Észak-Magyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-01 / 256. szám

Kedvezmény a termelőszövetkezetekbe újra belépő tagoknak tartozásaik rendezésére A PÉNZÜGYMINISZTER és a földművelésügyi miniszter rende­letet adott ki a felosztott termelő- szövetkezetek tagjaival, valamint a kilépettekkel való elszámolás sza­bályozásáról. A rendelet szerint a feloszlott termelőszövetkezetek volt tagjai­ra, illetve a kilépettekre kivetett tartozásokat további intézkedésig felfüggesztik abban az esetben, ha a termelőszövetkezet feloszlása, illetve az onnét való kilépés az el­lenforradalom hatására, 1956. ok­tóber 23 és 1957. április 1. között történt és a tag a termelőszövet­kezetbe 1958. március 31-ig újra belép. A tartozás felfüggesztésére azonban ilyen esetben is csak ak­kor kerül sor, ha az vagyon, vagy mérleghiányból származik. Ha a tartozás másból keletkezett, pél­dául kivitt vagyontárgy miatt áll fenn, akkor a tartozást az újból belépett termelőszövetkezeti tag­tól is be kell hajtani. A rendelet kedvezményt nyújt az olyan újra belépő tagoknak, akik a kivitt vagyontárgyért fenn­álló tartozásukat már kiegyenlí­tették. Ezek újra belépés esetén a bevitt vagyontárgyuk ellenértékét a termelőszövetkezettől lehetőség szerint egyösszegben kapják meg. További kedvezmény, hogy ameny- nyiben . ugyanabba a szövetkezet­be léptek vissza, ahonnét a kilé­pésük történt, a visszavitt vagyon­tárgy értékéből a fel nem osztható szövetkezeti alapra csak akkor vonnak le tőlük, ha az alaphoz még egyáltalán — tehát korábban sem — járultak hozzá. A felosztott termelőszövetkezet tagjának a volt szövetkezettel szemben fennálló jogos követelését — a vagyontöbb­letből származó követelések kivé­telével — a tartozások megállapí­tásánál figyelembe kell venni. A járási mezőgazdasági osztály a felosztott termelőszövetkezetek tagjai, valamint a kilépett tsz ta­gok megterhelésével kapcsolatos panaszokat köteles a helyszínen felülvizsgálni. Ha e megállapítás szerint, túlzott megterhelés történt, a mezőgazdasági osztály felhívja a közgyűlést, hogy . korábbi határo­zatát változtassa meg és hozzon helyes törvénynek megfelelő ha­tározatot. Félreértések elkerülése végett megjegyzendő, hogy a termelő- szövetkezetekbe újra belépő tagok tartozását a rendelet nem szünteti meg, hanem csak felfüggeszti: te­hát az újra belépő tagok e tarto­zásait később — kedvezményes feltételek mellett — rendezik. HOL VÁSÁROLJON, AKISZÓRAKOZOl1? C gy olvasónk arról írt levelé- ben, hogy ne csak a hibá­kat tegyük szóvá, ne csak a kis mulasztásokért csípjünk egyet a különböző vállalatokon, intézmé­nyeken, hanem — ha megérdemlik — dicsérjük is meg őket. Levelé­hez, a fenti címmel, az alábbi cik­ket mellékelte: »Ha az embereknek abba a cso­portjába tartozol, kedves olvasó, aki jegyváltáskor veszed észre, hogy otthon felejtetted pénztárcá­dat, bőrdíszműves előtt, hogy a villamosban maradt az aktatás­kád, kézfogásnál, hogy már nin­cs. n kesztyűd, amit illene lehúz­nod, — vásárolni nyugodt lélekkel mehetsz a miskolci Állami Áru­házba. Mert úgy-e, veled is meg­történt az az eset, hogy vásárolsz ezt is, azt is, beadod a blokkokat a csomagolóba, s amikor az egyik csomag már a kezedben van, szép csendesen kisétálsz az áruházból, s csak akkor jut eszedbe, hogy a másik csomagot nem vártad meg, amikor már kb. 70 kilométerre van tőled a csomagoló. Ne bosszankodj ilyenkor, ne sírj! Ülj le és írd meg az áruháznak, hogy te vágy a szó­rakozott vevő. Másnap csinos kis dobozban megkapod az árut. Hi­hetsz nekem, én éppen ma kap­tam ilyen csomagot, amelyért ez­úton mondok hálás,, 'köszönetét a miskolci Állami Áruház becsületes dolgozóinak és vezetőségének. BAJUSZ MÁRIA Boldogkőváralja« Készséggel és örömmel közöltük olvasónk írását. Jól esik ilyesmiről is hallani és hírt adni; (b) &G Y MAREK TOLL JULIS NÉNI felrázza a fodros párnákat, s a nagydunnávail gondosam betakarja az unokákat. S míg a kicsik álomba szenderülnek, elkészíti a vászonzacskót, s iái­dul a szomszédba. — Egy marék toll nem sok, annyit te is adhatsz Erzsók azok­nak a kisgyerekeknek, '■— így a Julis néni. S Er­zsók ad a frissen fosz­tott libatollból nem is egy marékkai, hanem tízzel egy takaros kis párnára valót. Alig fér a vászonzacskóba. Julis néni elégedetten moso­lyog, s hazafelé benéz még néhány helyre. így megy ez estéről estére, hiszen most jön a hízott aprólék szezonja, s min­den háznál van leg­alább 10—15 kényes, hetyke liba. Hófehér puhatollú vánkoson édes a pihenés és tarka az álom. Egy marék toll valóban nem sok. De sok kicsi sokra megy.- így okoskodtak a ci- gándi asszonyok, ami­kor elindították ezt a mozgalmat. Mert tény és való, hogy mozgal­mat csináltak belőle. Méghozzá nem is akár­milyet. Hogy miként szánták rá magukat, annak nem is minden­napi története van. A Borsodmegyei Nő­tanács elhatározta, hogy az épülő gyermek- városban egy épület fel­építését és teljes beren­dezését vállalja. Ehhez persze pénz kell. Sok, többszázezer forint. Az asszonyok úgy okoskod­tak. hogy van Mályi- ban téglagyár, Hejőcaa- bán cementgyár, fa­anyag és bútor is kerül majd a házhoz, a többi meg az ő dolguk. Az egyik szobát a mezőkö­vesdiek kézimunkáival, a másikat a sátoralja­újhelyi asszonyok térí­tőivel, függönyeivel dí­szítik majd. Ez mind szép, de az ágynemű hol marad, kérdezték egymástól. Az is meg­lesz időben, mondták a Julis és Erzsi nénik, s a békésen legelésző li­bákra gondoltak. A li­bák nem gondolták semmire, csak növesz­tették fehér tollibundá- jukat. Talán titokban érezték, hogy ezzel jót tesznek.­S most már gyűlik a fehér pihe a szüityők- ben, zsákokban, kosa­rakban. Egy marókkal kértek csak, de az asz- szonyok legtöbbje sok­kal többet adott. Nem­csak párnákra, hanem kis paplanokra is telik1 belőle. Rövidesen hozzá-1 fognak a párna- és pap­lantokok varrásához és egy év múlva a gyer­mekvárosban a borso­diak által készített ház­ban húsz óvodás kis­gyerek testéhez simul majd lágyan, puhán a párnákban és papla­nokban lapuló toll. Édesdeden alszanak rajta, s míg kószálnak a színes álomvilágban, a leheletnyi tollák ösz- szesímulva óvják őket. Kár, hogy nem tudnak mesélni, s a kisgyere­kek talán nem is tud­ják meg puha ágyuk történetét. Nem tudják meg, hogy itt a zemp­léni hegyek alján édes­anyák és nagymamák adták hozzá a maguk­fosztotta tollat marok­szám, s este napi mun­kájuk után varrogatták olyan szeretettel, mint­ha ^«kedvesebb gyer­meküknek szánták vol­na. De lehet, hogy az a húsz árva kisgyermek mégis megérzi majd hogy a takaróikban nemcsak a puha, fehér toll melegít, hanem a borsodi asszonyok szí­vének végtelen szerete- te is. Kecskés Rózsa HÁLÁL A METELYRE! VÁGOTTKÖRMÜ HÁZIÁLLA­TAINK egyik legveszedelmesebb ellensége a májmételykór. Veszé­lyességére jellemző, hogy a magyar ember még a lelki életre káros ha­tású elvont dolgokat is a métely szóval jelöli. Kormányzatunk, a szakemberek meghallgatása után, anyagi áldozatot nem kímélve, fron­tális támadást indított e súlyos és rosszindulatú betegség háttérbe szorítására, sót teljes leküzdésére. Az ország három járását a máj­mételykór elleni harc minta járásá­vá nyilvánították. Borsod megyé­ben az encsi járást érte ez a meg­tiszteltetés, ahol a központi kikül­dött mellett Márkus Leo járási fő­állatorvos irányítja a munkálato­kat. Márkus Leo 1922 óta állat­orvosa a járásnak. 1954-ig egyedül hadakozott az állategészségügyi problémákkal. A legtöbb gondot a máj métely okozta. Jelenleg öt ál­latorvosa van a járásnak. A májmételykór elleni »hadmű­veleteket« már megkezdték. Első és legfontosabb lépés a vizek szabá­lyozása, a vizenyős rétek, legelők víztelenítése, a patakok, erek, cser­melyek rendes mederbe terelése. — Köztudomású, hogy a májmétely­kór petéje az iszapcsigában kel ki és a lárva a fűszálakon felkapasz­kodik, a legelő állat gyomrába ke­rülve, átfúrja a bélfalat és a máj­ban telepszik meg. A fillér nagysá­gúra is megnövő élősködők elszív­ják a táplálékot, az állat leromlik és végül elpusztul, ha nem segí­tünk rajta. A májmételykór pusztí­tó hatására jellemző, hogy 1954-ben a Gyapjútermelő Vállalat két üzemegységében 3500 darab juh hullott el. A nagymérvű juhelhul- lás ügyészi eljárást vont maga után. Lényegében ez a két évig tartó pör hívta fel az illetékesek fisveimét az •ücsi járás legelőinek súlyos mé­telykor íertőzöttségére. A 32 közsé­get számláló encsi járás szarvas­marhaállománya is súlyos károkat szenvedett. A becslések szerint a járás mintegy 10 ezer db szarvas- marhájának a májmételykór miat­ti évi súlyvesztesége meghaladja az ötezer mázsa húst, ez a mennyiség kereskedelmi áron közel 10 millió forint, nem számítva a mételykór- fertőzött állatok tejapadását, a le- soványodás következtében fellépő meddőséget. Tehát nemzetgazda­sági érdek a májmételykór elleni küzdelem. A FÖLDMŰVELÉSÜGYI MI­NISZTÉRIUM 450 ezer forintot irányzott elő az encsi járás vizeinek szabályozására. A falvak tanácsai­ra hárul a munkálatok elvégezteté­sének feladata. Kötelezni kell min­den tehén-, juh-, kecske-tartó gaz­dát, hogy kivegye részét a csator­naépítésből, hogy még a tél beállta előtt elkészüljenek a levezető ár­kokkal, a patakok, erek, cserme­lyek szabályozásával. Minden köb­méter kiemelt föld után 5 forint jutalmat kapnak. Aki nem hajlan­dó részt venni a munkálatokban, a tulajdonában lévő állatok arányá­ban a ráeső földköbméter kiter­melési költségeinek fedezésére kell kötelezni. A falusi tanácsokon, il­letve az állattartó gazdák lelkiisme­retes szorgalmán áll vagy bukik a mételykor elleni küzdelem sikere. A krasznökvajdai tanács eddig még nem sokat tett az ügy érdekében, pedig a község legelői, kaszálói sem mentesek a májmétely-fertőzöttség- től. A rétek és legelők lecsa pofásá­val az iszapcsiga létfeltételeit von­juk meg, mert ez a csigafajta csak az iszapban képes megélni. Már­pedig kótlós nélkül a tojásból nem kel ki a csirke, — a májmétely­kór petetojásának kotlósa, kikelte­tője az iszapcsiga. A második lépés a már lecsapolt terület rézgálicoldattal való fer­tőtlenítése. A százezerszeres hígí­tást! oldat percek alatt megöli az iszapcsigát. Sajnos, a megyei Gyógyszertár Vállalat nem szerez­te be a kívánt rézgálic mennyisé­get. A HARMADIK LÉPÉS már ál­latorvosi feladat — a fertőzött ál­latok gyógykezelése. A múltban a Distol nevű gyógyszerrel történt a kezelés, ma sokkal hatásosabb ol­tóanyag áll rendelkezésünkre, a széntetraklorid. Az állatok gyógy­kezelését alapos vizsgálat előzi meg. Minden egyes fertő zés-vészé-f lyes állat (szarvasmarha, juh’ kecske) ürülékét megvizsgálják és4 amennyiben feltalálható benne a májmételykór petéje, széntetra- klorid oltást kap a beteg jószág. Az állatok vizsgálatára és gyógy­kezelésére a beállás után kerül sor. A kihajtás előtt tavasszal újra oltják az állatokat, hogy a még eiset'leg bennelévő májmétely is el­pusztuljon és a legelőre kihajtott állat ürülékével ne fertőzhesse a legelőt. Garadna községben Frey Gyula állatorvos lakásán rendezték be a laboratóriumot. Még novemberben megkezdődik a szarvasmarhák vizsgálata és gyógykezelése. Az encsi mintajárásban kötelezővé te­szik a kétszeri széntetrakloridos oltást. A MÁJMÉTELYKÓR elleni H ADJ ARAT Sikere nemcsak or­szágos érdek. Teljes leküzdése ese­tén a világ állategészségügyi szak­emberei látogatnak majd hazánk­ba, hogy tanulmányozzák ezt a vi- 1' viszonylatban is esemény­számba menő tudományos ered­ményt. És a gazdák is jól járnak vele, megszabadulnak ettől a sú­lyos károkkal járó rosszindulatú állatbetegségtől. Tegyenek meg tehát minden tőlük telhetőt, hogy állatorvosaink ne fél, hanem tel­jes sikerű munkát végezhessenek. Gulyás Mihály A derűs líra együttese (Jegyzetek az Örmény Szocialista Szovjet Köztársaság Ének-, Zene- és Táncegyüttesének miskolci vendégszerepléséről) p'dy hajdan sokat szenvedett, de a negyven év előtti Nagy Októ- béri Szocialista Forradalom óta derűs, boldog életét és jövőjét építő nép lírája szólalt meg október 30-án este a vasgyári Művelődés Háza színpadán. Egy messzi, Kaukázuson túli nép fiai és lányai látogat­tak el hozzánk, hogy művészetükkel, egy felejthetetlen estével ajándé­kozzanak meg minket, és a művészet szálaival is szorosabbra fűzzék népeink baráti kapcsolatait. Az Örmény Szocialista Szovjet Köztársaság Ének-, Zene- és Tánc- együttese rövid két évtizedes múltra tekint vissza, de művészetük gyö­kerei a sokezeréves örmény kultúra talajából táplálkoznak. Kimeríthe­tetlen forrás, amelyből dalaik, táncaik motívumait gyűjtik, hogy aztán művészileg feldolgozva tolmácsolják a népnek, a kultúrkincsek forrásá­nak. Sokat szenvedett, sokat vérzett az örmény nép a múltban; idegen hódítók pusztították, majd a XIX. század elejétől a gyarmatosító cári önkény tiporta, míg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom meghozta a szabadságát. A forradalom előtti dalaikból a nép őszi/nte szabadság- vágya cseng, a hit, a jobb élet reménye. A forradalom utáni dalai, táncai a felszabadult, boldog fejlődés útjára lépett nép optimizmusát sugároz­zák. A Miskolcon bemutatott műsoruk arról tesz tanúbizonyságot, hogy derűs életet élő népek ajkán születtek motívumai. A munka szeretete, \ nz élet szépségeinek örvendeni tudó dolgos emberek optimizmusa, derűs f szerelmi évődés csendül ki minden dalukból, minden táncukból. És ta­núbizonyságot tesz műsoruk arról is, hogy a kultúra szeretete miként nevelhet öntevékeny kultúrmunkásokból igazi művészeket. Annyi báj, annyi szépség, annyi erő és indulat mutatkozott meg az egyes számok­ban és a m.űsor összességében, hogy szinte megoldhatatlan feladat lenne az egyes számokat „rangsorolni”. Kédves meglepetéssel indult a műsor. Amikor a függöny felgördült, a teljes együttes a színpadon tartózkodott: tetterős legények és ragyogó, fekete, tüzes-szemű, gyönyörű népviseletbe öltözött lányok. És a messzi, baráti ország fiainak és leányainak ajkán felcsendültek Erkel Ferenc akkordjai és Kölcsey Ferenc verssorai: a Himnusz, — magyarul. Kissé idegenszerű szövegkiejtéssel, de gyönyörű énekszóval és szeretettől átha­tott előadásban. — A műsorközlő tisztét Tamara Demurjan, az ÖSZSZK érdemes művésznője töltötte be, aki az egyes számokat frissiben tanult, tört magyar nyelven, utánozhatatlan kedvességgel jelentette be. És megindult a szebbnél-szebb műsorszámok előadásának sora. Egy­mást váltották az ének- és táncszámok, valamennyi a kis létszámú, de komoly művészi felkészültségről tanúskodó, főleg pengetős hangszerek­ből álló zenekar kiváló közreműködése mellett. A huszonöt számból álló műsorban helyet kapott az örmény művészet mellett az orosz tánc, az azerbajdzsánt dal, a grúz tánc és a magyar népdal is. Ez is bizonyítja, hogy bár az örmény művészet formájában nemzeti, de tartalmában szo­cialista, s nem ismeri a nemzeti különbözőség korlátáit. A közönség meg-megújuló vastapssal jutalmazta a művészeket, a w egyes számokat. Nagy tetszést keltettek: a „Munka dicsőítése”, a „Szőlőszüret”, a „Soraink megbonthatatlanok”, a komikus néptánc, a különböző táncok és dalok. Gyönyörű volt a „Jereváni éjszaka” című dal, amely szerint „a jereváni éjszaka olyan hűvös és sötét, mint az ör­mény lányok szeme”. Nagyon kedves volt a „Csillagok” című dal, amely­ben egy pásztor vall szerelmet, és a „Két testvér” című, amely tréfásan arról győz meg, hogy két lánynak egyszerre udvarolni nem lehet. Felejt­hetetlen szépségű volt a „Lírai dal a messzi hegyekről” című kendős- tánc, valamint a zárószámként bemutatott szvit, amelyben az együttes minden tagja művészetének legjavát adta. Az azerbajdzsánt népdal a tőlünk messze élő baráti nép líráját tolmácsolta gyönyörűen. A grúz népi táncban a hegyvidéki grúz pásztorok szenvedélyes indulata dobogott, az »Uj falu” című orosz táncból a biztos úton haladó nép ereje és defüje sugárzott. Általában az egész műsor derűt, a felszabadult életet élő nép optimizmusát, tetterejét, mély liraiságát sugározta. ............ • — — Az együttes produkciója kollektív munka; a sikerben az együttes minden tagja részes és mindegyik meg is dolgozott a sikerért: a gyorsan pergő, közel háromórás műsorban — nagyon kis megszakításokkal — a szólisták is állandóan színpadon voltak. Mégis külön kell megemlékez­nünk a kiváló szólistákról: Anzsella Sahnabattyan szólótáncosnőről, a moszkvai VIT díjnyerteséről, aki könnyed, kecses táncaival valósággal elbűvölte a közönséget, és akinek művészi tehetségével csak a szépsége vetekszik; meg kell emlékeznünk Aramais Kazarjanról, a fáradhatatlan, fürge táncosról, aki nem győzött — a közönség kívánságainak eleget té­ve — elégszer ismételni; Anzsella Atabekjanról, a zenekar ifjú szólista­nőjéről, a moszkvai VIT díjnyerteséről, Verdui Hacsatrjan szólóénekes­ről, Luszik Kosjanról, Uracsa Harutunjanról, Vagarsak Mamiltojanról, Dzsivan Gaszparjanról, mint a kollektív művészi munkával elért siker élenjáróiról. Felejthetetlen este volt! Varga Béla, a városi tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője mindnyájunk érzéseit tolmácsolta, amikor a műsor után megköszönte Tatul Altunyannak, az együttes művészeti vezetőjének, Eduard Manukjan balettmesternek, Alekszandr Alek- szandrjan zenekari vezetőnek és Dzsemsz Geozaljan karmesternek és az együttes valamennyi tagjának azt a művészi élményt, amiben részesítet­tek. Tatul Altunyan válaszában elmondotta, hogy ők a nagy szovjet nép küldötteiként jöttek hozzánk, és hisznek benne, hogy a népek tartós, szoros barátsága megteremti a békét a világon. ÍVJ ire e sorok megjelennek, örmény barátaink már elhagyták váró- Lf± sunkat, de műsoruk emléke, az abból sugárzó lírai optimizmus mindig emlékeztetni fog rájuk. Köszönjük ezt az estét nekik, köszönjük a Kultúrkapcsolatok Intézetének, és nem utolsó sorban a rendező szerv­nek, az Országos Filharmóniának, amelyet arra is kérünk, hogy sok ha­sonló művészi színvonalú rendezvénnyel szolgálja a kultúra ügyét vá­rosunkban. (bm) TflRR inarcikl<el juttat a vidéknek, gyümölcsöt, zöldséget szállít a városba a SZÖVOSZ hatólag az idei mennyiség, sörből azonban lényegesen több kerül. Sok vendéglőt korszerűsítenek. A ven­déglátóipar fejlesztésében lemaradt Szabolcs, Zala, Borsod, valamint Nógrád megyében új vendéglők, éttermek és cukrászdák létesítését tervezik. Az üzleteket gépesítik, ahol kell, megfelelő mérlegekkel látják el. A SZÖVOSZ igazgatósága szer­dai ülésén foglalkozott a városi és falusi lakosság áruellátásának kér­déseivel. Az előterjesztésből ki­tűnt, hogy néhány élelmiszerből, így különösen édességből és gyar­matáruból az eddiginél több kerül a földművesszövetkezeti boltokba. Ezzel a falusi lakosság régi sérel­mét orvosolják. . Iparcikkből. így mosógépből, motorkerékpárból és tűzhelyből^is több jut a falusi la­kosságnak. Ha még nem is elegen­dőt, de az eddiginél nagyobb ..wiinyiségű építőanyagot küld«-; nek falura, ruhaneműeknél főleg a választék bővítésére törekszenek. Műtrágyából és egyéb növenyvé- dőszerből tavaszai teljesen ki tud­ják elégíteni a szükségletet. Ami a fővárosi és vidéki lakos­ság zöldség- és gyümölcsellátását illeti, négy százalékkal többet szándékoznak az üzletekbe juttatni 1958-ban, mint ebben az esztendő­ben. Kevésbé kecsegtetőek a kilá­tások szőlőből. A konzervgyárak szilva-, meggy- és barackigényét szintén nem tudják kielégíteni A földművesszövetikezeti vendég­lőkbe borból és pálinkából előrelát­FELHIVÄS Felhívjuk a kavics és homok vevőin­ket, hogy az utalványaikat legké­sőbb nov. 15-ig váltsák ' be, mert azontúl a be nem váltott utalvá­nyok érvénytelenné válnak, mivel a termelés október 31-én megszűnt. Miskolci Mélyépítő Vállalat. A Sajószentpéteri Gépállomás felvesz az őszi szántási idényre szakképzett traktorvezetőket Jelentkezés a következő címre: Sajószentpéíer. rr. 5i>.

Next

/
Thumbnails
Contents