Észak-Magyarország, 1957. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-12 / 239. szám

wh, G%m*T n.

ÉS^UlAOTAMHflEi*

EG YIK SEM

_______________- -..............A FÉRJEM...*

REGGEL csúnyán ösz- tzevesztek. Nem azért mert péntek volt, hanem azért, mert az asszony is ideges volt és az ember is. Az asz- Szony azért, mert a gyerek köhögött és hányt, az ember meg azért, mert a három

napja elkezdődött, s egyre jobban terjedő bizonytalanság megviselte. Ma reggel 7-re ígérkezett, hogy felváltja az ügyeletest, s még félhétkor nem volt reggeli. Azaz volt, csak magának kellett elkészíteni. A kávé jorró volt, a vaj kőkemény, nem, tudta szétkenni a kenyéren. A gyerek kitartó bömbölése meg egyenesen dühítette. A napok alatt felgyülemlett nyugtalanság és méreg egyszerre robbant ki belőle.

— Azért vagytok csak, hogy keserítsétek az életemet — vágta oda az asszonynak, s a forró kávéval telt csészét teljes erővel a vízvezeték kagylójába röpítette. A szétpattanó szilánkok láttán az. asszony elvörösödött, s magából kikelve szinte eszelősen sikoltotía: most már menj! Látni sem akarlak többé! Az ember mögött döngve becsapódott az ajtó. Az asszony ölébe vette a gyereket, vigasztalta, maga pedig sírt, mint egy csitrilány, akinek elvették a rongybabáját. Haragudott a férjére, de * a könnyek elmosták haragját. Félóra múlva már mentegette magában. Ideges, nem tehet róla, hiszen minden olyan zavaros, az emberek egyre vadabbal gyalázzák az ávósokat. Igaz, János nem ávós, rendőrnyomozó, de mégis egy épületben dolgoznak és . . .

Az ablakon át látja, hogy hömpölyög az emberáradat a főútvonalon. Mit akarnak ezek és„ mi lesz a vége? — sóhajtja keservesen. Odakészítette az ebédel és éppen a gázt gyújtotta meg, mikor gyors egymásután lövéseket hallott, majd szaladgálást, rohanó lépteket az utcán, emberekkel megrakott teherkocsik iramodtak Diósgyőr felé, s ezer torok harsogta: Vesszenek az ávósQk! Az asszonyt ájulás környékezte. János, Jancsikám, drága férjem, egyetlen szerelmem, egyre csak ezt hajtogatta, s átkózía magát, miért is engedte el reggel. Rosszat sejtett. Múltak az órák, kósza rémítő hírektől terhesen vánszorogtak tovább. A szomszédasszony jött át vigasztalni. Már a ködös alkony takargatta a házakat, s János még mindig nem jött. Talán öt is agyonverték, vagy... Az asszony megborzong, de erőt vesz félelmén, s elhatározza, férje keresésére indul. A gyerekre a szomszédasszony vigyáz, míg ö a sötét várost járja.

ELŐSZÖR az ismerősöknél csenget, tájékozódni szeretne, de az ajtók seholsem nyílnak. Nincsenek otthon. Végül férje munkatársával találkozik a lépcső- házban. Szemébehuzott kalapja eltakarja sarcát, alig ismeri meg.

— Nem tudja, merre van János?

— Délelőtt láttam utoljára, alig tudtam megmenekülni az épületből. Talán a kórházban kérdezze meg...

___________ Rohan a kórház felé. Láb

aalatt árván zörögnek az őszi levelek, s szívében láthatatlan forgószél kergeti a gondolatot. ■

— Kérem, ezek a sebesültek, tessék, itt a névsor. — Magas, őszhajú orvos nyújtja a papírt. Nincs rajtig a neve. ötször is átnézi, külön kibetüzi, — nincs. Talán csak, ismerősöknél van... talán... lehetséges, hogy az estét várja, hogy hazajöjjön...

— Vagy tessék a hullaházban megnézni, mert ott is vannak, de a személyazonosságukat nem sikerült kideríteni.

Hullaházban? Menjen, ne menjen?... Tétovázik, de legyőzi magát, eliiidul. Az úton sötét árnyak integetnek, az elágazásnál fegyveres suhancok röhögnek.

— Még az irmagjukat is ki kéne irtani.

Az asszony szaporázza lépteit. A hullaházban többen keresik hozzátartozóikat. Egy sem ismerős. Lehunyja szemét, nem mer körülnézni. Retteg a gondolattól, hátha... A magas, ősz orvos megfogja karját. Ne tessék félni, ők már nem bántanak. Megtépett, rongyokban, vérbefagyott húscafatokkal, üveges szemekkel fekszenek egymás mellett.

NEM, NEM, nem igaz! De mégis ő! A fekete boksz- csizma és a félkabát ismerős, ebben ment el reggel. Es a szőke hullámos haj, igaz, most csapzott. és véres és a nevető kék szem, amely üveges, a szája, megmerevedett két karja, — igen, ez az övé! A lecsüngő kézen ott az a gyűrű, a pici karika, övének a párja. Szeretne ráborulni, csókokkal borítani, megölelni, felmelegíteni a hideg testet és kiengesztelni a reggeli haragért. Jancsikám drágaságom, egyetlenem! De nem jön hang a torkán.

Ölomsúlyok húzzák kezét-lábát a föld felé, mert az ajtó mellett rosszarcú férfi áll fegyverrel, s őt figyeli alattomosan a tekintete. Hallja a suhancok röhögését, „még az irmagjukat is ki kéne irtani”, s a gyerekre gondol, Jánoskára, aki otthon mitsem sejtve alszik a kiságyban, s hazavárja apját, anyját. Ha már az apja nem m,ehet haza, legalább az anyját lássa viszont. összegyűjti maradék erejét, s az orvos felé fordul:

— Nem, egyik sem a férjem... — mondja fakó, élettelen hangon, é& mint az alvajáró, elindul az ajtó felé.

___________ KOCSIS MÁRTA

* az Északmagyarország: irodalmi pályázatára beérkezett Írás.

Leltár miatt zárva

8000 forintot költött magára. Azt mondanunk sem kell, hogy mindent a szövetkezetnél vásárolt. Egy varrógép, ez volt a család vásárlásai után a visszatérítés, melyet ajándékba Marika kapott.

A BÁN CSALÁD csak égy a sok- százezer föld mű vesszőv etkeze ti tag közül, munkájuk nyomán él és gyarapszik a földművesszövetkezet, és megtalálják ők is számításukat.

CSORDÁS MIHÁLY

— Az OKISZ tcrvezőlaboratóriuma ruhabemutatót rendez Miskolcon, a Szakszervezeti Székházban október 20-án. Bemutatásra kerülnek a moszkvai és lipcsei divatkongresszuson bemutatott őszi és téli ruhamo- dellek.

— Az Óbudai Hajógyár dolgozói

levélben mondtak köszönetét a Bor- sodnádasdi Lemezgyár és az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozóinak a munkájukhoz szükséges anyagok időben való elszállításáért;

I. kerületi tanácstagok fogadóórái

Október 13-án:

Busák István, Major u. 2. sz.. Gazdakör helyisége, 17—18 óráig, Vörös József, Szentpéterű-ikapu 18. sz., 9—11 óráig, H. Tóth András, Avasalja u. 13. sz., 19—12 óráig, Azary József, Gyimesi u, 2. sz., 10—12 óráig.

Október 15-én:

Jccs Jánosáé, Tinódi ti. I. sz., 14 órától, Sándor Nándor, Arany János u. 7. sz., 14—16 óráig, Keszier Sándor, Eötvös u. 6. sz., 18—29 óráig, Kovács József, Martintelep, Bornemissza u. ált. iskola, 15—16 óráig. Fenyő Márton, Széchenyi u. 26. sz., Kér. Pü. Dóig. Szaksz. 16—19 óráig, Kótai Józseiné, Bessenyői u. 18. sz., 16 órától, Wohlstetter Miklós, László Jenő u. 27. sz., 16 őrátóL Október 17-én:

Hargitai Miklós, Bizony Ákos u. 17. sz.,

16— 17 óráig.

Október 18-án:

Sass Tibor, Szeles u. 69. sz., ált. iskola,

17— 18 óráig.

Október 19-én:

Fenyves Sándor, Debrecenyi u. 6. sz., 16—1« óráig, Simon János, Somogyi B. u. 6. sz., 17—1.9 óráig, Csermák Lajos, Déryné ti. 11. sz., 15—16 óráig.

Szovjet rakéta-szakértők nyilatkozata az újabb kísérletekről

Newyork (Reuter) Anatolij Blagonravov altábornagy, vezető szovjet rakéta-szaktudós, csütörtökön látogatást tett az ENSZ székházában, ahol kijelentette, hogy a legközelebbi szovjet mesterséges bolygót egy hónap múlva készülnek kilőni. Ez a bolygó tudományos eszközöket fog magával vinni a kozmikus sugárzás és a meteoritok tanulmányozásának elősegítésére. Kijelentette a tudós, hogy a holdba való repülés egyelőre többé-kevésbé elméleti kérdés, de reméli, hogy még az ő életében megvalósítható lesz.

(MTI)

Acélöntödei problémák

A Lenin Kohászati Művek roppant gyártestébe ágyazva lélegzik az acélöntődéi gyárrészleg. Híre már a gyárfalakon is áthatolt. A válságos sebekből kilábalva a gyárrészleg április óta 108—110 százalékra teljesíti tervelőirányzatát minden hónapban. A minőségi termelésük is szépen alakult. A termelvények megengedett »elejt maximuma 6.9 százalék. Az acélöntődéi üzemrészben ezt a megengedett selejtszázalékot szeptemberben 3.26 százalékra csökkentették. A felszabadulás óta ez a legszebb eredménye a gyárrészlegnek. Az üzemrészen belül Klárik János csoportja még cinnél is szebb eredménnyel dicsekedhet, 0.8 százalékra csökkentette a seiejtet.

Arekuperátcr öntvények eddig import áruk voltak, milliókat kellett fizetni értük. Az acélöntődében most megkezdték ezeknek az öntvényeknek a fokozatos gyártását. Már eddig ötezer megrendelésük van. S az Ötezer darab rekuperátor öntvény legyártása majd tízmillió forint megtakarítást eredményez népgazdaságunknak.

Jól dolgozó, híres üzemrész, de mostanában mégis keveset törődnek vele. A műhelyek táján rettentő a por és lassan kibírhatatlanná válik. Évek óta kérik már az itt dolgozó munkásak, hogy távolítsák el, telepítsék ki a csarnokból a por ágyát, a homokházat. Kérésüket még nem vették figyelembe. Igaz, a homokiház telephelyének építését már régebben elkezdték, de aztán nagyhirlelen abba is hagyták. A munkások mai napig is kénytelenek a nehéz .levegőjű port szívni.

Problémát jelent még az üzem fűtése is. Nem akarják a dolgozók, hogy nagy meleg legyen, kérésük csúfján annyi, hogy ne fagypont alatti hőmérsékleten dolgozzanak, mert ez az öntvények minőségének romlását idézi elő. »

Az üzem termelését nézve igen döntő kérdések ezek. S a munkások, akik ily nagyszerű eredményeket érnek el, megérdemlik, hogy segítsenek rajtuk. í—a

JUtUäzHapi Udt&metUtokM

Tárt karokkal sietett elém.

— No végre, hogy megismerhetem. Nagyon szeretem a ciklzeit. Isten hozta! Foglaljon helyet itt mtnálunk — toldotta meg mondóká- ját családias atyáskodással, hogy otthonossá melegítse az ismerkedés légkörét.

Átnyújtottam igazolványomat. Felújjongott.

— Most már tudom kihez van szerencsém! Maga szokott írni a tsz-ünkről. Nagyon jók azok a cikkek, az embernek szinte kedve szottyanik, hogy maga is beálljon a vidáman kapáló lányok sorába. Mennyi élet! Az újért lelkesedés agitatív ereje! Magát az istenek is újságírónak teremtették — áradozott, s az én becses hátamon úgy futkározott a hideg, szinte belevacogtam.

— Járt már a tsz-ünkben? — szegezte nekem hirtelen és megdöbbentő fordulattal a kérdést.

— ön olvasta már valaha, is az újságot, s benne az én »pompás < cikkeimet! — akartam mondani, de a felém áradó elismerés bűvöletében csak ennyire futotta erőmből:

— Hogyne, persze ..

■— Látja, jól sejtettem, hiába, a tolla aranyat ér — és begyakorlott mozdulattal kapott zsebéhez, mintha valóban ki akarná fizetni

»aranyaiéra« toliamat, de csak egy gyanússzínű zsebkendőt rántott elő és beletrombitált.

— Átkozott október! — nyögte a náthások közismert hangján és rátért a tárgyra:

— Mi járatban van? Megint a, téesz?

— Igen, — válaszoltam beletörődve.

És másfélórányi beszélgetés után eszembejutott, hogy a tsz nevét sem tudom. Hogyan kellene kiugrasztanom belőle, hogy rá ne jöjjön a turpisságra, mert bíz én még soha nem írtam róluk, először járok ebben az istenhátamögötti faluban. Ha becsületesen bevalla- nám?!! No, de ez erkölcsi öngyilkosság lenne, meg az ő igazmondása is megütné a bokáját. Nem, ezt nem tehetem, önérzet is van a világon.

Elbúcsúztam hát a vendégszerelő tanácstitkártól, ő a lelkemre kötötte, hogy máskor is olyan szép cikkeket írjak, mint eddig, hadd gyönyörködjék benne, én meg felhívtam a figyelmét az újságolvasás fontosságára.

— Abban nem lesz hiány — nyugtatott meg.

Én pedig kimentem az utcára és az egyik járókelő megmondig a riportomhoz szükséges tsz-nevet.

— g — m —

.. EPFU-GEPKOCSIK AZ ŐSZI CSÚCSFORGALOMBAN

terveket valósítanak meg, az egy kocsinak egy műszakjára jutó 56 tonnát Egercsehiben 32 tonnára csökkentették. Itt ugyanis igen nehéz körül-* mények között hegyes vidéken dolgoznak, míg Sajószentpéteren sima terepen.

A GÉPKOCSIVEZETŐK naponta 13 órát dolgoznak. Erős helytállást követel tőlük a kora reggeltől késő estig tartó munka, de fegyelmezett magatartással nagy szolgálatot tesznek a népgazdaságnak. A jólvégzett munkáért megfelelő bért kapnak. A szeptember havi átlag — napi 8 óra munkaidőt figyelembevéve -— 2190 forint volt a vállalatnál. Vannak sokan olyan gépkocsivezetők, akik közel négyezer forintot is megkeresnek. Ezek közé tartozik Bajó Béla, Léka Zoltán, Zaveczky József, Rácz László, Timár István, Kovács István és sokan mások. A legjobb kirendeltségek igen szép eredményeket tudnak felmutatni. A sajószentpéteriek például Szepesi Zoltán kirendeltségvezető irányításával a tervezett 896 tonna helyett 1200 tonna építőanyagot szállítanak naponta.

Este, 'amikor a gépkocsivezetők nyugalomba vonulnak, a szerelők veszik át a gépkocsikat. Minden kirendeltségen dolgoznak szerelő brigádok. A javításokat úgy szervezték meg, hogy minden öt gépkocsira egy szerelő jusson. Nappal a kocsik nem állnak le javításra. Ezt a módszert egy hónappal ezelőtt vezették be, hogy az 'őszi csúcsforgalmat sikeresen lebonyolíthassák. Kezdetben nehéz volt az elgondolást megvalósítani, de napjainkban már minden gépkocsivezető helyesli az új eljárást, mert ezzel elsősorban saját keresetük növekszik.

AZ ÉPÍTKEZÉSEK részére végzett szállításokat a miskolci ÉPFU kielégítően látja el. Ezt igazolja az a sok jó vélemény is, amelyeket a kivitelező vállalatok nyilvánítanak. Reméljük, hogy az októberi csúcsforgalomban is derekasan helytállnak és még több elismerést szereznek.

Szarvas Mikt&

0

1 — ANYAGOT, anya• got! Ezt követelik szerte

• megyénk építkezésein a

• munkások, az építésve- ! zetők. Anyag nélkül

• nine« termelés, termelés

nélkül nincs * új lakóház. Ennek a hatalmas mennyiségű anyagigénynek kielégítésére létesült Miskolcon — évekkel ezelőtt — az Épületanyag- fuvarozó Vállalat. Bármerre járunk a megyében, — szinte községről-községre — találkozunk az ÉPFU feliratú „Zisz” kocsikkal.

— Jól bírják a terepet — mondják a gépkocsivezetők.

Kell is, hogy bírjál?. A Szovjetunióban és nálunk hegyen völgyön át szállítják a sok téglát, cementet, homokot, kavicsot, — amire éppen az új létesítmény építésénél szükség van.

Az ÉPFU-nak különösen megnőtt a létjogosultsága az utóbbi években. Bebizonyosodott, hogy kizárólag ez a vállalat tudja legjobban elvégezni az építőiparban a szállításokat. Ha az építési anyagok vasúton érkeznek az ország anyaglelő helyeiről és a gyártó üzemektől, úgy azt sokesetben közvetlenül gépkocsiba is rakhatják és azok rendeltetési helyére szállítják. Persze a szállítóeszközök kapacitásának jó kihasználása is az építkezések helyes szervezésétől függ.

Amióta a háromezer bányászlakás építését megkezdték megyénkben, igen sok gépkocsivezető végzett szinte hősies munkát Borsod falvaiban, városaiban. Ezekről a derék munkásokról és több — a vállalat előtt álló feladatokról — beszélgettünk az ÉPFU igazgatójával, párttitká- .rával, forgalom irányítójával és az üzemi bizottság elnökével. A szép új telepen, melyet az eleműit évben kaptak, csak a szerelők, adminisztratív dolgozók és vezetők tartózkodnak. Az utóbbiakat is igen nehezen lehet bent találni.

; — Ahány gépkocsink van, az nálunk majd3 nem egy-egy kis üzem — mondja Miklós Imre igazgató. — Ezek a kis „üzemek” pedig dolgozlak, termelnek és problémák is akadnak.

KÉSŐ DÉLUTÁN VAN. Az emberek sietős léptekkel igyekeznek hazafelé a munkából. Többen megállnak a mezőkövesdi szövetkezet kisáruháza előtt, nézik a kirakatot. Legtöbben .eddig, el is feledkeztek arról, hogy mennyi minden hiányzik otthon. A kirakatban elhelyezett ízléses áruk láttán azonban tervek születnek. Számolgatják a napokat, nézik az árakat, gondolatban sok-sok dolgot megvesznek. Egyesek be is térnének, hogy elköltsék pénzüket, de a bolt ajtaján elhelyezett kis tábla megtorpanásra készteti őket. »Leltár miatt zárva!«

Az áruház belsejében nagy a sürgés-forgás. Az egyik írja, a másik számolja a különböző polcokon elhelyezett szebbnél szebb árukat. Vajon lesz-e hiány — -erre gondol most Bán néni, a földművesszövet- kezet boltosbizottságának tagja. Szeme mindent meglát, mindent számba vesz. Arca kicsit szigorú, tudja, hogy fontos szerepet tölt be, őt bízta meg a tagság, hogy ellenőrizze, hogyan védik a szövetkezet dolgozói a közösség, a tagság va-v gyonát. «

Munkája közben zavartuk meg,5 hogy megkérdezzük, miért teszi ezt,2 kap-e érte pénzt, ha nem, miért| csinálja? Mosolyog a kérdésünkön. | Az első pillanatban nem is tudjál mit válaszoljon, de aztán beszélni « kezd. 3

— Fizetést nem kapok, nem azért« teszem. Többet kapok ennél, a tag-1 ság szeretetét, bizalmát és ez olyan! jó. Igaz, pénzt is kapok, de csak az] év végén — nyereség visszatérítést. ]

TOVÁBB KÉRDEZGETNÉNK,!

de Kertész néni veszi át a szót. Ö< is számon tartja, hogy ki mit ka-j pott, azt is tudja, hogy a szövet-j kőzetet ki, hogyan segíti ki mit j adott. így tudjuk meg, hogy Bánj némiék már eddig 510 forint értékű j részjegyet jegyeztek. Volt egy 50 J forintos részjegye az urának, két-J két 20 terintos a két nagylánynak,! egv a legkisebbnek és 3 dar; b 201 forintost Bán néni égtartott ma-3 gának. Most 300 forint értékű új ab-3 bat jegyzett a - Iád. 3

Keltesz néni sem maradt rl, ai legutóbbi rész jegy-jegyzés során] 200 forintot jegyzett. * j

Már menni akartok, mert van« még mo"ka elé? és mi csak zava-« runk. Kerékpárcsengésre leszünk« figyelmesek, a bejárat leié nézünk.« Csillogói- 'mi, mosolv?ó arcú ma-« gas, barna lány lép be. Bán néni« »■kislánya-« -íár eladni való. A 3 mama bü -ke a lányára, a lány az 3 anyjára, no rr g a kerékpárjára. 3 Nem rég vette, csak 600 forintba 3 került, mert a hiányzó részt á rész-3 jegyutáni térítésből pótolta. Marika 3 szeret dolgozni, szépen járni, jól 3 öltözni. Munkájának meg is van aj gyümölcse, mert csak a múlt évben1

Megtudtuk, hogy a miskolci ÉPFU-nak közel 150 gépkocsija van. Ebből 133 állandóan üzemben van. A többi javítás, felújítás alatt áll. A rossz, járhatatlan utak ellenére gondosan védik a gépkocsivezetők a kocsikat és pontosan betartják a tervezett javítási százalékot.

A MEGYÉBEN 38 helyen, közel 20 vállalatnak fuvaroznak. A nagyobb építkezési központokban, Ózdon, Sajósáentpé térén, Kazincbarcikán, Királdon, Edelónyben, Tiszapalkonyán és Egercsehiben állandó kirendeltséget létesítettek.

Ebben a hónapban különösen megnőtt a kivitelező vállalatok szállítási igénye. Sok ezer tonna építőanyagot kell az esős évszak beköszöntése előtt rendeltetési helyére szállítani. Október havi szállítási tervüket jelentősen: egy millió forinttal emelték. Ilyen nagy feladata még sohasem volt egy hónapban a vállalatnak!

— Munkásaink azon fáradoznak, hogy teljesítsük a nagy tervet. Amikor megtudtuk, hogy ilyen nagy tervünk lesz, Összehívtuk a dolgozókat és közösen beszéltük meg a tennivalókat — mondják. — Mi ígértük, hogy a legjobb dolgozókat jutalmazzuk. Válaszul versenyt kezdeményeztek a kirendeltségek és gépkocsivezetők egymás között. Reméljük, hogy november 7-én hasonló jutalmazást tarthatunk, mint az augusztus 20-i verseny után, amikor 25 ezer forint értékű jutalom tárgy at osztottunk szét.

Több alkalommal szóvátették a gépkocsivezetők, hogy a terveket rosszul állapítják meg. Minden kirendeltség szinte más adottságok között dolgozik és a tervek mégis egyenlőek. A vállalatvezetőség igazat adott a dolgozóknak és öntevékenyen változtatták meg a minisztérium egységes terhét. Nagy különbség volt például Sa- jószentpéter és Egercsehi tervfeladata között. Most, hogy az őszi csúcsforgalomban egyenlő