Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-17 / 217. szám

Kedd, 195?, szeptember 17, ÉSZAKMAGTARORSZÁG 5 Hetenkint 420 mázsa húst és hentesárut fogyaszt Miskolc lakossága \ 1892-BEN MISKOLC KÜLTERÜ­LETÉN egy kis üzem kezdte meg működését: a vágóhíd. A hatvan­ezer ember ellátására épült, már megszületésekor korszerűtlen üzem­ben gépek nélkül, kézierővel végez- . ték a legnehezebb munkát is. A vá­ros és környéke gyors ütemben fej­lődött. 1955-ben már kétszázezer ember húsellátását kellett biztosíta­nia -r- ugyanazzal a berendezéssel, ugyanazokkal a módszerekkel, mint ötven évvel azelőtt. — Üzemünk korszerűsítésére csak 1956-ban került sor. — mondja Fűzi Sándor főművezető. — Ettől az idő­től kezdve folyamatosan kaptunk egy-két gépet, kiköveztük az ud­vart, .a sertés vágás magaspályán, szalagszerűen folyik, új állatpihen­tető istálló épült, bővült a hűtőház. Hamarosan üzemelni fog egy kor­szerű szennytelep is. Két évvel ezelőtt Vámos Berta­lan darukezelő kézi csigával napon­ta 200 sertést emelt fel a magas­pályára. — Görbére merevedett az ujjam, — mutatja a kezét. — Mióta ezt a kis villanydarut kaptuk, könnyen és gyorsan megy a munka. A daraboló felé vezető magaspá­lya mellett új gép áll. Hamarosan ezt is üzembe helyezik. Ez a gép a lefejtett bőrről fogja letisztítani a ráragadt szalonnaréteget. A DARABOLÖBÓL nyílik a ki­bővített hűtőház. Itt rakják teher­autókra a húst. Ladányi Mihály raktáros veszi át a szót: — Nagy-Miskolc területére he­tenként 420 mázsa sertés- és mar­hahúst szállítunk ki. Ennek fele hétfőtől péntekig,'fele pedig pénte­ken és szombaton kerül az üzletek­be. Nagy mennyiségben párolunk és szállítunk fagyasztott húst is. — Úgy értesültünk, hogy a lakos­ság nem szívesen vásárol fagyasz­tott húst. Van-e az idegenkedésnek valami alapja? A legilletékesebb dr. Tan tó Miklós, a vágóhíd laborató­riumának vezetője erről így be­szél: — A húsok nagy tömegben való tárolásának legalkalmasabb módja a fagyasztás, ami tulajdonképpen mínusz 10 Celsius fok alatti tartó­sítás. A rendes vágás során kiszál­lított és a fagyasztott húsok állan­dó laboratóriumi ellenőrzés alatt vannak. Bakteriológiai elváltozáso­kat eddig még nem észleltünk. A vágóhídnak azonban, hogy a higié­nia követelményeinek minden te­kintetben megfeleljen, feltétlenül szüksége volna egy pár új berende­zésre és épületre. így többek között magas pályán szalagra kellene állí­tani a nagy állatvágást, Űj épület­re van szükségünk és bővíteni kell a sertésvágóhidat. Reméljük, erre hamarosan sor is kerül. A VÁGÓHÍDRÓL a húst további feldolgozásra a Vásártér utca 21. sz. alatti üzembe szállítják. Itt készül a kolbász és az ún. vörösáru: a virs­li, krinolin stb. Ez az üzem jobban felszerelt, mint a vágóhíd, de szűk és összezsúfolt. Tornán Károly 12 főből álló csontozó brigádja egy kis helyiségben szorong. — Naponta 40—50 mázsa húst csontozunk ki és vágunk fel. Mind- * * annyian teljesítménybérben dolgo-* zunk. % ■— És a kereset? * — 1600—1800 forint, a szaktudás? és a szakmában töltött évek szerint.? Én 1800-at keresek, mint régi »me-? lós« — mondja Szabó István. X Két teremmel odébb a keverőben? serénykedik Sárvári Ferenc, három-? szoros »kiváló dolgozó«. Csendes, szűkszavú ember, nehéz szóra bír­ni. Gyöngyösi Károly művezető azt meséli róla, hogy 29 éve dolgozik az üzemben, a legjobb szakmunká­sok valamikor mind az ő keze alatt tanultak. Mesterségének százféle titkát nem rejti véka alá, mégsem tud nála senki jobb felvágottat ké­szíteni. Alkalmam volt tapasztalni, hogy Sárvári Feri bácsi készítmé­nyei jobbak, mint a pesti meste­reké. A LÁTOGATÁS végén elbeszél­gettünk Medve Ferenc elvtárssal, az üzem vezetőjével. Elmondja, hogy naponta 30—40 mázsa húsárut készítenek, melynek zömét — 25— 30 mázsát — Miskolc kapja. Bár az üzem termelése az ellenforradalom után erősen visszaesett, ma már 3 százalékkal többet termel, mint egy évvel ezelőtt. Első féléves tervüket 122 száza­lékra teljesítették az üzem dolgozói, s a múlt évben terven felül 9 mil­lió forint nyereséget fizettek be az államnak. A Húsipari Vállalat több mint 300 dolgozója jó munkájával igyekszik minél több húst és hús­árut juttatni dolgozó társai aszta­lára. BALOGH ISTVÁN Kokilla-lartóssági csúcseredmény Ozdon Franciaországban tavaly több mint tizenhatezer áldozata volt Az Ózdi Kohászati Üzemekben két évvel ezelőtt mozgalom indult az acél csapolásánál használt ko- kilíák tartósságának növeléséért. Az egyre gyengülő minőség és a gondtalan kezelés következtében ugyanis ebben az időszakban már csak hatvan öntést bírt ki egy-egy „S 55”-ös típusú kokilla. A mű­szakiak és munkások elhatározták, hogy legalább a felszabadulás előt­ti állapotokat állítják helyre, ami­kor körülbelül százszor használtak egy-egy kokillát. Az elmúlt években azonban csak megközelítették, de el nem érték a „bűvös” százas..számot, mivel át­lag 95 öntést bírtak ki a salgótar­jáni acélárugyárban gondosan hő­kezelt és jobban kímélt kokillák. A napokban összesítették az idei első nyolc hónap eredményét s e szerint az ózdiak 116 öntési átlag­gal, az ország legjobb eredményé­vel dicsekedhetnek a kokillatartós- ság növelésénél. A további fejlődés lehetőségét mutatja, hogy — amint az öntőcsarnokban mondogatják — az egyik kokilla 192 öntés után „ment nyugdíjba”. a szeszesitalnak Most közzétett hivatalos statiszti­kai adatok szerint Franciaországban tavaly 17.500 ember halt meg iszá- kosság következtében. Ezzel szemben a tüdőbaj áldozatainak száma mind­össze 12.700 volt. Száztagú népi zenekar muzsikái a tállyai Lavotta Tokaj-Hegy alja egyik legjobb boráról ismert községében, Tállyán helyezték örök nyugalomra Lavot- tát, a híres magyar zeneszerzőt. Halálának évfordulója alkalmából szeptember 29-én a megyei tanács művelődési osztálya emlékünne­pélyt rendez a községben. Az ün­nepségen ismertetik Lavotta éle­emlékünnepségen tét, munkásságát, majd egyszerre száz cigány hegedűjén csendül fel: Cserebogár, sárga cserebogár... örökszép dallama. Ezenkívül a miskolci kamarakórus hangverse­nyez majd Lavotta műveibőL Az ünnepségre a tállyai dolgozók vi­rággal ültetik be a zeneszerző sír­ját. VÉKONY SÁNDOR: A Tardona partján teoppant tallérja ezüstlő fényét fekete fátylába tűzte az est. Alszik a város a Tardona partj alszik az ember, a gép, a berek. Alig néhány éve, hogy a csákány (lobbanva törte az első röget. s ime itt a város — az igazi példa — a békés népek mire képesek. Egyedül járom a Tardona útját — nézem a fürge kis patakot — Habos taréjú hullámok futnak éppúgy, mint bennem a gondolatok. Friss szelek rázzák a parti bozótok S borzolják lelkem hangulatát. Bosszúsan szólok a fürge szelekre: — Ne zavarjátok a Tardonát. Megállók itt-ott... kis pihenőre Ne zavarja senki a várost Végigtekintem az ezüst-határt; nőj jön, szépüljön egyre tovább Ki tudja hányadszor csodálom a várost és ne zavarja senki ezt a népet az álomba hulltat... az óriást. hadd építsen még sok Barcikát. Uj kiadványokkal gazdagodik a párt-irodalom A Nagy Októberi Szocialista For­radalom 40. évfordulója alkalmából a Kossuth kiadó több olyan művet jelentet meg, amely az akkori törté­nelmi eseményeket, a forradalom ki­magasló alakjainak munkásságát tárgyalja. Többek között tanulságos és érdekes olvasmány lesz az a kö­tet, amely a magyar hadifoglyokból szerveződött különböző csapategysé­geknek a forradalomban vitt szere­pét mutatja be. A könyv „Magyar internacionalis­ták a Nagy Októberi Szocialista For* radalomban” címmel jelenik meg. Számottevő munka lesz az, „Ahogy a kortársak látták” című kiadvány is, amely az oroszországi forradalom magyarországi visszhangját tükrözi, azt, hogyan tárgyalta a magyar saj­tó az oroszországi eseményeket. Napvilágot lát Lenin családjának visszaemlékezése a. nagy forradal­márra, Krupszkája szerkesztésében, valamint más, Lenin életéről és mun­kásságáról szóló művek. (MTI) A Lenin Kohászati Művek minden üzemróien jelentősen csökkent a gyártmányok cálsége A Lenin Kohászati Művekben nincs egyetlen olyan üzemrész sem. ahol ne értek volna el jelentős önköltségcsökkentést a múlt év első háromnegyed évéhez viszonyítva. A nyersvasat például tonnánként 80 forinttal gyártják a tavalyinál ol­csóbban. A martinacél tonnánkén-, ti önköltsége az említett időszak­hoz viszonyítva 40 forinttal csök­kent. A hengerelt áruknál az át­lagos önköltségcsökkentés megha­ladja a 30 forintot, de a jelentős mértékben automatizált középhen- germüben eléri a 200 forintot. Az olcsóbb vas, acél és hengerelt árt» készítés fő magyarázata, hogy a diósgyőri kohászatban csaknem valamennyi üzemrész teljesítette már az igen értékesnek bizonyult éves műszaki intézkedési tervet. Uj zsombolyt tártak fel a öt éve kutatja már a Bükk föld­alatti „rejtelmeit”, a mészkőszik­lák üregeiben eltűnő hegyipatakok útját a miskolci Hidrológiai Tár­saság zsombolykutató csoportja. A fiatal geológusokból, a miskolci nehézipari műszaki egyetem hall­gatóiból és a diósgyőri MTH isko­la növendékeiből álló zsombolyku­tatók öt éves kemény munkával olyan víznyelőket tártak fel, mint a Bükk-fennsíkon lévő Bolhási víz­nyelő. Ók „szálltak le” először a jávorkúti víznyelőbe is, amely a Bükk legmélyebb kürtője. A 110 méter mélységű sziklahasadék mé­lyén másfél kilométeres járatot bontottak már ki. A munkát most folytatják, hogy tovább tudják kö­vetni a „víz útját”. miskolci zsombolykutatok A zsombolykutató csoport eddig már nyolc bükki víznyelőt tett hoz­záférhetővé a tudományos kutatás számára. Most újabb zsombolyt tártak fel Miskolc III. kerületének, Diósgyőrnek határában 55 méter mélységű, egyetlen függőleges kür­tőből álló zsombolyrészt. Ez eddig a. legmélyebb bükki barlang, mely közvetlenül a terepfeíszíntől kéz-? dődik. A lelkes kutatók a kürtő alján induló járatokból is lebontot­tak már egy részt. Itt igen gazdag cseppkőképződményeket találtak. Az új zsomboly további megis­merésére a kutatók szombat-vasár­napi szabadnapjukat áldozzák fel, s a barlangban különböző tudomá­nyos méréseket is végeznek. HELYZETJELENI ES a bányászta kasok építéséről ) Ránkköszöntött az ősz. Reggelen­ként hűvös az idő. Jól esik az em­bernek a meleg lakás ablakain át nézni az utca forgalmát, a munká­ba siető embereket. A hűvös időről a tél, a télről a szén, a szénről pe­dig derék bányászaink jutnak eszünkbe. Várjuk tőlük a szenet, ők várják az új lakást. Joggal várják; pártunk és kormányunk megígérte, hogy kérésüknek eleget téve, ebben az évben 10.000 lakást építünk fel számukra. A kormány határozatá­nak végrehajtásáért nagy erővel és munkakedvvel indultak harcba ez építőmunkások. Megyénkben mint­egy tíz építőipari vállalat vonult fel a borsodi iparvidékre eső 3000 bányászlakás felépítésére. Helyzet- jelentésünkben az ő munkájukról számolunk be, hogyan haladnak és mit tettek a nagy tervek megvaló­sításáért. SAJÓSZENTPÉTER i Ha a Bányászati Építő Vállalat többméteres címtáblája nem mutat­ná az irányt az építkezés bejárata felé, akkor sem tévedne el a láto­gató. A hatalmas mennyiségű építő­anyag szállítása nyomot hagy maga után. Négyszázharmincnégy lakás építése akkor sem könnyű feladat, ha több mint ezer munkás dolgozik az épülő falakon. Ha a tető alá hú­zott épületsorokon végignézünk, — elégedettek lehetünk az itteni mun­kások és vezetők erőfeszítéseivel. — Mi minden lakás építését meg­kezdtük, — mondja az építésvezető. — Megmozgattuk miiidazt, ami •mozdítható volt, hogy határidőre átadjuk az új otthonokat. A jó munkaszervezés, az emberek fegyel­mezett munkája — biztosítéka a ha­táridőnek. Ezt mi is így láttuk. A sajószent- péteri bányászok év végére folya­matosan beköltözhetnek. KAZINCBARCIKA | Az új szocialista városban több mint ezerháromszáz lakást kapnak a Borsodi Szénbányászati Tröszthöz tartozó bányászok. Három vállalat építi a sok lakást. Mindhárom vál­lalat dolgozói becsületesen teljesítik kötelességüket. A Betonútépítő Vállalat például — mint ismeretes — forradalmasította a bányász - házak építésének technológiáját. A berentei erőmű porszénpernyéjéből állít elő panelleket és abból szere­lik össze az ikerlakásokat. Három héttel ezelőtt még csak egy-két épület volt a 150 lakásból, nap­jainkban pedig új házsorok épültek fel. Itt még nem kezdődött meg minden lakás építése, de ez nem okozhat gondot, hiszen az új el­járással tegnapról mára épületet tudnak emelni a kitűzött házhelyre. A panellek készítése továbbra is gyors ütemben halad, így ez a vál­lalat dicséretet érdemel a gondos munkáért, hiszen nemcsak az az érdeme, hogy profiljától eltérve házaival is épít, hanem az, hogy megyénkben elhintette magvát a modern építési eljárásnak. Kiskunfélegyházáról vonult fel munkásgárdájával az 5. számú Mélyépítő Vállalat. A Békeváros mellett 148 lakás felépítését vállal­ták. Annak ellenére, hogy késve kezdtek munkájukhoz, szép ered­ményeket értek el. Több egyemele­tes épület már tető alatt van. és a belső munkálatok mellett a többi épület falazása is jól halad. ORMOSBÁNYA Sajnos, ez az építkezés nem nyújt vigasztaló látványt az érdek­lődőnek. Az itt épülő húsz lakásból három érte el a »falegyent«. — Kevés a munkás. Különösen a kőművesek hiánya okoz gondot, — panaszolja Kupán Károly építés- vezető. — Gépkocsink sincs, — szól köz­be Zentai István körzeti főépítés­vezető. — A debreceni 52-es TEFU segített eddig, de most visszaren­delték a kocsikat répaszállításra. A hosszú »utcasoron« alig látni egy-két téglát. így nem lehet a jól- végzett munka tudatában várni az esős időt. Itt pedig megáll az élet, ha nem lesz a helyszínen tégla. Nagy az anyagfogadót elep és az építkezés helyének szintkülönbsége. Még dömperek sem tudják majd sáros időben felhordani az anyagot. — Ez bánt engem is, — panasz­kodik az építésvezető. — Mit te­gyek, ha nincs szállítóeszköz? Leg­alább tíz ÉPFU-kocsink lenne Mis­kolcról. Akkor még lenne remé­nyünk az átadásra, — sóhajtja. Hiába az építésvezetőben a jó­akarat. nem sokat tehet. Esetleg a BÉV központja, mert ez a munka­hely — a mostoha körülmények ellenére is — messze esik attól a bizonyos tűztől... Az ormosi II.-es település két bérházának építése kielégítő. Az egyik kétemeletes épületbe rövide­sen beköltözhetnek a lakók. (Mint mindenütt, itt is az ivó- és szenny­víz-bekötés akadályozhatja meg a teljes átadást.) Ezen az építkezésen 64 fős komplex brigád dolgozik. Má­jusban még csak az egyik épület pincefödémé volt készen, azóta *k végezték el a burkolást és parkett­rakást is. Itt a kivitelezést a Bor­sodi Szénbányászati Tröszt Szállító és Karbantartó Vállalata végzi. IZSÓFALVA — Képtelenség így határidőre be­fejezni, — fogad bennünket az épít­kezés munkavezetője. — öt kőmű­vesünk van, 16 helyett. A 26 lakás­ból kilencet kezdtünk meg és 34 munkás építi. — Illetve építette, mert— Itt abbahagyja és az iroda ajtaja feié int: — Ebből is elmegy huszonkettő. Ott ülnek a fal tövén-. Leszámólnak, nincsenek megelégedve a kereset­tel. ■ «== Mennyit kerestek? — Ezerháromszáznyolevanat, — mondja a brigádvezető. — Mi töb­bet akarunk, Nyíregyházán többet ígértek. Igaz, anyaghiány volt az építke­zésen, mert itt sem volt szállítóesz­köz. De mi lehet most a hiba? He­lyes lenne, ha a BÉV borsodi rayon- jának munkaügyi csoportja utána­nézne a munkások panaszának. Itt is át kell adni a lakásokat, amelyek egyébként jó minőségben készülnek. RUDOLFTELEP Mindenütt, amerre az új lakó­telep épül, gondos és tervszerű munka folyik. Épülnek a házak, az u^ak, a vízvezeték és csatornaháló­zat, de mind összehangolva, úgy ahogyan annak lennie kell. — Pedig itt is voltak hibák, — mondja Magyart Nándor építész- mérnök, a szénbányászati tröszt osz­tályvezetője. — Jó kezekben van az építkezés és ez a 136 lakáson lát­szik meg legjobban. Dovrtel Gusztáv, az építkezés fiatal vezetője hozzáfűzi: — Kihasználtuk a jóidőt, meg­kezdtük mindet, reméljük át t3 adjuk. | KURITYÁN Ezen a bányatelepen úgynevezett foghíjjakat építenek be a Hajdu- Bihar megyei Tatarozó és Építő- s vállalat dolgozói. Húsz lakást épí­tenek az utca kétoldalán. Meglepően szép munkát végeznek. Az épületek már a tetőszerkezetre várnak. — Készen leszünk, még tálén előbb is, — mondja szűkszavúan az építésvezető. Különösen meglepő a válasz ak­kor, amikor megtudjuk, hogy más­fél hónappal ezelőtt kezdték meg a házak építését. SAJÓKAZA A megyei bányászlakásépítések közül itt fogad a legszomorúbb lát­vány bennünket. — Még mindig libalegelő, — jel­lemezte az egyik mérnök az épít­kezés színhelyét. A 20 lakás közül mindössze néhány alap építése kez­dődött meg. Itt-ott téglarakások, — lemeszelve. Mintha műemlék hal­mazok lennének. — Nincs kőműves, — mondj» Papp István építésvezető. — Mit tesz a vállalat? — kér­dezzük. — Három hónapja semmit, — vá­laszolja a beruházó mérnöke. Szomorú látvány. Nagyszerű te­rep, vízvezeték, közeli út, de az építkezés áll. Ami kis fal van, azt is az ácsok rakták. A Budapesti Könnyűipari Szerelő Vállalat semmi felelősséget nem érez a bányászlakások építéséérífl EDELÉNY — Épül az új Edelény, — mond­ják azok,, akik gyakran látják az ottani hatalmas méretű lakásépít­kezést. A jelző találó. Egyszerre épül itt 390 lakás. Valóságos új város. És itt. is tervszerűség jel­lemzi a 21. számú Állami Építőipari Vállalat munkáját. Az új házsorok között gépek és emberek. Az itteni vezetők ügyesek voltak. Még a nyári hónapokban hozzákezdtek minden ház építéséhez. Nem tarta­lékolták a munkát. — Március 15-én még csak fűszál lakat lehetett látni, azóta készült minden — újságolja Bendzsák Sán­dor főépítésvezető. — A lakásokkal együtt készítettük a vízvezetéket is* A biztos átadást ő is megerősíti. * Őszinte helyzetjelentést adtunk a bányászlakások építéséről. Egye­sek rosszul dolgoznak, mások jól. A hátralévő két és fél hónap alatt még sokmindent megoldanak az építőmunkások. Akkor dől el majd igazán, hogy ki mit tett a kormány határozatának végrehajtásáért. SZARVAS MIKLÓS

Next

/
Thumbnails
Contents