Észak-Magyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-07 / 5. szám

Kedd* 1958. Január 7. zakmagyarország A<z űzetni s-zackák ni^o*náka*i ****n*WWI*Wni*W**WWIAAWU'VVUWUUl#VVWWVWVUVVlWW¥IAWWWVWUVVWVVVVVUV»ÍUVVVVVWVUUV«VUXnAIUWWVVt J\tw A LENIN KOHÁSZATI MÜVEKBEN a légköszörű. Elmondotta a köszörű megszerzésének történetét: Egyik munkatársával a finomhengermű­ben sétált. Mint mondják, csak pat- kóvas-szerzésre indultak. Séta köz­ben találtak rá a légköszö^űre. Zseb­késsel elvágták a légvezetéki s elvit­ték a drága gépet. Mire kellett a lég­köszörű? Fusizásra (!). Zsebkéseket, késeket köszörültek vele. Egyszerű kis eset. mégis négy bűncselekményt takar. Munkafegyeiemla',í't'5st, lopást mások munkájának tudatos meggá­tolását és fusizást. nemrégiben tettfnérték S. J. csőhálózati dolgozót Különféle anyagokat tulajdonított el az üzem­ből. 1438 forinttal károsította meg a gyárat. Ugyanígy járt O. G. és né­hány társa, akik 1207 forint értékű anvagot. lontak el. Szúrópróbaszerűen az. elmúlt napok egyikén nagyszabású ellenőrzést és razziát taroltak a gyárban. Minden kaput lezártak, minden személyt megmotoztak. Egy műszakváltáskor 860 forint értékű anyagot foglaltak le a rendészeti szervek. Ha minden műszakban »csak« ilven értékű anyagot tulajdo­nítanának el a gyár dolgozói, havon­ta több mint háromnegyedszázezer forintot vennének ki a gyár kasszá­jából. Ebből az összegből pedig egy családi házat építhetnének valame­lyik diósgyőri kohásznak. A társadalmi tulajdont azonban nemcsak az üzemi szarkák veszélyez­tetik, hanem a felelőtlen rendelge- tők s azok a vezetők, akik minden indok nélkül jóváhagyják az anya­gok beszerzését. A gyár központi anyagraktárában s az üzemi raktárakban többmillió forint értékű elfekvő anyag található. A KÜLÖNBÖZŐ SZERSZÁMOK, alkatrészek és segédeszközök között bőven van olyan is, amelyet még 1951-ben rendelték, de felhasználásá­ra nem került sor. Temérdek meny- nyiségű csiszolókorong, ékszíj és acél­öntödei magtámasz van raktáron. A raktári készlet több esztendőre ele­gendő. Milliókat vontunk ki az or­szág vérkeringéséből. S ezért még senkit nem vontak felelősségre. A társadalmi tulajdon herdálása megmutatkozik az üzemekben is. Az egyik irodahelyiségben például olcsó pokrócok helyett drága gumiszőnye­get használnak. A gumiszőnyeg ere­detét vizsgálva, minden szakmai is­meret nélkül is megállapíthatjuk, hogy valamelyik szállító transzpor- tő-r-szalag lett darabokra vágva, csak azért, hogy ouh'a legyen az irodá­ban a járás(!) A társadalmi tulajdon, a közva­gyon ily nagyfokú megcsonkítása csakis az ellenőrzés elmulasztásával jöhetett létre. Az üzemek vezetői, a középkáderek sokszor az olcsó népszerűség kedvéért szemethummak a lazaságok felett. Elnézik, hogy a munkások fuserálja- nak, vagy kisebb-nagyobb lopások­kal illetéktelen anyagi előnyökhöz jussanak. A gyár próbamegmunkáló üzemé­ben a nyár folyamán lelepleztek egy notórius fuserólót. Temérdek mun­kaidejébe került, míg a különböző háztartási szerszámokat elkészítette. Temérdek nagv értéket kénviselő anyag volt szükséges az eszközök elő­állításához. Amikor már egv bazár­ra való fusermunkát gyöitött össze — s maid kivitte a gyárból —, a ren­dészet dolgozói rajtacsjpték. VAJON FEKETE LEPEDŐ ALATT KÉSZÍTETTE a különböző használati eszközöket, hogy művezetője nem látta meg? Látták felettesei, mégsem figyelmeztették. Pedig egv megbe­csült, ügyeskezű szakmunkás csinálta ezt, akinek munkájára nagy szükség van. Az ellenőrzés elmulasztása sajnos igen gyakori. Fokozott felelősség­gel, a nép vagyonának megbecsülésé­vel megakadályozhatnák az üzemi lopásokat, fuserálásokat a diósgyőri kohászatban. Bizonyára az új eszten­dő feladatai között ez is szerepel Diósgyőrött. Reméljük a jövő évi mérlegbeszámoló elkészítésénél is­mét arról számolhat be a gyárveze­tés, hogy gazdagodott a köztulajdon, csökkent az üzemi szarkák száma. PÁSZTORY ALAJOS Ezer új tsz-tag Borsodban Borsod megyében az ellenforradalom alatt feloszlott termelőszövet­kezetek közül egy év alatt 39 alakult újjá, mintegy 700 taggal. Több mint 400 dolgozó paraszt pedig — amikor látta, hogy az általuk elhagyott ter­melőszövetkezetben jól megy a munka, a korábbi éveknél is nagyobb jö­vedelemre van kilátás — szintén kérte visszavételét a tsz-ekbe. így csak­nem 12 ezer dolgozó paraszt lépett vissza a »közösbe«. Az újjáalakult tsz-ek mellett hat új termelőszövetkezet is megkezdte munkáját, több mint 400 taggal. Többek között például Kistokaj, Gelej, Taktabáj községekben fogtak közös gazdálkodáshoz. Az újonnan belépők közül mintegy kétszázan középparasztok. Ugyanolyan szorgalommal, mint ahogy kezdték... (Tudósítónktól.) A GESZTELYI PETŐFI TSZ tervei azt mutatják, hogy a tagság ha jól dol­gozunk, jobban élünk elv szerint gon­dolkozik. A tervek szerint meg is van ennek a lehetősége. A gépesítés segítségével az 1957-es gazdasági év­ben is szép eredményei voltak. Mint mondották, meg sem izzadtak az ara­tásban, mégis kataszteri holdanként 15 mázsás búzatermést takarítottak be. Az új gazdasági év tervében még jobb kapcsolatot kívánnak teremte­ni a gépállomással. Ez nem hálából, elismerésből fakad, hanem mert meg­éri. Szükséges is a gép segítsége, mert a jövő évben is még mindig a növénytermesztés lesz a fő munka- terület. Az állattenyésztésre is gon­dolnak. Szaporítani kívánják a szarvasmarha és a sertésállományt. A tagság nem fél a növényterme­léstől, sőt az ipari szerződéses ter- melvényektől sem. A munkaigényes­ség nem ijeszti őket. A gép mellett a mindennapi szorgalmas munkájuk megmutatkozik á munkaegységek­ben is. Egy fiatal lány pénzbeni és természetbeni jövede^e elérte a tíz­ezer forintot. Ä férfiak 15-ezren fe­lül kaptak. NÉHÁNY SZOT ARRÓL, hogy mit kívánnak jövőre termelni. Tíz kataszteri hold rozsot, 10 kh. fehérhe­rét, 10 kh. ősziszőszöst, 10 kh. tava­szi bükkönyt, 10 kh. rozskendert, 6 kh. cukorrépát. Ezekre a termények­re szerződést kötöttek. A pillangós takarmánytermesztést 26-ról 35 kataszteri holdra növelik. No a feladat, ezzel együtt nő a tag­ság létszáma is. Erről sem feledkez­tek meg. Nem erőszakolták az új ta­gokat, a jó példa, a jó eredmény hoz­ta őket a tsz-be. Tizenkilencen indul­tak az ellenforradalom után, ma már 31-en vannak. Közel egymillió forint a vagyo­nuk. Elismerés és dicséret illeti a szövetkezet vezetőségét és tágságát, hogy az állammal szembeni kötele­zettségüknek mindenhol eleget tet­tek. Sok kemény esztendő telt el a cso­port megalakulása óta — 1949-ben alakultak. A kitartó szorgalom meg­hozta a maga gyümölcsét. Äz ellen- forradalom vihara nem bírta szét­rombolni a csoportot. Igaz, voltak resszszándákú emberek, akik _ az ellenforradalmi események alatt tisz­tánlátásuk hiányában, megzavarodva szét akarták hurcolni a csoport va­gyonát. Elmúlt a vihar, a borulat is szétoszlott és tisztult légkörben tizen­kilencen vállalták az újrakezdés ne­hézségeit. A GESZTELYI PETŐFI TAGJAI tovább akarnak menni a mezőgazda­ság fejlesztésében, a szocializmus útján, ugyanolyan szorgalommal, mint ahogy kezdték. Csorna Eszter Gesztely. Meggyorsították a miskolci színház építését A BORSODMEGYE1 ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT most 'a tél folyamán meggyorsítja a Miskol­ci Nemzeti Színház építését. A bá­nyászlakások építésének befejezésé­vel lehetővé vált, hogy sokkal több munkás vegyen részt az újjáépítés­ben. Az építésvezetőség — Andrássi Károly vezetésével — még az ősz folyamán arra törekedett, hogy biz­tosítsák a téli munkafeltételeket. Az előkészítő munka gondosságát iga­zolja, hogy napjainkban már meg­kétszereződött az átépítésben részt­vevő munkások száma. Tervük az, hogy az első hónapban még több munkást csoportosítanak erre a mun­kahelyre. A napokban megkezdték a hátsó színpad földkiem.elési munkáit. Ez igen nehéz, bonyolult munka, mert gépesíteni csak a föld elszállítását lehet. Az altalajban ugyanis régi épületek alapjai húzódnak, és eze­ket szétbontás előtt pontosan felmé­rik. A nagymennyiségű kitermelt földet szállítószalagok segítségével gépkocsik szállítják el az építkezés színhelyéről, hogy ne akadályozza a munkát. Hétfőn délután hozzákezdtek a fő- csarnokban a burkoláshoz. A padló­zatot vörös márvánnyal burkolták. Ezzel egyidőben folyik a fűtés, víz- és villanyvezeték, valamint a szellő-t zőberendezés szerelése is. A villany­szerelést a budapesti Épületvilágítá- sí Szerelő Vállalat munkásai végzik, akiknek nagy tapasztalatuk van eb­ben a munlcában, hiszen ők szerel­ték a Magyar Néphadsereg Színhá­zának világító berendezését is. A többi szerelési munkát az építést végző megyei vállalat legjobb sze­relőmunkásai végzik. A'színház építői úgy tervezik, he május 1-re a nézőtérhez kapcsol helyiséget — mint például a zsib«. gók, társalgók, büfé, ruhatár és m egyéb kiegészítő helyiségek — épít sét befejezik. Újból termel a hejőcsabai cementgyár AZ ELMÚLT ÉV ŐSZÉN nagyja­vításra állították le a hejőcsabai ce­mentgyárat. A gyár vezetősége úgy tervezte, hogy másfél hónap alatt minden üzemrész javítását elvégzik. A munka nagy erőfeszítést követelt a vezetőktől, dolgozóktól, hiszen az új gyár üzembehelyezése óta nem pedig 1 den CD Iö 29. s zenre min- háznál ége­tően szükség volt. Ügy hiányzott, mint a min­dennapi kenyér, amely­nek szintén szükiben voltak. Várta mindenki — merthát városon nem úgy van, mint falun, ahol — ha már végképp nincs, hát egy telet ki­bírnak szén nélkül is. Tüzelnek szalmával, kóróval: ezzel-azzal, ami kerül, és ha nem is ád annyi meleget, de legalább meg lehet főzni mellette. Hanem a városi bér­házakban nincs kóró, az aszfalton nem terem szalma és az emberek nem vághatják össze ma­guk alól az ágyat. A gyáristákat már nem igen kellett hívo­gatni a parancsnokságra, mentek maguktól is és kérték az igazolványt, mert azt beszélték az emberek, hogy aki hamarább felveszi a mun­kát, annak majd szenet osztanak a gyárban. Ólálkodtak kicsit a kapuban, a szétzüllesztett kerítés előtt: nézelődtek, tájékozódtak, aztán körülnéztek odabent is, ahol eladdig dolgoztak, és há már ott voltak, nem állhatták meg szó nélkül, hogy csak úgy tétlenül álldogáljanak. Hozzáfogtak, csináltak valamit. Lépésről-lépésre haladt a helyreállítás és két-három hét múlva láthatóvá vált, hogy éb­redezni kezdenek a házak* a romok és lassan a bányászok is megemberelték magukat. Hiszen ők is fáztak ... Végre (amikor már az utolsó darab is elfo­gyott) összekerült egy kis szén: összekapargat- ták a bányászok és csak úgy szemre saccolva. mérés nélkül, fizetség nélkül elküldték a kór­háznak. Három orosz teherautó szállította be. Olyanféle ajándékszén volt ez, a kórházban nem is számítottak rá és nagyot néztek, amikor a három autó begördült a kapun. A portás (nohát, bátor ember volt: egész idő alatt kitartott) az első pillanatban azt hitte, hogy eltévedtek a ka­tonák és csak lesett rájuk, amikor a kapu előtt megálltak. Tényleg érdekes találkozás volt: va­lamit mondtak neki félig oroszul, félig magyarul, valami olyasfélét, hogy álljon félre az útból, de I f .. jfhW9 wr * wrw rg í3 W JBUl ~ Jm. SLJi. « W %*Jm. lie gén y — írta : Ó n o dv ár i Miklós csak nézett, bámult és később le is ült ijedté­ben, amikor egy nyurga szakaszvezető leugrott a széncsomó tetejéről és istenesen megrázta a kaput, hogy arról szinte leesett a lánc. Két-két markos legény ült az orosz teher­autókon, percek alatt ledobálták a szenet, aztán aló! Vissza, amerről jöttek és mire a portás ész­bekapott, semerre sem látta őket. Hát így lassacskán kínnal-bajjal, de ébre­dezni kezdett a város. Az emberek lelkében el­ült a bizonytalanság és próbálták összeszedni magukat. Beszögezték az ablakokat ezzel-azzal. kimerészkedtek az utcára és ismét rendesebben öltözködtek a nők. Eddig inkább csunyították magukat, rossz ruhákba öltöztek és el is bújtak sokan a padlásra, a pincébe, ide-oda. Voltak persze olyanok is, akik kiöltöztek és — mint az­előtt a németekkel kacérkodtak, most az oro­szok körül legyeskedtek. (Sokféle nő van a vilá­gon ...) Szóval, ébredezett a város, és ha nem is lehetett ezt még normális életnek nevezni, érez­ték az emberek, hogy mólóban van a rettegés és ismét lehet bizakodni, tervezgetni. Ügy ünnepelték meg a karácsonyt szegé­nyesen, főtt krumplival és melasszal édesített teával, de azért karácsony volt, ünnep volt és itt-ott még az üzletek is kinyitottak. A boltosok előszedték az elásott, befalazott árut, aztán — azért kereskedők! — próbáltak üzletet csinálni. Adták a kávét, a sót. paprikát, gyertyát, petró­leumot hozómra, hitelbe és cserébe ruhaneműért. Adták, amíg el nem fogyott, de az ünnep villájá­ra elfogyott minden (hiszen nem sokat érkeztek eldugni), a többit pedig már régebben ellopkod­ták az emberek. Voltak olyan telhetetlen hará­csolok, akik a legnagyobb veszedelemben is azt nézték, hogy honnan mit lehet elmozdítani? 4 Egyesek a támadás alatt ^ kivetkőztek mindenük­ből, mások meg össze­szedték magukat. T-Iát persze nem ked­vezett egyformán min­denkinek a szerencse. Az Ilona utcai Kiss Istők- nét (mindig potyaleső telhetetlen harácsoló volt) akkor találta fejen, egy golyó, amikor a ne­gyedik asztalt cipelte valahonnan. Hogy mit akart azzal a sok asztallal, azt most már csak ő ■ udná megmondani. Egy ideig haragudtak rá, feléje se néztek, de aztán mégis megbocsátottak neki. Mikor már meghal valaki és különösen, ha ilyen tragikus körülmények közt dől ki az élők sorából, hát csúfság lett volna az utcára nézve, ha őt is az orosz katonáknak kell elte­metni. Elsiratták és eltemették tőlük telhetőén. Még Varga Antalné is megsiratta, pedig tőle is lopott egy asztalt két székkel és Vargáné haza is vitte a temetés után. Sajnálták, hiszen ő is ember volt és féltek az asszonyok: .,istenem, ha ez sokáig így megy, hát senki nem marad az ut­cában. Ha pedig halni kell, hát halnánk meg egyszerre, hogy ne kelljen bánkódni a másik miatt...” De azért mindnyájan nagyon féltek a meghalástól. A baj pedig sohasem jön egyedül. A gond. ha rászakad valakire, esőstől jön, és hát mindig azt találja meg, akit már amúgy is megsanyar­gatott az élet. Onnan visz magával valakit a halál, ahol amúgyis kevesen maradtak ebben a nagy világégésben. Nemhiába fohászkodtak az Ilona utcaiak: megérezték, hog}' valaki még el? fog közülük távozni. f Anna állapota karácsony másnapjától egy-f re rosszabbodott. Arcára lázrózsák ültek, tekin- ? tete elborult és szegény Deákné majd a lelkét tette ki érte, mindennap bejárt hozzá a kórház­ba, vigasztalta, babusgatta és együtt sírt vele ^éter miatt, de Annán már nem segíthetett. Hiába vizsgálta orosz orvos, magyar orvos, neki el kellett menni. Szilveszter este lecsukta a sze­mét és aztán már nem is nyitotta fel többet. (Folytatjuk.) végeztek ilyen mértékű javítást, öt év alatt pedig — amióta Közép- Európá legmodernebb cementgyára üzemben van — sok alkatrész meg­kopott, melyek gátolták a termelést és sürgősen ki kellett cserélni. A nagyjavítás végrehajtásához meghatározott terv szerint kezdtek hozzá. A gyár dolgozóinak egyrésze ez alkalommal vette igénybe évi fi­zetett szabadságát, a többiek pedig — mintegy 800-an — az üzemrészek „doktorai” lettek. Munkájukat az új év első napjai­ban siker koronázta. A javítás több­ségét a tervezett idő előtt elvégezték. Több mint kétmillió forint értékű munkával, a kopott alkatrészek pót­lásával lehetővé tették, hogy a gyár mielőbb, minél nagyobb kapacitással megkezdhesse a termelést. Ebben az évben sokkal több ce­mentet kell gyártaniok, mint az el­múlt esztendőben. A gyár igazgatója, Mikó Balázs elvtárs elmondotta, hogy ezévi tervük mintegy 35 száza­lékkal magasabb, mint az elmúlt esztendőben volt. Összesen 30.000 tonna klinkerrel termelnek többet, ami 70 000 tonna cement termelését or ed mén vezi. Értesítjük vásárlóinkat, hogy áruházunkat, a 2. számú fiók­üzletünket, valamint cipő és harisnyaboltunkat január 9-—10-én leltár miatt zárva tartjuk ÁLLAMI ÁRUHÁZ Hótalpak páronként 50 forintért kapha­tók a MÉH Miskolc, József Acciia u. íó. alatti telepén. SOKAT FEJLŐDÖTT A MUNKÁ­SOK ÖNTUDATA az elmúlt eszten­dőben. Közel sem annyi már a lógós, a fusizó, az üzemi tolvaj, mint az ellenforradalmat követő hetekben, hónapokban. Az elmúlt év tavaszán a gyári fe­gyelem megszilárdulásával ismét megkezdték a rendszeres ellenőrzé­seket s azóta sok üzemi fusizót, tol­vajt, munkafegyelemlazítót lepleztek le és vontak felelősségre. A becsüle­tes munkások több, nagyobbszabású lopásnak vetettek gátat a megtévedt dolgozók felvilágosításával. Elbizakodottságra mégsincs ok Diósgyőrben. Sőt, ellenkezőleg. Újabb és újabb csatát kell megvívni a tár­sadalmi tulajdon védelméért, a rej­tett — elfekvő anyagok felkutatá­sáért és hasznosításáért. Az évvégi statisztikák arról tanús­kodnak, hogy sokan még mindig oly­módon érzik »magukénak« a gyárat, hogy minden kézzelfoghatót, elemel- hetőt »magán-megőrzésre vesznek át«, s kisebb idejű őrzés után crtéke- ■itik. Naponta és hetente többezer forint kár éri a gyárat. Nagymértékben elharapóztak a szénlopások Ismeretes, hogy a gyár gázgenerá­tora és erőműve részére a perecesi, a lyukóvölgyi és a barossaknai bányák­ból szállítják a szenet. Egy ilyen szénszállító szerelvény megérkezése­kor valóságos emberáradat veszi kö­rül a vagonokat, s mindenki megtö­rni zsákját szénnel. A szénszerzők nagyrésze a megállapítások szerint nincs ráutalva arra, hogy szénlopá- sckból eredő tüzelővel fütse otthonát. Nemrégiben az üzemi rendészet s a rendőrség razziát tartott a vasgyár­ban elhelyezett szénátürítő helyen. K. J-né perecesi lakost egy mázsa szén lopásánál tetten érték. Vizsgálatot •tartottak tüzelőkamrájában, s megle­petve látták, hogy a család téli szén­szükséglete teljes egészében biztosít­va van. A széntolvajok között sok a feke­téző, a spekuláns. Becsületes munka helyett lopásra adják fejüket, s a sze­net méregdrága áron eladják. A gyár üzemeiben rendszeresen tartanak úgynevezett szekrényvizite- toét. Az öltözőszekrények, a szerszámosládák nagyon sok fusermunkát és lopott* szerszámot takargatnak. A közelmúltban a finomhenger- mű minőségi ellenőrző csoportja je­lentette, hogy a számukra nélkülöz­hetetlen légköszörű, amellyel az anyagok bevizsgálását végzik, nyom­talanul eltűnt. Nem tudnak mit csi­nálni, mert újat nem lehet besze­rezni. Néhány napra rá a durvahenger­műben szekrényvizitet tartottak. Leskó Károly szekrényében ott lapult

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents