Észak-Magyarország, 1957. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-05 / 233. szám

Szombat, 1957. október 5. ES ZAKM AGYARORSZÁG s Szabó Miklós a felszabadulás után ■néhány évig a Kisgazdapárt parla­menti képviselője vált. Később bör­tönbe került, majd 1953-ban kisza­badult, 1955-ben Nyugatra disszi­dált. Itt, az emigráció körében ve­zető funkciókra tett szert, s e tiszt­ségeit megtartotta egészen haza­téréséig. Szabó Miklós, a polgári származású emigráns — tisztségei­nél fogva — mélyére látott a Nyu­gat szennyes tevékenységének, meg­undorodott a nyugati emigrációtól, s a közelmúlt hetekben hazatért. Szabó Miklós — aki jól ismeri a nyugati hatalmak szerepét a ma­gyarországi ellenforradalom kirob­bantásában, .ismeri egyes nyugati hatalmak, kémszervezetek akna­munkáját hazánkkal szemben tegnap délelőtt a magyar és kül­földi újságírók részére sajtótájékoz­tatót tartott az Újságíró Szövetség székházában. A sajtóértekezletet Darvast Ist­ván elvtárs, a Minisztertanács tájé­koztatási hivatalának elnökhelyet­tese nyitotta meg, elmondotta, hogy Szabó Miklós.polgári felfogású ember, nem kommunista, mégis hazajött, mert. megundorodott és kiábrándult. Ezután átadta a szót $»bó Miklósnak. Miért tért haza as emigráció egyik vezetője? Szabó Miklós bevezetőbein ismer- ' tette azokat az indokokat, amelyek miatt 1955 decemberében elhagyta az . országot. Ausztriában a menekültek problé­máinak megoldásával kezdtem fog­lalkozni és foglalkoztam hazatéré­semig. Természetszerűleg bekapcso­lódtam az -emigráció politikai életéoe, s ezen a téren végzett munkám ered- ' ményeként • az emigráció egyik veze­tőjének tekintettek. Ezt a munkát egyébként Nagy Ferenc és Varga Béla támogatásával a magyar nem­zeti bizottmány nevében végeztem. Az 1956. évi őszi események után egyik alapítója lettem a magyar for­radalmi tanácsnak, amelynek létre- jövetelében döntő szerepem volt. Szabó Miklós ettől kezdve — strass- burgi határozat alapján — a magyar forradalmi tanács ausztriai megbí­zottja lett. — Nyomatékosan és nagyon hatá­rozottan szeretném leszögezni, hogy olyan ember vagyok, -aki minden lé­pésemet meggyőződésből tettem és teszem. Amikor hazatértem, számol- hogy - cselekményeimért ' felelősséget kell vállalnom, de ennek ; tudata sem késztethetett elveim megváltoztatására. Tudom, és elismerem, hogy Ma­gyarországon — különösen ebben az évben — a nép életkörülmé­nyeiben lényeges változás állott be. De vannak dolgok, főképpen világ­nézeti kérdésekben, amelyekben nem vagyok egy véleményen a kommu­nistákkal. Októberben, novemberben rá kellett döbbennem arra, hogy a nyugati szervek által egy évtizeden át hangoztatott szólamok, államfér­fiúi nyilatkozatok nem egyebek fele­lőtlen uszításnál. Nem véletlen, hogy hazatérésem Hanoiit ja egybeesik az ENSZ jelenleg is folyó ülésszakával. Az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy a magyar kérdés vitájának ta­lán egyes kormányok, érdekcsopor­tok, hasznát látnák, de az én népem súlyosan megsínylené. »Munkalehetőség nincs - de jó pénzért kém lehetsz66 Szabó Miklós ezután ismertette azokat az indokokat, amelyek elha­tározását kiváltották. Elmondotta, bizonyos benne, hogy voltak itthon hibák, amelyeket a magyar nép ki­fogásolt, de hogy az események ilyen ka­tasztrófává alakultak, abban nem ez volt a döntő tényező. A menekültek helyzete Ausztriában 1956-ban is kétségbeejtő volt. A nyu­gati titkosszolgálatok ezt kihasználva verbuválták hazaküldendő ügynökei­ket a menekültek közül. A menekültek kapcsolata a hírszer­ző szervekkel -mdszerint magyar- országi tapasztalatok, híranyagok át­adásával kezdődött — mondotta. — Az általános társadalmi és gazdasági helyzetre vonatkozó kérdések után a Magyarországon folyó földalatti szervezkedésre, valamint katonai vo­natkozású kérdésekre kellett vála- - szólni. Ezeknek az anyagoknak az át­adását a menekülték általában a Sza­bad Európa-rádió bécsi irodájánál kezdték meg. Majd fokozatosan kap­csolatba kerültek az angol, nyugat­német, francia és amerikai hírszer­zőkkel, akik közül sokan újságírók- 1 nak álcázták magukat, mint például az a hírszerző, aki Becsben lakott mint újságíró, s inek kilétét a Sza­bad Euróoa-rádiónál jól ismerik, s akihez Holczner Konrád tolmács vitte fel a menekülteket. Róla a menekül­tek általában azt állították, bogy Magyarország összes katonai objek­tumairól a legrészletesebb és legpon­tosabb térkénekkel rendelkezik. A különböző titkosszolgálatok ügynökei ezek közül a menekültek közül váló­Hogyan szervezték és szervezik Nyugaton a diverziót ellenünk Szabó Miklós egykori kisgazdapárti képviselő szenzációs leleplezései az emigrációról9 a nyugati kémszervesetekről, az ötös bizottság tevékenységéről gatták ki azután azokat, akik alkal­masnak látszottak komolyabb kihall­gatásra. Ezeket tovább irányították Münchenbe Berchtesgadenbe. Mindkét helyen hatalmas CIC-köz- pomt működik — egész részletesen beszélt nekem. erről Daróczi Tasziló, majd később Rákóczi János és sokan mások. Luxuslokál, nő, dollárköteg — ha kémkedss9 tied lehet Többen is elmondták, a beszerve­zés például úgy történik, hogy a ki- hailgatottat amerikai barátja elviszi egy éjszakai luxuslokáLba, ahol min­den a legfényűzőbb — folytatta Sza­bó Miklós. -— Ossz mer tét ik a leg­szebb, a legvonzóbb nagyvilági nők­kel és közben megmutatják neki a náluk levő vaskos dollár-, vagy már- kaköteget, mondván: látják, itt min­den csak a pénzen múlik, a nagyszerű élet vagy annak a nőnek elnyerése. Ezt maga ' is me "szerezheti, csak le­gyen okos. Általában egy-egy ma­gyarországi feladat sikeres elvégzésé­ért 40—80 ezer schillinget fizettek. Ezt a Salzburg—berchtesgadeni utat járták meg többek között Csigi Gyula, Grebenár Ferenc, Kovács Ist­ván, Szolnoki Béla menekültek és sokan mások. 1956 tavaszán — ez egy másik ilyen vonal — Mantacskó Gyula menekült mondotta el első ízben, hogy egy Mátrai László nevű magyar szárma­zású angol hírszerzőtiszttel ismerke­dett meg, aki megbízta őt azzal, hogy magyar menekülteket vigyen hozzá, előre megbeszélt helyre. Mátrai 1957 elején először telefonon, majd szemé­lyesen kapcsolatba lépett velem is, és támogatásomat kérte Magyar- országról jövő híranyagok szerzésé­ben. Beszélgetéseink részben az én lakásomon, részben kávéházakban, meglehetősen bizalmas légkörben folytak. Ezek során elmondotta, hogy nekik már jóval előbb tudomá- v suk volt a magyarországi esemé­nyek várható kirobbanásáról, hiszen ő és munkatársai több­ször jártak ezért Magyarországon és más népi demokratikus or­szágban is. Elmondotta Mátrai azt is, hogy a Magyarországon folytatandó tevé­kenységet 1957-ben még fontosabb­nak tartják, mint azelőtt. Egyébként főnökeik hallgatólagos hozzájárulásá­val fontosabb embereket csempész­tek ki Magyarországról. így csempészték ki például Baty- ka Jánost, aki a központi mun­kástanács egyik vezetője volt. Mire kellettek a disszidáltak ruhái9 igazolványai ? Kopcsa Sándor menekült a Gethlen- szervezetnék dolgozott. Egy alkalom­mal érintkezésibe lépett velem egy magát Michaelnek nevező volt kato­natiszt, régi menekült, aki elmondta, hogy ő a főnöke az előbb említett szervnek. Michael elmagyarázta ne­kem, hogy mindaz a katonai anyag, amelyet ennek a hírszerző szervnek nyújtanak, jelentős támpontot adhat az esetleges későbbi fegyveres be­avatkozáshoz, vagy egy esetleges háború esetén. Miután nekem volt a menekültekkel a ' legközvetlenebb nekszusom, megkért ilyen adatok szerzésére és átadott egy listát, amelyben 15 pontban fel van sorolva- mindaz, ami Magyarországon katonai szempontból elsődlegesen érdekes számukra, majd mintaként átadott egy általa készített hírjelentést a magyar hadsereg térképanyagáról légvédelmi laktanyákról stb. Michael egyébként Bécsben lakik. Frau Thea Mozdzenovszkynál. Az októberi ese­mények első napjaiban ismét felkere­sett. és közölte: igen fontos, hogy fegyver kerüljön a felkelők kezébe. Későbbi értesülésem szerint ebben az időben át is jött Magyarországra. Szállásadónőjétől tudtam ezt meg. A Berchtesgadenben működő CIC-köz- pont egyébként 1956 októberéig bezá­rólag felvásárolta a Magyarországról érkező ment 'iltek minden olyan ruhadarabját, amely jellegzetesen magyar készítmény volt. Az ok: a Magyarországra kül­dendő ügynökök megfelelő ruhá­val való ellátása volt. Egyébként az összes ilyen szerve­zetek felvásároltak minden magyar igazolványt, személyazonosságit, ka- touakönvvet. gépkocsivezetői igazol­ványt, stb. Szabó Miklós elmondta, hogy ezekért az igazolványokért da­rabonként 50 schillinget fizettek a menekülteknek. Talán nem érdektelen, ha elmon­dom hogy ugyancsak amerikai hír­szerző és diverzáms csoportot tartott fenn Lengyel Béla volt tábornok is, előbb Grácban, majd Bécsben. Len­gyel Béla tevékenysége az emigráció« vezetők előtt teljesen ismert, 1956 folyamán — csak amit én tudok — 30 fiatal magyart küldött haza kém­kedni és romboló tevékenységet ki­fejteni. Minden egyes ember után fejpénzt kapott, és általános véle­mény szerint tevékenységét nemcsak amerikai, hanem több hírszerző szer­vezet megbízottjaként szervezte. Többször megvádolták* azzal, hogy felelőtlenül halálba küld embereket. Lakóhelyén, Grácban 1956 nyaran egy megbeszélés során Lengyel tábornok igen cinikusan azt válaszolta, hogy nem küld­het haza angolokat meghalni. Ezt a tényt egyébként Vidovics Fe­renc, volt somogyi főispán szintén megerősítette. Lengyel Béla 1956 no­vemberében vezetője lett Ausztriában, a First Aid far Hungary nevű szer­vezetnek és e minőségében tovább folytatta tevékenységét. Szervezeté­ben kizárólag volt vezérkari tiszteket, törzstiszteket és egyéb katonatiszte­ket alkalmazott. A First Aid for Hungary elnöke Eckhardt Tibor. Pénzügyi alapját a szervezetnek a Vanderbilt-család többszázezer dol­láros adománya vetette meg. De ame­rikai hivatalos szervek is jelentősen támogatják. Eckhardt is az amerikai titkosszolgálat tagja, és feltehető, hogy ilyen tevékenysége elismeréséül kapott amerikai államipolgárságot. A Free Europe Citizen Service szin­tén tart fenn egy úgynevezett mene­kültszolgálatot, széleskörű kémtevé­kenységet folytatott Magyarország ellen a francia kémszolgálatban álló úgynevezett Magyar Harcosok Baj­társi Szövetsége, vagy ahogyan álta­lában ismerik, az MHBK is. Tagjai kizárólag szélsőséges jobboldali volt horthysta tisztek­ből tevődtek össze. Vezetője Zakó András, volt tábornok. Az MHBK; közvetlenül az októberi események előtt Ausztriában is fo­kozta tevékenységét. Fedőszervként megalakították ,a Szénit László Baj­társi Szövetséget. Az októberi esemé­nyek kirobbanásának első óráiban valóságos főhadiszállást rendeztek be a bécsi Hotel Kaisenhofban. Egy al­kalommal beszéltem Zákóval, aki el­mondotta. hogy ők szabadcsapatot szerveztek a forradalom támogatá­sára és úgy véli, hogy bár politikai céljaik, nem egyeznek az enyémmel, most a kommunizmus elleni harc ér­dekében jó lenne összefogná. Ezt az összefogást azonban nem is annyira velem, mint Nagy Ferenccel kívánja létesíteni, kérve engem, hogv legyek ebben segítségére. Eckhardt 1957 ele­jén európai körútja során személye­sen tárgyalt az MHBK vezetőivel és pénzügyi támogatást adott nekik. Amerikai rádióadó Győrben A sajtótájékoztató további részében Szabó Miklós arról beszélt, hogy mi­lyen szerepe volt a nyugati kémszer- vezeteknek, rádióállomásoknak az októberi eseményekben. Elmondotta, hogy október 23 után a Szabad Euró- pa-rádló alkalmazottai állandó szol­gálatot tartottak a határon. Sőt, a SZER müncheni munkatársa, Kon­koly Kálmán október végén Győrbe utazott, ahol tárgyalt Szigethy Atti­lával, a forradalmi bizottság elnöké­vel. Megbízói tanácsára azt javasolta neki, hogy Szigethyék szervezzenek ellenkormányt a Nagy Imre-kor­mánnyal szemben és kérjék az ENSZ azonnali beavatkozását. Konkoly Kálmán közvetlenül Győrbe utazása előtt megbeszélést folytatott a bécsi olasz nagykövettel, aki vállalta, hogy amennyiben Szigethy Attila »-mint a győri ellenkormány elnöke« a fenti értelmű levelet megírja és kijuttatja, akikor kormánya útján azonnal eljut­tatja az ENSZ közgyűléséhez, illetve főtitkárságához. A levelet Konkoly magával is vitte, s átadta közvetlen főnökének, egy Micky nevű ismert amerikainak, aki a Szabad Európa- rádió egyik müncheni vezetője és a CIC tisztje. Ugyancsak az őszi ese­mények során Müncheniből egy 10 kilowattos rádiókészüléket szállítot­tak Győrbe. A készüléket Kása Fe­renc bécsi autókereskedő (VII., Neu- stirtgasse 54) szállította gépkocsiján. Ezért — tudomásom szerint — 10.900 schillinget fizettek érte. A rádióadóval egyidejűleg meg­érkezett Győrbe a Szabad Eu­rópa-rádió gépkocsija is, amely­ben az amerikai vezetőkön kí­vül bent ült Tordai Gábor volt földbirtokos is. Ennek a gépkocsinak, illetve személy­zetének volt a feladata többek között, az új, modem rádióadó kezelőjének a kiképzése. A Szabad Európa-rádió működéséhez egyébként 70 millió dollárt adtak az amerikaiak — ezt többször kifejtették Szabó Miklós előtt, s ezt az alkalmazottaknak meg kellett szolgálnálak. Egyébként a müncheni rádió munkatársai között most is megtalálható Szálasi volt titkára, valamint Bell ezredes, akinek valódi neve Borsányi Julián, és mások. 1957 február 14-én a Horthy-had- sereg egyik volt repülőfőhadnagya jelentést készített, amely * megdöb­bentő eseményekről számolt be. El­mondta, hogy 1956 október 29-én több volt Horthy-tiszt, így például Németh Pál volt vezérkari alezredes és Kazay volt repülőalezredes veze­tésével az Országos Légvédelmi Erők Parancsnokságára mentek, ahol be­avatkoztak a légierők irányításába és követelték a Magyarországon állo­másozó szovjet katonai egységeknek magyar légierők által való bombázá­sát. Ez csak azért nem következett be, mert még Király Béla sem merte vállalni a szovjet légierővel való harcot. Gondolhatják, hölgyeim es uraim, mi lett volna ebből... 1956 októberében telefonon összeköttetés­be lépett velem Nagy Ferenc, majd Bécsibe érkezett. Arra kért, jöjjek haza, vegyem fel a kapcsolatot a Nagy Imre kormányában résztvevő politikusokkal, készítsem elő az ő hazaérkezését. A szüks ges pénzügyi fedezetet egy amerikai barátja hozta Bécsibe. November 3-án gépkocsin Budapestre érkeztem és itt Kővágó Józseffel, Kiss Sándorral, Adorján Józseffel és más kisgazdapárti funk­cionáriusokkal beszéltem. Bécsbe visszaérkezve megálla­píthattam, hogy Nagy Ferenc hazatérését és terveit a Szabad Hogyan készítették elő a népi Magyarország elleni összeesküvést A Kr aszna ja Zvjezda a Fehér könyv IV. kötetéről Moszkva (MTI) A Krasznaja Zvjezda-ban G. Sar- pilo terjedelmes ismertetést közöl a magyar Fehér Könyv IV. köteté­ről. A cikk megállapítja: A könyv számos ténnyel meggyőzően cáfolja meg azokat a hazugságokat, amelye­ket az imperialisták a Magyar Nép- köztársaságra, a Szovjetunióra, a szocialista tábor valamennyi orszá­gára szórtak. Most már senki előtt sem titok, hogy a magyarországi el­lenforradalmi lázadást a nemzetközi reakció erői, mindenek előtt pedig az Amerikai Egyesült Államok re­akciós körei készítették elő. A cikk hangsúlyozza: A Fehér könyvben ismertetett tények, doku­mentumok, a szemtanúk beszámolói bebizonyítják, hogy a magyarországi népi demokratikus rendszer meg­döntésének előkészítése már régóta folyt, és az előkészületeket az egész szocialista tábor ellen irányuló föld­alatti tevékenység széleskörű tervé­nek keretein belül folytatták. A Krasznaja Zvjezda cikke befeje­zésül rámutat, hogy a magyar nép eltökélten halad a szocializmus épí­tésének útján, a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal való barátság és együttműködés erősítésé­nek útján. (MTI)---------------o--------------­R ÖVID KÜLFÖLDI HÍREK Párizs. Az AFP gyorshírben jelen­tette, hogy a francia köztársasági el­nök magához kérette Guy Molletet. Tokió. Nehru, indiai miniszterel­nök és külügyminiszter leánya és egy négytagú küldöttség társaságában tíznapos hivatalos látogatásra Tokió­ba érkezett. Washington. Andrew Berding ame­rikai külügyi államtitkár csütörtö­kön Dullesnak a Németszármazású Amerikaiak Szövetségével folytatott értekezlete után közölte, hogy az amerikai külügyminiszter szombaton Gromiko szovjet külügyminiszterrel való találkozásakor tárgyalni kíván a német újraegyesítésről is, Európa-bizottsággal és az ame­rikai State Departement-tel ké­szíttette elő. 1956 november végén megkezdődött a magyar forradalmi tanács szerve­zése. Ez egészen a straissburgi kon­gresszusig az én lakásomon (Wien. 3. Stelzhammergasse 4—10 alatt) folyt. A strassburgi kongresszus anyagi fedezetét az MRP nevű fran­cia katolikus párt/a kereszténydemo­krata unió, és más szervezetek vál­lalták. Ugyancsak jelentős összeggel járult hozzá az Európa Tanács is. 500.000 frankot adott. A francia kor­mány egymillió frankot adott erre a célra. Hogyan hallgatta ki az ötös bizottság a „tanukat6*? Szabó Miklós ezután a strassburgi kongresszus üléséről beszélt. Elmon­dotta, hogyan alakították meg szer­vezeteiket, hogyan szereztek _ pénzt még Cisang Kaj-sektől is^ majd vá­zolta a Nyugaton működő fasiszták. a Kisbarnaki-Farkas Ferenc által ve­zetett »szabadságmozgalom«, a Habs­burg Ottó vezette legitimisták, és a nyíltan működő nyilaskeresztes párt célkitűzéseit. Valamennyien a rend­szer teljes megváltoztatására töre­kedtek. ez volt legfőbb céljuk. El­mondotta, hog„ 1957 elején megkez­dődött az újabb felkelés előkészítése. (Az úgynevezett MUK-ról van szó.) Ez az előkészítés több oldalról folyt. Szerepet vállalt ebben az angol titkosszolgálat, de Király Béla is. Király Béla tevékenysége közismert. A legutóbbi időkben egyébként emig­ránskor ökben azt beszélték, hogy Newyonkban házat, illetve Ameriká­ban birtokot akar vásárolni. Ugyan honnan szerezte erre a pénzt Király Béla? Szabó Miklós a következők­ben dokumentumokat sorakoztatott fel arra, hogyan készültek ez év ele­jén Nyugaton egy újabb magyar- országi felkelés kirobbantására. Ez­után az ENSZ ötös bizottságának te­vékenységét ismertette. Elmondotta, hogy őt és társait is (Vidovics Feren­cet, Havas Gábort, Sipos Lajost), Kéthly Anna és Király Béla le­vélben felkérték, hogy gyűjtse­nek adatokat a bizottság munká­jához, és toborozzanak tanúkat. A felkértek közül csupán Havas Gá­bor vállalta ezt a tevékenységet. A bizottságnál a kihallgatásra jelent­kezők különböző szűrőállomásokon mentek keresztül. Mindenekelőtt dr. Pásztor Tamás hallgatta ki őket, s csak azokat engedte tovább, akiknek kihallgatása a nyugati körök által kí­vánatosnak látszott. A tanúk általában naponként 200 schillinget kaptak. A bizottság még a kihallgatottak. meghallgatása terén sem volt objek­tív. A kihallgatáson jelenlévők, pél­dául Bereczky László, Pásztor Ta­más és mások elmondása szerint a ceyloni küldött a kihallgatások során többször kétségbevonta a vallomások tárgyilagosságát. A bizottság elnöke, Andersen úr, aki észrevehetően szimpatizált a kihallgatottak kai, ilyenkor mindig közbeszólt, a vallomást tevő javára. Általában olyanokat hallgattak meg, akiknek érdekük volt, hogy ne a va­lóságnak megfelelően tájékoztassák a bizottságot. Szabó Miklós befejezésül köszöne­tét mondott a magyar hatóságoknak, hogy elmondhatta véleményét. Ez­után a sajtó képviselői számos kérdést intéztek a hazatért politikushoz., A sajtóértekezlet Darvasi István záró­szavaival fejező'* tt be. SZABÓ LÁSZLÓ Közlemény Azok a 16 éven felüli' magyar állampol­gárok, akik személyi igazolványukat 1957 szeptember 30-ig nem érvényesítették, sür­gősen — de legkésőbb 1957. november 1-ig — az állandó lakóhelyük szerint illeté­kes rendőrkapitányságon jelentkezzenek, ahol személyi igazolványukat érvényesí­tik. Azok ellen, akik személyi igazolványuk érvényesítése végett 1957. október 15-ig önként jelentkeznek az illetékes rendőr­kapitányságon, szabálysértési eljárás nem indul. Akik személyi igazolványukat 1957 no­vember 1-ig nem érvényesíttetik, igazol­ványuk a fenti idő után érvényét veszti és ellenük szabálysértési eljárás indul. Azoknak az ideiglenes lakosoknak, akik 195G, szeptember 30-a előtt jelentkez­tek be ideiglenes lakásukba, igazolvá­nyukat az ideiglenes lakásuk szerint ille­tékes rendőrkapitányságon érvényesítik. — 1957. november 1-ig. A járóképtelen betegek és 70 éven fe­lüliek személyi igazolványát közvetlen hofczátartozójuk érvényesíttetheti megha­talmazás és a járóképtelenséget igazoló hatósági orvosi bizonyítvány csatolása mellett. Ezen esetekben a rendőrhatósá­gok 1957. november 1-ig a szabálysértési eljárást mellőzik. A meghatalmazáshoz szükséges nyomtatványt városokban és iárásl székhelveken a rendőrkapitánysá­gon, községekben a községi tanácsoknál lehet beszerezni. Felhívom az érdekeltek figyelmét, hop’v személyi igazolványukat sürgősen ér­vényesíttessék, mert az érvénytelen személyi igazolványokat a hatóságok nem fogadják el, érvényesített személyi igazolvány hiánya esetén munkát vállal­ni nem lehet és postai küldemény sem adható ki. Miskolc. 1957. október 2. Borsod megyei renűőrfőkapitánysár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents