Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-19 / 219. szám

CsfitSrtofc, 1957. szeptember 19*

ÉSZAKMAGY ARORSZÄG

3

NYUGTALANSÁG

Korminyrendslet a szerződéses termelésről

A magyar forradalmi munkás-panaszt kormány a szerződéses termeltetés rendszerének fejlesztése, a termelés színvonalának emelése, ío- vábbá a szerződéses termeltetés előnyeinek hatékonyabb biztosítása, valamint a szerződési fegyelem megszilárdítása érdekében határozatot hozott, amely a Magyar Közlöny szeptember Í8-i számában jelent meg. A határozat elsőnek a szerződéses termelést irányító szervek hatáskörét határozza meg, majd intézkedik a szerződéses termeltetés szervezésében és irányításában szükséges egységes elvek érvényesítéséről, a te*melési szerződések feltételei- »ek, a termelési előírásoknak és a / szerződéskötések határidejének megállapításáról.

Foglalkozik a rendelet továbbá a földművesszövetkezetek fel adatkörének kiterjesztésével. Kimondja, hogy az egyéni termelőkkel, termelői csoportokkal és a mezőgazdasági társulásokkal kapcsolatos községi termelési felelősi teendőket át kell adni azoknak a földművesszövetkezeteknek, amelyek a szerződéses tervek teljesítését vállalják, s amelyeket a termeltető szervek1 és a ME- SZÖV-ök alkalmasnak tartanak a

feladatok jó elvégzésére. Az 1957— 1955 gazdasági évben a termelési felelősi teendők átadását elsősorban a cukorrépára, a rostipari és Mezőgazdasági Magtermeltető és Ellátó Vállalat ügykörébe tartozó növényekre kell kiterjeszteni. Hangsúlyozza, hogy a földművesszövetkezetek az átvételre kerülő termelési felelősi teendők elvégzéséért anyagi felelősséggel tartoznak, valamint hogy a föídművesszövetkezetek, mint jogi személyek a termeltetőkkel — ezek területi tervfeladatának megfelelően — kötbéres szállítási szerződést, a termelőkkel pedig saját nevükben termelési szerződést köthetnek.

A termelői kintlévőségek rendezésével kapcsolatban a rendelet előírja, hogy a termeltetőket fokozottabban felelőssé kell tenni az előlegek kihelyezéséért, valamint azok beszedéséért. Ugyanakkor azonban biztosítani kell a termeltetők számára, hogy az esedékes termelői tartozások behajtását az előírásnak megfelelően elvégezzék. E szerint: igazolt elemi kár esetében a le nem vonható termelői tartozás kiegyenlítésére a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek, termelőcsoportoknak, mezőgazdasági társulásoknak és egyéni termelőknek — amennyiben a következő gazdasági évre is kötnek termelési szerződést a termeltetővel — egy évre szóló halasztást lehet adni, vagyis a tartozást az adós a következő évi termésének ellenértékéből fizetheti. Ha azonban a tartozás a következő év terméséből sem rendezhető, a termeltető köteles a követelését bíróság útján érvényesíteni. Ha az elemi kárt szenvedett adós a következő gazdasági évre a hitelező termeltetővel termelési szerződést nem köt, tartozásának megfizetésére a szerződésben megj élölt teljesítési határidőt követő hatodik hónap végéig kaphat halasztást. Egyéb esetekben az adós a tartozását a szerződésben az egyes termények átadására előírt határidőt követő legkésőbb harminc napon belül köteles megfizetni. Egyes rendkívüli méltányos esetben a termeltető vállalat vezetője a Magyar Nemzeti Bank területi irodájának vezető-* jével egyetértésben az adós termelő-, nek legfeljebb két éves fizetési halasztást engedélyezhet, akkor, ha az adós termelő a hitelező termeltetővel mindkét esztendőben termelési szerződést köt. Mezőgazdasági termelőszövetkezetek ellen fennálló követelések behajtására csak a Magyar Nemzeti Bankkal egyetértésben lehet bíróság5 éli ár ást (MTI)

Nem hivatalos forrásokból vett hírek szerint egy amerikai újságíró közvéleménykutatást rendezett: Ki miről álmodott? Húsz átlagamerikait kérdezett meg és meglepő eredményre jutott. A húsz meglett férfi közöl 15 háborúval, 3 valamilyen főnyereménnyel, 2 pedig egészen hétköznapi dologgal álmodott.

Mi ebből a tanulság? — teszi fel a kérdést az újságíró. Az amerikai polgárok az első és második világháború idején nyugodtan alhattak, nem zavartatták magukat azzal, hogy az öreg Európa földjén tankcsaták dü- höngenek, városok lesznek romhalmazzá egy-egy repülőtámadás után és tíz- és százezrek vesztik életüket a harctereken. Nyugodtak lehettek, Amerika partjait akár őrizetlenül is hagyhatták, megvédte a távolság. — Csak az újság, a rádió és a film útján szereztek tudomást a na''-'” világégésről. Eszük»gába se jutott fél- in, sőt egy kicsit szórakoztatónak és jövedelmezőnek tartották a háborút. Legrettegettebb rémük, a tömeges munkanélküliséggel járó válság, eltűnt az amerikai kontinens látóhatáráról. A gyárak teljes kapacitással dolgoztak, a tőzsdéken vidáman zajlott az élet, a milliomosok milliárdossá híztak a háborús konjunktúra lehetőségeitől. Munkatörvényt léptettek életbe, a munkakerülőket összefogdosták, dolgozniuk kellett. Felpezsdült az egész nagy Amerika, minden épkézláb ember munkához látott, hogy el ne szalasszák a nagy alkalmat — mert ha odaát egymásnak estek a hatalmak, ideáiról, az amerikaiaktól szerezték be azokat az eszközöket, melyekkel halomra gyilkolták egymást. S míg a vén Európa gránátlépte testén hullahegyeket emelt a halál, az ifjú Amerikának aranyhegyeket rakott, hogy gazdagodjék, s ha már az óhazában elcsitult a vész és a vérvesztes, elcsigázott nemzetek a romok eltakarításához láttak, odamondhassa igafti amerikai gőggel: lám, én milyen gazdnj vagyok, megszedtem magam rajtatok ...

És most az amerikai nyárspolgár háborúval álmodik, olyan világégéssel, amely már Amerikát sem hagyná érintetlenül, belekapna az amerikai jómódba és biztonságba. Oda az amerikaiak kétszáz év óta háborút nem látott magabiztossága. Az oroszok kipróbálták világrakétájukat, melynek gyerekjáték átröpülni többezer kilométernyi távolságokat.

De lehet segíteni a gyötrő álmoktól terhes légkörön. Éljünk békében, rendezzük vitás kérdéseinket a tárgyalóasztal melleit, hogy a háború réme örök időkre eltűnjék a világ felől.

A Sajószentpéter felé futó országút jobboldalán, ott ahol a város utolsó házai elmaradnak, ott kezdődik az épülő kórház varos területe. Mintegy ncgyvenötholdnyi területen, csaknem negyven épület emelkedik. Egyik nagyobb, mint a másik. Két-, három- emeletes épületóriások sorakoznak egymás mellett. Egyik-másik frissen vakolt, legtöbbje azonban vakolatlan, piros téglaruhában díszeleg. Az idén múlt egy éve, hogy az épülő új városnegyedet átadták az egészségügyi minisztériumnak azzal, hogy Miskolc és a megye jobb egészség- ügyi ellátása érdekében létesítsenek itt egészségügyi intézményeket.

Az első létesítmény, az ápolónőképző intézet építése befejeződött, átadták rendeltetésének, s rövidesen megnyitja kapuit a növendékek előtt. Az iskolába egyelőre 150 hallgatót vesznek fel, ebből száznak bentlakást, teljes ellátást biztosítanak. Az iskola időtartama két év, s az itt végző növendékek szakmailag képezhetik magukat tovább.

Öröm lesz itt a tanulás, hiszen ez az iskola nemcsak a környéken, hanem az egész országban ritkítja párját. Gyönyörű tantermek, hálótermek, ebédlő, társalgó, s mindaz megtalálható itt, ami a hallgatók kényelmét, nyugodt tanulását szolgálja.

* Az iskolára főleg érettségizett fiatalokat vesznek fel. Viszont azelőtt sem zárják be a kaput, aki VIII. általános osztályt végzett csak, de hivatás- szeretete az ápolónői pályára hívja.

Sajnos, eddig nagyon kevés a jelentkező. Nem azért, mintha Borsodban nem lenne 150 lány, aki az ápolónői hivatást választotta volna, hanem azért, mert nagyon kevesen tudnak arról, hogy október elsején megkezdik a tanítást. Ezúton hívjuk fel a pályaválasztás előtt álló lányok figyelmét erre a lehetőségre. Jelentkezni lehet a megyei tanács egészség- ügyi osztályán: Miskolc, Petőfi iitca 5—7. sz.

Bizottság irányítja

Az Avas fásítása éveik óta gondot okoz a miskolci I. kerületi tanácsnak. Tavaly elültettek ugyan, többezer fenyőcsemetét a nevezetes hegy lábánál, de a szakembereik azért -'■szurkoltak«, hogy ezek ne foganjanak meg — és teljesült is a vágyuk. A meggondolatlanul elültetett csemeték ugyanis felnövekedvén teljesen elrontották volna a magasból nyíló pompás kilátást és a hegy harmonikus összképét is.

Most az I. kerületi tanácsnál a legjobb szakemberekből fásítási bizottság alakult, amelynek tagjai elsődleges feladatuknak tekintik az Avas í ügyével való foglalkozást. Tízéves terv szerint a nagy történelmi múltú hegy oldalában északról fenyő, délről lomblevelű díszfákból ligeteket képeznek ki. A fásítási bizottság alapelve. hogy inkább csak keveset, de maradandót kell végezni. Az Avason és a fásításra kiválasztott utcákban

LJjabb termelési rekord Borsodnádasdon

A Borsodnádasdi Lemezgyár hengerészei szeptemberben már másodszor döntötték meg eddig elért legmagasabb termelési eredményüket. Hétfőről keddre virradóra 3268 tonna anyagot hengereltek. Ez a mennyiség a szeptember elsején elért brutto termelésnél valamivel kevesebb, de a hengerészek célja a kihozatal javítása volt. Ez sikerült is. Kevesebb betétanyagbóí négy tonnával több tisztalemezt termeltek, mint szeptember elsején. így új rekordot állítottak fel.

az Avas fásítását

egyaránt gondosan megmunkált talajba megfelelő korú csemetéket ültetnek, mert szakítani kívánnak á darabszám-növelés káros gyakorlatával, amikor a rossz minőségű munka miatt az ültetés és a mégeredés között óriási különbség van.

A szokottnál szűkösebb anyagi viszonyok miatt az Avas és a régi várost magábafoglaló I. kerület utcáinak fásítására az idén csak 15.000 forintot fordíthatnak. Ezt az összeget azonban teljes egészében a csemeték, suhangok és díszcserjék beszerzésére költik, mert az ültetést a bizottságban helyet foglaló szakemberek közvetlen irányításával a különböző intézmények és iskolák végzik el.

A most meginduló avasi és utcai fásításban a bizottság nem az elültetett, hanem a valóban meg is maradt fácskákat jelenti és tartja számon.

Megkezdte munkáját a szerencsi cnkorgyár s az első nap 205 vagon répát dolgoztak tel

A .szerencsi cukorgyár dolgozói kiváló minőségben végezték el a gépi berendezések nagyjavítását és kedden reggel 6 órakor megkezdték az üzemszerű termelést. Az első napot — az elmúlt éveknél lényegesen jobb eredménnyel zárták.

Szerda virradóra kétszázöt vagon idei cukorrépát dolgoztak fel. A szerencsiek úgy határoztak, hogy az. idei gyártási kampányt december közepéig befejezik és több mint kétezer vagon cukrot adnak a népgazdaságnak.

Gépesítik

a Hszapalkonyai gázvezetékcsövek szigetelését

Tiszapalkonyán nemrég megkezdték a Tiszavidéki Vegyiművek gázvezeték csöveinek lefektetését. Ezen a csővezetéken jön majd Romániából a gáz a vegyikombinát részére. A mintegy 300 kilométeres vezeték építésének üteme attól függ, milyen gyorsan tudják szigetelni a csöveket. Hasonló építkezéseknél, így a dunántúli olajvezetékek létesítésénél a cső- fektetés sűrűn megakadt, mert a csöveket nem tudták olyan gyorsan szigetelni, mint amilyen ütemben a fektetők dolgoztak..

Annak érdekében, hogy a tiszapalkonyai munkát hasonló akadály ne késleltesse, Németh József és Szívós Endre, a csőfektetést végző Siófoki Kőolajvezeték Vállalat hegesztői gépesítették a szigetelést. A szigetelés edejig úgy történt, hogy serpenyőből öntötték a forró bitument a csőre, kéziszerszámmal elsimították, aztán szintén kézierővel rácsavarták a szigetelőszalagot. Ezzel az eljárással a forró bitumen gyakori baleseteket okozott és sok bitumen ment veszendőbe.

Némethék gépén a bitumen duplafedelű tartályban van, szükséges

hőfokát gázégő biztosítja. A csőre kanál-rendszer önti a forró fonadékot. terelőlemez keni el és a. felesleges mennyiséget lehúzza. A i'el- kenőkéőzülék után halad a motorral hajtott szigetelő, amely a bitumenes csőre rácsavarja és rá tapaszt ja á szigetelőszalagot. A munka így négysze- resein-ötszörösen meggyorsul, az anyagveszteség csökken, . a baleseti veszély pedig teljesen megszűnik.

A gépet, amelyre a Találmányi Hivatal kiadta az újítási jóváhagyást, már levitték Tiszapalkonyára, ahol a napokban üzembe helyezik.-----------oOo—-------„

Rádió Szahara“

Egy jelentős francia rádiótársaság •és észak afrikai fiókja egyesült erővél dolgozik a »Rádió Szahara« társaság megteremtésén. Ennek hálózata gépkocsira szerelt kis adó-vevőkészülékek és a nagy oázisokban elhelyezett stabil nagyadók segítségével igyekszik biztosítani a Szahara-vidék távolsági kapcsolatait. A társaság székhelye El-Goleában lesz.

A zokról szólok,s akik egyik lábukkal még a faluban ^ állnak, de a másikkal már a várost járják, — falu- hói városba „utazgató” parasztfiatalokról.

A korahajnali órákban kelnek, hogy elérjék a vonatot, s mire hazakerülnek, öreg este van. Csak a vasárnap az övék, vagy még az sem! Szakmájuk nincs, segédmunkások valamelyik gyárban, vagy építkezésnél. Keresetükből nem futja bentlakásra, meg nem is szívesen költenek ilyesmire, inkább vonatoznak, vagy ha már unják az állandó utazást, ágyrajárónak „szegődnek” valahová. Egyszóval — életük nem fenékig tejfel. De azért megélnek.

Ezek a fiatalok a falu előtt városiasnak igyekeznek mutatkozni, de a város előtt hiába fárasztják magukat városiaskodással, a város felismeri őket és „szemükre hányja” „faragatlanságukat”. Vasárnap, ha „végiggrasszálnak” falujuk egyetlen ■

utcáján, megjátsszák a város járt embert, f észté- —— lenül társalognak a lányokkal, zsebredugott kézzel lépnek be a kocsmába, s a táncmulatságokon „modernül** ropják a táncot. Ha összegyűjtöttek egy kis pénzt, ruhát csináltatnak, az üzletekben kapható készruha már „nem felell” meg az „ízlésüknek”, mert nem a legújabb divat szerint készült. Vastag, gumitalpú cipőben feszítenek, s olykor még a csokor — bizalmas szóhasznáíatban— „propellernyakkendő”- tői sem riadnak vissza. Tehát külsőségben teljesen a városit adják, de lényegileg!? .

A faiu __ sajnálatos módon — városba járó fiataljain keresztül ítéli meg a várost, az ottani erkölcsöket, modort, stb. Megállapítja róluk, hogy két-három hónapos bejárás után „elromlanák”. Ezeken a fiatalokon valóban nyomot hagy, hogy a városban forgolódnak, bizonyos fokig^ más berekké lesznek, gátlástalanok, a falu közvéleménye által tiszteletben tartott szokásokat félvállról veszik, a templomba- járást sem tartják szívügyüknek. Mindez még nem a „romlottság”, az erkölcstelenség jele, sőt haladottabb emberi magatartás. Egy pillanatig sem szabad felednünk, hogy a falu igazi és törzsökös, tehát patriarchális erkölcse, bármennyire is feldicsérik egyes városból kiábrándult intellektuelek, Tiem égi tisztaságú és anyagiasságtól mentes valami. A föld- tulajdon mindenhatósága nyomta rá bélyegét és ez a földhoz- ragadtság lehetetlen morális törvényeket honosított meg fal- vainkban. A földéhség elviselhetetlenné tette a nincstelenek életét, teljesen ki voltak szolgáltatva a jobbmóduak feneketlen kapzsiságának. Akinek nem adatott meg a földmagan- tulajdon, emberszámba se vették, csak annak volt szava a faluban, akinek a neve után néhány hold földet írtak a telekkönyvbe. A szigorú, legkisebb rugalmasságot sem tűrő paraszti erkölcs egészségtelen keretek közé szorította az emberek életét. A falusi fiatalság érzelmi életét is ez a földtulajdonhoz kötött erkölcs határozta meg. — A föld házasodott.

OTTHONTALAN NEVELETLENEK

gyonból. Semmi kedvük visszamenni és túrni a földet. Emlékeznek, jól emlékeznek még azokra az időkre, amikor a föld nem áldás, hanem teher volt az ember nyakán. A beszolgáltatás, az erőszakos tsz-szervezés lerontotta a magyar paraszt termelési kedvét, csökkentette a magyar mezőgazdasági termelést. De mint mindennek, ennek is volt egy jó oldala — megtorpedózta a földmagántulajdon mindenek- fölöttiségét, mindenhatóságát és ezzel együtt az idejétmúlt paraszti erkölcsíséget is.

De gyakori eset, hogy a bejáró parasztfiatalok egyrésze valóban elromlik a városban. A városi erkölcsnek nem éppen a legtiszteletreméltóbb részével kerülnek testközelbe, hanem a periférikussal, a -bizonyos fokig alvilágival. Viselkedésük, öltözködési módjuk, szóhasználatuk egészségtelenül eltorzul. Tiszteletlenek, kötekedők, az ém-berek közötti érintkezés legelemibb szabályait is felrúgják. Igazi vagányokká válnak.

Mi ennek az oka? Egyesek lélektani magyarázattal igyekeznek választ adni. A gyermek — szokták mondani — fogékonyabb a rosszra, mint a jóra, hamarabb megtanul káromkodni, mint imádkozni stb. A jampeces különcködés csábító dolog.

T/réleményem szerint a magyarázatot máshol kell ke- • * resnünk, mégpedig a faluról felkerülő fiatalok sajátos helyzetében. Az említett fiatalok általában nem azokba a körökbe szoktak bekerülni, amelyek az elismerést érdemlő városi erkölcs hordozói, hanem gyakran a legrosszabba. A lumpenproletárok társaságában, környezetében nincsenek előítéletek, éppenúgy magukba fogadják a lezüllött „nagyságokat”, mint a város felé húzódó falusi fiatalt. A jobb körök, eltaszítják maguktól a viselkedésben, szóhasználatban „falu-siasfiatalt, leparasztozzák, műveletlennek, faragatlannak minősítik, míg a tnásik oldalon egyetlen féldecivel „megala- pozodik” a barátság, illetve a „haverság”. A haverkodás elvtelen barátkozást jelent. Az ágyrajárás is rossz hatással van a fiatalokra, de az utazgatás nem kevésbé. Az állandó vonatozás a könnyű ismerkedés számos alkalmát szolgáltatja. De a legnagyobb baj talán az, hogy az utazgatással elmegy a fiatal ideje, kiesik a családi nevelés hatása alól, s mivel a munkahelyen is csak munkaidő alatt tartózkodik, nem részesül az üzem, vagy építkezés szervezett oktatásában. Időhiány miatt kívül kerülnek minden szervezett oktatási-nevelési formán, teljesen vagy féligmeddig otthontalanak, s a mi nevelési rendszerünk az egyhelyhez kötöttség jegyeit viseli magán. Elképzelhetetlen a hivatalos nevelők olymódon való mozgatása, hogy az-------'.....— utazgató fiatalok is részesüljenek szervezett okt

atásban. A vonaton, hogy elüssék az utazás unalmát, kártyázással töltik az időt, vagy ponyva- regénnyel szórakoznak.

Milyen .nevelő hatások érik őket? Az utca nevelése, a vonatozók. trágársága, könnyű életfelfogás, s minden,- ami rossz.

Ji/I i a teendő? A munkahelyen kell keresni annak a LfJ- módját, hogy ezek a fiatalok is részesüljenek szervezett nevelésben. Nagy felelősség hárul az építkezések, üzemek idős szakmunkásaira, akik a munkásélet sajátos er- kölcsiségével, szakmunkás mivoltjük tekintélyével hutással lehetnek rájuk. Egy-egy lelkiismeretes szakmunkás csodákra képes, meg tudja változtatni a keze alatt dolgozó fiatalok viselkedését, példamutató szorgalmával, emberséges magatartásával nagy hasznot hajthat a társadalomnak. Es a szülők is sokat segíthetnek utazgató fiaiknak, lányaiknak, ha nagy odaadással, szülői lelkiismeretességgel figyelik a fiatalban végbemenő változásokat és az esetleges erkölcsi torzulásokra felhívják a figyelmét, óva intik a rossz barátok társaságától, segítenek eligazítani az élet útvesztőiben.

De legnagyobb a pedagógusok felelőssége. Már iskoláskorban meg kell kezdeni a fiatalok erkölcsi nevelését, olyan erkölcsi páncélba kell öltöztessék őket, amelyről hatástalanul pattannak vissza az élet nem kívánatos, rossz hatásai.

Szocializmust építő népünk, államunk idővel mej ^ fogja találni a módját, hogy ezek a fiatalok se legyenek „otthontalan neveletlenek”. A munkásszállások bővítésével elérhetjük, hogy a falusi fiatatok helyhez legyenek kötve, s új, bár átmeneti otthonukban szervezett oxzatasi- nevelési hatások alá kerüljenek.

GULYÁS MIHÁLY

Mi újság az épülő kórházvárosban?

— Kevés a jelentkező az ápolónőképző iskolára —

Nos, a városban dolgozó parasztfiatalok ma már nem tartják tiszteletben a föld mindenhatóságát, rájöttek, hogy a föld nem minden és ipari munkából is meg lehet élni. Az csak természetes, hogyha nem hajolnak meg a föld mint „nagyhatalom” előtt, az erre épülő erkölcsi szokástörvényeknek sem hódolnak kellő tisztelettel. A „jómódú” lányoknak éppenúgy csapják a szelet, mint akinek semmije sincs. „Majd dolgozunk és meglesz mindenünk” — mondják ezek a fiatalok határtalan optimizmussal és fity- tyethánynak a szülőkrysk, akik régimódian gondolkozva maguk akarják megszabni fiuk vagy lányuk párválasztását. Még attól sem félnek, hogy szüleik kiátkozzák őket a va-