Észak-Magyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-07 / 261. szám

Éljen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója! AZ ÜNNEP TISZTELETÉRE KETTEN A KITÜNTETETTEK KÖZÜL TTT Hat falu villamosítását végezték el a Villany- és Épületszerelő Vállalat dolgozói OtMIMIMIt • • M* M* Ml ,#m • • • • A Borsod megyei Villainy- és Épü­letszerelő Vállalat dolgozói a novem­ber 7 tiszteletére tett vállalások tel­jesítése során befejezték évi tervüket. Munkájuk értékét emeli, hogy a ha­táridőket pontosain betartották, lét­számtervükkel és a megadott bér­alappal együtt. Számos munkát a ki­tűzött időpontnál előbb végeztek el. A második félévben hat Borsod me­gyei falut villamosítottak. így több- száz falusi házhoz jutott el a fény. Ezenkívül tsz-efc és állami gazdasá­gok villany- és vizvezetékszerelését és nagyfeszültségű hálózatok építését végezték el. A nagyobb munkák közül elvégez­ték négy kórház villany, vízvezeték és központi fűtésszerelési munkála­tait, a barcikai bányászházakat elő­regyártó telep gőzfűtésszerelési mun­kálatait, valamint több, vidéken épülő orvosi lakások, rendelők és iskolák villany, víz- és központi-fűtésszere­lési munkálatait, összesen, az év első tíz hónapjában 220 különböző mun­kahelyen dolgoztak a vállalat mun­kásai. A jó eredmények elérése alapján november 7-én • több dolgozónak ad- ♦ ják át a »Kiváló dolgozó« oklevelet ♦ és az ezzel járó egyheti fizetést. Ezek* közé tartoznak Makkai Imre, Simkó $ András villanyszerelők, Szakálas Já-t nos vízvezetékszerelő, Écsy Ambrus» lakatos, Varga Endre villanyszerelőt és Szabó Zoltán vízvezetékszerelő» csoportvezetők, valamint Sztojkó t László művezető és Sárvári László l főművezető. ♦ A vállalat munkásainak, vezetőinek ♦ jő eredménye igazolja, hogy a jól* szervezett munka, a munkaverseny* értékesein gyümölcsözik. f Köszönet a diósgyőri munkásoknak A Borsodi Szénbányászati Tröszt dolgozói szeptember hónapban igen sokat küzdöttek a Lenin Kohászati Művek bányatámüzemében és a Könnyűgépgyárban készülő TH. gyű­rűk és Moll-ívek hiánya miatt. Ab­ban az időben az Északmagyar- ország hasábjain felhívással fordul­tak a két üzem dolgozóihoz, és kér­ték segítségüket, hogy az eddigiektől eltérően, nagyobb mennyiségű bá- nyatámokkul segítsék elő a bányá­szok munkáját. Az esetleges lemara­dás súlyosan gátolta volna a novem­ber 7 tiszteletére tett felajánlások teljesítését. A két diósgyőri üzem munkásai megértették a bányászok felhívásá­ban közölt kérés fontosságát, és a szocialista munkaverseny jobb meg­szervezésével, valamint a két válla­lat közötti helyes kooperáció kiala­kításával nemcsak a bányászok által kért mennyiséget, hanem azon túl­menően, jóval több acéltámot gyár­tottak. Ezért a hősies munkáért a szénbányászati tröszt dolgozói kö­szönetét mondanak. Levelükben töb­bek között a következőket írják: »Köszönetüriket fejezzük ki a Le­nin Kohászati Művek bányatámüze- mének és a Könnyűgépgyár dolgo­zóinak jó munkájukért. Kérünk Benneteket, hogy az elkövetkezendő időben — november 7 után is — ha­sonló módon segítsétek munkánkat, hogy a Borsodi Szénbányászati Tröszt dolgozói, az eddigiekhez méltóan mindig teljesíteni tudják a párt és a kormány által rájuk bízott terveket. Kívánunk nektek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfor­dulója alkalmával a politikai és ter­melési harc területén további jó munkát és sok sikert.« Értékelték a bánrévei és lenartovcei vasutasok versenyét csehszlovák vasutasok meghívá­sára 12 főből álló küldöttség utazott a bánrévei határállomásról a Cseh­szlovákia területén fekvő Csíz fürdő­re, ahol közösen értékelték a bánré­vei és a lenartovcei állomások között folyó munka verseny harmadik ne­gyedévi eredményeit. A vállalást a bánrévei vasutasok 149, a lenartovcei vasutasok pedig 146 százalékra telje­sítették. Ennek eredményeként az 1951-ben alapított díszes vándor- zászlót a bánrévei állomás dolgozói tioztálk el; Az értékelést értekezlet követte, a két baráti országot képviselő vasuta­sok megtárgyalták a határátmenet- ben még fennálló nehézségeket. Mindkét fél —■ a kölcsönösség alap­ján — vállalta a zökkenőmentes vas­úti forgalom lebonyolítását. Elhatá­rozták: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának ünne­pére vállalásukat és a meglévő ver­senyt tovább folytatják, hogy a na­gyobb munkalendülettel a határát- menet éves tervét határidő előtt tel­jesítsék; A verseny további részében külö­nösen az önköltségcsökkentés i ténye­zőket tartják szem előtt. A munka megkönnyítése és a jobb minőség ér­dekében alkalmazzák a jól bevált módszereket. A látogatás alatt a csehszlovák vasutasok a magyar küldötteket ven­dégül látták. Körössi Pál bánrévei áL lomásfőnök ígéretet tett, hogy a meg­lévő versennyel, a további közös munkával tovább mélyítik az őszinte, testvéri barátságot; Kiváló eredmény az ózdi durvaiiengerdében Az Ózdi Kohászati Üzemek durva-» « hengerművében a termelés legszű- $ kebb keresztmetszete a blokksoro- • * zat. Az itt dolgozó brigádoktól függ » Köszöntjük Koval Pál elvtársat kitüntetése alkalmából KOVAL PÁL elvtársat, a miskolci városi pártbizottság első titkárát az Elnöki Tanács a párt megszervezésében, a törvényes rend helyreállí­tásában, a munka megindításában végzett kimagasló munkásságáért a Szabadság érdemrend ezüst fokozatával tüntette ki. Koval elvtárs 39 éves. Mint műszerész-lakatos, 1936-től dolgozott a diósgyőri vasgyárban. 1943 óta vesz részt a munkásmozgalomban. A fel­szabadulás első napja óta tagja pártunknak. 1947-től függetlenített párt­munkás. November 4 után a párt helyi szervei is keresték a kibontakozás útját. Megalakították a Munkás-Paraszt Forradalmi Bizottságot. Forra­dalmi szerv volt ez, olyan időben született, amikor az ellenforradalom a törvényes hatalmat félreállította. A párt Koval elvtársat jelölte a For- radalmi Bizottság élére és ő habozás nélkül vállalta a nehéz feladatot: Sokat tettek a törvényes rend helyreállításában és azért, hogy üzemeink­ben elinduljon a termelő munka. ^ ^ Koval Pál elvtárs rendelkezik a kommunista vezető számára igen fontos tulajdonsággal, a szerénységgel. Akik vele dolgoznak, tudják, mi* lyen sokat dolgozik a pártért, de ő sohasem kérkedik munkájával. Es mindig, mindenütt tudásához képest, a legtöbbet nyújtotta. NEKÜNK, MISKOLCI kommunistáknak megnyugtató, hogy olyan elvtárs vezeti a városi pártbizottságot, mint amilyen Koval Pál elvtárs.. Mindnyájan szívből köszöntjük őt kitüntetése alkalmából. M. K. Pedagógus a munkás-paraszt hatalomért a_ . ~ész üzem termelésének alakú-; kV ' A blokksorozat dolgozói a Nagy; Októberi Szocialista Forradalom 40. i v4«!7íiié« során héftőn reggeltől kedd reggelig kivá­ló eredményt értek el: 600 blokkot her- — az e' 1 “Ivett. Különösen a délutános műszakon dol­gozó Barta István brigádja tűnt ki 212 blokkos teljesítményével. A kivá­ló eredmény elérésével jelentősen se­gítették a forrasztárok és hengeré­szek munkáját az acélmű dolgozói is. Mindhárom műszakon ütemesen biztosították a meleganyag ellátást.. A blokksorozatiaknak nagyrészük van abban, hogy az egész durvahen­germű ezen a napon 129.2 százalékra teljesítette hengerlési