Észak-Magyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-30 / 25. szám
Világ proletárjai egyesüljetek l r Mi akadályozza a tsz-fejlesztést Alsódobszán ? t A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XIV. évfolyam 25. szám Á r a 50 f i I I é r 1958 január 30, cütörtök A társadalmi tulajdon ellen vétőkkel szemben a legeréíyesebben eljárunk Első az országban Levelezőink írják *\ J A párt Központi Bizottsága és a kormány nagyjelentőséyunek tartja a diósgyőri munkások kezdeményezését Beszámoló az országgyűlés szerdai ülésszakáról Az országgyűlés szerdai ülésén az 1958. évi népgazdasági tervet tárgyalta. Részlvstt az ülésen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tamásának elnöke, dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke, Kadar Janos, Kállai Gyula, Marosán György államminiszterek, Biszku Béla belügyminiszter, Révész Géza altábornagy, honvédelmi miniszter, Antos István pénzügyminiszter, dr. Nezvál Ferenc igazságügyi miniszter, Cser go János kohó- és gépipari miniszter, Czottner Sándor nehézipari miniszter, Nagy József né könnyűipari miniszter, Dögéi Imre földművelésügyi miniszter, Incze Jenő külkereskedelmi miniszter, Kovács Imre élelmezésügyi miniszter, Trautman Rezső építésügyi miniszter, Kossá István közlekedés- és postaügyi miniszter, Benke Valéria művelődésügyi miniszter, dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter, Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciái képviseletek több vezetője és tagja. Az ülést Nagyistók József, az országgyűlés alelnöke nyitotta meg. Apró Antal, a Minisztertanács első elnökhelyettesének beszéde Bevezetőben hangoztatta, hogy Kádár elvtársinak a kormány legutóbbi hónapokban végzett . tevékenységéről szóló beszámolója képet adott arról a sokrétű munkáról, amely hazánk gazdasági, politikai helyzetének erősítése és nemzetközi tekintélyének növelése érdekében folyt. — Az ország állampolgárai meggyőződhettek arról, hogy a párt Központi Bizottsága és a kormány alkotmányosan, a választott képviselők útján, az ország- gyűlés határozatai alapján vezeti az országot. Ez. a helyes és a jövőben is ezen az úton akarunk járni. Meggyőződésem, •hogy az országgyűlés* mostani tanácskozásai is és a hozott határozatok tovább erősítik népköztársaságunkat — mondotta, majd emlékeztetett, arra, hogy az elmúlt évben a népgazdaság 1957. évi tervét csak júniusban tárgyalhatta az országgyűlés. — A tervezés munkájának megjavításával lehetővé vált — folytatta —, hogy az 1958. évi tervet már az év elején, januárban tárgyalja az országgyűlés. Az a célunk, hogy a jövőben a terveket az országgyűlés már a tervevet megelőző év decemberében tárgyalhassa. Ez a dolog rendje. Ez megkönnyíti a vezetés Aláhúzta, hogy az eddigi eredmények mögött látni kell a dolgozó nép áldozatos munkáját, erőfeszítéseit. Az állami ipar tavalyi tervét tíz százalékkal túlteljesítette. Ez igen nagy- jelentőségű eredmény, bár a terv 'lazább volt, mint az előző években. Szénből, villamosenergiából, hengerelt áruból, téglából, cementből, pamut- és gyapjúszövetből, kötöttáruból, cukorból, húsból, vajból, sörből, gabona- és takar- ményféícségpkbő! és még sok más fontos élelmiszerből is többet termeltünk, mint amennyit a terv előírt és a nyersanyagok egész sorában is jobb volt az ellátás, mint az előző években. Ha figyelemibevesszük azt a segítséget. amelyet az idei terv megvalósításához a Szovjetuniótól és a többi baráti országtól kapunk, elmondhatjuk, hegy 1958-ban olyan tervet tudtunk az országgyűlés elé hozni, amely feszített ugyan, de a végrehajtás ^során reálissá tehető célokat tartalmaz. — Már Kádár elvtárs is szóvátette, de én is meg akarom említeni — mondotta —, hogy a múlt évben a bérek emelésével kicsit előreszaladtunk és igen nehéz feladatot jelent a megnövekedett vásárlóerő árukeresletének fedezése megfelelő árualappal. Tévedés ne essék! Amikor erről beszélek, egyben kijelentem, hogy a párt Központi Bizottságának és a kormánynak elhatározott szándéka és ezt 1958-ben is főfeladatának tekinti, -hogy az elért életszínvonalat megszilárdítsa, tartóssá tegye, politikai, gazdasági tevékenységünket erre irányítsa. De hogy ezt a célt elmunkáját és megkönnyíti az üzemek és a vállalatok dolgozóinak munkáját is. — Ügy gondolom, hogy mindany- nyiunkat — akik ebben a teremben a dolgozó nép megbízásából tanácskozunk — lelkesítenek azok a gazdasági eredmények, amelyeket az 1957. évi tervnek számos területén való túlteljesítéséről hallottunk. De nemcsak a mi örömünk ez. Örömmel töltik el ezek a sikerek a gyárakban, a szántóföldeken dolgozókat is, akiknek jó munkája nyomán ezek az eredmények megszülettek. Jóleső érzés, hogy a magyar népgazdaság — a 22 milliárd forintot kitevő ellen- forradalmi kártevés ellenére — 1957- ben sokat fejlődött, erősödött és nem következett be az ellenség jóslata: hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány nem lesz képes megbirkózni a nehézségekkel. Hogy Magyarország a pénzromlás, az infláció, a gazdasági anarchia karmaiba kerül. A továbbiakban ismertette, milyen nehézségekkel kellett megküzdeni a gazdasági talpraállásért. Megemlékezett a bányászok hősies munkájáról, a villamosenergiatermelés eredményeiről és megállapította, hogy energiabázisunkat tovább szélesítjük. Bővítjük majd a budapesti és a dorogi erőmű kapacitását. érjük, ahhoz áz kell, hogy az élet minden területén gátat vessünk a vásárlóerő és az árualap egyensúlyát bármilyen mértékben is veszélyeztefő jelenségnek, az olyan tudatos vagy jóhiszemű törekvéseknek, amelyek megfelelő mennyiségű és minőségű munkateljesítmény nélkül vagy a teljesítménnyel arányban nem álló bárt követelnek, illetve folyósítanak. Az elmúlt évben tapasztaltuk, hogy számos üzemben, gyárban, gépállomáson, állami gazdaságban béralap és átlagbér túllépések voltak. Az ilyeneket nem szabad megengedni. A másik ilyen terület az anyag- gazdálkodás. Az állami szervek és vállalatok számos esetben nem veszik figyelembe a terv kötelező jellegét, nem tartják be az értékesítési terv előírásait és felrúgják az anyaggazdálkodási utasításokat. Nyersanyagban szegény ország vagyunk, számunkra nem közömbös, hogy hová, mit, és mennyit használunk fel, tehát az anyaggazdálkodást különösen kézben kell tartanunk. A minisztériumok munkájával kapcsolatban a többi között megállapította, hogy a Kohó- és Gépipari Minisztérium mintegy 836 millió forinttal túlteljesítette a tervét és nagy erőfeszítéseket tett a «népgazdasági egyensúly megteremtésére. Munkájában azonban még számos hiba van. A lazaságok következménye, hogy a tervtúlteljesítés révén a népgazdaság rendelkezésére álló terméktöbblet felhasználásánál a vállalati és tárcaérdek — amit minisztériumi, vagy szakmai sovinizmusnak szoktak nevezni — felülkerekedik a népgazdaság érdekeivel szemben. — Gazdasági vezetőink közül egyesek a minisztériumokban, üzemekben elfelejtették, hogy a terv törvény. A tervtörvénynek szigorú előírásai vannak. Az értékesítési tervek és utasítások megsértése címén ezideig senkit sem vontak felelősségre, sőt célprémiumokat tűznek ki egyes anyagoknak a tervtől eltérő beszerzésére, holott az ilyen, a népgazdaság egészének kárt okozó »ügyeskedők« nem jutalmat érdemelnek, hanem büntetést. De a rossz munka, felelőtlen, nemtörődöm gazdálkodás miatt felelőségrevonás nálunk különösen az utóbbi esztendőben, a felső állami vezetésben ritka, mint a fehér holló. — Ennek a lazaságnak velejárója az anyagpazarlás, lopás, amely ma üzemeinkben, raktárainkban szinte legális tevékenységgé fajul számos helyen. S mert anyagot bárki — legtöbb helyen bármikor — könnyen szerezhet, a selej {gyártás is lassan egyenrangúvá verekszi fel magát Ma már ott tartunk, hogy éppen csak tervet nem készítenek rá számos helyen, ,r Az országgyűlés tegnapi tanácskozásán Dinnyés képviselőtársunk beszédében többek között megemlítette, hogy .a. parlamenti tárgyalásoknak új hangja van, barátibb, nem parancsoló módban beszélnek, s ez nagyon pozitív jelenség. Én azonban azt hiszem, hogy gazdasági kérdésekben — elsősorban ott, ahol a népvagyonról, az anyagfelhasználásról van szó, amit Igen drága valutáért tudunk megszerezni — pénzügyi, gazdasági kérdésekben meg kell szűnnie a kedélyességeknek. Személyre való tekintet nélkül, legyen az bármelyikünk, a kormányban, az állami vezetésben, vagy a vállalatok vezetésében — szigorú felelősséggel tartozik a népvagyonnal való elszámolásért és a tervszerű felhasználásáért. (Taps.) Ez a szigorúbb hang a gazdálkodásban nincs ellentétben azzal a pozitív jelenséggel, amelyet Diny- nyés képviselőtársunk az országgyűlés munkájával kapcsolatban említett. Meg kell szüntetni az anyaggazdálkodási előírások megszegését és nagyobb figyelmet kell fordítani a beruházási összegek helyes felhasználására. A beruházások szétforgácsolásának jellemző példája a Nehézipari Minisztérium szénbányászati igazgatóságának beruházási tevékenysége, aminek következtében csak ezen az egy területen tavaly további háromszázmillió forinttal nőtt a befejezetlen állomány. De nemcsak a minisztériumok, hanem a Gazdasági Bizottság és. a Tervhivatal is felelős azért, hogy a beruházási vonalon nem tudunk időben rendet teremteni. így állt elő az a helyzet, hogy az országban a beruházások befejezetlen állománya az elmúlt évben tovább növekedett. A fő feladat a gépi állóalapok növelése. Arra törekszünk, hogy beruházásaink már 1958-ban ténylegesen növeljék a termelő kapacitást. Most azonban kisebbek a beruházási lehetőségek, éppen ezért a beruházások vonalán is, az anyaggazdálkodás vonalán is szigorú központosítást kell bevezetni. Uj építkezést csak akkor lehet elkezdeni, ha azt a tervhivatal és a gazdasági bizottság úgy ítéli meg, hogy népgazdaságilag hasznos. — Az az elképzelésünk, hogy kiválogatjuk az ilyen beruházásokat, s befejezésükre vonatkozó időpontot a kormány jóváhagyja, s az országban lévő anyagot, munkaerőt, pénzt elsősorban ezek gyors befejezésére használjuk fel. Így akarunk végetvetni a régi beruházási politika hibáinak és elérni, hogy ne húzódjanak el évekig az építkezések, az ország ne legyen tele félig, vagy negyedrészben elkezdett, illetve megépített gyárak, vállalatok, üzemrészek tömegével. EJzután arról beszélt, hogy most viszonylag nagyon keveset tudunk beruházásra fordítani a nemzeti jövedelemből. Arra törekszünk, hogy helyes beruházási politikával, minél előbb egészséges ipari struktúrát alakítsunk ki. Nagyrészben a kirívó hiányosságokról beszéltem. Nem azért tettem, hogy ezeket csak csokorba kössem s itt elmondjam, hanem a munka megjavítása érdekében. Hasznos volna, ha most Csergő és Czottner elvtárs, itt az országgyűlésben választ adnának arra, hogy a gazdálkodás megjavítására milyen intézkedéseket kívánnak tenni. A dolgozók között egyébként ezek a problémák nap mint nap felmerülnek, munkás gyűléseken maguk a dolgozók teszik szóvá a megmutatkozó pazarlást és ebből a szempontból csak üdvözölhetem a diósgyőri, ózdi üzemek munkásainak kezdeményezését, a Lenin Kohászati Művek nagyolvasztó részlegének kezdeményezését, amikor az ország dolgozóihoz fordulnak és azt javasolják, tegyük társadalmi üggyé, széles népmozgalcmmá a takarékosságot, lépjünk fel a pazarlás, a helytelen gazdálkodás, a lopás és áz úgynevezett fusizás ellen, valamint azok ellen a jelenségek ellen, amelyek a kisiparban megmutatkoztak és amelyekre Kádár elvtárs utalt. Az itt mutatkozó visszaélések nem is olyan kicsik. A Gazdasági Figyelő legutóbbi számában egész sóra van felsorolva azoknak az iparágaknak, ahol kicsinek mondottadé valójában nagy, félmilliós és egymillió forinton felüli rendeléseket adnak állami üzemek iparosoknak, amikor egészen egyszerű munkáért, műanyagból gyártott hajcsattért több mint egymillió forintot fizettek ki állami vállalatok 'kisiparosoknak anyaghiány idején. Ez a műtrágyagyár évi 130 ezer tonna nitrogén műtrágyát fog adni. Óriási beruházás ilyen kis országban egy ilyen nitrogén műtrágya- gyár, de elvtársak, ennél az építkezésnél — nem akarok senkit meggyanúsítani Ügy gondolom, az országgyűlésnek egyet kell értenie, hasznos, ha egyetért a Lenin Kohászati Művek dolgozóinak kezdeményezésével. A párt Központi Bizottsága és a kormány nagyjelentőségűnek tartja ezt a kezdeményezést és a társadalmi szervezetekkel együtt azon lesz, hogy központi intézkedésekkel is, a vezetés munkájának megjavításával is hozzásegítsen a kezdeményezésnek az üzemekben, a gyárakban, a falvakban egyaránt széleskörű népi mozgalommá történő kibontakozásához és ehhez a munkához segítségül hívjuk aktív munkatársként az országgyűlés tagjait. Ezután a szocialista országokkal folytatott gazdasági, tudományos — műszaki együttműködésünkről beszélt. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa 1949-ben alakult. Örömmel tölt el bennünket az, hogy mi részesei lehetünk a együttműködésnek, hogy a szocialista világrendszerhez tartozásunkkal hozzájárulhatunk a tőkés országokkal való békés egymásmelleit élés közepette megvalósítandó gazdasági versenyhez. Látni kell azonban azt is. hogy Magyarország kis ország, természeti, gazdasági adottságai viszonylag kedvezőtlenek. Népgazdasági fejlődését el se képzelhetnek másként, mint együttműködve ezekkel az országokkal, hiszen a szükséges nyersanyagok egész sorát, valamint a gépek egyrészét és a lakosság ellátásához szükséges közszükségleti cikkeket import útján szerezzük be. 1957-ben a szocialista tábor országaiból származó importunk a behozatal 75 százalékát tette ki, míg az ugyanoda irányult kivitelünk a kivitel 79 százalékát jelentette. Jellemző az is, hogy nyersanyagimportunk 71 százaléka a szocialista táborból ered, míg az egész ipari exportunk 90 százaléka a szocialista tábor országai felé irányul. 1958-ban nem feledkezünk meg ugyan a kapitalista világpiaccal való kapcsolataink erősítéséről, de a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsán keresztül a hosszúlejáratú megállapodások egész sorát kötjük a testvéri országokkal. majdnem a szabotázzsal egyenrangú hiányosságok fordultak elő! Két darab kompresszorért már a félvilágot bejárták sz2&>*. embereink. Amikor kint voltuk* a Szovjetunióban, hetek alatt mfg (Folytatás a 2. orúalonj Megépítjük a tiszapalkonyai, az ajkai, a borsodi és a tiszaiöki erőművet A Szov jetunióval már meg is kötöttük hosszúlejáratú, az 1958—60 évre szóló kereskedelmi megállapodásunkat Ennek keretében biztosítottuk számos olyan fontos anyag és félkészárú behozatalát, mint a vasérc, a nyersvas, a nyersolaj, a ferróötvöze- tek, a kohókoksz, a bányafa, a fűrészáru, a cellulózé, a színesfémek, stb., amelyek népgazdaságunk fejlesztése szempontjából nélkülözhetetlenek és beszerzésüket kapitalista országokban nehezen lehetne biztosítani. A Szovjetunió felénk irányuló szállításainak több mint 90 százalékát nyersanyagok és félkészáruk teszik ki. Ami az exportot illeti, a megállapodás értelmében mintegy 75 százalékot fém í és finommechanikai ipari gyártmányaink teszik ki és a fennmaradó 25 százalékban közszükségleti cikkeket szállítunk. A Szovjetunió kormányával megállapodást kötöttünk arra vonatkozólag is, hogy tovább szélesítjük az erősáramú, gyengeáramú villamosberendezések, műszerek, a Dieselmotorok gyártása területen már kialakított kooperációt, s a műszaki együttműködést is továbbfejlesztjük. A Szovjetunió nagyértékű műszaki dokumentációkat bocsát rendelkezésünkre, amelyek fel- használásával iparunk korszerűsítését, strukturális átalakítását jelentős mértékben előrevihet- jük. A Szovjetunióval kötött egyezmények közül különösen nagy jelentősége van annak a megállapodásnak, amely szerint a Szovjetunió a Magyar Népköz- társaság részére ipari üzemek építése, rekonstrukciója, valamint . közlekedésünk fejlesztése céljából segítséget ad. Ez az összeg mintegy háromszáz millió rubelt jelent. A háromszázmillió rubel további része lehetővé teszi a magyar ipar hagyományos, külföldön is igen jónevű Diesel, híradástechnikai, műszeripari és erősáramú gépi gyártásának igen nagyarányú felfuttatását, lehetővé teszi gördülőcsapágy-gyártásunk jelentős fejlesztését. Nyolcszázmillió forintért építjük Kazincbarcikát
