Észak-Magyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-10 / 289. szám

ICedd, 1957. december 10.

gszakmagyarorszAg

3

A párttagsági könyv jelentősége

pártunk életében jelentős állo- más volt az ez év júniusában megtartott országos pártértekezlet, amelynek egyik fontos feladata volt, hogy a pártban megszűntesse az ideiglenességet s minden területen helyreállítsa a normális állapotokat. Most elérkeztünk ahhoz az állomáshoz, hogy pártunkban megszűntessük az ideiglenesség utolsó maradványát, kicseréljük az ideiglenes párttagsági könyveket. Pártszervezeteinkben megtörtént a párttagság összeírása, a nyilvántartás rendezése. Sok párt- szervezetben a pártvezetőség az ösz- szeírás során helyesen beszélgetett a párttagokkal és igen sok hasznos tapasztalatot gyűjtött össze a további munkához.

Néhány nap múlva megkezdődnek az ünnepi taggyűlések, ahol párttagjaink átveszik új párttagsági könyvüket. Nagy esemény lesz ez minden párttag számára. A kommunistákat párttagsági könyvükhöz magasztos érzések fűzik. A párttagsági könyv bizonyítja elsősorban, hogy ahhoz a párthoz tartoznak, amely több mint egy évszázada magasra emelte a proletárok vértől áztatott vörös lobogóját és harcba szólította a világ elnyomott dolgozóit a szolgaság, a tőkés kizsákmányolás ellen, amelynek ma már a világ legkülönbözőbb országaiban 33 millió tagja van, akik a proletárnemzetköziség eszméjétől áthatva, vállvetve, kéz a kézben küzdenek a munkások, parasztok hatalmáért, a dolgozók szebb, emberibb életéért.

Ebből a magasztos érzésből fakad, hogy a kommunisták küzdelmes harcaik során, az illegalitás, az üldöztetés nehéz éveiben, sokszor életveszélyes körülmények között is megőrizték párttagsági könyvüket, mely sokszor új erőt adott nehéz harcukhoz.

A párttagsági könyv megbecsülése, megőrzése, különösen a nehéz napokban sokszor megmutatja a párthoz való viszonyt is.

A z ellenforradalom sötét nap- jaiban számtalan példája volt annak, hogy azok az elvtársak, akik meggyőződésből voltak tagjai pártunknak, az MDP-re szórt rágalmak ellenére is megőrizték tagsági könyvüket, bátran szembeszálltak a kommunistaellenes demagógiával. Pácinban Iski elvtárs bátran kijelentette a fenyegető huligánoknak, hogy párttagsági könyvét csak a vérén keresztül vehetik el tőle. Molnár András elvtársat Füzérkomlóson Kummerék géppisztoly csöve elé állították, mégsem tagadta meg, hogy kommunista.

Voltak azonban az MDP-ben olyan tagpk is, akik nem meggyőződésből jöttek a pártba, hanem karrierizmusból, önző, egyéni érdekből. Ezek között bizony akadt olyan is, aki éppen a párttagsági könyvnek a nyilvánosság előtt való megsemmisítésével akarta bizonyítani, hogy semmi köze a kommunistákhoz. Tasnádi László, volt kórházi párttitkár pl. az első gyűlésen odavágta tagkönyvét és kijelentette, hogy ő ugyan párttag volt, de kommunista soha. Az ilyen képmutató embereket nemcsak a kommunisták, hanem a jóérzésű, becsületes dolgozók is mélységesen elítélték becstelen magatartásukért.

Éberen ügyeljen minden kommunista, hogy törleszkedő, képmutató

karrieristák a mi pártunkban többet soha ne jussanak tagsági könyvhöz. Természetesen, meg kell mondani azt is, hogy az ellenforradalmi terror idején becsületes kommunisták is kerültek olyan helyzetbe, hogy tagsági könyvüket meg kellett semmisíteni, mert egyébként talán életükkel fizettek volna, hiszen ismeretes, mennyire gyűlölték az ellenforradalmárok a •>piros-könyves« embereket. Az ilyen elvtársakat hiba lenne ezért elítélni.

IV| őst, amikor párttagjaink röviLT-B- desen megkapják a Magyar Szocialista Munkáspárthoz való tartozásukat igazoló új tagsági könyvét, külön büszkeség tölthet el minden párttagot, hogy ahhoz a párthoz tartozik, amely az ellenforradalom sötét napjaiban élére állt a dolgozó tömegeknek, merte vállalni a harcot a proletárdiktatúra visszahódításáért, az ellenforradalom teljes megsemmisítéséért. És ezt nemcsak vállalta, hanem valamennyi kommunista és a szocializmushoz , hű dolgozó segítségével végre is hajtotta. Megmentette dolgozó népünket a véres ellenforradalmi fasiszta terrortól és azóta is — szakítva a régi hibákkal — helyesen vezeti dolgozó népünket a szocializmus, a felemelkedés útján.

A párttagsági könyv azonban nemcsak a párthoz való tartozás igazolására szolgál, hanem magába foglalja pártunk fontos törvényét, szervezeti szabályzatát is. Párttagjaink az új tagkönyv átvétele után tanulmányozzák .gondosan a szervezeti szabályzatot, hogy megismerjék belőle pártunk életének szabályait, a párttagok jogait, kötelességeit és annak széllé-, mében éljenek, dolgozzanak.

A párttagsági könyvek megőrzésében előfordulnak hanyagságok. Gondatlanságból, mulasztásból a tagsági könyv elvész, esetleg idegen kezekbe jut, amit felhasználhatnak a munIsmerd meg megyénket

A roskatag várfalak hősi karokról mesélnek. Érdekes története van a vár nevének. Hajdanán — mondják a boldogkőváraljai öregek — a sötét középkorban másként nevezték a várat. Bodo István várúr nevét viselte. Történt, hogy Bodo Istvánt elfőgáttá a

király.

tömlöcbe

vetette

Amikor

kiszabadúlt, csszehívat.t?

jobbágyait

és kihirdette:

Megszabadulásom

örömére

e nap

kezdetétől

Bodo

kővára

Boldogkővárának

nevez

tessé k. i.

És úgy Ion. M.

is e névre »hallgat« a

Hernádvölgyre

komorlc

ősi váromladék.

A lit. havi fizetésért

A MISKOLCI VÁROSI TANÁCS egyik legfiatalabb vállalata a Miskolci Fuvarozási Vállalat. Szervezésekor azért hívták életre, illetve azért választották le az országos szervezetű, közvetlenül a minisztérium által irányított Belsped Vállalattól, hogy a helyileg jelentkező fuvarozási és szállítmányozási igények kielégítésére olyan szerv, olyan vállalat teremtődjék, amely szervezetével és a helyi viszonyokat ismerő irányításával, e feladatok maradéktalan megoldására valóban képes. Ez a viszonylag kis vállalat bonyolítja le a közel kétszázezres lakosú nagyváros vállalatainak áruellátását, a tej- és tüzelőszállítást, bútorszállítmányozást, a költöztetéseket, általában az összes helyi szállítmányozási feladatokat. És hogy jól oldja meg a feladatait, bizonyság rá, hogy éves tervét már november 22-én teljesítette. Az év hátralévő heteiben már a 13. havi fizetés mindmagasabbságáért dolgoznak.

ENNEK A KIMAGASLÓAN jó eredménynek az alapja a vállalat- vezetés és a mozgalmi szervek jó együttműködése. Sikerült kialakítaniok a korábban erősen fluktuáló létszámmal szemben a vállalat törzsgárdáját, szilárddá tenni a munkafegyelmet és a vállalat dolgozói között a takarékosság és az? önköltség csökkentésének elsőrendű fontosságát tudatosítani. A vállalatvezetés állandóan a terven tartja a kezét, és a napokra, sőt fogatokra lebontott terv feladatait szinte naponta beszélik meg minden dolgozóval.

A MISKOLCI FUVAROZÁSI VÁLLALAT munkája, s nem utolsó sorban a most említett kiváló tervteljesítési eredménye ékes bizonyítéka annak a helyes kormányintézkedésnek, hogy a helyi tanácsoknak szélesebb hatáskört nyújtva, a helyi feladatokat ellátó vállalatokat a tanácsok irányítsák. Ez a jó példa ennek a helyes útnak további folytatására is int...

Megyénk büszkesége: a hollóházi porcelángyár. -----------------------—ooo-------------------------a i/áws

iiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiimiiiiiiiiiíiiimiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiniiiiniiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiittiiiiHmiiiiniimn'

A hajnali derengésben ötvenedma- gammal várom a „fakaruszt” — ahogy mifelénk becézik a MÁVAUT bódés munkásszállító kocsiját. A várakozók kicsiny, hullámzó szigetet képezve fuvogatják a tenyerüket, s a vidám szélnótára kopogóst járnak. Végre bedöcög a fakarusz.

31 utas fér el egy ilyen kedves kis bódéban, de mi barcikaiak másmi emberek vagyunk. Olyan csakazért is fajták, akik könnyűszerrel bizonygatjuk, hogy jó emberből sok tér el kicsinyke helyen is. Beszállunk hát vagy ötvenen. s behúzzuk magunk után a kalauzt. No meg a biztosítópánttal ellátott ajtót, és behúzás közben áldjuk az újítót, kinek jarX3 TTísr

—------- IS sr

f

i.

p étert, valahányszor

■ megcsókolta a lányt, forróság öntötte el és hevesen magához szorította. Itt, a természet magányában, Anna közelségében fokozódott benne a vágy: űzte,, hajtotta ébredő férfiösztöne. Anna félénken bújt meg a fiú erős karjaiban és tiltakozni próbált:

— Péter, menjünk haza! — Kibontakozott a fiú öleléséből és előreszaladt.

— Anna! — kiáltott utána Péter.

A lány nem állt meg. Futott, ugrált kőről- kőre, mintha repülne.

— Anna, várj meg! — kiáltott ismét és rohant utána. Elérte, magához szorította, szinte a fűre tiporta. Birkóztak. Elvesztette érzései feletti uralmát, megvadult: fejét forróság öntötte el, homlokán megduzzadtak az erek és erő szakosan csókolta Annát.

— Szeretlek! — lihegte.

— Eressz el! — köpyörgött a lány. Kétségbeesetten kapálódzott Péter karjaiban, birkózott erős ölelésével — ... ha tudtam volna, hogy ilyen erőszakos vagy, nem jövök ide veled' SJressz el, Péter!

Teljes erejével feszítette meg izmait és mintegy utolsó kísérletképpen ellökte magától a fiút. Aztán újra futni kezdett.

Péter megtántorodott. Most már nem tudta, mit cselekszik, homály borult a szemére, csak Annát látta és kívánta, amint ott futott előtte kétségbeesetten kerülgetve a fákat. Egy ugrással mellette termett és »most már kíméletlenül szorította, ölelte. Anna fáradt volt, lihegett és a fiú ölelésétől erőtlenül, megadóan omlott össze.

— Szeretlek, szeretlek! — suttogta ismét Péter.

Sokáig feküdtek egymás mellett szótlanul. Hallgatták az erdő csendjét. A fák koronáját szél lengette meg és nesztelenül hullott ölükbe egy megsárgult falevél.

Esteledett

l 1

ít;

T JE.

5r %>J3Lá

Hegeny — Irta. Ónodvári Miklós

Anna fázni kezdett és szorosabban simu Péterhez. Beletúrt a fiú fekete hajába és halka' félve megkérdezte:

— Boldog vagy, Péter?

A fiú nem felelt mindjárt. Elmúlt róla a izgalom, megszűnt benne a vágyódás és mo> már rettenetesen szégyellte magát. Bántotta r lelkiismeret. Kezébe temette arcát.

Anna összerezzent, sírva fakadt.

— Péter! Ha most... jaj, istenem, mi les: elem?

Megijedt. Egész testében rázta a sírás és ké‘ égbeesetten szorította a fiú kezét.

— Mi lesz vejünk, Péter?

Péter megmozdult. Magához szorította An át. Vigasztalni kezdte:

— Ne sírj, Anna.

Megremegett a hangja. Rádöbbent, hogy bar oár módra cselekedett. Nem, ezt nem szabar lett volna elkövetni! A legszentebb érzéseiben csalta meg önmagát és szerelmét is. Otthon kellett volna maradni, nem szabád lett volna ide a? erdőbe kijönni, ö csalta ki Annát, félrevezette aljasul rászedte. így csak útszéli betyárok viselkednek. Szerette volna arculütni önmagát. Ha- ’álosan szereti Annát és mégis rászedte! De azért totte, mert szereti és úgy érzi. hogy pillanatig sem tud már meglenni nélküle. Napok óta a gondolatai is megzavarodtak, Annára gondol szüntelen. Annát érezte maga mellett.

— Megesküszünk, Anna. A jövő hónapban összeházasodunk. Elveszlek, Anna, ne félj, nem lesz semmi baj. Meg aztán, hátha nem

Anna még mindig nem tudta felszárítani könnyeit.

— Rettenetes! Péter! Tönkre tetted az életemet. A magadét is tönkretetted!

Ismét megrázta a sírás.

— Én ezt a szégyent nem tudom elviselni, önvilkos leszek!

éter megriadt.

— Ne beszélj bolondságot, Anna! Mással is megesett már ez. Elveszlek, feleségül veszlek, ne félj, nem hagylak el. Vigyázok rád, nem is tudják meg az emberek. Elköltözünk az Ilona itcából valahová, más vidékre, elköltözők a te kedvedért, ha akarod, a városból is.

Felszedelőzködtek, elindultak, gyalog vágtak neki a hazafelé vezető ösvénynek. Nem akartak emberekkel találkozni. Bántotta őket a lelkiismeret és attól féltek, hogy az emberek, ha találkoznak velük, leolvassák arcukról a nagy titkot. Szótlanul ballagtak, egymás kezét fogva. Anna még mindig szipogott. Bántotta a szégyenérzet, szégyellte magát Péter előtt is. Előre tekintett, valahová a kéklő semmiségbe. • nem mert a fiúra -»ózni.

Péter megvidámodott.

— Holnap ismét elmegyek a közraktárba, lost behívtak onnan katonának két embert. Elmegyek, hátha felvesznek.

Anna is vigasztalódott. Gyermekes kíváncsiig ült ki az arcára.

— Hol fogunk lakni, Péter? — kérdezte híreién.

— Hol? Nálunk. Elférünk. Nálatok sokan agy tok. A magam ura akarok lenni!

— Én meg a magam asszonya.

Nevettek, mosolyogtak, ismét megcsókolták egymást. |

Anna átkarolta a fiú nyakát.

— Szeretsz?

— Szeretlek. '•

fFolirtatjuk.)

vaslatára bevezettetett a biztosító kallantyú, mely meggátolja a kocsik belsejében púposodó emberrakomány szétpergését.

A kalauz csenget és útnak indul 50 elszánt utazni kívánó. 3 km. az út, 7 perc a menetidő. Persze csak akkor, ha nem borulunk fel, vagy ha nem tévedünk el úgy, mint tettük azt ezen a napon is. Mert valóban alaposan elkeveredtünk.

A vezető fülében talán még ott csengett a sokat hallott kedves sláger: „ ... Bolyongok a város peremén ..s talán a dal kedvéért vitt bolyongani bennünket is. A megszokott útvonalat messzi kerülve ellátogattunk először az imponáló méretekben épült BVK-hoz. Itt percnyi pihenőt tartva, megbeszélés következett a kalauzzal, melynek „eredménye” egy, a Hőerőműhöz tett látogatás lett. Sétakocsikázás közben mi utasok, rémülten figyeltük az óramutatót, mely lassan, de biztosan haladt vonatjaink indulási ideje felé. Már csak pillanatok választottak el bennünket a vonatindulástól, amikor egy újabb nekirugaszkodás után az állomástól mintegy 500 méternyire megfeneklettünk egy kedves kis zsákutca barátságos házai között. A vezető kiszállt a megfeneklett kocsiból és átkozta az ismeretlen terepet, a kalauz kitárta a kocsi ajtaját és barátságos gorombaságok kíséretében búcsúzott a zúduló árként tova- +Tír>n ötven éktől.

Nem tudom mi lett a kocsi sorsa, s ezért aggódva fordulok a MÁVAUT igazgatóságához. Arra kérem, hogyha már bennünket, munkába indulókat és iskolába igyekvő fiatalokat nem is érdemesítenek némi figyelemre, törődjenek legalább alkalmazottaikkal és az azokra bízott népi vagyonnal. Te?venek a kocsikra olyan sze- . mélvzetet, akik ismerik az utat és r ha lehetséges, adjanak olyan kocsit, r melyben ötven ember számára f legalább negyven helyet tudnak biz- t tosítani.

J Vékony Sándor

f I------------ ——

A miskolci 4/03-as József Attila u. 49. szám alatti TÜZÉP-tele- pünkön átköltözés miatt erkély- ajtók és egyéb elfekvő ajtók és ablakok lakosság és közület részére leértékelt alkalmi áron kaphatók.

kásihatalom ellenségei, mások nem becsülik meg eléggé és az elpiszkolódik, tönkremegy. El kell ítélni mini kommunistához méltatlan magatartást, hogy egyesek hivatalos helyeker tagsági könyvüket mutogatva, arrs hivatkozva igyekeznek magúknak megkülönböztetett előnyt biztosítani A sátoraljaújhelyi járási párt-vb a közelmúltban adott »szigorú megrovás, végső figyelmeztetéssel« pártbüntetést egyik párttagnak, aki »elkeseredésében« széttépte ideiglenes tagkönyvét, mert lakásproblémájál nem tudták megoldani. Az ilyen magatartás mélységesen elítélendő, még akkor is, ha jogos igényét nem tudják kielégíteni. A pártszervezetek neveljék a tagságot arra, hogy érezzék a felelősséget tagsági könyvükért, mint a párthoz való tartozásuk egyik fontos bizonyítékáért.

Az új párttagsági könyvek át- adása párttagjainknak egyben elismerése is annak, hogy az ellen- forradalom óta eltelt rövid egy év alatt teljesítették párttagsággal járó kötelességüket, munkájukkal segítették pártunkat, kormányunkat és érdemesek arra, hogy átvegyék új tagsági könyvüket. Az új tagsági könyv azonban újabb kötelességeket is ró párttagjainkra. Előttünk van még az országos pártértekezlet határozatainak maradéktalan végrehajtása, mely minden párttagtól nagyfokú aktivitást, bátor kiállást, kezdeményezést követel. A kommunistáknak szakadatlan felvilágosító szóval meg kell nyerni minden becsületes dolgozót pártunk politikájának városon és falun egyaránt. Pártszervezeteink használják fel a tagkönyvek kicserélését arra, hogy növeljék a párttagság aktivitását, pártszervezeteink belső fegyelmét, egységét.

Szűcs István

a sátoraljaújhelyi járás titkára.