Észak-Magyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-10 / 289. szám

Kedd, 1957. december 10. ÉSZAKMAGYARORSZAG 5 TERMELŐSZÖVETKEZETI HÍRADÓ MEGYÉNK TERMELŐSZÖVET­KEZETEIBEN ezekben a napokban tölpbhelyütt évvégi zárszámadást tar­tanak. Most dől el, ezeken a közgyű­léseken, hogy a csoporttagok hogyan dolgoztak, milyen eredményekkel zárják a gazdasági évet, s milyen jö­vedelmet szereztek? Azokon a helye­ken, ahol már megtörtént az évvégi közgyűlés, a befutott jelentések sze­rint a gazdasági nehézségek ellenére is — amelyeket az ellenforradalom okozott — kimagasló termelési ered­ményekről számolnak be. PATAKY DEZSŐ: EGYSZERŰ VALLOMÁS Földtelen vagyok, a tenger mélyén telkem, Vetésemre isten áldását nem kérem! S mióta szerelem aranyozza lelkem, Álmom is, vágyam is végtelennel mérem. S meg nem nyugszom addig, míg őt el nem érem. Ki vadóc szívembe nemes ágat oltott. El nem rejt előlem, kedves, semmi távol. Köntösöm egyszerű, büszke dacból készül, Szívemben kitartás dacos tüze lángol S álmaimnak vára akaratra épül. Lelkem csak a bánat aranyától szépül, Múltamat kidobtam jövőmnek ablakán. A MÚLT ÉVI, S fiZ IDEI ZÁR­SZÁMADÁSOKON kimutatott jöve­delmek alapján határozott fejlődés mutatkozik az abaújszántói járás termelőszövetkezeteiben is. Amíg az elmúlt gazdasági évben az egy mun­HifeUécUc is a UH töcpe­VJ VJ VJ 'fj '// '7 S ürgő-forgó, izga­tott, apró ember­kékkel volt népes a vasgyári Művelődés Házának környéke va­sárnap délelőtt. Nem a látandó előadás érdek­feszítő izgalma, hanem a szereplés, az első fel­lépés boldogsága csil­logtatta meg a gyer­mekszemeket a hideg­től csípett arcok piros mezejében. Az izgatott emberkék ugyanis nem a főbejáraton, hanem a művészeik kapuján tértek be a Művelődés Házába, mint az a szín­pad »hőseihez-« illik. Vizsgára készülődtek a miskolci szakszerve­zeti balettiskola kis nö­vendékei, bogy a »Hó­fehérke és a hét tör­pe* előadásában bemu­tassák a hatalmas né­zőteret. színültig meg­töltő közönségnek tu­dásukat, a balett-mű­vészet elsajátításában elért előmenetelüket. Vizsga, december ele­jén? —7 kérdezhetnék. Igen, egy kicsit meg­késett ez a vizsga. Ugyanis az elmúlt ta­nítási időszak végén hiába készültek fel a vizsgaelőadásra. Nem tarthatták meg, mert az akkor kezdődött pa- ralízás-járvámy miatt az előadást el kellett ha­lasztani. Ezit az elha­lasztott vizsgaelőadást akarta pótolni a most bemutatott »Hófehér­ke-«. Felgördült a függöny, megszólalt a zongora, és megelevenedett a mese: a kis táncosok bámulatraméltó ottho­nossággal mozogtak a színpadon, művészi táncjátékkal jelenítet­ték meg az ismert me­sejáték egyes mozzana­tait. Szinte nem is érezte a néző, hogy kisgyermekek délelőtti vizsgaelőadását lát j a, mert a szereplők több­ségükben olyan magas fokát nyújtották a tánc­művészeinek, hogy az előadás gyakorlott mű­vészek produktumának érzetét keltette. Vizsga volt ez a ja­vából! Vizsga, amelyen számot adtak a növen­dékek balett-tudásuk­ról, fegyelmezettségük­ről, művészi képessé­gük első megnyilvánu­lásairól, de számot ad­tak oktatóik, mestereik felkészültségéről, pe­dagógiai képességeiről, ügyszeretetéről is. Si­keres vizsga volt mind a növendékek, mind ta­nítóik részére. Nehéz feladat a nagy- létszámú szereplőgár­dából kiválogatni a legjobbakat, de feltét­len meg kell emlékez­HMI3IEIR IA WÄ<Oi/Ä\INhY©INI Lengyel film A KEREKEK VAD ROBAJJAL CSATTOGTAK A VÁLTÓKON, fe­kete éjszakában robogott Poznan felé a vonat. Egy őrház fényei mész- sziről vibráltak, rohant a vonat elé. S pár perc múlva a fékek felcsikor­gó, síró vas-szorításában megállt az expressz. A sínek között egy emberi test, Vladek Orzechoivski hullája feküdt. A szemafór alsó lámpája nem égett. Ha tovább robog a szerelvény, kisiklott volna a váltókon. „Kétség­kívül szabotázs!” — mondta a fűtő­ház igazgatója. „Ki tehette volna más, mint Orzehowski?! Bosszút akart állni a vasúton, amiért nyug­díjazták, s elütötte a vonat. Ámbár gondolkozott — meglehet. hogy valaki más lökte őt a vonat alá”. A nyotnozás, a munkatársak, szem­tanúk visszaemlékezése s az őszinte vallomások mindenre fényt derítet­tek. A jelző lámpája a pályaőr ha­nyagsága miatt nem égett. A meg­bántott, szomorúságtól megszállott Orzechoivski arra tévedt valahogyan, észrevette a kialudt lámpát. Feléb­redt benne az embereket féltő, kö­telességtudó vasutas lelkiismeret. Próbálta volna meggyújtani a lám­pát, de nem sikerült. S akkor, hogy a száguldó expresszi visszatartsa cl halálos katasztrófától, megfáradt, öreg testét dobta a kerekek alá. Or­zechoivski különös ember. Mindenki félreismerte, s csak halála döbben­tette rá társait, hogy ő is érző em­ber volt, akinek önérzetét a fűtőház igazgatója semmibevette, s a szép, nyugodt’beszéd helyett embertelenül bánt el vele, egykori mesterével, megfosztotta szeretett mozdonyától. Attól az acélszörny-masinától, ame­lyet negyven esztendeig vezetett. Fe­hér kesztyűben ellenőrizte, tiszta-e a mozdonya? Csillogott is mozdonyán minden pici csavarfej, indítókar. Fű­tői féltek tőle, mert hibát talált munkájukban. Ügy tanította őket, ahogy őt is tanították negyven évvel ezelőtt. Ügy állott a robogó gőzbatá- ron, mint Nelson admirális állhatott a parancsnoki hídon: némán, fej- és kézmozdulatokkal utasított mindig. Záporát, segédmozdonyvezetőjét va­sárnap mosolyogva üdvözölte a park­ban, barátságosan kezet rázott vele, és másnap a mozdonyon felindultsá- gában arcul ütötte, amikor visszafe­leselt neki. Ügy nézett ki, mint a legtöbb em­ber, köpcös, kopasz, rövidrenyírt bajuszkával. Idős ember volt, beteg, ischiász gyötörte, ezért vitette a tás­káját fűtőivel, s ezért emeltette volna fel Záporával a mozdony padlózatá­ra hullott sapkáját is. De nem merte elárulni betegségét senkinek, nehogy elvegyék tőle a mozdonyát. A főnöke rossz szemmel nézte, el­lenséget gyanított benne. Hogyne, mikor Orzechoivski mit sem törődött a széntakarékossági mozgalommal, a munkaverseny ellen is izgatott, s ami­kor a munkafelajánlásokra került a sor, — „én nem ajánlok fel semmit!” — kiáltotta és kirohant a teremből. FÉLREISMERTÉK, NEM TUDTAK KÖZEL FÉRKŐZNI HOZZA, meg­érteni lelkivilágát. Kazimierz Opa- linski felejthetetlen, őszintén hite­les alakítást nyújtott Orzechowski szerepében. S a rendezés is művészi, az emberből fényre ássa a durvaság mögé rejtőzött becsületességet, s a szocialista humánumnak állít egysze­rű, mégis emlékeztető szimbólumot. Méltán tüntették ki az idén Karlovy Varyban „Ember a vágányon”-t a rendezés díjával. Értesítjük kedves olvasóinkat és hirdetőinket, hogy KIADÓHIVATALUNK Széchenyi utca 23. szám alól a Széchenyi u. 15-17 sz, alá (volt IBUSZ-helyiség) költözött! eszakmasvarorszAg kiadóhivatala KOD.ÁLY ZOLTÁN SZÜLETÉSÉ­NEK 75. ÉVFORDULÓJÁT ünnepel­jük december 16-án. Az egész ország, Budapest és a vi­dék zenei társadalma és zenét sze­rető közönsége osztatlan szeretettel veszi körül az ősz Mestert. Zenekarok, kórusok, hangszeres művészek és énekesek ünnepi hang­versenyek keretében szólaltatják meg műveit, hálájuk, tiszteletük, sze- retetük jeléül. Évek óta minden decemberben is­métlődő országos jelenség ez, de az idei talán még jelentősebb, bensősé­gesebb, ünnepibb: a Mester 75 éves! Mit is jelent nekünk Kodály Zol­tán ? ! Ma még tulajdonképpen fel sem mérhető. Nincs még megfelelő távlatunk életműve felméréséhez, annál inkább, mert ma is szüntelenül alkot, tevé­kenysége korántsem tekinthető le­zártnak. Talán akkor lehetne igazán képünk róla, ha egy különleges eljárás foly­tán mindazt, amit személye, művé­szete, pedagógiai munkássága jelen­tett, s jelent (beleértve tanítványai határozott irányú — az ö szellemé­ből fakadó — tevékenységét) csak néhány pillanatra is semlegesíthet­nek, kivonhatnánk életünkből. Mi maradna ... ? ! ELNÉMULNA A NÉPDAL ISKO­LÁINKBAN. Megszűnnének zenei óvodáink, zenei általános iskoláink, s hogy ez mit jelent, csak az tudja, aki legalább egyszer látott már ilyet be­lülről, munkája közben. Nem dereng­ne fel többé a magyar táj, magyar lélek a '.enéjében, a »Psalmus«, »Páva«, »Galántai táncok«, vagy a Székelyfonó« megrendítő melódiái­Kodály zoltán ban. De másképp lennénk magyarok mi is, mert önmagunkra eszmélé- sünkben kitörölhetetlenül otthagyta nyomát; mindenkiben, aki csak egy­szer is hatása alá került zenéje »él­tető fludiumának«. Másként látnok az életet, mert átformálódtunk általa. Hol keressük titkát, mibein rejlik ereje? Mi a kulcsa egyéniségének? Mindenekelőtt mélységes, népének mérhetetlen szeretetéből fakadó ma­gyarsága Ez viszi elhagyott — minden köz­lekedési centrumtól távoleső — fal­vakba, ez teszi fáradhatatlanná a népdalok gyűjtése és rendszerezése közben. Ez állítja izzó viták gyújtó­pontjába, ez emelteti fel szavát a magyar nyelv romlása ellen, ez él­teti zenéjét, egész életművét, művé­szi és emberi magatartását mind a mai napig. Bartók Béla mondotta róla: »Ha azt kérdezik tőlem,' mely művekben ölt testet legtökéletesebben a ma­gyar szellem, azt kell rá felelnem, hogy Kodály műveiben. Ezek a mű­vek hitvallomás a magyar lélek mel­lett. Külső magyarázata ennek az, hogy Kodály zeneszerzői tevékeny­sége kizárólag a magyar népzene ta­lajában gyökerezik. Belső oka pedig Kodály rendíthetetlen hit” és bizal­ma népének építő erejében és jö­vőjében.« Ez azonban nem jelenti Kodály Zoltán megrekedését valamiféle so­vinizmusban. ö maga tanítja, hogy a magyar gyermek énekelje, ismerje meg miás népek, dalait is. A rokon és szomszéd népek dalainak ismere­te elmélyíti saját magunk megisme­rését. Közölhetnénk életrajzi adatait. Megtalálják az életéről szóló gazdag irodalomban, vagy bármelyik újabb keletű lexikonban. De vajon nem ö írta-e az életraj­zokról (az életrajzokból merített ze­nei »műveltség« idején)?*,: sohasem érdekeltek a művészek életrajzai, ha olvastam is, többnyire csalódtam, mert semmi olyat nem tudtam meg belőlük, ami közelebb vitt volna műveik megértéséhez. Művet meg­érteni lehet anélkül, hogy ismernék szerzőiét, de embert művei nélkül nem. mert beléjük tette le énje job­bik részét« KODÁLY GÉNIUSZÁNAK MEG­ÉRTÉSÉHEZ sem életének ismerete, életrajzi adatainak maradéktalansd- ga visz közelebb, hanem — amely­ben legközvetlenebbül nyilatkozott meg: — a zenéje. Az alkotó géniusz izzó, lobogó sze- vétnek (ez időtlenségének záloga), amely fénykörébe von, átformál, új- játeremt mindent, ami a közelébe kerül. A zenéjével való közvetlen érint­kezést nem pótolhatja semmilyen természetű leírás, ismertetés. Maradjunk tehát a zenénél, s ez alkalommal mellőzzük az életrajzi vázlatot. Amikor azonban Kodály Zoltán zenéjéről akarunk beszéli: .1, egy meg­oldhatatlan nehézség tomyosodlk elénk, ez pedig magának a zenének természete. A zene olyan sajátos megnyilat­kozása az emberi léleknek, amely a szó-, és fogalomkultúrától idegen, (szavakba nem foglalható érzéseket közöl szavakba nem foglalható mó­don); a zene lényege túl van a szó határán. »Van az emberi érzés- és gondo­latvilágnak egy rétege, amit csak a zene tud kifejezni és semmi más« — írja Kodály egy helyen, s egy más alkalommal, amikor megkérték, tart­son előadást a zenéről, bejelentette: csak azért vállalta, hogy megkérje hallgatóságát: »ne hallgasson zenéről szóló beszédeket.« A zene megértésében nem lehet éppen a zenét megkerülni. Minden­féle szómagyarázat csak kívül he­lyez rajta. Ez pedig azt jelenti egyúttal, hogy mellékvágány minden »népszerű ze­neesztétika«, »hangverseny kalauz«, vagy külsőleges »zenei ismeretter­jesztés«. (— formális tájékozódásnál nem nyúlt többet). A NEVELÉST GYÖKERÉBEN KELL ELKEZDENI. Népdalgyűjtő útjáról mondotta egyszer: »Eleinte csak az elveszett régi dallamokat kerestük. De látva a falu népét, az ott kallódó sok tehetséget és friss életerőt, feltetszett előttünk egy. a népből újjászületett művelt Ma­gyarország képe. Ennek megvalósí­tására rászántuk életünket.« Talán itt merült fel először a ne­velés gondolata. Majd később: »Cson­ka ember az. és üres az élete — bár­mily gazdag külsőleg —, ha nincs érzéke a művészetekhez.« Továbbá: »A művészetben a rossz ízlés valósá­gos lelki betegség, amely kiéget a lélekből minden fogékonyságot. El­zárja a remekművektől való érintke^ zéstől, s így a belőlük áradó éltető fluidunktól, amely nélkül a lélek sor­vad. összezsugorodik s az ember egész lénye sajátos bélyeget kap.« »Ha a legfogékonyabb korban a 6. és 16. év — közt egyszer sem járta át a gyermeket a nagy zene éltető árama: akkor később már alig fog rajta. Sokszor egyetlen éLmény egész életre megnyitja a fiatal lel­ket a zenének. Ezt az élményt nem lehet a véletlenre bízni. Megszer­zése az iskola feladata.« »Tizenöt éven alul mindenki te­hetségesebb, mint azon felül: csak a kivételes géniuszok fejlődnek min­dig tovább. Kár elszalasztani ezt a tehetséges kort.« »Az állam hiába tart fenn operát, koncertet, ha nem jár bele senki; Olyan közönséget kell nevelni, mely­nek életszükséglet a magasabbrendű zene. A magyar közönséget ki kell emelni a zenei igénytelenségből. Ezt pedig csak az iskola kezdheti el.« EZEKNEK A GONDOLATOKNAK A KORONA JA a zene demokratizá­lásának gondolata: a zene áldásos hatását kiterjeszteni mindenkire: »a zene mindenkié!« Ezt az örökséget vegyük át mi, éa dolgozzunk megvalósításán muadcs erőnkkel; KARDOS PÁL A szikszói Béke Tsz-ben az állattenyésztésből eredő jövedelem minden hónapban 10 forint készpénzt jelentett munkaegységenkint Nyerges Péter 14186 forintot kere­sett. Hasonlóan gazdag erszénnyel tért haza az évvégi zárszámadásról Felső­vadászon Kemény Béla, aki 24 832, Tima István 24 017 forintot kapott. Vagy Hernádszentandráson Németh Istvánnak 19 914 forint jutott a közös jövedelemből. A legtöbb termelőszö­vetkezetben már készülnek a jövő gazdasági év költségvetései is. Álta­lában a zárszámadási közgyűléseken megvitatták, hogy melyek voltak a gazdasági év alatt elkövetett mód- szerbeni hibák, s mit akarnak tenni a jövő évben. A legtöbb helyen azt a tanulságot vonták le, hogy fokozot­tabb gondot kell fordítani az állat­tenyésztésre, mert ezzel évközben is gyakran tudnak munkaegység-előle­get biztosítani. Nagy gondot fordíta­nak a közös vagyon növelésére is. MINT A JÁRÁSI MEZŐGAZDA­SÁGI OSZTÁLY jelentéséből kitű­nik: a termelőszövetkezetek nagy­része kiheverte az ellenforradalom súlyos pusztítását. Munkafegyelmük, belső életük, rendjük javult az előző évekhez viszonyítva. A tsz-ek keze­lésében lévő földterületekről 20—22 százalékkal több termést takarítottak be, mint tavaly. Különösen szép ered­ményt ért el a szikszói Béke Tsz, ahol holdanként 235 mázsa cukor­répát takarítottak be, s ezzel ka- tasztrális holdanként 11 ezer forint bevételhez jutottak. A gazdálkodás javulása, a közös vagyon növelése mellett elsődleges feladatnak tekin­tették az állattenyésztést. Ez azt eredményezte, hogy a csoportban év­közben is minden hónapban 10 forin­tot fizettek munkaegységenként, ki­fejezetten az állattenyésztésből eredő jövedelem alapján. A megalapozott közös gazdálkodás eredményeként az évvégi zárszámadáskor szinte meg­lepő eredmények születtek. Gregó László nyolc havi jövedelme 24 815 forint volt, Demeter Dezső 21 337, A termelőszövetkezetek mellett a szakcsoportok is eredményesen dolgoznak kaegységre eső részesedés általában 33 forint volt, ez évben több mint 36 forint jut. S igen lényeges dolog, hogy az állammal szembeni kötele­zettségeiket fennállásuktól kezdve most törlesztették a legpontosabban. Egyes termelőszövetkezetekben úgy a belterjesség, mint a jövedelmező­ség szempontjából meglepő eredmé­nyeket értek el. Egyebek közt a her- nádcécei Dózsában 47, Abaújalpáron 46. Vilmányban 42. s a hernádcécej Alkotmányban 46 forint jutott mun­kaegységenként. A járás termelőszö­vetkezetei által elért eredményekhez nagymértékben hozzájárult a vilmá- nyi gépállomás egyre javuló mun­kája. AZ ÉVVÉGI ZÁRSZÁMADÁSO­KON többhelyütt szó esett arról, hogy a termelőszövetkezetek mellett eredményesen dolgoztak az alacso­nyabb társulási formák és szakcso­portok tagjai is. Éppen ezért elhatá­rozták, hogy a jövő esztendőben új termelőszövetkezetek létrehozása mellett behatóan foglalkoznak a szak­csoportok létrehozásával is, mert több községben érdeklődnek iránta a dolgozó parasztok. A mezőgazdasági szakfelügjrelők és a földművesszövet­kezetek a tél folyamán Gibárton, Göncön, Kékeden és Fóny községben akarnak megszervezni új szakcsopor­tokat.-----------oOo----------­P árthírek ► Értesítők az »Időszerű kérdések« ; propagandistáit, hogy a következő »szemináriumokon az »Időszerű nem­zetközi kérdések« megtárgyalására »kerül sor. A fenti témából előadás lesz folyó ;hó 11-én délután 3 órakor, amelyre ;a meghívót a propagandista elvtár- ;sak részére megküldtük. Mivel ezen­kívül propagandista tanfolyamot a ; fenti témából nem tartunk, kérjük-, a ; propagandista elvtársak pontos meg- ; jelenését. ; ÁGIT. PROP. OSZTÁLY. ♦ nünk Turner Sárikáról • (Hófehérke), Popovics ♦ Marikáról (mostoha), ♦ Tóth Marikáról (király- ♦ fi). Gulyás Erzsikéről * (udvari bolond), mint a • »primus inter pares« ♦ alapján élenjárókról, ♦ továbbá Bányai Péter-» ről, Lengyei Ákosról. ♦ Sirk Juditról, Makár ♦ Zsuzsáról, Hernádi Ági-» ró!, Szabó Kláriról. ♦ mint az előadás leg- $ jobbjairól. És meg keli $ emlékeznünk a színen | nem látható két na-1 gyón fontos szereplő, a j két lelkes balettmester, ] B. Koller Erzsébet és] B. Freiman Leila kir j váló, művészi munka- j járói, amellyel sikerült j kis növendékeiket en- j nek a gyönyörködtető j előadásnak a bemuta- j tására képessé tenni, i Jól vizsgáztak — no-1 vendékeikkel együtt — < a mesterek is. Az elő- \ adá& kísérőzenéjének | művészi tolmácsolásé- ! ért Farkas Gyulánét! illeti dicséret. E zzal a gondolat­tal távoztunk« az emlékezetes elő- * adásiról, hogy jó lennel a kis művészek közülj néhányat majdan a J miskolci színház szín-J padán is látni. Talán J nem is olyan nehezen J megvalósítható ez az J óhaj; ;• ? 5 « (hm) J- m — — — — A .A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents