Észak-Magyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-07 / 287. szám
Szombat, 1957. december 7; ÉSZAKM AGY ARORSZAG 5 A diósgyőri kohászok a társadalom összelogásáiól, országos gyűjtés megindílásától várják a hu ladémeJálás javítását A diósgyőri Lenin Kohászati Művek acélművének a jövő évben az ideihez képest mintegy tíz százalékkal több acélt kell előállítania. Ez természetszerűleg azt is jelenti, hogy az üzem kemencéinek több betétanyagra, így több hulladékvasra van szüksége ahhoz, hogy kötelezettségének eleget tehessen, annál az egyszerű igazságnál fogva, hogy több acélhoz több hulladékfém kell — mondotta ezzel kapcsolatban Bárczi Béja, a diósgyőri acélmű fiatal gyárrészlegvezetője. Jelenleg jóformán semmi készlettel nem rendelkezünk, vagonból dolgozunk, ami tekintve a bekövetkezett téli időszakot, egyáltalán nem megnyugtató. A kohászat, így ezen belül az acélmű alapanyaggal való jó ellátottsága a biztosítéka a folyamatos, zavarmentes termelésnek. Éppen a most lezajlott vasas kongresszuson tette szóvá a DIMÁVAG Gépgyár egyik küldötte, hogy náluk a hóvégí hajrá rendszerint abból adódik, mert a ^kohászattól nem kapják meg idejében a megrendelt munkadarabokat. Ennek pedig nem egyszer az alapanyaggal, így a hulladékfémmel való rapszódikus ellátás az oka. Sok háziasszony, családapa talán nem is gondol arra az egyszerű igazságra, hogy amikor esetleg nem kaphat meg idejében a boltokban valamiféle háztartási eszközt, annak éppen« az az oka, mert az ország egyik vagy másik kohászati üzeme nem gyárthatta le idejében a szükséges anyagokat s így nem adhatta át a továbbfeldolgozó x üzemnek a megrendelt munkadarabokat. Az ország társadalmának, a felelősséget érző idős és fiatal dolgozóknak össze kell fogndok s segíteni kell közös munkánkat, hogy minél több árut tudjunk a belföldi szükségletre és külföldi megrendelőinknek szállítani. Ettől is függ életkörülményeink további javulása. Országos* vasgyűjtésre van szükség s ehhez minden hazáját szerető magyar dolgozónak, fiatalnak és idősnek a támogatása szükséges. Csak egy példát mondok — folytatta Bárczi Béla —. ha például a diósayőri martmacélmíi zavartalan anyagellátás mellett várakozás nélkül kihasználhatja üzemi kapacitását, mint például októberben, úgy egy év alatt legalább tíz millió forinttal csökkenthetjük a rezsiköltségeket. Ebből az összegből száz családiházat építhetnénk. A gyár dolgozói, különösen a KISZ-fiatalok. a múlt hónapban nagyarányú gyár takarítást hajtottak végre. Ennek eredménye több mint ezer tonna fémhulladék összegyűjtését eredményezte. A gyári fiatalok továbbra is erőfeszítéseket tesznek, hogy segítsék a kohászat lelkét, az acélművet. Ahhoz azonban, hogy a "•martin kenyere« biztosítva, s a termelés folyamatossága is megalapozott legyen, legalább 3—4000 tonna készlet, tartalék is szükséges. Gondolnunk kell ugyanis a bekövetkezhető téli szállítási nehézségekre is. Az országos gyűjtés az eddigi tapasztalatok szerint megyénként legalább háromezer tonna vashulladék gyűjtését teszi lehetővé. Éppen ezért várjuk az országos gyűjtés mielőbbi megkezdé-sét. A borsodi építőt karácsonyi ajándéka 506 új bányászlakás A Borsodmegyei Építőipari Vállalat dolgozói az idén 858 bányász- család részére építenek új otthonokat. Eddig már 352 kényelmes lakásba költözhettek be az új tulajdonosok, 506 lakást pedig, az eredeti terv szerint, az év végéig kell átadniok. Az építők a Nagy Októberi Szocialista Forradalomra készülve megfogadták, hogy a határidőket lerövidítve, az új lakásokat — 10 nappal előbb — december 20-ra elkészítik. Az adott szó betartásáért egymást hívták versenyre a brigádok. Ennek és a jó munkaszervezésnek az eredménye, hogy e hónapban szinte naponta kerül sor új bányászlakások átadására. A hét elején például a miskolci Selyemréten vettek át 59 új lakást a bányászok, péntek reggel pedig Diósgyőrből jelentették, hogy újabb 52 lakással gazdagodott a Kilián gimnázium melletti lakótelep. A jövő hét közepéig Putnokon 16, Ki- ráldon 51 és Perecesen 20 lakást adnak át az építők. A vállalat vezetői szerint a karácsonyi ünnepekig mind az 506 lakásba beköltözhetnek a bányászok. N A szeszesital értékesítés egyes kérdései A mezögazdasAgi és élelmiszeripari Tudományos Egyesület (MITE) rendezésében a közelmúltban előadás hangzott el a »Szeszesital értékesítés egyes kérdései« címmel. Dr. Cioso István előadásában feltárta a szeszesital értékesítés és a szeszesitalgyártás közgazdasági problémán. Rámutatott a negyedéves tervkészítés nehézségeire, a változó igényű fogyasztó, illetőleg a kereskedelem tervszerű ellátására anélkül, hogy a kereskedelem nagy pénzértéket lekötő készletet raktározzon. Elmondotta a szeszesipari készítmények gyártási problémáit, a tekintélyes értékű importnyersanyag szükségletet különös tekintettel a közkedvelt keserű likőrök aroma anyagainak összeállításánál. A szeszipar palackozás terén elért fejlődéséről számolt be, amely külföldön, például a Szovjetunióban, már olyan mértékű, hogy csak palackozott készítmények kerülnek forgalomba. Sajnos, ez hazai viszonylatban még az üvegellátás hiánya és a palackozó üzemek kapacitása miatt csak távolabbi cél. Végezetül a szeszesitallal kapcsolatos társadalmi probléma, az alkoholizmus szempont jóból elemezte a szeszipar tennivalóit. A szeszipar részéről a palackozás fejlesztésével és új, alacsonyabb szesztartalom, üdítő italok bevezetésével, valamint a mértékletességre való fáradhatatlan neveléssel szüntethető meg az egész társadalmat érintő, súlyos károkat okozó alkoholizmus terjedése*. A hozzászólóik, — az egészségügy, a kereskedelem, a vendéglátóipar kiküldöttei és a szeszipari szakemberek — kifejtették véleményüket, javaslataikat, mit tehet a szeszipar és a kereskedelem, hogy a fogyasztó igényeit a gazdaságosság szem előtt tartásával, az alkoholizmus letörésével • minőségben és választékban kielégítse. AZ ÉRTÉKES ÉS TANULSÁGOS előadás és vita után a vendéglátó MITE szendviccsel és egy-két pohárka likőrrel kínálta meg az ankét hallgatóit, bemutatva egyszersmind a helyi Rum- és Likőrgyár által gyártott néhány kiváló készítményét is. SALÁTA — KARÁCSONYRA A Somogy megyei Balatonúj helyi Állami Gazdaság melegágyaiban már kikelt a nemrég vetett saláta, amelyből tízezer fejet karácsonyig piacra visznek. Az országból mind több helyről érkezik hír, hogy a gazdaságok melegágyakat létesítenek. I. kerületi tanácstagok fogadóórái DECEMBER B-AV, VASÁRNAP: De. 9—11-ig: vörös József, Szentpéteri- kapu 18. szám. DECEMBER lü-ÉN, KEDDEN: Du. 6—7-ig: Fenyves Sándor, Dcbreczc- nyi utca 6. szám. Du. fél 5-től! Vass István, Nagy Sándor utca 17. szám. Du. 4—5-ig: Gyöngyösi István, Hunyadi utca 41. szám. Du. 5-től: Melter János, Bacsó Béla u. óvoda. DECEMBER 12-ÉN, CSÜTÖRTÖKÖN: Du. 6—8-ig: Keszler Sándor, Eötvös u. 8. szám. Du. 4—5-ig: Hargitai Miklós, Bizony A. utca 17. szám. Du. 5—7-ig: Elek Antal, Vörösmarty u. 75. szám. Du. 5—7-ig: Jakab Ferenc, Arany János utca 33. szám. Du. 5—6-ig: Dudás János, Szemere utca 24. szám. DECEMBER 14-EN. SZOMBATON: Du. 5-6-xg: Erdélyi Lászlóné, Vasvári Utca 4. szám. Du. 2—4-ig: Rontó József, József Attila pártszervezet. Du. 5-től: Csermák Lajos, Déryné utca 20. szám. 1 Ff'EMBER 15-ÉN. VASÁRNAP: Du. 4—6-ig: Busák István, Major u. 2., Gazdakör. De. 410—12-ig: Azari József, Gyimesi u. 2. szám. Du. 2—3-ig: Juhász József, Fövény szer utca 47. szám. Du. 4-től: Jecs Jánosné. Tinódy u. 1. sz. Du. 5-től: Kótai József né, Bessenyei u. 16. sz. PATAKY DEZSŐ: (Balatoni, evdölwn A balatoni illatos erdőben még bimbózott a piciny szarkaláb. árokszélén a sárga-szelíd pimpó lila harangvirágok csengetyűztek, mátyásmadár hintázott fenn a fán s nótát fütyölt egy mindig-ifjú ember: a nagyapám! Szépen fütyölt! Hogy visszhangzott az erdő s hogy reszketett a cserfák levele! Markáns, csontszín arcán beteg, zord gondok raja lebegett. Most visszapergetem a perceket, rovom az utat, megyek, amerre ment, kérdezgetem az illatos szelet, mohás csendet, lehullott levelet: elhalkult lépte zaját az avarban, merre lelem ? ? ? Hová bújtatok, sok rejtett ösvény, ti bús utak, merre vagytok az őszben? „Vamyas-kert” hallgat, s csend van „Gyükerfőbcn”. „Fekete-ember-güdrében” a hársak most Is otthagyott álmára vigyáznak, N ki tudja meddig hallom sóhajuk ... ez itt már örök törvény ..« őrizzétek meg őt, ti kedves hársak, te mondj hírt róla pimpó, szarkaláb! Zúgjatok róla kis topolyaiak, ha lombjaitok bitang viharra várnak! KÉT VEZETŐ rntmmmmmmmm i i SOK VEVŐ állt szerdán a koradélutáni órákban a miskolci 26- os számú ruházati bolt pultjai előtt. A mindig síelő vásárlók válogattak, sürgettek, s fizetc .......-luó.t forogtak, p örögtek. A kalapos, sapkás pult előtt is állt néhány vevő, de eladó nem volt. A vevők vártak, vártak, s egyre türelmetlenebbül. — Hol az eladó? Miért nem szolgálnak ki bennünket? — mondogatták egyre hangosabban. Abolt közepén bátraiéit kezekkel, középmagas, zömök, kopaszodó férfi sétálgatott le. s fel. Ő a boltvezető. Látta, hogy a pult előtt ott álltak a vevők, azt is tudta, nincs ott eladó, de a vezetői polc magaslatáról nem ereszkedett le annyira, hogy ezt észrevegye. Az egyik munkásasz- szony nem'bírta tovább a dolgot és szóvátette: miért várakoztatják a vevőket? A vezető valamit dühösen odavágott, az asszony megint mondott valamit, talán azt, hogy amíg az eladó ebédel, valaki helyettesíthetné és ha más nincs, a vezető is beállhatna egy-két percre. CSAK EZ KELLETT. Eddig csendben zajlott le a dolog, de most a boltvezető pulykavörösen nekitámadt az asz- szonynak, az ember azt hitte menten lenyeli. — Hogy mer velem így beszélni!? Mit gondol, ki vagyok én!? A boltvezető!... Csak nem képzeli hogy én kiszolgálni fogok ?! — közben ellopják a boltot nekem!— aztán fejét felkapva, mint megsértett hadvezér újból előbbi fontos tevékenységéhez fogott, hátratett kezekkel sétált le és fel. — Hülye, bolond — csapta vissza a szavakat dühösen. Útjában egy. férfi megállította: — Bocsásson meg, de nem illik így viselkedni a vevőkkel és még kevésbé illik nőket sértegetni, főleg, ha igazuk van. A boltvezető még vörösebben rámeredt, valamit mondani akart, talán hasonló sértéseket, de aztán lenyelte, s lenézően legyintett: — Mit ért maga a kereskedelemhez... SZINTE ugyanebben az Időben az 5. számú boltban szintén hiányzott egy eladó, pontosabban a csomagoló. És a csomagolóban ott ült a bolt vezetője, nagy ------------ooo----------------d arab, szemüveges, kövér férfi, csomagolt, pakolt, s udvariasan nyújtotta át a vevőknek az árut. Az egyik pult mellől a kiszolgáló egy pillanatra eltávozott, szenet hozott a kályhába. Néhány vevő lépett az üres pulthoz. A boltvezető, kezében áruval éppen akii or húzott el a csomagoló irányába. — Legyen olyan kedves — kérte a vevő. A nagy darab férfi megáll. — Bocsássanak meg, én most nem tudom önöket kiszolgálni, a csórna golót helyettesítem. Egy pillanat türelmet kérek, rögtön itt a kartársnő. Kérem, ne haragudjanak a várakoztatásért, — mondta udvariasan mosolyogva, szinte bocsánatkérően, s továbbrohant a cso- magolóba. ENNYI AZ EGÉSZ. Itt nem volt vit#, nem volt veszekedés, senki nem sértett meg senkit, a vezető ujj áról nem pergett le a karikagyűrű, hogy helyettesítette beosztottját, nem omlott le vezetői tekintélye, ellenkezőleg, — akik mindkét esetnek szem- és fültanúi voltak, nagyon becsülik érte az 5. számú bolt vezetőjét. (csb.) Másfélmillió forintos költséggel többezer dolgozó részére biztosítottak jól (ütött munkahelyet a DIMÁVAG Gépgyárban A DIMÁVAG Gépgyár üzemeinek fűtését a gyárban lévő úgynevezett Nyugati erőmű kazánjaiból látják el. Áz egyik gőzvezeték már elhasználódott és szűk átmérője folytán nem biztosította a vezetékre kapcsolt műhelyek megfelelő fűtését. Ezért a régi gőzvezetéket mintegy másfélmillió forint felhasználásával új, nagyobb méretű vezetékkel cserélték ki. Az új vezetékkel az úgynevezett hidegüzemi tömb műhelyeinek többezer munkása részére biztosították a jól fűtött munkahelyet. — —ooo --------- ....... A diósgyőri Könnyűgépgyár befejezte éves tervét A diósgyőri Könnyűgépgyár dolgozói ezen a héten befejezték 1957. évi teljes termelési és árutervüket. A gépgyáriak teljes mértékben eleget tettek exportkötelezetts^geiknek is. így Romániába, Jugoszláviába, Brazíliába, Izlandba és több külföldi országba a gyár egyik értékes és keresett gyártmányából, az emelő villás targoncából kilencvenötöt szállítottak el az idén. A dolgozók fegyelmezett és szorgalmas munkájára mutat, hogy az idén a múlt évihez képest száz forint munkabérre eső termelési érték 130 forinttal volt magasabb a tavalyinál. Az üzem dolgozói az év hátralévő részében több mint hatmillió forint értékű árut adnak a népgazdaságnak. Közületek, étkezdék, kollégiumok, napkSziotthonok és sportkörök figyelmébe! 4 kg-os ipari mosógépek beszerezhetők a kiskereskedelem műszaki boltjaiban és a Vas és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat műszaki osztályán, Miskolc, Zsolcai kapu 16. szám alatt. A ctnka ahogy a pestiek oiurvci nevezik a 1>una balpartján szaladgáló sárga villamost, hosszat vijjogva állt meg az Erzsébet híd roncsolt lábánál. A jegykezelő nagyot ásítva húzta szét az ajtó két szárnyát. Opálszínű köd tört a kocsiba, hogy egy ■pillanatra elhomályosítsa a fehéren izzó lámpákat. Az utasok fázósan húzódtak össze, hogy helyet engedjenek egy idősebb nőnek, aki utazóbőr öv Adél és egy tömött nylonszatyorral a kezében törtetett a kijárat felé. A járdaszigeten. tétován megállt, hogy tájékozódjon a sűrű ködben^ Csomagjait lábához helyezte és feltűrte kabátja gallérját; fájó fülét ne fújja a csípős szél. Vastag szemüvegét vigyázva törölte tisztára és jóleső érzéssel szívta be a téli Duva különös illatát. Lassan elindult a távolban pislákoló fények irányába: a Rákóczi út felé. Észre sem vette a bőrönd szokatlan nehéz súlyát. Gondolatban újra fiatal lett. A rózsáktól illatos Margitszigeten sétált Tiborral, azzal a göndörhajú szőke fiával, aki mindennap a gimnázium kapujában várta. Aztán jött az érettségi, majd a reggeltől estig tartó szaladgálás állás után. Végre sikerült. Egy bank alkalmazta tisztviselőnek. Hogy örült a mama és miiven boldogan újságolta a »iiifiiimiiiiiiiminiiiim iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiini nyom, s talán maholnap férjhez is megy egy gazdag úrhoz. Tibor akkor már mérnök volt, ^— apja gazdag kereskedő. Az első fizetést követő vasárnap Esztergomba utaztak gyorsvonaton. És ott — a cigányzenétől hangos nyári vendéglőben — Tibor bevallotta, hogy szülei ellenzik a házasságot. Diplomás nőt választottak részére... Azóta a vidám Nagy Annika — emberkerülő Ndgy Anna lett és 35 éve nem mozdult ki a fővárosból. Á llatott pályaudvar nyüzsgő rv3,ei1 hajnali forgalma kissé idegessé tette. Karja még a nehéz bőröndtől bizsergett. Gyorsan elhelyezkedett a miskolci gyors egyik fűtött kocsijában. Félve tapogatta meg a bőrrel bevont ülőhelyet és lopva pillantott a fülkét díszítő fényképekre. Izgatottan érdeklődött. hogy Miskolc felé megy-e a vonót, de az igenlő válaszoktól sem nyugodott meg. ügy ült télikabátjában, fején sáljával, mintha a közeli faluba utazna, vedig Párádra váltott jegyet és azt a beutaló cédulával együtt a kezében szorongatta. — Ilyenkor télen lehet a legjob, AáI. ttAiíi e&'nttA. nautXJ OZ időt kedvesem — szólította meg egy fejkendős parösztnéni. És nem zavartatva magát beszélgetni kezdett. — Vegye már le a kabátját, mielőtt magára fő, a csomagot meg ne az útba, hanem ide fölóm a hálóba tegye, messze van még az átszállási hely. És már segített is kényelembe helyezni a nálánál nem sokkal fiatalabb városi ismerőst. Nagy Anna furcsa melegséget érzett szíve tó.ján. Régen, nagyon régen gondoskodtak róla ilyen szeretettel, Utoljára talán a mama vigyázott így rá, amikor betegen feküdt a földszintes kis budai házban. A vonat közben gyors ütemben nyelte a kilométereket, Isaszeg után a kelő nap sugarai áttörték a vékonyodó ködfátylat és ezüstös fénnyel árasztotta el a vasúti kocsit. Nagy Anna vastag szemüvege mögül lopva vizsgálta az utasokat. Az ablaknál kopaszodó férfi szundikált. ölében sárga aktatáskai. Biztosan mérnök, vagy kereskedő — gondolta. Mellette az a fiatalember, aki most gyújt rá egy Kossuthra — munkás lehet. Elárulja kérges tenyere. A vidám disznótort *tervező fiatal házasvár vedia a Közeli falvakban lakhat. Elmélkedését a vonat éles füttye zavarta meg. Gödöllő, olvasta az ablakon kitekintve a tovasuhanó épületen. És mintha valahonnan elkésne, kapkodva csomagolni kezdett. — Hová siet kedvesem! Messzi van még Kál-Kápolna — lesz még bőven ideje pakolni. Jöjjön átmegyünk a büfékocsiba — szólította meg újból a fejkendős parasztnéni. AZ ŐSZÜLŐ hajú városi nő —- aki évtizedeken át kerülte az embereket — most boldog mosollyal követte utitársát. A fehér asztal mellett hamar megbarátkoztak. A fejkendős Szabó néni sört ivón Nagy Anna pedig szimplát kavar- qatott. Lassan minden mondatot megrágva szólt: *** ... így múlt el fiatalságom. Tibort nem láttam többé soha. Megtört, magábazárkózott 'vénlány lettem. A hivatalban különcnek tartanak. Nincs barátnőm, kerülöm a társaságot. Reggeltől estig kopo- aok az írógépen és másnap újra kezdem. Időnként elmegyek színházba vagy moziba —, de mindig egyedül. Ez az én életem. A magányosságba bele is betegedtem. Az orvos utalt be Párádra. Én nem jöttem volna. Nem szeretem az embereket. Észre sem vette, hogy közben Szabó néni kezét szorongatta és szeméből folyó könny vékony bar rázdát húzott az arcán. Szótlanul nézték egymást. Hallgatták a kerekek egyhangú csattogását, aztán Szabó néni vigasztalni kezdte: — Az én fiam élete is így ínaurt. De ő erős volt, nem hagyta magát. No meg más világban is történt. — Gyorsan beszélt, szinte hadarta a szavakat, hogy az átszállóhelyig mindent elmondhasson. — A nagyobbik fiam, a Jóska módosgazda lányának udvarolt, amikor megkérte a kezét, a szülők azzal utasították el: nem szegény legénynek taníttattuk a- lányt. Tudja mit tett a fiam? Nem találja ki. Tanulni kezdett, iskolába járt. Építészmérnök lett. Felesége pedig városi lány: orvosnő. Budán laknak kétszobás lakásban, odor tárok én kéthetenként a kis unokámhoz ... Kálkápolna következik! — szakította félbe a meghitt beszélgetést a kalauz. NAGY ANNA csomagjáért sietett és mikor leszállt a csendes kis állomáson, hosszan nézett a Borsodba futó vonat után Ügy érezte: talán Párádon megtalálja ázt, amit évek óta nélkülözött — az emberi szeretetet KÁRMÁN JÁNOS ¥ 0 £.'3?l Ür3 A' \ -*\ X1: s-CZJ* r
