Észak-Magyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-16 / 269. szám

Szombat, 1957. november 16. ESZAKMAr ^ a RORSZÄG 5 Köszöntjük az asszonyok, lányok országos tanácskozását MA DÉLELŐTT Budapesten, a Parlament kongresszusi termében többszáz asszony és leány gyűlt ösz- sze hazánk minden tájáról, hogy megbeszélje a magyar nők legfonto­sabb feladatait. Ez alkalomból lehe­tetlen nem gondolni a magyar nők, édesanyák érdemeire, hiszen ha csak az utolsó egy esztendő alatt végzett munkájukat vesszük figyelembe, ak­kor is elismeréssel kell szólni, hát még ha a 12 esztendő minden fára­dozását mérlegre tesszük! A felszabadulás után a férfiakkal egyen jogúvá vált asszonyok és lá­nyok páratlan szorgalommal igye­keztek tanulni, elfoglalni helyüket az élet minden területén. Vállaikra vették az ország gondját, baját, s szívós, kitartó munkával segítették a jobbiétért vívott harcot. Az asszo­nyok nagyrésze hőssé vált ez alatt a 12 esztendő alatt. Igaz, külön-külön nem csináltak semmi világraszóló nagy dolgot, — „csak” csavart esz­tergáltak, tejet 'mértek, ruhát szab­tak, vagy a villamost vezették, s mindezt szerényen, feltűnés nélkül. Munka után pedig siettek haza va­csorát főzni, mosni, elfeslett nadrá­gokatfoltozni, és simogatással, vagy feddő* szóval nevelni a gyerekeket. Ez az igazi hősiesség, ehhez kell tü­relem, nagy akarat, kitartás és a szeretetnek olyan csodával határos ereje, amely csak az asszonyokra jellemző. Az ő szívük drágaköve ez, mely mindannyiunkat gazdagít. MAGYARORSZÁGON A TÖRTÉ­NELEMBEN ELŐSZÖR, a népi hata­lom adott lehetőséget a nők felemel­kedésére. Nemcsak azzal, hogy pa­píron egyenjogúságot biztosított, ha­nem azzal is, hogy a törvénybefog­laltak megvalósításához kedvező fel­tételeket teremtett. A rendelkezések­kel párhiízamosan gyakorlati intéz­kedéseket is tett. Igaz, ezt már száz­szor elmondottuk, de ez korántsem jelenti azt, hogy a dolgozó nők hely­zete már tökéletes, hogy nincsen semmi gondjuk, bajuk. Még bizony akad gond is, baj is elég bőven. Minderről beszélni kell és az asszo­nyok országos tanácskozásán is bi­zonyára szóba kerül. Sokszor emle­getett panasz — a bölcsődehiány, az áruellátás, a háztartási gépek rész- letrevásárlása. a gyermeknevelés és tucatnyi fontos probléma — vár megoldásra. AZ ÜZEMEKBEN ÉS MÁSHOL IS, a nők érdekvédelme érdekében is vannak még tennivalóink. Egyre sürgetőbb kérdés a nők szakmai és politikai nevelése. Helyenként nehéz a nők elhelyezkedése, mert a nőknek való- munkakör betöltésénél egyes vezetők ragaszkodnak a férfi mun­kaerőkhöz. Mivel indokolják az ide­genkedést? Egyszerűen azzal, hogy a nödolgozókra nem lehet mindig szá­mítani. Férjhezmennek, szülési sza­badságon vannak, aztán a gyerek beteges, otthon marad stb. Államunk mindent megtesz azért, hogy a nők részére minél szélesebb körben nyújtson elhelyezkedési lehetőséget, hogy a dolgozó nők helyzetét javítsa. Mégis akadnak vezetők, akik meg nem értéssel fogadják, s kényelem­szeretetből nem veszik figyelembe ezeket a rendelkezéseket. A magyar nők zöme egy esztendő­vel ezelőtt, az ellenforradalom alatt és után megmutatta, hogy szívével, eszével, munkájával támogatja a né­pi hatalmat, azt a hatalmat, amely felemelte és emberré tette, amely megnyitotta a nők fejlődését elzáró zsilipet. A magyar nőmozgalom nagy, ti­zenkét esztendős számvetése, ez a mai országos konferencia. Feladata, hogy a múlt mérlegelése mellett, a másik serpenyőbe a jövendő terveit is odategye. A nők nemcsak szám­beli arányuk révén váltak hazánk­ban jelentős politikai tényezővé, ha­nem azért is, mert hazánk sorsa, je­lene és jövője a nőkre is tartozik, s holnapunk alakulása nem kis mér­tékben függ a magyar lányok, asszo­nyok munkájától. LEGYEN EZ A TANÁCSKOZÁS iránytű minden hazáját és családját szerető nő számára. Találják meg egymás kezét a város, a falu asszo­nyai, fogjanak össze, hogy még több erővel, még nagyobb odaadással se­gíthessék a békés, nyugodt életért folytatott küzdelmet. Szén után kutattak — egészséges ivóvizet találtak a Borsod megyei Dabicsáuj községben Elkészült a DIMÁVAG Gépgyárban az új ezer személyes üzemi étterem és konyha A DIMÁVAG Gépgyár dolgozói ré­szére háromrniliióhétszázezer forintos beruházással elkészült az egyemele­tes új, ezer személyes üzemi étterem és konyha. A konyhát a legkorszerűbb beren­dezéssel, gőzfőzőüstökkel, hűtőkam­rákkal, univerzális konyhagéppel láí­Borsod megye egyik vízszegény vi­dékén, Dubicsány község határában — a nyári hónapokban — új szén­mezők után kutattak. A miskolci Mélyfúró Vállalat dolgozóit azonban nemvárt meglepetés érte. A kutató­fúrás során 120—130 méter mélység­ből egészséges ivóvíz tört fel. ták el. Az elkészített ételt két lift szállítja a földszintről az emeleten lévő étterembe. Az új létesítmény­ben öltöző, mosdó, büfié és eszpnesz- szó áll a dolgozók rendelkezésére. Az épület műszaki átadása már megtörtént s azt még a télen, átadják rendeltetésének. AZ EGESZ FALU VARJA A CSILLÉK lassan bal­lagnak fent a kötélpályán, incselkednek a kémények­ből felszálló füsttel. Az öreg Szabóék házánál mint­ha lassítanának, vagy csak Szabotté látja így? Lehet. Ül az ágyában, s figyel. Lépteket vár, hangokra szomjazik. Lépteket, amelyek egy esztendővel ezelőtt koppantak utoljára a fagyos rögökön, hangokat, amelyek tavaly novemberben du­ruzsolták a fülébe: — Viszontlátásra, édesanyám. A Szabó-család / szomorú története ott kezdődik, hogy a férj és a feleség is súlyos beteg. Az öreg Sza­bó a tállyai kőbányában dolgozik könnyű munkán, s a többgyermekes családnál gyakori vendég q gond. Alig várták, hogy a legnagyobb, q Pista gyerek egy kis pénzmagot hozzon a házhoz. A 15 éves tömzsi lur­kót csak apjára való tekintettel vették fel a kőbányá­ba. Pista már nagyfiúnak érezte magát, s látva szü­lei kesergését, egyik nap azzal állított haza: — Azt mondják, a szénbányákban nagyon sokat fizetnek. Elmegyek Dorogra dolgozni, majd küldöm haza a sok pénzt. Az öregek megijedtek. Édesanyja marasztalta szép szavakkal, könnyekkel, de Pista hajthatatlan konoksággal kijelentette: — Megyek! összecsomagolták kevés holmiját, s a szülői intel­mekkel útnakeredt. A vonaton összetalálkozott öt ha­sonlókorú társával. — Hová mész? — kérdezték tőle. Pista elsorolta szülei helyzetét, otthon maradt apró testvérkéin kell segíteni, ezért megy• szerencsét próbálni. Társai összenevettek. — Nahát, te is jó helyre mész. Onnan egy fil­lért sem fogsz hazaküldeni. Gyere velünk! Ott köny- nyen meggazdagodhatsz, autót vehetsz, s küldöd haza a rengeteg pénzt. — Hát hová mentek? — kérdezte elájmulva Pista. — Amerikába! — húzták ki a mellüket a sihede- rek. Addig beszéltek neki, míg Pista is nekitüzesedett, A megyei tanács építési és közle­kedési osztálya a szakemberek véle­ményét meghallgatva úgy döntött, hogy további kutatásokat végeztet, — de most már ivóvíz után. Erre a munkára mintegy 130 ezer forintot fordítanak és a vízhozamtól függően, több kutat építenek. Az új kutak telepítésével — előre­láthatólag — nemcsak Dubicsány la­kói, hanem a községtől 3 kilométer­re fekvő putnoki bányászlakótelep dolgozói is egészséges ivóvízhez jut­nak.-----------o----------­— Kézműipari kiállítás Varsóban. Josef Hagen, az NDK lengyelországi nagykövete nyitotta meg a Kultúra Palotájában megrendezett német kézműipari kiállítást. A kiállítást az NDK képzőművészei rendezték. Be­mutatásra kerültek faliszőnyegek, kerámiai és kovácsolt munkák. »####« *♦«♦♦♦♦♦♦♦♦#*♦♦♦♦#♦♦♦ ♦♦#♦♦♦♦« ♦♦♦ s aznap éjjel átlépték a ha­tárt. Közben Szabóék egyre várták a postást, lesték a levelet. Jött is, de nem Do­rogról, hanem Ausztriából. Az asszony napokig sirt, vigasztalhatatlan volt. A gyerek leveleiből eleinte bizakodás áradt: „Tetőtől talpig felöltöztettek amerikai ruhába, annyi naran­csot, banánt, csokoládét eszünk, amennyi jólesik." NYÁR DEREKÁN már azt írta: „Hazugság itt minden és csalóka, mert itt is vannak szegényembe­rek". Szegény Pista félév után döbbent rá, hogy nem olyan egyszerű meggazdagodni a magafajta gyerekek­nek, ott, a „szabad világban". S aztán egyre-másra jöttek q keserűhangú, panaszkodó levelek: „Haza akarok menni, segítsenek édesanyám! Ha befizeti az útiköltséget, azonnal mehetek. Kérjenek valakitől, ha hazamegyek, visszafizetem tízszeresen... Csak most az egyszer könyörüljenek rajtam.” Szabó néni el is indult kölcsönt kérni. Maga sem tudta, honnan, kitől kérjen 1000 forintot, csak ment. így találkozott Csengeri Lajosnéval, a községi nőta­nács elnökével. Az elvette a levelet, Szabó nénit meg hazaküldte. Aztán szaladt a tanácsházára, onnan meg néhány asszonyhoz. Mindenütt elolvasta a levelet és a meghatódott asszonyok úgy döntöttek, majd ők elő­teremtik Pista útiköltségét. így rendezték meg augusz­tus végén az aratóbált, amelynek tetszésszerinti belé­pődíja az idegenbe szakadt gyerek útiköltsége lett. 1703 forintot őriznek a takarékban jelenleg, s az úti­költségre talán kifutja. Sajnos, a hazahozatal lassan megy. A tállyai asszonyok írtak Pistának néhány biz­tató szót: — Ne félj, hazahozunk, az egész falu vár! Az utóbbi két hónapban a tállyai nőtanács tagjai Szabó Pista ügyében szaladgálnak. Írtak Grubics elv­társnak, a község országgyűlési képviselőjének, hogy jár jön el a Külügyminisztériumban a fiú ügyében. MOST MÁR remélhetőleg közeleg az idő, amikor Szabó Pista léptei újra koppannak a hazai rögökön, s a, falu keblére ölelheti tékozló fiát. KECSKÉS ROZSA III. A humánum fogalma alá tartozik minden időben mindaz, ami brökké jellemezni fogja az emberi embert; a szülői szeretet, a tiszta sze­relem, a barátság érzése, az otthon szeretete, a békevágy, az alkotó aka­rat, a hazaszeretet, emberszeretet és közösségi érzés. Ki ' mehetne el érzéketlenül Ber- máth Aurél Olvasó nők, vagy Kati mén! arcképe című művei előtt? A »Kati néni« amellett, hogy szívig- hatóan kedves az öreg »házhoztar­tozó« jel lomra jz erejű portréja, tevé- kenykedése és környezete, mint pasz­tellkép újszerűén bravúros munka: egy lényegében grafikai eszköznek megtévesztően festői hatású kezelése. Az »Olvasó nők« az otthon melegét varázsolja elénk, akárcsak, más fo­galmazásban, Miháltz Pál meghitt lég­kört árasztó Otthon című életképe, vagy ősz Dénes Műteremben című olaj tempera enteriőrje. A művész — milyen kedves vonás ez — sokszor úgy dédelgeti alkotó otthonit, műter­mét, mintha valami élőlény lenne, aki tudatosan segíti őt az alkotásban. Ősz Dénes még írásban is odabigy- gyeszti képére, mennyire szereti ezt a tíz éve leikével összeforrt segítő­társát. És ugyanilyen szeretettel dé­delgeti műtermét Czóbel Béla is. Megjegyzendő, sokszor egy-egy mű- teFembetső többet mond a művész lelkivilágáról, mint sok más képe. Egyik legmegragadóbb alkotásnak érzem Farkas Aladár Kohásztanuló című szobrát. Mennyi szeretettel for­málta meg a művész ennek a kedves HAJDÚ BÉLA: NÉHÁNY GONDOLAT a Hl. Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállításról kamasznak öntudatot sugárzó figu­ráját! Minden benne van, amiért az ilyen »tanulókat«, az ilyen fiatalokat szeretnünk kell és a megbecsülés leg­magasabb fokára kell emelnünk. S ok erő van Raszler Károly Csa­polás, és Kovácsműhelyben c. grafikáiban, amelyek a statikus és szokványos üzemi képekkel szemben mozgalmasságukkal f ejezik ki a mun­kásosztály lendületes célbatörését. Szentiványi Lajos Építők című kompozíciója nyerte el a városi ta* nács nagydíját. Nem program-mű ez, de az alakok, különösen a nőalakok mozgásában, magatartásában és a kép légkörében félrejsmerhetetlenül jellegzetes mai élet vibrál. Szent­iványi művészetében nem veszünk észre odairányuló törekvést, hogy pó­tolja szocialista művészetünk temér­dek nélkülözött »hiánycikkét«, de ennek a művének javára írnám azt is, hogy könnyed impresszionista áb­rázolási módszerével tágabb teret ad a. mozgalmasság érzékeltetésének, mint az évekig uralkodó nehézkes naturalista festői módszerek, amelyek lezárt formákhoz kötötték a művészi mondanivalót és a néző képzeletét; Mindamellett hangsúlyoznunk kell, hogy a szocialista művészet — szán­dékosan mellőzöm a »szocialista-rea­lista« kifejezést, amely sokakban té­ves elképzeléseket ébreszt — nem formakérdés, hanem elsősorban és mindenekelőtt eszmei kérdés. Ezért nem lehet iránymutatónak tekinteni az impresszionista festői módszert sem, mégkevésbé azt a szín- és .for­mabontó túlhajtását, amely a vona­lat, a zárt formákat kitagadja a pik­torából. Hiszen a vonalak játékának roppant kifejező erejét sohasem nél­külözheti a képzőművészet az elsze­gő nyü lés, a degenerálódás veszedelme nélkül. # r\ e nézzünk tovább körül a ter- m ekben. Két kép viseli azt a címét: Esszpreszóban. Egyiket Brez- nay József, a másikat a miskolci Vgti József áestette. Breznay párizsi presz- szójának franciásan laza foltokkal, vonalakkal könnyedén odavetett alak­jai — a rikítóan hangsúlyozott, szal- makalapszerű széktámlák között — a könnyűpénzű burzsoázia lebzselő figurái. A festő azonban nyilván a hogyant helyezi előtérbe, a mit-tel szemben. Máskép állunk Vati József kompozíciójával, amelyből érezzük, hogy a »mit és a »hogyan« egyforma szenvedélyességgel forrósodik művé. Ha Vati történetesen költő lenne, talán izzó hangú verset írna arról a csicsi-csári kalap ű, rút kerítőnőről és lejtőre siklott fiatal leány-áldozatá­ról, akiket itt a színek erejével emel ki a normálisan ábrázolt mellékala­kok közül. A kép festői megfogalma­zása kelthet némi hiányérzetet, de a mondanivaló és a kifejezés együtt- szárnyalása mégiscsak az elhivatott művész belső fűtöttségéről bizonyko­dik. Ennek a belső fűtöttségnek a heve csap felénk Melegedők és már említett Anya gyermekével című mű­veiből is. Mindenképpen indokolt a tárlaton elért többszörös sikere, (Dí­jat is nyert, a fővárosi tanács, is vá­sárolt tőle képet.) Vati dolgozik és lelkesedik hivatásáért. Elmondhatjuk ezt a Művésztelep legfiatalabb művészéről, Tóth Imré­ről is. Rá azonban jellemző még, hogy ösztönösség, belső ütközések és külső szellemi ráhatások tekervényessé te­szik egyéni kibontakozásának útját. De fiatal és benne is lobog a Tűz. Erről tanúskodnak tavalyi és idei festői kompozíciói. C eledd Gyula az a borsodi mű­1 vész, akitől első megmidatkor zásai nyomán talán a legtöbbet vár­tunk. ö az, akiről úgy érezzük, hogy mtellektusa, kulturáltsága merészen áttöri mindenfajta provincialista szemlélet gátjait és a művészet esz­közéivel rá tud tapintani a haladás nagy összefüggéseinek jelenségeire. És most mégis azt érezzük, hogy a tárlatainkon megmutatott művei nem azok az igazi Feledi-művek — ami­ket várunk tőle. Feledi többet ígért. Lehet, hogy tele a tarsolya, de az utóbbi tárlatokon ez nem világlott ki. Nem mehetünk el érdektelenül Csabai Kálmán, Imreh Zsigmond és még több borsodi művész munkái mellett sem. Csabai Napsütéses mis­kolci utcája, ez a színdús plener kép talán egyike a művész legigazabban élményből , fakadó műveinek. Kifor- rottabban idézi azt a Csabait, aki fia­talon, mint piktúránk nagy ígérete éppen friss hatású plenerjeiveí tűnt fel. Imreh Zsigmond, aki sok pasz- telljével már nem l^P meg, mindig hoz azért meglepetést is. Ezúttal ilyen kellemes meglepetés például Miskolci határ című műve, amely rokonszínek árnyalataival csodálatosan gazdag képet tár a néző elé. rZ. r a f ikái műveikkel méltán kelte­^ nek érdeklődést Lukovszky László és Seres János. Kunt Ernő szokott merészségével szélesíti a ma­ga útját. Tovább sorolhatnánk a részben már említett borsodi művé­szeket, akik műveik szakmai szín­vonalával, egyik-másik mű eszmei mondanivalójával derekasan állják meg helyüket az országos kiállításon, és szereplésükkel azt igazolják, hogy Miskolc és Borsod megye máris ren­delkezik azokkal a képzőművészed erőkkel, amelyekkel Miskolcon létre lehet hozni egy erős képzőművészeti központot. (Folytatjuk.) Bemutatjuk az Országos Mőtunácskozás küldötteit A Miskolci jLpületaoyagíuvarQzó Vállalat befejezte éves tervét A miskolci Épületanyagfuvarozó Vállalat dolgozói 1957. november 14- én örömmel jelentették, hogy éves tonna-tervüket, amely 1 millió 559 ezer tonna volt, befejezték. A siker elérésében nagy segítséget nyújtott a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 40. évfordulójának tiszteletére indított munkaverseny, amelynek eredményeképpen a vállalat október havi tervét 116,4 százalékra teljesí­tette. A vállalat vezetősége a jó munka elismeréseképpen 25 ezer fo­rmt értékű jutalmat és ajándékot osztott a versenyben élenjáró dolgo­zóknak. A sikeres tervteljesítést elősegítet­te, hogy a versenyiendület novem­ber 7 után sem szűnt meg, hanem tovább folytatódik, hogy a vállalat dolgozói a miskolci ÉPFU és a test­vérvállalatok között folyó verseny­ben az első legyen. A vállalat dolgozói most azért dol­goznak, hogy 1957. november 28-ra pénzügyi tervüket is befejezzék. adtak és az ország vérkeringése újra megindult. A sokezer nagyszerű bá­nyászasszony egvike Fekete Jánosáé. KÜLÖN-KÜLÖN kelletne szólni mindegyikről, de erre most nincs idő. Bízunk abban, hogy az országos no- tanácskozáson eredményesen tolmá­csolják a borsodi nők kérését, kíván­ságát. MA REGGEL INDULT el 30 bor­sodi asszony Budapestre, hogy a nők országos tanácskozásán képviseljék megyénk . asszonyait és leányait. A küldöttek zörpét régi ismerősként üd­vözölhetjük, hiszen az eltelt 12 esz­tendő alatt úttörői és jó harcosai vol­tak a nőmozgalormiak. LUKÁCS GYULÁNK Kazincbarci­ka küldötte. Egyszerű háziasszony, vasutasfeleség, aki családi gondjai mellett mindig áldozott időt arra, hogy az asszonyok nagy családjának gondjaival is foglalkozzék. Több éve tagja az Országos Nőtanácsnak is, és fáradhatatlanul segíti a kazincbarci­kai asszonyok munkáját. BÄRTFAY JOZSEFNÉ encsi dol­gozó parasztasszony. Szinte elképzel­hetetlen a nőmozgalom munkája nél­küle. A 10 holdas gazdaság ezer tenni­valója sem tartja vissza a nő tanács­tól, amelynek elnöke. Javaslatára kezdeményezték az encsi asszonyok, a »tiszta falu« mozgalmat. Most no-s vember 7. előtt minden asszonyt meg-!* kértek, legyen tiszta és ünnepélyes necsak a ház belseje, hanem környéke; is. Irányításával 36 koszorút kötöttek $ az elesett szovjet katonák sírjára. * VARGA GABORNÉ pedagógus. Aj miskolci tanítónőképző intézet igazga-1 tója, a megyei nőtanács elnöke. SokJ jót lehetne elmondani róla. Úgy is | mint pedagógusról, úgyis mint édes- i anyáról. Minden esetben megtalálja! az utat a szülők szívéhez, s a gyer-t meknevelési gondokat nemcsak han-t goztatja, hanem életrehívója és tagjai annak a pedagógiai bizottságnak, t amely a me gyei - nőtanács mellett mű-| ködik. f FARAGÓ ERZSÉBET a Lenin Ko-| liászati Művek dolgozója, az üzemi | asszonyok százféle problémájának in-J tézője. Soha nem utasított még élt senkit, mindenkihez van egy-két ba-* rátságos, bíztató szava. Ö maga ist szorgalmazta az üzemi nőbizottság | megalakulását, amely végre érdem-1 ben foglalkozik majd az üzemben J dolgozó asszonyok panaszaival. A Le-J min Kohászati Művek többezer nődol-t gozójának méltó képviselője. Z FEKETE JÁNOSNÉ putnoki bá-t nyászfeleség, háziasszonyi teendőit mellett a járási nőtanács titkárságát! társadalmi munkába^, vállalta. Z Borsod megye nőmdfeaimának tör-t ténetében páratlan helyet foglalnak# el a bányászasszonyok. Különösen azt ellenforradalom után hallatták hang-* jukat, mikor a szenet kérő családok, | üzemek, kórházak részére a sajátjuk-# ból adtak néhány mázsát, férjeiket* pedig küldték dolgozni. Az ő érdé- j műk is, hogy a borsodi bányák szenet *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents