Észak-Magyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-17 / 270. szám

▼asárnap, 1957, november 17. ÉSZAKMAGYARORSZAG s ÖRÖK DICSŐSÉG A HŐSÖKNEK' AZ ÉSZAKMAGVARORSZAG IFJÚSÁGI ROVA’IA Milyenné akarjuk tenni a KISZ-t ? — Készlet a megyei KISZ-értekezlet határozatából — 1 ♦ 1 2 A kesznyéteni 667. sz. Kossuth La- 2,fos úttörőcsapat is lázas készülődés­ig sei várta, a Nagy Októberi Szocialista * Forradalom 49. évfordulójának meg- Tünneplését. November 6-án rendbe­* hozták a szovjet hősök és névtelen X katonák sírját. Gondos kis kezekkel 2 igazgatták meg a hantokat, földet * hordtak, fenyőcsemetéket ültettek a sír körül. a z if júság neveléséhez bizonyos előfeltételekre van szükség, ha azt akarjuk, hogy céljaink ne tervek, leirt vagy elmondott szavak maradjanak csupán. A párt-, az állami és iömeaszer- vezetek segítségével biztosítanunk kell, hogy szervezeteink rendelkez­zenek helyiségekkel, ifjúsági házak­kal, kultúr- és sporteszközökkel, mint az ifjúság nevelésének igen Lé­nyeges feltételeivel. A tapasztalatok azt mutatják, hogy azok a KISZ aiapszervezetek, amelyek rendelkez­nek ezekkel az előfeltételekkel, sok­kal nagyobb, maradandóbb eredmé­nyeket érnek el az ifjúság nevelése­ben, mint a többi szervezetek. Tud­juk, hogy megyénkben vannak olyan helyek, ahol az illetékesek már ed­dig is sokat tettek ezena téren, mindezek ellenére a legtöbb helyen a legelemibb feltételek is hiányoz­nak az ifjúság neveléséhez. A fel- szabadulás utáni ifjúsági szerveze­tek is — a MADISZ és a SZÍT — a nevelés anyagi vonatkozású fel­tételeinek biztosítása terén sokkal jobban el voltak látva, mint jelen­leg a KISZ. (Miskolcon 1947-ben 8 ifjúsági ház volt.) Kimondjuk nyíl­tan és őszintén — éppen azért, mert javítani akarjuk a munkánkat :—. hogy az ifjúság eredményes, mara­dandó, szocialista neveléséhez ezek az előfeltételek elengedhetetlenül szükségesek! Az ifjúság szocialista szellemű nevelése akkor lesz valóban eredményes, ha a fiatalok nevelése az egész társadalom ügyévé válik. Akkor lesz eredményes, ha minden­ki a saját munkaterületén figye­lemmel kíséri a fiatalok ténykedé­sét, állandóan neveli őket, segíti meglévő hibáik kijavításában. Ezért számítunk elsősorban az idősebb elvtársaink, barátaink felelősség- érzetére, támogatására, pedagógu­saink áldozatkész munkájára. Szá­mítunk és egyben igényeljük is az apák, anyák segítségét, hogy az is­kolákban, üzemekben és a KISZ- szervezetekben hallott jó és hasznos dolgokat otthon is fejlesszék tovább gyermekeikben, egész társadalmunk hasznára. Kérjük és várjuk, hogy vegyenek részt szervezeteink ren­dezvényein, érdeklődjenek 'munkánk iránt, mondják el véleményeiket, segítsenek abban, hogy fiataljaink tisztelettudó, becsületes, nagymű­veltségű szocialista emberekké vál­janak. Sokan vannak már jelenleg is olyanok, mint a XVT-os autójavító egyik mestere, aki az üzemben való foglalkozáson túl a hozzá beosztott tanulók szüleivel is tart kapcsolatot és ügyel a tanulók szakmai fejlődé­sén kívül azok politikai, erkölcsi ne­velésére is. Ezt teszi Miskolcon a Széchenyi-utcai Népbüfé főszakácsa, aki két tanulójának munkaidőn kí­vül is segítője, nevelője. bizalmat kérünk ifjúságunk szá- mára, mert sokat halljuk még ma is. hogy fiataljaink mind ellen­forradalmárok. A magyar ifjúság nem ellenforradalmár ifjúság. Azok a fiatalok, akik tényleges ellenfor­radalmárok voltak, elnyerték méltó büntetésüket. A mi ifjúságunk je­lentős része félrevezetett, megté­vesztett volt az ellenforradalom alatt. De ezt a megtévesztett ifjúsá­got nem eldobnia kell társadal­munknak, hanem nevelni, felvilágo­sítani és a szocializmus mellé állí­tani. Bizalmat, türelmet és segítést kérünk az ifjúság számára. Rend­szerességet kérünk, hogy az eddig is számtalanszor nyújtott segítség ne csak időszakos legyen, hanem az érezhetővé váljon minden időben és helyzetben egyaránt. Mindezekre viszonzásul azon le­szünk, hogy a becsületünkön esett csorbát helyreigazítsuk, szavainkat tettek, tetteinket pedig közös össze­fogás alapján jobb és jobb eredmé­nyek kövessék. Fiataljaink helyt­állása a munka, a tanulás, a haza és a párt iránti hűségben fogja bizo­nyítani, hogy a mag jó és termé­keny talajba leit vetve, s ahogyan a vetés közös munka volt, az aratás is közös lesz a fiatalok és öregek hasznára, az egész társadalom ja­vára. Délután is nagy volt a sürgés-ior- J gás, készülődés, az esti fáklyás fel- \ vonulásra. A fáklyák, a magukkészí­♦ tette lampionok, már mind készen- «álltak. S a közelgő este ereszkedő | homályában lassan gyülekeztek. A ♦ pajtások őrsönként foglalták el hc­♦ lyüket a menetoszlopban. Aztán megindult a kis sereg. Elől a csapatzászlós, a csapat nemzetiszínű zászlajával, utána a pajtások koszo­rúkkal. A feléledő szél bele-belckapott a fáklyák vékony lángjaiba, s a kisdo­bosok dobjai harsányan dübörögték a forradalmi és mozgalmi dalok üte­mét. így érkeztek el a hősök sírjához. Az ünnepi beszédet szavalatok kö­vették, majd egymásután helyeztek e! a síron a kegyelet és a hála koszo­rú» S a hősök teste fölött csendesen szakadt lel az ajkakról a megremegő szózat: «Örök dicsőség a hősöknek!« TÓTH GYULA csapatvezető. A monoki Kossuth-házban K HÍREK A KISZ ÉLETÉBŐL — AZ ELMÚLT napokban Sátor­aljaújhely postai KISZ-szervezete névadó ünnepséget tartott. A KISZ- szervezet Egervári József elvtárs ne­vét vette fel, akit az ellenforradal­márok Budapesten, az Orczy téren végeztél^ ki. Az ünnepségen a párt- szervezet zászlót adományozott a KISZ-szervezetnek. A zászló alatt a KISZ-szervezet tagjai, mintegy 80- an, ünnepélyesen tették le az ifjúsá­gi szövetség esküjét. Megfogadták, hogy hűen a zászló feliratához, min­den tettükkel, tudásukkal a párt, a szocializmus ügyét szolgálják. Az ünnepség után a KISZ tagjai és a je­lenlévő idősebbek is tea-esten vettek részt, ahol vidám kultúrműsorral szórakoztatták a fiatalok a jelenlévő­ket, — A SÁTORALJAÜJHELYI KISZ­fiatalok a napokban elhatározták, hogy az erdőgazdasággal közösen hozzákezdenek egy 600 holdas erdő telepítéséhez. A kiszesek elvállalták, hogy több mint 30 ezer facsemetét ültetnek el. Harminc fiatal már meg is kezdte a munkát. A fiatalok a munkájukért kapott pénzt az ifjúsá­gi ház szépítésére fordítják. — A KISZ létrejötte után me­gyénk több üzemében fiataljaink új­ra felelevenítették az ifjúsági ex­portbrigádok versenyét. A DIMÁVAG KISZ exportbrigádjai az elmúlt ne­gyedév során komoly eredményeket értek el. Több mint 50 ezer forint az anyaggal való takarékosságból ered; a terven felül termelt gépek értéke viszont meghaladja az 500 ezer forintot. Ifjúsági szövetségünk központi bizottsága jó munkájuk el­ismeréséül a DIMÁVAG export bri­gádjai számára az elmúlt napokban pénzjutalmat osztott ki a versenyben legjobb eredményt elért exportbri- gádok számára: Boczkó Béla brigád­ja 3000. Rásztóczky Gyula brigádja 3000, Bujdosó János brigádja 1500, Markovics József brigádja 1000 és Nics Gusztáv 500 forintot kaptak. — A BORSODVIDÉKI Gépgyár exportbrigádja 1000 forint pénzjuta­lomban részesült. A megjutalmazott ifjúsági brigádok vezetői és tagjai megfogadták, hogy a jövőben igye­keznek még jobb eredményeket el­érni, munkájukkal újabb dicsőséget szerezni a magyar iparnak. eső este érkezett meg buszunk a múlt vasárnap Monok­ra. Kossuth Lajos szü­lőfalujába. Tisztelettel álltunk a ház előtt. — Ez hát az a ház, ahol a magyar törté­nelem kimagasló .sze­mélyiségének, Kossuth Lajosnak a bölcsője ringott több mint 150 évvel ezelőtt? — tű­nődtünk. A ház oldalán az emléktábla is ezt hir­dette. Meghatottan néztük. A diákok kérésére a falumúzeum vezetője kinyitotta az ajtókat. Megtekintettük a kicsit szegényes, de n agyonás gazdag gyűjteményi. Gazdag, mert szívvel rendezték el az örök­becsű bútorokat. Nagy nehézségek árán szed­ték össze a három szo­bából álló kis múzeum minden darabját. A szobákban ott láttuk mind a Kossuth-tal kapcsolatos dokumen­tumokat, újságokat, Kossuth beszédeit. Láttuk Kossuth kard­ját, a szabadságharc egyszerű, félelmetes fegyvereit, a kiegyene­sített kaszákat, fényké­peket a szabadságharc utáni időkből. Ott volt Kossuth turini házisap­kája is, és egy zenélő Kossuth-kép. A külö­nös kis szerkezet a Szózatot és a Kossuth- nótát zenélte, mellyel tízezrek vonultak az osztrákok ellen, a sza­badságharc idején. Szép és megható volt végignézni ezt a kis múzeumot. Egy dolog azonban ' felháborított máinkét. Az a szoba, ahol Kos­suth született, bár a házhoz .tartozik, jelen­leg almaraktár. Bosz- szantó és önérzetet sér­tő ez a felelőtlenség! Hát csak ennyit ér nekünk a forradalom és a szabadságharc láng- lelkű harcosának em­léke? Nem tudom, melyik szervhez tartozik ez . a raktár, ki rendelkezik fölötte, de pirulniuk kell a szégyentől, hogy ilyen dolog is megtör­ténhet megyénkben. Ne űzzünk gúnyt Kossuth Lajos emléké­ből még Monokon sem! Sürgős intézkedést vá­runk az illetékes szer­vektől, a helyi tanács, illetve a megyei tanács népművelési osztályá­tól. hogy ürítsék ki a történelmi értékű szo­bát, hogy ez újra nem­zeti ereklyénk legyen! SZALÓKY KÁROLY KISZ MB. IFJÚSÁGUNK ÉLETÉBEN a ta­karékosságra való törekvés nem újkeletű dolog. Azzal a gondolattal, hogy a nép, a társadalom számára minél többet takarítsanak meg, már régebben is foglalkoztak. Szép eredmények 'természetesen már ed­dig is voltak. Ma ez a gondolat két­szeresen fűti ifjúságunkat. Egyrészt azért, hogy az ellenforradalom által okozott károkat ezúton is miinél ha­marabb megszüntessük, másrészt azért, hogy a nép jólétéért, maga­sabb életszínvonaláért ifjúságunk­nak is vállvetve kell dolgozni. If­júságunknak e nemes törekvését szedte gondolatba és tűzte zászla­jára a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség I. Országos ' Értekezlete, ahol zászlónkra írta: harcolni a nép jó­létéért, a magasabb életszínvonal­ért. Ezzel a gondolattal, melyet ifjú­sági szövetségünk zászlajára írtunk, — pártunk és dolgozó társadalmunk is egyetért. De nemcsak egyetért, — az ifjúsági szövetség, a magyar ifjúság számára e feladatot pórt- megbizatáskénit adta pártunk. Ej pártmegbizatáshoz híven, ifjúsági szövetségünk azt a célt tűzte maga elé: harcba viszi ifjúságunk töme­geit, hogy a három éves terv idő­szaka alatt munkás-, tanuló- és pa­raszt fiataljainknak egyik legfonto­sabb feladata legyein a takarékos­ság. Büszkék lehetünk a Lenin Ko­hászati Művek III. sz. kohójának ifjúsági kollektívájára, amely egy hónap alatt majdnem 1 millió fo­rintot takarított meg népgazdasá­gunk számára. Helyesen gazdálkod­tak a kokszai és egyéb tüzelőanyag­gal. Ezt tették az ózdi kohászat fia­taljai is, akik az elmúlt időben több mint 500 ezer forintot takarí­tottak meg. De bátran lehet hivat-, kozni a DIMÁVAG Gépgyár export brigádjainak eredményeire is, ame­lyek több mint 50 ezer forintot ta­karítottak meg anyag- és a szer- számtakarékossag útján. EZ CSAK EGY pár példa, de me­gyénkben sok fiatal tesz ehhez ha­sonló kisebb vagy nagyobb dolgot, melyet ha összeszámolnánk, értéke több millióra rúgna. De hozzá kell a hozzátartozóknak, hogy búcsúzkod- J hassanak. Egy törékeny asszony sír- • vafakad. X — Hát minek rí’ itt? — kérdezi J tőle Karácsonyi Baniáné Sajóecseg- $ ről. — Nézze meg, én egyszem fiam l adom katonának, mégsem ríjok. És J magához öleli fiát. 2 — Aztán írjál! — búcsúzott. 2 — Jaj. jaj fiam! — csóválja a fe- 2 jét egy száraz, töpörödött anyóka, J Varga Sámuelné, Sajóvámosról. —X Hát elmentél volna anélkül, hogy el * sem köszönsz tőlem? ügy beszalad-X tál, hogy azt sem mondtad: „Aztán X isten áldja, anyám!” 2 A BunsUZ* *"G után Kiss Er-t nő főhadnagy elvtárs szólt még né- * hány szót az ifjú katonákhoz, ma^á 2 Szilágyi János elvtárs. a járási KISZ- X bizottság titkára búcsúzik a fiata-í lóktól. t — Most elválunk egymástól, de ezt nem örök, hiszen eltelik néhány hó- 2 nap, s találkozunk, jöttök majd azt első szabadságra. 2 Este nyolc óra után. amikor márt a városon feküdt a fekete, hideg őszi X este, lassan kigördült a vonat a pá- 2 lyaudvarról. „Elvisz a gyorsvonat 2 engemet is...” — szakította le aX dalt az ajkakról a szeszélyes, éles 2 fuvalatú szél. 2 De én még akkor is hallom az ér- 2 ces hangot visszacsengeni fülemben, 2 amit az ifjú katonák egyike mon- 2 dott: * — ígérjük, hogy méltók leszünk at bizalomra, a baráti r>G+atn szavakra. < TÖRÖK ALFRÉD ♦ termi mindjárt azt is, hogy ebben a nagyszerű mozgalomban megyénk ifjúságának csak igen kis százaléka vesz részt. Csak a legjobbak tud­ják, hogy mit jelent ez. Mert szám­talan . fiatal és idős dolgozó az üze­mekben, mezőgazdaságban egyálta­lán nem a takarékossági elvek be­tartásával dolgozik. Sok példa bizo­nyítja, hogy értékes anyagok vesz­nek kárba a túlzott selejtgyártás, a hanyag, nemtörődöm munka miatt, igen sok energiát pazarolnak el az égvehagyott villanykörték, a feles­legesen járatott munkagépek. Egyes állami gazdaságokban és tsz-ekben pedig nem bánnak gazdaságosan a takarmánnyal, amiből aztán több százezer forint' kár származik. Ha KISZ-szervezete ink, de a KISZ-en kívüli fiataljaink is ma­gukénak vallják ifjúsági szövetsé­günk első országos értekezletének e nagyszerű gondolatát, akkor azon kell fáradoznunk, hogy ebbe a ne­mes harcba a magasabb életszín­vonalért ezrek, tízezrek és százez­rek kapcsolódjanak be. A takarékossági mozgalomban való részvételnek számos útja, módja és lehetősége van. Ilyen töb­bek között az ózdi ezerszemű Örs tevékenysége, melyet a KISZ újra felelevenített, hogy az elfekvő anya­gokat felkutassák és rendeltetési helyükre juttassák. Vagy ilyenek többek között az ellenőrző örSök, melyek harcot indítottak az áram­pazarlás és «üresen« járó gépek el­len. A TAKARÉKOSSÁGI mozga­lomnak hasznos oldala a hulladék- anyagok gyűjtése is. Az ózdi, az LKM fiataljai több vagon ócska­vasat juttattak a nagyolvasztók kemencéibe. És ez nekik is hasznos, mert pénzt kapnak érte. Közép- és általános iskolás fiatal­jaink nagyon helyesen teszik, ha szélesítik a takarékbéiyeg mozgal­mat. Egyrészt, ezzel rászoktatják magukat a takarékosságra, más­részt nyáron egész kellemes kirán­dulásokat szervezhetnek az össze­gyűjtött pénzből, mint ahogy ezt néhány miskolci iskola tette. A takarékossági mozgalomnak if­júsági szövetségünk legyen fő szó­szólója. Alapszervezeteimk serkent­sék fiataljainkat a mozgalomban való részvételre, mert ez nagyon hasznos az alapszervezet számára is. Elsősorban azért, mert a nép­gazdaság számára rendkívül sokat jelent, s mert ezzel különböző ki­rándulási, sport és kulturális lehe­tőségek anyagi alapjait teremthe­tik élő! Legyen a jelszavunk: mindennap takarítsunk meg egy forintot! Németh László megyei KISZ-biz. agát prop. titk. — Nagyon bántanak a hazai gon­dok. Apám beteg ember, egyedüli férfi vagyok a háznál. Elhallgat, aztán mosoly űzi el ar­cáról a fájdító szomorúságot. — De tudom, az ország ügye még­iscsak fontosabb. Szabó Béla ónodi parasztgyerek nem beszél sokat. Szűkszavú, hallga­tag. Az a fajta, aki nem szereti az időrabló, felesleges szavakat, őt már teljesen lekötötték az „idős katonák” szavai. Nemrég még a jószágok között járt, enni adott nekik, mielőtt útra­kelt volna. Azon gondolkodik, hogy nem is ,rosszkor jött ez a behívó, mert a dolgok nehezén már túl van­nak odahaza. Mikor másodszor kér­dem, csak akkor válaszolja: — Jóleső érzéssel megyek katoná­nak. Salamon Lajos nyékládházi fiatal, technikumot végzett. — Szívesen megyek katonának — ragyog a szeme. — Szeretném a tu­dásomat tovább gyarapítani a nép­hadseregben. Talán sikerül a vá­gyam, hogy műszaki alakulathoz tesznek. S kint a kapu előtt halkul a szó. s a különös, furcsa tolongás is meg­szűnik. A kiég. parancsnoka megengedte ÚJONCOK m dolgoztak, gépek fölé hajoltak, vagy az eke szarvát fogták. Dolgoztak a bekéért. Most ezt a bekét fegyverrel a kézben fogják védeni. — Aki fegyelmezett, rendszerető ember a mindennapi munkában, an­nak nem lesz nehéz beleszokni a ka­tonaéletbe. De aki felelőtlen, meg­gondolatlan, — az itt sem boldogul RŐTI ZOLTÁN elvtárs a járási pártbizottság nevében köszönti ez­után a bevonuló fiatalokat. — A néphadseregnél fontos isme­reteket szereztek — mondja —, olyan dolgokat tanultok majd, aminek nemcsak ti, hanem a társadalom is hasznát veszi. Legyetek büszkék ar­ra, hogy a néphadsereg katonái vagytok. Rőti elvtárs után újra Szabó Sán­dor elvtárs beszél a bevonulókhoz. Az üdvözlő és eligazító baráti szó­kat szórakoztató kultúrműsor kö­veti. A vízügyi, az óvónőképző és a sajóbábonyi fiultúr csoportok pro­dukcióit harsogó kacagással jutal­mazzák az ifjú katonák. Ebédszünetben elbeszélgettem né­hány bevonuló fiatallal: — örömmel megyek katonának — mondja Okos Gáspár, o Lenin Kohá­szati Művek lakatom. De hangjából lehangoltság érződik. HIDEG, ŐSZI REGGEL VAN. Már a korai órákban furcsa, különös to- . longás vonja magára a figyelmet a Magyar Honvédelmi Sportszövetség Rákóczi u. 12. sz. alatti székházénál. Feketekendős parasztnénikék, tö- möttbajszú, csizmás, hallgatag pa­rasztbácsik várakoznak türelme­sen. Édesanyák és édesapák, szo- morJcásarcú menyasszonyok kisérték el ide bevonuló fiaikat, kedveseiket. Még látni akarják őket civilruhában, mielőtt magukra öltik a zöldszínű katonaruhát. Beljebb, a kapun belül, a széles folyosón vaskos, nehéz, sokszínű katonaládák sorakoznak egymás­melleit. A klubhelyiségben vidám, felsza­badult hangulat feszeng. „Üdvözöl­jük a Néphadsereg bevonuló kato­náit!” — harsogja a piros- és kék­betűs felirat: És széles mosolygás ül a naptól, széltől barnára cserzett ar­cokra. — Elvtársak! Csak semmit sem hebehurgyán! Inti őket Szabó Sán­dor főhadnagy elvtárs. Maguk most már katonák mind. Ezután úgy be­széljenek, úgy viselkedjenek, ahogy az néphadseregünk katonáihoz üli*. A miskolci járás kiég. parancsnok­sága nevében Kiss Ernő főhadnagy elvtárs üdvözli az újoncokat. — Alkotmányunk 61. paragrafusa kimondja: „A haza védelme a Ma­gyar Népköztársaság minden polgá­rának szent kötelessége” — manója. Önök eddig gyárakban, földeken iMiEqiBiiz#vms

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents