Észak-Magyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-16 / 269. szám

f Szombat, 1957. november 16. ÉSZAKM AGYARORSZÁG 3 i Egy jelentés margójára A járás területén legalább még egy körzeti mozi kellene, mert a még nem államosított községek­ben vám rá eset, hogy évek hosz- szú során nincs filmelőadás. A járási könyvtár 33 000 darab könyvvel rendelkezik, ebből a vidéki fiókkönyvtárak kezelésében 18 700 kötet van. Dacára annak, hogy a já rási szervek nem sokat törődnek ve lük, eredményes munkát végeztek, I ezer kölcsönzőjük mintegy 25 000 elsősorban magyar könyvet vitt ki. He minden jelentés csak akkoi ér valamit, ha, a tett érdeké­ben született meg, ha a tennivalói feltérképezését szolgálja. A szikszó járási pártbizottság jelentésének ala­possága, szenvedélyeshangú bírálata garancia arra, hogy a kijelölt tenni valókat el is végzik — és a szikszó járásban is megindul a kultúrál« jégzajlás. Gulyás Mihály A szikszói járási pártbizottság ^ jelentést állított össze a járás kulturális helyzetéről. Újfajta jelen­tés ez. Hiányzik belőle a korábban, néhány évvel ezelőtt megszokott és szinte már gyakorlattá vált színezés, a gondok és bajok elhallgatására. Bátran, kommunista őszinteséggel tárja fel a járás kulturális nehézsé­geit, az illetékesek hanyag nemtörő­dömségét. A jelentés teljességre törekszik és határozati javaslattal egészül ki, - hogy a feltárt hibáikat mihamarabb kiküszöböljék — és legyen kulturális élet a szikszói járásban is. M A jelentés foglalkozik a miltúrhá- zak építésével is. Mi itt a baj? A köz­ségi tanácsok csak az állam támoga­tásától várják kultúrházuk megépí­tését, nem használják fel saját adott­ságaikat, a dolgozók áldozatkészsé­gét. A községfejlesztési járulék befi­zetését nem szorgalmazzák kel­lően. Hemádkércsem például semmit nem fordították a köz­ségfejlesztési járulékból a kultúr- ház építésére. Felsődobszán maga a tanács elnöke sem fizette be a községfejlesztési hozzájárulást. Itt főleg a malom jö­vedelméből és állami támogatásból fedezik a költségeket, bár a község lakossága is társadalmi munkával támogatja az építkezést. Csobádon az ellenforradalom miatt félbema­radtak a munkálatokkal, az építke­zési anyagok nagyrészét ellopkodták. Az építkezést már megkezdhették volna, annál is inkább, mert a járási tanács pénzt bocsátott a rendelkezé­sükre. Ongán van egy kulturális cél­ra felhasználható helyiség, de telek- könyv lieg a földművesszövetkezet tu­lajdonát képezi. A MOKÉP használ­ja. Elhanyagolt állapotban van, mert sem a tulajdonos, sem a bérlő nem gondoskodott róla és a községi ta­nács, mivel a helyiség nem az övé, fenntartási költséget nem kap rá. Itt elsőrendű feladat a tulajdonviszony rendezése, hogy gazdája legyen az épületnek. ;ajok vannak a népművelési ügyvezetőkkel is. A jelentés ezerint kampányszerűen végzik fel­adatukat. Ez — sajnos — nemcsak a szikszói járás népművelési ügyveze­tőit jellemzi. Valamikor hajdanán a pedagógusok külön díjazás nélkül is szívügyüknek tekintették a, falu mű­velődését, hangyaszorgalommal tevé­kenykedtek. Ma — tisztelet a tiszte­letet érdemlő kisebbségnek — nem ez a helyzet. Ez évben mindössze négy község­ben rendeztek az iskolánkívüli fiata­lok kultúrműsort. Az év legkiemelkedőbb kulturá­lis eseményének a cserháti és hernádvölgyi fiatalok találkozó­ját tekinthetjük. Nem elég biztosaik a műsorok össze­állítását illetően sem. Legkirívóbb példa rá az aszalói színjátszók által Hazai készítésű, magas hőálló rekuperátorok kai hasznosítják a füstgázt Diósgyőrben B Általános tapasztalat, hogy az úgynevezett ipari kemencékből a füstgáz 1000—1200 fokos hőmérsék­leten eltávozik anélkül, hogy a hő hasznosulna. Ugyanis a távozó hő megfelelő hasznosításához hőhaszno­sító berendezésre, úgynevezett reku- peiátorok beszerelésére volna szük­ség. Magas hőálló rekuperátorokat eddig drága áron, külföldről tudtunk beszerezni, így csak kevés kemence füstgázát hasznosították ilyen mó­don. A diósgyőri kohászat egy műszaki kollektívája hosszas kísérlet eredmé­nyeként különleges összetételű és a magas hőnek tartósan ellenálló re- kuperátor öntvényt kísérletezett ki. Az előállított rekuperát.ort a nagy- kovácsműhely egyik guritó kemen­céjébe szerelték be az ősszel. Egy hónapi üzemi használat után megál­lapították, hogy a kemence fütő- anvaef olvasztása — a füstgázhasz­nosítás eredményeként — több mint ötödével csökkent, s csupán ennél a kemencénél mintegy 25 tonna paku­rát takarítottak meg egy hónap alatt. Az eredmény láttán még ezévben további három hengerdei tolókemen­ce füstgázát hasznosítják a gyár acél- öntődéjében előállított rekuperáto­rok útján, s folyamatosan sor kerül á többi kemencékben történő alkal­mazására is. A jövő, illetve a követ­kező évre pedig tervbevették az or­szág több üzemében, így az ózdi ke- hászatban lévő ipari kemencék reku- perátorokkal való ellátását is. így 1958-ban a tervek szerint mintegy kétezer, 1959-ben pedig ötezer magas hőálló rekuperátor gyártására 1 ren­dezkednek be. Minthogy a számítások szerint rekuperátoronként évenként 40—60 tonna szénfogyasztás csökke­nés várható. 1959-ben a fűtőanyag megtakarítás eléri az évi mintegy negyedmillió tonna szenet. így a d.jsgyőriek újítása országos vi­szonylatban is nagyjelentőségű. „Hiíínycikkeket“ gyárt a Borsod megyei tanács ipari vállalata Szerencsen működik a Borsod me­gyei tanács autó- és gépjavító válla­lata. A vállalat ezévben a kislakás­építkezésekhez közel 50 darab kézi salaktégla-prést készített. A kézipré­sekkel egy hónap alatt lehetett elő­állítani a helyszínen egy kettőszobás összkomfortos családiház felépítésé­hez szükséges salaktéglát. Több ál­lami gazdaság mellett számos város is rendelt ilyen kéziprést. A most készülő jövőévi tervek sze­rint 1958-ban újabb „hiánycikk” gyártását kezdik meg. A meglévő be­rendezések kihasználásával előszór a mosógépekhez szükséges villanymo­torok gyártását kezdik meg, majd a későbbiek folyamán teljes mosógépet is gyártanak. Varró- és kézimunkatanfo’yainot indítanak a diósgyőri kohászat nődolgozói Számos olvasónk írt szerkesztősé­günknek arról, hogy nem tudja be­szerezni az építkezésihez szükséges tetőfedő anyagot ajtókat, ablakokat és egyéb építőanyagokat. Felkerestük a Belkereskedelmi Mi­nisztérium illetékes osztályát és meg­kérdeztük: a közeljövőben milyen intézkedéseket hoznak, várható-e ja­vulás az épületanyagellátásban? A negyedik negyedévben — hang­zott a válasz —, az építőanyagellátás általában a kétszerese az elmúlt év hasonló időszakára tervezettnek. Fa­lazó- és kötőanyagokból kielégítő a mennyiség, egyedül a tetőfedő anya­goknál mutatkozik hiány. Ezt fokozza még az is, hogy a legtöbb építeni szándékozó először — a jelenleg hiánycikket — a cserepet álcaric megvenni ahelyett, hogy a munka megkezdéséhez szükséges téglát és a többi anyagot szerezné be. Ez torló­dásokat okoz. A Belkereskedelmi Mi­nisztériumnak az az álláspontja, hogy jelentkezési sorrendben először azok­nak az igényét keli kielégíteni, akik­nek már áll a házuk, vagy a munka befejezéshez közeledik. A jelentke­zési sorrend betartását a TÜZÉP- telepeken szigorúan ellenőrzik. A közeljövőben enyhíteni fogja a hiányt, hogy hamarosan megkezdik a »Cempala« gyártását. Ez a cement tetőfedőanyag új, különleges eljárás­sal készül és a kísérletek azt mutat­ják, hogy azonos értékű az eddig használt anyagokkal. A belkereske­delem egyelőre 10 millió darab »Cem- palát« hoz forgalomba, amely körül­belül 5000 családi ház terven, felüli befedésére lenne elegendő. Épületfa pótlására vashuzalos tető- szerkezeti elemeket hoznak forga­lomba, amelyek kiválóan pótolják a faanyagot, sőt bizonyos tekintetben előnyösebb a használatuk. A kereskedelem még ebben az év­ben megvalósítja, hogy a forgalomba hozott kész ajtókat, ablakokat helyi­leg, a megyék területén lévő asztalos­ipar gyárthassa. így akarják lehetővé tenni, hogy a tájigényeknek legjobban megfelelő formákat gyártsák. Továbbra is minden lehetőt elkö­vetnek arra, hogy serkentsék az épü- letanyagipart a cserépanyag-gyártás fokozására. Ez azért is jogos követe­lés^ a belkereskedelemnek, mert ezeknek az ipari anyagoknak a ter­melése nem igényel a népgazdaság jelenlegi teherbíró képességét meg­haladó beruházásokat. A lottó heti nyerőszámai: 14, 19, 27, 37, 57-----------oOo----------­U j beruházással növelték a miskolci gázgyár tel j esi tőképességét Miskolc város gázellátásának meg­javítása érdekében a gázgyár beren­dezését mintegy egymillió forintos beruházással két gázfejlesztő generá­torral bővítették. A generátorok pró­bajáratását már megkezdték s azok üzembehelyezésével naponta több- ezer köbméter gázt tudnak majd ter­melni. így lehetővé válik, hogy mint­egy ezer újabb háztartást kapcsolja­nak be a gázhálózatba. A két gene­rátor munkábaállításával — a mis­kolci háziasszonyok öröméire — jelen­tősen javítják a gázellátást. A diósgyőri Lenin Kohászati Mű­vek üzemi nőtanácsa tevékeny sze­repet játszik a gyár életében. Kezde­ményezésükre eddig 30 női brigád versenyez a jobb és gazdaságosabb ermelésért. Az utóbbi hetekben pe­dig a nőtanács egy bizottsága üze­menként, munkahelyenként vizsgál­ta felül az ott dolgozó nők helyzetét, hogy — a rendelkezésekkel ellentét­ben — nincs-e valamelyik nődolgozó hátrányos helyzetben. Ugyancsak a nőtanács szervezésében e héten sza­bó-, varró- és kézimunka-tanfolyam indul a gyár nődolgozói részére. A három hónapig tartó tanfolyamra 150-en jelentkeztek. Garay György hegedűestje GAZDAG ÉS SZÍNVONALAS * hangversenyidényünk egyik szép előadásában gyönyörködhetett a szerda esti koncert közönsége. Garay György érdemes művészün­ket, úgy hiszem, nem kell bemutatni Miskolc hangversenylátogató közön­ségének, sem olvasóinknak. Ismert az az előkelő hely, ,amelyet a ma­gyar zeneéletben betölt, nemkülön­ben az a nemzetközi megbecsülés, amelyet mint a magyar hegedűs-gár­da élvonalbeli tagja, külföldi szerep­léseivel kivívott magának. Garay György a világhírű „Hubay iskola” neveltje. Játéka magán vi­A BÉKE VÁROSA £sak arról nem ír­URBAN NAGY ROZALIA: nem tam még, ami pe­dig a legjobban hatott rám a szovjet főváros­ban. — Az emberek hangulatáról, arról a boldog, bizakodásteli hangulatról, amit csak olyan országban lehet elképzelni, ahol minden a békét, annak a megőrzését, védelmét, a békés előrehaladást, a nép boldogulását szolgálja. Az újságok éppen akkor hozták Nyikita Hruscsov nyilatkozatát az élőlényt szállító mes­terséges hold felbocsátásáról. — „Minden újabb lépés a tudományban, minden új állomás, min­den eredmény szovjet államunkban a tartósabb békéhez vezet” — mondotta Hruscsov elvtárs. November 2-án a Majakovszkij színházban a zsehiális költő „Hisztéria Buff” fantasztikus sza­tíráját játszották, hosszú évek után felújítva. A mennyországban történő egyes epizódoktól kezd­ve, a legkülönbözőbb országokban tévelygő orosz forradalmárt megszemélyesítői főszereplő már ekkor, 1918—19-ben a szovjet ország első napjai­ban a békét tartotta legfontosabbnak a világon. Engedjék meg, hogy elmondjam Kátya Szo- rokina, egy filozófus tanársegéd ismerősöm rö­vid történetét, amely tanulságos és elgondolkoz­tató, mert nem egyedülálló és bárki számára megmondja az igazságot, bárki megértheti be­lőle, miért törekszik az egész hatalmas szovjet nép a békére. * ••• Leningrádban laktak. Kicsi öccse hét éves, húga három volt, amikor a németek blokád alá vették a várost. Kátya 13 éves volt, — beteg édesanyjának egyetlen támasza ebben az időben, mivel a család feje, Alexandr Pavlovics a hábo­rú kitörésének szinte első percétől kezdve har­colt az északi frontvonalon. A 900 napos blokád alatt Leningrád népe ki­mondhatatlanul szenvedett a hidegtől, víznélkü- tiségtől és nem utolsó sorban az éhségtől. Napon­ta ezrek húzták szánkóikat a fagyos, örökös bombázások, aknázások által összekuszált város­ban, — a temető felé. Kátya először öccsét temette el, maga kapar­va. ásva a hóréteget, a földet, öccse cémavé- konyságúra lefogyott nyakáról majdnem leesett, íöldi^zadt, sápkóros feje. E jjelente kenyérért álltak sorba, de az üz­letek hetekig zárva maradtak. Mit tudtak Volna adni egyetlen falat kenyérért...! Cipőtal­Járom Moszkvát pat főztek hólében, elhullott ló-, kutya- és macs­kahúst ettek hónapszámra az iszonyatosan ki­éhezett városban. Odáig jutottak az emberek, hogy szinte elvesztették emberségüket. Nem bír­tak gondolkodni, szinte megtagadták emberi mi­voltukat és nem éreztek szégyent sem, hisz mind­nyájan élni akartak. Tudják mit jelent élni? Az ember mindent feláldozna, még az ördöggel is cimborálna, ha le­hetséges lenne, mikor arról van szó, hogy itt kell hagyni ezt a jó órákban annyiszor szidott világot. Aztán meghalt az édesanyja és egy hét múl­va a húga. Márciusban — a sors tragikus iróni­ája — éppen Kátya születésnapján. Azóta nem bír magával a másoknak tavaszt hozó márciuso­kon ... Egyedül maradt. Apjáról semmit sem tudott. Utolsó erejével elment a nagynénijéhez, aki ugyancsak negyedik halottját temette aznap. Ájultan esett be ajtaján. Élet-halálharcát vívta a gyenge kis leányszervezet. Csak két hónap múltán tudta elvinni egy újabb evakuációs cso­port a Kaukázusba. Ott kapta meg az értesítést... újságkivágáson, fekete keretben, több elesett hős között az apja nevét. Tizenötéves volt. amikor visszakerült Lenin- grádba, a szülővárosba. Az egykori kis temető olyan világosan élt emlékezetében ... kilóg a sírokat sem találta meg. Ki tudja, hány ezer embert takartak á felírásnél­küli, néma sírhalmok! Az állam taníttatta. Most három éve végezte el az egyetemet. Megbecsült, tudományos munkása a társadalomnak. Nincs más vágya, csak az. hogy béke legyen. Fölösle­ges megmagyaráznunk, hogy miért. Kátya története szinte az egész mai szovjet fiatalság története. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt a párt központi lapjában, a Pravdában fényképes riportok jelentek meg a haláluk után kitüntetett fiatal komszomolisták- •*ól. 15—20 éves fiatalok, akiket a háború örökre megfosztott az élettől. Nyílt tekintetű, mosolygós ifjak, lányok, ma már csak a fényképeken vi­táin, nevető arccal. Rövid közlés volt csak a háború alatt. 1— seli ennek minden klasszikus jegyét. Az előadás nemes eleganciáját, a gazdagon árnyalt gyönyörű tónust, az inkább szép, mint mindenáron való nagy hangot, magas igényű, de öncélúvá sohasem váló technikai fö­lényt. Úgy éreztük magunkat, mint „el­illant évek szőlőhegyének” érett, ne­mes gyümölcsű gazdag szüretén való részvételt. Csupa letisztult, átgondolt, meg­formált, régen lehiggadt mű került előadásra, olyan művek, amelyeket hosszú évek gazdag tapasztalata ér­lelt ilyenné. Kivétel, nem minőség­ben, hanem időben 1—2 modem elő- adású darab. Minden könnyednek, természetesnek, gondnélkülinek tűnt már, mint ami nem rejt magában semmi nehézséget, gondot, buktatót, akadályt. Pedig, aki a hegedűiroda­lomban jártas, az tudja, milyen hosszú az út eddig és milyen keve­sen képesek elérésére. Hogy fajsúlyban a legnagyobbat említsük, a „Kreutzert”, Beethoven egyik közismerten legvirtuózabb he­gedűművét. Művészi célkitűzéseit már a címe is mutatja, amellyel azonban nem fárasztom az olvasót. Tartalma sem szonáta, sokkal in­kább koncert-duó. Szerzője a klasz- szikus keretben megengedett leg­szélső határokig ment el. GARAY GYÖRGY a klasszikus előadási lehetőségeket egészen a ro-»- mantika határáig tágítva adta elő a művet. Fiatal és tehetséges előadó­társa, Losonczy Andor igyekezett megfelelni a nagykultúrájú hegedűs ■ás a nagy mű kívánta igényeknek. A szólista virtuóz adottságait a Paga­nini művekben csillogtatta meg a hálás közönség előtt. A továbbiakban modern műveket hallottunk a már felsorolt adottsá­gok nagyszerű összegezésében. Bloch ímprovisátióját és Prokofjev Pétgr és a farkasát frissen, nagyvonalúan. MISKOLC ZENEÉRTÖ KÖZÖN­SÉGE nem illethető azzal a váddal, hogy a kapott zenei ajándékokért nem hálás. Melegen ünnepelte Ga­ray Györgyöt a 3 ráadás forró sikerű erejéig. A ráadások közül kiemel­jük: Dohnányi Rurália Hungaricá- ját. Kiemeljük, mert a mű is és <tl előadás is megérdemli. De kijutott az ünneplésből a nagy reményekre jogosító zongoristának is, Losonczy Andornak, akinek min­den adottsága megvan ahhoz, hogy jelenlegi fedő és helyenkint még ke- ménv játékát elhagyva, Garayhoz hasonló művésszé váljék. A műsorközlési: Zador fibor látta el. V. ZALÁN IRÉN „Hősi halált haltak az ellenséggel való küzde­lemben”, — s követke­zett a nevek sorolása. A szovjet hatalomért harcoltak, a békéért hal­tak meg. De nemcsak a szovjet fiataloknak a jelszava a béke. Jo, ez az afrikai, vidám kollégám, akivel most megismerkedtem Moszkvában, a második világháborúban még az amerikai hadsereg kato­nája volt. Paul, francia kollégám gyermekkorá­ban a német, háborús megszállók ellen harcolt az antifasiszta mozgalomban. Azt mondják so­kan, — paradoxon, hogy a békéért harcolni kell. De azért egyre többen jönnek rá, milyen mély igazság van ezekben a szavakban. Rosita, a spanyol kislány, akiről nemrégen írtam, a boldog, örömteli viszontlátás után visz- szatért Spanyolországból a Szovjetunióba. — Nem tudtam Madridban maradni. Szüle­inket, testvéreinket elbocsátották a munkahely^ ről, nekünk nem adtak saját országunkban lét-, jogosultságot. Visszajöttem, — bármennyire is fájdalmas volt a búcsú, a párnapos találkozás után. Magammal harcoltam, s most itt vagyok ismét. Mintha nem is az én hazám lenne Spa­nyolország. Bennem egészen más érzések voltak. így beszél Rosita. A rádió spanyolnyelvű adásában működik, itt, Moszkvában. A Szovjet­unió visszafogadta a benne újra hazára talált spanyol gyermekeket. Nyugat arról beszél, hogy a Szovjetunió ha­liipara vészesen fejlődik. Az imperialista álla­mok szócsövei arról magyaráznak, hogy a szövő­iét nép tudományos eredményeivel, terveivel egy úiabb háborút készít elő. Az, hogy a fejlődés soha nem tapasztalt ma­gaslatait érik el, — igazság. De nagyon ügyetle­nül hazudnak egyesek és nagyon naivnak kell lenni ahhoz, hogy azt gondolják, ezzel a hábo­rút segítik elő. Talán ríincs még egy népe a világtörténe­• lemnek, amelyik ilyen szívósan, ennyi időn és ezernyi nehézségen keresztül egyenes békepolitikát folytatna. Hisz alig van család a 200 milliós államban, amelyikből nem hiányoz­na valaki, amelyikben nem várnának vissza vala­kit, sok-sok év múltán is, amelyikben ne vinné­nek virágot egy-egy katonasírhoz. Ez a nép tudja miért él, harcol és dolgozik.1 tanulhatunk tőlük. 1 (Folytatjuk) fl m m 1 előadott »Gyimesi vadvirág-« című közismerten nacionalista, soviniszta színdarab. A járás kultúrájának irányítója, segítője a szikszói járási kultúrott­hon, a vezetők bűnös mimikája foly­tán lezüilött, elvesztette tekintélyét, erkölcsi hitelét a fiatalok között. Az alapleltárnak mintegy 50 százaléka hiányzik. Kulturális eseménye alig volt, szakcsoportjai — a zenekar ki­vételével — szétszéleditek. Az őszi-téli kultúrál is munka fel­lendülőben van. A falusi KlSZ-szer- vezetek járnak az élen, több helyen hozzáfogtak a tánccsoportok, színját­szó csoportok szervezéséhez. Ilyen jelenségek mutatkoznak Aszalón, Halmajon, Felsődobszán, Hernádkér- csen és több más községben js. A já­rási kultúrotthon munkája is javuló­ban van. Szakköreinek javarésze új­jászerveződött és a jövő hónap ele­dére valamennyi működni fog. Némileg enyhül a cseréphiánv Az épületfa pótlására vashuzalos te tőszerkezeti elemeket gyártanak

Next

/
Thumbnails
Contents