Észak-Magyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-19 / 271. szám

Világ proletárjai egyesüljetek ! r ; \ A Fekete-tenger és a Balti-tenger partján A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ' </ : • JNTEZr X///. évfolyam 271. szám Ara 50 fillér 1957 november 19, kedd Megalakulnak az üzemi tanácsok Az új város varázsa Csoda az istenhátamögött. SPORT-HÍRADÓ J A nők munkájáról, jövőjéről tanácskozott az Országos Nőtanács konferenciája ríerűt és vidámságot hoztak az ország messzi tájairól a fővárosba érkezett asszonyok. Üvegházakban melengetett piros szegfűkkel, és az ősz utolsó rózsáival díszített autóbuszaik láttán, szárnyaló dalaik hangjára, ha csak néhány percre is, de melegség öntötte el a didergő, ködös pesti utcákat, a fázós járókelőket. Mosolyra nyíltak az ajkak, kendők lobogtak, amerre elhaladtak. Az asszonyok ereje, hite, biza­kodása, végtelen optimizmusa elárasztotta erre a két napra nemcsak a fővárost, hanem az egész országot, ök a mi erőnk: a higgadt, okos, lán­golólelkű, nagyszívű asszonyok. Sokan közülük először jártak az ország házában, s most azért jöttek, hogy megbeszéljék száz- meg százezer magyar asszony sorsát, jövőjét, feladatait. Két napon keresztül vitáztak, érveltek, hibáinkról, eredményeinkről, alapos körültekintéssel és nagy- magy felelősséggel. Az őszhajú nagymamát és a fiatal munkáslányt is ugyanaz a cél hozta ide: egységbe az asszonyokat. Megerősíteni a hazájukat, családjukat nők, asszonyok nagy táborát, hogy még jobban, még nagyobb efáfvel segítsék a párt és a kor­mány volitikáját, népünk boldogulását. A kétnapos tanácskozáson elhangzott felszólalások közül néhányat kivonatosan ismertetünk. Ortutay Zsuzsa, az Országos JNőtanács alelnöke és megbízott titkár beszámolója igaza volt az elmúlt évtizedekben és igaza van most is. Az asszonyok, a nők kezében óriási erő, óriási hatalom össz­pontosul. Befolyásuk a család és a nemzet életére szinte felmér­hetetlen. Ezt a hatalmat mi eddig nem vettük figyelembe. Lebecsültük, de maguk a nők sem éltek vele. Az ellenség a nők óriási befolyását nemcsak, hogy felfedezte, de a maga céljaira fel is akarta használni. Az asszonyok okos-, ságának, józanságának köszönhető, hogy ez nem sikerült. Nekünk azon­ban mm szabad elfeledkezni az asz- szonyok erejéről, és befolyásukat fel kell használnunk a nép, a haza fel- emelkedéséért folytatott harc meze­jén — fejezte be beszédét Marosán György. Szükség van azoknak az asszo­nyoknak is a segítségére, akik nem kommunisták, hanem val­lásosak, de a haladás mellett állnak, és szeretik hazájukat s ezekkel nemcsak szót értünk, hanem örömmel együtt is dolgo­zunk. A nők munkáját nagymértékbe akadályozza még a maradi gon do MAROSAN GYÖRGY: Az asszonyok óriási erőt képviselnek A részvevők lelkes tapsa kíséreté­ben Malmosán György államminisz­ter, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a budapesti pártbizottság élső titkára emelkedett szólásra. — Egy év van mögöttünk és ez az év, azt hiszem, a magyar munkás- mozgalomnak és a magyar történe­lemnek leggazdagabb éve lesz. Ez alatt sok minden történt, nemcsak a világban, hanem velünk is. Egy év­vel ezelőtt a parlamentben élet-ha- lálharc folyt az ellenforradalmi szer­vezett bandákkal. Már nem a fegy­vereké volt a döntő szó, hanem a szóé és a meggyőzésé. Idebent a mun­kástanácsokkal harcoltunk, hogy meginduljon az élet és vége legyen a „komfortos” sztrájknak, aminek nagyon nagy lett az ára. Előttem le­beg annak az asszonynak a képe, aki a Nagymező utcában sorbanállt, amikor egy egyetemi diák megjelent és el akarta zavarni és izgatta a tö­meget. Az asszony azt mondta: „Ne lázíts, ha nem tudsz kenyeret adni a gyermekemnek!” Evy év konszolidált munkájában az asszonyok magatartása és munkája is ott van. Maguk nél­kül nem tartanánk ott, ahol most tartunk. Az asszonyok józan dalmi munkától és nem szívesen kap­csolódnak bele a nőtanácsok munká­jába. Elmondhatom, hogy a mi járá­sunkban megtört a jég és a pedagó­gusokra mindig számíthatunk. Azt hiszem, nemcsak a pedagógusokban van a hiba, hanem önmagunkat is meg kell nézni ott, ahol idegenkednek; Olyan feladatokkal kell megbízni őket, amelyeket szívesen vállalnak; Ne azt kívánjuk, hogy tégla jegy eket árusítsanak, hanem tartsanak ankétokat szülőknek gyermeknevelésről, segítsenek a család és az iskola közötti kap­csolat megteremtésében. Nekünk ez sikerült. Járásunk asszonyai nevében szeret­ném elmondani azt, ami jelen pilla­natban a legnagyobb problémánk. A sátoraljaújhelyi járásban nincs a nők számára elhelyezkedési lehetőség', Tcfcbszáz asszony jár munka után -— eredménytelenül. A sokgyermekes, özvegy, vagy anyagi gondokkal küz­dő asszonyok elhelyezése is nagy gond. Nem követelőzünk, de azt kér­jük a párt és a kormány vezetőitől, amennyire az ország gazdasági hely­zete, teherbírása engedi, létesítsenek Sátoraljaújhelyen egy könnyűipari üzemet, ha lehet ruhagyárat, ahol munkát kapnának nemcsak a Sátoraljaújhely, de a járás asszonyai is, — mondotta Bartók Andrásné, a borsodiak kül­dötte. Elutazott a Szovjetunió kormányküldöttsége A magyar nőmozgalom 12 eszten­deje alatt színes és sokrétű tevé­kenységet fejtett ki. Az ellenforra­dalom után főerejét a népi hatalom megszilárdítására irányította. A ma­gyar nőmozgalomnak nincs miért szégyenkeznie, hiszen sok asszonyt nevelt öntudatos, hazáját szerető harcossá. A nőmozgalmat az elmúlt időszakban sokat foglalkoztatta a női egyenjogúság biztosítása. Külö­nösen az ellenforradalom után gyak­ran találkoztunk igaztalanul megvá­dolt és eltávolított női vezetőkkel, akiket a' nőtanácsoknak kellett meg- . védeni. Több helyen jogi bizottságo­kat alakítottak á helyi nőtanácsok, hogy az asszonyok megismerjék a törvényeket és tudjanak védekezni, ha jogaikat megsértik. A nőtanács nem csak az érdek- védelemben állt az asszonyok mellé, hanem apró hétköznapi gondjaik orvoslásában is. Sok ötletes kezdeményezés született a dolgozó nők otthoni munkájá­nak megkönnyítésére. Háztartási gépeket kölcsönző válla­latokat létesítettek több helyen, sőt, üzemek is vásároltak mosógépeket, üzemi mosodákat hoztak létre, meg­változtatták az üzletek nyitvatartá­si idejét, ankétokat rendeztek az áruellátással kapcsolatosan. Jelentős népnevelő-munkáról adhat számot a nőtanács. Ismeretterjesztő előadáso­kat tartanak rendszeresen a gyer­mekbetegségek elleni védekezésről, a terhességről, a gyermeknevelésről, divatról, öltözködésről, művészetről, irodalomról, mindarról, ami az asz- szonyokat érdekli. Különösen fontos feladata a nőmozgalomnak a család és az iskola közötti munka összehan­golása. A szülői munkaközösségek együtt dolgoznak a pedagógusokkal, a szocialista nevelés módszereinek kialakításán. Az asszonyok tehát nem tétlen­kedtek. A nőmozgalom eredményei magukért beszélnek. Mégis volt egy időszak, amikor kétségbevonták ^ a magyar nőmozgalom szükségességét. Aggódva kérdezték, vajon van-e jö­vője? En’e a kérdésre az élet adta meg a választ. A gyakorlat — amely azt igazolja, hogy igenis, szükség van egységes, harcos nőmozgalomra. _ A magyar asszonyok együtt küz­denek a világ asszonyaival a le­szerelésért, az atomfegyverekkel való kísérletezés betiltásáért, a békéért. Csatlakoznak a béke védelmére kezdeményezett ak­ciókhoz, e küzdelemben össze­fognak az egész világ haladó asszonyaival. A -nők mozgalma nem más, mint asszonyok sokaságának olyan idősza­kos, vagy állandó tevékenysége, amely alkalmas arra. hogy a nők­ben felébressze a társadalomért ér­zett felelősséget. A feladat lényege: minél több különbözően gondolkodó asszonyt közelebb hozni egymáshoz és a szocializmus gondolatához. Nem az a cél, hogy zárt szerve­zetbe tömörítsük azokat, akik máris mindenben egyetértenek velünk és utána bezárjuk az ajtót. Minél több asszonyt kell hívni, nevelni, segíteni, hiszen nem csak egyesek, néhány ember számára, hanem a dolgozó nép számára is velük akarjuk fel­építeni a szocializmust. A nőkonferencia felhívása a magyar nőkhöz — Hozzátok szólunk leányok, asz- szonyok, hozzátok, akik az eszterga­padnál, fáradtan a kapanyélre tá­maszkodva, az íróasztaloknál, kór­házakban, laboratóriumokban, vagy seregnyi gyerek kékbekötött dolgo­zatfüzete fölött töprengve és otthon a gázláng fényébe tekintve annyi­szor gondoltok rá, milyen nehéz nő­nek lenni. És akik mégis örültök annak, hogy lányok vagytok, szépek, fiatalok és asszonyok — gyermeket nevelő boldog édesanyák. Vannak, akik azt mondják: ti vagytok — mi vagyunk — a hétköznap hősei. Egyek vagyunk abban — hangzik többi között a felhívásban —, hogy országunk, népünk békéjét áhítjuk, hogy minden eszközzel készek va­gyunk jelenünk nyugalmát, jövőnk biztonságát megvédelmezni. És erő­sek vagyunk, mert békeharcunkban találkozunk az egész világ asszo­nyaival, minden gyermekét féltő édesanyával. Együtt szállunk síkra a béke és a haladás erőivel, a lesze­relésért s a pusztító atomfegyverek eltiltásáért. Egyek vagyunk abban, hogy tárno. gátjuk a szocializmus felépítését ha­zánkban, mert tudjuk, hogy csak ez a társadalmi rendszer biztosítja a nők felemelkedését, egyenjogúságát, egyre könnyebbé, szebbé váló életét és valljuk, hogy a szocializmus meg­valósításáért folyó harc vezetője csak a párt lehet. Egyek vagyunk abban, hogy sze­retnénk mindenütt — munkában, üzemben, tudományban és háztar­tásban — egyenjogúak lenni. Elő­deink, anyáink legfőbb követelése nálunk már megvalósult. Őrködjünk jogaink felett és telje­sítsük kötelességeiniket. Az ország az ipari és a mezőgazdasági termelés, a közoktatás, az egészségügy, az állam­igazgatás, a tudomány és a művészet minden területén bizton számíthat dolgozó nőink lelkes, odaadó mun­kájára, mert jól tudjuk, hogy ez az útja annak, hogy évről évre jobban, könnyebben élhessünk. «-A munka az élet anyja« — s csak belőle fa­kadhat jólét, csak saját erőnkkel te­remthetjük meg emelkedő igényeink kielégítésének fedezetét. Nagy feladat vár miránk, asszo­nyokra, a társadalmi erkölcs megszi­lárdítása, védelme terén is. Célunk, hogy az összefogás erejével, az egész­séges közvélemény megteremtésével harcoljunk a korrupció, a protekcio­nizmus és bürokrácia ellen. Részt vállalunk a pusztító hatású alkoho­lizmus leküzdését szolgáló törekvé_ sekben s minden erőnkkel azon le­szünk, hogy megszilárdítsuk, tökéle­tesebbé tegyük a családi életet és erkölcsöt. Ettől elválaszthatatlan, s legtöbb örömet adó része a munkánknak a gyermeknevelés. Nem elég szeretni gyermekeinket, nevelni is kell őket. Ebben segít tanácsaival, ötleteivel, az összefogásban rejlő hatalmas ere­jével a nőmozgalom. Asszonyok, lányok! Mi, a konfe­rencia küldöttei azért fordulunk hoz­zátok, jöjjetek közénk, segítsétek munkánkat. Vállaljatok feladatot a nőbizottságokban, járjatok el a nő­tanács előadásaira, kapcsolódjatok be az asszonyi élet megkönnyítését szolgáló kezdeményezéseinkbe. Mindannyiunk érdekéről, gondjáról, jövőjéről, gyermekéről van szó. Az asszonyok ügye — az ország ügye. Minden becsületes ember, az egész társadalom segítségét kérjük munkánkhoz! (MTI) ságának tagjai, az MSZMP Központi Bizottsága, és a forradalmi munkás- paraszt kormány számos tagja, a poli­tikai élet vezető személyiséged Jelen volt a budapesti diplomáciai képvise­letek számos vezetője és tagja, A magyar és a szovjet himnusz hangjai után P. T. Komarov Marosán György kíséretében ellépett a felsora­kozott díszszázad előtt, majd búcsút vett az ünnepségen résztvevő több- száz budapesti dolgozótól; P. T. Komarov ezután a mikrofon elé lépett. A küldöttség nevében szív­ből jövő köszönetét mondott a meg­hívásért, és azért a baráti, szerető fogadtatásért, amelyben egész útjuk alatt részük volt, amikor a magyar néppel együtt ünnepelték a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 40. évfordulóját. A kormányküldöttséget Marosán György államminiiszter, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja búcsúz­tatta. A kormánydelegáció tagjai búcsút vettek a megjelent személyiségektől, majd a Rákóczi-induló hangjai mel­lett kigördült a különvonat. (MTI) A magyar országgyűlési küldöttség látogatásai Szófia környékén Szófia (MTI) Szombaton délelőtt a magyar or­szággyűlési küldöttség ellátogatott a dimitrovói Lenin Kohászati Kombi­nátba, majd útjuk a Kliment Vorosi- lov villamossági gyárba vezetett. A küldöttség délután megtekintette az Iszkar folyó völgyében épített Sztálin duzzasztógátat. Ezután a küldöttség folytatta útját Szófiától délre mintegy 60 kilométer­re fekvő Borovec irányába. A magyai képviselők hosszasan gyönyörködtek a hófödte Rila-hegység fenyveseiben, a fekete szikla félelmetes kőrenge­tegeiben. Bartók Andrásné a borsodi asszonyok nevében beszélt A nők országos tanácskozásán egy­másután álltak fel a különböző me­gyék képviselői, üzemekben, terme­lőszövetkezetekben, hivatalokban dol­gozó asszonyok, vagy egyszerű házi­asszonyok és mondták el gondolatai­kat, problémáikat. Nagyon sok kül­dött kért szót, de a rövidreszabott idő miatt nagyon kevesen állhatták a mikrofon elé. A borsodi küldöttek ne­vében Bartók Andrásné, a sátoralja­újhelyi járási nőtanács titkára üdvö­zölte az országos tanácskozás részt­vevőit. Felszólalását az alábbiakban ismertetjük. — Igaz, sokat beszéltünk már róla, de én mégis az egy esztendővel ez­előtti eseményektől szeretném kezde­ni. Az ellenforradalom talán sehol sem szolgáltatott annyi tanulságot, mint a mi járásunkban. Feketeruhás özvegyek, síró árvák emlékeztetnek bennünket az elmúlt borzalmakra s figyelmeztetnek arra, hogy mi, asszonyok, sokszorosan felelő­sek vagyunk az ország sorsáért. Ezt a felelősséget nálunk elsősor­ban a kommunista asszonyok vállalták akkor, amikor elsőként kapcsolódtak bele a nőtanács munkájába. A járásban alig van község, ahol ne dolgozná nőtanács. Nagyon sok segít­séget kaptunk a községi tanácsoktól, különösen a pedagógusoktól. A töb­bi megve küldöttei elmondották, hogy a pedagógusok idegenkednek a társa­Hétfőn reggel elutazott Budapestről a Szovjetunió kormányküldöttsége, amely P. T. Komarovnak, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa nemzetiségi tanácsa elnökhelyettese, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottsága póttagjának vezetésével, a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom ünnepségei alkalmával látogatott, el hazánkba. Az ünnepien feldíszített Keleti pá­lyaudvaron a küldöttség búcsúztatá­sára megjelentek Biszku Béla, Fehér Lajos, Kállai Gyula és Marosán György, az MSZMP Politikai Bizott­esze hatolt a mi helyes politi­kánk mellett, amikor otthon fér­jeikkel beszéltek és felvilágosítot­ták őket, hogy menjenek dol­gozni. Engedjék meg, hogy én azoknak az asszonyoknak, a névtelenek ezrei­nek és tízezreinek ezen a konferen­cián a férfiak nevében mondjak kö­szönetét és a párt nevében, hogy se­gítettek felvilágosítani a dolgozó né­pet Ez a konferencia egységet jelent. Ha valami kifejezi a nemzeti egysé­get, az összefogást — akkor ez a kon­ferencia igen. Ha valaki kétségbe- vonta, hogy ebben az országban meg lehet valósítani a nemzeti egységet — az emigrációra gondolok, meg az itthon még mindig szédelgőkre — akkor jöjjenek el és nézzék meg, hogy itt, ezen a konferencián a kommunis­ták és pártonkívüliek, munkások, parasztok és értelmiségiek nem­zeti egysége született meg és Önök szószólói kell, hogy legye­nek most már az élet minden te­rületén is ennek a nemzeti egy­ségnek. Miért lehetett egy ilyen egységet lét­rehozni? Azért, mert pártunknak kodás. Nemcsak a férfiak maradisá- gáról van szó, hanem helyenkint az asszonyokéról is. Egyes helyeken a nőmozgalom feladatait néhány veze­tőre akarják korlátozni, mások meg azt vallják, hogy a nőmozgalomnak politikamentesnek kell lenni, csupán szociális kérdésekkel kell törődnie. Mindkét nézet mélységesen téves és veszedelmes is, mert károsan ferdíti el a nőmozgalom igazi hivatását. Nem lehet az asszonyok gondjairól úgy beszélni, hogy ne említenénk, milyen sokat segíthetnek a nők hely­zetén a férjek. Ma már egyre több férfi érti meg, hogy saját érdeke és a család érdeke is, hogy ne csak a gyermek nevelésében, hanem a há­zimunkában is segítsen otthon. Az asszonyok főfeladata az, hogy necsak saját szűk kis családjuk gondjaival törődjenek, hanem az egész ország sorsával is. Egész sor sürgető problémát kell megolda­nunk, olyanokat, mint az alkoholiz­mus elleni harc, a szülők felelőssége, a sokgyermekes családok helyzete, az öreg szülők eltartása, a nők éj­szakai munkájának megszüntetése. Mindezek megvalósításáért mi, as­szonyok is sokat tehetünk. Össze kell fogni minden asszony, dolgozó anya erejét, szélesítsük a nőmozgalmat, bátran és őszintén hívjuk mindazo­kat, akik segíteni akarnak nekünk — fejezte be nagy tapssal fogadott be­szédét Ortutay Zsuzsa.

Next

/
Thumbnails
Contents