Észak-Magyarország, 1957. október (13. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-27 / 252. szám
4 ÉSZAKMAG I'AROES ZÁG Vasárnap, 1957 október 27 w Épül a selyemréti uj vasúti híd TV apjainikibain valóságos áll^ ^ ványerdő veszi körül a selyemréti vasúti hidat. A vastag íemyőszálák között szinte elvesznek az emberek, akik másfél hónap óta szorgoskodnak, fűrészeinek, fúrnak, faragnak, készítik a szerelési munka kellékeit. — Most már van látszata a munkánknak — mutat az épülő fapillérekre Dobos István, az ácscsoport vezetője. Eddig fent dolgoztunk az előkészítésnél. Egy hete kezdtük meg az összeszerelést. Hogy tévedés ne legyen, el kell mondanom: még nem az új híd szerelését végzik, hanem az úgynevezett murik,ahidak összeállítását. Az ideiglenes aluljáró mellett 30 méter hosszú és 10 méter széles »-platót« kell építeni, és ezen szerelik össze a vasúti hidat. * \ z úgynevezett »munkahid« meg- építése hasonlóan nagy, vagy talán még több munkát igényel, mint az igazi híd megépítése. Többszáz köbméter szálfát, talpfát és palló- deszkát kell erősen összecsavarozni, mire »teherképes« lesz. A Dobos-brigád tagjai ezt a munkát végzik. — Kell 950 csavar — mondja a brigádvezető. — No, meg a szálfák kifúrása is kitesz felényit folyóméterben — szól közbe a másik. Mindegyik tudna mondani valami érdekeset, hiszen itt csak nagy számokban lehet beszélni, de közben vigyázni is kell, mert jön a villamos. — A forgalom nem állhat le — közli a brigádvezető. — Erre mi vigvázunk. A kivitelezést úgy kell végrehajtani, hogy a járművek ne érezzék meg az aluljáró feletti híd építését. Közben egy teherkocsi robog el mellettünk. — Csak úgy csapja a szelet, az ördög vigye el! — néznek utána az emberek. — Figyelembe sem veszik a lassítást jeiző táblát. Ezt tessék megírni az újságba — kémek többen is. — Ezt a 200 métert kibírnák lassabban is a gépkocsivezetők. Vigyázhatnának ők is. mint a villamosvezetők. Igazuk van az ácsoknak. A szolgálatban lévő rendőrei vtársaknak fel kellene írni néhány kocsi számát, és figyelmeztetni a szabály- sértőket.-É végére elkészül az új híd - mondják a munkások az érdeklődőknek Megtudtuk, hogy naponta sokan kíváncsiskodnak. Érthető, hiszen több éve megoldatlan probléma volt a selyemréti aluljáró ügye. Voltak, akik műszaki tehetetlenségről beszéltek, de akadtak olyanok is, akik már így képzelték el az aluljáró sorsát, ahogyan eddig látták. Köztudomású, hogy az aluljáró az ötéves terv időszakában épült. Akkor az volt a cél, hogy mielőbb biztosítsák a személy pályaudvar és a város között kiépült új közúti úton az akadálymentes közlekedést. A selyemréti aluljáró felépítésével kikapcsolták a forgalomból az úgynevezett Gömöri sorompót, és ezzel a szintén akkor épült kettősvágányon csaknem felére csökkentették a villamosok menetidejét. A hirtelen összejött beruházások nagy összegeket vettek igénybe, így a vasúti hidat csak ideiglenes jel- legűre építhették. A fenyőszálakkal aládúcolt vasúti híd azóta több kellemetlenséget okozott a gépjárművezetőknek. Különösen az esti órákban akadályozták a biztonságos közlekedést, a hídrészek pedig javításra szorultak. * ÍV! indezek a hibák néhány hónap múlva a múlté lesznek. A miskolci MÁV Igazgatóság másfél- millió forintot fordít a vasszerkezeti híd építésért. A kivitelezést a MÁVAG szerelői végzik. Az alkatrészek többségét már leszállították. Amikor az ácsok elkészítik a keleti oldalon a »mimic ahid at«, utána megkezdik az egyik híd szerelését. A híd nem úgynevezett rácsos szerkezet lesz, hanem külső felületét négyzetalakú lemezekkel borítják, és zárt egységet alkot. Az átfutó szerelvények tehát csak részben lesznek láthatók. Amikor összeszerelték a többtonnás alkatrészeket végleges helyére, — az öt évvel ezelőtt épült beton- alapzat saruperselyébe vontatják. Az első hidat november 2,0-ra átadják a forgalomnak. Utána kezdik meg a város felőli híd szerelését, amelyet december 31-re készítenek el. A MÁV igazgatóság a selyemréti vasúti híd építésével jelentősen hozzájárul az új városrész szépítéséhez, melyet reméljük, több intézkedés is követ majd. — sz — m — Huszonhatezer forint érték — társadalmi munkával Fodor József, Lévai József, Lévai László, a nők közül Fenyvesi Mária, Fenyvesi Ilona, Váradi Ibolya, Schmid Jolán, Darvas Antónia ómassai lako~sok. (R) A LEGUTÓBBI NÉPSZÁMLÁLÁSKOR 7,795.471 LAKOSA VOLT NEW YORKNAK Mint New Yorkban október 8-án nyilvánosságra hozták, a tavaszi népszámláláskor New Yorknak 7,795.471 lakosa volt. Ez 96.486-tal kevesebb, mint 1950-ben, vagyis a lakosság száma 1950 óta 1.2 százalékkal csökkent. (Tudósítónktól.) Az ómassai kultúrház építése 1956. évben kezdődött meg és ez cv szeptember 20-ra felépült. A kultúrház létesítésének eszméje Nyirő Sándor, a III. kér. tanács vb. elnökétől indult ki. A kezdeményezést az erdőkincstár a. legmesszebbmenőkig magáévá tette és élére állott az elgondolás megvalósításának. A létesítmény megvalósításához a. tanács mintegy 60 ezer forinttal járult hozzá, ez azonban a költségeket csak kismértékben fedezte. A költségek nagyobb részét a Keletbükki Erdőgazdaság fizette, és az Állami Erdőgazdaságnál dolgozó Jósvai Pál erdőmérnök tervezte és szervezte meg a még hiányzó összeg pótlására szolgáló társadalmi munkát, Horváth Antal ómassai lakossal egyetemben. Az építkezés során különböző természetű társadalmi munka végzésére került sor, melynek során 1645 munkaórát teljesítettek, a. munkálatokban 93 fő vett részt, köztük 29 nő. A végzett társadalmi munka értéke 26 ezer forint. Kimagaslóan vették ki részüket a munkából Horváth József, id. A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatója szerint a 34. játékhétre 1 925 511 szelvényt küldtek be a fogadók. így egy-egy nyerőosztályra 722 064 forint jut. A szerencsés négytalálatosok között azonban ennek kétszeresét — 1 444 128 forintot osztanak szét, mivel telitalálatos szelvény ezúttal sem akadt. Négyes találatot mindössze hét fogadó ért el, s a nyertes szelvényekre egyenként 206 304 forintot fizetnek. Három találat 1027 szelvényen volt, amelyekre egyenként 703 forint nyeremény jut. A 34 485 kéttalálatos szelvényekre 12 forintot fizetnek. A közölt számadatokban az ellenőrzés során még lehetnek változások. (MTI) Két érdekes hír Az ország egyik legnagyobb gyümölcsösében, a csongrádmegyei nagy- mágocsi állami gazdaságban érdekes jelenségre figyeltek fel a napokban: három starking fajta téli almafa kivirágzott. A virágzást előidéző élettani tényezők kiderítésére vizsgálatot kezdtek. (MTI) A nagyvadakban gazdag nyugatbükki erdőkben évente általában 60 szarvast, 10—15 vaddisznót, sok őzet, muflont lőnek a vadászok. Az idei őszi vadászidényben különösen szép eredményekkel büszkélkedhetnek. Többek között egy »ezüstérmes« muflonkost lőttek, amely 81.5 centiméteres csigájával fajtája legszebbjei közé tartozik; BETEG VAGY NEM BETEG UDVARHELYI LÁSZLÓ ? IDEGEN KÖLTŐK A HAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOMRÓL A legnagyobb élő brazil költő, Pabló Neruda Puskinnak, a párbaj- ^ ban megölt nagy orosz költőnek állít örök emléket „A szovjet angyal” című versében. A cári udvar intrikájának, brutalitásának esett áldozatul Puskin. Az akkori idők egyik legelvetemültebb párbajhősét bérelte fel a cári udvar, hogy végezzen a forradalmár költővel. 1917 októbere megdöntötte a velejéig romlott cári rendszert, s ezzel Puskinnak is igazságot szolgáltatott. Nazim Hikmet, a török kommunista költő a cári Oroszország pusztulásával, a Szovjetunió megszületésével a történelmi jelentőségű váltó-1 zást érzékelteti. Valami egészen új történt 1917 októberében — a cároki királyok, császárok történelmének leáldozott a napja, a nép ragadta a kezébe saját sorsának intézését. Az októberi hajnalhasadás nemcsak az orosz nép egére hozta fel a szabadság napját. A fény, mely e győzelmes hajnalból lövell az emberiség egére, egyre terjed, s hatalma lebírhatailan. NAZIM HIKMET: 11 II 7 Ez a vers a cári Oroszország haláláról szól. A cári Oroszország hosszú éveken át volt az imperializmus véres őrszeme Keleten. Ezerkilencszáztizenhőt már októberbe ért... Es szólt Lenin finom, mélyen zengő hangon: „Tegnap korán, holnap késő, ma kell tennünk, itt az idő! „Akkor hát ma!” — kiáltotta munkások s parasztok hada, „Akkor hát ma!” — visszhangozta barikádok hosszú sora. „Akkor hát ma!” — ezt harsogta az Auróra ágyúszava. „Akkor hát ma!” Nem sietnek többé selyeraszoknyás rimák buja tivornyákra a Téli Palotaba. Nem vegyül többé bilincscsörgés a húsvéti harangok szavába. Nem áztatják többé földesúri herék sárga kócbajszukat a vodkás pohárba. Nem hurcolnak többé rongyos parasztokat dölyfös úr dolgára. Nem issza többé fekete úri föld halálra gyötört szakállas parasztok vérét! Sose vágtat többé fekete viharként utcáinkon a cár kozákhada, s gyilkos lándzsájuk elől nem fut már több rémülettől síró, véresarcú munkásanya. A kétfejű sas fekete szárnyai elégtek, porbahulloit, vége... A Balti-tenger partján egy ablak mindkét szárnyát szabadon kitárták, szélesre tárták ... Ezcrkilencszáztizenhct már októberbe ért.. . Fa még ily nagyszerű gyümölcsöt nem termett, Földből, tűzből, vízből ily csoda nem született, mint amit itt az ember teremtett. S az emberek bizakodva, kéz a kézben néztek a csillagokra fenn az égen. Végre elmondhatták: „Gyönyörű az élet!’’ S ajkukon dal csendült, sose hallott ének, tengerszemnél mélyebb, üdébb, mint a virág, nyugasztaló s vidám. Fa még ily nagyszerű gyümölcsöt nem termett, s a legpompásabb nyáréjszaka méhében nem érlelt ily szlnpompás, dús hangokkal zengő csodálatos reggelt... A föld, a láng s a tenger sose szült ily csodát, mit most teremtett az ember. (Tóth Tibor fordítása.) PABLÓ NERUDA: A szovjet angyal A PAPÍROK, AMELYEKET REMEGŐ KÉZZEL tesz elém, úgy ■mondják: beteg ahhoz, hogy dolgozhasson, de ahhoz viszont egészséges, hogy rokkantsági nyugdíjat kaphasson. Egészen precízen kifejezve: »csak« 66 százalékos rokkant és a rendelkezés értelmében 67%-tól kaphat nyugdíjat. Nem, ne tessék mosolyogni, kedves olvasó, sokkal szomorúbb történet ez, semmint hogy nevetni lehetne rajta. Udvarhelyi László villanyszerelő, a Hejőcsabal Cementmű dolgozója 1955-ben. betegeskedni kezdett. Szeptember 24-én betegállományba ■helyezte az orvos. Mivel nem javult az állapota, Pestre ment*a klinikára. Ott 10 napi vizsgálat után megállapították betegségét, amit. aztán írásban közöltek is a kezelőorvosával. Én, sajnos, nem értek az orvostudományhoz, de minden bizonnyal súlyos baja lehetett, mert ezután rögtön rokkantsági nyugdíjra javasolták. Udvarhelyi kérte, ne tegyék még nyugdíjba, inkább próbálják meg kórházban gyógyítani, mert kevés a nyugdíj ahhoz, hogy feleségét és öreg édesanyját eltarthassa belőle, egyébként se szeret munikanélkül élni. Magam olvastam a visszautasító választ..; így aztán, mint 75 százalékos rokkant (harmadfokú nyugdíjra jogosult) egy esztendőn keresztül 795 forintot kapott havonta. Természetesen ez a pénz nem sok három személynek, de hát a betegségéről nem tehet senki —■ és Udvarhelyi László nem egyszer gondolt hálás szívvel rendszerünkre, amely nem hagyta el betegen és biztosította számára a megélhetést. Ez év áprilisában azonban felülvizsgálatra hívták és legnagyobb csodálkozására a röntgenorvos úgy találta: nem beteg, dolgozhat. Csodálkozott, mert ő ugyanolyan rosz- szul érezte magát, de örült is ugyanakkor, hogy mégsem olyan súlyos a baja és újra dolgozhat. El is indult mindjárt, hogy munkát keressen. Ekkor érte azonban a nagy csalódás, mert amikor megtudták, hogy nyugdíjban volt betegsége miatt, megvizsgáltatták az üzemi orvossal és azok kijelentették; beteg, nem dolgozhat. Majd ha meggyógyul ... — mondták a régi munkahelyén is. Mit tehetett ezek után? Fellebbezett, hogy legalább nyugdíjat kapjon. A MEGYEI KÓRHÁZ BELOSZ- TÁLYÁRA KÜLDTÉK most vizsgálatra, ahol megállapították: a klinikai diagnózis helyes, a baj jelenleg is fennáll. A másodfokon ekkor 66%-os rokkantnak nyilvánítva, oly módon utasították vissza, hogy egy százalék hiányzik ahhoz, hogy nyugdíjat kaphasson. Ezt írták neki válaszul az SzTK központból is. Közben pedig a beteg ember rendszeresen látogatta a munkaközvetítő hivatalt és sorra próbálkozott az üzemeknél továbbra is, — lappén százötven évig feküdt, a földbe ásva. Petrográdon a vér és selyem városában esett el, mellében valahol egy piszkos kis [golyóval. Teltek az évek. Száznál több télen hullt a hó a járdákra és tetőkre, de ott maradt nyitottan s véresen a parányi, kicsiny, vörös seb Petrográd kő-selyem- és aranyiszívében. Egy vércsík egyre vádolt, Jött és ment, a kupolákra kúszott, végigszaladj a hímes kaftánok könnyű selymént egyszer csak előtűnt, akár egy ékkő valami hires szépség kivágott fényes keblén, és jaj, olyan volt, mint alvadt, vádoló vér. 1 lyen volt; 1 ilyen a megölt Puskin vére. Mindenfelé kanyargóit, mint végtelen szál. ,S a petroaráői csendben, \az alvó város kövében, a vizében, Nagy Péter szobrán és lován, ez a vörös szál, a vér fonalja \csak csordogált, \mint hogyha valamit keresne. jhfígnem egy szép nap dörgő fegyverrel érkezett a [hajnal. A Téli Palotó.ban furcsa mintájú szőnyeg futott fel s le a lépcsőn: szőve emberből és haragból, fűzből s reményből: ifjú, és ősz fejek, nagy homloka a népnek. S aztán Lenin a reménység alá rótt aláírással új utat nyitott a Történelemnek. A zóta a vádló vér fonálja visszatért a helyére, s fénylőn, tisztán, vörösben újra feléledt a gondolkodó angyal. Puskin régi ingére nézett, s már nem látszott rajta a vérrel [bemocslcolt kis lyuk, mit a gyilkos golyója vágott. A nép elűzte az aranyos ruhájú, gőgös kardesörtetőket, a. vércseppekkel dekorált pribékek világát, s most begyógyult sebével nyújtotta fel fejét a babérok viharába, és nekivágott az utaknak, nyomon kisérve népét. C láttam az ifjú Puskint, ^ amint feltámadt újból, szoborban tündökölve, óriás lobogóként lengedezett az égen, az üzemek kijáratánál belevegyült a tóduló tömegbe, s kiint a mezőkön nedves hajával, vagy lepihenve a boglyák hűvösében. Nem szólt az én barátom, olvasni kellett, benne. Az ő kíséretében jártam végig a Szovjetunió gigászi geográfiáját, s ősi hangján ő betűzgette nékem az embert és a tájat. Széles, büszke nyugalma úgy öntötte el arcát, akár valami álom, amint röpült velem, áttetszőn az áttetsző levegőben, a városok, a mezők és a rétek messzenyúló szabadsága, fölött. (Kardos László fordítása.) A SZVSZ nyilatkozata nek e nevezetes évforduló alkalmából, — hangzik többek között a nyilatkozat. A Szovjetunió dolgozói megteremtették a feltételeket a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalom páratlan arányú Mlendüléséhez, valamint a béke erőinek világméretű gyarapodásához. A jövőbe vezető út világosabb a nemzetközi proletáriátus előtt, mint valaha. F.7f»n az évfoyehilón a npm* zetközi munkásmozgalom lebírha« tatlan erői megmutatják hatalmukat. (MTI) I ájékoz tuti** a lottó-nyeremény éhről > Prága (TASZSZ) l A Szakszervezeti Világszövetség t nyilatkozatot adott ki a Nagy Októ- \ béri Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából: »A világ dol- [ gozói örömmel üdvözlik a Nagy Ok- [ tóberi Forradalom 40. évfordulóját. ’..Ez a forradalom megváltoztatta a világ arculatát, új tartalmat adott a Hőbb életért és az új emberi társadalomért vívott mindennapos harcinak. A Szakszervezeti Világszövetség • legőszintébb testvéri érzelmeit és •szolidaritását tolmácsolja a Szovjetunió dolgozóinak és szakszervezeteiminden eredmény nélkül. Legutóbb a Nyugati Pályaudvar kocsiosztálya utasította el felvételi kérelmét., (már Pestre is elment volna dolgozni) a MÁV kórház javaslata alapján. Egyik alkalommal kétségbeesve kérte a felülvizsgáló főorvost, adjon neki igazolást, hogy egészséges, így majd felveszik dolgozni. — Hogy írhatnám, hogy egészséges — válaszolta az orvos —. amikor maga beteg. Csak a rokkantsága nem éri el a 67 százalékot. Itt áll most tehát Udvarhelyi László (aki, mint ezt már tudjuk, egy évvel ezelőtt maga kérte, hogy ne tegyék nyugdíjba) betegebben mint valaha, állás és minden jövedelem nélkül. Áz a baj, hogy az egyik orvos egészségesebbnek tartja a kelleténél (igaz, csak egy százalékkal), ezért nem kaphat nyug-' díjat, a másik orvos pedig betegnek' találja, ezért nem engedi dolgozni.' Határozottan van ebben valami- komikum, és talán nevetnénk is- rajta, ha nem három ember éhezne; emiatt, mert a nyugdíjat harmadik; hónapja már nem folyósítják Ud-; várhelyi számára. < HA MINDEZT IRÄS NEM BIZO-! NYITANÁ, szinte el sem hinném, hogy ilyesmi megtörténhet nálunk 1957-ben. Végül is tisztelettel kérem a doktor urakat: döntsék hát el végre egju-nás között: beteg, vagy r^rn betet? Udvarhelyi László?! M. K.
