Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-07 / 209. szám
Szómba i 1957. szeptember 7, « északmag^arország 5 ©IDŐN ziriyiL Javítják az utat a bodrogkereszturi kőbányák alatti műútszakaszon. Régen várt, üdvös munka, de' ha nem léptetnek életbe rendszabályokat az út védelme érdekében, — teljesen felesleges. Ugyanis a műút mellett hiába húzódik széles és jp makadámút, a köves szekerek kerekei tétlen-nyáron a műút aszfaltját törik, vágják, rongálják. Az állam tízezreket fizet azért, mert a szekeresek a két út közül azt választják, amelyik ttiem nekik van szánva. (Ull JEGY ZLILK) Szép az újonnan épített Sötétkapu iMiskolcon. Hát még milyen szép lenne, ha a. frissen renovált antik falakon nem éktelenkednének frissen ragasztott plakátok. Benzinkutat kérnek az országút vándorai Miskolc és Mezőkövesd mellé. Kiváltképpen a motorosok panaszkodnak, hogy a két állomás között túl nagy a távolság. És ha arra gondolunk, hogy az ugyancsak nagylétszárr Mezőkeresztes, Mező- nyárád és igen sok környékbeli község szépszámú benzinfogyasztó társadalma milyen hosszú és fölösleges utakat tesz meg a tankolás miatt, Utat kérünk a bölcsödéhez A Glósz-kitérőben van a »Com- plex« bölcsödé. A bölcsőde nagyon hasznos, sok édesanyának teremti meg a nyugodt órákat, mert a gyermekeit ott hagyhatja és van, aki helyettük vigyáz rá. A kellemetlen csak az, ami a bölcsödé körül van. Abban a boldog reményben ringattuk magunkat, hogy hamarosan rendbehozzák a környéket, mire a tavaszi esőzések 'bekövetkeznek, jó útón járhatunk. Sajnos, már az ősz is itt van, az előhírnöke az esővel együtt jelentkezett és még mindig nincs készen a járda. Szántottak, ástak, árkokat csináltak, majd parkíroztak és gondoltuk, hogy egyszer oda érnek a munkával, hogy a járda is elkészül. Gyermekeink cipője csupa sár. Mielőtt bevisszük a ' 'lesödébe kénytelenek vagyunk megtisztítani, hiszen sáros cipővel nem mehetnek be. A bérházak előtt a földszinten ki vannak rakva a virágtartók, s mivel a járda csak egyszemélyes, így kénytelenek vagyunk végigtaposni a sarat. Dolgozó anyák vagyunk, amúgy is elég nehéz sor. ik, nem hogy még a kétéves gyermekeket ölbe vigyük. Szeretnénk, ha az illetékesek többet törődnének velünk. Legalább annyi területet hozzanak rendbe, amin gyalog el tudunk menni sár nélkül. Reméljük erre csak lesz keret — írja Fritz Sán- dorné olvasónk levelében. igazán indokoltnak látszik, mondjuk a feleúton: Bükkábrányiján egy benzinkút felállítása. * Nincs légypapir — panaszkodnak az emberek Ujhelytől végig Borsodon. Ha jól emlékszem, ez a panasz tavaly és tavalyelőtt is jellemezte a nyarat, ezidén a különbség csak az, hogy most a piacon 38 fillér helyett 50 filléres fekete áron árusítják. Mivel a nyár már lassan elmúlik, kommentár helyett inkább ideírjuk ezt: Friss hús, bő áruválaszték, udvarias kiszolgálás a mezőkeresztesi földművesszövetkezeti boltban. Aki nem hiszi, látogassa me« Különösen ajánljuk ezt azoknak a kereskedelmi embereknek, akiktől függ, hogy a húsboltokban legyen hús. Mert, hogy ebben a boltban borjúhústól kezdve minden kapható, — ellenben nincs sorbaállás, — csak azt bizonyítja, hogy húsárú van, csak utána kellene járni. Fekésházi Géza Szí ivem minden melegével köszönöm az orvosoknak A miskolci Semmelweis kórházban a gyermekparalizis osztályon dolgoznak Dr. Baksa Károly és Dr. Füas Ilona orvosok. Mindketten sokat tesznek azért, hogy az aggódó édesanyáknak ne fájjon a szíve és mielőbb meggyógyuljon mindannyiunk féltett kincse, gyermekünk. Emberfeletti munkát végeznek az orvosok a vastüdő osztályon. Fáradtságot nem ismerve küzdenek. Így mentették meg az én Pisti nevű gyermekemet is és adták vissza az életnek. Pistike 1957 július 25-én teljesen megbénult. Ózdnak egyik legsúlyosabb betege volt. A kórházba szállí tás után dr. Baksa vette kezelés alá, s az ő munkája olyan eredménnyel járt, hogy másfél hétre teljesen láb ráállt. Az örömtől és a boldogságtól alig találok szavakat, melyben kifejezhe tem köszönetemet és hálámat az >r- vosoknak, ápolónőknek és mindenkinek, akik valamit is tettek azért, hogy gyermekem visszakapta egész ségét. Mindannyiukínak sok sikert és további jó munkát kívánok. Hálás köszönettel: ^ Rónai Ernő és családja Ózd szövetség A BIZTONSÁGÉRT További sok sikert tanítónknak Olvastam az Északmagyarország- ban a Kántor Mihály pedagógusról szóló cikket. A szülőfalumról volt szó, s az ésemények nagyrésze ott játszódott le. Nem tagadom, többször is elolvastam a cikket és minél többet olvastam, annál szebbnek és többnek tűnt mindaz, amit az idős pedagógus életéről megtudtam. Felelevenedtek előttem azok a szép emlékek és eredmények, melyeket nagyrészt Kántor Mihály pedagógusnak köszönhetek én is. Cigánd községben mindig magasan tartva hordotta a tudomány zászlaját, elsőrendű kötelességének tartotta a szegény parasztgyerekek nevelését, tanítását. Ez az ember 53 év után »-hivatalból« pontot tett az életére. Ügy érzem és tudom, hogy ebbe a szimbolizált pontba ezrek és ezrek tartoznak, köztük én is. Nagyon sok tanítványa van, aki az elemi iskola elvégzése után középiskolába — Sárospatakra, majd innen az egyetemre került. így történt ez velem is. A felszabadulás után — meghaladva addigi fáradozásait — minden tudását latbavetette, hogy Gigánkon megszervezze a dolgozók gimnáziumát — a sárospataki gimnázium patronálásával. Ügy élt a faluban, mint a kultúra örök fáklyája. A fiatalok tudomány után szomjazó lelkét serkentette. R;‘- must diktált a cigándi fiataloknak, kottapapírra vetette a kihalóban lévő népdalokat. A magyar népi tánccal az ország határain is túl öregbítette népünk hagyományát. Nagyon sokat lehetne még mondani, írni az idős pedagógus, éle-é- ről. De ezen cikkem, illetve köszönő levelem után azt kívánom, hogy koronázza sok siker munkáját és fejezze be művét: a »Bodrogközi szőttesek«-et. A távolból mondok mágegvszer köszönetét nemes munkájáért, tanításaiért, intelmeiért, tanácsaiért. Kívánok jó egészséget, és hosszú életet kedves, idős tanítómnak: Kántor Mihálynak. OMASCSIK KÁROLY Cementipari Gépjavító Vállalai. Szebbé Tesszük Lillafüredet Követendő példa, amit Sulyok András és felesége társadalmi munkában végez, hogy Lillafüredet szebbé tegyék. Sokat elhangzott már tanácstagok beszámolóján, különböző bizottsági üléseken, azonban a tett kevésbé követte a szót — nem úgy mint most. Alkotmányunk ünnepén egy régi ismerősöm, munkatársam látogatott meg, Nyilasi István, a III. kerületi pártszervezet titkára. Ki ne ismerné az öreg harcost? Nemcsak a fizikai munkában — 40 évet töltött ott —, hanem a mozgalmi munkában is számottevő ember, ezért ismerik őt Diósgyőrben sokan. Mikor nálam járt Nyilasi elvtárs, beszélgetés közben megjegyezte, hogy milyen szép itt a Szinva partja, szépen ki van falazva. Sulyok elvtárs félesége munkájának az eredménye. — Hogy csinálták? — kérdezte Sulyok elvtárstól. — Ha a tőkés uraknak széppé tettük Lillafüredet, akkor a nép államának miért ne segítenénk!? A Horthy-rendszcr idején — folytatta tovább a beszédét — a férjem a Palota-szálló alkalmazottja volt és én mint kézilány dolgoztam ott. A két kezünk munkája után éppen csak, hogy megvolt a mindennapi kenyerünk. Voltak akkor is, akiknek jobban ment, házat is építettek. Mi meg most építettünk házat és négy gyermeket is felneveltünk. Igaz, hogy nem volt könnyű ez a házépítés, de most már a sajátunkban lakunk. Lehet, hogy frázisként hangzik, amit most mondok. A munkás-paraszt kormány intézkedéseit most azzal háláljuk meg, hogy 40 méter hosszú, 75 centiméter magas, 50—60 centiméter vastag téglafalat húztunk a Szinva-parthoz, hogy ezzel is szebbé, ékesebbé tegyük Lillafüredet. Mindezt társadalmi munkában — fejezte be Sulyok elvtársnő. VIDA KÁLMÁN Lillafüred Egy séta az őszi színekben ragyogó piacon, az áruval bőségesen ellátott üzletekben, mindenkit azzal a jóleső érméssel tölt el: micsoda eredményei vannak a magyar paraszt szorgalmának és milyen csodálatos alkotásokra képes a magyar ipar, a magyar munkás. De kevesen gondolnak arra, hogy addig, amíg a mezőgazdasági termények piacra kerülnek, amíg a nyersanyagból vonzó külsejű áru lesz, milyen veszély fenyegeti. A mezőgazdaság adja az ipar számára a nyersanyag legnagyobb részét. De amíg az elvetett magból búza, majd kenyér, a virágzó szőlőből jókedvre derítő nemes bor lesz, elpusztíthatja a leggyakoribb elemi csapás, a jégverés. S ha már szérűn van a búza, raktárban a nyersanyag, vagy az üzletben polcokon várja a vevőt az áru, mindez még mindig ki van téve a pusztulás veszélyének. Egy könnyelműen eldobott ciga- rcttavcg. zárlatos villanyvezeték, a kályhából kipattanó szikra, villámcsapás tűzvészt okozhat. Igaz: a jólképzett tűzoltóság, valamint a tűzrendészeti szabályok betartása, csökkenti a károk mértékét, mégis naponta hallunk, vagy olvasunk tűzesetekről. A keletkezett károk megtérítésére a biztosítás szolgál. Szoros és szerteágazó szálak fűzik ezt az intézményt a mezőgazdasághoz, az iparhoz és magához a dolgozó emberhez. A mezőgazdaságban sok elemi kár keletkezik és ezek a mezőgazdasági termelést, továbbá a^ mező- gazdasági dolgozók és általában az egész lakosság életszínvonalának emelkedését akadályozhatják. Ezek a veszteségek a mezőgazdasági termelőszövetkezetek gazdasági egyensúlyát és, az egyénileg gazdálkodók létalapját fenyegethetik, ha nincsenek biztosítással fedezve. A biztosítás azonban nemcsak a károk megtérítését jelenti, hanem egyben lehetővé teszi a termelési folyamatba való újbóli bekapcsolódást. Ebben rejlik a biztosítási védelem fontossága, nemcsak az egyes mezőgazdasági egységek. ^ hanem az egész mezőgazdaság számára. A tűz- és jégbiztosítás jelentőségét a termelők életében szemléltetően megvilágítja, ha elképzeljük, milyen súlyosan befolyásolta volna az abaujkéri Ötéves Terv Tsz gazdálkodását, ha jégkárért nem részesül több, mint 61 ezer forint kártérítésben. De ugyanezt el lehet mondani még számos egyéni gazdálkodóról, a sok között Godla József abaujkéri, ifj. Jancsó Sándor deteki gazdálkodókról. A mai napig az Állami Biztosító több mint 500 károsultnak csaknem másfél millió forint tűz- és cMljunk meg. cqij szóvá ! UWVUWUWVU C ^WUUVWUU trtlWilVWUWV UWWVWUWU ruVUWUWVí UTASOK AZ ELSŐK! viharkár térítést fizetett ki ebben az évben. A sátoraljaújhelyi járás egyik kis községében csaknem minden lakóépületet és gazdasági épületet megrongált a vihar. Ötvenhat biztosított félnek 45.000 forintot fizetett ki az Állami Biztosító. Megyénkben az idén a községeknek körülbelül egy harmadát érte jégverés. Sajnos az egyéni termelők közül — a szőlőtermelőket is beleértve — nagyon kevesen kötöttek jégbiztosítást. Ennek ellenére a már kifizetett és még kifizetendő jégkártérítési összeg felül lesz a millió forinton. Tűzbiztosítási díj fizetését ez- ideig több mint 37 ezren vállalták. Ez alig több, mint egynegyede a lakóépület és mezőgazdasági,ingatlan tulajdonosoknak. Gyakorlatilag ez annyit jelent, hogy az Állami Biztosítónak csak minden negyedik tűzkárt áll módjában megtéríteni. A kellő biztosítási arány eléréséig nagy munka vár még az Állami Biztosítóra. Ezideig is már a legtöbb községben a felvilágosító és népnevelő munka területén komoly segítséget kaptak a helyi tanácsoktól és a helyi tűzoltó testületektől. A jövőben még fokozot- tabbnak kell lenni ennek az együttműködésnek. Tanulnak-e az emberek saját, vagy mások kárából? Erre nem mernénk igenlő választ adni. Példákkal is alátámasztjuk kételyeinket. Korlát községben az idén mar többször fordult elő tűzeset. Egyebek között három lakóéoület teljesen leégett. A három közül csak kettő volt biztosítva. A tűzesetek után kimennek a biztosítók s mondták a faluban: kössenek biztosítóst, senki sincs megvédve a tűzkár ellen. Ám még sem kötötte meg mindenki a biztosítást, köztük számos szalmás fedésű épület tulaido- nosa. Ugyanezt elmondhatjuk Bod- roghalom. Megya'szó és Cigánd községekről is. A biztosításnak azonban nemcsak a mezőgazdaság, az inar és a kereskedelem területén van fontos sze- repe. A biztosítás kiterjed az ember életét, monk »képességét fenyegető veszélyek anyagi következményének elhárítására is. A balesetbiztosítás szükségességét elsősorban az ipari munkásság ismerte fel, s megyénkben ma már sok ezer üzemi és bányász dolgozó veszi azt igénybe. A biztosítottak aránylag csekély díj fizetése ellenében — az SZTK szolgáltatásaitól függetlenül — jelentős térítésben részesülnek, ha őket bárhol, ideértve munkahelyüket is. baleset éri. A gépesítés elterjedésével, a motorkerékpárok számának növekedésével megszaporodott a balesetek száma faluhelyen is. A baleset-, biztosítást a mezőgazdasági dolgozók is igénybe vehetik. Államunk széleskörű társadalom- biztosítással gondoskodik a beteg dolgozók és azok . családtagjainak ellátásáról és nyugdíjban részesíti az öregeket. A legtöbbet nyújtja polgárainak, amit az adott időszakban az egész társadalom terhére nyújtani lehet. Gyakran vetődik fel a kérdés, van-e szükség ilyen körülmények között életbiztosításra? Mindenki beláthatja, hogy a nyugdíj nem lehet azonos azzal a keresettel, amelyet a dolgozó munkaereje teljében .élvez, s kétségtelen az is, hogy egy váratlan haláleset — a társadalombiztosítás mellett is — komoly anyagi nehézséget okozhat a családnak. Ezért helyes, ha a dolgozók lehetőségeikhez mérten biztosítással is gondoskodnak magukról és családjukról. Borsod megyében élnek is ezzel a lehetőséggel a dolgozók és ma már csaknem 70 ezren veszik igénybe az életbiztosítást, mint a társadalom- biztosítás célszerű kiegészítését. A legutóbbi három év adatai szerint országos viszonylatban átlagban naponta 300 ezer forint kártérítést fizet ki az Állami Biztosító. Kik kapják kézhez ezt a pénzt? Termelőszövetkezetek, dolgozó parasztok, akiket jégkár ért, vagy állatuk hullott el, tűzkárosultak, akik ebből a pénzből állítják helyre házukat. pótolják elégett ingóságukat, családok, akiknek valamelyik tagja meghalt, dolgozók, akik balesetet szenvedtek. Naponta 300 ezer forint! Nagy összeg ez. minden szónál ékesebben bizonvítja ,a biztosítás szükségességét. Ebben a számban az is tükröződik, hogy a lakosság bizalma növekszik az Állami Biztosító iránt. Egyre több munkás, paraszt, mérnök, orvos, kisiparos köt önkéntes biztosítást, mert a biztosítás sok százezer* * biztosított szövp+sége a biztonságért. (FÖVENYÉSSY JÓZSEF) A Bányászati Építő Vállalat Miskolc, Szcntpcteri kapu — kórház építkezés fe'vesz kőműves, ács, üveges, víz- és csatorna, villanyszerelő szahmunkásökal és segédmunkásokat Jelentkezni lehet az építkezés építésvezetőségén. Tiszta szállást, 7 forintért napi háromszori étkezést és két- hetenkinti hazautazást biztosítunk. ÉPÍTÉSVEZETŐSÉG. 1 " 1 ■■■ ... mondotta Ön, kedves pénztáros kartársnő augusztus 25-én, vasárnap este 8 órakor a sárospataki állomáson. Történt ugyanis, hogy az esti vonattal hazaérkeztem, beálltam egy hosszú sor végére a heti jegyemért. A szabályok szerint hétfőn reggel nem lehet megváltani a jegyet. Mire az ablakhoz értem, a vonatok mind kifutottak, a hátam mögött állók vonata csak jóval később érkezett. Kedves ideges kartársnő — mert a nevét nem mondotta meg, hiába kértem, — visszadobta a bérletemet azzal, hogy most nem foglalkozik üye- nekkel. Ismételt kérésemre a válasz: »Most már csak azért sem adok jegyet, az utasok az elsők!« Ezen a mondáson volt időm gondolkodni, míg az utolsó jegvvóltó is el nem ment. A sok bérletes útitárFÖldművesszövetkezetek igazgatósága, Miskolc. A Tizeshonvéd utcában van egy borkóstolója a szövetkezetnek. Egyes vendégek olykor megfeledkezve magukról nem találják meg az illemhelyet, vagy talán nincs is? Gondoskodjanak e rendellenesség megszüntetéséről, ha a helyzet úgy kívánja, a rendőrség bevonásával. * Községi tanács, Harsány. A község egyik dolgozója arról panaszkodik, hogy a dülőutak nincsenek karbantartva. A dolgozó parasztokban megvan a kezdeményezés, a községi tanács pedig segítse megvalósítani az utak rendbehozatalát. Ózdi Kohászati Üzemek igazgatósága. A sajóparti ivóvíz gépház, a putnoki ivóvíz gépház kezelői kifogásolják fizetési besorolásukat. Szerintük egyenlő munkáért egyenlő bért elve meg van sértve. Tegyen igazságot az igazgatóság, a szakszervezettel, a dolgozókkal karöltve. Miskolc 7. kerületi tanács. Gálik János levélírónk arról panaszkodik, hogy a Szeles utcát és az Állomás utcát összekötő útrészt meg kellene javítani, mert az esőzés idején eddig odaszállított salak sártengerré válik. Miskolc H. kerületi tanács. Mura Péter Andor úti bérház 13. lépcső-sammal mi nem vagyunk utasok? Mi, akik naponta kétszer utazunk, hogy dolgozhassunk? Ki hát az jgazi utas? Tudtommal olyan szabály nincs, mely hétfő reggel kivételével máskor is megtiltaná a jegykiadást. Mindezt nem írtam volna le, ha első esete lenne. A jegypénztárra, illetve kezelőjére már igen sok panasz hangzott el. Az állomás üb. elnökével erről egy alkalommal hosszan elbeszélgettem. lupén tudom, hogy az egyik pénztárosnőt a közönséggel szemben használt magatartása miatt az utcán vonták felelősségre. Ez törvényellenes cselekedet és elítélem. Tudtommal azonban a vasút van az utasért és nem fordítva. A vasutasok népes családja ezt megérti, szeretném, ha ön is megértené. (F. G.) alatti lakos azt írja levelében, hogy a Gyula és Andor utca sarkán épült új bérházaknak nincs számuk. Egy- időben 2-es számot adtak neki, de kiderült, hogy ilyen szám más házon is van. A villanyszámlázás Andor utca 74-nek nevezi, a postás az csak már a helyismeret alapján oda talál. De nem egy esetben előfordult már. hogy express-levél „ismeretlen” jelzővel vissza lett küldve a feladónak. Ehhez sok kommentár nem kell. inkább intézkedés, melyet a II. kerületi tanácstól várunk. * Megyei Hírlapterjesztő Vállalat. Ugyancsak Mura Péter levélírónk: javasolja, hogy az Eszperantó-téren (volt Szent Anna-tér) állítsanak fel egy újságos bódét. Úgy gondoljuk, mi is és ő is, hogy kifizetődne, s amennyiben mód van, úgy az Andor úti bérház lakói részére is felállítani egy újságos bódét. # Községi tanács, Tállya. Galgóczi György helyi lakosnak a Kurta Nyirjes dűlőben van egy szőlőnek való pariaga. Most állítja be. Nap mint nap kijár a földre, azonban mezőőrrel nem találkozik. Furcsál- ja a dolgot, mert a községi tanács beszedi a pásztorbért. Mivel nem jár a mezőőr a határba. így nem Ler hét csodálkozni azon. hogy illetéktelenek Galgóczi földjéről megdézsmálják a termés ^ IUEIEKES SZERVEK , lwUUWWW«Jl AJWWWW1AAA AftAftAfl
