Észak-Magyarország, 1957. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-30 / 254. szám

Jtaertfa, 19^7, október 30. ÉSZAKMAG YARORSZÄG Lázas készülődés a kettős ünnepre a Diósgyőri Könnyűgépgyárban A Diósgyőri Könnyű gépgyár a DIMÁVAG közé ékelődik be. Mint neve is elárulja, az üzem kisebb gépek gyártásával foglalkozik.' Az üzem mérete nem nagyobb egy jó­kora műhelynél, mégis milliók te­remnek itt a szorgos munkáskezek nyomán. Mint mindenütt az országban, itt is lázas készülődés folyik a közelgő nagy ünnepre, a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 40. évfordulójá­ra. A köninyűgépgyár dolgozói azon­ban még egy ünnepre készülődnek. Néhány sorban vázoljuk az ünnepre- készülődés történetét. Az elmúlt években a gyár dolgozói és vezetői sokat törtek a fejüket, hogyan lehetne uj gyártmányokkal bőviteni a gyár készáru választékát, hogyan tehetnék gazdaságosabbá a ter­melést. Úgyszólván egy véletlen sietett segít­ségükre, mert a minisztériumi szer­vek a Győri Vagon- és Gépgyártól egy új profilt adtak át a könnyűgóp- gyárnak. A V—26-os villamosemelő targoncát. Már az elmúlt év őszén megérkeztek a dokumentumok, és •ninden, ami a gyártáshoz szükséges. Sajnos, az ellenforradalom megaka­dályozta, hogy hozzákezdhessenek a sorozatgyártáshoz. Ezév tavaszán a teljes kapacitás beindultával az üzemben gyártandó kisgépek közé besorolták a villamos- emelővillás targoncát is. A targonca­gyártás kezdetekor még egy megle­petés érte a gyár dolgozóit. A villamostargoncák nagyrészét külföldnek szállítják, tehát rend­kívül felelősségteljes munkát kell •végezniük, ha azt akarják, hogy a magyar ipar hírnevét ezek a kicsiny gépek is tovább crős- bitsók. Jugoszláviába, Kelet-Németországba s a világ csaknem minden égtájára eljutnak a köran y ü sz eriszámgépgy á r újszülöttei: a villamosemelö targon­cák. Persze eljutnak az ország belső gyáraiba is. Özdra, Diósgyőrbe, a Bonsodvidéki Gépgyárba. A dicsérő 'levelek, az elismerő szavak mind­mind azt bizonyítják, hogy a Diós­győri Könnyűgépgyár dolgozói meg­hódították az új technikát, és úttörői annak a harcnak, amely az emberi .munka könnyebbétételéért indult. Az ízléses kivitelű, technikai pon­tossággal működő villás emelőtargon­cáknak még egy jó tulajdonsága van: olcsók. Mert a gyár mérnökei, tech­nikusai és munkásai szüntelen azon fáradoznak, hogy olcsóbb legyen a gyár e legújabb terméke. S most kapcsolódik az első törfcé- fLcthez egy másik. Ä Nagy Október! Szocialista I Forradalom 40. évfordulójára való készülődés közben a gyár dolgozói elhatározták, hogy több villamos emelőtargoncát adnak át a külkereskedelemnek s a belső megrendelőknek. Számszerűit nem rögzítették vállalá­sukat, de szívük mélyén ott égett a vágy, hogy a november 7-i verseny «■finisében« jubilálják az új gyárt­mány megszületését és útnakinditá- sát. Úgy tervezték, hogy a november 7-ét közvetlen megelőző napokban ünnepélyes keretek között átadják a gyárban készült századik villamos­emelő targoncát. A számításokba azonban kellemes »hiba-« csúszott, mert november 7-én már százon fe­lüli sorszámmal futnak majd ki az új emelőgépek. November 1-én a kora délelőtti órák­ban bensőséges ünnepség keretében bocsátják útjára a jubileumot jelentő századik emelőtargoncát. Már készen áll az ünnepi dísz­tárgy, a századik targonca. Most a festők dolgoznak rajta serényen. Minden porcikáját újra ellenőrzik, s gyönyörű ünnepi külsővel hagyja majd el a géptermet a villamostar­gonca. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom 40 évfordulójára való ké­szülődés heveiben új győzelem szüle­tett a Diósgyőri Könnyűgépgyárban. A fizikai és műszaki erők összefogá­sának, alkotásának méltó jelképe lesz ez a századik targonca! Kedden délután kedves vendégek érkeztek Miskolcra. Az Örmény Szo­cialista Szovjet Köztársaság 65 tagú Ének- Zene- és Táncegyüttese láto­gatott el városunkba, hogy ma, 30-án este, a vasgyári Művelődés Házában felejthetetlen, művészi emlékű estet szerezzenek Miskolc lakosainak. A vendégeket a város nevében Varga Béla, a művelődésügyi osztály helyettes vezetője és az MSZT kül­dötte üdvözölte. Az üdvözlést követő baráti ebéd során munkatársunk el­beszélgetett az együttes több tagjá­val, köztük Dzsemsz Geozaljannal, az együttes karmesterével, az együt­tes egyik művészeti vezetőjével. Dzsemsz Geozaljan elvtárs elmon­dotta, hogy az együttes 1938-ban ala­kult. Alapítója Tatul Altunyan, az ÖSZSZK népművésze, aki azóta is az együttes művészeti vezetője. Ala­kulásukkor öntevékeny csoportként kezdték, majd a későbbiek során vál­tak hivatásos művészekké. Az együttes legfőbb feladatának tartja az évezredes örmény népi mű­vészet hagyományainak megőrzését, ápolását és művészi fokon való tol­mácsolását. Dalaikat, mint motívu­mokat, a zeneszerzők is felhasznál­ják műveik alkotásánál. Például Ha- csaturján és Jegi Azerjan, aki az 1956. évi örmény zenei héten bemu­tatott „Szevan” című balettjének motívumait az együttes népi gyűjté­séből merítette. A zeneszerzők is tá­mogatják műveikkel az együttest. Az együttes műsoraiban a mai ör­mény élet szólal meg dalban, tánc­A török választások és a szíriai koíyzet Vasárnap rendőrségi készültség és terror közepette választások zaj­lottak le Törökországban. Nemhivatalos közlések szerint a jelenlegi mi­niszterelnök, Menderesz pártjának, az úgynevezett Demokrata Pártnak, sikerült űjra megszereznie a győzelmet. Ez a választási eredmény riadót jelent a középkelctí és elsősorban a szír nép számára. Menderesz kormánya immár saját országában biz­tosítva érezvén magát, ezentúl nyíltan a háborús politika mellett dönt. Az Egyesült Államok pedig a választási eredményeket részben a saját sikerének könyveli el, s a helyzet további élezésére készül. Tehát új, az eddiginél is veszélyesebb helyzet van kialakulóban. Bizonyítják est a legutóbbi két nap eseményei is. Ankarában még össze sem számolták a szavazatokat, máris újabb török határsertések- ről adnak hírt a hírügynökségek. A damaszkuszi külügyminisztérium pedig egy újabb veszélyre hívta fel a NATO-országok figyelmét: Török­ország Szíria közelében az október 31-től november 2-ig rendezendő NATO-hadgyakorlatok ürügyén támadást készít elő Szíria ellen. Mende­resz számára a hadgyakorlatok jó ürügyet jelentenek a támadás előké­szítésére és megindítására. A helyzetet még csak élezi Szaud király közvetítő javaslata, melyről a kairói rádió azt tartja, hogy: »Diverziós mesterkedés, melynek az a célja, hogy a légkört mérgezze és elleplezze a Sziria elleni agresszió előkészítését«. — Nyilvánvaló, hogy Sziria nem fogadhat el semmiféle közvetítő javaslatot közte és az őt támadással fenyegető Törökország között. Szaud király további kardos kodása közvetítő javaslata mellett érthetően csak fokozza a feszültséget. Egyetlen ésszerű megoldás a helyzet megoldására az. amelyet a Szov- jetunió javasol: az ENSZ tagállamok ítéljenek cl minden fegyveres tá­madást e térségben és agresszió esetén nyújtsanak fegyveres támogatást a megtámadott országnak. B. I« ÁzovJEi-MH6Ym ifiiíSBBi Bnainsiisi hIt Megyénkben a KlSZ-fiatalok a szovjet—magyar barátság szilárdí­tása érdekében november 1-től 7-ig megrendezik az ifjúsági barátsági hetet. A KISZ-fiatalők elhatározták, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulóját, vala­mint november 4-nek, az ellenforra­dalom leverésének évfordulóját mél­tóképpen ünnepük meg és ezért ez alatt az idő alatt sok találkozót, be­szélgetéseket tartanak szovjet ka­tonákkal, a VIT-en járt küldöttek pedig beszámolnak élményeikről. November 6-án és 7-én 50 szovjet komszomolista fiatal érkezik me­gyénkbe, hogy résztvegyenek a KISZ-szervezetekben tartandó ren­dezvényeken, ünnepségeken. Ugyan­csak november 6-án és 7-én megyénk­ből 50 KlSZ-fiatal megy a Szovjet­unióba, Uzsgorodra, hogy a komszo- molistákkal együtt ünnepeljük a szo­cialista forradalom évfordulóját. A megyébe érkező komszomolista fiatalok a megye több KlSZ-szerve- zetében tesznek látogatást november 6-án és 7-én, részt vesznek ünnepsé­geiken. A szikszói járásba két szovjet fiatal látogat el, ahol november 6-án délután a Járási KISZ Szervező Bi­zottság tagjaival és alapszervezeti KlSZ-titkáraával találkoznak. Este résztvesiznek a fáklyás felvonuláson, a nagygyűlésen, majd a táncmulatsá­gon. November 7-én délelőtt ott lesz­nek a koszorúzás! ünnepségen, majd utána Miskolc környékének neveze­tességeit látogatják meg. Az ózdi KISZ-fiatálok úgy terve­zik, hogy a járásukba érkező kom- szomolisták közül három elvtárs az ózdi, kettő pedig a királdi ünnepsé­geken vesz részt. November 7-én az ózdi kohászati, illetve borsodnadasdi üzem fiataljainak találkozóján teszik tiszteletüket. A megyében még számos helyre — Sajószentpéterre, Tolcsvára, Holló­házára, Rudabányára, Abaujszántóra stb. — látogatnak el a komszomolis- ták.­Gazdag programot készítettek a •miskolci KISZ-fiatalok is a komszo* molislák számára. A DIMÁVAG Gépgyár KISZ-fi&taljai november 6-án délután üzemlátogatásra visz­nek el öt komszomolistát, majd kö­zösen baráti beszélgetést tartanak a KISZ aktíváival. Hasonló programot készített a drót gyár, a Lenin Kohá­szati Művek és a papírgyár KISZ* szervezete is. November 7-én város­nézés, Lillafüred megtekintése szere­pel a programban. A szovjet—magyar ifjúsági barát­sági hét alatt a megye KlSZ-szerve- zetei a komszomolistákical. és a szov­jet katonákkal való találkozón túl még sok más rendezvényt terveznek a Szovjetunió megismerése, a kap­csolat javítása céljából. Megyénk KlSZ-fiataljai alapos munkával készülnek a barátsági hét megtartására, hogy jólsikerült ren­dezvényekkel, találkozókkal hozzájá­ruljanak az igazi barátság további javításához P. L. II. RÉSZ eső éjjel a mépielen utcákon és az Ibériai kapun át el­mentünk a Kreml előtti hatalmas Vörös térre. A sötétben különösen hatottak a Vaszilij székesegyház elmosódó körvonalai, a színes* hagymaalaüóú kupolák. Sérülésnek sommi nyoma; a. A tér égjük olda­lán a Kreml tornyai és falai húzód­tak. A magas falakon láthatatlan tüzek vörös visszfénye.;: messziről hangok hallatszottak és csákányok meg ásók lármája. Elindultunk a hangok irányában. A fal tövében föld- és kőhalmok tornyosodtak. Felmásztunk és két nagy, 10—15 láb mély és 50 yard hosszú árkot pillantottunk meg, amelyben vagy száz munkás és ka­tona dolgozott nagy tüzek világá­nál. Egy diák németül mondotta ne­künk: »Ez közös sír. Holnap teme­tünk itt el ötszáz proletárt, akik meghaltak a forradalomért.« Levitt bennünket az árokba. Se­rényen folyt a munka, a földkupa­cok egyre nőttek. Senki sem be­szélt .;; Fejünk felett a ragyogó csillagos ég és a régi, cári Kreml hatalmas fal ai.;; »itt, ezen a szent helyen — mondta á diák —, amely egész Oroszország legszentebb helye, itt helyezzük örök nyugalomra azt, aki nekünk a legdrágább. Itt, ahol a cárok sírjai voltak, itt pihenjen a mi cárunk: a nép.;.« Karja ’>e volt kötve, mert a harcok közben meg­sebesült. A karjára tekintett. »Ti külföldiek lenéztetek minket, oro­szokat, mert olyan sokáig tűrtük a középkori monarchiát« — mondot­ta. »De mi jól tudjuk, hogy a cár nem az egyetlen zsarnok a világon. A kapitalizmus még rosszabb zsar­nok,/ és az egész világon a kapita­lizmus az űr..: Az orosz forradal­mi taktika helyes.:.« ^ mikor hazafelé indultunk, a munkások kimerültem, a nagy hide-' ellenére is izzadtam kezdtek kimászni a gödörből. A ^Törös téren át új csapat közeledett, s az újonnan érkezettek sorra be­ugráltak az árokba, megragadták a csákányt meg az ásót és szótla­nul munkához látták. : így váltogatták egymást egész éj­jel a nép önkéntesei, a munka szü­net nélkül folyt, s a hajnal hideg fényében, a nagy, hófedte téren ha­talmas gödör tátongott — a tömeg­sír. Már napfelkelte előtt talpon vol­tunk, s a népiéiért utcákon át a Szkobelev térre siettünk. A nagy városban sehol egy lélek, de a tá­volból valami gyenge morajlás hal­latszott, mintha vihar közeledne. A sápadt fényben kis csoportot, pil­lantottam meg a szovjet épülete előtt: férfiak, nők aranybetűs vörös zászlókkal — a Moszkvai Szovjet Központi Végrehajtóbizottsága. Lassan világosabb lett, a moraj erősödött. A város felébredt. Az utcákból egyre özönlött a tö- még a Vörös térre, ezren meg ezren, jórészt proletárok. Egy katonazene­kar az Iníernacionálét játszotta, s az ének egyszerre felhangzott és terjedt. mint a szélk orbácsolt a vizen a hullámok, lassan és ünne­pélyesen. A Kreml falaira óriási vörös zászlók voltak kitűzve, arany feliratokkal: »A kezdődő szocialista világforra­dalom mártírjainak!« »Éljen a világ munkásainak testvérisége !« í eges szél fújt, s tépte a zász­• lókat. Most a külvárosokból megérkeztek hflottáikkal a külön­böző gyárak munkásai. Láttuk őket átvonulni u kapun, fényes lobogóik­kal és vérvörösre festett koporsók­kal. A durva, yyalulatlan fakopor­sókat vállukon vitték a keményarcú férfiak, akiknek szeméből ömliöttek a könnyek. A koporsók mögött asz- szonyok, jajgatva, zokogva, vagy merev fehér arccal, mint a holtak. Némelyik koporsó nyitva volt, s külön vitték a fedelét, mások arany vagy ezüst szövettel voltak beborít­va. Néhánynak a fedelére katona- sapka volt szögezve. És rengeteg ízléstelen művirágkoszorú ... A gyászmenet lassan közeledett felénk egy keskeny utcán ót. A kapun keresztül most vörös zászlók végtelen árja ömlik. A vörös min­den árnyalata, ezüst és arany fel­iratokkal, fekete gyászfátyóllal — s köztük néhány fekete-színű, fehér feliratos anarchista zászló. A zene­kar a forradalmi gyászindulót játsz- sza és a fedetlen fővel álló éneklő tömeg hangjából kiihallatszik a kar zokogásba fúló éneke .; 5 A munkások közt néhány század katona is vonult, ugyancsak kopor­sókkal lovascsapatok tisztelegve, ágyúk vörös és fekete posztóval oe- vonva — mintha most már mindig így maradnának. A zászlókon felira­tok: »Éljen a III. Intemacionálé/«, vagy »Tisztességes, általános, demo­kratikus békét!« A menet lassan elért a sírhoz. A koporsót vivők terhűkkel felmentek a földrakásra, s aztán le a gödörbe. Voltak közt üli nők is, erős proletá rasszonyók. A halott mögött Is asszonyok jöttek, fiatal, megtört nők, vagy öreg, ráncosarcú anyókák, szívettépő jajgatással, akik követni akarták férjüket vagy gyermeküket a sírba, és kiabáltak, amikor részvevő kezek visszatartot­ták őket. Egész nap vonultak az emberek. A menet az Ibériai kapun át vonult a Vörös térre, és a Nyiikolszkáján ment ki. Vörös lobogók árja. s a zászlókon a remény és testvériség igéi, nagyszerű jövendölések ..: Az ötszáz koporsót egyenként he­lyezték el a sírgödörbe. Már alko­nyodon, és még mindig vonult a tömeg, a zenekar játszotta a gyász- indulót, és a nagy gyülekezet éne­kelt. A sír fölött a fák meztelen ágaira akasztott koszorúk olyanok « voltak, mint furcsa, tarka bimbók. Aztán a sírgödröt behantolták. S az ének hangjain áttört a tömeg zoko­gása. Kigyulladtak a lámpák. Elvonul­tak az utolsó zászlók, a jajveszé- kelő asszonyok utolsó csoportja..: A nagy térről lassan elvonult a proletár áradat..; Egyszerre tudatára ébredtem an­nak, hogy a vallásos oroszoknak már nincs szükségük papokra, akik imádkoznak értük, hogy bejussa­nak a mennyországba. A földön olyan birodalmat építenek maguk­nak, amely fényesebb, mint az ígért mennyország, és amelyért dicsőség meghalni.; 5 * Részlet a »Hatalom megszilárdítása« című fejezetből De a Népbiztosok Tanácsa a leg­nagyobb káosz közepette is fárad­hatatlanul dolgozott a szocialista rend kialakításán. Dekrétum a tár­sadalombiztosításról, a munkás­felügyeletről. A járási agrárbizott­ságok szabályzata, a rangok, címek eltörlése, a törvényszékek megszün­tetése és népbíróságoik létesítése ... A hadseregtől, a hajóhadtól sor­ba jöttek a küldöttségek, amelyek »örömmel üdvözölték az új népi kormányt«. Szmolnij előtt valamelyik nap láttam egy rongyos ezre­det, amely egyenesen »a lövészár­kokból jött. A katonák a nagy­kapuk előtt sorakoztak, soványak voltak és sápadtak, s úgy néztek az épületre» mintha az isten lakna benne. Néhányan nevetve mutattak a kapu feletti cári sasokra... Vö- rösgárdisták jöttek, őrt állottak. A katonák olyan kíváncsian nézték őket, mintha hallottak volna ugyan róluk, de sohasem láttáik volna ilyesmit. Jóindulatúan nevettek és kiléptek a sorból, hogy megvere­gessék a vö rösgárdisták vállát, féli g tréfás, félig elismerő szavak kísé­retében ; .; Az Ideiglenes Kormány már nem létezett. November 15-én a főváros templomaiban a papok már nem imádkoztak érte. De Lenin, maga mondta a Szovjetek Végrehajtó Bi­zottságának, hogy »ez csak a hata- lom megszerzésének a kezdete«. A fegyverektől megfosztott ellenzék, mely még kezében tartotta az or­szág gazdasági életének irányítását, a tömegákciók végrehajtására ,valő csodálatos orosz képességgel fogott hozzá a bomlasztás megszervezésé­hez — a szovjetek diszkreditálasá­hoz, rendelkezéseik szabotálásához. Az állami hivatalnokok sztrájk­ját igen jól szervezték meg, a pénzt a bánik ok és nagy kereskedelmi vállalatok adták. A bolsevikoknak: az államapparátus átvételére irá­nyuló minden kísérlete meghiúsulti Alekszandra Kollontajt, akit no­vember 13-án kineveztek népjóléti népbiztosnak, hivatalnokai — negy­ven ember kivételével —sztrájkkal fogadták. Ennek folytán a nagy­városok szegényei, a jóléti intézmé­nyek lakói, szörnyű nyomorba ju­tottak. Éhező nyomorékok, sápadt,- beesett arcú árvák küldöttségei ostromolták az épületet. Kollontaj asszony könnyes szemmel rendelte el, hogy a sztrájkolókat tartóztas­sák le. amíg át nem adják a hiva­talok és a széfek kulcsait. De ami­kor a kulcsok előkerültek, akkor kiderült, hogy Panyina grófnő, az előző miniszter, minden pénzt ma­gával vitt, és csak akkor hajlandó visszaadni, ha ezt az Alkotmányozó Gyűlés elrendeli.;- J^erenszkij szökése és a Avjet bámulatos katonai «tfkerei azonban megváltoztatták a helyze­tei ,»s «== Vége. ** John Reedi I IZ NAP, AMELY MEGRENGETTE A VILÁGOT Megérkezett Miskolcra az Örmény Szocialista Szovjet Köztársaság ílnek-, Zene- és láncegyiittese ban, zenében; a mai élet megelége­dettsége cseng ki művészetükből. Műsoruk zömét a népi eredetű dalok és táncok képezik, de gyakran szere­pel műsorukon a szomszéd népek zenéje, dala is. A Miskolcon bemutatandó műso^ rukban a mai örmény életet kifejező műsorszámok szerepelnek. Általá­ban jellemző művészetükre a lirai- ság. A forradalom előtti időből szár­mazó műveikben az örmény nép szabadságvágya cseng, a forradalom utáni alkotásokból pedig az új éle­tét élő nép elégedettsége csendül ki. Kiváló művészek szerepelnek az együttesben: Luszik Kosjan szólista, Vagarsek Mamikor jan, Anzsella Sahnabattyán, a V. VIT díjnyerte­sé, Arameis Keoarján, Verdui Ha- csaturján, Hracsa Harutunyán. Az együttessel jött, a már említett Ta­tul Altunyanon kívül, Eduard Ma- nulkján érdemes művész és Alek- szandr Alekszandrján érdemes mű­vész, az együttes alapító tagjai, Dzsemsz Geozaljan annakidején Ta­tul Altunyan tanítványa volt a ze­neakadémián, majd azóta az együt­tes karmestere. Nagy örömükre szolgál, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 40. évfordulójának előestéjén külföldre jöhettek és örülnek annak a meleg fogadtatásnak, amiben Ma­gyarországon őket részesítették. Mi pedig örömmel fogadjuk őket és bízunk benne, hogy szereplésük hathatósan segíti népeink barátságá­nak erősödését. (bm) A szerző ellátogat Moszkvába. Tanúja volt a forradalmi harcokban elesett munkások temetésének

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents