Észak-Magyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-19 / 271. szám

f Kedd» 1957 november 19 A FEKETE-TENQER Wllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllill|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||,lllll,|||||l,IH||,MI,l„l,„lllll|||||||,||||| I ES A BALTI-TENQER PÁRTJÁN «llllllllllllllilllllllllllllllllUllllilllltlllllllillillllllllllllllllllllllllltllllllllllHlllllllllltllHllilllllllllllll)llllllilllUlllilllllllllmMJIMUIUlUlUUIIUtUllllllllllllmlllHtllllllllllltlllillllli{|||||||UUIIIIIIIH^IIItllllllllllt,’ A napokban olyan élménybeszá­molót hallottunk a Szovjet­unióról, melyben eddig ritkán volt részünk. Élmény az élményről — ta­lán ez lenne a legjobb kifejezője^ az előadásinak, hiszen a vetítettképes -előadás minden vendég számára kü­lön élmény volt, .Szilágyi Dezső elvtársat illeti első- :Sorbam a dicséret a nagyszerű él­ménybeszámolóért. Szeptemberben az a megtiszteltetés érte a munkás- mozgalom régi harcosát, hogy 49 tár­sával együtt négy hétre a Szovjet­unióba utazhatott. Útja során szer­ezett tapasztalatairól tartotta meg a napokban beszámólóját a KPDSZ területi bizottságának kultúrtermé­ben. A vetítettképes előadáson láthat­tuk Moszkvát, Szocsit, Leningrádot, utazásuk főbb állomásait és élmé­nyük gazdag tárházát. Az élethű elő­adás tolmácsolása alapján együtt utaztunk Szilágyi elv társsal és a töb­bi veteránnal a 9500 kilométeres úton. Velünk zakatolt a vonat, robo­gott az autóbusz a Kaukázus hatal­mas hegyei között. Együtt csodáltuk a hegyi patakok kristálytiszta vizét és szótlanul bámultuk a kék tó tük­rét. Együtt érkezett meg a hallgatóság a Fekete-tenger partjára, Szocsiba. Együtt táncoltunk velük és szórakoz­tunk a cirkuszban, ahol külön ün­neplésben részesítették a magyar de­legációt és egy ütt szemléltük a világ legszebb, leggyönyörűbb botanikus kertjét és pihentünk meg a pálma­iák alatt. Az előadás alapján még inkább megismertük a szovjet nép egyszerű­ségét, szokásait, vendégszeretetét, ked vességét. Szilágyi - el v társ tömö­ren ezt így fogalmazta meg: ami ná­lunk érdekes, az ott már természe­tes. Természetes az, hogy nem tapos­sák egymást az emberek az üzletek­ben, a villamoson, a trolibusznál fel­szállás közben. A külföldi vendégek pedig különös előnyben részesülnek. Az előadás és a gyönyörű táj hatá­sára még időzzünk néhány percet Szocslban. Csodáljuk .a »cári« üdülőt. Erről sem lehet mindent felsorolni, de egymagában bámulatra méltó az épület és nagyszerű látvány, amint a 260 lépcsőn mennek az üdülők a ten­gerbe fürödni. Ez azoknak szól, akik sétálni szeretnék. A kényelemről sem feledkeztek meg, mert a hegy oldalában épült városból siklón, alag- úton lehet lejutni a tenger partjához. Úgy hívták egykor ezt a vidéket, hogy orosz Riviéra. Ma a bányászok, gyári munkások és a szovjet nép fiai üdülnék, szórakoznak iitt, azok ké­nyelmét, egészségét, kultúráját szol­gálja. A parkosítás itt különös lát­ványosságszámba megy. A város 25 kilométer hosszú, 5700 méter magas hegyek mellett fekszik, fenyvesei és pálmafái a külföldi és a hazai ven­dégek kényelmét szolgálja és a vá­ros 60 ezer lakosa is a hatalmas üdülő ellátásáról,' élelmezéséről és a nyaralók kényelméről gondoskodik. Kolost átlépjük Európa határát és Ázsiába megyünk. Ilyen naigy a Szovjetunió. Területe két világ­részen fekszik. Grúziában vagyunk. 125 kilométert tettünk meg, az út sem volt fárasztó,, hisz 80 kilométe­res sebességgé! • robogott autóbu­szunk. Ez a vidék Sztálin szülőhelye. Itt találjuk egyik legszebb vidékét a Szovjetuniónak, Ricát. Az előadó szerint Lillafüredhez hasonlít, de mégsem olyan. Tengerszem 950 méter magasság­ban. 2500 méter hosszú és 150 méter mély ez a tó. Hatalmas üdülője van, melynek terasza benyulik a tóra és úgy teríti be, mint a menyasszonyt a fátyol. Motoros csónakkal szágulda­nak itt a nyaralók. Minden kényelem biztosítva, pompásabbnál-pompásabb tájak, amit már ,nem egy festő ecsete megörökített. Leningrad — ismét Európában — csodás építészeti remekműveit mái csak szemlélni tudjuk, illetve a ké­pek alapján követni, de a ceruza megáll a kezünkben és csak akkor ébredünk fel a látványosság hatása alól. amikor az előadó azt mondotta: a forradalom városába érkeztünk. Eddig nyaralók, üdülők pompásabb­nál-pompásabb helyeit láttuk, most a ßdk gyönyörűség uitán — bár szé­pet . láthatunk — elérzékenyülünk, hiszen felelevenednek előttünk 1917 dicsőséges forradalmának emlékei: a Téli Palota, az Auróra, melynek ágyúi omlasztották be a Téli Palota falait. Szmotnij, Pétervár... mind­mind a bátor forradalmárok egy-egy bölcsője. A küldöttség utolsó állomáshelyére érkezett: Moszkva Ukrajna nevű 30 emeletes szállodájában tértek pihe­nőre a küldöttek. Ez a szálló a világ népeinek találkozóhelye. Afrikai, európai, kínai, francia, spanyol, an­gol, amerikai .. ; Valóságos bábeli nyelvzavar... C okát elfelejtettem feljegyezni, amit a vetítettképes előadás­ban láttam és hallottam. De én is inkább átadtam magam az élmé­nyeknek és együtt örültem a hallga­tósággal. Ezért elnézést kérek. Re­mélem, mindenhol így fog sikerülni Szilágyi elvtárs élménybeszámolója és ha így sikerül, akkor sok-sok új barátot szerez Szilágyi elvtárs a kö­zös ügynek. Bíró Péter Termelési értekezletet tartottak a Miskolci Vendéglátóipari Vállalatnál KEVÉS A DICSÉRET, több az el­marasztalás — hallani itt is, ott is a vendéglátóipari vállalat termelési ér­tekezlete után megtartott banketton. Jogos a bírálat — mondják többen is —, de legalább az eredményeinket is olyan mértékben ismertetnék, mint amiilyen igyekezettel hibáinkat a nyil­vánosság elé tárják ..: E kérésnek teszünk most eleget. A vacsorázok között — az Aranycsillag nagyter­mében — pincérek, kézilányok, sza­kácsok ülnek a fehérasztal mellett, azok a vendéglátóipari dolgozók, aki k egy órával előtte még a szórakozó közönség szolgálatában álltak. A vállalat vezetősége 13.000 forin­tot osztott ki azoknak a dolgozók­nak, akik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójára indított munkaversenyben a legjobb ered­ményt érték el. A jó munkáért nem maradt el a jutalom sem. Azok tud­ják leginkább, hogy M milyen mun­kát végzett, akik az értekezleten meg­jelentek. Nem is volt szemrehányás, hogy »ez miért kapta«, mint ahogy az máskor lenni szokott. Említsük meg néhánynak a nevét, illetve egyes üzemeknek, akik, illetve amelyek ju­talmat kaptak. Kollektív pénzjuta­lomban részesültek a 33, 112, 5, 20, 81, 38, 136. 30 és 9-es számú üzemek dolgozói 400—600 forint erejéig. Het­ven üzemegység dolgozói pedig igaz­gatói dicséretben részesültek; AZ UZSONNÁZOK között ott ta­láljuk azt a húsz dolgozót is, akiket a szakma kiválója jelvénnyel tüntet­tek ki, s egy heti fizetést kaptak. Ed­dig az eredményekről, sikerekről. A vendéglátóipar több mint ezer dolgozójának 75 százaléka nő. Külön elismerés és megbecsülés illeti őket. Nem könnyű dolog a helytállásuk, sok nehézséggel kell megküzdendök. Gyer­meket nevelnek, a háztartási köteles­ségnek tesznek eleget, ugyanakkor mint kézilányok, vagy kávéfőzők, illetve a cukrászdákban és a vendég­látóipar más egységeiben igyekeznek minden erejükkel és tudásukkal az ott szórakozó vendégek kényelmét, szórakozását biztosítani. Sok rosszat hallottunk már a vendéglátóipari vál­lalat dolgozóiról. Pedig náluk is for­dított az eredmény! Sokkal több jót és szépet tettek, mint amennyi hibát elkövettek. Mennyi türelemre, meg­értésre van szükség ahhoz, hogy a különböző szeszélyek, a sokszor durva és goromba vendégek kedvében jár­janak. Helyesen jegyezte meg az egyik »vendég«, hogy kevesebb lenne a gyanúsítás, az elmarasztalás, ha vitriolt árulnának az üzletekben. Kissé ironikus volt ez a megjegyzés, azonban mégis talált. Sok az előíté­let velük szemben. Ez arra figyelmez­tet minden vendéget, hogy több bi­zalma legyen a vendéglátóipari dol­gozók iránt, és akkor az elismerés, megbecsülés lép a megvetés helyére. EZEKET JEGYEZTÜK FEL a ter­melési értekezlet után — uzsonna közben. »Annyi megbecsülést más­nak, mint amennyit magadnak el­vársz.« Ha ez így lesz, akkor vala­mennyien segíteni fogjuk a vendég­látóipari dolgozók nehéz és fáradsá­gos munkáját. (bp.) Miskolci költő a pesti rádióban A budapesti Petőfi rádió ma, kedden délután 16 óra 45 perckor Moldvay Győző verseiből sugároz irodalmi műsorában. Moldvay ver­seit az »Északmagyarország« olva­sói is ismerik lapunk oldalairól. A VASÁRNAPI LAPOKBAN látott napvilágot a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány és a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége elnökségének határozata az üzemi tanácsokról. A közös hatá­rozat, s az ugyanakkor megjelent elnöki tanácsi rendelet, amely a munkástanácsok megszűnését mondja ki, egy hónapok óta húzódó vitát zárt le. A felszabadulás,, illetve a hatalom átvétele után hazánkban is lehetővé vált, hogy a munkásosztály beleszól­jon a vállalat ügyeibe. Az elmúlt évek hibái azonban odavezettek, hogy háttérbe szorult a munkások bevo­nása a gazdasági életbe. 1956 júliu­sában a párt feltárta e hibákat, s megjelölte a kijavítás módját. Az ellenforradalom azonban megakadá­lyozta a hibák kijavítását, sőt kihasz­nálta a régebben elkövetett hibákat, s az »üzemi demokrácia« szélesítésé­nek érdekében létrehozta az üzemi munkástanácsokat. A munkástanács — miután az ellenforradalom szülötte volt — nem csoda, hogy a munkás- hatalom elleni harc egyik eszköze lett. A becsületes, elvhű munkások azonban időben észrevették a mun­kástanácsok igazi tevékenységét, sze­repét, s nem tekintették magukénak azt. Ugyannyira,- hogy legtöbb helyen magától szűnt meg a munkástanács. Pártunk és kormányunk azonban azon a helyes állásponton van, hogy az üzemi demokrácia kiszélesítése, a Munkásosztálynak a gazdasági építö- nunkába való bevonása igenis helyes, s mindent el kell követni ennek ér­dekében. Ezért határozott úgy a for­radalmi munkás-paraszt kormány és a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége, hogy üzemi tanácsokat kell létrehozni. Azért határozott az üzemi tanácsok létrehozásáról, mert ez a forrna alkalmas arra, hogy az üzem összes dolgozóit bevonják az irányításba, az ellenőrzésbe. Az üzemi tanát sok a határozat ér­telmében a szakszervezetek irányí­tása alatt működnek. Hogy miért? Mindenekelőtt azért, mert nálunk a szakszervezetek igen nagy tradíciók­kal bírnak. Tekintélyük, befolyásuk van a munkástömegekre. Továbbá, a magyar szakszervezetek a szocializ­mus építésének minden területén az elmúlt évek során komoly tapasztala­tokra tettek szert. TISZTÁZNI KELLETT, hogy ki lehet a tanács tagja. A tagság .két­harmadrészben az üzemi bizottság által behívott választott szakszerve­zeti funkcionáriusokból — üb. tagok­ból. műhelybizottsági tagokból, bizalmiakból — áll, egyharmad- részét az üzemi dolgozók termelési tanácskozásokon közvetlenül választ­ják. Az üzemi bizottság a szakszer­vezeti aktíva véleménye alapján dönti el, hogv a funkcionáriusok közül kik kerüljenek az üzemi tanácsba. A tag­ság egy harmadrészét az üzemrészek, műhelyek termelési tanácskozásain választják. Az üzemi tanács tagjává — szakszervezeti tagságra való tekin­tet nélkül — olyan büntetlen előéletű, a dolgozó néphez hű jelölt választ­ható meg, aki legalább két éve a vál­lalatnál dolgozik. A jelölés a műhely- bizottság, vagy a szakszervezeti bi­zalmi feladata. A választás szótöbb­séggel történik és akkor érvényes, ha az üzemrész, vagy a műhely dolgo­zóinak kétharmada jelen van. Végül hivatalból tagja az üzemi tanácsnak, a vállalat igazgatója, főmérnöke, fő­könyvelője, MSZMP titkára és KISZ titkára. Ez az öt fő az üzemi tanács­ban a szakszervezeti aktivisták lét­számát, tehát a kétharmadot terheli. Az üzemi tanacs elnöke, az üzemi bizottság elnöke. A tanács választott tagjait ugyanaz a jogvédelem illeti meg, amit a munka törvénykönyve a választott szakszervezeti vezetők­nek biztosít. Az üzemi tanácsok létrehozásá­val tisztáznunk kellett a tanács ha­táskörét, kötelezettségét, működését. Mindenekelőtt azt, hogy a tanácsnak ellenőrző, véleményező és döntési jo­ga van. Például ellenőrzési jog illeti meg a tanácsot, többek között olyan fontos kérdésekben, mint a termelő­berendezések, a nyersanyag, a pénz­ügyi eszközök, a munkaerő felhasz­nálása, vagy például a műszaki fej­lesztés feladatainak végrehajtása, a társadalmi tulajdon védelmére ho­zott rendelkezések betartása. Ezek­ben a kérdésekben a vállalat igazga­tója köteles a tanácsot tájékoztatni a kialakult helyzetről, illetőleg az intézkedésekről. AZ ÜZEMI TANÁCS VÉLEMÉ­NYÉT az igazgatónak minden eset­ben ki kell kérni a következő kérdé­sekben. Amikor például a minis2fté- rium keretszámai alapján elkészül a vállalati, üzemi terv. A vállalat sa­ját eszközeiből, vagy rövidlejáratú hi­telekből eszközlendő beruházásokkal kapcsolatban. A felújításra szánt eszközök felhasználását illetően. A fő bérezési formák kialakításánál. Az alkalmazotti létszám meghatáro­zásánál. A vállalati szervezeti fel­építés és a munkarend módosításá­val kapcsolatban. Tekintve, hogy vé­leményező jogkörről van szó. nyil­vánvaló, hogy a tanács véleménye az igazgatóra nem kötelező. Minden­esetre azonban helyes, ha az igazga­tó döntéseiben figyelembeveszi az üzemi tanács véleményét. Az üzemi tanácsnak döntési joga az alábbi kérdésekben van. Minde­nekelőtt a szociális, a munlcavédel­mi beruházásokra szánt összegek felhasználásában, a nyereség felosz­tásában, valamint az élüzem címmel, a Minisztertanács és a SZOT váh- dorzászlajával iáró pénz elosztásában. AZ ÜZEMI TANÁCSOK LÉTRE­HOZÁSA nagy feladatok elé állítja elsősorban a szakszervezeteket, a párt- és a gazdasági szerveket. Leg­helyesebb, ha az üzemi tanácsokat először a nagyüzemekben alakítják meg. Az üzemi tanácsok azonban csak úgy tudnak majd eredményes munkát végezni, ha az abban dolgo­zó elvtársak tisztába jönnek az üze­mi tanács feladataival, hatáskörével. Az üzemi tanácsok úgy tudnak majd eredményes munkát végezni, ha a tanácsba valóban olyanok kerülnek be, akik* méltóak e posztra, szere­tik, becsülik őket az üzemekben. Négy iíj füzet a magyar pár (történetről A Kossuth Kiadó — a magyar párttörténetet tanulmányozó hallga­tók számára — a mostani oktatási évadban négy új füzetben megjelen­teti a magyar párttörténetet. Az első füzet, amely a magyarországi munkás- mozgalom eseményeit 1848—1917-ig tárgyalja, már megjelent. A második rész, amely a Kommunisták Magyar- országi Pártjának megalakulásával, harcaival, valamint a Magyar Ta­nácsköztársaság történetével foglal­kozik, még ezévben napvilágot lát, A harmadik és a negyedik füzet, amely 1929-ig, illetve 1939-ig dolgoz­za fel a párttörténetet, a jövő eszten­dőben, de még a pártoktatás befeje­zése előtt a hallgatók kezébe kerül. A füzetek számos dokumentumot is tartalmaznak a magyar munkásmoz­galom történetéből. (MTI) A NAGY ÉPÍTKEZÉSEKNEK valami egészen különös varázsuk van.’ Nem mentes ettől az épülő, szépülő Kazincbarcika sem. Ez a bizonyos varázs nem csak azokat ejti ámulatba, akik először látják az új szocialista város fejlődését, hanem azokat is, akik a nap min­den órájában építik, alkotják. Az újságíró gyakran beszélget emberekkel, akik elmondja^, hogy nem maradnak sokáig úfnnunka- helyükön, mert a feltételek nem olyanok, mint ahogyan azt hírből hallották. Pár évvel ezelőtt én is így jártam egy korosabb építő­munkással, aki Kazincbarcikáról mindenáron el akart menni, mond­ván: — Megelégeltem két hét alatt. Pár nappal ezelőtt ismét össze­hozott vele a véletlen. Az egyik útszéli csatornaépítésnél találkoz­tam vele. — Megismer még? — nézett rám kérdően. — Hogyne! A panaszos emberek arcára mindig jobban visszaemlé­kezik az ember, mint azokra, akik örülnek, elégedettek. — Mert ezek kevesebben van­nak, úgy-e? — szól közbe bölcsel- kedően. — Úgy, ahogy mondja, Feri bá­csi. — Most már én is elégedett em­ber vagyok. Azt, az akkori pana- tzomat elintézték a vezetők. AZ ÚJ VÁROS VARÁZSA — Azért maradt itt? — Ahogy vesszük. Azért is, meg aztán sok itt a munka. Kell a mun­kásember. És szerényen hozzáfűzi: — Én már itt vénülök meg. Az ember még a saját viskójának épí­tését se tudja abbahagyni, míg fel nem épül. Hogy tudnám én itt­hagyni akkor Barcikát. Nem úgy megy az! Akkor lesz itt igazán rend, ha minden elkészül. Majd akkor itthagyjuk. Ez a mi sorsunk, ez bizony ... Ezekben a szavakban, melyeket Szepesi Feri bácsi, az idős kubikos elmond, — rejlik az a bizonyos varázs. A józan gondolkodású, fe­gyelemhez szokott munkások így nőnek, emelkednek az épülő város­sal együtt. Sokan vannak ilyen emberek, i. Első a kötelesség HA VALAKI MEGPRÓBÁLJA kis irodájában keresni Járai fő­építésvezetőt, — az új város építé­sének parancsnokát — órákat vár­hat rá. Nem is érdemes várni. Nem hivatalnak ő, aki asztala mellett ülve irányítja a 800 lakás építését, hamm iftazi parancsnok, aki a „csatatéren”, „katonái” között küzd, hogy a tervek minél előbb, minél jobban megvalósuljanak. Tévedés ne legyen, el kell mon­dani, nemcsak a munkások hoznak áldozatokat egy-egy létesítmény felépítéséért, hanem a becsületes, munkájukat szerető, a felelősséget magukon érző műszaki vezetők is. Véletlenül, beszélgetés közben, csak »úgy mellesleg« említette meg a következőket: — A mi kötelességünk az, hogy december 27-ig átadjuk a 800 la­kást. Ez a cél van előttünk, és en­nek érdekében mindent megte­szünk. A kormány ránk bízta és a megvalósítás során le kell mon­danunk sok mindenről. — Én például mint budapesti la­kos, 25 év óta lelkes szurkolója va­gyok a Dózsának. Az elmúlt évek­ben többször megnéztem játéku­kat, de ebben az évben lemond­tam róla. — Tudják mi az? Huszonöt évi érdeklődés után egy évre lemon­dani a kedvenc csapat játékának megtekintéséről. Nem baj! Jövőre majd pótolom! Mennyi szeretet és felelősség rejlik ezekben a szavakban a munka» a kötelesség teljesítés• iránt. Nem lehet könnyen leírni. Ilyen áldozatra csak a közösség érdekét szem előtt tartó emberek képesek. Uj lakások a „zsűri** előtt EGY BIZOTTSÁG nézegette pénteken az új lakásokat. — Szép ez a vakolat, — szólt az egyik. — A falak is szabályosabbak, mint tavaly — mondta az átvevő bizottság másik tagja. Megjegyzés megjegyzést köve­tett. A „D l”-jelű épület egyik szekciójának 16 lakása volt a „zsű­ri” előtt. A tanács házkezelőségé- nek megbízottja, Baloghné szigo­rúan átnézett mindent. — Ezt a kályhacsövet, kérem, cseréljék ki. Megette a rozsda. A kivitelezők megbízottjai egyet­értettek vele. A csere azonnal meg­történt. — Minden tekintetben jobb a minőség — jegyezte meg az egyik idősebb szakértő. Majd hozzáfűzte: — A szerelőmunka különösen jó. Nem látszik meg rajta a határ­idő rövidsége. rr= Igyekeztünk = válaszolta nyugodt mosollyal Frici bácsi, a tapasztalt szerelő. Szobáról szobára járva, mindent megnéztek. Végül elkészült az át­vételi jegyzőkönyv. „A minőség sokat javult” ól- vashattuk benne. A számok birodalmában — MA NAGY ESEMÉNY VAN NÁLUNK, — közölték az építők. Az épületek belső vakolását telje­sen befejeztük. Sok ember ezt csak egyszerűen tudomásul veszi, de nem ismeri, vagy nem néz a számok mögé. — Mit gondolnak, hány jegyzet- méter belső vakolást kellett a 800 lakásnál elvégezni? — kérdezte a jöépítésvezető. Mindenki mond valamennyit. — Kevés. Háromszáztízezer négyzetmétert — közölte. Tudják, milyen nagy mennyiség ez? Egy méter magasságban Magyarország északi határát majdnem végigér­né! Ezenkívül 8 ezer ajtót és abla­kot kellett elhelyezni, a földszinten épülő üzletek kivételével. És sorolja tovább... Hosszú ideig lehetne utazni Kazincbarci­kán a számok birodalmában. És a méretek? Azok egyenesen lenyű- gözőek. Ezekben rejlik az a bizo­nyos varázs, am.ely elhiteti a hitet­lennek látszót is az emberekkel. SZARVAS MIKLÓS Megalakulnak az üzemi tanácsok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents