Észak-Magyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-19 / 271. szám

Kedd, 195? november 19 ESZ A KM AG v\ft OKSZAG 5 Eredmények és gondok az engedélyezettnél is hárommal ke­vesebb. így azután egyetlen munka­kiesés vagy szabadságolás is igen nagy gondot okoz. Ez vonatkozik elsősorban a még szűkebb ápolónői létszámra, — Ami az épületkárban,tartást illeti — mondotta Fekete Andor —, a tel­jes felújítási keret alacsony volta miatt külső tatarozásról szó sem le­het. A kórház gondnoka, s egyben az intézet párttitkára, Lasikai Lajcs elv­társ elmondotta, hogy a pártszervezet átírt a tanácsnak, s ennek eredmé­nyeképpen a pártbizottság a városi tanáccsal együtt kiszállt. Ez alkalom­mal biztosította az intézetet gondos­kodásáról, mely elsősorban a helyi­ségkérdés problémájának megoldásá­ban nyilvánulna meg. Ez azt jelen­tené, hogy elsősorban a kórház terü­letén belül levő magánlakásokat kell megszüntetni, másodsorban az egész­ségügyi szervek igyekezzenek anyagi­lag támogatni a lakásépítési terveket. A NAGY ÁLTALÁNOSSÁGBAN kialakult kép elég élesen megmutatja, hogy mik azok az égető kérdések, melyeknek megoldásával az újhelyi kórház gazdaságilag és anyagilag abba a helyzetbe kerülne, melyet te­rületi adottságai és eddigi eredmé­nyei szerint megérdemelne. Az álta­lános közvélemény így is elismeri, hogy kiváló orvosikarával, tiszta, higiénikus berendezésével és jó veze­tésével az ország vidéki kórházai kö­zött egyike a legjobbaknak. FEKÉSHÁZY GÉZA MEGLÁTOGATTUK Északmagyar- ország egyik legnagyobb egészségügyi intézményét, a sátoraljaújhelyi Vá­rosi Kórházat. A Sátorhegy oldalát borító fáik kö­zött emelkedik a hatalmas épület­tömb, mely 53 évvel ezelőtt épült, 260 beteg befogadására. Az akkori körül­ményeknek a befogadóképesség és a kórház kapacitása a legideálisabb volt, ma azonban 430 ágy van benne. Az egykori sebészet, belgyógyászat és elmegyógyintézet mellett ma már öt újabb osztály dolgozik a kórház­ban. Ezek az adatok beszédesen bizo­nyítják, hogy milyen hatalmas gazda­sági és technikai nehézségeket kellett és kell leküzdeni ahhoz, hogy a meg­növekedett igényeket tökéletesen ki­elégítsék. Dr. Buda Pált, a kórház gyermek­osztályának vezető főorvosát kértük meg, beszéljen a kórház munkájáról és fejlesztéséről. — A közel ötszáz ágyas intézet nemcsak a mintegy 100.000 lakosú já­rás egészségügyi központja, hanem más járásokból, sőt a szomszédos Csehszlovákiából is sokszor hoznak ái betegeket — mondot ta dr. Boci a Pál. — A sok személyi és tárgyi ne­hézség ellenére is számottevő ered­ményeink vannak. Az amúgy is ko­moly munkát jelentő egészségügyi el­látást ezidén tetemesen megnehezí­tette az emlékezetes nyári paxalázis •járvány, azonban a járvány kezdete­kor végzett felvilágosító előadások, a védekezés módjainak ismertetése, a különböző utazási-üdülési korlátozá­sok és főleg az intézményesen végre­hajtott védőoltások megakadályozták, hogy a félelmetes járvány nagyobb pusztítást okozzon. Sajnos, a lakos­ság a kezdeti pánik elmúltával már nem értékelte kellőképpen az állam isegítőkészségét és »felülve« külön­böző rémhíreknek, nem vette kellő­képpen igénybe a védőoltások lehető­ségét. Táppénzes állományunk alakulása, területünk csecsemőhalálozási arány­száma kielégítő, de sokkal jobbak •lehetnének az eredmények, ha javul­nának a tárgyi feltételek. — Mik volnának ezek a tárgyi fel­tételek? Az előbb bizonyos nehézsé­geket említett. — Égetően szükség volna fertőző osztály létesítésére, valamint a szülé­szet és a csecsemőosztály bővítésére. Hatalmas ívet tereget elénk, me­lyen egy korszerűen megépített épü­let alaprajzai láthatók. Mint megtud­juk, ez a terv idáig mintegy 60.000 {forintot emésztett fel, de egyelőre még mindig csak papíron van meg. — Sajnos, igen messze vagyunk az ország központjától — folytatja dr. Boda Pál. — Ide jelenleg kevés pénz t az építkezésre. A RAGYOGÓ TISZTASÁGÚ, nap­fényes folyosókon végigmenve déli- növények és egyéb örökzöldek között jutunk el a kórházi gyógyszertárba, mely kicsi, de modemül és tökélete­sen felszerelt. Érdekessége az, hogy aimikor nemrégen az Egészségügyi Minisztérium engedélyezte létesítését, e kórház erre a célra semmi külön anyagi alapot nem kapott. A szak­szerű gondoskodás és helyes egyéni kezdeményezés eredményeképpen azonban a kórház kebelén belül egy olyan gyógyszertár létesült, mely ma már az összes osztály gyógyszerszük­ségletét úgy bel-, mint külföldi gyógy­szerekkel, tökéletesen el tudja látni. Ennek a nagy munkának lelkes szak­mai irányítója dr. Mészáros Zoltán gyógyszerész volt. A kórház fejlődésével kapcsolatban dr. Kérdy Kálmán, az intézet igaz­gató-főorvosa táj ékoztatott. — Miskolcon kívül az egész Fel­vidéken — csehszlovák területet is"7 beleértve — egyedül itt van onkoló- f gia és rákgyógyítás. A rákkutatás \ kapcsán előállított összes gyógysze- \ rek itt is rendelkezésünkre állanak. \ A kórház rendkívül nagy tehertől J szabadult meg, amikor a volt Molnár- J íéle szanatóriumban 52 ágyas tüdő- J osztályt nyitottak meg. Egyébként az ! új osztályok között szerepel bőrgyó-i gyászát, szemészet, röntgen és gyér-! mekosztály. ^ A szemészet tökéletes technikai be- J rendezettségét külön meg kelr emlí-j fenünk. A röntgen, amely therápiás, á átvilágító, rétegfelvételező és fogfel- vételi berendezésekből áll, túl zsúfolt. í — Ha az egészségház — amelynek ^ állapotáról múltkoriban e helyen már ( szó volt *— kérdése rendbejönne — i folytatta dr. Kérdy Kálmán igazgató i —. a röntgen helyzete is megoldódna, i Jelenleg a túlterhelésből eredő javí- i tási költség évi 180—200.000 forintot ^ tesz ki, mely összegért egy új ront- * gént lehetne vermi, nem is beszélve ’ a javításokkal járó valutáris kiadó-1 sokról, melyeket a külföldi anyagok J beszerzése jelent. A magas összeg abból is adódik, hogy a betegeket J sokszor kell beutalni Miskolcra és ez tetemes kiadásokat jelent. PANASZ A STANDON A Széchenyi utca egyik újságos-standján hallottuk: — Kérek egy „Nők Lapjá”-t... — Sajnos nincsen. Már elfogyott. — Kérek egy „Ludas Matyiit... — Sajnos nincsen. Már elfogyott. Ilyen és hasonló válasz gyakorta hangzik el az újságárusítóknál, és nem mindig csak az említett két lappal kapcsolatban. Régi panasz, hogy egyes keresett lapokból nagyon keveset kap egy-egy elárusító, de az még a sok hihetetlennek tűnő hírtől edzett fülű újságírót is meglepte, hogy az egyik legkeresettebb képes hetilapból, a „Nők Lapjá”-ból összesen öt darabot kapott az elmúlt héten az egyik főutcai stand. írd és mond: öt darabot! öt! Fünf, Five!... — Tudjuk, hogy a lapelosztást a papírkon­tingens is erősen befolyásolja, de ugyanazon a standon hosszú idő óta tömegével szomorkodnak hetilapok, folyóiratok, legkisebb érdeklődés nélkül. Vagy a papír-, de inkább a postai lapelosztásnál lehet valami hiba! Korlátlanul kapható például a „Munka” című folyóirat, vagy — a városi viszonylatban csak nagyon kis érdeklődést keltő — ..Szövetke­zet” és „Jövendő”. Azokra annyi papír jut, hogy hetekig ázhatnak a standon, amíg remittendaként visszakerülnek a kiadóhoz. Ha a baj a papírelosztásnál van, kérjük, orvosolják. Ha nem a pa­pírelosztásnál, hanem csak a lapok elosztásánál, szintén kérjük az or­voslást. (b) telkek topográfiája a középkortól a XIXAk századig«. A múzeumi évkönyv a magyar szö­veg mellett angol, német, orosz és francia szövegkivonatokban ismerteti a megjelent közleményeket. A mis­kolci Herman Ottó múzeum évkönyve december végén jelenik meg. — Furcsa nyakdísz. Észak-Bur- mában él a Pandong (hosszú nyak) nevű törzs. E törzs női tagjai fémből készült nyakéket hordanak, amely 30—40 centiméterre emeli a fejet a váll fölé. Ezzel a csipogó ékszerrel eredetileg a tigrisek ellen védekez­tek, ma azonban a gazdagság és az elegancia jelképe. EGY ÚJ KÖTET | MARGÓJÁRA Szerény, igénytelen kiállítású könyvecske húzódik meg a könyvesboltok kirakataiban. „Viha­ros napok” címmel egy kötetben adta ki az MSZMP Borsod megyei bizottsága ágit. prop. osztálya Csala László és Ónodvári Miklós egy-egy írását, hogy — mint az előszó írja — „segítsen megismertetni az ellenfor­radalom ismeretlen epizódjaioal az olvasót”, és ezzel is segítsen vissza­verni azokat a rágalmakat, amelye­ket az ENSZ emlékezetes ötös bizott­sági jelentése hazánkra, szocialista rendszerünkre szórt, segítsen lelep­lezni az 1956-os ellenforradalom va­lódi arculatát. • A kis kötet túlnyomó részét, mintegy háromnegyedét Csala László „Túl az Óceánon” című írása foglalja el. Az Eszakmagyarország olvasói már találkozhattak ezzel az írással. Folytatásokban közölte az újság, de a folytatásokra való szét- darabolás soltat elvett a mű értéké­ből. így, egy kötetben, folyamatosan olvasva, élesebben bontakoznak ki az írás jó oldalai, de fogyatékossá­gai is. Nehéz lenne műfajilag beskgtu- lyázni: regény, elbeszélés, napló, riport... ? Inkább mindezeknek sze­rencsés keveréke. Naplószerüen, de harmadik személyben mondja el Csala László hősének, Kiss László­nak történetét, a Kilián laktanya­beli szörnyű napoktól az USA-ba való disszidálásán keresztül hazaté­réséig. A szerző helyesen értékeli az október-novemberi eseményeket, ki­tűnően rajzolja meg Kiss László szomorú kalandjának hátterét, egy- gy figurán keresztül nagyszerűen jellemzi a nyugati tőkés világot, eggyel azonban adós marad: főhősé­nek mélyebb, művészibb jellemzésé­vel. Kiss László figurája egysíkúnak hat. Nem egy esetben indokolatla­nul, bábként sodródik a művészileg bonyolított események között. E hi­báért való elmarasztalás alól nem mentheti fel a szerzőt, hogy párso­ros bevezetőjében ezt mondja: ...úgy mesélem el a történetet, ahogy ő (Kiss László. A szerk.) elmondta...” Az olvasónak látnia kell, hogy ki az, aki elmondta, és ehhez a krónikás­nak kellett volna az olvasót hatéko­nyabban segítenie. Az írás műfaji keveredéséből adó­dóan nem léphetünk fel különleges szerkezeti kívánalmakkal, de igen dicséretesnek mondható a szerző tör­ténelmi hűségre és azzal párhuza­mosan a regényszerűségre való si­keres törekvése. A stílusából olykor adódó egyenetlenség mentségéül is a műfaji határozatlanság és a ruti­nos újságíró-szerzőnek a. történetbe való helyenkénti beleszólása hozha­tó fel, amikor a hős naplószerű elő­adását, akaratlanul is, az újságíró riportja váltja fel. Mindezen hibái ellenére Csala László írása művészi munka, és si­keresen tölti be feladatát. Nem lé- pett fel nagy igénnyel, de ami vele szemben támasztható, azt fényesen kielégítette. Szeretnénk, ha a koráb­ban szépíróként is ismert Csala Lászlótól több szépirodalmi értékű írást is olvashatnánk. m A kötet kisebb részében Ónod- ^ vári Miklós ,,Forgószél” című elbeszélését látjuk. Az elbeszélés egy kis faluba visz el, ahol az ellent or- vadalom hírére megbolydul a világ, az eddig lapuló ellenforradalmi ele­mek levetik az álarcot, megtámad­ják a kommunista, paraszt tanácséi- nököt és kezdetét venné a főjegyzős világ visszaállítása. — Erénye az el- 'ogy nagyon is kézzel foghatóan ábrázolja a még élénk emlékű sötét napokat; hibája, hogy mind cselekménye, mind alakjai a már sokszor megírt és semmi újjal nem színesített esetek, illetve „szab* vány-figurák.” Az elbeszélés megírása közben látszólag — vívódott Ónodvári Mik lósban az elbeszélő és az újságripor­ter, és a mérleg nyelve többször billent az utóbbi javára. Ónodvári Miklós többre is képes lenne, ha írá­saiban e két énjét kettéválasztanáí s ha nem törekedne a széppróza te­rületén is a hihetetlenül gyors, s ennek folytán, akaratlanul is, bizo­nyos sablonba zökkenő munkától. Elbeszélése a kötet célkitűzéseit hűen> művészileg szolgálja. m TJ elyes volt az MSZMP Borsod ■L megyei ágit. prop. osztályá­nak kezdeményezése: a szépiroda* lom eszközeivel is bemutatni az ellen- forradalom egy-egy megnyilvánulá­sát, leleplezni a sötét hátteret. He­lyes lenne a fejlődésünket tükröző további írások — köztük szépirodal­mi és nem csak elsődlegesen prakti- cista írások — megjelentetése is. Ez a kötet, a »Viharos napok«, betölti feladatát. Még egy szerény megjegyzés: a kötet két szerzője megérdemelte volna, hogy nevüket ne csak a fedő­lapon, a köteten belül is, írásaik élén, vagy a végén feltüntessék. (bm) Több száz kilométeres úton épít­hetnénk »ceruzavezetéket« abból az 53,940.000 írómból, amely az író­szer gyár egyévi termelése. A 215 millió 150.000 rajzszegből és a 36 millió 205.000 írótoll-szemből pedig egész erdőóriást varázsolhatnánk a »gonosz törpék« elé. — A jövő évben elkezdjük a mű­anyag iskolakörzők sorozatgyártását — mondja Lányi Frigyes, a műszaki fejlesztés vezetője. — Ez legalább olyan pontos lesz, mint az eddig ké­szített vaskörző, de sokkal olcsób­ban, körülbelül tízforintos áron hoz­hatjuk forgalomba. Az üvegszálas radírozó készüléket várják már a műszaki dolgozók. Mérnöki rajzsze­get 1945 óta nem gyártottunk. A műanyagfejű rajzszeg bemutatása után a kereskedelemtől máris ötmil­liós rendelésre van kilátás. A »Pix- írón-« prototípusa háromszögletű és hengeres formában készült el. Ná­lunk ez is újdonság. A golyóstoll készítésével most kísérleteznek az üzemben. Ezt tintapasztával és radí­rozható, folyékony grafittal töltjük majd. A faburkolatú ceruzák iránt a megnövekedett exportigény kielégí­tését eddig a cédrusfa hiánya nehe­zítette. Nemrégen új eljárást vezet­tek be: a farostokat nagy gőznyomá­son meglazítják, így a cédrussal azo­nos minőségű, bizonyos tekintetben még jobb fát kapnak. A fanemesítés­sel évi 55.000 dollár megtakarítást ért el a gyár. A jövő évben már minden ceruzakészítményt nemesített íafog- lalatban hoznak forgalomba. A csomagolást is tovább javítják. Különös gonddal tervezik a pasztell- írónok dobozait, ízléses, higiénikus műanyagtokban is kerülnek majd színes ceruzák az üzletekbe. (T. K.) Doldogkőújialut kevesebben is- merik Magyarországon, mint külföldön. Azt tartják róla — el­dugott, istenhátamögötti hely, nem szégyen, ha még a megyéjebeii sem tud létezéséről. Pedig megérdemli, hogy a hír szárnyára vegye, hogy minden magyar pedagógus emle­gesse és kövesse a kis falu nevelő- testületének példáját. Miről is van szó? Néhány évvel ezelőtt a boldogkőújfalusi általános iskola igazgatója országosan is egyedülálló javaslattal lépett kar­társai és neveltjei elé: levelezzünk a nagyvilággal... Polonyi János „ötletét” elfogadták lelkes kartár­sai, Balogh Jenő, Juhász Imre, Szabó Júlia és Zeher János, a gye­rekek is benne voltak, és megin­dultak a levelek a szélrózsa minden irányába. A címeket a Vöröskereszttől kap­ták, a postaköltséget a saját zse­bükből és iskolai rendezvények jö­vedelméből fedezték. A levélfordí­tásért tiszteletdíjat kell fízetniü'- mert csak az orosz- és nómetnye’ vu fordításokat tudják házi Ír/ megoldani. De ment a dolog. Jelenleg a világnak szinte minden az űtejiliútaniikiútt.. • egyes országába eljutnak leveleik, 132 helyre mennek a boldogkőújfa­lusi gyermekek jókívánságai, ki­váncsi kérdései. Állandó izgalomban él itt nevelő és tanítvány. Égy hő szerelmes tü­relmetlenségével lesik a postát. Ha egy-egy levél célba nem érve visz- szajön, megindul a találgatás: Mi­ért küldték vissza? A gyarmatok­ra, elsősorban Dél-Afrikába kül­dött leveleket visszaparancsolja a gyarmatosítók önkénye. Félnek, hogy a kis magyarok távoli üzene­te. kíváncsiskodása nem éppen sze­rencsés színben tünteti majd fel a modern „civilizátorok” uralmát. Levéltitok, levelezési szabadság nem illeti meg a színesbőrűeket. K icsi falucska Boldogkőújfalu de belefér az egész világ. A népek közötti békesség és ,ba- ' tság szent szálait szövögetik a /ermekkéz írta levelek, viszik lagyarország és benne Boldogkő- újfalu létezésének, felszabadult életének híreit, hogy válaszra sar­kallja a világ távoli országainak emberét. És pedagógiai szempontból sem éppen elhanyagolandó jelentőség­gel bír az újfalusi kezdeményezés. A gyermekek rájönnek, hogy a vi­lág nemcsak a láthatárig, a csere­háti dombokig és a hajitásnyira emelkedő zordon hegyekig terjed, hogy a világ igen-igen nagy és ben­ne számtalan, sok ember él. A földgömb elveszti játékszerűségét, a rajta lévő ákom-bákomok értel­met kapnak, a tengerek kékszín üdeségén felrémlik a „levelet vivő” postahajó. A városok felejthetet­lenül belevésődnek a gyermekfők­be, mert színes levelezőlapot, ké- oesújságot láttak róluk, meg olvas­ták is, hogyan élnek az ottani em­berek. A proletárnemzetköziség szelle­^ méhen való nevelés segítői ezek a levelek. Kitágul a gyermek- lélek horizontja. Felsejlenek az elnyomott népek kínszenvedései. A gyarmati sorsban élő milliók jajki­áltásait visszhangozzák a levelek. A bennszülöttek hátán elcsattanó ostorütések lázító erővel vádaskod­nak a gyarmatosítók kegyetlenke­déseiről. Levél fekszik előttem. Madagasz­kár szigetéről érkezett, egy bizo­nyos Antonio D’adetta írta — saj­nos számunkra ismeretlen nyelven, spanyolul. Nagy gondot okoz a le­fordítása. Az iskola most úgy akar segíteni ezen, hogy a legjobban be­vált nemzetközi nyelvet, az eszpe­rantót tanulják meg. A nyelvtan- folyam könyveit már beszerezték. Rövidesen megkezdik a tanulást, és egycsapásra megoldódnak a nyelvi nehézségek, egy nyelven leveleznek-, majd a nagyvilággal. 1^ agy dolog ez. Követendő pél- da! Hasznos szórakozást és sok-sok élményt nyújtanak a világ minden tájáról érkező levelek. Ki­csi Boldogkődjiaiu, de az egész vi­lág belefér.-r- Gulyás —* Műanyag iskolák őrsöt, üvegszálas radírozó készüléket gyárt jövőre az Irószergyár Érdemes megemlíteni az elmeosz­tály munkáját. Jelenleg a zárt inté­zetnek 178 betege van. Ezenkívül az osztálynak vannak kihelyezett ápolt­jai, akiket rendszeresen ellát alsó- és felsőruhával, valamint az őket elvál­lalóknak fejenként napi 6 forintot fizet. Ápoltak részére telepeket tart fenn Széphalmon, Rudabányán és Károlyfalván, ahol állandó felügyelet alatt vannak. A KÓRHÁZ anyagi állapotáról és ellátottságáról beszélt Fekete Andor, az intézet főkönyvelője. Elmondotta, hogy a beruházások központi keretből történnek, mely a viszonyokhoz ké­pest igen szűk. így példrul a kazán- tisztításhoz szükséges 200.000 forint híján az elhanyagolt berendezés rendkívül költséges fűtést igényel. Igen égető kérdés volt a szülészeti osztály központi fűtésének létesítése, melyet végre ebben a hónapban át­adtak a használatnak. Nagy nehézséget jelent az, hogy a kórház, mint tanácsi intézmény, gaz­daságilag nem rentábilis. Mint ilyen, állandó hitelre szorul, a hitelkeret igen kicsi és ennek köszönhető pél­dául a textilfelszerelés gyenge mi­volta. Ugyanilyen nehézség az is, hogy kilenc helyen raktároz, melyből több helyiség házonkívüli. A kórház mű­szaki részlege egy egészségtelen, hu­zatos alagsorban dolgozik. A vörös- kereszt jóvoltából feljavult élelmezés színvonalát jövőre csak akkor tudják tartani, ha a normát felemelik. A kórház a személyzet kérdésében fs igen nagy nehézségekkel küzd. Je­lenleg 26 orvosa van, mely létszám ~V "Vfc SB »».áf ^ TW lr% Könyvet ad ki a miskolci Herman Ottó múzeum A vidéki múzeumok közül — Deb­recen és Pécs után — ezévben a mis­kolci Herman Ottó múzeum is év­könyvben számol be a megye terüle­tén történt tudományos kutatásokról. A többszáz oldalas évkönyvben első alkalommal közlik Kömáromy József­nek, a miskolci Herman Ottó mú­zeum igazgatójának a Sötétkapu melletti ásatásokat értékelő cikkét, mely Miskolc többezer éves múltjára vet fényt. Szakkörökben nagy érdek­lődésre tarthat számot a fiatal arche­ológus. Torna Andor cikke a miskolc­tapolcai barlangban talált ősember- kori csontleletről, mely harmadik ilyen lelet hazánkban. Miskolc történetét kutatóknak nél­külözhetetlen forrása lesz Marjalaki Kiss Lajos cikke: »Miskolc főutcai L a t o g a t á 8 a sátoraljaújhelyi kórházban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents