Észak-Magyarország, 1957. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-02 / 230. szám

ÉSZAKMAG YARORSZÄG Szerda, 1957. október t. \ 1 I EGY ALI AI TÖRTÉNETEK ... Oda rúg ki a Martintelepre. De nagyon árva! Az üzlethálózati szent- keresztségben a „48-as italbolt” ne­vet kapta mostoha (jaj, de nagyon mostoha!) mamájától, a miskolci Vendéglátóipari Vállalattól. — Any- nyira árva, hogy nincsen egy külön raktára vagy öltözője, mert a zseb­ke ndőnyi helyiség, amely most rak­tár, egyben öltöző is, és vicaverza. — Van csapja ugyan, amelyen olykor sör forrás fakad, de annyira árva, hogy nincs csapja, amely a vízveze­tékhez lenne kötve és megszüntetné, hogy tizenöt-húsz méterről hordják vödörszámra a vizet. — Ezekért a fogyatékosságokért állandóan pöröl a tisztiorvos, akitől azért retteg az árva üzemegység, mert egyszer csak odatesz egy nagy hivatalos pontot az árva életére. Árva a kis városszéli kocsma, mert még egy aprócska néprádió sem kép­viseli benne a kultúrált szórakozó­helyek népes táborához való tarto­zást. — Ezt kifogásolják a vendégek, akik például a szovjet—magyar meccs rádióközvetítése idején pánik­szerűensiettek haza, lakásaikra, rá­dióik mellé. Pedig mennyire más lett volna azt az italboltban meghallgat­ni! Közrejátszik az ilyen apróság is abban, hogy erősen csökken az árva kocsma bevétele. Ahol folyadékot fogyasztanak, ott rendesen más élettani funkciót is szoktak az emberek végezni. Erre hi­vatott alkalmatosság is akad az ital­bolt udvarában, de az udvar lakója ?*- koránfekvő ember lévén — a ka­put este kilenckor bezárja. Az ital­bolt viszont tízig tart nyitva és a ked­ves vendégek funkciói — a bezárt kapu ellenére — jelentkezni szoktak, aminek következtében a sötét utcán közszemérem elleni kihágás néven ismert jelenség is megesik. Nem is ritkán! így van! A szegény árvának rossz ia sorsa. De!... És itt mutatkozik meg a vendéglátó-mama mostoha magatar­tása! Egyes gyermekeit, amelyek nem a perifériára szorultak, fényűző módon ruházza, gondozza. Például az Anna nevűt, amelyiknek a zene­kar melleit még zeneszekrényt is adományozott. (A 48-asnak egy nép- rádió sem jutott!) Vagy a Pálma ne­vű, ledér hírű éjszakai hajadont, amelynek — amióta megszületett többet költött a ruházata kenceficé- lésére, csinosítására, mázolására, lel- külete átprofilirozására, mint a meny­nyit éjjeli üzemeltetésével végső ki­múlásáig jövedelmezni fog. Igaz, ezt a bőkezűséget valahol be kell spó­rolni, sőt valaminek a munkájából fedezni is kell. Erre lenne jó, ha van a családban egy árva mostoha? Itt vannak az árva 48-as panaszai. Olyan könnyű lenne segíteni például a vízvezetéken, hiszen a vállalat-ma­mának állítólag saját vízvezetéksze­relői is vannak. Vagy egy rádió — ha már egyéb zene nincs. Azt is el lehetne intézni, hogy a szomszéd ne zárja be este kilenckor a kaput. Eh­hez a tanácsnak is lehet szava. A raktár és öltöző kérdését is meg lehet oldani. Ha nincsen rá keret, hát le­gyen! Esetleg valamelyik „mondén” hely rovására is! Mert lehet, hogy az éjszakai Pál­ma frekventáltabb, reprezentatí­vabb, vagy érdekesebb, de a mun­Icáslakta kerületben lévő árva 48-as fontosabb! Fogyassza kultúrált kör­nyezetben a csokoládé-flippet az éj­szakai vendég, ha éppen erre van gusztusa és pénze, de a kultúrált környezet legalább olyan fontos a martintelepi munkás vacsora utáni fröccse, vagy vasárnap délutáni po­hár söre mellé is! íb) Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján tartja meg első hangversenyét a borsodi pedagógus énekkar Borsod megyében szeptember kö­zepén alakult meg a pedagógus ének­kar. A nyolcvan tagú férfikórus az­óta Bartus András karnagy vezetésé­vel szorgalmasan dolgozik. Az új kórus a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulóján mutat­kozik be a miskolci közönségnek. A november 7-i ünnepségen forradalmi és munkásmozgalmi dalolcat, vala­mint Kodály: Huszt című művét énekli. As önálló tanulásról •— Lényegében befejeződött az önálló tanulók kiválasztása —­Az MSZMP Központi Bizottsága 1957. június 5-én határozatot ho­zott az 1957/58-as pártoktaíási év feladatairól. A határozat alapján a pártoktatás fő feladata: harcolni az ellenforradalmi ideológia ellen és ugyanakkor nagyobb figyelmet fordítani a dogmatizmus leküzdé­sére. E feladatok eredményes meg­oldása változást követel a pártok­tatás egész rendszerében is. E határozat alapján » nagyobb helyet kell biztosítanunk az ön­álló tanulásnak is. Az önálló tanulók három témakörből vá­laszthatnak, úgymint politikai gazdaságtan, filozófia, a ma­gyar munkásmozgalom törté­nete. önálló tanuló most jóval kevesebb van, mint az elmúlt években, a sza­kosított tanfolyamokon. Vigyázni kell arra, hogy gyenge felkészültségű hallgatók ezen az oktatási for­mán ne tanuljanak! Ha van olyan hallgató, kinek a képzettsége nem elegendő ahhoz, hogy az önálló tanulásban résztve- gyen, javasoljuk az illető elvtárs­nak, hogy más oktatási formában folytassa tanulmányait. Az ózdi já­rásban és a Lenin Kohászati Mű­vekben is voltak olyan jelentkezők, akik úgy értelmezték az önálló ta­nulást, mint a volt szakosított tan­folyamot. Magyarázzuk meg az ön­állóan tanulni akaróknak,* hogy e tanfolyamon olyan elvtársak ta­nulhatnak, akik már rendelkeznek megfelelő általános műveltséggel, ismerik a marxizmus-leninizmus alapkérdéseit és valamely téma­körben már van bizonyos jártassá­guk. Akik az önálló tanulásra je­lentkeztek, gondoljanak arra is, hogy a klasszikus műveket önállóan kell tanulmányozniuk. A követel­mény nagyobb, mint a szakosított tanfolyamokon volt. Azt is meg kell magyarázni az itteni nanga- tóknak, hogy az önálló tanulás nincs ellen­tétben a tanulás szervezettsé­gével. Témakörönként lesznek konzultánsok, akihez tartozni fognak az önálló tanulók. Minden hallgatónak készíteni kell egyéni tanulási tervet a központi­lag kiadott program alapján. Az egyéni tanulási tervet a tanulás megkezdése előtt jóváhagyás vé­gett át kell adni a konzultánsnak. A tanulás megkezdése után a konzultánsok meghatározott idő­ben. körülbelül 4—6 hetenként el­lenőrzik és segítik az egyéni tanu­lási terv végrehajtását. Így lehető­ség lesz arra, hogy a tanulás során felmerült és tisztázatlan kérdése­ket rendszeresen megbeszéljék a konzultánssal. Miskolcon és Ózd on az önálló tanulók eljárhatnak az esti egyetemi előadások meghallga­tására, amely éppen témájuk­hoz kapcsolódik. Ezenkívül esetenként az esti egyetem és a pártbizottságok szervezni fognak konzultációkat a hall­gatók részére. Megyei viszonjd atban lényegé­ben befejeződött az önálló tanulók kiválasztása. A hátralévő időkben pártbizottságaink mégegyszer néz­zék meg, nincs-e esetleg nem meg­felelő képzettséggel rendelkező hallgató a jelentkezők között, és ha van, akkor javasoljanak más okta­tási formát a jelentkező elvtárs­nak. Valamennyi pártbizottság komo­lyan foglalkozik ezzel az oktatási formával. Annál is inkább fontos erre nagy gondot fordítani, mert nagyon sok párt-, állami- és gazda­sági vezető itt fog az elkövetkezen­dő időkben tanulni. KILIÁN BÉLA A KISZÁLLÓK BOKA.. A z előzetes ** zésektől ellenör- némileg kába fejjel és reszkető gyomorral érkeztek a minap a CCC-központ emberei a tokajhegy- aljai körzetbe. A két helyi megbízott — De­rék és Okos kartárs — kaján mosollyal és kész programmal fogadta őket. — Miután leadtátok a. szempontokat, kiug- runk Tarcaira. Igen ám, de a szem­pontokat valahol útköz­ben egy borospincében elveszítették. így egy negyedórás dadogás után robogott is a kocsi a Benő gazda pincéje felé. A két vendég józanon is majdnem, a hétfélén, csúszva érkezett le a föld 11 méteres mélyé­be. A pince kellemes levegője körülbwrkoita őket s a gyertya ünne­pélyes meggyújtása után úgy érfaték, mint­ha valami pogány templomban titkos szertartásra készülné­nek. Ebben volt is né­mi igazság. Benő gazda ötéves száraz szamo­rodnit szívott fel lógó­jával az egyik formás, hasas gönci hordóból. ízlett a hamisítatlan tokaji a központiaknak és a kirendeltségbeliek­nek egyaránt. Ahogy hallották, ők is meg­próbálták a gyertya fé­nyénél nézni, szagolni, harapni a bort, garga- lizálni vele, csak épp ki nem köptek egy csep­pet sem. Előkerült az a bizonyos történet is a három csepp tokajit felnyaló kisegérről, anekdótáztak és iszo­gattak, s ahogy lenni szokott, úgy eláztak, hogy észre sem vették. Az egyik központi eny­hén elszunnyadván, le­billent a hordóról. Eb­ből az égi jelből min­denki megértene, hogy ideje lesz hazaindulni. — Ugyan Benő gazda, — hebegte szép folya­matosan a még talpon lévő kiküldött — nem adna nekem egy üveg­gel ebből a száraz szo­morúságból. — Szívesen, csak üve­get kérek. — Üveg az van. Ott fenn tároltam a kocsi­ban — csapott büszkén mellére a vendég. — A fő-főnökkel fogom én ezt elszopogatni s ettől mindjárt jobban meg­érti, hogy októberben meginogtam. egy kicsit. — Ajaj —nyöszörög­te az a kiküldött, aki a két hordó közé esett — nagynénikémnek kel­lene vigyek egy litert. Tudja, hogy Hegyaljára jöttem és úgy ebár egy figyelmes unölcáÖccs ... Itt megakadt, elfelej­tette, hogy tulajdon­képpen mit akart mon­dani. (J kos kartárs azon­ban ennyiből is szót értett s mindjárt intézkedett és a gép­kocsivezető hozott a helybeli földművesszö­vetkezettől egy üres hipós-üveget. A. borvásárt elintézve felfelé indult a menet. Az Isten szabad ege alá érve, a központi embe­rek erősen ingadozni kezdtek. Alig lehetett őket begyömöszölni a kocsiba. Amikor pedig végre benn ültek, rövid motyogás és egy-két csuklás után elaludtak. A figyelmes unokaöccs veszettül húzta a lóbőrt, a fő-főnöknek kedves­kedő viszont inkább ér­zelmesen szuszogott. Nem így a mi Derék és Olcos kartársunk. Ök valamivel jobban bír­ták a bort s mértékle­tesebben is fogyasztot­ták. Nem sodródtak el tehát a buta álomig, éppen ellenkezőleg, na­gyon is élénkek, vir- goncak voltak. Derék kartárs mind­járt kiengedte szép ba- riton hangját, hogy aszongya: »Ki tanyája ez a nyárfás«... és a tanácstól megkérendő bontási engedélyre fity- tyet hányva betársult Okos kartárs is a ba­rátja mellé. Ä szárazon való da- nolászást azonban ha­marosan unni kezdték, s amikor a sofőr az egyik piacon megállt tankolni, szinte egy­szerre mondták: — Nyelni kellene egyet a kiszállók borá­ból. Okos kartárs mind­járt fel is.vette az ülés­ről a■ figyelmes unoka­öccs hipósüvegét, Derék kartárs pedig az akta­táskából cibálta ki a fő-főnök szclidítésére szánt palackot. Koccin­tottak és ittak. — Tegyük vissza — mondta. Okos okosan. — Mégegyszer meg­húzhatjuk — állt ki a helyesebb elv mellett Derék derekasan. Meg is húzták tisz- tességgel s olyan zama­tos volt az 1952-es év­járatú szamorodni, hogy nem volt szivük letenni. Közben megjött a so­főr, de ez cseppet sem zavarta a két kirendeli- ségbelit. Daloltak és it­tak, ahogy illik. Végiil is Okos nemcsak oko­san, de egyenest böl­csen kimondta a szén- tenciát: — Ez az ötéves száraz szamorodni kár beléjük — és egy cseppig ki­ürítette a hipós-üveget, ]l/f ég szerencse, hogy 1 ± a gépkocsivezető tudta, hol kell letenni a kirendeltségbelieket. Megkönnyebbülten ro­bogott tovább alvó uta­saival, s jóízűen mo­solygott, hogy fognak ezek káromkodni Aszódnál, ha felébred­nek. SOLYMÁR JÓZSEF MATEMATIKUS KUTYA Danvenportból (Iowa állam) ér­kező jelentés szerint a »Lady Cookie IV.« nevű csoda-kutya bemutatta művészetét a Duke-egyetemen. A csoda-kutya összead, kivon, szoroz és oszt. A papírlapra felírt műveletek ■-%» eredményét a vakkantások számával jelzi. Gazdája, Mrs Duggan meg van győződve arról, hogy kutyája az ebek »Einstein«-je és kikérte róla ?a egyetem lélektani laboratóriumának véleményét. Az első eredmények — állítólag — egészen meglepőek; GY. JÁNOS TANÁR elgon- dolkozva tartott hazafelé a me­zőről. Mit keresett ott? Sem­mit. Nincs egy talpalatnyi földje. Amikor elvégezte az egyetemet — két éve ennek — ide kérte magát, ebbe az istenhátamögötti faluba. Miért? Nem szerette a várost, Budapestet. Menekült onnan.., Agyamra megy ez a világvárosi lárma! — jelentette ki kol­légáinak *— Falura kérem magam” Azok furcsállották évfo­lyamtársuk elhatározását. A legjobb tanulók között szere­pelt mindig. Szerény, jólelkű fiú volt, szívesen, minden ön­teltség nélkül segített tanulmányi kérdésekben. Tanárai, kollégái nagy jövőt jósoltak neki. „Kinéz Jancsinak egy ta­nársegédi állás” — mondogatták és kicsit irigykedtek is. De Jancsi köszönte a nagy reményeket. Amikor pontot teltek egyetemi évei után, diplomával és munkakönyvvel zsebében vonatra ült és itt állt meg. Lakás után nézett. Egy <rendes parasztcsaládnál kapott albérleti szobát és kosztol. Bizony, a fizetéséből nem sok maradt. Igyekezett hasznosí­tani ismereteit. Biológiát és kémiát tanított. A hosszú téli - estéken előadásokat tartott, ismertette a mezőgazdasági ter­melés tudományos alapjait. Tanított nappal, tanított este. A falu megszerette az új tanítót, tisztelték. Tanítás után hosszú sétákat tett a. határban. Elbeszélge­tett a parasztokkal szántás közben. Kikérték véleményét, hallgattak tanácsaira. Most is egy ilyen sétával könnyített természetbarát lel­kén. Lassan, szórakozottan lépegetett az alkonyati szürkü­letben. Nem messze a falutól letért a dűlőútról, hogy kisebb kerülővel, a kertek alatt jusson haza. Amint elhaladt az egyik takarmánykazal mellett, meghallotta, hogy valaki húzza-cibálja a. lóherét. Odament, hogy közelebbről vegye szemügyre a tolvajt, mert tolvajlásról volt szó. Állami fel­vásárló gyűjtötte kazalba a parasztoktól vett takarmányt. Holnap, vagy holnapután szándékoztak a vasútállomásra szállítani. A TOLVAJ észrevette a Igazaihoz közeledő tanítót, nem oldott kereket. Megnyomkodta a kötélbe csomózott takar­mányt, majd felegyenesedett és illedelmesen ráköszönt Jan­csira: — Jóestét kívánok, tanító bácsi! — Jó estét! Hát te mit csinálsz itt? » ismert rá egyik hetedikes tanítványára. — A nevelőapám küldött, hogy vigyek belőle egy hátra­valót. — Tudod, hogy ez nem a tiétek? *—* Igen, tanító bácsi. — Hát akkor? — Azt mondta, ha nem viszek, a szeme elé ne kerüljek. — Húzd csak ki alóla a kötelet! Menj haza és mondd fneg a nevelőapádnak, hogy ami nem az övé, ahhoz semmi fcctee. Es azt is megmondhatod ökelmének, hogy nem szabad Ifmf» t ***** EJejattan egy pofon csa,tí!ú Kihúzta a kötelet, derekára ZTojLeny ™* " CSakha™ « W* UU vezető mada^SJtl^dV-l “ Szálhoz lökte a takarmánycsomót, majd mmt aki jól vegezte dolgát, elindult haza. Masnapra már el is felejtette az egészet. S talán vég­képp rwpír erűire tér fölötte, ha a kis Pista gyerek - Íny hívtak a „tolvajt” — eszébe nem juttatja. A hetedikeseknél volt aznap az utolsó órája. Amikor felemelte fejet az osztálykönyvről és végignézte a feszes vi- gyazzban álló osztályt, szeme megakadt Pistán. A fiú arcán egy hosszúkás kék folt éktelenkedett. Alig várta, hogy az óra végére érjen. Magához intette a gyereket. — Megvert? , Semmiség az egész — mosolygott kényszeredetten a fiú és megtapogatta arcát. — Tcccik tudni, az öregnek hamar eljár a keze. Sebaj, tanító bácsi, ha felnövök, kirázom a nadrágból. — Jól teszed — akarta mondani Jancsi, de lenyelte a pedagógiaellenes szavakat. Mert ugyebár tiltott dolog az ön- bíráskodás, meg egy tanár nem. adhat lovat tanítványa alá. Megsimogatta a fiú arcát és szó nélkül útjára engedte. Forrt benne a méreg. — No, csak találkozzam a gazemberrel, nem viszi el szárazon. Megmondom neki a magamét — gondolta düh­vei. És találkozott vele — még aznap délután. Szokott sétájára indult. Aliig hagyta el a falut, a patak­parti gyalogösvényen sietős lépteket hallott maga mögött. — Álljon már meg egy szóra tanító úr! HÁTRAFORDULT. Pista nevelőapja igyekezett utána. Amikor melléje ért, krákogott, kihúzta magát és apró, savó­színű szemeivel végigmérte. r— Tessék, mit óhajt? — törte meg a csendet Jancsi. — Mit óhajtok? Tuggya aztat a tanító úr! — sziszegte amaz kihívóan és kezét a derekáról lelógó baltára tette. — Hát nézze, valóban tudom, mit akar tőlem. Felelős­ségre akar vonni. — Nem én, tanító úr! — csattant fel a másik. •— Csak arra akarom felkérni a tanító urat, hogy ne üsse az orrát az én dógaimba, mert mingy árt megmondom, hová üsse! Jancsi idegei se voltak kötélből. Elfutotta a méreg, de még türtőztette magát. A nyelvére tolakodó ^visszavágó” szavakat lenyelte és megpróbálkozott belátásra, bírni az atyafit, aki különben alig volt idősebb tőle, harminc év kö-. egy lova is. Nem szorul mások szegénységére. Miért kívánja el a másét! Ahová nem tett, ott ne kereskedjék, megütheti a OOKCljCLt0-— Ahhoz a tanító úrnak semmi köze, én fogom megütni a bokámat.-— Én csak figyelmeztetem. — Ne taniccson maga engem, kinőttem már az iskolából. — Azt tudom, de nem tanult ott emberséget, mert aki lop, az zsivány, a zsiványoknak pedig a rács mögött a he­lyük... — Ne bosszantson az úr, mert... Mi lesz akkor? — kérdezte Jancsi remegő indulattal és csípőre tette a kezét. Ellenfele nem volt ijedős. Közelebb lépett. ‘ MI LESZ AKKOR? Ügy nézzen rám a tanító űr, hogy megjártam én már a háborút. Nem ijedek meg a ma­gam árnyékától. Három ilyen zöldfülűt megeszek együltöm- ben. És mondja csak az úr, maga még nem lopott? Egy vá­rosi stricit meghazudtoló arcátlansággal fröccsentette feléje a szavakat. Mit lehet válaszolni ilyen kérdésre? Ha nyugodt légkör* ben, mondjuk csöndes baráti beszélgetés közepette kérdez­nék meg, elgondolkozna fölötte. Mit lophatna ö? — dolgo­zatfüzeteket, vagy krétát. S hogy egy csirkefogó ilyen kér­déssel illesse! Ez több a soknál! Neki is van önérzete. Az ügy elintézésének „békés” eszközei kimerültek. így szokott az lenni a diplomáciai tárgyalásokon is. Mert mi a háború? A tárgyaló asztalnál eldöntetlen problémák had- színtéri megoldása. Döntsék el a fegyverek, hol az igazság. Önbíráskodás ide, önbíráskodás oda — a tanító keze meglendült — és elcsattant a pofon és telibetalált. Az ellen­fél megfordult tengelye körül és elvágódott. Aztán felugrott és nem várta be a következőt — a jóból is megárt a sok, hát még ebből! Sarkával fenyegette csak a tanítót, aki megrö­könyödve állt ott és nem örült a nem várt sikernek. — Micsoda barbár vagyok. Megütöttem egy embert! --9 morogta elégedetlenül. Mert a. mi tanítónk elvből elítélte a festi fenyítést, az intellektuális párbaj híve volt. Hiába, az élet útjai kiszámíthatatlanok. És másnap a Pista gyerek oda settenkedett a tanítóhoz és alig hallhatóan súgta: — AZ ÖREGEMNEK is van ám „monoklija” -=s és eifert« fikázott az udvaron zajongó gyerekek i&zé. Fenyeget a tisztiorvos Nyilvános utcasarok Zárkózott természetű lakó ^Oávős aá(j,e.tt ama kőesiua Kézzé, magát hibát követett el. Lopni küldte a Pista gye­reket, pedig nem azért kérte ki az állami intézetből. Van magának tisztességes megélhe­tése, földje. s ha iól tudom..

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents