Észak-Magyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-05 / 259. szám

Keddj 1957/ november 5. ÉSZAKMAGYARüRSZAG-v •*» KOMJÁTHY ISTVÁN: DÖRMÖGNEK AZ ÖREG ÁGYÚK ÍGY tovább, ricsei — Elkésett riport egy taggyűlésről — A z. öreg ágyúk a Péter-Pál erőd mellvédjén sorakoztak. Ásí­tó csövekkel komoran meredtek az esős, felhős októberi égre. Ha a go- molygó esőfelhők nem borították volna be a mellvédet, mindenki jól láthatta volna, hogy nem a futó felhőkre ásít az ágyúk, torka, ha­nem Pétervár hatalmas palotájá­val, a Téli Palotával néz farkas- szemet. Ezen az esős októberi éj­szakán e palotába ellenség fészkel­te be magát, a forradalmi orosz munkások ádáz ellensége: az ideig­lenes kormány. Innen kellett hát kifüstölni a hazaáruló minisztere­ket. Éjjel 12 órára ott kell hagy- niok búvóhelyüket, mert ha még ezután is ott maradnak, a bolsevi­kok ágyúval lövik a Téli Palotát, s rohammal beveszik — szólt a pa­rancs, amit még a délután folya­mán közöltek velük. A Péter-Pál erőd öreg ágyúinak csöve ezért meredt hát oly komo­ran az éjszakába. Az erőd parancs­noka pontosan éjjeli tizenkettőkor tüzet vezényel, megszólaltatja áz ágyúkat, egyszóval könyörtelenül löveti a Palotát. A parancsnok az órájára pillan­tott. A kis percmutató sebesen sza­ladt rovátkolt pályáján, s az öreg­mutató közeledett a tizenkettőhöz. Csak nyolc perc híja volt az éjfél­nek. A parancsnok kezében tartot­ta az órát, s mereven nézte a szám­lapot. „Nyolc perc múlva dörmög- nek az öreg ágyúk” — mondta alig hallhatóan, és bólintott a fe­jével, mintha még ülne valaki raj­ta kívül a parancsnoki szoba asz­tala mellett. Nyugodt volt, biztosa dolgában, hiszen már egy negyed­órája, hogy az üteg legénységének a tüzelési parancsot kiadtá. Uirtelen felcsapódott az ajtó, s egy öreg tüzér toppant a pa­rancsnok elé. Izgatott volt az arca, siettében még tisztelegni is ♦elfelej­tett. — Nagy baj van — hadarta —, a tüzérek megtagadták a parancs teljesítését. Nem akarnak lőni, pe­dig már csak nyolc perc van hátra. A parancsnok kezéből az asztal­ra koppant az ezüstös kicsi óra. Felugrott a székről, s összehúzva szemöldökét, kirohant az éjszaká- ba. Künn szemerkélt az eső, a szél az arcába vágott, de ő most ezzel nem törődött. Szökdécselve vágott át- a- -homokbuckás. erődudvaron, néha megbotlott. Nagy messzeség­ből, az erődöt körülölelő Néva túl­só partjáról, hallatszottak az első puskalövések. A Téli Palotánál te­hát már elkezdődött a tánc! Fúj­tatva érkezett az öreg ágyúkhoz. — Azonnal lőjetek! — harsogta az eléje toppanó tiszt arcába. — Különben ... — Ezek az ágyúk berozsdásod­A TEMETŐ OLYAN, mint egy égő gyertyaváros. Mindenütt virág, friss zöld gallyak, s köztük lobogó, széllel viaskodó , lángok. Már késő este van, a temető útjai kihaltak. Aki lerótta kegyeletét, hazament. Az egyik fehér -márványoszlopos hantnál fiatal házaspár áll. Az asz- szony zokog. Átöleli a hideg követ, mintha el sem akarna válni tőle, s annak susogja: »Kisfiam, draga Lacikám!« A sírkő előtt mecses lángol, megvilágítja az asszony fakó arcát, árnyékokat rajzol a e- hér márványra, majd egy reahullo könnycsepptől elalszik. Az asszony feljajdul! így aludt el, ilyen hirte­len és némán a hant alatt nyugvó kisgyermek is, ezelőtt egy eszten­dővel. Szívében és agyában meg­bolydulnak a képek és a szörnyű film a márványlapon újra pereg. AZ ELSŐ LÖVÖLDÖZÉSEK, za­vargások hírére kiürült ™ egész ház. Sűrűn elfüggönyözött ablakok fénytelenül bámultak az éjszakába, s a gondosan zárt ajtók nem nyíl­tak meg senki előtt. Hetvenhét lakó, hetvenhét család ezerfelé szeledt, menekült a borzalmaktól, az életet fenyegető veszélyektől. Csak a ház- gondnok maradt, meg ő a második emeleten. Nem tudott hová menni. Hathónapos kisgyerekkel nem vág­hatott a nagyvilágnak, hiszen nem­rég költözött ide, s alig ismert né­hány szomszédot. S nem is akart menni. Féli otthagyni a lakást, a nehezen vett bútorokat, a kis puha meleg fészket, mert ki tudja, -valaki még feltörné. Rossz ember van ép­pen elég. — Miért nem ment el valahová, Erzsiké, hiszen a maga férje is zöld- ávós? — kérdezte a gondnok egyik reggel. — Nem megyek, mert nekem nincs miért félni, az én uram nem csinált semmit és ... — A többi sem csinált, mégis ... — a gondnok szomorúan ingatta a fejét. — Jobban tenné, ha elmenne, tak. Ha teljesítjük a parancsot, az első pukkanásra ezer darabra sza­kadnak,^ itt halunk valamennyi­en. A parancsnok hitetlenül hall­■r*’ gáttá a tiszt jelentését, s re­volvere után kapott. De a másik nyugodtan folytatta: — Ezek az ágyúk kiöregedtek. Csupa rozsda belül Valamennyi hónapok óta áznak az esőben, s ez bizony nem használ nekik. Akár­melyik tüzérem bizonyíthatja, hogy igazat mondok, ezekkel az ágyúk­kal nem lehet lőni... A parancsnok az órájára pillan­tott, már csak egészen kis híja volt az éjfélnek. Nem volt idő tehát to­vábbi vitára, odafordult a mögötte álló öreg tüzérhez és rákiáltott: — Szólítsd ide azonnal a hajó­üteg tüzérségét! Késedelem nélkül jöjjenek. Az eső megeredt, s a szél vadul kezdett tombolni. Már csak pár perc volt hátra. A matrózok ahogy megérkeztek, tüstént az ágyuk mögé állottak. — Ezek bizony öreg ágyúk! —- csóválgatták a fejüket. — Még á zárak is berozsdásodtak ... Beszéltek, hümmögtek, de azért az ágyúgolyókat üggyel-bajjal a csövekbe illesztették. A mikor tüzelésre került volna a sor, valaki elkiáltotta ma­gát: — Nincs olajunk, a lövedékek beszorulnak! Néma, kérdő arcok körös-körül. Végre is a parancsnok törte meg a csendet. — Hát mégsem lehet tüzelni? — Ha lövünk, szétesnek... — Mit tesztek hát? — szólalt meg igen halkan, igen csendesen. — Lövünk! — villant fel egy­szerre a közel álló matrózok sze­me. — Ha egyszer lőni kell, hát lőni fogunk! Csak nem hagyjuk cserben bajtársainkat! Éljen a for­radalom! A matrózok kezet szorítottak. Elbúcsúztak egymástól, s megra­gadták az ágyúk zárait. A parancsnok szeme könnybélá- badt. Maga. is odalépett az egyik öreg ágyú mellé. „Ha halni kell, nem hagyom magukra bátor ten­gerészeimet” — gondolta magában. Eldördült az első lövés. f'soda történt. Az ágyú nem '“4 esett szét, a kilőtt golyó nagy ívben repült át a Néván, s a Téli Palota homlokába csapódott. Pilla­natok alatt zengett, zúgott a Péter- Pál erőd. Dörmögtek az öreg ágyúk. Fennen hirdették, hogy kezdetét vette a proletárok nagy . forradal­ma. Mondanom sem kell, hogy a hős tengerészek hamarosan kifüstölték az ellenséget a gyönyörű Téli Pa­lotából. Ricsén, még a nehéz idők alatt, a párt létéért folytatott küzdelemben alakult újjá a községi pártszervezet, amely élénk pártéletre tekinthet vissza. Harcos taggyűlések voltak az átigazolások idején. A kommunisták­nak jelentős szerepük volt a község életének konszolidálásában. Sikerrel harcoltak az ellenforradalmi erők el­szigeteléséért. Érveltek, vitatkoztak a jóhiszemű, de megtévedt emberek­kel. Az utóbbi időkben azonban csap­panni kezdett az aktív, eleven élet. Megtorpanás jelei mutatkoztak a kommunisták aktivitásában. Az »elmúltak a zajos idők«, »minden rendben van«, helytelen szemlé­lete, a megnyugvás, az önelégült­ség kapott lábra. Csökkenni kezdett a taggyűlések lá­togatottsága, élénksége. A pártszerve­zet vezetősége idejében felfigyelt, a káros jelenségre s elhatározta, hogy újabb lendületet visz a pártszerve­zet életébe. összeültek a pártvezetőség tagjai. A vezetőségi ülés napirendjén a ta.g- könyvcsere, illetve az októberi tag­gyűlés előkészítése volt. Ezzel egy- időben arra törekedtek, hogy olyan politikailag aktív, feladatokra moz­gósító taggyűlést készítsenek elő, mely a pártélet fellendülésével jár. A pártvezetőség megvizsgálta a pártszervezet politikai tevékenységét, a kommunisták kötelességteljesítését, a pártszervezet tömegkapcsolatát. A tapasztalatokat leszűrve, kon­krét feladatokat tűztek ki célul, melyeket átgondolt intézkedési tervbe foglaltak. így például a tagkönyvcserével kap­csolatos tennivalók mellett, fontos feladatként jelölték meg a párttag­sággal való egyéni elbeszélgetést. Lakóterület szerint három csoportra osztották a tagságot, csoportomként 10—13 fővel. A pártmegbizatással minden csoporthoz 3—3 főt osztottak be, elsősorban pártvezetőségi tagokat, pártcsoportbizaimiakat, akik névsor alapján felkeresik a párt tagjait és elbeszélgetnek velük. Az intézkedési terv utal a beszélgetés tartalmára is, mely szerint: kérjék ki a párttagok véleményét, javaslatait a pártvezető­ség munkájáról, az előtte álló felada­tokról. Továbbá: beszélgessenek a Szervezeti Szabályzat értelmében a párttagok jogairól, kötelességeiről, egyebek között a tagdíjfizetésről, va­lamint arról, hogy ki milyen párt- munkát kíván végezni. Az intézkedési terv alapján no­vember 10-ig be kell fejezni a beszél­getéseket. Az elbeszélgető csoportok vezetői összegyűjtik a beszélgetés során szerzett tapasztalatokat s azt a pártvezetőség feldolgozza, hasz­nosítja. ünnepélyes előkészítését, ahol a párt­vezetőség beszámol a két tagrt,rűlés között végzett munkájáról, a.z intéz­kedési tervben megjelölt feladatok végrehajtásáról, s arról, hogy a párt tagjai mit végeztek el a rájuk eső feladatokból. Az intézkedési tervben további po­litikai feladatokat is megszabtak, me­lyek a párt tömegkapcsolatának erő­sítésére, a tömegszervezetek segíté­sére irányulnak. Nagy gondot fordíta­nak az Októberi Szocialista Forrada­lom méltó megünneplésére. Ezzel kapcsolatban konkrét teendőket je­löltek meg. Az előkészítésre operatív bizottságot hoznak létre. Ugyancsak fontos politikai feladatként szabja meg az intézkedési terv a kommu­nisták számára az ifjúság között vég­zett politikai nevelőm u nkát, a KISZ- szervezet megerősítését. A pártszervezet vezetősége megvi­tatás és jóváhagyás végett taggyűlés elé terjesztette az intézkedési tervet. A beszámoló is erre épült. Már a be­számoló alatt látni lehetett, hogy az intézkedési terv leiköti a tag­ság figyelmét, lelkesíti, mozgó­sítja őket. Nem volt ugyan százszázalékos a tag­ság jelenléte,. de élénk vita alakult ki. A jelenlévők közel 50 százaléka felszólalt. Nem sablonos taggyűlés volt ez s néhány megszokott, általá­nosságokat mondó felszólalás, hanem — a pártszervezet helyi problémáit aprópénzre váltva — termékeny ta­nácskozás, mely az építő bírálat és ja­vaslatok jegyében zajlott le. Mind­annyian egyetértettek a megjelölt feladatok tekintetében. Széleskörű vita alakult ki a kommunisták szere­péről az ifjúság körében. Részletesen A MEDOSZ elnöksége a gépállomá­sok és termelőszövetkezetek dolgozói­hoz, valamint az egyéni termelőkhöz intézett felhívásában megállapítja, hogy az országban heiyenkint vonta­tottan halad a betakarítás, és emiatt késik az őszi kalászosok vetése. A népgazdaság érdeke megköveteli, hogy minél gyorsabban végezzenek az őszi betakarítással és a szántás­vetéssel — mondja a felhívás. Ehhez megvitatták, hogy a tömegkapcsolat erősödése érdekében az egyes elvtár­saknak milyen munkát kell végez­niük a KISZ-ben. Az elvtársak, érezve a felelősséget, munkát vállal­tak. A pártszervezet három tagja ön­ként jelentkezett, hogy átmen­nek a KISZ soraiba, ott végez­nek pártmunkát, hogy ezzel se­gítsék a szervezet megerősítését. A kommunisták kezdeményezése, javaslata alapján helyiséget is bizto­sítottak a fiataloknak. A MÉSZÖV körzeti vezetője billiárdasztalt aján­lott fel az ifik számára. Hasznos vita fejlődött ki a nő tanács munkájának megjavítása érdekében. A felelősség- érzetre serkentő bírálat hangzott el a kommunisták, elsősorban a helyi vezetők felé a nőtanács munkájának elhanyagolásáért. így zajlott a taggyűlés. Sorolhat­nánk tovább is, de ez is élég tanulság ahhoz, hogy lássuk: milyen eredmé­nyes egy politikailag jól előkészített taggyűlés. Az intézkedési tervet a pártszervezet kommunistád határo­zattá emelték. A pártszervezet veze­tősége elérte a kitűzött célt. Sikerült e taggyűlésen friss vérkeringést vinni a pártszervezet életébe. Mindenek­előtt felkeltette a kommunistákban a kötelességtudatot, a lelkesedést. Több konkrét feladatra hívta fel a pártszer­vezet figyelmét, s mozgósította a kommunistákat. Helyes volt, hogy a tagkönyvcsere előkészítésének fel­adatait politikai célokkal kapcsolták össze. Az eredmény nem is maradhat el. Csak így tovább ricsei elvtársak, s akkor a decemberi taggyűlésen újabb sikerekről számolhattok be. PÁL LAJOS nagy segítséget nyújt a gépállomá­sok széles hálózata. A termelőszövet­kezetek, dolgozó parasztok vegyék igénybe a gépállomások munkáját, gépeit. A gépállomási dolgozók pedig a gyors és jóminőségű munkával bi­zonyítsák be a gépi munka fölényét s törekedjenek arra, hogy hamarosan ne legyen szántatlan-vetetlen terület az országban. (MTI) Külön pontban határozza meg az in­tézkedési terv a decemberi taggyűlés még most sem késő, vagy legalább zárkózzon be, ne nyisson ajtót sen­kinek. El is határozta, nem enged be senkit, élve legalább is nem. Nem gyújtott villanyt, nem is fűtött be, hogy a kéményfüst el ne árulja, s ült a hideg, sötét szobában, egy pokrócot csavart maga köré. A gye­reket elaltatta, közelebb húzódott az ablakhoz, s figyelte a járdán ácsorgó embereket. Hirtelen tört rá a magány. Eszébe jutott, hogy egyedül van a házban, s ez elvette bátorságát. Az utcán nem fogytak az emberek. Maga sem tudta, meddig ült az ablaknál, kicsit el is szundított, s csengőszóra riadt. Éles, hosszú csen­getés hasított a csendbe. A szív­verése is elállt. — Nem nyitok ajtót szorította ökölbe kezét, de az újabb türelmetlen csengetésre felsírt La­cika, ezt pedig kint is hallották, s most már nem tagadhatta le: itt­hon van. HÁROM FEGYVERES állt az aj­tóban. Mindegyiken nemzetiszínű karszalag, vállukon géppisztoly. — A férjem nincs itthon, ő csak egy héten egyszer jár haza... — Szabad az igazolványát, kérem ? — egyik borostásállú szűrte felé foga között a szót. Erzsiké megmutatta: Elmentek. Mikor bezárta az ajtót, leroskadt egy székre. Este tizenegykor újra csengettek. Az asszony halálravált. — Biztosan értem jönnek. Elvisz­nek ... Az ajtóban az előbbi három férfi állt. A borostásállú már kézigráná­tokat is szerzett, az öve körös-körül tele volt tűzdelve. — Na. angyalkám, nem jött még meg a férjccskéje? — Nem, — lehelte alig hallhatóan. — És a szomszéd úr sem? — Nem tudom, nem hallottam. .. Az asszonyt ellepte a veríték. — Na, akkor megkeressük őket, — mondta a borostásállú, aki szem- melláthatólag a vezér szerepét töl­tötte be. Szétnéztek a lakásban, az­tán elmentek. Örökkévalóságnak tűnt minden perc, úgy érezte, soha­sem virrad fel a reggel. Ha még- egyszer jönnek, nem nyitok ajtót! Törjék fel, verjenek agyon, nem bánom! így erős-ködött, fogadkozotl magában. Talán éjfél lehetett, ami­kor újra csöngettek. Hármat egy­másután. Már olyan volt, mint az alvajáró. Mindegy már. ha megölik is, csak együtt a gyerekkel. Karjára vette a gyereket, úgy nyitott ajtót. Ügy állt ott, mint egy madonna. Kereste a fegyvereseket, de egyet sem látott. A lépcsőház sötét mé­lyedéséből két civilruhás ember ugrott elő. Sikoltani akart, de nem. volt ereje. A küszöbön bekötött fej­jel, véresen, botra támaszkodva ott állt a férje és a szomszéd. Sírt és nevetett is egyszerre, ölelték, csó­kolták egymást. “ El kell rejtőzködnünk, mert a csőcselék halálra keres minden ávóst, még a határőröket is ... — Jaj, már itt voltak érted két­szer is a fegyveresek. Az asszony sír, az ember hallgat. — HÁT JÖJJENEK, nem ijedünk meg senkitől. Ha bejön, akkor meg­kapja a magáét. Fegyverünk van. Az asszony még mindig remeg, hiszen nem is lenne semmi baj, de a gyerek... A kis Lacika, ha sír. kihallatszik, s mindennek vége. — Beágyaz1 ak benneteket a kis- szőbába. arra senki sem jön rá. Már hajtogatja is a térítőt, szé­pem elsimítja a keményfodrú pár­nákat, s minden rendben van. Köz­ben valamennyi idegszálával az ajtó felé figyel, várja a csengetést, látja a belépő borostásállú csavargó mohó, vad tekintetét, megcsapja a pálinkabűz. s a szeme előtt egy agyonvert ember vérbefagyott teste lóg kötélen. A férje ... Előremered, hogy megfogja a képet, de az szét- foszlik. Csak a hangok ülnek fülé­ben — »kötelet minden ávósnak«. Rátelepedik, s fészket rak lelkében a rettenet. Őrjítő ez a némaság. Fe­jéhez kap, mintha ki akarna tépni onnan valamit, de hirtelen felsír a kisgyerek, ölbeveszi, ringatja, de a sírás erősödik. — Meghallják kint, ne sírj Lacika, — így csitítja a ki­csit. Megrémül. Jaj, ha megint jön­nek ... és ménekül a borzalmas ké­pektől. Mi lenne, ha, ha... a nagy­anyja is úgy mondta. Attól elalszik reggelig és semmi baja sem törté­nik. De ha mégis?... Jaj, kitől is] kérhetne tanácsot, hiszen így meg­bolondul. Mind a kettőt szereti. A férjét és a gyermekét is, egy for- ( mán. Nem éli túl, ha elveszti őket. így őrlődik gondolatai zsákutcájá­ban, aztán hirtelen felugrik, ki­rohan a konyhába, a kis teásedény­ben vizet tesz a gázra, s mákot szór, bele lassan, óvatosan, mintha szá­molná a szemeket. Nehogy több le­gyen, mint szabad. Kint hirtelen lövések dörrennek, közvetlen közel­ben, a mákot szóró kéz megrándul, s a mák a zuborgó vízbe zuhan. Az, asszony már nincs is észnél. Fel­kapja a még síró gyereket, s a cu-' misüvegbe szűrt édes lét megitatja1 vele; Közben szeméből megállás1 nélkül folyik a könny, s úgy érzi jobb lenne meghalni. Az alvó gye­reket leteszi a kiságyba, s az aludt, aludt reggelig, s nem is ébredt fel] soha többé.. . * ÍGY TÖRTÉNT. Gyufa screen és a láng újra lobog. Halványan vilá- . gitja meg a fehér márványba, vésett f betűket.. s »Élt hat hónapot«... KECSKÉS RÓZSA első gyűjteménye volt, amíg egy része az ellenforradalom alatt el nem pusztult. A Nemzeti Múzeum termé- ' szettudományi múzeumának kérésé­ire a nehézipari minisztérium elrem (Jdelte, hogy a bányászat és a vegyipar valamennyi trösztjének, vállalatának igazgatója köteles haladéktalanul megszervezni a bányaművelés köz­ben előkerülő ásványleletek rendsze­res összegyűjtését és megőrzését. (MTI) November 7-én, a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 40 éves évfordu­lója alkalmából köszöne- tünket fejezzük ki válla­latunk összes dolgozóinak az eddig elért eredményes munkájukért és további sikereket kívánunk. S átoral jaú jhelyi Mezőgazdasági Javító Ktsz. vezetősége November 7-én, a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 40 éves évfordu­lója alkalmából köszöne- tünket fejezzük ki válla­latunk összes dolgozóinak az eddig elért eredményes munkájukért és további sikereket kívánunk. Sátoraljaújhelyi Dohánygyár pártszervezete és vállalatvezetősége A Cementipari Gépjavító Vál­lalat pártszervezete, vállalat- vezetősége és sztajeszerv ezeti bizottsága a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40 éves évfordulója alkalmából szere­tettel köszönti a vállalat ösz- szes dolgozóit, az eddigi ered­mények megtartására, illetve ennek fokozására kíván sok sikert és egészséget. A MEDOSZ elnökségének felhívása az őszi munkák meggyorsítására Szervezett gyűjtés indul a bányákban a Nemzeti Múzeum elpusztult ásványkincseinek pótlására A Nemzeti Múzeum ásvány-kőzet- tára Európa második, ritkaságok szempontjából pedig a világ egyik

Next

/
Thumbnails
Contents