Észak-Magyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-17 / 295. szám

Redd, 1957. december 17. Z A KM AG Y ARORSZ AG 5 Az öntevékeny kuli ai*m unkáról A Borsod megyei Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Szak­szervezet Területi Bizottsága a misr kolci és a megyei vállalatok és töld- művesszö vetkezetek kultúrnevelési felelőseit hárorrmapos tanfolyamra hívta össze. A tanfolyam célja, hogy •megszabja a kultúríelelősok felada­tait az elkövetkezendő időkben, to­vábbá a kulturális munka megjaví­tása, A hallgatók részére a FÜSZÉRT lelkes kis kultúrgárdája adott mű­sort. Köszönet érte Buskó Ferencné kultúrfelelősmek és a kultúrnrnnká- soknak, A háromnapos tanfolyam kereté­ben szerepelt a város megtekintése, valamint az »EUenforradalom Ma­gyarországon^ című kiállítás. A hall­gatók Caligari: »Megperzselt lányok« című színdarabot nézték meg, melyet vita követett. A vitavezető a Déryné színiház egyik művésze volt. AKIK ELETET ADNAK G zombat délután 4 Hejőcsaba felé rpenő villamosok a szokottnál ^ is tömöttebbek voltaik. Az utasok legnagyobb része a volt hon­védkórháznál szállott le, a Semmelweis kórház baleseti kórházánál. Férfiak; nők, idősek, fiatalok siettek a véradóankétra. Első alkalom, hogy a Vöröskereszt baráti megbeszélésre hívta ösz- sze véradóit. Körülbelül négyszáz véradó zsúfolásig megtöltötte a nagy előadó­termet. A szépen, ízlésesen feldíszített szinpad mélyén a véradók jelvénye büszkén hirdette: „Véradásra kész”. Ami annyit jelent, hogy e .jelvény tulajdonosai a nap bármely szakában készek megmenteni embertársuk életét. A zöldvirágos asztal előtt egy másik felirat azokhoz szólt, akik még nem tagjai e nagyszerű közösségnek/„Adj. vért, hogy segíthessünk” — kér a néma felhívó mondat. És a véradók tábora napról-napra növekszik. \/ alaki azt hihetné, hogy a véradók csupa pirospozsgás arcú em - v berek. Korántsem így van. Ez a típus is megtalálható közöttük, de nem jellemző. Mindennapi emberek ők is. Olyanok, niint sok-sok dol­gozó embertársuk, akiknek az életét az ő vérük menti meg. Csupán ab­ban különböznek az átlagembertől, hogy a véradók sokkal, de sokkal jobban szeretik embertársukat! A 400 jelenlévő között egyetlen egy férfi akadt, aki a zárt terem­ben cigarettára gyújtott. A többiek szépen megmagyarázták neki, meny­nyire egészségtelen a zárt teremben való dohányzás. A dohányzó férfi egyetlen hang nélkül eloltotta a cigarettát. A véradók vigyáznak saját és mások egészségére. Mert véradó csak az lehet, aki egészséges! Elsőnek dr. Jovanovits Milos üdvözölte a megjelenteket. Beszédében megemlítette, hogy a véradómozgalom két és fél esz­tendeje óta ez az első összejövetel. Jövőben szorosabb és barátibb kap­csolatot fognak a véradókkal kiépíteni. A kórházak és a kórházi ágyak számának növekedésével a véradók feladata is megnövekedett. , Valamikor a véradás kétesértékű beavatkozásnak számított, ma már az orvos mindennapi munkájához szorosan hozzátartozik. A vér­átömlesztések számának növekedésével nap mint. nap több véradóra van szükség. A véradást tömegmozgalommá kell tenni. A Vöröskeresztnek ezen a téren nagy feladatot kell megoldania. Dr. Jovanovits Milos főorvos sziavai után a helyi, majd az Országos Vöröskereszt képviselője szólalt fel. Leérték a megjelent véradókat, hogy a jobb gyógyítási esélyek «1- ' ' érése érdekében minden véradó szervezzen be két-két másik véradót. Ezután került sor a „Kiváló véradó” és a „Többszörös véradó” jel­vények, valamint oklevelek átadására, majd az ankét résztvevőit a Vörös- kereszt uzsonnán látta vendégül. O E December első tíz napján Latszáz tonna ócskavasat szedtek össze a diósgyőri koLászat dolgozol FELELŐSSÉGÜNK teljes tudatá­ban kijelentjük, hogy a cikk érdemi részével tökéletesen egyetértünk. Tudatában vagyunk a bányafa-meg- takarítás nemzetgazdasági' jelentősé­gével, azonban a teljes tárgyi igaz­ság kedvéért ismertetjük a rendelés lebonyolításánál fennálló tényleges állapotot. Állításainkat okmányok­kal tudjuk igazolni, ezek bármikor üzemünkben megtekinthetők. Az igaz, hogy rendelésüket 1957 január *>5-én feladták, azt azonban a mun­ka visszaigazolása, késedelmes rajz- szolgáltatás mjatt csak 1957 április 11-én volt lehetséges. Mivel a Lenin Kohászati Művek a gyártáshoz feltétlenül szükséges önt­vényeket 1957 október 31—i szállítási határidőre igazolta vissza, nem lát­tuk biztosítva az eredetileg vissza­igazolt augusztus 31—i szállítási ha­táridőt, ezért állapítottuk meg az J957 december 31-i szállítási határ­időt. Mi a gyártást az öntvények hiányában is június 3-án megkezd­tük, júliusban be is fejeztük. Az önt­vényeket a megrendelő 1957 június 26-án szállította be hiányosan, mivel az eredetileg acélöntvényből rendelt oldalsó keretrészt és lánc vezetőt nem szállították le. Ezeket az alkatrésze­ket újból kellett művelettervezni, hengerelt anyagból óriási munka- többlettel és nagy fáradsággal kifor­gácsolni. Ilyen körülmények 1 között ismételten közöltük a megrendelővel, hogy csak 1957 december 31-re tud­juk elkészíteni a réselő keretet. Nem HUDY FERENC: Önítéltek bűnbánata Nem várják be az őszt, a télbe rohannak, és megperzselten, mint hulló levelek az ágba, egy percre megakadnak: Ha nem innék annyit, nem kellene nő se! Nem lennék a világnak ostoba, lomha, megutált korán halandó ismerőse. TÁLÁN SEHOL SEM ANNYIRA életbevágó kérdés az ócs­kavas GYŰJTÉSE — mint a diós* győri kohászatban. A gyár martin- kemencéinek ugyanis naponként leg­alább. 860 tonna hulladékfémre van szüksége. A szükséglet fedezésére körülbelül 500 tonnát úgynevezett visszatérő hulladékból, üzemi gyűj­tésből biztosítják, 200 tonnát pedig az országos készletből kapnak. így is naponként száz tonna hiány mu­tatkozik, amit vagy a gyáron belüli gyűjtés fokozásával, vagy pedig az országos gyűjtésből kellene fedezni. A visszatérő hulladék mennyisége — az anyagkihozatal javulásának ered­ményeként — az idén erősen meg» csappant. Havonként mintegy 3—4 ezer tormával kevesebb kerül most vissza a martinüzembe, mint azelőtt, s az elfekvő készletek is apadóban vannak. Az utóbbi három év alatt a gyártakarítások és hulladékgyűjté­sek során ugyanis csaknem 40 ezer tonna ócskavasat szedtek ősze. így a gyűjtésből eredő lehetőségek erő­sen korlátozódtak. A gyár dolgozói ennek ellenére komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy a decemberi vasgyűjtés a lehető leg­jobb eredménnyel záruljon. A gyár­ban húsz vasgyűjtőfelelős irányítá­sával négyszáz gyári dolgozó szór. goskodiik az ócskavas összeszedésé- néi. A korábbi 1—2-vel szemben ma 4—5 dömpert, több traktort és a szükség szerint megfelelő számú vas-úti kocsit állítottak munkába, hogy az üzemekben összegyűlő hul- ladékfétm órákon bellii a martin- üzembe kerüljön. A hulladékifém mozgatását, illetve szállítását így a régebbi két-három nappal szemben jelentősen meggyorsították. A gyár területén viszonylag nagy- mennyiségben elfekvő hasznavehe­tetlen vastag kötöződrótokat gyűjtöt­ték most össze, s azokat ollóik és oxi­génvágók segítségével darabolják el megfelelő méretűre. Ezenkívül mun­kacsapatokat szerveztek arra is, hogy a sinefk mellett elfekvő hulla- dékféméket szombaton és vasárna­ponként összeszedjék. Ettől havon­ként mintegy kétszáz tonna ócska­vasra számítanak. A halnai kiterme­lést — a munkaerők átszervezésével és a gépek jobb kihasználásával — naponként ötven tonnával növelik; A megtett intézkedések eredménye, hogy december első tíz napján mintegy hatszáz tonna hulladékfé­met szedtek össze. Eredményes munkát várnak a fia­talok megmozdulásától is. A vas­gyári kohászati technikum növendé­kei már eddig is tanujelét adták, hogy szívükön viselik a vasgyűjtés ügyét. Egyetlen délután 50 tonna ócskavasat szedtek össze. A szertári KISZ-szervezet tagjainak kezdemé­nyezésére pedig többszáz KlSZrffia- tal kezdi meg a napokban a vas­gyűjtést. Megnyugtató megoldást azonban az országos gyűjtés sikeré­től várnak. A gyáron belüli gyűjtés ütemének fokozása mellett is csak egy napi készlettel rendelkezik a ko­hászat. KÖZLEMÉNY A városi tanács v-égröhaj tóbizofctsága ér- :esíti a 72. sz. városi választókerület Vá­lasztóit, (Szat>ó Lajos, volt Kun József u. Járatlan oldala 9-től végig), hogy a ke­rületükben lemondott városi tanácstag jie- yett, az új tanácstag megválasztását 95®. évi január hó 5. napjára (vasárnap) űzte ki a Népköztársaság Elnöki Taná­ba. A választói névjegyzék — melynek alap­ién január 5-én 4 szavazás megtörténik —* í városi és az I. kerületi tanács vb. tit­kárságán közszemlére lesz kdtéve, de­cember 1®.. 19. és 20-án reggel 8-tól (Jél- Jtán fél 5-ig. Ezalatt az idő alatt a név­jegyzék megtekinthető és az esetleges ész­revételek megtehetők. Az új tanácstag választását jelölés elü­ti meg. A jelöltre a választók gyűlésen esznek javaslatot. A jelölőgyűlés december 20-án, (péntek) télutón 6 órakor lesz megtartva, a Szabó l.-u. 7. sz. a. ált. iskolában. A végrehaitóhizottság felkéri a válasz­okat, hogy a jelölőgyűlésen minél na- jyobb számban jelenjenek meg. LOCITJS PALI BÁCSI, aki a Rézbagolyban a kicsit-fogyasztó és sokat-beszélő törzsvendégek közé szá- __________ m ított, mindig fokhagymát hordott ----------- ~ a szivarzsebében. A nyugalmazott postamestert ugyanis felesége gyakran küldte bevásárolni a piacra, a henteshez és a fűszereshez. A gyérbajuszú, hályogos szemű Lócius ilyenkor önkényesen megtoldta négy-öt dekával a vásárolt marhahús súlyát s felemelte a kelkáposzta árát. A különbö- zetet egy stampedli, vagy fokozott ügyeskedés esetén egy féldeci rumba fektette. A kereskedők ismerték Lócius bácsi ügyeskedéseit és még arra is kaphatóak voltak, hogy 95 deka cukrot szolgáljanak ki neki s minden te­kintetben támogatták a rumravaló előteremtésében. Az árulkodó rumszagot pedig a nyugalmazott Lócius egy-egy cik­kely fokhagyma összerágásával közömbösítette. Váltig erősítette ugyan, hogy neki a fokhagymát Rothmacher, a. híres bécsi klinikai tanár ren­delte még egyszer legénykorában, amikor a. nagynénikéjét kisérte el hozzá a kedvezményes jeggyel. Szegény nénike gyomra úgy elsorvadt a szerelmi bánattól, hogy akkora lett csak, mint egy összenyomott muszlin­zsebkendő. Lócius bácsi tehát a sorvadás ellen védekezett a fokhagyma- kúrával s az szerinte merő véletlennek mondható, hogy a gyógyhatású nö­vény a rumszagot is agyoncsapta. A NYUGALMAZOTT POSTAMESTER soha sem csípett be és Snapszli bácsi, a Rézbagoly gebines tulajdonosa gyakorta mint a mér­tékletesség példaképét emlegette. E bölcs önmérsékletnek azonban egyik napról a másikra minden látható ok nélkül végeszakadt. Lócius Pál egy ködös téli reggelen erősen szeszes fejjel támolygott. be a Rézbagoly pult­jához. Elámulását csak növelte, hogy más kocsmában rúgott be. — Mi történt, kedves uram? — kérdezte gúnyosan a tulaj. — Mákot daráltam — böffentette ki 'az expostamester.............. Snapszli bácsi nem találta meg a kérdés és a felelet közötti össze­függést, de mert óriási praxisa volt az ilyen ügyekben, nem zavarta újabb kíváncsiskodással mértékletes ügyfelét. is mák ÚJRA KÖZÖS ÜTŐN K ISTÓK AJ a miskolc—budapesti Vasútvonaltól balra fekszik apró há­zaival. Szorgalmas emberek lakják. Többen Miskolcra járnak dolgozni, mások gazdálkodnak. A falu határá­ban. jó földek vannak. A szorgalmas munka meghozza gyümölcsét. A vá­ros is közel van, ezért, ha jó a ter­més, a kistokaji dolgozó parasztság­nak a földművelés magas jövedelmet biztosít. A. falu napról-napra épül- szépül. Egymásután nőnek ki a , »-földből« a kis házak. Most fejezték be a járda építését és épül az új műút is, amely Szirmán keresztül Miskolccal köti majd Össze a kis falucskát. Most kaptak új húsboltot. Kistokaj nemcsak külsőre változik, hanem változnak az emberek is. Az elmúlt héten 14-en jöttek össze a ianácsházáin, Négyessy Barna egy­kori kastélyában, hogy kinyilvánít­sák akaratukat —- újra közösen akar­nak gazdálkodni, újjászervezik a feb­ruárban feloszlott termelőszövetke­zetet. EGY ÉVVEL ezelőtt, az ellenfor­radalom idején nehéz napokat élt át a kistokaji termelőszövetkezet tag­sága. A termelőszövetkezet 1951-ben alakult meg. A faluban sok volt a földnélküli, nincstelen paraszt. Ami­kor a termelőszövetkezet megala­kult, elsősorban ezek a nincstelen ■emberek, az egykori cselédek váltak emberré, gazdává, a maguk uraivá. A termelőszövetkezetek ma"vát ők képezték. Később mások is követték példájukat. 1956-ban már 36-an vol­tak. A termelőszövetkezetbe belépett gazdák nem jártak rosszul. Évről­L évre gyarapodott közös gazdaságuk. • 1955-ben 1000 köbméteres silót, 1956- . ban 60.000 forintos költséggel sajar, , erőből sertésfiaztatót építettek. Ko­• rábban már létesítettek két istállót, 1 egy 15 férőhelyest a lovak számára és 25 férőhelyest a közös szarvasr- ■ marha állománynak. Volt kovács- és • kerékgyártóműhelyük, sertóshizlaldá- ; juk, kétyagonos magtáruk, s így so­rolhatnánk tovább. A közös vagyon növelése melleit a tagság jövedelme is növekedett. Az utolsó három évben 40—45 forint volt az egy munkaegységre eső jöve­delem. Ha a termelőszövetkezet egy­kori tagjaival beszélgetünk, még ma is büszkén mondják, hogy a közös ; gazdálkodás idején meggazdagodtak. Az eredményeket nem könnyű munkával, hanem kemény harccal érték el. A. múlt állandóan kísértett. Voltak olyan erők, amelyek tűzzel- vassal meg akarták semmisíteni a termelőszövetkezetet.. Munkáját gya- lázták, tagjait rágalmazták, eredmé­nyeit lefitymálták. A tennelőszövet­kezet állatállományának takarmánv- készletét három éven keresztül min­den évben felgyújtották. Éltek, dol­gozlak, harcoltak, megsemmisíteni, feloszlatni mégsem tudták őket, mert közösen harcoltak, mert élt a párt. mert élt bennük a szocializmus bol­dog jövőjébe vetett hit mélységes tudata, amelynek útját járva eddig is boldogultak. HOGYAN TÖRTÉNHETETT, hogy 1957 februárjában mégis feloszlot­tak? Amikor erről beszélgetünk, elhal ­kul a szó. Visszapergetik az elmúlt hónapokat, napokat. Emlékeznek ők is, mélyen belül valami fáj. Fáj az, amit elveszítették. Hiányzik a közős munka íze. Fáj az a tehetetlenség, amellyel szemlélték a közös vagyon szétosztását. pusztulását. Keserű szájízzel gondolnak azokra, akik a felosztást kezdeményezték. Egy kicsit szégyenük is magukat, mert akkor — igaz, úgy látszott minden össze­dől — nem mertek kiállni. Csak néhány ember kellett volna, aki szilárd, mint a szikla.... aki igazi kommunista... aki, ha az éle­tébe kerül, akkor sem enged. Most már ők is tudják, hogy mit jelent az, ha gyöngül a munkáshata- lom, ha nincs mögöttük a párt. A termelőszövetkezetből azok léptek ki először még októberben, akiknek volt korábban földjük, lovuk, gazda­sági felszerelésük. TIZENNÉGYEN a termelőszövet­kezet feloszlása után sem mondtak1 le a közös gazdálkodásból eredő elő-1 nyök kihasználásáról. Elhatározták,1 hogy a szövetkezés alacsonyabb for-1 máját járva — gazdálkodnak tovább.1 Megalakították az aprómagtermelő1 szakcsoportot. Most sem jártak rósz-1 szül, jó volt a termés, régen takarí-1 tottak be egy-egy hold földről annyi 1 lucernát, kukoricát, búzát és más1 terményt, mint most. Cukorrépából1 például 240 métermázsás átlagter-1 mést értek el. Terméseredményeik-1 kel bátran felveszik a versenyt a( falu legjobb gazdáival. ' A termelőszövetkezet volt tagjai már mindent megpróbáltak, ismerik a cselédsorsot, tudják mit változott ] az élet, amikor együtt dolgoztak a 1 termelőszövetkezetben. Dolgoztak 1 már egyénileg is és saját tapasztala-1 tűk alapján győződtek meg a közös 1 út helyességéről. 1 Ezért határozták el most, hogy 1 újra közös útra lépnek. 1 CSORDÁS MIHÁLY1 VÁLASZ a% Éssahmagyarország december 13*án megjelent „telelősség — felelőtlenség című cikkére mentegetőzni akarok, de felvilágosí­tásképpen itt megemlítem, hogy a 6 cementgyár megrendeléseit is telje­sítenünk kellett, amelyek üzemünk rendeltetéseinél fogva elsőrangú fon­tosságúak. Horizont gépünknél no­vemberben géptörés miatt 36 mű­szak esett ki, ezért itt különösen fel­torlódtak a fontos iparági munkák. Ezek ismeretében nyugodt lelkiisme­rettel állítjuk, hogy a réselőkeret munkáinak elvégzésében minket, nem terhel mulasztás, mint az a cikkből kitűnik. Ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy a le nem szállí­tott öntvények ellenére a munka gyártását 1957 december 12-re be­fejeztük. Bár* a megrendelés szintén e hónapban leszállított Donbass kombájnnal történő Összeszerelésre és bejáratásra nem vonatkozik, azt visszaigazolásunkban ki is kötöt­tük, egyáltalán nem zárkózunk el a bejáratás ési kipróbálás elől, szívesen, ellenvetés nélkül végezzük. Ilyen adottságok és körülmények kö­zött az összeszerelést 1957. év decem­ber 19-re befejezzük. SZERETNÉNK, ha a szénbányá­szati tröszt dolgozói megértenék és méltányolnák igyekezetünket, leg­alábbis a való helyzet igazságai megítélése tekintetében. Még vala­mit, — a jövőben szeretnénk még hatásosabb és főleg gyorsabb segítsé­get nyújtani a bányászok általunk nagyon is elismert nehéz, áldozatos munkájához. TÓTH ZOLTÁN vállalati főmérnök Lócius Pál kopasz fejével há­rom kört írt le meglehetősen gyors egymásutánban s közben a letargi-i kus hangulatból szerencsésen átkörö­zött a büszkeség régióiba. — TUDJA, HOGY UTALOM ÉN A MÁKOT? Arra nincs kifeje-; zés. Még egyszer bennkosztos koromban rontottam el a gyomromat me-\ zes-mákostésztával. Nem is tűrtem azután, hogy mákosat tegyenek elém. \ — Az első feleségem — nyugodjon békében —, aki nagyon csinos \ asszony volt, egyszer próbára akart tenni. Mákostésztát főzött, hogy majd < így meg úgy megeteti velem. Közben valamiért áthívták a szomszédok, J s a kapuban találkoztunk össze. — Ott az étel a sütőben — hagyta meg. j Éhes voltam, siettem befelé. Nyitom a sütőajtót, emelem a fedőt, . hogy mit lehet enni. Hát ott a mákostészta. No megállj, bele az egészet ^ a lyukaskanálba, alá a csapnak, addig mostam a tésztát, míg egy szem < mák sem maradt rajta. Zsíron hagymát pirítottam, aztán neki. j Jön haza az asszony, mosolyog, de azért fél is. j — ízlett a mákostészta? — kérdi. Aztán nekilátna ő is, de hőköl ám . vissza, hogy mit csináltam. ; NAGYOT SZUSSZAN LÓCIUS PÁL, kiveti a mellét, tar fejét fel- { jebb emeli, hogy a kocsmáros elgyönyörködhessen nagyszerű férfi mi- j voltában: * — Többet se főzött mákostésztát az én első feleségem. * Szomorú komikuma van a hősi póznak, hiszen kezében ott szórón- * gat ja a megdarált mákot. * — Ma is lehetséges, hogy teszek valamit. — Kap hirtelen észbe 8 ‘ balszemével — amelyet megkímélt a hályog — kacsint egyet. < Féldecit rendel. Gyér bajusza alját nyalogatva elácsorog egy kicsit, aztán szivarzsebéből előszedi a fokhagymát. A szokott egy helyett három cikket 4 — TULAJDONKÉPP A FOKHAGYMÁT SEM SZERETEM — csám- i csogja szeszes melankóliával -— s elindul hazafelé, viszi hóna alatt a iZo- j rált mákot a második és csúnya feleségének. SOLYMÁR JÓZSEF i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents