 “ méter kötelet csavart a de­rekára, és ki akarta vinni. Megfog­ták. A kötél meglett, a fegyelmi bi­zottság mégis teljes kártérítésre kötelezte az illetőt. Azonkívül a szé­gyentáblára is kikerült, A dolgozó megfogadta, hogy soha, de soha nem nyúl többet a gyári tulajdonhoz, ilyen szégyent nem vesz a nyakába. Még egyszer hangsúlyozom, nem­csak az a célunk, hogy megfogjuk azt a lakatost, aki egy csuklópántot készít saját nyulketrecére, hanem olyan légkürt kell teremteni a dol­gozók között, hogy meg se kíséreljék. Aztán egy komoly eredményt is sikerült már elérni. Dolgozóink kö­zül a termelési tanácskozásokon egyre több az olyan hozzászóló, aki eddig nem így gondolkodott, nem tartott velünk, de amióta látja, hogy milyen nyíltan, őszintén nyúlunk a legkényesebb kérdésekhez is, egyre bátrabban, és ami fontosabb, gyak­rabban és tárgyila gosabban szól a felmerülő problémákhoz. M íg beszél, szeme véletlenül a * falra téved. Követem .tekin­tetét. a falon1 a Központi Bizottság arany keretben lévő elismerő levele függ. Aztán így fejezi be mondanivaló­ját. .— Az alapszervezet vezetősége és tagsága köszöni a kormánv és a Köz­ponti Bizottság elismerését és ígér­jük, hogy még nagyobb eredménye­ket érünk el a nép vagyonának meg­őrzésében. Huszonegy lakás régi gyárépületből A Munka Vörös Zászló Érdemrend­jével kitüntetett 176 éves diósgyőri papírgyár egyik régi, használaton- kívüli gyárépületét másfélmillió fo­rintos költséggel lakások céljára át­alakítják. A két emeletes épületben huszonegy egy-két szoba összkomfor­tos, illetve garzonlakásokat létesíte­nek a gyár dolgozói részére. A lakók már a nyáron beköltözhetnek az új lakásokba.-ooo­Borsod megyében 300 nőtanács készül a nemzetközi nőnapra Borsód megye városaiban és fal­ovaiban csaknem 300 nőtanács készül jó munkával a nemzetközi nőnapra, hogy az asszonyok ünnepét az idén is sokáig emlékezetessé tegyék. A nőtanácsok számos helyen gazdag programot dolgoztak ki. A szikszói járás asszonyai például március 8-án kedves, ajándékokkal köszöntik a szü­lőanyákat, a mezőkövesdi járás nőta­nácsai pedig ezen a napon felkeresik az ágybanfékvő beteg asszonyokat és ünnepi ebédet főznek részükre. A nemzetközi nőnap alkalmából a me­gye vezetői fogadást rendeznek Mis­kolcon; Ezen több mint 20 asszony vesz részt, köztük az ellenforrada­lomban meggyilkolt mártírok özve­gyei és a Csehszlovákiából Borsod­ba látogató nőküldöttség. Március 8-án a városokban és já­rási székhelyeken nagygyűléseket tartanak, amelyekre szovjet és cseh­szlovák asszonyokat is meghívnak. Ezeknek a gj’űléseknek szónokai fér­fiak lesznek. Miskolcon, az asszo­nyok ünnepén baráti találkozót tar­tanak a volt MNDSZ-asszonyok és a nőtanácsok fiatal asszonyai. A ta­lálkozót — amelyet az Avas szálló­ban rendeznek meg — vidám bál kö­veti; Uj rendelőintézet épül a borsodi iparvidéken A borsodi iparvidék egyik köz­pontjában, Ózd on a kohászok és a bányászok jobb egészségügyi ellátá­sára ezévben mintegy másfélmillió forintos költséggel továbbépítik a korszerű rendelőintézetet. Az inté­zetben a légii jobb gyógyító észközök- ícel szerelik fel a szakrendelőket. Az új rendelőintézetet jövőre adják át. A borsodi bányavidék centrumává fejlődő Edelényben ezévben kezdik meg 800.000 forintos beruházással ugyancsak egy új rendelőintézet épí­tését. A rendelőintézet á Sajó-bal- parti, valamint a szuhavölgyi bánya­vidék csaknem 10.000 bányász dolgo- zójá.nak szakorvosi kezelését látja ■majd el. A rendelőintézet terveit a miskolci tervezőiroda már elkészí­tette, s tavasszal az építkezést is megkezdik. A bányászok új egészség- ügyi intézményét szintén jövőre ad­ják át. iiitmiMimmiiHiieiuiHMii«] I Mezőkövesdi jegyzetfüzetből f ................................................................................................ I I. Ahol nincs a kultúrának hajléka... A 23.000 lakosú községnek kultúrotthon kell! A világszerte híres, városnak is beillő Mezőkövesd, a „matyó fő­város”, gazdag kulturális hagyományokra tekint vissza. A vi­lághírét megalapozó színpompás kézimunka-, díszítőelem-kultúra mel­lett a művészetek más ágai is gazdag múlttal büszkélkedhetnek. Többek között a színjátszásnak is nagyon mélyek a gyökerei. Egykorú újsághírek szerint már 1910-ben olyan magas fokon állt a mezőkövesdi műkedvelő színjátszás, hogy az állandó hajlékot kívánt és a község lakosainak lel­kes áldozatkészségéből megszületett a község színházépülete a mai mozi- épület, helyén. Szeretik a színjátszást A fizikailag nem lé­tező kultúrotthon szak­körei — mostoha kö­rülményeik ellenére is — kitűnően működnek. A 26 tagú zeneszakkör rendszeres próbákon fejleszti tudását, min­den községi megnyilvá­nuláson szerepel és most arra készül, hogy a kedvező idő beálltá­val rendszeres térzené­vel szórakoztassa a község lakóit. A Icépző- művés'z-szakkör tagjai közül korábban hár­man is nyertek orszá­f.lnck a szakkörök gosan első díjat és a kör tagjainak művei közül nem egy jelenleg egy kínai kiállításon látható, miután előző­leg már Párizsban szerzett dicsőséget a magyar művészetnek. A szakkör tagjai közül az elmúlt évben is ket­ten jutottak be a kép­zőművészeti gimnázi­umba. Elénk irodalmi tevékenységet folytat az irodalmi szakkör, amelynek antológiája most van kiadás alatt. A színjátszók, táncosok népi hagyományokat gyűjtenek, dolgoznak fel és mutatnak be. (Munkájukról’ külön írásban szólunk.) Sok örömöt okoz a kicsi­nyeknek a báb játszó szakkör és nagyon lá­togatottak a méhész-, főző- és sza.básszqfck/iri foglalkozások. Sajnos, megfelelő helyiség hiá­nyában a szakkörök munkája szétszórtan, különböző helyiségek­ben meghúzódva, s egy­séges irányítás nélkül folyik. H A JDITSZOBOSZLÖ.. j Téli alkony borul a fürdő­városra. Nyugat felől hű> vös esti szél fuj dogál. A főútvonaltól távolabb, a Deák Ferenc út 15. sz. alatti villában — a Lenin Kohászati Művek üdülőjé­ben tetőfokára hágott a hangulat. A zene lágy me­lódiát játszik, ezüstös kacagások csendülnek — a ven­dégek vidáman élnek. íme néhány pillanatfelvétel a városnak csupán •egyetlen üdülőjéről, a munkások második * otthonáról. Az „árulkodó“ vendégkönyv . A harmin^zemélyes üdülő halijában először a vendégkönyvvé ismerkedünk meg. „Árulkodik” az itt lakókról. A betűk megelevenednek, s arról számol­nák be, hogyan töltik a két hetet a beutaltak, ki meny­nyit hízott, mennyit gyarapodott erőben, egészségben. Az új könyv első oldalán — ugyanis az elmúlt évi már betelt — ezt olvashatjuk: ____Hálás megemlékezésül a z itt töltött kedves napokért. Dr. Forinyák László és Lászióné”. Néhány lappal előbb a Diósgyőri Vasas NB I-es labdarugói mondanak köszönetét a bajnoki évre való felkészüléshez nyújtott segítségért a főszakács­nőnek: Gönczi Antalnénak, s az üdülő gondnokának: Bodon Jénő elvtársnak. Találkoztunk héngerészek és acélöntők bejegyzéseivel is, akik ugyan,csaík kellemesen töltött nap©kért mondanak köszönetét. A vendégkönyv­ből sok mindent megtudhat áz ember. Ezért is hívják a beutaltak „árulkodó könyvnek”. Aki pocakot eresztett Ä Gerscsák-család életében szinte hagyományos a verseny. A fiúk — akik egyébként jól megtermett, szép szál, erős legények -r- nemcsak az üzemben, ha­nem itt az üdülőben, az étkezésben is versenyt ren­dezitek. Laci bátyjával. Gyulával versenyezett. S hogy melyikük lett a győztes? — Az, amelyik pocakot eresztett... Laci, az acélöntő, néhány évvel fiatalabb a báty­jánál,- ezúttal ő bizonyult az ügyesebbnek, mert mint- shogy üdülőtársai is elmondták —, bátyja még .Csak a levessel birkózott, s ő már a második fogáson Ss túl volt. Nos, ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy amikor a két hét elmúltával mérlegre állt, több csínt három kilós súlygyarapodást mutatott ki, a bátyja lemaradt a versenyben, csak két és félkilót fcizott. TELI ÜDÜLÉS ' 'y i tavaiéi (iCLfuMéib-at Aki lefogyott ígien. Akadt olyan is, aki néhány kilót vesztett Súlyából. Hogy miért? Azt mondja el maga Babcsán Feri bácsi. — Hatvannégy esztendős vagyok és sohasem hit-, tem volna, hogy ilyen jót fog nekem tenni a szoboszlói, üdülés, ahol életemben először töltöm kétheti fizetett i szabadságomat. Sokkal többet ettem, mint bármikor., Farkasétvágyam volt. Mégis lefogytam. Ugyanis idő-, közben rászoktam a cigarettára... Szóval így történt; \ Igen. így történt, csak még' a hitelesség kedvéért i hozzá kell fűzni, hogy Feri bácsin nem látszik megi kora, hiszen olyan fiatalosan mozog, hogy bármely i fiatalember megirigyelhetné. Nevetve meg is jegyzi: i — Az asszony bizonyára örülni fog, hogy meg-i fiatalodtam, de hogy mi lesz a véleménye a súly-1 csökkenésemről, nem tudom. < Vége a „tavasznak“ < Az üdülők néhány napig tavaszi napsütésben süt- ] kérethettek. Aztán hirtelen hidegre fordult az időjá­rás, újra felkerültek a nagykabátok, s jó volt a meleg szobában meghúzódni. De az egyik reggel megint ki­sütött a tavaszi napocska, hogy másnap újra hideg arcot öltsön. Az üdülők nem állhatták meg szó nél­kül a változékony időjárást, s egyikük, Szabó Imre bácsi, a KISTEX dolgozója, az idő járás jelentést el­készítette: * ’ — Egy ideig még hideg lesz, aztán lehet hogy újra kisüt a nap. Ahogy egyesek beszélik: az is megeshet,! hogy rövidesen beüt a tavasz. Különben esőre is szá-j míthatuník. Vagy ki tudja?! Talán Józsi bácsi — alá] egyébként a négyes szobában lakik — reumája meg- ^ mondja. Éjjel ugyanis heves villámokat jelzett, ez bi- ^ zonyos hőmérséklet» emelkedést sejtet. Várható idő- ^ járás holnap reggelig: többféle viharok az ebédlőben, ^ esetleg erős, déli szelek. Néhány érzelgős párbeszéd,, itt-ott felhő- és gombszakadás... ( Az így elkészült idő járás jelentés alapján az üdülők ( megnyugodtak és a hátralévő napokban „nyugodtan” , töltötték el idejüket; , * , Egy hét múlva otthonukba térnek haza az üdülők. ( Tarsolyukban temérdek élménnyel* az ott töltött két ( hét feledhetetlen emlékeivel, i Drages Gyula i Megkezdődött Miskolcon a HIT szabadegyeteme Az eltelt közel félévszázad alatt a mezőkövesdiek a színjátszást mind­jobban megszerették és ma már nem egy olyan mezőkövesdi család akad, amelyből három generáció is ápolta, illetve ápolja azj;. Sőt, annyira ked­ves nekik a színjátszás, hogy — mint a napok ban hallottuk — az idősebb, a színjátszástól már régebben vissza*- vomult generációból is többen jelent­keztek újra szereplésre. (Például Póta. Lajos, vagy a már többszörös nagyapa Varga Matyi bácsi.') Nagy a rajongás a kultúra iránt, a mai ifjú generáció is az elődeihez ha­sonló lelkesedéssel ápolja ezt a mű­vészetet, egymásután viszik színre a matyó néphagyomány kincseiből fel­dolgozott népi tárgyú színpadi műve­ket (Sereg András balladája, vagy a most bemutatandó Farkas Juli bal­ladája; mindkettő két helyi szerző: Kiss Gyula és Varga István műve). tánccs-zenés népi játékokat tanulnak be, de nincsen otthonuk. A 23.000 la­kosú nagyközségnek nincsen kiultúr- otthoma. Ez nemcsak azért káros, mert nem tudnak- egy vendégcsopor- tot lÉ.e-m vendégül hívni, vagy hivatá­sos művészeiknek tájszíniházi előadá­sokra lehetőséget biztosítani, hanem az öntevékeny színjátszó-, zene- és táncmozgalom fejlődését is erősein gátolja. Előző cikkünkben néhány mozaikban vázoltuk Mezőkövesd kul­turális életének egy-két megnyilvá­nulását. Ezek a megnyilvánulásuk is erősebbek, intenzívebbek lehetnének, ha volna a községben a kulturális megnyilvánulásokat összefogó műve­lődési ház, de sokkal jobban működ­hetnének azok a kulturális szakkörök is, amelyeknek munkájáról az aláb­biakban szólunk. A kultúrotthon életszükséglet eék a mözihelyiséget. ?» A jelenlegi mozi korabbán színházépület volt, színpada van, .Qltözoi vannak (csak elfálazták), mindenképpen alkalmas lenne a helyi színjátszók előadásaira is, de színházi táj előadások tartására is. A megyei tanácsinak, mint a mcvzi- üzem felügyeleti hatóságának meg kell találni a mezőkövesdi színját­szóik és az ottani mozi műsorrendje közös nevezőre jutásához vezető utat. Ebben az esetben a jelenlegi gazda­kör helyisége alkalmas lenne szak­köri foglalkozásokra, próbákra, ki­sebb érdeklődésre számot- tartó ren­dezvényekre. Mindez nem oldja és nem oldhatja meg véglegesen a kul- túréletet igénylő 23.000 lakosú község művelődési ház-problémáját (például a díszleteket nem tudják hol tárolná, a szabadban áznak, tönkremennek; felszerelési tárgyak veszendőbe me­hetnek. stb.), Mezőkövesdnek műve­lődési házra, az örvendetesen élő kul­turális életnek otthonra van szük­sége. Kulturális forradalmunk ered­ményeképpen már odáig jutottunk, bátran állíthatjuk: Mezőkövesdnek a kultúrotthon életszükséglet; , Hosszú-hcsszú ' szervezési munkák, tárgyalások után született meg. á matyó együttes, amely a községi,; a szövetkezeti csoportokat egyesíti ma­gában. Ennek a fúziónak a gazdasági vonatkozású segítségen felül az az előnye is jelentkezik, hogy a községi színjátszók végre otthonhoz jutottak. Igaz. nagyon szűk és korszerűtlen otthonhoz, de mégis van helyük a. próbákra és művészetüknek kislét- számú közönség7 előtti bemutatására. A földművesszövetkezet ugyanis ren­delkezik egy helyiséggel, a Gazdakör­rel, amelynek előadótermét és tenyér­nyi színpadát a színjátszók és tánco­sok jelenleg használhatják. A termet kis költséggel bővebbé lehetne tenni, ha a szomszédos bilMárd-termet hoz­závágnák. így a jelenlegi 250—280 főt befogadó nézőteret 100 férőhely- lyel növelhetnék. A szövetkezet ide- gemkediik az átépítéstől, holott ma már nem más szerv csoportjának, hanem saját kult úrcsoport jánaik is te­remtene megfelelőbb otthonit. A szűk terem éis a kicsike színpad nem felel­het meg a mezőkövesdi igényeknek, azért szükséges lenne, hogy egy-egy nagyobb rendezvényre igénybevehes­Segítséget a kultúrotthon építéséhez! A helyi párt- és tanácsszenyek most széleskörű társadalmi akciót szerveznek a kultúrotthon megteremtésére. Számítanak Mezőikövesd mű­vészetpártoló közönségének lelkes támogatására, munkában és anya­giakban megnyilvánuló segítségére. Az új kultúrotthont, ha a társadalmi akció eredménnyel jár, a régi községháza helyén építik fel. A kultúr­otthon építésével kapcsolatban szeretnénk felhívással élni a diósgyőri üzemekhez is: Mezőkövesdről közel 5000 dolgozó jár be naponta a diós­győri üzemekbe munkára. Ezek a dolgozók Diósgyőrben nem élvezhetik azokat a kultúrális lehetőségeket, amelyeket az utánuk juttatott állami hozzájárulásból részükre létesítenek, mert munkájuk végeztével hazautaz- " nafc. Ha ebből a hozzájárulásból a diósgyőri üzemek anyagiakkal és mun­kával is megsegítenék a mezőkövesdi kultúrotthon megteremtését, első­sorban saját dolgozóikat juttatnák korszerűbb, jobb művelődési és szóra­kozási lehetőséghez. • Befejezésül és ismételten: Mező­kövesd a megye legnagyobb községe, amely fejlett kúltúréletet élné, de helyiség hiányában ehhez nincsen meg minden lehetősége; a kuitúrház a szocialista kultúra bázisa a közsé­gekben; a község szocialista kultúrá­jának megerősítéséhez, fejlesztéséhez a kyltúrotthon megteremtése, a kitű­nően működő színjátszó-, tánc- és zenecsoport (amelyeknek munkájáról következő írásunkban szólunk) részé­re hajlék nyújtása, — ma már el­engedhetetlen életszükséglet. Benedek Miklós inn.... .....—......................­a rádió és televízió kérdéseivel fog­lalkozó előadásokat. Az előadásokat rendszeresen heterukint kót-két órá­ban, három hónapon keresztül, eaty konkint 12 alkalommal tartják. A szabadegyetemi előadások iránti ér­deklődésre jellemző, hogy csaknem 400 hallgató iratkozott be. Legtöbben a v ill amosgépekkél togtaikozé elő­adások iránt érdeklődnék; A TTIT — a szakmai és az általá­nos ismeretek növelésére harmadik alkalommal rendezi fneg Miskolcon a szabadegyetemi előadássorozatot, amelyet a SZOT szénásában hétfőn d#után ünnepélyes keretek között nyitottak meg. A szabadegyetemen 12 csoport ré­szére tartanak idegen nyelvek okta­tása mellett világirodalmi, művészet­történeti, v iüamosgépekkel, valamint

Next

/
Thumbnails
Contents