Észak-Magyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-12 / 291. szám

2 CS ZAKM AGYAR ORS ZAG Csütörtök, 1957. december 12. Az Egyesült Államok az ENSZ szerveit arra használja fel, hogy beavatkozzék Magyarország belügyeibe A mandátumbizottság beszámolója az ENSZ-közgyűlés előtt Newyork (TASZSZ) Az ENSZ közgyűlésének mandá­tum bizottsága beszámolót terjesztett e teljes ülés elé. Ez a beszámoló töb­bek között rosszindulatú megjegyzést tartalmaz, amely szerint a mandá­tumbizottság úgy döntött, hogy a ma­gyar. küldöttség meghatalmazására vonatkozólag »nem hoz semmilyen határozatot-«. A beszámoló további része érvényesíti az összes többi kül­döttségeknek, köztük a csangkajse- kisták küldöttségének a meghatalma­zását is. Sik Endre, Magyarország megbí­zottja tiltakozott a magyar küldött­ségre vonatkozó rosszindulatú meg­jegyzés miatt, amelyet a mandátum­bizottság az Egyesült Államok kül­döttségének követelésére vett bele a beszámolóba. E rosszindulatú „ meg­jegyzés elfogadása — mondotta a magyar megbízott — azt mutatja, :hogy az Egyesült Államok az ENSZ szerveit arra használja fel, hogy beavatkozzék Magyarország bel­ügyeibe. ' Wadsworth az Egyesült Államok inegbizottja megismételte azokat a rágalmakat,, amelyeket az amerikai küldöttség szórt a népi Magyaror- ezájgra az úgynevezett magyar kér­dés' vitája idején.- Ezután Szóbóljév szovjet megbízott Szólalt fel. A Szovjetunió küldöttsége *— jelentette ki, — a beszámoló jó­váhagyására szavazott a mandátum­bizottságban, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a szovjet küldöttség megváltoztatta volna álláspontját Kína ENSZ-képviseletének kérdésé­ben. A Szovjetunió küldöttsége ismét felhívja a közgyűlés tagjainak figyelmét: nem tekintheti nor­málisnak azt a helyzetet, hogy Kína helyét az ENSZ-ben olyan személyek foglalják el, akik sa­ját magukon kívül senki sem képviselnek. Csupán azok a politikai csoportok hagyhatják figyelmen kívül a reális valóságot és hunyhatnak szemet a Kínai Népköztársaság létezése felett, amelyek 30—40 évvel ezelőtt nem akarták elismerni a államot — mondotta Szoboljev. — A történelem azonban kegyetlenül kigunyolta ezeket a rövidlátókat. Hasonló sors vár a rövidlátó politi­kusok mostani nemzedékére is. Ma már senki előtt sem kétséges, hogy a Kínai Népköztársaság részvéte­le nélkül nem lehet megoldani a jelenlegi nemzetközi viszony fon­tosabb kérdéseit Ázsiában és az egész világban. A szovjet megbízott ezután felhív­ta a közgyűlés figyelmét arra, hogy a Magyar Népköztársaság küldöttsé­gének törvényes kormányától kapott meghatalmazása érvényességét két­ségbevonni törekvő határozatot az Egyesült Államok sugalmazására hozták. (MTI) A NATO párizsi ülésére kudarc vár Newyork (TASZSZ) A New York Post szerint a NATO párizsi tanácsülésére kudarc vár, mert a nyugati államférfiak, külö­nösen Dulles amerikai külügymi­niszter, nem hajlandók észszerűen megközelíteni a nemzetközi problé­mákat és elismerni a Szovjetunióval való tárgyalások szükségességét. A lap szerint: »Európát nem annyira az foglalkoztatja, hogy Párizsban készülnek-e új fegyverfajtákat be­jelenteni, hanem az, hogy készü- lünk-e újszerűén megítélni a problé­mákat.« »A párizsi értekezlet azzal fenyeget — folytatja a New York Post —, hogy feltárul az óriási sza­------------ ■ ooo k adék az emberiség várakozása és Dulles politikája között. Az emberi­ség zöme azt várja, hogy a Kelet és a Nyugat közötti viszonyban vége iesz a zsákutcának. A NATO tanács­ülése nyilvánvalóan a katonai zsák­utcát hivatott hangsúlyozni, ez pedig komolyan nyugtalanítja Európát,, az atomkorszak 12. évében« Az Egyesült Államok »még min­dig elveszti a döntő ideológiai csatá­kat, mivel minden figyelmét a kato­nai eszközökre összpontosítja. Ez az állapot megmarad mindaddig, amíg Dulles nem ismeri be, hogy a tár­gyalások nem egyértelműek a fegy­verletétellel ...« Kanadából Becsen át 200 disszidens tér vissza Magyarországra Becs (MTI) Kétszáz magyar disszidens egy Montreal közelében lévő táborban éhségsztrájkkal kényszerítette ki hazatelepítését. Az osztrák hatósá­gok átutazási vízumot adtak ki a Kanadából Bécsen át hazautazó kétszáz magyar disszidens részére. A kétszáz hazatérő előreláthatólag december utolsó hetében érkezik meg Magyarországra. Kanadából to­vábbi magyar disszidensek haza­térési szándékáról és átutazási ví­zum iránti kérelméről is értesítették az osztrák hatóságokat.-ooo­Befejezte éves tervét a miskolci Pamutfonó Vállalat A miskolci Pamutfonó Vállalat lelkes kollektívája december 4-én táviratban jelentette felettes szervé­nek, a Könnyűipari Minisztérium­nak: éves tervét december 4-ére vir- . radóra befejezte. Agyár kollektívája fiatal szovjet most vállalást tett 40.000 kilogramm fonal terven felüli legyártására. A szocialista munkaverseny, eredmé­nyeként december 7-én újabb győ­zelemről adtak számot: vállalásukat becsülettel teljesítették. Az év hátra­lévő napjaiban újabb termelési sike­rekért dolgoznak. A „FAKARUSZNAK” NEVEZETT BANYASZ-SZALLITOBUSZ „nyeli” a kilométereket. Fák és telefonpóznák suhannak tova. Az imént még a berentci bányaüzem eléggé rossz földútján rázódtunk — most pe­dig már a Miskolc felé vivő műúton „nyargal” velünk. Hamarosan ma­gunk mögött hagyjuk az erőmű füstölgő kéményeit, s feltűnik Sajó- szentpéter. A buszban 32 kérgeskezű, szénporos arcú bányász ül. Vagy tizen a kocsi hátsó felében kártyáznak, a többiek beszélgetnek. Zsalutka Ká­roly bácsi viszi a szót. Sorba kérdezi a többieket, hogyan ment a. munka, mennyit termeltek, volt-e elegendő „üres”. A jól dolgozókat megdicséri, a gyengén termelőket korholja. Szóba elegyedek vele. Szívesen veszi a kö­zeledésemet, s hamarosan tudtomra adja, ő a buszbizalmi, s azért ül köz­vetlen az ajtóba, hogyha valamelyik bányász ittasan akarna felszállni, nem engedi. ' — Mert ittas emberre nincsen szükség a bányában — magyarázza. Élete felől, bányászmunkájáról érdeklődünk. — Nyolc éve, hogy a berentei bányaüzemben dolgozom. Azelőtt urasági cseléd voltam. Annyit dolgoztam, hogy majd beleszakadtam, mé­gis koldus voltam. De mióta bányász vagyok, mindenem van. A télen olyan két nyulat vágok (hízott sertések), hogy már azon fő a fejem, hon­nan vegyek zsírosbödönt — mondja nevetve. A HATUNK MÖGÖTT KUTOR KAROLY ELVTÁRS és cimborája beszélget. Azt fejtegetik, hol kötött volna ki az ország, ha tavaly októ­berben az ellenforradalmárok győznek. — Azóta niár biztos, hogy gyalog járnánk a bányába, mint a felszabadulás előtt. Nehézséget adtak volna azok nekünk, nem buszt — erősítgeti Kutor elvtárs. Többen rábólintanak. r— A párnapos uralmuk alatt ugyancsak kimutatták a „forradalmi” urak a foguk fehérjét — jegyzi meg Kutor elvtárs szomszédja. — Adtak volna azok nekünk szocializmust, munkáshatalmai — szól bele a beszélgetésbe Zsalutka bácsi. KÖZBEN SAJOSENYÉRE ÉRÜNK. A busz fékez, majd megáll. Ma­rika bányászlámpája után nyúl, s a többiek csipkelődése közepette az ajtó felé igyekszik. .— Mari, még messze van Vámos, — megint a fiuk­hoz mész? — hangzik innét is, onnét is. Marika elpirul, mentegetőzik. Nem is a fiukhoz, a nagynénimhez megyek. A kocsi újra elindul. Hamarosan Boldva főutcáján robogunk. Egy­más után maradnak el a házak. A buszon még mindig Marikáról beszél­nek. Lukács Margit, az autón maradt egyetlen nő, védelmébe veszi. — Nem is udvarol neki senki, csak maguk találták ki — korholja a bányászokat. — Csak pártoljátok egymást — szólal meg valaki a sarokban. Hogy elvágjam a vitát, Lukács Margithoz fordulok. Kérdezősködöm. — 1950 óta dolgozom a bányában. Azelőtt el sem. tudtam volna képzelni, hogy föld alatt végezzem munkámat. De nem bántam meg. Jól keresek. Máshol seholsem kapnék ennyit. A pénz nagyon kell, mert én tartom el édesanyámat. — Még hogy jól keresel, — kapcsolódik a beszélgetésbe Béres Árpád elvtárs. — Nagyon is jól keresel. (Az igaz, hogy Béres elvtárs sem keres rosszul, de hát, mintahogy ő mondja, Margitka mégiscsak egy lány.) Béres elvtárs szavait hárman is kontrázzák. — Még hogy leány! Ugyanúgy helytáll a bányában, a rábízott munkát ugyanúgy elvégzi, mintha férfi lenne — veszik védelembe. S igazuk van. A bányászbusz közben Sajóvámosra érkezik. — Végállomás! — kiáltja az egyik nyurga bányász. A kártyázok, mint amilyen gyorsan nekikezdtek a partihoz, ugyanolyan gyorsan abba is hagyják. Zsalutka bácsi ajtót nyit, s miközben leszállnak, az egyik elvtárs szomorúan megjegyzi: — MI MÉG GYALOGOLHATUNK EGY PÁR KILOMÉTERT. Pál- falvára ugyanis nem visz fel bennünket a busz, azt mondják az illetéke­sek, rossz az út. De bezzeg míg a gépkocsivezető Pálfalára udvarolt?! Abból nekünk is hasznunk volt... Illetékesek felfigyelhetnének erre! (fodor)-.....-....oOo----------­Széles körű népi ellenőrzés a lakások elosztásánál AZÉRT UTAZTUNK CSEHSZLO­VÁKIÁBA a miskolci tanács igazga­tási osztályának vezetőjével, hogy .tanulmányozzuk a kassai, városi ta-. iíács k*káshi){atglának munkáját.- Az ottani elvtársik elbeszélték, igen jó módszert vezettek be, amelynek se­gítségével az .épülő, illetve üresedő lakásokat a lehető legigazságosab­ban oszthatják el. Utólag bevallom, fiúkor a megbízatást megkaptam, arra gondoltam, nem sok értelme le­het egy ilyenfajta „tapasztalatcseré­nek”, mert egyrészt a kassai lakás- helyzet nem hasonlítható a miskolci­hoz. Aztán semmiféle „csodaszerrel” nem tudjuk pótolni azokat a hiányzó lakásokat, amelyekre szükség lenne, hogy a még rossz körülmények kö­zött lakó miskolci dolgozókat jobb lakással lássuk el. Ehhez — mind­nyájan tudjuk — még egy jó néhány esztendei kemény munka szükséges. Ilyen csodaszert nem találtam Csehszlovákiában sem, utunk még­sem volt hiábavaló. Hasznos tapasz­talatokat szereztünk kassai bará­tainktól. Kassa és Miskolc lakásgondjai va­lóban nem azonosak, hiszen Kassa nem rendelkezik ilyen hatalmas iparral, üzemekkel és bányákkal — mint Miskolc —, amelyek évről-évre ezreket vonzanak városunkba. Ne­hézségek azonban ott is vannak. A város vezetői elmondották, hogy még igen sok kassai dolgozó lakik súlyos lakáskörülmények között. Sokan van­nak olyanok is, akiknek egyáltalán nincs, lakásuk és nehéz pénzeket fi­zetnek egy-egy albérleti szobáért. Ott is „harc” folyik egy-egy lakásért, nem könnyű tehát az ottani elvtár­sak munkája sem. Éppen ezért fel­tűnő az a rend, amely a kassai la­káshivatal munkáját jellemzi, és az a nyugalom és fegyelem, amely úgy a tanács dolgozói, mint a lakásigény­lők részéről egyformán tapasztalható. Meggyőződésem, ez azért van így, mert az ott dolgozók mindenkor el­lenőrizhetik, hogy az új lakásokat valóban a legjobban rászorulók kap­ják-e meg. MILYEN A MÓDSZERE A LA- KÁSHIVATAL MUNKÁJÁNAK? A lakásigényeket az elmondott és iga­zolt sérelmek alapján elbírálják — pontozzák. Ez egyébként mindössze percekig tartó, egyszerű technikai munka. Pontos normákat dolgoztak ki, amely meghatározza, hány pon­tot kap az az igénylő, akinek például nincs fürdőszobája, vagy gáz a laká­sában. Előírt számú pont jár azért, ha nincs bent a WC, vagy ha nincs konyha, vizes, esetleg sötét a lakás. E normák szerint pontozzák az igény­lő lakásának nagyságát is, termesze­Felhívás! Miskolc város tanácsának végrehajtóbizottsága felhívja valamennyi ingatlan tulajdonos, házfelügyelő, gondnok és a bérlemények falonkíviili szerelvényeinek karbantartásáért felelős bérlő figyelmét arra, hogy a tulajdonukban lévő in­gatlanok, bérlemények valamennyi vízfogyasztó berendezé­sét (kifolyócsapok, W. C. tartályok, fürdőkádak, zuhanyok, stb.) haladéktalanul vizsgálják felül, az esetleges tömítetlen- ségeket vagy más felesleges vízfolyást okozó hibákat 8 na­pon belül szüntessék meg és a vízfogyasztóberendezéseket mindenkor tartsák kifogástalan állapotban. Minden felesleges ívóvíz elfolyás növeli az energia költ­ségeket és nehezíti az egyre növekvő vízszükséglet kielégí­tését. Ezért 1957 december 20-tól valamennyi vízfogyasztó berendezést a Miskolci Vízművek és Fürdők szakközegei el­lenőrizni fognak és a mulasztókkal szemben a Tanácsrende­let VI. fejezet 35. §. (1) bekezdése alapján a szabálysértési el­járást megindítják. Városi Tanács végrehajtóbizottsága Néhány tapasztalat a kassai tanács munkájáról tesen figyeiembevéve a családtagok számát, foglalkozását és a családban esetleg előforduló beteget is. (Külö­nös gondot fordítanak a tbc-sek la­kásigényeire.) . Pont jár a lakáskérő­nek a jó munkájáért kapott kitüntet léseiért is, ezeket a potitokat össze­adják, s az így nyert számok alap­ján sorolják be az igénylőket a meg­felelő helyre, amit az igénylővel azonnal közölnek is. Számtalanszor előfordul aztán, hogy ezetk a pontszámok, s vele együtt a besorolások módosulnak, ha például a család új taggal szaporo­dik, vagy valaki megbetegszik közü­lük. De akkor is, ha vizes lakásban magasabbra húzódik a nedvesség. Mindez befolyásolja a besorolást. Munkájukat könnyíti, hogy félévre előre tudják, hány lakás épül a vá­rosban. így aztán minden félévben kiválasztják a legjogosultabbakat (akik a legtöbb ponttal rendelkez­nek), ezek kapják a következő félév­ben elkészülő lakásokat, ezek névso­rát, címét kifüggesztik a tanács fo­lyosójára. A névsort minden kassai polgár megtekintheti, s ha hibát lát felszólalhat. Ha kifogásait igazolja, akkor természetesen meghallgatásra talál. Engem ez a nyíltság fo­gott meg a legjobban, mert ez lehe­tőséget ad a legszélesebb népi ellen­őrzésre, megakadályoz mindenféle visszaélést a lakáselosztásban. A la­kásügyekkel foglalkozó elvtársak pe­dig, igazuk tudatában, nyugodtan visszautasítanak mindenféle gyanú­sítást. Azt mondhatná valaki, hogy rend ide vagy oda, mindez még nem vi­gasztalja meg azokat a családokat, akikre csak 3—4 év múlva kerül a sor. Ez igaz, de az is biztos, hogy megnyugtató érzés minden polgár számára, ha tudja (és módja van er­ről meggyőződni), hogy előtte csak a nálánál jobban rászoruló kap lakást. KASSÁN AZ ÜZEMEK. INTÉZ­MÉNYEK építtetnek lakásokat, ter­mészetesen a saját dolgozóik részére, de ezeket is a tanács ossza szét a már leírt elbírálás alapján. Megtud­tuk azt is. hogy a lakások 20 százalé­kát átadják a város részére, ezeket a tanács a rendelet értelmében — a besorolástól függetlenül — orvosok­nak, tudósoknak, művészeknek és ma ffasképzettségű műszaki értelmisé­gi dolgozóknak osztja szét. Ez a ren­delkezés is bizonyítja: a Csehszlovák Köztársaság megbecsüli az értel­miségi dolgozókat, hiszen egy három gyerekes tudós, akinek tegyük fel van egy kétszobás lakása, az .általá­nos normáit szerint még hosszú éve­kig nem juthatna egy nyugodt mun­kához szükséges nagyobb lakáshoz. Emellett van egy másik rendelet, amely előírja, hogy mindazok, akik személyenként 12 négyzetméternél nagyobb lakóterülettel rendelkeznek, havonta négyzetméterenként 1—2 ko­rona adót fizetnek. A csehszlovák elv-társak elniondták, hogy nem rit- 'ka az olyan ember, aki havonta többszáz koronát fizet így az állam­nak. Ezért a pénzt a tanács a lakások karbantartására fordítja. Helyes ez azért is, mert így csak az törekszik nagyobb lakásra, akinek igazán szük­sége van erre. (Albérlőt például nem kifizető ilyen lakásokban tartani.) Végezetül hadd mondjam el: az ottani elvtársak igen csodálkoztak, amikor mi elmondtuk, hogy nálunk a kis házak tulajdonosai rendelkez­nek a lakások felett akkor is, ha ők maguk közben elfoglalnak egy álla­mi házban lévő lakást, sőt ha két ilyen kis házuk van, mind a két la­kást kiadhatják (azaz eladhatják). A csehszlovák kormány is tör­vénnyel erősíti a kistulajdonosok jo­gait. Joga van minden családi ház tulajdonosának beköltözni a saját házába, ha az megüresedik, de akkor a régi lakását át kell adnia a ta­nácsnak. Sőt fel is mondhat a lakó­nak, ha megfelelő lakást biztosít a számára, de magán kívül csak a házas fia vagy lánya számára adhat­ja át a házában lévő lakást. (Még szülő részére sem.) Magam is úgy gon­dolom, hogy ennél több „jog” már csak a lakásspekulációt segíti (mint ahogy ezt nálunk számtalan példa is bizonyítja). Ezért remélhetjük, hogy kormányunk hamarosan módosítja ezt az egyébként jószándékú rende­letet. ELMONDHATJUK, hogy látoga­tásunk alkalmával sok hasznos tapasztalatot szereztünk. Persze csak annyi az igazi haszon, amennyit megvalósítunk a jó tapasztalatokból. Már az elején elmondottam, hogy Kassán mások a problémák és ezért hiába is követelnénk a miskolci ta­nácstól, hogy most pontról-pontra utánozza a kassai lakáshivatal mun­káját. Valósítsák meg azt, ami jó és megvalósítható a mi viszonyaink kö­zött is. Ügy gondolom, a legfontosabb lenne a népi ellenőrzés megteremté­se a lakásügyi szervek munkája fe­lett, hogy ha már nem is tudunk egyszerre minden miskolci polgárt lakással kielégíteni, legalább láthas­sák, hogy elsősorban a legjobban rá­szorulók kapnak lakást. IM-xrarai* Klára Bírósági hírek — László István 23 éves miskolci lakos ittasan vezetett tehergépko­csit és nekiment egy lovaskocsinak. A Miskolc városi bíróság 4 havi bör­tönre ítélte. — Róth Gizella 20 éves, a sátoral­jaújhelyi dohánygyár dolgozója egy munkatársa öltözőjéből 50 forintot ellopott. A sátoraljaújhelyi bíróság 8 hónapi javító-nevelő munkára köte­lezte. — Szalai Mihály 31 éves fuvaros és Húsz János 36 éves erdőbényei lakosok az állami erdőből 1000 fo­rint értékű tölgyfát kivágtak és el­loptak. A szerencsi járásbíróság a fatolvajokat 4—4 havi börtönre Ítélte* *•— Farkas Lászlóné 34 éves bodrog- kereszturi lakos az állami gazdaság lucernájából 4 mázsát ellopott. A sze­rencsi járásbíróság Farkasnét 1000 forint büntetés megfizetésére köte­lezte; — .Tányér Sándomé ongai lakos a földművesszövetkezet italboltjának volt vezetője a rumot hígítva áru­sította, 40 fokos rum helyett az ellen­őrzés alkalmával is 37 fokos rumot adott. A szikszói járásbíróság a csa­ló boltvezetőnőt 3 hónapi felfüggesz­tett börtönre és 500 forint pénzbün­tetésre ítélte. A BORSODMEGYEI VAS- ÉS MŰSZAKI NAGYKERESKE­DELMI VÁLLALAT mindkét osztályán december 31-től január 15-ig leltározás miatt az árukiadás szünetel. Felhívjuk tisztelt vevőink fi­gyelmét, hogy megrendeléseiket december 15-ig juttassák el hozzánk, mert csak ez esetben tudjuk leltározás előtt a meg­rendeléseket kiszállítani.-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents