Észak-Magyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-21 / 273. szám

4 ÉSZAKMAGVARORSZÁG Csütörtök, 1957. november,ti. Vélemények az üzemi tanácsokról TÖBB HÓNAPON AT TARTÓ VITA után foglalta közös határozat­ba a magyar forradalmi munkás- paraszt kormány és a Szaktanács el­nöksége az üzemi tanácsokról szóló nagyjelentőségű rendelkezést, amely az üzemi demokrácia kiszélesít lését szolgálja. A határozattal kapcsolat­ban elhangzott vélemények azt bizo­nyítják, helyesen döntött pártunk és kormányunk, amikor az üzemi taná­csok létrehozását rendeletbe foglalta. Ezt bizonyítják a lapunk munkatársá­nak adott nyilatkozatok js. Kormos István SZMT elnök — Ha a határozat szellemét és tar­talmát vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy ez a határozat teljesen meg­egyezik a dolgozók véleményével, akaratával és nézeteivel — kezdte nyilatkozatát Kormos István elvtárs. Majd így folytatta: — A dolgozók többsége elítélte a •rosszemlékű munkástanácsokat és tevékenységüket, de fenntartották nézetüket és jogukat arra, hogy kell egy olyan szerv, vagy intézmény, amelyen keresztül az eddigiektől jobban és eredményesebben gyako­rolhatják jogaikat, beleszólásaikat az üzem gazdasági ügyeinek intézésébe. Ez az új szerv lehetővé teszi, hogy operatívan részt vállaljanak az üze­mek helyes gazdasági ügyeinek inté­zéséből azok is, akik sem az üzemi pártszervezetnek, sem egyéb tömeg- szervezetnek nem voltak, illetve ma lem tagjai. Ebben a szervezetben a kitűzött célok megvalósítása érdekében össze kell fogni minden párttag­nak, szakszervezeti tagnak és szervezeten kívül álló becsületes dolgozónak. Az üzemi tanácsoknak meg van adva a törvényes jog arra, hogy javasla­tokat tegyen, sőt intézkedjen a dol­gozóiját érintő fontos gazdasági, ter­melési és szociális kérdésekben. A jogok mellett természetesen ott ta­láljuk a kötelezettséget és a felelős­séget is. Csak akkor lehet jó az üze­mi tanácsok munkája, ha a megvá­lasztott vezetők mindegyike a legna­gyobb odaadással, lelkiismeretes munkával, a dolgozók ügyeinek szem előtt tartásával végzik el a rájuk bí­zott feladatokat. Az üzemi tanácsokról szóló rende­let végrehajtása felelősségteljes munkát követel meg az üzemi szak- szervezeti szervek részéről is. Az üzemi tanácsok a szakszervezetek irányítása alatt műkődnek; inhidéh tevékenységéért elsősorban a szak- szervezetek felelősek. Ez a felelősség abból adódik, hogy az üzemi taná­csok létrehozása, munkájának előké­szítése, megszervezése és ellenőrzése a szakszervezet feladata. Az üzemi tanács elnöke az üb. elnök és tag­jainak kétharmadát a demokratiku­san megválasztott szakszervezeti szervek alkotják. Annál inkább is nagy a szakszer­vezetek felelőssége, mert a szakszer­vezetek is egyike volt azon szervek­nek, amelyek már október előtt fel­vetették az üzemi demokrácia fej­lesztését. Most tehát itt van a ke­zünkben a törvényadta lehetőség arra, hogy növeljük a dolgozók bele­szólását az üzemek életébe. Az üzemi tanácsokat olyan szerv­vé kell tenni, hogy a dolgozók éppen a tanácsok tevékenységén keresztül magukénak érezzék azt az üzemet, amelyben dolgoznak. Az üzemi tanácsok megalakulásá­val új feladatok hárulnak az üzemi bizottságokra, növekedik a szakszer­vezetek joga, de ezzel együtt a fele­lőssége is. Éppen ezért a dolgozók iránt érzett felelősség tudatával, gon­dosan készüljenek fel az üzemi taná­csok megválasztására. Gondoskodja­nak tevékenységük helyes kialakítá­sáról, hogy e2 az új szervezet min­demben megfeleljen a dolgozók bizal­mának és sikeresen végezze a ráhá­ruló feladatokat, éppen a dolgozó nép érdekében, a szocialista társadalom építésének és fejlesztésének érdeké­ben — mondotta Kormos elvtárs. Vincze Géza igazgató — A magam részéről a legtelje­sebb mértékben egyetértek a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetségének az üzemi ta­nácsokról hozott határozatával. A legteljesebb mértékben egyetértek az Elnöki Tanács azon törvényerejű rendeletével is, amelyek a munkás­tanácsok megszűnését mondja ki. Hogy a munkástanácsok mennyire nem a munkásosztály ügyét szolgál­ták, hogy mennyire az ellenforrada­lom szekerét tolták, -fényesen bizo­nyítja ezt a mi vállalatunknál lévő munkástanács ténykedése is. Csak egy példát említek. Rövid mű­ködése alatt 15 kommunistát távolí­tott el funkciójából — nyilatkozott Vincze Géza elvtárs, a Borsod me­gyei Építőipari Vállalat igazgatója, majd így folytatta: — Az üzemi tanács létrehozása most jobban kielégíti a munká­soknak azt az igényét, hogy még inkább beleszólhassanak az üze­mek irányításába, a gazda jogai­val élve, de egyben annak gond­jait és felelősségét is átérezve, résztvegyenek a vezetésben. Az üzemi tanács hatásköre kiterjed az üzemi élet minden területére. Ellen­őrző, véleményező és döntési jogkör­rel rendelkezik. Ellenőrzi a vállalat gazdaságos működését, a termelő be­rendezések, a nyersanyag, a pénzügyi eszközök és a munkaerők tervszerű felhasználását, a műszaki fejlesztés feladatainak megoldását, a társadal­mi tulajdon védelmére hozott rendel­kezések végrehajtását, a minőségi ellenőrző szervezet működését. Az üzemi tanácsok jogait és kötelessé­geit, ismerve, bízom benne, hogy nagy segítségére lesznek az igazgatóknak. A magam részéről mindent el fogok követni, hogy a mi vállalatunknál is megválasztandó üzemi tanácsokkal a legteljesebb mértékben együtt dol­gozzak — fejezte be nyilatkozatát Vincze Géza elvtárs. Szűcs Aladár főmechanikus — Csaik három nap telt el azóta, hogy az üzemi tanácsokról szóló ha­tározat napvilágot látott a sajtóban. Ezért nehéz még kiforrott véleményt mondani, s így csak a magam nevé­ben beszélhetek — kezdte nyilatko­zatát Szűcs Aladár elvtárs, a Bcrsod- vidéki Gépgyár főmechanikusa. Majd így folytatta: — Örömmel olvastam a határoza. tot, s azt népgazdaságunk számára igen hasznos határozatnak tartom. Szeretném, ha a mi üzemeinkben is minél hamarabb megalakulnának az üzemi tanácsok. Azt hiszem, az üzemi tanácsok jó munkája elsősorban attól függ majd, hogy kit választunk be ebbe az igen fontos, gazdasági életünkben nagy szerepet játszó tanácsba. Mindenekelőtt tehát nagyon gondo­san kell majd ügyelni a tanácsok összetételére, s csak olyan embereket választunk meg, akik méltók e tiszt­ség betöltésére. A beválasztott mun­kások fokozottabban érzik majd a termelésért, a gyárért, a fegyelemért a felelősséget. Éppen ezért egyik leg­nagyobb feladatunk az lesz, hogy lényegesen javuljon a termelés és a szemük fényénél is jobban vigyázza­nak a nép vagyonára. Legnagyobb értéke az üzemi tanácsoknak pedig az, hogy ezeket a szerveket mi te­remtettük meg, mi, a magyar mun­kásosztály, szemben az ellenforra­dalmi munkástanácsokkal, amelyek nyíltan uszítottak hazánk egyik leg­tragikusabb idejében a sztrájkra, örömmel üdvözlöm az üzemi taná­csot, sok sikert kívánok munkájuk­hoz — nyilatkozott Szűcs Aladár elv­társ. Hétfőn, a Magyarországon tartóz­kodó jugoszláv kohász-, gazdasági és pénzügyi küldöttség a diósgyőri Le­nin Kohászati Művekbe látogatott el. A Miodrag Pesics kohómérnök, a ju­goszláv nehézipari államtitkárság ta­nácsosának vezetésével érkezett kül­döttséget Valkó Márton, a gyár Kos- suth-díjas igazgatója köszöntötte, majd a küldöttség tagjai a gyár párt-, szakszervezeti és gazdasági, va­lamint műszaki vezetőinek kíséreté­ben megtekintette a kohászat üze­meit. A gyárlátogatás után a jugoszláv küldöttség tagjai, valamint a gyár ve­zetői baráti légkörben megbeszélést folytattak a gazdasági és tudományos együttműködés lehetőségeiről. A kül­döttség látogatása egyébként a küszö­bön lévő jugoszláv-magyar államközi szerződés megkötését szolgálja a ko­hászat vonatkozásában. Este a lillafüredi Palota-szállóban a jugoszláv vendégeket a gyár veze­tősége vacsorán látta vendégül. Ked­den a jugoszláv küldöttség az Ózdi Kohászati Üzemekbe látogat el. »■ Budapesti lányok címmel a rádió folytatásos regényének színpadi változata kerül bemutatásra no­vember 25-én, hétfőn délután 6 és fél 9 órai kezdettel a Béke filmszínházban. Szereplők: Bástiiy Lajos, Kossuth-díjas érdemes művész, Sütő Irén, Berek Kati, Gombos Katalin, Keleti László, Lelkes Ag­nes, Viktor Gedeon, Zentai Ferenc és Miskolc kedvencei: Zentay Anna és Rá- íhonyi Róbert. Az Országos Filharmónia felhívja a közönségszervezőket, hogy jegyigény!ősü­ket legkésőbb ma délután 5 óráig jelent­sék be a Filharmónia kirendeltségének. Miskolc az öt város építészeinek versenyén Pár nappal ezelőtt nyílt meg Bu­dapesten az Építőművészek Szövet­ségének Puskin utca 42. szám alatti székházában öt vidéki város terve­zőirodáinak építészeti kiállítása. Kevesen tudják még Borsodban és itt Miskolcon, hogy ezen a sereg­szemlén Győr, Pécs, Szeged és Deb­recen mellett a mi városunk, Mis­kolc is szerepel helyi építészeti prob­lémákat feldolgozó modellekkel, fo­tókkal, tervekkel. A kiállítás miskolci részlegét Bene László építész rendezte. Megkérdez­tük tőle, mivel vesz részt tervező- irodánk a pesti kiállításon? Milyen problémákat dolgoztak fel mérnö­keink, mit láthat ott a látogató? — Igen gazdag anyaggal sze­repel a miskolci tervező iroda ezen az országos jelentőségű kiállí­táson — mondotta Bene László. — Anyagunk elsöy nagyobb cso­portját az épülő, vagy tervezés alatt álló lakótelepülések modelljei, rajzai, fotói adják. Ott látható a Ki­lián és selyemréti lakótelepülés, az avasi tanári lakások és a Miskolc környéki bányászlakótelepek: Ki- ráld, Recsk, Sajókeresztur, Ruda- bánya terve. Kiállítottuk a Sötét­kapu és a Déryné Színház átépítésé­nek modelljeit is, amelyek már a műemléki jellegű munkálatok cso­portjához tartoznak. Iparj vonatkozásban szintén érde­kes a miskolci tervező iroda kiállí­tási részlege. Felvitték Budapestre a köztisztasági vállalat új telepének, a miskolci cementipari vállalat re­konstrukciójának, a borsodi erőmű lillafüredi üdülőjének, valamint egy géDállomásnak típusterveit. Megkérdeztük Bene László épí­tésztől azt is, hogy milyen fogadta­tásban részesült a miskolci tervező iroda anyaga, milyen sikerrel szere­pelnek építészeink ezen az országos versenyen. Megállapítása szerint az iroda munkái szakmai körökben is szép sikert arattak. Különösen örül­tek Pesten annak, hogy sok épület­ről már fénykép szerepel a kiállítá­son, ami annyit jelent, hogy építé­szeink nem csak álmodoznak, ter­vezgetnek, hanem terveik testet öl­tenek, sorra megvalósulnak. Egy építésznek, a szakma művészének pedig ez jelenti az igazi örömet. — Általában az egész kiállítás mérlege azt mutatja — folytatta tá­jékoztatóját Bene László építész —, hogy a vidéki irodák, közöttük a miskolci is, egyenrangúak a pes­tiekkel. Terveink korszerűségben, stílustisztaságban, kivitelezhetőség­ben bármikor felveszik azokkal a versenyt. Ez nagyon dicséretes, s csak öröm­mel számolhatunk be műszaki ér­telmiségünk e rétegének értékes munkájáról, szép eredményeiről. De nem láthatnánk a kiállítás gazdag és minden embert érdeklő anyagát idehaza, Miskolcon is? — kérdezzük Bene Lászlót. — Dehogynem! Szó van arról, .hogy az anyagot vándorkiállítás ke­retében előbb a miskolci közönség­nek, majd a megye nagyobb helyein lakóknak is bemutatjuk. Persze csak a pesti zárás után! Nohát ennyit még tudunk vele várni, hiszen csak a hónap végéig tart nyitva Pesten a kiállítás. Hát akkor viszontlátásra a Déryné Színház, a cementipari rekonstruk­ciós terv és a hőerőmű üdülőjének szemet-lelket gyönyörködtető kis modelljei között, építészeink itthoni bemutatkozásán! Hogy hol? Azt majd eldöntik az illetékesek! (krónikás) B actio, ttU látalc a kfatííkut... Egy nőt látok a közelében, aki el­lenségesen viseltetik maga iránt..., de a végén minden rendbejön, férj- hezmegy és akkor az élete megválto­zik. Általában mindenkinél minden rendbejön a végén, mert Mária néni szereti, ha tőle jókedvűen mennek el az emberek. Leányoknak szép barna vőlegényt, messzi idegenből levelet, csomagot jósolt. Általa »üzentek« a holtak is ittmaradt hozzátartozóik­nak. Természetesen ezeket a szolgálato­kat nem ingyen végezte, de hát ugyebár a Krisztus koporsóját sem in­gyen őrizték. Molnár Mária — a jósnő— nem is valami olcsón mérte a »vigasztalást«, az őt felkereső asz- szonyoknak, lányoknak. Ahogy a bí­róság előtt a becsapott emberek el­mondták 25—100 forintokat fizettek egy-egy jövendöléséért. De akadt olyan is, aki úgy megörült a »jó hír­nek«, hogy 130 forinttal jutalmazta érte a jósasszonyt. És ha nem vált be a jövendölés? Édes istenem, még a »légbőlcsebb« sem tudja azért mindig pontosan meglátni a kifürkészhetetlen sorsot. Egy szép kis fiatalasszony mesélte el, hogy 1 éves asszony volt, amikor a »mindenttudó« Mária néni szép vőle­gényt jövendölt neki. Kacagva me­séli, hogy ő a hibás, mert mielőtt be­ment, lehúzta a karikagyűrűjét, így -íkarta próbára tenni, hogy valóban úgy tud-e mindent Molnár Mária, ahogy barátnője neki elmesélte. így élt jól munkanélkül is Molnár Mária, miközben száz és száz hiszé­keny nőt becsapott évek óta, akik bíztak a züllött, részeg öregasszony »mindentudásában«. A bíróság 6 hó­napi börtönre ítélte. Lesz ideje elmél­kedni a sors kifürkészhetetlen útjain; Elveszett egy harisnyakötő Hiszen ha az egy egyszerű ha- risnyakötő lenne, amely Milánó­ban elveszett — nem lehetne sétn- mit sem tenni. De ebben az esetben Jayne Mansfield, a hollywoodi filmcsillag gyémánt harisnyakötője- ről van szó. A szőke démont 3000 ifjú fogadta, mégpedig olyan lelke­sen, hogy Jayne perceken belül el­vesztette cipőjét, szokott pózát, nyugalmát, valamint gyémánt ha­risnyakötőjét. A Scalaba tervezett látogatását le kellett mondani, oda cipő nélkül mégsem mehetett. így hát megelé­gedett egy exkluzív lokállal, ahová — mint mondják — cipő, sőt egye­bek nélkül is be lehet menni. MUNKA- ÉS EGÉSZSÉGVÉDELMI ŐRJÁRATON A TÜZELÖSZER ÉS ÉPÍTÖ- ANYAGÉRTÉKESÍTÖ VÁLLALAT */ll. számú ózdi telephelyének, vala­mint az Ózdi Kiskereskedelmi Vál­lalat 3. számú fűszer és csemege holtjának ellenőrzése után még több üzemet meglátogatott a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsa által létreho­zott munka- és egészségvédelmi bi­zottság. »HUNGÁRIA« ÉTTEREM NEM TITOK, VANNAK ELLEN­ŐRZÉSEK, amikor a vendéglátó- iparban ellenőrzést tartó közegek először asztal mellé ülnek, ugyan­úgy, mint a többi vendég. Amikor sor kerül a kiszolgálásra, csak az­után avatkoznak közbe mint hivata­los emberek. Ilyen esetben az ellen­őrzés az áru mennyiségére és minő­ségére irányul. Ez alkalommal az ellenőrzés nem terjedt ki az étteremre, mivel a bi­zottság előtt ismeretes volt, hogy az Ózdi Vendéglátóipari Vállalat 5. szá­mú üzemegységének étterme egy év óta sokat változott, az ott étkező ven­dégek, emberek sokkal higiéniku- sabb körülmények között étkezhet­nek. Éppen ezért az ellenőrzés a leg­fontosabb helyekre, a konyhára,^ elő­készítőre, raktárhelyiségekre és a szociális helyiségekre terjedt ki. Elöljáróban el kell mondani, hogy ez az étterem, egy igen régi, elha­nyagolt állapotú épületben van. A konyhába lépve ismeretlen bűz ter­jeng. Különböző ételféleségek ké- Izülnek, de szellőző berendezés se­hol! Az erős, vegyes ételszag (hagy­ma, esetleg égő zsír, füst, gőz, vagy kifutott étel, leves) zavartalanul áramlik be az étterembe. Nincs ki és beadó ablak, az ajtónyílások még függönnyel sincsenek takarva. Az igen kicsi konyha jelentős százalékát a hatalmas tűzhely fog­lalja el. Az állandó párolgás követ­keztében a tavalyi meszelés alig lát­ható. A vastag mészréteg állandóan pereg. Az előkészítő helyiséget a kony­hára nyíló kis fülke képezi. Itt tör­ténik több fontos élelmiszer raktáro­zása is. Mivel ezt a helyiséget csak a konyhán át lehet megközelíteni, így a nyers áru, burgonya, zöldség, káposzta és több más nagyobb töme­gű anyag a konyhán keresztül érke­zik az előkészítőbe és a hulladék ugy-,r. L k^rül ki a szemétdombra. A konyha szennyeződése igen nagy! Hiányosság tapasztalható a dolgo­zók munkaköpenyének kiadásánál is. Az ott dolgozó asszonyok elmond­ták, hogy két év óta nem kaptak köpenyt, pedig úgy tudják, hogy a vendéglátóiparban évenként jár. Eb­ben igazuk van. Egy kis kezdeményezéssel, ötle­tekkel a konyhát is lehetne szépíte­ni. Az egyik festetten, összevagdalt asztalt a maga zsíros szennyeződésé­vel például szépen „elrejthetnék” ha viaszos vászonnal takarnák és a húst, vagy más egyéb zöldségfélesé­II. ELLENŐRZÉSÓZDON get a rajta elhelyezett deszkán vag­dosnák. A foltos, szakadozott mun­karuhák ha tisztábbak lennének, szintén a konyha szépítéséhez já­rulnának hozzá. Ez a megjegyzés vonatkozik a konyha kövezetére is. Az ellenőrzés a söntésben, az ital­os zöldségraktárakban nem észlelt különösebb hiányosságot. Felhívja azonban az illetékes tanács figyel­mét az udvar csatornájának állapo­tára. amely a vendéglátóüzem egész­ségvédelmi körülményeit súlyosan veszélyezteti. HÚSFELDOLGOZÓ ÜZEM KÖZTUDOMÁSÚ, HOGY A HÚS és általában a hentesáruk igen fon­tos tápanyagok az ember szerveze­tében. Éppen ezért szükséges, hogy a hússal foglalkozó üzemek tiszták és a vele bánó emberek is tisztaságot szerető, felelősségük tudatában dol­gozó munkások legyenek. A bizott­ság. ebből az elvből indult ki, ami­kor ellenőrzés céljából átlépte az ózdi húsfeldolgozó üzem kapujának küszöbét. Ez az üzem is régi épületben van. Tulajdonosának valamikor megfe­lelt, mert akkor még nem voltak szigorú egészségügyi követelmé­nyek és a húsfogyasztás $em volt olyan nagymértékű, mint ahogyan az utóbbi években Ózdon is megnö­vekedett. Éppen ezért a városi ta­nács tudatában van, hogy az a régi élelmiszeripari „hagyaték” nem fe­lel meg a követelményeknek, ezért tett pár évvel ezelőtt javaslatot az új üzem megépítésére. Az új üzem építését még az elmúlt évben meg­kezdték, de hitel hiányában ebben az évben szünetelt a munka. A régi üzemnek tehát továbbra is termelnie kell, méghozzá szemelőtt tartva úgy a feldolgozó munkások élet- és egészségügyi követelményeit, mint a fogyasztóközönség érdekeit. Nyiltan megmondjuk: a bizottság azt hitte, hogy több hanyagsággal találkozik. Ebben csalódtunk és ez így van jól. Az itt dolgozó munká­sok, Orosz elvtárs vezetésével igen gondosan, felelősségük tudatában végzik munkájukat. A helyiségek tiszták, por, rossz levegő, vagy más egyéb fertőző tényező itt szinte is­meretlen fogalom. Pedig naponta több mint két tonna hentesáru hagy­ja el az üzemet. A helyiségek köve­zetét állandóan súrolják, nedvesen tartják. A gépek forgórészei baleset- mentesen működnek. Körülöttük fi­gyelmeztető táblák láthatók. A mun­kások védőruha ellátása kielégítő. Az emberek elmondják, hogy he­tenként két alkalommal kapnak tiszta ruhát. Ebből az üzemből csak követendő példákat tolmácsolha­tunk. vágóhíd MIVEL A FELDOLGOZÓ ÜZEM és a vágóhíd egy vezető keze alá tartozik, itt sem talált az ellenőr­zés különösebb hiányosságot. Végig kisértük az állatok feldolgozását egészen a bejárati kaputól a hűtő­házig és mindenütt tisztasággal, a munkához való jó viszonnyal talál­koztunk. Már az istállóban és az ólakban — ahol a feldolgozásra kerülő álla­tokat tartják — kezdődik a példás rend. Ez jellemző az üzem minden helyiségére. A kettéhasított sertések kezelése is annyira tiszta, hogy a té­nyek ellentétben vannak azzal a hí­reszteléssel, amelyet a vágóhíd mun­kájáról terjesztettek. Szepesi Frigyes, a telep vezetője elmondotta, hogy ismét sor kerül a telep teljes meszelésére. A munká­sok pedig arról beszéltek, hogy vé­dőruha ellátásukkal meg vannak elégedve. Hiányosságot a férfi öltözőnél,ta­pasztaltunk. Ez és a női mosdó egyáltalán nem felel meg a köve­telményeknek. — Mindez persze megoldódik — mondják a vezetők —, ha jövőre tovább folytatják a húsfel­dolgozó üzem építését és ezzel együtt a munkások is jobb szociális helyi­ségekhez jutnak. SZARVAS MIKI/ (Folytatjuk.) Jugoszláv vendégek látogatása i diósgyőri Lenin Kohászati Művekben

Next

/
Thumbnails
Contents