előirányzatát. Ezzél havi túlteljesítésük elérte az 1714 tonnát. A készsorozatiak közül a triólemezsorozaton dolgozó Filó János kollektívája dolgozott a leg­szebben a bordáslemez hengerlésénél 8 óra alatt 12 óra teljesítményét ér­ték el, AKADTAK OLYA­NOK, akik az elmúlt évben azt állították, hogy a pedagógusok mind ellenségesen vi­seltettek pártunkkal szemben. Kovács Fe­renc elvtárs, az ózdi ; III. kerületi általános | iskola igazgatójának > a legnehezebb időkben tanúsított példás maga­tartása is megcáfolja az igazságtalan híresz­teléseket. Kovács elv- ; társat most kormá- 1 nyunk »A munkás- ; paraszt hatalomért« ; emlékéremmel tüntette ! ki­A kommunista igaz- ; gatót október 31-én a ; megyei munkástanács elzavarta iskolájából, mert — mint ahogy ezt a határozatuk kimond­ta — »zavarta az ifjú­ság forradalmi kibon­takozását«. Kovács elvtárs is azok közé a pedagógu­sok közé tartozik, akik jól tudják, hogy tanít­ványaik nevelése szo­rosan összefügg a párt sorsával, a proletár- diktatúra jövőjével. — Ezért állt oda habozás nélkül szervezni az MSZMP-t. Plaká.tot ra­gasztott, gyűlést szer­vezett, szülőket látoga­tott, azt tette, amire szüksége volt a párt­nak. Kovács elvtárs egy martinász fia, aki évek óta tanítja az ózdi munkások gyermekeit, közéjük tartozik, tud­ják, hogy nem lehet ellenség. Negyvennégy éves, 1932-ben jeles oklevél­lel végezte a tanító­képzőt. Mégis két évig állás nélkül volt. KOVÁCS FERENC elvtárs sokat mesél a régi tanítósorsról a hozzá beosztott fiata­loknak. Mert ezek a fiatalok, akiket kész állás vár és már nyá­ron is megkapják a fi­zetésüket, nem ismerik azt a régi világot, s ez­ért többen nem tudják értékelni mostani hely­zetüket. Ö tudja, s ez­ért áll teljes szívvel pártunk, népi demok-» ráciánk mellett. M. K. ADY ENDRE: ct eiiUag&k exilLaga Sohse hűli le a vörös csillag: Nap, Hold, Vénusz lehullott régen S ő dötyföl a keleti égen. m Sohse vörös a hulló csillag: Rózsás, lila, zöld, kék vagy sápadt, Szeszélye az égi világnak. Hulló csillag, hullj, hullj, fogyásig, Ezer eséssel, ezer jajjal: Egy csillagból is jöhet hajnal. Vörös csillag, ragyogj és trónolj, Mióta ember néz az égre, Vörös csillag volt a reménye. Qjmfájiiui káeii JZmivutt miLékeziJk... NEKÉZSENY UTCÁIN gyakran tűnik fel egy töpörödött bácsika. A járás már nehezére esik, lábait úgy húzza, mintha ólomból volna, ez azonban őt mitsem zavarja. Jobbra- balra köszönget, s felnőtthöz, gyer­mekhez egyaránt van szava. Legszívesebben azonban a cári Oroszországról, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról, Leninről, a vöröskatonákról, az akkori hősi harcokról beszél, amelynek ő is szemtanúja, egyik részvevője, hőse volt. Nekézsenyben járva, felkerestem Rigó Benjámin bácsit, s megkértem, beszéljen 1917-es élményeiről, ta­pasztalatairól, Leninről, a vöröskato­nák hősies harcáról. Benjámin bácsi örömmel tett eleget kérésemnek, nyomban beszélni kezdett. Az emlé­kezés fonalát oly ügyesen, élethűen gombolyította, hogy szinte látni vél­tem a hetyke, nyalka Rigó Benjá­mint, a 12-ik huszárezredből, amint lóhátról vívja csatáját a cár katonái­1917. MOSZKVA UTCÁIN szinte hömpölyög az em­beri sokaság. A délibábos nyári napsütésben olyan­nak tűnik ez, mint az áradat. Francia, olasz, német, lengyel, cseh és ki tudja még, hányféle ember sétál így elvegyül­ve. A tömegben ott van Sider János is, magyar hadifogoly. Lassan, óvatosan lépked. Még min­dig fáj a bokája. Ha ránehezedik, tompa fájás hasít bele. Egy éve, hogy megsebesült Tarnopol- nál. Akkor Kolozsvárra szállították, de még be sem hegedt a Sebe, újból kiküldték a frontra. És upranott, ahol megsebesült, esett az oroszok fog­ságába. Egy Moszkva melletti faluba vitték, ahol a tanítónál dolgozott földmunkán. Most enge­délyt kért gazdájától, hogy jobban megnézhesse Moszkvát. Megy, sodródik az áradattal már több órája, de nem érez sem fáradságot, sem éhséget, lenyű­gözi, s teljesen magával ragadja az ezernyi lát­vány. Azt sem tudja, merre, hol jár, csak rója az utat. Délutánba hajlott már az idő, amikor az egyik utcasaroknál a tömeg egy fehérlovast vesz körül, ö is odamegy. A fehérlovas beszélni kezd, és Sider Jánosnak még a lélegzete is eláll a magyar szavak hallatán. —- Magyarok! Honfitársak! A mi sorsunk egy az orosz munkások és parasztok sorsával. Ben­nünket éppen úgy kizsákmányolnak, tönkretesz­nek, nyomorba döntenek, mint őket... A fehérlovas beszél és Sider János lelki sze­mei előtt megjelennek a képek. Maga előtt látja a proletárnegyedek szegény, piszkos, egészségte­len sikátorait, a hitüket, reményüket vesztett munkanélküli családos apákat, a tanyákat és az agyonhajszolt cselédek elviselhetetlen, siralmas életét. És látja a fényes úri palotákat, a kivált­ságos osztályt, a pompát, a tivornyát. — hasít fülébe a fe­hérlovas szava. — Gyertek, segítsetek! Álljatok a vörös hadse- tttgbe! AZ ÖREG GÉPPUSKÁS- OUTI AZ ARA! Még ott áll megrészegülve a szavaktól, a gondolatoktól és arra eszmél, amikor a tömeg megindul a fehérlovas Kun Béla után. Nem tétovázik, megy ő is. A tanító hiába várja vissza Sider Jánost, he­lyette csak egy értesítést kap: beálltam a vörös hadseregbe. \ Néhány nap múlva Sider János Ukrajna me­zejére ér és szemtől szemben van a halállal. De nem fél, mert nem meghalni, hanem élni akar. Elesik mellette egy ember, ránéz egy pillanatra, a kibuggyanó vörös vérre, aztán még szoro­sabbra fonódik az újjá a géppuska agyára. Fel­zúdul, ijesztő, vad dörömböléssel a fegyver, süvít a golyó, csapkod jobbra-balra és egyre törnek előre. A 60-as egri közös ezred ellen főijük a harc. Menekül az ellenség, pusztulást, romokat hagy­va maga után. De a vöröskatonák mindenütt a nyomukban vannak, s amerre elhaladnak, min­den kis kunyhóban, házban, beköszönt a sza­badság. — Rövid idő alatt végeztünk a hatvanasok­kal, — mondja Sider elvtárs, — aztán nekifog­tunk Kerenszki csapatainak felszámolásához. Ez sem tartott sokáig — győztünk. November 7-én, a forradalom győzelmének napján Sider elvtárs ismét Moszkvában van. Ki­mondhatatlan boldog érzés tölti el ezen az ün­nepen. Béke van, elcsitult a csatazaj, s ő hama­rosan hazajön Magyarországra. |Q| q IAIIIIÁ R fi Csendesen virrad. A fel- 1913. JHIlUfin 0. bukkanó vörös napsugár bearanyozza Üjhely város házait, a Sátorhegyek ezüstösszínű fenyőit. A 40 főből álló gárda ké­szen áll, már csak dr. Betelhen Bajai Ernő pa­rancsnok utasítására vár. S mire felébredt a város, a kis csapat rajtaütésszerűen magához vette a hatalmat, beszerelte a helyőrséget, a Halasi-zászlóaljat, a kas­sai 34-eseket, elfoglal­ták a postát, a telefon- központot. Uj helyben győzött a forradalom.­Ennek a felkelésnek, — amelyben Sider Já­nos elvtárs is részt vett —, hamarosan híre megy az országban. A kormány külön csapatokat ve­zényel Újhelybe és a túlerő elfojtja a felkelést. — Ezután nem sokáig kellett várnunk, — mondja Sider elvtárs, — mert március 19-én újra fegyvert fogtunk. A Tanácsköztársaság ideje alatt Sider elvtárs végig katona. Mikor aztán vérbefojtják a prole­tárdiktatúrát, nyomban őt is letartóztatják. Ütik, verik és másfélévi fogház után is szigorú rend­őri felügyelet alá helyezik. A börtön után Sider elvtárs továbbra is kommunista marad. A rákosszentmihályi illegá­lis szervezethez tartozik. 1934-ben azonban egy árulás következtében letartóztatják a szervezet tagjait. A »Pesti Napló« 1934. március 13-i szá­ma —, amelyet Sider elvtárs gondosan megőrzött — a következő címmel ír erről cikket: »Beval­lották gyilkosságaikat a kommün sátoraljaúj­helyi terroristái.« Egy hétig tart a vallatás. Többször félholtra verve ájultan viszik ki a vallatő-teremből Sider elvtársat, de akkor sem tudják meg tőle: kik a szervezet tagjai. Mindig magáról beszél. 10KR nVTÁRFD Az ellenforradalomnak 1330. UIHUDCft. ismét sikerül felülkere­kednie. Az öreg harcosnak könny szökken a sze­mébe, s ez a könny november 4-én örömkönnyé változik, örül, boldog a veterán, mert a Vörös Hadsereg másodszor adta vissza a szabadságot. S most sem habozik, a párt felhívására elsőként fog fegyvert a proletárdiktatúra védelmében. — Ott van az újhelyi munkásőrségbe«, géppuskás, mint régen.... TÖRÖK ALFRÉD. val, amint fogságba esik, s a har­mincezres fogolytáborban döbben rá a valóságra: a háború csak a gazda­gok érdeke, a szegényeknek nyomort* nélkülözést hoz, amint egész belsején ben remegve, a szebb életben való hittel hallgatja, szívja magába a há­borúról, a békéről, a proletariátus vezető szerepéről szóló tanításokat^ azt, hogy ha a kommunisták győz­nek, nem lesznek szegények és gaz-< dagok, nem lesznek földbirtokosok* bányabárók, gyártulajdonosok. Látni vélem, hogy a nekézsenyi születésű Rigó Benjámin, aki még csak töri az orosz szót, aki másképpen gondolko­dik, mint 2—3 évvel ezelőtt, — újra fegyvert ragad, vöröskatona lesz, s szakaszával, amelyben kínai, japán* orosz és magyar katonák szolgálnak* rohan a fehérekre, ellenállhatatla­nul, győzelemről győzelemre. Látni vélem azt a férfivá lett Rigó Benjá­mint, akit Moszkvába vezényelnek parancsnoki iskolába, amit sohasem -tudott befejezni, mert egy felsőbb •parancs valamennyiüket a frontra [irányította. Látni vélem azt a Rigó •Benjámint, aki Lenin szavát hallgat­ója, hogy a végső győzelem a vörö- •soké, a kommunistáké lesz. • S FELISMEREM A TÖPÖRÖ­DÖTT, beszélő öreg emberben azt a Óférfit, aki négy magyarral Pétervár Óutcáin sétál, s amint velük szemben •a járdán feltűnik Lenin, bakancsban* •minden kíséret nélkül, s kezet fog •velük, érdeklődik hogylétük felől, a •családjukról, Magyarországról. Látni • vélem, amint Lenin elvtárs zsebébe jnyül, cigarettadóznit húz elő, s ba­rátságosan, emberségesen, mint leg­kedvesebb barátját, cigarettával ki- ► nálja meg a négy magyart, majd pár • lépést tesz a közelben álldogáló utca- •seprő felé, hogy — őt is megkínálja ócigarettával. Ó S itt Benjámin bácsi szava elakad. [Szemében alig látható könny jelenik Ómeg, levegő után kapkod, köhécsel ó kettőt, hármat, s szemembenézve* •kérdezi: • — Tudja, mit mondott Lenin elv- [társ? Ügy emlékszem a szavára* • mintha tegnap mondta volna. Azt • mondta: Magyar elvtársak, a saját- [maga készítette tervet is kritizálja • meg az ember! S azzal kezetfogott • velünk, barátságosan, megsímogatta •szakállát, s újra elvegyült Pétervár • utcájának' forgatagában. • BENJÁMIN BÁCSI ÉPPEN OLYAN gyorsan elhallgat, mint aho-’ ígyan beszélni kezdett. Szeme a mesz- zszeségbe néz — mint ott Péterváron* íhogy a tömegben mégegyszer meg­láthassa Lenin elvtársat, — arcán % mosoly fut végig, s mint aki végtele-' Jnül boldog, lehúnyja szemét, s aflg J hallhatóan mondja, — kicsit elfárad- Jiam, felkavartak az emlékek* majd legközelebb többet beszélefe, FODOR LÁSZLÓ.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents