Észak-Magyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-12 / 291. szám
4 AKMAGYAKORSZÁG örtök, 1957. december 12. Tsz-fejlesztési gondok a miskolci járásban A mezőgazdaság fejlődése világ- szerte a nagyüzemi gazdálkodás felé halad, minthogy a nagyüzemben a korszerű gépi technika és & fejlett agrotechnikai módszerrel történő termelés magasabb jövedelmet biztosít. A népi demokratikus országok mezőgazdaságában is a nagyüzemi gazdálkodásé a jövő. Amíg a kapitalista országokban a kisárutermelő gazdaságok a nagygazdaságokkal szemben nem versenyképesek, tönkremennek, földjeik a nagybirtokosok és bankok kezére jutnak, addig a népi demokratikus országokban a kisüzemek nem mennek tönkre, hanem a dolgozó parasztok önkéntes szövetkezésével a kisárutermelői formát felcserélik a korszerű, a bővített újratermelést rendszeresen lehetővé tevő szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodásra. Mezőgazdaságunk a párt iránymutatása alapján már a felszabadulás után ezt az utat választotta, amelyen — ha hibáztunk is olykor-olykor — eredményesen haladtunk. A párt — mint az agrártézisekben kifejtette, — továbbra is meg van győződve arról, hogy a mezőgazdaság nagyarányú fejlődése a nagyüzemi földművelésre való fokozatos áttérés alapján valósul meg. Éppen ezért a mezőgazdaság szocialista átszervezését nem lehet öncélúnak tekinteni és elszakítani a mezőgazdasági termelés fejlesztésétől, amint az 1953 előtt általános volt. A termelőszövetkezetek egyoldalú, számszerű fejlesztése súlyos hibákhoz, többek között a mezőgazdasági termelés átmeneti megtorpanásához vezetett. A másik elvi hiba Nagy Imre káros, antimarxista agrárpolitikai •'nézeteiben jelentkezett. |V| int ismeretes, Nagy Imre az egyéni parasztgazdaságok fejlődési lehetőségeit túlbecsülve, háttérbe szorította a termelőszövetkezeti mozgalom, a mezőgazdaság szocialista átalakításának érdekeit. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének és a szocialista átszervezésnek a feladata egymástól elválaszthatatlan, nem lehet egyiket a másiktól elszakítani anélkül, hogy ez súlyos károkhoz ne vezetne. Ezért állapítják meg az MSZMP agrárpolitikai tézisei, hogy a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése nem öncél, hanem eszköze, fő módszere a mező- gazdasági termelőerők állandó fejlesztésének, a dolgozó nép és ezen belül a dolgozó parasztság jóléte állandó emelésének. Ahhoz, hogy dolgozó parasztságunk helyeselje, támogassa és kövesse pártunknak a falu szocialista átalakulására irányuló politikáját, az elért eredmények és jó módszerek megtartása mellett meg kell szüntetni a szövetkezet fejlődését gátló hibákat, a helytelen módszereket, pontosabban: nem szabad megengedni, hogy azok újraéledjenek. Ezzel szemben az szükséges, hogy a párt és a gazdasági vezetők a helyi viszonyoknak megfelelően kialakítsák azokat a módszereket, amelyek érvényesítésével eredményesebben valósítható meg a szövetkezeti gazdálkodás talpraállítása, a szövetkezeti mozgalom továbbfejlesztésének gyakorlati üteme. i Ezév tavaszán a Központi Bizottság kezdeményezésére a miskolci járási pártbizottság a járás területén mezőgazdasági szakemberek bevonásával felülvizsgálta a termelőszövetkezetek helyzetét. A kollektív vizsgálat eredményeként kialakultak azok az új módszerek, amelyek alkalmazásával elkerülhetők a régi hibák, és az eddiginél eredményesebben valósíthatjuk meg a szövetkezet-politikai elveket. E módszerek alapjait elsősorban az MSZMP agrártéziseinek megvitatása adta, amelybe bevontuk mindazokat a vezetőket és szakembereket, akiknek feladatuk a mező- gazdaság szocialista átszervezésének segítése és irányítása. Az agrártézisek megvitatására a miskolci járási pártbizottságon kétnapos tanfolyamot szerveztünk, amelyen részt Vettek a járási párt- és tanácsszerveken kívül a községi tanácsok vezetői, termelőszövetkezeti elnökök, párttitkárok, gazdasági felügyelők, községi alapszervezeti párttitkárok. A közös megbeszélésen elhangzott javaslatok alapján határoztuk meg, hogy miként kell megjavítani a falusi politikát, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének érdekében. Az MSZMP agrártézisei kimondják, hogy csakis akkor érhetők el maradandó eredmények a mezőgazda- sági termelésben, valamint a mezőgazdaság szocialista átalakítása terén, ha minél előbb példamutató belterjes gazdaságokká fejlesztjük tsz-einket. Ez a körülmény határozza meg elsősorban a legfontosabb feladatot amely azt jelenti, hogy az eddigi egyoldalú, számszerű fejlesztés helyett a meglévő termelőszövetkezetekben rendet kell teremteni sző vetkezet-politikai, gazdasági és szer vezeti téren. Különösen nagy figyelmet kell fordítani azokra a szövetke zetekre, ahol megvannak az alapfeltételek (föld, közös épületek, állat- állomány) és mégis nagyarányú volt a kilépés, meggyengítette a sző vetkezetet még akkor is, ha az újjáalakult. 17 alun az ellenforradalom idején elsősorban a szocialista szektor, a termelőszövetkezetek ellen irányult a támadás. így történt ez a miskolci járásban, a kesznyéteni Szabadság Termelőszövetkezetnél, amely már milliomos gazdaság volt. Itt valójában még 1956. november-decemberében sem volt általános tsz- ellenes hangulat, de az ellenséges propaganda alapján végül mégiscsak kialakult egy olyan nézet, hogy »osszuk fel a közös vagyont, élvezzük ezt most egyénileg és majd újra megalakulunk«. Ez a nézet máshol is életrekelt. A falu szocialista átszervezésére irányuló politikát a felszabadulás óta már kétszer rázkódtatta meg a belső ellenség. Először 1953-ban, élén akkor is Nagy Imrével, aki a lenini elvek elferdítésével, a kisárutermelő parasztgazdaságokat tartotta a mező- gazdaság fejlesztésének alapjául. Másodszor most, az októberi ellenforradalom idején, amikor a belső ellenség szövetkezett a külső ellenséggel, és a főtüzet szintén a mezőgazdaság szocialista szektoraira irányította, 1956-ban országos viszonylatban az összes szántóterület 33 százalékát már a szocialista szektor uralta. A gépek 100 százalékban állami, illetve szövetkezeti kezelésben voltak. Az ellenforradalom következtében a termelőszövetkezeteknek csupán 50 százaléka maradt meg. A miskolci járás területén 22 tsz volt, 1956 november—december hónapban azonban a 22 termelőszövetkezet-bői feloszlott 17. öt termelőszövetkezet maradt meg 1441 ka- tasztrális hold földterülettel és 118 családdal. Lényegében ez a 118 parasztcsalád állta ki a próbát és ezek maradtak továbbra is az új paraszti élet bátor úttörői. Ez azt is bizonyítja be, hogy a szövetkezeti gazdálkodásnak mély gyökerei vannak már a miskolci járásban. Az ellenforradalom leverése után a megmaradt szövetkezetek példája nyomán még négy feloszlott termelőszövetkezet alakult újjá 1147 katasztrális hold földdel, 92 családdal, 114 taggal. Az új esztendőt tehát 9 termelőszövetkezettel kezdtük. rT1 ermelőszövetkezeteink jelentős része még messze van attól, hogy valóban szocialista nagyüzemű mintagazdaságoknak tekinthessük. I It sü K Vonatkozik ez főleg az újjáalakult szövetkezetekre, amelyek komoly nehézségekkel küzdenek. Ezeken a helyeken kell elsősorban felhasználni az MSZMP állásfoglalását, hogy megszüntetve a régi hibákat, valóban vonzóvá tegyük a termelőszövetkezeteket az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok számára. A nagyüzemi mezőgazdaság előnyeinek bebizonyításával, példamutatásával és a közvetlen gazdasági érdekeltség megteremtésével lehet és kell a szövetkezetnek megnyerni az egyénileg dolgozó parasztokat. A megyei pártbizottságnak a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztéséről októberben hozott határozatát a miskolci járási pártbizottság is megtárgyalta és ennek alapján tette meg a szükséges intézkedéseket. Abból indultunk ki, hogy a járás területén sem lehet a tsz mozgalom fejlődését az ösztönösségre bízni, — bár ezt a veszélyt már a határozat megjelenése előtt felismertük, és az előző brigádvizsgálatok alapján, majd a mezőgazdasági tézi sek megvitatásakor azt a következtetést vontuk le, hogy tervszerű politikai, szervezeti és gazdasági intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy a lehetőségeket kihasználva, előrevigyük a termelőszövetkezeti mozgalom ügyét. Mindenekelőtt feltérképeztük a járás termelő- szövetkezeteiben a feltételeket, és megvizsgáltuk, hogy melyik termelő- szövetkezetben vannak meg a feltételek a számszerű fejlesztésre. Hogyan kell gazdaságilag, politikailag segíteni, milyen a termelőszövetkezetből kilépettek hangulata, termelő szövetkezetéhez való viszonya é melyik községben van meg a lehető ség új termelőszövetkezet létrehozására. üddig öt községben foglalkoz- tunk a termelőszövetkezeti mozgalom megerősítésével. Ezek: Kesznyéten, Önöd, Kistokaj, Sajóhid- vég, Sajószentpéter. Kesznyétenben többek között az volt a probléma, hogy elsősorban a kilépések okát kellett tisztázni. A kilépettekkel sokat beszélgettünk, többen feladták korábbi nézeteiket és nagy részük visszalépett a termelőszövetkezetbe. Kistokajban a feloszlott termelőszövetkezeti tagokból a napokban alakult újjá 13 családdal egy új csoport. Sajószentpétérén szintén új termelőcsoport alakult, amelynek nagy része középparasztokból tevődik össze s akikről a kívülálló dolgozóknak is az a véleménye, hogy ebből jó csoport lesz, mert olyan emberek vannak benne, akik szeretik a munkát és tudnak is gazdálkodni. Az a tervük, hogy tavasszal szőlőt, gyümölcsöst telepítenek és megnyitnak egy homokbányát is, amely előzetes számítások szerint 100.000 forint jövedelmet biztosít a meginduláshoz. KOVÁCS BARNA a járási pártbizottság ágit. prop. titkára. Dl ADALWT MEGÉRTEM A GYERMEKET, amikor nekiesik játékának és darabokra szedi. A kíváncsiság, a megismerési vágy hajtja, hogy behatolva a játékautó »rejtelmeibe«, megértse, megismerje szerkezetét, hogy értelmileg meghódítva egészen magáévá tegye. Ez a tudásszomj kergette, űzte az értelemre ébredt emberiséget is, hogy szétszedje a világ dolgait, igájába hajtsa a megismert természeti erőket. Amikor a gyermek szétdarabolja a drága pénzen vett játékot, a goromba szülő a kezére ver. A felnőttek sajátos érthetetlenségével, »nagyképűségével« néz le a gyermekre. »Mindent tönkre teszel! Nem szégyelled magad?« — hangzik a refrénszerűen ismétlődő feddés. De az életrevaló gyermek nem szén pen meg, tovább rontja az ismeretleneket, hogy felépítse belőlük a tudás épületét. Ma egy általános iskolából kikerült kamasz többet tud a világ dolgairól, mint egy néhány évszázaddal ezelőtt élt aggastyán. Tudja, hogy a villám nem istennyila, hanem a felhőkiben felhalmozódott elektromosság kisülése. Megtanulta az iskolában, hogy a Föld majdnem gömbalakú, és nem a Nap, hanem a Föld forog a Nap körül, és hogy ez a mi bolygónk nem a világ közepe. Az okosabbjának az anyagmegmaradás elvéről is vannak fogalmai. A minap két harmadikos gimnazista-fiú vitatkozásának voltam fül-tanúja. A materialista az anyagot, az idealista az istent tartotta az élet ősoikának. »Az anyag mindenhatóságához is hit kell, mert öröklétűsége nem egészen bizonyítható« — mondotta a vallásos, elsütvén az anyagelv űség elleni érvek »nagyágyúját«. A vitapartner nem volt ijedős, kapásból válaszolt: »Ember vagyok, kötelességem azt hinni, ami bizonyít- hatóbb...« Lennénk csak 4—500 évvel hátrább, a »szent inkvizíció« sötét korában, elevenen nyúzatnál és égettet- iiél meg, kedves fiatalember, hogy ilyen »szentségtelen« szavakra merészelted nyitni az ajkad. Giordano Bruno nem is tagadta a »Felettünk- lévő« létezését, csak éppen hitt a kopernikusi tanokban, miszerint a Föld nem a világmindenség közepe; hogy forgunk a Nap körül és nem fordítva — és mi véget ért? Elégették. Az agg Galilei is csak úgy szabadulhatott meg a tűzhaláltól, hogy visszavonta tanait. A FRANCIÁK La Barre lovagja nem volt tudós férfiú, nem a dogmákat akarta kiforgatni ezerötszár- éves sarkaiból. Ady így ír róla: . szörnyűség, hogy Voltaire korában milyen fenevadságra volt még képes a klerikalizmus. Róma ma is statáriális rövidséggel bánna el minden ellenségével, ha tehetné. Szemünket kiszúrná, nyelvünket kilépné s ő, a halottégetés tiltója, eretnekek számára ma is meggyújtaná a máglyát. La Barre lovag nem vette le a kalapját egy processzió előtt. Szűz Máriát és az aprószenteket néha nem éppen áh italosán emlegette. Húszéves se volt még, vidám. II A TŰZ Énre*, vigyázniuk! A MISKOLCI TŰZOLTÓK készenlétben vannak. Senki sem mozdul őrhelyéről. Bármelyik pillanatban parancs jöhet, s .indulni kell emberéletek, értékek mentésére, a tűz megfékezésére. Sajnos, az utóbbi időben mind gyakrabban hívják segítségül a tűzoltóságot. Szaporodnak a tűzesetek. Néhány nappal ^ezelőtt alig hogy bevonultak Rudabányács- káról, máris robogtak Ormosbányára. Leégett a bányaraktár. A becslések szerint legalább 35.250 forint kár érte az ormosi bányászokat. December 9-ére virradóra Sátoraljaújhelyből érkezett riasztás. A helybeli tűzoltók ereje kevésnek bizonyult. Kigyulladt a földművesszövetkezet vegyesboltja. Csaknem 300.000 forint kár érte a népgazdaságot. Mindössze 35.000 forint értékű játékot tudtak megmenteni. Ezt is csak félig, mert le kell értékelni, megrongálódott a mentési munkálatok közben. A minap Tiszapalkonyán az egyik lakóhazakra röppent fel a félelmetes »vöröskakas«. Több ember ruhája, fekhelye, élelme pusztult el. A megyei tűzoltóparancsnokságra egyre-másra jönnek a jelentések. Veszélyes mértékben nőnek a kár forintjai. December első kilenc napján Borsod megyében 600.000 forint tűzkár keletkezett. Mi okozza? Az emberi gondatlanság. Nézzük a tűzesetek előzményeit. Tiszapalkonyán a takarítónő hibájából veszett oda annyi érték. A gépkocsivezetők barakjába akart egy kis meleget varázsolni — bár erre engedélyt nem kapott. Megrakta a kályhát, majd szénnel jól teletömte. Bezárta az ajtót és távozott. Kipattant egy szikra. Egy óra múlva már csak füstölgő zsarátnokokat találtak a lakóbarak helyén. Sátoraljaújhelyen a földművesszövetkezet vegyesboltjának vezetőiéi terheli a felelősség. Vasárnap délben távozott a boltból. Hogy hétfőn reggel valami kis meleg legyen, a kályhát jól megrakta. Lett meleg Odaégett háromszázezer forint. Felelőtlenség, gondatlanság! Ezt tükrözik a jegyzőkönyvek. Érdemes összehasonlítanunk 1956 decemberének tűz jelentéseit az ezév decemberivel. 1956 december 1-től 31-ig 25 esetben kellett kivonulniuk a miskolci tűzoltóknak. 156.000 forint volt az anyagi kár. Ebben a hónapban 9 nap alatt négyszeresére, mint mar említettük, 600.000 forintra rúg a tűzkár. Gondolkodásra késztetnek ezek a számok. Egy kis elővigyázatossággal el lehetett volna kerülni a tüzeket. Kiveszétt volna az emberekből a felelősségérzet? Ha így van, sürgősen cselekedni kell. Minden embert rá kell döbbenteni, hogy vigyázatlanságával szárnyat adhat a pusztító tűz- madárnak. tíz- és százezreket dob oda a tűznek. Termelők, figyelem! Közeledik a karácsony! A kiadások fedezésére értékesítsék terményfeleslegeiket helyi telepeinken! A legmagasabb napi áron vásárolunk kukoricát, napraforgót, kenyér- és takarmánygabonát, hüvelyes és aprőmagféleségeket Megyei 1 er meny forgalmi Vállalat Miskolc hetyke katona s darabokra tépték a papok.« De a Föld mégiscsak mozgott. És a bősz klerikalizmus hiába »vert« a gyermeikember kezére, csak bontotta, rombolta tovább a világ megismeréséhez vezető út akadályait. Az emberi ostobaság, vallási türelmetlenség és elfogultság bozótján kellett Keresztülvágnia magát, hogy megismerje önönmagát, megbirkózzék az eléje tornyosuló ismeretlenségekkel. A szputnyik, az első két szovjet mesterséges hold égi diadalútja az eddig elért tudományos eredmények koronája. A szDutnvikokat töbhsza / kilométeres magasságba röpítő rakéták »nekifutásában«, elindításában résztvett az emberiség eddig felhalmozott tudáskincse. Nem máról holnapra lettek, nem egy ember fejéből pattantak ki. Elkészítésükbe »beledolgozott« Kopernikus — aki »letaszította trónusáról a Földet« — éppen úgy, mint az angol Newton, aki közel háromszáz évvel ezelőtt felfedezte a nehézkedési törvényt és mindazok a neves és névtelen hősök, akik tettek valamit a tudományok asztalára. Leonyid Szedov, szovjet tudós, a »szputnyi.kok atyja« betetőzte a nagy elődök munkásságát, szó szerint értendőén az égre írta a világ leghaladóbb tudományának, a szovjet tudománynak a dicsőséget. ÚJSÁGHÍRBŐL értesültünk arról hogy az amerikaiak mesterséges hóid kísérlete kudarcba fulladt, felrobbant a hold kilövő rakétája. Nem kárörömmel vettük tudomásul, inkább sajnálattal. Minden olyan tudományos eredményt, amely az emberi haladást, tudásunk gyarapítását szolgálja, örömmel üdvözlünk. Bizonyára nekik is sikerül majd, de már csak a második »helyezett« illeti meg őket. És ez manapság nemcsak tudományos érdem — világpolitikai jelentőségű esemény is. A békét akaró milliók is ennek vették, olyan eseménynek, amely táplálja a békeszerető emberiség reményeit. Mert hiába a nyugati rágalomhadjárat, a világ meggyőződött arról, hogy a Szovjetuniónak nincsenek agresszív szándékai. Példa rá a második világháború óta eltelt 12 esztendő. Imperializmus gyújtotta háborús tüzek lángoltak fel a világ sarkain. Korea, Vietnam, Egyiptom. Algériában, Marokkóban most is vér folyik. A Szovjetunió határozott fellépése mentette csak meg a maroknyi szír népet, hogy az ellene mesterkedő imperialisták el ne tiporják szabadságát. A szovjet tudomány a világ legfej lődöképesebb tudománya. Lehányta magáról a bilincseket, nincs kitéve a milliárdosok érdekeinek. Egyetlen cél lebeg előtte: a szovjet nép és a világbéke szolgálata. Mert erről van szó, a világ, az emberiség szolgálatáról. A szovjet tudomány olyan eredmények — s ha kell, fegyverek — birtokosává teszi a félvilágrésznyl szocialista tábort, melyek áiljt kiálthatnak a háborús kalandoroknak. A SZOVJET TUDÓSOK munkássága beletartozik a világtudomány folytonosságába. A földi ismeretlenségeket már úgy ahogy leküzdöttük. Most a világmindenség felé fordul figyelmünk, az »ember nem járta tartományt« akarjuk »feltérképezni« az emberi tudás atlaszára. S az első lépést már meg is tettük — a szovjet tudomány tette meg. GULYÁS MIHÁLY -----------oqo----------— A MEDOSZ Borsod-Heves megyei területi bizottsága december 17-én, délelőtt 9 órakor tartja területi küldöttközgyűlését a szakszervezetek székházában, Kossuth utca 11. sz. alatt. Értesítjük vevőinket, hogy miskolci fióktelepünk 1958. január 3, 4, 6 és 7-én leltározást' végez. A december 20-ika után beérkezett rendeléseket csak leltározás után szállítjuk ki. Északmagyarországi Vegyi ar.yagn agy kereskedelmi V.
