Észak-Magyarország, 1957. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-05 / 233. szám

Ssombaf, 1957. október 5. ßSZA KM AGYARORSZÁG 5 HÍREK A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRS/ISÁGiÓL ________ K______ A K ERESZTÜL u-------------------------L----------------------------­/ A MEGYEBEN Zárszámadás előtt a Bodrogközben O Ott, ahol a szciesen elnyúló sík­ság meghunyászkodva búvik meg a hegyek lábánál, Bodrogkeresztúron, Szegin, Szegilongon, Olaszliszkán, Sárospatakon át egészen Üjhelyig — ott kezdődik a Bodrogköz. A vér­keringését és összeköttetését az or­szággal egyetlen keskenynyomtávú vasút biztosítja. Ezen a hatalmas területen, a sátoraljaújhelyi járás­ban, összesen 24 községben műkö­dik termelőcsoport. Nem csak itt, de szerte a megyében, a közös nagyüzemi gazdaságokban most készül a számvetés. E hónap végén és a jövő hónapban kiderül, hol, milyen eredménnyel dolgoztak, ki mit visz haza a kamrájába. Meg­mutatja majd ezt a zárszámadás. Most még csak számolgatni, előze­tes becslések alapján lehet kalku­lálni, hogy egy-egy munkaegység mit ér majd. Cigánd, közel a Bodrogköz csücs­kéhez, akkora község, hogy alapo­san neki kell gyűrkőznie annak, aki az egyik végéről a másikra akar érni. Megyeszerte híres cso­port működik itt: a Petőfi. Ez a csoport állta az ellenforradalom vi­harát, kaszával, kapával védték meg közös gazdaságukat. Olyan ha­gyomány ez, ami már csak egyma­gában véve is szorgalmas, jó mun­kára kötelez. S ebben nincs hiány. Még azt is el kell mondani, hogy ez a leggazdagabb, szervezetileg a leg­erősebb csoport a sátoraljaújhelyi járásban. Csak búzából 14,60 má­zsás átlagot ért el. Árpából 80 holdon 60 deka híján 20 mázsás át­lag termett. Több mint 1500 mázsa árpát ta­karítottak be. Előleget is bőségesen fizettek. Búzából 4 kiló 80 dekát, árpából 2 kiló 90 dekát fizettek egy-egy mun­kaegységre. Emellett csak szociális alapra--36 mázsa terményt tettek félre. A csoport mindenféle kötelezett­ségét teljesítette. Ezévi esedékes adójának is eleget tett. Büszkén mesélik, hogy cukorrépából 220 má­zsás átlagtermést várnak. Ha ezt el­érik, kereken 40 vagon cukorrépát szállíthatnak a cukorgyáraknak. Persze, ez minden tagnak egyénileg is több jövedelmet jelent, hiszen a cukorgyár a visszatérítést cukor­ban adja. Mintegy 120 mázsát oszt­hatnak majd szét a csoportban. Summa-summárum: a cigándi Pe­tőfiben előzetes számítások szerint, az egy munkaegységre eső érték forintban kifejezve, 50 forint lesz. © Nagyrozvágyon a falu határa sok helyütt már átnyúlik Csehszlová­kiába. A tavasszal alakult Hunyadi Termelőcsoportnak is akad itt föld­je. Üj csoport az igaz, de eredmé­nyei már olyanok,1 mintha évek óta működne. Minek köszönhető ez? Annak, hogy a közös gazdaságba lépett x dolgozó emberek mindig megfogták a munka végét, nem féltek a nehezétől sem, szorgalma­san, becsülettel dolgoztak. Már munkaegység előleget is osztottak. Búzából 4,90, rozsból 1,27, árpából 2,37 kilogrammot osztottak szét. Pénzt nem adtak, de majd adnak most, a zárszámadáskor, hiszen a heremag, a kender, az uborka te­kintélyes öszeget hoz a csoport konyhájára. Minden céljuk az, hogy a csoport adósságát az utolsó fillé­rig kifizessék. Csak lóvásárlásra vettek fel hitelt, ami hosszúlejára­tú, de ennek a felét már most, eb­ben az esztendőben ki akarják egyenlíteni. Ahogy számolták, egy munkaegységre körülbelül 30 forint Olaszliszka nemcsak boráról, a hegy levéről híres, hanem termelő­csoportjáról is, amelynek ezt a ne­vet adták: Gazdász. A helyes gaz­dálkodás úgy kívánja, hogy egy ilyen nagy gazdaságban a learatott termésből mindenre megfelelően tartalékoljanak. Árpából termeltek holdankint 13 mázsát. Ebből is ad­tak előleget a bedolgozott munka­egységekre — de hogyan? Kereken 10 kilót juttattak egy-egy tagnak munkaegységenként, ami helytelen, A SÁTORALJAÚJHELYEN VA­SÁRNAP MEGRENDEZETT »Bod­rogközi és hegyközi ifjúsági talál­kozó« nagysikerű kultúrális sereg­szemle is volt. A legjobb műked­velő színjátszó csoportok, tánccso­portok, ének- és zenekarok mérték össze tehetségüket, tudásukat. A zsűrinek főhetett a feje a dí­jak odaítélésében, az árnyalatbeli különbségek alig észrevehető folt­jai próbára tették szaktudását, hoz­záértését. Büszkeség feszíti a lácacsékei le­ány tánccsoport keblét — ők és a pusztafalusiak vitték el a második díjat; — egy tangóharmonikát nyer­tek a falunak. A lácacsékei leányok egy magyar és egy orosz népitánc­mert az állatok takarmányozására nem jutott semmi. Abban, hogy az állatoknak nem tettek félre eledelt, — tendencia van. Az a helyzet ugyanis, hogy egyáltalán nem akar­nak állatokkal foglalkozni, kivéve a juhtenyészetet. Pedig ha azt akarják, hogy szőlőjük és minden egyéb földjük még jobban terem­jen, feltétlenül szükség van trágyá­ra is. A jó táperejű, olcsó trágyát pedig az állatok tenyésztésével biz­tosíthatnák. Volt még egy másik probléma is ebben a csoportban. A tagok hosszú ideig azt követelték, hogy zárszámadáskor mindent osz- szanak ki, semmiből semmit ne tártálékoljanak. Az elnök viszont kezdett gondolkozni és rájött, hogy ezzel a jövő 'évi eredményeket ten­nék tönkre. Most megváltozott a helyzet a csoportban. Már azt ter­vezik — igen helyesen —, hogy Ze- tort vásárolnak. No és van még egy tervük: zárszámadásra a tag­ság felének motorkerékpárt akar­nak vásárolni. Lesz miből. Lesz, hiszen egy munkaegységre a már kifizetett előlegeken felül 60 forint jut majd, de talán még ennél is több! © Végig a Bodrogközben szorgalmas munka folyik. A csoportokban arra törekednek, hogy mindent idejére betakarítsanak, mert hisz’ a zár­számadás előkészítése ezt kívánja. Nemcsak az itt leírt csoportok ered­ményei ilyen gazdagok, szépek. A Bodrogköz kiváló földje, a szorgal­mas munka után mindenütt meg­hozta gyümölcsét. Egyik csoport­ban bővebben, a másikban kevés­bé, aszerint, hol, hogyan, milyen buzgalommal dolgoztak egész esz­tendőben. TÖTH FERENC cal léptek fel. A csoport jólsikerült szereplésében nem kis érdeme van Téglás Olga tanítónőnek, aki fárad­ságot nem kímélve próbáztatta, ok­tatta őket. Dicséretet érdemel a semjéni határőrség két katonája is — ők adták a zenekíséretet — és elismerés illeti a határőrség pa­rancsnokát, aki nem sajnálta két katonáját adni a sikeres szereplés­hez. A tánccsoportok versenyének első díját (egy-egy jobbminőségű tangó­harmonikát) a cigándi vegyes tánc­csoport és a sátoraljaújhelyi gim­názium tánccsoportja vitte el. Büszkeségük jogos és minden el­ismerést megérdemelnek. ÚJFAJTA TÜZOLTÓGÉPKOCSIK A sebnitzi darugyárban újfajta gép­kocsikat gyártanak a tűzoltóság ré­szére. A gépkocsira darut szerelnek, amelynek segítségével 25 méter mélységből lehet terhet felemelni. Teherbírása 10 tonna. Minden moz­gást távolról lehet irányítani. Az új kocsit először a lipcsei tavaszi vá­sáron fogják bemutatni. FALAZÓELEM KÉSZÍTÉSE TELJESEN MECHANIKUS UTÓN A stalinstadti Vaskohó Kombinát­ban jelenleg egy teljesen automati­kusan működő berendezést építenek, amely a falazóelem készítését gépe­sített úton végzi. Ennek ■ segítségével kereken 160 százalékkal több üreges falazóelemot termelnek, mint eddig. Ezen túlmenően az új berendezés le­hetővé teszi, hogy a feleslegessé vált munkaerőket más, fontos munkáknál 1 állítsák be. Az adalékanyagot a jö­vőben szállítószalagok viszik a 2000 liter ürtartalmú keverőbe. Vala­mennyi szállítási és rakodási mun­kát gépesítenek. ÉPlTÖMUNKÁSOK A SZÉNBÁNYÁSZOKÉRT A grünewaldi külszíni bányában 8 héttel a tervezett határidő előtt helyezik üzembe a hányó-rakodóhi- dat. A szerelőmunkások most végzik a hídtest és a két kotró szerelőmun­kálatait. Az új hányó-rakodóhíd no­vember elsején áll munkába. MINISZTÉRIUM PATRONALJA A TERMELŐSZÖVETKEZETET Berlinben „Berlin segíti Olden- bruchot” akció indult meg. Ennek keretében a Bányászati és Kohóipari Minisztérium az oldenbruchi terme­lőszövetkezetet patronálja. A szövet­kezetnek 41 tagja van. A patronálás abban áll, hogy a minisztérium dol­gozói segítenek a gazdáknak a mun­kák elvégzésében. VÉGET ÉRT A MARKKLEEBERGl KERTÉSZETI KIÁLLÍTÁS Véget ért a Lipcse melletti mark- kleebergi kiállítás, amely ed­dig a legnagyobb kertészeti kiállí­tás volt. A kiállítás 10 napig tartott és ez idő alatt összesen 240 ezer bél­és külföldi látogató tekintette meg. Több mint 200 állami és egyéni ker­tészet mutatta be növényeit. 60 ÉVE MŰKÖDIK A ROSTOCKI VÁROSI ZENEKAR A rostocki zenekar ünnepi műsort tartott fennállásának 60. évforduló­ja alkalmából. A zenekarnak jelen­leg 72 tagja van. ÜJ GÉPEK A CSOKOLÁDÉIPAR SZÁMÁRA A drezdai Schokopack üzem spe­ciális részlege, amely a csokoládé­készítő és csomagológépeket gyártja, újításokat hajtott végre a gépeken. Pl. a tábla- és szeletcsokoládét cso­magoló gépek szokásos öntvénybur- kolatat lemezzel helyettesítik. A gé­pek formája így szebb lett és súlyuk mintegy 25 százalékkal csökkent. MEGNYITOTTÁK LIPCSÉBEN AZ ORVOSI TOVÁBBKÉPZŐ TANFOLYAMOT A lipcsei Kari Marx egyetem or­vostudományi karán mast indították meg az orvos továbbképző tanfolya­mot, amelyen több mint 70 orvos vesz részt Németország mindkét ré­széből. A tanfolyam keretében 25 elő­adáson hallgatják az orvosok az öregkori betegségek legújabb keze­lési módszereit. IFJÚ TRAKTORISTÁK KESKENYFILMET FORGATNAK A pucowi gépállomás ifjú trakto­ristái „Egy a sok közül” címmel kes- kenyfilmet forgatnak. A film bemu­tatja, hogy egy ipari munlcás mező- gazdasági dolgozó lesz. A forgatás­hoz szükséges eszközöket a kerületi tanács bocsátotta a fiatalok rendel­kezésére. A lottó heti nyerőszámai A lottó 31. játékhetének sorsolását pénteken délelőtt 10 órakor a Gold­berger Textilművek óbudai művelő­dési otthonában rendezte meg a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság. Erre a hétre mintegy 2.140.000 szel­vényt küldtek be a fogadók, s így egy-egy nyerőosztályra több mint 750.000 forint jut. Az öt szerencsét hozó nyerőszám a következő: 7, 13, 57, 69, 71. (MTI)-----------oOo----------­— A miskolci Zalka Máté gépipari technikum kellő számú jelentkezés esetén kazánfűtő, lánghegesztő és vasesztergályos tanfolyamokat indít; Érdeklődni az iskola igazgatóságá­nál lehet, hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken reggel 8 órától este 6 óráig. — Jólsikerült közgyűlést tartott a ládpetri földművesszövetkezet. A tag­ság meghallgatta az igazgatóság be­számolóját és megválasztotta kül­dötteit a járási értekezletre. A köz­gyűlés után a helyi KISZ-szervezet kulturmunkásai szerepeltek nagy si­kerrel. BV SZKESÉG EUROPA LEGNAGYOBB HŐERŐMŰVE ÉPÜL LÜBBENAUBAN Lübbenauban megkezdték Európa legnagyobb hőerőművének épí­tését. Az alapozási munkáknál 300 ez er köbméter földtömeget mozgattak meg. A betonmunkálatokat is hamarosan megkezdik. 1 aj l — azt mondja muzsikus* J barátom: a szelíd, közismer­ten galambepéjű Sz. Mihály, s akko­rát káromkodik hozzá, hogy stílusai egy bepálinkázott »anyagmozgató« is megirigyelhetné. Csak- nézek rá — a Ménesi úton, egy napsütötte, csendes kis zugban ülünk, séta közben, véletlenségből alvadtunk össze — s mikor látom, hogy lohad a mérge, hasznára volt a kifakadás, újra csak megkockáz­tatom a kérdést, amit feldúlt, meg­gyötört ábrázata láttán egyszer már feltettem neki: — De hát mi történt? Mi a baj, Miskám? — A feleség... Sárika! — feleli vastagon, egész a gyomrából préselve a szavakat. — Hiába jajgatom neki, hogy fiatal vagy, nem valók hozzád, mint lámpa a lepkét, úgy vonzza magához a... mondjuk így: öreg hölgyeket. — S az baj? — Na hallod?! Tudod, jártál már nálunk: három gyerek, két szoba­hall, így fest a rezidenciánk. Én a zongorámmal a legbelső szobában, a gyerekek, az asszony s a telefon... igen, a telefon meg — az isten akár- hová tegye — a hallban. No már most: ül az ember a zongora mellett, idegesen, agyoncigarettázva, meri postamunkája van, a filmgyár, mint mindig, későn rendelte meg legújabb »remekéihez a kísérőzenét, és ak­kor klap-klap: valaki megbillegeti a levélszekrény réznyelvét, kulcs zör- ren, ajtó kattan, s egy édeskés, tur- békoló hang azt mondja a feleségem­nek: »Édeském, nem zavarlak?« A tulajdonos, mármint a turbékoló hangé — Orsolya néni. Jaj ... Barátom felnyög, a fejét is meg­csóválja, s csak nagynehezen, min­den, lelkierejét összeszedve tudja folytatni: —' Koma! Te boldog ember vagy! Te nem ismered Orsolya nénit! Öt VRBÁN ERNŐ : VILLANYKÖRTE nem mintha sárkány, satrafa, vagy éppen hárpia lenne. Ellenkezőleg! Maga a korrektség, a kétlábonjáró tapintat, csak.. § — Csak? — Hogy értessem meg veled? Tu­dálékos. Kukacoskodó. Nincs az a káka, amelyiken ne keresné meg a csomót. És hogyan? Nyájaskodva, így édeském, úgy aranyoskám, ezer bocsánatkérés közben, ahogy azt egy régivágású dáma, egy igazi »nagy­asszony« szokta csinálni... Mi van ma? Szerda? Barátom! A guta üt meg, ha rágondolok: nyolc napja üldöz, kedden múlt egy hete, hogy nyüszög, hogy fontoskodik, hogy a fél Budapestet »aktivizálja« egy nya­valyás villanykörte miatt. És hon­nan? Tőlünk, a mi lakásunkból, hogy holtában se legyen nyugta, aki a telefont kitalálta. Jaj A sorrendben harmadik, ám in- tenzitását tekintve a legkeser­vesebb sóhajt csend követi. Ragyog a nap. Tavaszt játszik a télben. Mint­ha egy füzér üvegcsengetyű csilin­gelne fel, vagy harminc óvodásgye­rek tolat el egymásba kapaszkodva a padunk mögött. Aztán megint csend, s Miska barátom dohogva, fel- felparázsló méreggel folytatja: — Igen, kedden kezdődött, délután fél négy tájban. Jó napom volt, ha­mar begyulladt a motor: játszva, angyali könnyen ment a munka. Gondoltam: még két ilyen nap s ámen. kész is vagyok, össze is dől­het felőlem a filmgyár. És akkor klap-klap: megszólal a levélszekrény réznyelve — természetesén: csupa tapintatból, hisz a csengetés, úgy-e egy-kettő elnattantaná ihletem üveg­buráját — és ki trilláz. ki turbékol a hallban, mint valami hétszilvafás, hajdú bihari Yma Sumac? Orsolya néni! Persze, hogy ő! — Az urad? — kérdezi Sárikát, — Dolgozik. — Ó, akkor megyek, üt se vagyok már, csak egy telefont engedj meg, rögtön kész vagyok, micsoda pech! Képzeld: oda egy villanykörtém, a fürdőszobai, Lenkét hívom, tudod: aki Pestre, a Nyugatihoz jár hivatal­ba, azonnal végzek, édes. rJ árcsáz, közben — hogy Sárika félre ne találja érteni, — még egyszer, s még tüzetesebben elma­gyarázza, melyik Lenkét hívja, hova valósi, mióta ismeri, majd lelkesen, kettőzött hangerővel, mikor a »hívott fél« jelentkezik végre: — Te vagy az Lenke? Itt Orsi! Orsi, mondom, pá, aranyoskám... Te Lenke, ha nem tévedek, te azt mondtad nekem a múltkor, hogy ott, abban a házban, amelyikben a búro­tok is székel, egy kittünő, egy eggé- szen kifogástalan VILLRÁD-üzlet is van... Van? Pompás! Akkor meg­vagyok mentve. Képzeld, micsoda malőr: egy körtém, egy villanykör­tém befuccsolt. De sebaj! Te majd veszel egy újat. Ott, nálatok, abban a kittünő VILLRÁD-üzletbtn . * . Hogyan? Hogy mostanában nem igen jársz mifelénk? Mondd már, vasár­nap úgyis jelenésem van .tálad, ebédre hívtál, nemde? No látod. Csak megkapom azt á huncut kis villanykörtét tőled. Pá, édeském, pá és köszönet. Le vagyok kötelezve, aranyoskám... — Mondjam-e — folytatja epésen Miska —, hogy tíz én munkámnak is »fuccs« lett? Ó. nemcsak aznapra! Nyitány után a tételek = csak ágy kergették egymást — a. telefonok. Szerda: hányas legyen az égő? Csü­törtök: mi lesz az ebéd, mert a k- betűvel kezdődő ételek tilosak Orso­lya néninek. Péntek: megvan-e már az égő? Szombat: hány órára mehet, ne segítsen-e főzni Orsolya néni?.., S ami a legpolcolibb... — s itt Mis­ka karon ragad és a szemembe néz — egy frászban voltam, sose tudtam, hogy mikor hangzik föl a diszkrét, »ihletemet kímélő« klap-klap? — Aztán? A ztán álleluja, megvolt a ^ szombati, a legutolsó telefon is. NekidwráUam magam, gyerünk Mihály, pótold a kiesést, mondtam, s mikor úgy éreztem, hogy végre: $ itt van, jelen van, tartósan csókol: le se veszi száját homlokomról a Múzsa, klap-klap, mint éjnek éjtsza- káján a hazajáró lélek — »szabad édesem? nem zavarlak?« — megint csak jelentkezett Orsolya néni. Picsi, pacsi, tárcsázás, majd zord, szemrehányó hangon: — Te, Lenke! Megbocsáss szívem, de micsoda háziasszony vagy? Rossz égőt vettél, becsaptak vele. Olyan rosszat, hogy szemüveg nélkül is lá­tom: fityeg benne a szál. Fi-tyeg, mondom! Mit? Hogy nem tehetsz róla? Mesebeszéd. Mindig, már lánykorodban is mulyácska voltál, aranyoskám. Sírsz? Ojjé! Inkább a számlát vedd elő. Remélem: megvan, eltetted, te kis bőgőmasina? Nem...? Jellemző. De mindegy. Ha fuccs a cserének, végy egy másik körtét. Egy jót. S add le, mondjuk... mondjuk a »Rezeda« presszóban. Helyes...? — Ez volt hétfőn! — szögezi le a telefonálás pontos dátumát Miska. — És tegnap, vagyis a körte-ügy egy­hetes fordulóján mi történt? En a zongoránál, a nyelvem dohánycsí­pett, a szívem bum-bum: a hatodik duplafeketétől zakatol. A gyerekek szomszédolnak. Sárika a legkisebbet: Kati babát füröszti. És akkor újra klap-klap, megint és megint klap- klap, mert én az istennek se megyek ajtót nyitni, Sárika meg, mondom: a kisbabát füröszti. — Sári.,. Sárikám, édes? ~ így Orsolya néni a lépcsőházban. — Ó, hogy az a...! — kezdi a fo­hászkodást Sárika nejem a fürdő­szobában. — Egy pillanatra csak ... Pardon, nem tudtam, hogy ezt a cukros, mé­zes, csudálatos kis gyönyörűséget fü- rösztöd. Képzeld: Lenke nem adta le a presszóba a "körtét. A muly a! Az élhetetlen! A megbízhatatlan! Nem lenne véletlenül egy kölcsön-körtód, édes? — Tessék. — Ó, hálás köszönet. Nem is tudod, micsoda jót teszel ve ... — Csatt-bum! — ezt pedig az ajtó mondja, mert végre valahára Sári­kának is idegeire megy az öreg hölgy, s ha méregbe gurul, nem az a jaj de tapintatos asszonyka szo­kott lenni. '— És most? — kérdezem Miskától abban a reményben, hogy szüret, vége a körte ügynek, s újra élvez­heti a Múzsa csókját. — Ne is kérdezd! — legyint. —» Újra nálunk van. Telefonál. Lenkét abriktolja. Azért is jöttem el..« Idenézz! — ránt elő zsebeiből gyors egymásutánban vagy öt villanykör­tét. — Tudod hol vettem? A házunk­kal srégvizavi, a háztartási boltban. A drága, tapintatos, mindhalálig korrekt Orsolya néni meg... Jaj! Jaj, bizony! <— gondolom ma- ** gam-ban. — Minden együttérzé­sem a tiéd, szegény jó Miska bará­tom ... Csak egy a vigasztaló. Ho{?*> Orsolya néni »privá t szemé ly«. Hogy mint született ügybuzgó »szetvzző- zseni« nem a közéletet boldogítja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents