Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-07 / 209. szám
Eszakmagyarorszäg Szombat, 1957. szeptember 7. SZEPTEMBER 10-én az ENSZ közgyűlés napirendre tűzi az ötös bizottság je- . lentését,. amely a fantasztikus hazugságok és rágalmak özönét zúdítja a Szovjetunióra és a Magyar. Népköztársaságra. ’ A jelentés nemzetközi célja az volna, hogy elterelje az imperialisták más mesterkedéseiről a figyelmet. Nálunk a kedélyek lecsillapodtak. Konszolidálódtunk. A magyar nép békésen építi a szocializmust, elismert vehetője a miínkásosztály, s ennek pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt: eltökélt szándékkal haladunk tovább azon az úton, amelyre 1945-ben ráléptünk és amelyről a magyar nép letérni nem hajlandó! De mi történik a nagyvilágban? A Szovjetunió vezetői kemény harcot folytatnak azért, hogy végre tető alá kerüljön a leszerelés kérdése, hogy végre megoldódjék az emberiséget legalapvetőbben érintő probléma, az atomfegyverrel folytatott kísérletek betiltásának a kérdése, amit az egész világ dolgozó népe követel. Ezt akarják elodázni az imperialista hatalmak, vagy olyan megoldást akarnak elérni, amely további . •eszélyeztetésnek teszi ki a békeszerető embereket. A Szovjetunióban az egész világ népei azt a hatalmat látják, amely a békéért, a leszerelésért, az atomki- sérlefek betiltásáért következetesen harcol. Az imperialista hatalmak pedig egyre inkább lelepleződnek, mint amelyek ezt a kérdést elodázni, vagy megoldását megakadályozni kívánják. Szükség van tehát egy olyan propaganda hadjáratra, amely a Szovjetuniót lejárathatja a békeszerető emberek szemében. Arról azonban nem beszélnek, hogy évek óta vér folyik Algériában, Cipruson és évek óta embervadászat folyik Kenyában és Malájföldön. Ománban pedig még talán tegnap is bombázták az ománi nép egyszerű ■vályogkunyhóit. Mennyi vér, mennyi szenvedés a világban, hát vegyük csak elő a magyar ügyet inkább, — mondják az imperialisták —, mert akkor nem hallatszik idle talán az ománi nép jajszava, az algériaiak, ciprusiak halálhörgése. A jelentés további célja: HAZÁNKBAN megbuktak az ellenforradalmi erők, minden fronton vereséget szenvedtek, katonailag, politikailag egyaránt. De az is kétségtelen — gondolják az imperialisták —, hogy ezeknek az erőknek egyrésze meglelhető hazánkban s jó lesz ezeknek az elemeknek «gy kis biztatást adni, hátha októberre megint tudnak valami — jó kis heccet — csinálni, hátha a magyar ügy megint valami jó imperialista ugródeszkát jelenthet — esetleg egy harmadik világháborúhoz — mert ez rendkívül kapóra jönne nekik. Azonban még ennél erősebbek vagyunk, ezt már meg tudjuk akadályozni, ebből az ellenforradalmi erők és imperialista cinkosaik -többet nem esznek. Nálunk október 23-a nem lesz még- «gyszer! Mi áll a jelentés középpontjában? Az, hogy „a Szovjetunió megsemmisítette a magyar nép szabadság- bogait”. Már száz évvel ezelőtt a szocialista elmélet, a munkásmozgalom ellen összefogott Európa minden reakciós ereje, az osztrák császár, a német császár, a pápa, az orosz cár vezetésével, hogy elsöpörjék, megsemmisítsék a munkásmoz'galmat. S már akkor azt vetetnék a kommunisták szemére, hogy megsemmisítik a szabadságot. Azóta a. kommunizmus valósággá vált, győzött a kommunizmus ügye. Európa igen jelentős részéTILTAKOZUNK! ben és Ázsia igen jelentős területein kommunista országok építik az emberiség szebb, jobb jövőjét. Az ellenünk összefogott reakciós erők azonban még mindig nen* találtak fel más eszmei fegyvert, mint azt, hogy a kommunisták megsemmisítik a szabadságjogokat. Most is ezt mondják, s olyanok vetik ezt a Szovjetunió szemére, akik annyiba sem veszik az emberek szabadságjogait, mint egy szelet papírt, amit elfújt a szél. Csak egy példán keresztül nézzük meg. Most nem arra utalok, amit saját országaik elnyomott osztályaival tesznek, hanem arra, amit velünk, magyarokkal tesznek. A legemberibb szabadságjoga egy szülőnek, hogy felnevelje gyermekét, hogy gyermeke sorsa felett ő rendelkezzék. Itt vannak á mi magyar gyermekeink, akik ebben a szörnyű októberben, novemberben kiszaladtak könnyelműen az országból és elrohantak a nagyvilágba. A szülők kérik vissza gyermekeiket, s a szabadságjogról olyan fennkölten szónokló Nyugat nem adja vissza a mi gyermekeinket, hiába kérik a szülők. Elodázzák a magyar szülő-küldöttség Ausztriába való beutazását és hány szülő nem fogja megtalálni gyermekét, mert a szülők érkezésének hírére a szennyes imperialista politika következtében a gyermekek igen jelentős részét a tengerentúlra szállítják. Azt állítja a jelentés, hogy nálunk nem volt ellen- forradalom, hanem „dicsőséges nemzeti felkelés”, — amely spontán, önmagától bontakozott ki, nem vett részt sem a belföldi, sem a külföldi reakció a szervezésében. MINDANNYIUNK előtt világos, hogy nálunk jó- előre megszervezett ellenforradalom volt, s ezt mi tudjuk, s ezt nekünk van jogunk eldönteni magyaroknak és semmiképpen nem a külföldi tőkés uraknak. Azok a szomorú események a legjobban bizonyítják az ellen- forradalmat, melynek során a legjobb hazafiakat gyilkolták bestiális módon, s a további tervük, amit ismerünk mindannyian, hogy mit akartak, s nem is beszélve Mindszenty rádiónyilatkozatáról, amely különösen a dolgozó parasztokat ejtette gondolkodóba. Szerintük Nagy Imre kormánya volt a törvényes kormány, s a Kádár-kormányt nevezik törvénytelen kormánynak, s szerintük ezt a kormányt nem is támogatja a magyar nép. Ehhez nem kell külön kommentár, mert a magyar nép tisztában van Nagy Imre aljas, áruló politikájával. Ami pedig a magyar forradalmi munkás-paraszt kormányt illeti, teljes erőnkkel támogatjuk. Erről tanúskodnak a termelési eredmények, a munkásosztály, a dolgozó parasztság és a haladó becsületes értelmiség részéről is. A nemzetközi jognak, a népek békés egymás mellett élésének vannak bizonyos előírásai, amelyeket nem illik megsérteni. Alapvető elv például a nemzetközi jogban a más népek belügyeibe való be nem avatkozás elve. Ezt az elvet az ENSZ alapokmánya is magában foglalja, amelyet kötelező minden tagállamnak betartani. íme a hírhedt Nyugat, mégis mint illetékes akarja eldönteni az októberi eseményeket hazánkban. EZ ELLEN a durva beavatkozás ellen emeljük fel szavunkat és tiltakozunk. Tiltakozásunkat fejezzük ki aláírással is, mely dokumentumként bizonyítja, hogy a magyar nép nem ért egyet az ENSZ ötös bizottságának jelentésével. URBÁN JÁNOSNE megyei béketitkár Az Ózdi Kohászati üzemek 13.009 dolgozója tiltakozik az ENSZ ötös bizottsága jelentése ellen Mi,’ az ózdi Kohászati Üzemek dolgozói, hét munkástestvérünk mártírhalálán keresztül is meggyőződtünk az októberi elleni orr adalom barbár cselekedeteiről. Mélyén szívünkbe véstük emléküket, mely örökké figyelmeztet bennünket, hogy az ellenforradalom milyen gálád módszerekkel akarta megdönteni munkásosztályunk hatalmát. Nekünk elegünk volt a rimái urak kizsákmányoló világából és nem engedjük beszennyezni 7.2 éves munkánk nagyszerű vívmányait. Mi nem azonosítjuk magunkat az ENSZ által megdicsért „szabadságharcosokkal”. A mi szabadságunkat már 1545-ben kivívtuk a Szovjetunió baráti segítségével. 1956 november 4-én saját kérésünkre a hazaárulóktól, a fegyveres ellenforradalmároktól szabadított meg ismét a Szovjetunió önzetlen segítsége. Nekünk ilyen barátokra va n szükségünk, mint a Szovjetunió, amely a legnagyobb veszélyben is szilárdan mellettünk áll. Határozottan tiltakozunk az ENSZ ötös bizottság jelentése ellen, melyet a nyugatra szökött hazaárulók dolláron vásárolt hazug vallomásai alapján tákoltak össze. Mi úgy tudtuk, hogy az ENSZ bizottság a népek közötti vitás kérdések békés úton való elintézésének leghivatottabb szerve, nem pedig a zavartkeltés, a háborús uszítás központi irányítója. Márpedig az ENSZ ötös bizottságának „magyar ügyeket” vizsgáló jelentése a más nemzetek belügyeibe való beavatkozásnak legdurvább példája, Mi, az Ózdi Kohászati Üzemek 13.000 dolgozója, követeljük, semmisítsék meg az ötös bizottság népi demokráciánkat megcsúfoló hazug jelentését és a mondvacsinált magyar ügyet egyszer s mindenkorra töröljék az ENSZ napirendi pontjai közül. ÓZDI KOHÁSZATI ÜZEMEK DOLGOZÓI Hagyjanak minket békénI M i, a Borsodi Nyomda dolgozói, felháborodással utasítjuk vissza az ENSZ ötös bizottsága hazug és rágalmazó jelentéseit, mely szerint Magyarországon a szovjet csapatok erőszakosan avatkoztak Magyarország belügyeibe. Magyarországon ellenforradalom volt, melyet a munkáshatalom megdöntésére szerveztek! A szovjet csapatok a forradalnti munkásparaszt kormány kérésére jöttek segítségünkre, a néphatalom megdöntésére törő ellenforradalom szétzúzására. Az ellenforradalmi banditák becsületes hazafiakat gyilkoltak meg kegyetlen módon, akiket özvegyek és árvák gyászolnak. , Tiltakozunk az ellen, hogy az ENSZ ötös bizottsága a jelentést az ENSZ közgyűlés elé terjessze megtárgyalás céljából. Követeljük, vegyék le az úgynevezett »m agyar kérdést« napirendről. Javasoljuk, hogy tárgyalja meg az ENSZ a leszerelés kérdéseit, foglalkozzon az atom- és hidrogéiibombo. robbantásának eltiltásával. Tűzze napirendre és tárgyalja meg az ománi és ciprusi helyzetet. E tekintetben van mivel foglalkoznia az ENSZ-nek. Magyarországon rend van, minket hagyjanak békén, »A Kádár-kormányt megalakulása óta a dolgozó nép elismeri és minden munkájában támogatja, mert a forradalmi munkás-paraszt kormány megvédte a magjjar nép érdekeit, megerősítette a népi hatalmat és helyreállította az ország gazdasági rendjét. Tiltakozunk és nem tűrjük, hogy belügyeinkbe beleavatkozzanak! BORSODI NYOMDA DOLGOZÖI Örök hála gyermekének kiontott drága véréért Olvastam az Északmagyarország- ban: »Fiam vérével fizetett a szabadságért« című cikket. Sokat gondolkodtam a sorok láttán, miközben szemem könnyes lett. Elek néni fia mártírhalált halt az ellenforradalom idején. Életével és vérével védte a párt székházát Budapesten, a Köztársaság-téren. A legszebb példakép, mely ifjú életében lehet, hogy a honvédesküt a legnagyobb életveszélyben sem tagadja meg, hanem bátran adja oda életét is, ha kell, Elek László sorkatonából halála után lett alhadnagy. Eltávozott közülünk, fáj nekünk. De Elek László és a többiek már- tírsága figyelmeztetnek bennünket, és a vérző szívű édesanyákat, hogyne engedjük mágegyszer a mikrofon elé Mindszenty t! Prokk Ferenc, Ózd Megjegyzések as ENSZ ötös bizottságának jelentéséhez Az ENSZ-nek szeptember 10-én összeülő XII. közgyűlése ismét foglalkozni akar az úgynevezett magyar üggyel az ötös bizottság jelentése alapján. Miféle szerv az ötös bizottság? Az ötös bizottságot — amerikai sugallatra — az ENSZ közgyűlésének XI. ülésszakán, jelölték ki és bízták meg a »magyar ügy« kivizsgálásával. Ez olyan feszült légkörben történt, amikor egy elbukott ellenforradalom és egy kudarccal végződött szuezi kaland után a feldühödött imperialista kormányok nagy rá^alomhad járatot indítottak Magyarország, a Szovjetunió és az egész szocialista tábor ellen. Nem lehet tehát csodálkozni ( azon, hogy az ángol—amerikai blokk által irányított szavazógép ismét megsértette az ENSZ alapokmányát, amikor durván beavatkozott a belügyeinkbe azáltal, hogy »semleges« államokból bizottságot Jelölt ki a ' »magyar ügy« kivizsgálására. A bizottság 4 tagja Ausztráliának, Ceylonnak. Uruguaynak és Tunisznak a képviselőiből került ki. Ha figyelemmel kísértük az elmúlt 12 év alatt a külpolitikai eseményeket, akkor tudjuk azt is, hogy ebből a négy- országból Ausztrália kormánya kivétel nélkül minden egyes esetben a legreakciósabb külpolitikát folytatott. Hasonló a helyzet Ceylonnal is, . amely csupán az utolsó évben próbált meg néhány tántorgó lépéssel lelépni az amerikai járószalagról és haladóbb külpolitikát folytatni. A harmadik ország, Uruguay, gazdaságilag és politikailag is az USA függvénye, ezért az ENSZben az USA álláspontjának egyik biztos támogatója. A negyedik állam, Tunisz, 1954-ig francia gyarmat volt, azóta némi függetlenséget kapott, de még mindig függ Franciaországtól. Azonban, mint hírlik, még e rendkívül gondosan összeválogatott bizottságból is kettő: Ceylon és Tunisz ki akar válni. Nyilván unják már a szennyes munkát. Láttuk a szerzőt, tekintsük meg azt is, hogyan dolgozott! Mi sem természetesebb, mint az, hogy a kétkötetes jelentést hasonlóan »elfogulatlan« források alapján állították össze! Vegyük sorra ezeket a forrásokat! Az csak-' természetes, hogy a legfőbb forrást a nyugatra disszidált magyarok képezik, hiszen ők a Meg elfogulatlanabbak«. De közülök is csak 111 személy akadt, akiket igazán »szavahihetőknek« lehet tekinteni. Ezek élén állnak, mint koronatanúk, névszerint is megnevezve, Kéthly Anna. a megrögzött munkásáruló, Király Béla tábornok úr, aki Gömbös Gyulának, a volt fasiszta miniszterelnöknek a sógora és Kővágó József, Budapestnek senki által meg nem választott polgármestere. Ezeken kívül az ötös bizottság jelentése szerint meghallgattak 7 olyan személyt, akiknek a kihallgatására vezető imperialista kormányok tettek javaslatot! Ez eddig tehát már 10 »pártatlan« személy a 111-ből! De ez még mind semmi, mert meghallgattak 81 személyt névtelenül, -hogy >>teljesen szabadon« nyilatkozhassanak! Végül a hátralévő 20 tanút nyilván a »szabadságharcos« csapatok vezetői teszik ki, melyre az ötös bizottság jelentése is utal. A másik főforrást az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, s több kapitalista ország által átadott terjedelmes anyag szolgáltatta. Nem csoda tehát, ha ez az »elfogulatlan bizottság«, ilyen »elfogulatlan« forrásokra támaszkodva, hangyaszorgalommal dolgozva az elmúlt hónapok alatt, 2 vaskos kötetet kitevő hazugsággyüjteményt tudott összeállítani. Hazugságok tömkelegé Hogy mit tartalmaz a XII fejezetre tagolt jelentés, azt leírni sok lenne és valótlan adataira, ferde következtetéseire való tekintettel nem is érdemes vele foglalkozni. A jelentésnek ránkvonatkozó részéből csupán néihány ostoba hazugságot kívánok idézni. Például a szovjet csapatok és az egyetemisták közötti tűzharcról (a rádióstúdió felé az egyetem előtt vezető úton menetelő szovjet csapatok elő- és oldalbiztosító járőreire az egyik egyetemi őr golyószóróval rátüzelt s így keletkezett a harc) ezt írják: »A diákók kb. 1 órán át harcoltak«. Ez a jelentésben még szerény túlzásnak számít, mert csak’ kilenc-tízszeres nagyítás. Az egyetemen mindenki tudja, hogy a tűzharc 6—7 percnél nem tartott tovább. Egy másik túlzás: »Számos diák életét vesztette és a szovjet csapatoknak is voltak veszteségei.« Ravasz fogalmazás, mert az egyetemen azt is pontosan tudja mindsa- ki, hogy 2 diák halt meg, egy súlyosan megsebesült, 3 pedig könynyen. Termesz-lesen a két halott is »számos« és a több tucat is, tehát tetszés szerint lehet értelmezni! A szovjet katonáknak pedig 1 halottjuk és egy sebesültjük volt. Tehát ebből állt a sokat sejtető »szovjet csapatoknak is voltak veszteségei« kitétel. Itt jön aztán egy teljesen kitalált hazugság: »amikor a harc végétért, a szovjet csapatok sok diákot elfogtak és ismeretlen helyre szállították.« Ez a hazugság minden alapot nélkülöz, mert a szovjet csapatok nemhogy a diákokat szedték volna ösz- sze, hanem még a rendkívül értékes és az ellenforradalmárokat kompromittáló iratokat és a fegyverek nagyrészét is otthagyták. Áz ellenforradalmárok éltek is az alkalommal és még aznap este a kompromittáló iratokat a főépület mögött elégették. A fegyvereket pedig két nap múlva egy magyar alakulat szedte össze és vitte el. Egy másik kitalált állítás: »Magában a városban a harcok egész délutánig folytak.« Ez a hazugság a miskolciak előtt annyira kézzel fogható, hogy azt bizonyítani nem is kell. így állunk a rólunk szóló résszel. Egyébként az egész jelentés, azonkívül, hogy valótlan és rágalmazás, még logikátlan is, mert a valótlanságait a jelentésben előforduló ellentmondásain keresztül is köny- ny.en ki lehet mutatni. Burz-soá logika Azt írja a jelentés., hogy Magyar- országon nem volt ellenforradalom, illetve volt, de »Az ellenforradalom abból állott, hogy a szovjet fegyveres erők kormányra juttatták Kádár urat és munkatársait.« Tehát szerintük is volt ellenforradalom, csupán az előjelet cserélték fel! Nekik a kapitalista rendszer visz- szaállítása a forradalom és ezt a törekvést megakad?.! yózó s-z oc i 2 H«t a forradalom az ellenforradalom. Bur- zsoá logika, de mi így is megértjük! Más alkalommal azt bizonyítják, hogy a fegyveres felkelés nem volt előre megszervezett (honnan volt akkor a felkelés tervszerűsége es óramű pontossága?), hanem az spontánul robbant ki, amelyet az egész nép támogatott, ellene még a katonaság sem harcolt, sőt egyes részei támogatták is a felkelést. Ügy látszik, hogy a szolnoki, kecskeméti, kiskunhalasi, esztergomi, dombóvári, egri, szegedi katonai alakulatoknak és több tiszti iskolának az ellenforradalom elleni tevékenységéről, harcáról — amelyet éppen Nagy Imre fékezett — a bizottság nem értesült! De valami baj mégis volt, mert így írnak: »A forradalmi tanácsok vezetőinek különös elégtételül szolgált volna az, hogy közvetlen telefonösszeköttetésben lehetnek Nagy miniszter« elnökkel... Király tábornokkal.. mert nem bíztak abban, hogy a tiszti hierarchia eljuttatja jelenté- seiket a legmagasabb helyre.« Tehát az ellenforradalmárok a honvédségen belül elszigetelt helyzetben voltak. Láthatjuk, hogy egymásnak mennyire ellentmondó állítások, túlzások és hazugságok vannak ebben a jelentésben, melynek a napirendre tűzését még a tárgyilagos nyugati politikusok is ellenzik. Miért tűzték mégis napirendre a „magyar ügyet“? Ha a világpolitikában valami valótlanság körül nagy hűhót csapnak, akkor bizonyos hatalmak mindig valami valóságos, de részükre kellemetlen ügyeket igyekszenek eltakarni. Nézzünk hát egy kicsit szét, kiknek és miért áll érdekében az úgynevezett »magyar ügy« elő- ráncigálása? Vegyük mindjárt az Egyesült Államokat. Tudjuk, hogy kormánya a népek függetlenségének és a kommunista munkásmozgalomnak esküdt ellensége. Rendületlenül szervezi &
