Észak-Magyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-03 / 2. szám

Wtrteft, 1958. Január 3. rSZAKMAGYARORSZÁG A Magyar Autonóm Tartomány a népköztársaság 10-ik évfordulójának küszöbén Románia egyik leggazdagabb or­szágrésze a Magyar Autonóm Tairto- *nány, amely több mint 12.000 négy­zetkilométerre terjed ki, lakosainak «zárna megihaladja a 700 ezret. A tar­tománynak kiterjedt erdői és legelői vannak, ásvány vísaforrásai, só- és szénbányái. És ennek ellenére a múltobain lakossága mégis nagy ne­hézségekkel küzködött. A kizsákmá- nyoláSs a szegénység és a nemzeti megkülönböztetés számtalan székelyt arra kényszerített, .hogy összeszedje matyóját és a nagyvilágban keressen ■szerencsét. Az ország felszabadulása után, de különösen a Magyar Auto- •nóm Tartomány létrehozása után ez a szomorú kép megszűnt. Míg a múltban az országnak ez a része rendkívül elmaradott volt, csak egé­szen kezdetleges iparral rendelkezett, kultúráról, egészségvédelemről szó sem lőhetett, addig a népi demokra­tikus rendszerben a Magyar Auto­nóm Tartomány virágzó, erőteljes iparral rendelkező tartománnyá vált. De 'hadd beszéljenek a számada­tok: az első ötéves terv folyamán az állam több mint 1.400,000.000 lej ösz- szeget fordított a tartomány iparosí­tására. Ennek eredményeként több mint 52 vállalat létesült, egyrészt újakat építettek, másrészt a régieket új berendezéseikkel látták el. Az új iparvállalatok közül meg kell említenünk azt a nagy ^ f aáru- gyárat, amely készárut termei, vala­mint a »Dózsa György« textilgyár mellett üzembehelyezett új fonodát. Ezek az adatok adnak magyaráza­tot arra, hogy 1956 végén miért volt 3.09-szer nagyobb az ipar- globális termelése az 1959. évi színvonalnál. A helyi ipar és a kézmű ipari szö­vetkezetek sora egy egészen külön fejezetet képez a tartomány fejlődé­sében, mivel termelése igen nagy mértékben növelte a tömegfogyasz­tási cikkek választékát. Megszűnt a múlt kulturális elma­radottsága, az oktatás fejletlensége. Ennek bizonyítéka, hogy majdnem 500 óvoda, 792 általános iskola, Ma­rosvásárhelyen 3 egyetemi tanszék működik magyar tannyelvű oktatás­sal és több mint 1000 hallgatóval. A közkönyvtárak száma 912, a kultár­házak, ikultúrotthonok és szakszer­vezeti klubok száma meghaladja a 700-at. A tartományban 15 kórház, több mint 3600 kórházi ággyal szol­gálja a lakosság egészségvédelmét. "’’Marosvásárhelyen és Sepsiszent- györgyön magyar színházak működ­nek. Nemrégen jött létre az Állami Székely Népi Együttes, amely a kul­túra hónapjának keretében ezekben a napokban, a bukaresti közönség előtt mutatkozott be. A kultúra hó­napjának keretében rendezték meg a nemzeti kisebbségek 10 napos ün­nepét. A Román Népköztársaságban szá­mos magyarnyelvű kiadvány jelenik meg, ilyen például az »Igaz Szó« című, navonta megjelenő irodalmi folyóirat, amelynek ezév novemberi számát teljes egészében Ady Endre születése 8Ó-ik évfordulójának szen­telte. Marosvásárhely egyébként jelen, tős és ismert kulturális és tudomá­nyos központtá vált. A városban magyar tannyelvű Orvosi és Gyógy­szerészeti Főiskola működik. A »Szentgyörgyi István« Színművészeti Főiskola új színészeket nevel az or­szág magyar színházai számára. A marosvásárhelyi filharmonikus zene­kar nagy hírnévre tett szert a zene­kedvelők köreiben. Mindez nem lett volna lehetséges a lenini nemzetiségi politika helyes alkalmazása nélkül, amelynek megfelelően a népi Romá­niában az összes nemzeti kisebbsé­gek egyenlő jogókat élveznek a ro­mán néppel. Az állampolgárok gondolkodás- módjából mindjobban eltűnik a gya­nakvásnak az a szelleme, amely ré­gen a román és a magyar nép kö­zött állt fenn, helyette a kölcsönös bizalom légköre honosodott meg. A magyar lakosság magatartásából őszinte ragaszkodás fejlődik ki az egész nép közös hazája, a Román Népköztársaság. iránt. A szerencsi járásban eddiii 35 alapszervezetnél osztották ki az új párttagsági könyveket AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HATÁROZATA értel­mében, a párt tagjainak eddigi ideiglenes jellegű igazolványok helyett január 15-ig kell megkaptniok végleges tagsági könyvüket. A tagösszeírás sok gondosságot igénylő munkáját a járás 66 alap- szervezetében a határozatban megjelölt időre befejezték, s december 15-én megkezdték az új tagsági könyvek kiosztását, mely minden alapszerve­zetnél ünnepélyes taggyűlésen történt. A párt végrehajtó bizottsága a taggyűlések lebonyolítását tervsze­rűen szervezte meg a járás területén. Naponta 3—4 alapszervezetben tartanak tagkönyvkiosztó taggyűlést, s így lehetővé válik, hogy a vég­rehajtó bizottság — külső elvtársak segítségét is igénybeváve — meg­felelő segítséget tudjon nyújtani a taggyűlések politikai előkészítésétől kezdve egészen a befejezésig. Eddig a 66 alapszervezet közül 35 helyen — zömben a községi és tsz-pártszervezetekben — tartották meg a tagkönyvkiosztó taggyűléseket — s mintegy 800 párttag kapta eddig kézhez az új tagsági könyvet. A TAGGYŰLÉSEK, mint megyénk más területén, itt is valóban ünnepélyesek. Bizonyítja ezt a külső formaságokon túl többek között az is, hogy a mai napig lezajlott taggyűléseken szinte kivétel nélkül teljes szám­ban vesznek részt a párt tagjai. De erről szólnak a párthoz való ragaszkodás érzelmeit kifejező szavak is, amelyeket tsz-parasztok, traktorosok, bányá­szok, üzemi munkások, egyéni gazdálkodók, a párt soraihoz tartozó ér­telmiségiek — új tagsági könyvük átvételekor mondanak. A tagkönyv- kiosztó taggyűléseken legtöbb helyen az úttörők és a KlSZ-szervezetek is köszöntik a pártszervezet tagjait, segítik lelkesítő szavaikkal, szava­latokkal, kultúrműsorral bensőségessé tenni, a tagkönyvkiosztó összejö­veteleket. Helyesen járnak el a pártszervezetek vezetői, hogy az ünne­pélyes összejövetelek alkalmával meghívnak olyan pártonkívülieket is, akik szimpatizálnak pártunk politikájával, s kötelességtudóan, tetteik­kel is támogatják népi demokráciánk törvényeit, s velük szót váltanak ez alkalommal is, véleményt kérnek tőlük közügyekben, a pártszervezet munkájáról stb. A TOVÁBBI 31 ALAPSZERVEZETNÉL — közte a jelentősebb ipari üzemekben — a hátralévő időkben tartják meg a tagkönyvkiosztó taggyűléseket, s a határozatban előírt időre, január 15-re — a járás min­den alapszervezetében befejezik az új párttagsági könyvek kiosztását. — P —-------- — ■ — 000-------------------------­T avasszal népi ballad 1 bemutatót rendeznek Miskolcon Borsod megye számos községében a téli estéken az öregek szívesen mondanak el olyan balladákat, ame­lyeket még édesapjuktól hallottak. A szinte már feledésbe merülő népi balladákat most számos vidéken összegyűjtik és a művelődési szak­emberek, valamint a pedagógusok segítségével feldolgozzák. A népi ér­tékek megőrzése és ismertetése érde­kében a megyei tanács művelődési osztálya tavasszal balladabemutatót rendez Miskolcon. A bemutatón 11 népi együttes szereplésére számíta­nak. A mezőkövesdi és mikóházai együttes már megkezdte a próbákat és eddig alig ismert népi balladákat visz a színpadra. A bemutatón szót kapnak a megye gyermek-együttesei is. EGY KÖZÖS EMLÉKRŐL (Tudósítónktól.) állottam, hogy december 21-én Boidogkőváralján esküvő lesz. Igaz, ez nem valami újságba való hír, az elmúlt évek karácsonyán vagy más kiválasztott napokon is történtek hasonló események. Tör­vényszerű ez. Ahol van fiú és lány, ott esküvő is szokott lenni. Hogy én miért éppen erről az esküvőről írok? Azért, mert ez mégis egy »különös« esküvő volt. A menyasszony műszaki mérnök, a vőlegény külpolitikai at­tasé. Ilyen esküvő még nem volt Boldogkő várad j án. A menyasszony »útja«, mely a bol­dogkővár aljai Rigóéból (cigányok laktak az utcasor végén, azért hívták így) a mérnöki diplomáig elvezetett, nagyon nehéz volt még akkor is. ha a párttól és a népi demokráciától nagyon sói; segítséget kapott. De Majoros Klára legyőzte ezeket a ne­hézségeket, s ezért is érdemes róla írni. ­Ha a visszaemlékezés néhány könnycseppet csal a szemedbe, ked­ves Klárikám, ne szógyelld azt. Kell, és néha. jó is visszaemlékezni a múltra. A z utca, ahol laktunk, két hegy ^ között húzódik. Egy jó lepedő­vel talán le is lehetne a tetejét fed­ni. Kár, hogy ez nem jutott a múlt rendszerben senkinek eszébe, mert ilyen szerencsés megoldással el lehe­tett volna takarni Váralja szégyenét: a Rigőeot. Nem kellett volna szégyen­kezni a falusi gazdáknak a sok csu­pasz gyerek miatt. Ma már nincs szükség rá. Bányászcsaládok lakják az utcát, aki Írnek életében gyökeres változás ment végbe. Itt laktunk egymás szomszédságában. Mi hatan voltunk testvérek, ti hárman. Jól megfértünk egymással. Kora tavasz­tól késő őszig a hegyet jártuk. Galy- lyat, csipkét, gombát és a tehénnek aljaznivalót hordtunk. mert szalma többször nem volt az állatok alá. L1 mlékszel? Tizenegy évesek le­■Li hettünk. Egy alkalommal meg­pihentünk a Tóhegyre felnyúló ker­tek végében. A négy elemit már el­végeztük, jó tanulók voltunk. Na­gyon szerettünk volna tovább tanul­ni, de erről álmodni se mertünk. Arról azonban álmodoztunk, hogy ki­vándorolunk Amerikába, ahonnan sokan küldtek csomagot ebben az idő-ben. így álmodoztunk akkor. A naptár már 1947-et írt. Az em­berek már kezdték elfeledni a háború borzalmait, de a s-c-k romos ház még emlékeztette a járókelőket. Az arcu­kon azonban már megelégedettség tükröződött. A miskolci Tiszai pályaudvarra be­futott a 7 órás személyvonat. Sok volt az utas, mindenki sietett. Egv egy pillanatra megálltak a. vonatról siet ők és nézték, hogy két kislány hatalmas szalmazsákot cipel. Majd minden lépésnél letették. Egy-egy zsák háromszor olyan széles volt mint aki vitte. De mindegy, meg kel­lett vele birkózni. A hőstettet min­denki bámulta. Némelyik utas segí­tett is egy keveset, megkönyörült a szívük a kislányokon. Nagyon meg­izzadtunk úgye, Klárikám, míg ki­értünk a Kassai úton lévő romo# laktanyába, mely akkor kollégium­nak leit átalakítva. Mi voltunk azok a szalmazsák-cipelőik. Odamentünk* Odamentünk, ahová a párt küldött, ahol eligazítottak, útnak indítottak jónéhány száz munkás- és paraszt- gyereket az életbe. 1956 novemberében egy pénteken reggel dolgozni siettem. Ilyenkor nem nagyon szoktam széjjeinézni az utcán, de amikor a kapuihoz közel érek, ismerős alakot láttam magam előtt sietni. Igen, te voltál az, s ón megszólítottalak. Bejöttél hozzánk és beszélgettünk. Elmondtam, hogy so­kat emlegettelek itt az elvtársiaknak októberben, hogy vajon mit csinálsz a műszaki egyetemen? Élsz-e még egyáltalán, mi történhetett veled? Fs ahogy ott ültél és beszéltél, ez meg­nyugtatott, de a jövő az még akikor bizonytalan volt. — Mikor Mindszenty beszélt a rá­dióban, szombat este volt. Életem legkeservesebb emléke. Nem tudtam mit tegyek. A rendszer’ megbukott? — kérdeztem magamtól. — Rám, az ösztöndíjas egyetemis­tára, egy kommunist a párt ti tkár lá­nyára, egy proli gyerekre milyen jövő várhat? Már csak pár hónap válasz­tott el a diplomából. Míg az utcán hozörgő fiatal lányok jártak, vagy az eszpresszóba ültek és rumbát táncoltak, addig én tanultam. De mondd mi lesz velünk? Igaz, most már Kádár elvtánsék átvették a ha­talmat. de ennyi kimaradás után be lehet-e fejezni az egyetemet, meg fogom-e kapni a diplomát. És az ösz­töndíj? Ennyi nehézség után lehet-e adni egyetlen diáknak is ösztöndíjat? 1-4 allgattalak. Nem beszéltünk ar­ról, nem kérdeztük egymástól, hogy miért nem mentünk Ameriká­ba. Már tudtuk, hogy a világ összes országainak leggazdagabb ígéreteire sem lettünk volna képesek Ltthagyní drága hazánkat, azt a hazát, amely életet adott, emberré tett és meg­mutatta a rigóéi proli gyerekeknek, hogy megállhatják <az életben a he­lyüket. ha tanulnak, mérnök, tanító, gazdasági vezető vagy éppen tiszt­viselő is lehet. Azt hallottam, esküvőd után meg­változik a lakhelyed. Más országba mész. Ez nem baj, csak úgy élj, úgy dolgozz, hogy büszkék legyünk rád és soha ne feledd, hogy a dolgozó nép tanított, kötelességed szolgálni őt. Kiss Gyuláné Abaujszántó 26. A becsapódások tény* legesen pontosab­bak lettek, a lövedékei; oda repültek, ahová azo­kat célozták. Egy akna Pankuch úr boltjába csapott (Pankuch a szomszéd utcában kuk­sol az óvóhelyen). A robbanás után megre­ped és összeomlik a tűz­fal és milliónyi színes, csengő, csilingelő aknaszilánk táncol szanaszét. De nem is szilánkok (mert azok sokkal nagyob­bak), hanem Pankuch ékszerei járnak vitustán- cot az örvényben és lehullva összevegyülnek a lőporfüstös korommal és piszokkal. Odébb pedig Tokaji képviselő méltóságos úr házáról repítették le a tetőt. Eredeti nevén Teréakei Kiss Mihály néven ismerik a képviselőházban, a Tokaji ne­vet pedig úgy szerezte, hogy a képviselőséget többszáz liter híres tokaji aszúért vásárolta... — természetesen, hogy még többet tudjon majd el­adni. (Tudta, hogy mit csinál). A tető most a téli­kert fölött nyugszik, ide röpítette a iégnyomás, de aztán egy következő akna semmivé foszlatja a télikerttel és a vízben lubickoló aranyhalakkal együtt. Szépen elrendezték a méltóságos úr ha­gyatékát, mivel ő maga már Danzig környékén hallgatja a „hazai híreket”. No, majd szalad még onnan is. Mert az oroszok tényleg nem álltak meg. Kergetik őket, mint útszéli gazt a forgószél. Egy nagy eszeveszett kapkodás, kavarodás a városban minden. A sötétben itt is — ott is fel­dereng, aztán égig lángol egy égő raktár, egyéb­ként pedig korom és füst mindenütt. A németek napokkal előbb készültek a támadás elhárítására, a város északnyugati .oldalán ásták be magukat és most a helybéli lakosságon kívül tulajdonkép­pen senki nincs a városban. A németek' már el­mentek és messziről, a határból lövöldöznek vissza, az oroszok pedig még most készülnek be­tömi. A külső perifériákon tankok igazodnak, jó­formán semmi ellenállásba nem ütköznek. Itt-ott bukkan fel egy német: páncélökölt és kézigráná­tot szorongat a kezében, a harckocsi elé vágja és aztán elterül maga is a földön. ...És ebben a pokoli zűrzavarban: lőporfüst­ben, omladozó falak közt. ezer és még annál is több veszély közt, éppen éjfélkor, mikor talán senki nem nézte az időt, nem számolta a perce­ket és a másodperceket, Slezák Annának egy egészséges kisfia született! Az új élet, „aki” egy édes szerelem bimbójából C&kadt, aki nem „amely” már többé, hanem í ~ ¥ JSJJ1 * Ja. J Jkiegeny — írta: Ónodvári Miklós aki — lesz ezentúl, fütyült a háborúra, a riadtan futkosó felnőttekre; átvergődött ezer veszélyen és megérkezett. Elfoglalta helyét a világban. 4. Hát bizony, a város felszabadítása nem tíz­percig tartott... De még csak nem is ezen az éj­szakán!. A sötét, komor, bizonytalan feketeség összeforrt a derengő hajnallal, a világosodó nap­pal, és átnyúlt a második estébe is. Ez pedig nem ment könnyen! A németek körömszakadtáig véd­tek minden kerületet. (Most derült ki, hogy még­sem volt bolondság beásni magukat az észak- nyugati oldalon!) Itt meglehetősen jó védelmi helyzetben voltak és eredményesen tudták za­varni az orosz csapatok előrenyomulását. A harc veszélye — akik benne voltak, legjobban tudják — megtízszereződik zeg-zugos utcákon, sikátoro­kon, rejtelmes pincékben és folyosókon kell vere­kedni, külön-külön bírókra menni minden méte­rért. Reggelre, úgy ahogy, bevették az első negye­deket, de a belvárosban annál nehezebb volt eredményes hadműveletet végrehajtani. A szovjet csapatok a város házait, középüle­teit — amennyire lehetett — kímélték. Talán öt óráig sem tartott volna az ütközet, ha a harcko­csik és a nehéz lövegek csak úgy egyszerűen glé- dába állnak és elindulnak és mennek, mennek és mindent törnek-zúznak maguk előtt és pusztíta­nak, mindenkit elpusztítanak, aki ellenáll. Nem maradt volna német egy szál sem. Dehát a szov­jet katonák tudták, nagyonis jól tudták, hogy a város házai alatti pincékben emberek szoronga­nak ezer halálfélelemben: ártatlan, szegény em­berek, akiik felett nem lehet csak egyszerűen ösz- szedönteni a háziat, hanemhát inkább az utcán menjenek azok a harckocsik, hiszen azért van­nak az utcák és ha ez lassítja is a győzelem órá­jának eljövetelét, mégis szebb győzelem lesz majd, ha ezek a rettegő, remegő magyar embe­rek, akiket a német propaganda elrémisztőit é*= most azt hiszik, hogy az oroszok mindenkit fal­hoz állítanak és követ kövön nem hasrvnak, nem is olyan rossz emberek. Éppolyan emberek, mint I rT ww FTY m 1 *» 5LJ JSLl KlSZ-élet a város peremén (Tudósítónktól.) Régi vágyuk valósult meg a riyir- jesi fiataloknak. A területi pártszer­vezet decemberiben szervezte meg a KISZ-szervezetet. Ritka helyen, dicse­kedhetnek ilyen szépszámú tagsággal a fiatalok. Még az üzemekben sem mindenhol találjuk meg ezeket. Har­mincötén voltak a megalakuláskor és ma újabb 20 jelentkezőről tudunk; Ez a számszerű fejlődés azt mutatja* hogy él és dolgozik a szervezet. Mi­kulás-estet rendeztek, és december 20-án, a pártszervezet tagkönyv­kiosztó taggyűlésén kultúrműsort adtak. Megalakulásuk óta minden szombat és vasárnap este bálokat rendeznek. Saját zenekaruk van, így a szórakozás kiegészül és pénzbe sem kerül. Az itt elmondottak egy fiatal, élet­erős KISZ-szervezet életéből — mipt pozitív eredmények mutatkoznak meg. Elmondhatjuk: született egy gyerek, melyet a szülők várva vár­tak, ünnepséget rendeztek jövetelére, mint a jövő generáció egyik legbiz­tosabb támaszának. A szülők azon­ban egy kicsit könnyelműen vették a gyermeknevelést. Ez esetben Nyir- jesben a szülőt a pártszervezet he­lyettesíti. Megalakítottak egy nagy­létszámú szervezetet, csak igen ha­mar elengedték a fiatalok kezét, ma­gúikra hagyták őket. Reggelig tartó táncmulatságok rendezése azonban szerintünk nem helyes, azaz: csak minden vasárnap, illetve szombaton. Történnek ugyan­is a táncmulatságok után olyan, ese­tek, amelyek "nem növelik a KISZ tekintélyét. Verekedések és más ha­sonló duhaj kodások. Ezek a fiatalok elfeledkeznek arról, hogy a környék­beli házakban munkások laknak* akiknek mindennap helyt kell állni a termelő munkában, és bizony az ő nyugalmukat, pihenésüket megzavar­ja a fiatalok duhajkodása. A környékbeli lakók nevében azt kérjük, hogy a pártszervezet ne hagyja magára a fiatalokat, törődjön velük ugyanúgy, mint megalakulás előtt, illetve után. A szórakozásihoz biztosítson feltételieket: a rendet és fegyelmet. Takács József a magyarok, éppúgy anya szülte őket is, csakhát a nyelvük más, meg a szo­kásaik, mert messzi tá­jakról jönnek: az egyik Szibériából, a másik Tur- kesztánból, a harmadik Ukrajnából, meg a jóis­ten tudja honnan? Dehát majdcsak összebarátkoz­nak valahogyan, majd megértik egymást ^ iel- beszéddel — ezzel még cigarettát is lehet kérni, mert a dohánynak bizony szűkiben voltak. S ha már enni nincs mit (mert bizony elmaradt vala­hol a konyha és ennivalónak is szűkiben voltak!) legalább cigaretta legyen... Jöttek, jöttek hát ezek a szovjet katonák, minden irányból özönlöt­tek befelé a városba, előretartott fegyverrel. Kor­mos, füstös, fáradt arcú katonák voltak, csak a szemük világított a homlokuk alatt mélyen. Hej, annak a nagy Oroszországnak melyik végében várják ezeket haza? Hol aggódik miattuk az édesanyjuk, szerető hitvesük és a gyerekek? Te jóisten! Hát ennyi sok ember,terem abban az or­szágban? S jönnek, jönnek, mindig csak jönnek, ha kidől eg.y, akkor öt lép helyébe. Bekukkanta­nak a házakba, megnézik még az ágy alját is, előretartják a fegyvert és úgv nyitnak be a szo­bákba; benéznek még a kéménybe is. Nem ma­rad egy talpalatnyi hely. amit tüzetesen át ne vizsgálnának. Ha magyart találnak, azt nem bántják, elengedik, vagy rázárják a szobaajtót, nehogy valami baja essék az udvaron, de ha né­met bujkál valahol — hát annak az isten irgal- mazzon* És ezek a fanatikus bolond németek még az utolsó pillanatban is ölni akarnak Hát anya szülte ezeket? Amikor már nyilván látják, hogy az ellenség kezében vannak, még mindig lőnek, tüzelnek, ameddig tudnak. Dehát az oro­szok sem bolondok szem beállni csakúgy tátott szájjal a puskával. Azért katona a katona, hogy vigyázzon magára. Visszalőnek: fogat fogért... Ametyik német megadja magát, vagy nem tanúsít ellenállást, hát annak nagyobb a szeren­cséje. Ezt elfogják és hátrakisérik. Ez még talán megláthatja az anyját. Az is persze attól függ, hogy melyik katona milyen? Bizony az, akinek odahaza Oroszországban a németek megölték a hozzátartozóit, akiknek talán az a német lőtte r> gvon a menyasszonyát, akivel most szemben áll, hát nem sokáig magyarázkodik. Ez má^ így van! (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents