Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-06 / 208. szám
Péntek, 1957, szeptember 6, ESZAKMAG^ARORSZAG § KÖNNYŰ JÓ EMBERNEK lenni annak," akinek van családja, aki tiszta házba, ked-‘ 1-----------------...... v és -feleséghez, ----szép gyermekek : közé megy haza. Nem unatkozik, nem piszkálják a rossz gondolatok. Nem jut káriio- zatra, ha tisztességes embernek született. Hanem az egyedüllét — az nagyon próbára teszi a férfit! Meg- őszülhetelt, akár el is mehetett a haja, ha hirtelen egyedül marad, elkezd csavarogni, mint az a bizonyos négylábú... , Ez volt Baka Ferenc »fröccs- erkölcstana«. Szesztestvérei ismerték már kívülről a fejtegetést, amelyet rendszerint a negyedik és az ötödik nagyfröccs között már nem józanon, de még nem részegen szokott elmondani. Meglehetősen unták az örökös lamentációt, de mert rendszerirt Baka fizetett a kiruccanásokon, fancsali ábrázatlal végighallgatták. Egy alkalommal Gyökén, a harapós kis gépkocsivezető, aki nem volt beavatva a társaság bel- ügyeibe és maga fizette ki a céh- hét, rászólt a panaszkodó emberre. — Hallod-e Baka, ha valami bajod van, eredj ki az illemhelyre és dugd le az ujjadat, de nekem ne lamentálj, mert unom. A RÉSZEG EMBEREK sértődöttségével rúgta ki maga alól a Platán vendéglő kertiszékét Baka Ferenc és egy általános kurta üdvözlést odavetve az asztaltársaságnak, hazarohant. Mindenki azt hitte, hogy másnapra elfelejti az egészet, hiszen nem nagy eset az ilyesmi a szesz barátainak körében. Baka azonban megmakacsolta magát, munka után egy pohár sörre sem lehetett elcsalni. Rohant haza erősen bizonygatva, hogy neki dolga van. De hát mi dolga lehet egy albérleti szobában lakó magányos férfinek? Legfeljebb, ha egy héten egyszer kisúrolja a munkaruháját, s meglöty- työli a hideg vízben a zoknit, a zsebkendőt, meg ilyesmit. A rendes ingét már a háziasszony mossa, vasalja. Csakugyan, Baka. Ferencnek is gondot okozott, hogy mi munkát találjon. Igaz, most nézett körül először ilyen szempontból, ideiglenes otthonában. Kis nyári konyhában lakott, Cinege Ábris nyugalmazott főkalauz portáján. A ház udvarán zöldség és egy kis burgonya díszlett, s az első este a javulás útjára tért albérlő meg akarta öntözni a növényeket. Egy bőséges zápor azonban ettől a hasznos ténykedésétől is megfosztotta. Bosszankodva nézett körül odújában és szeme megakadt a Cinege bácsi szer számos ládáján, amelyben a kalapács, a fogó, a lombfűrész és az egyéb holmik talán már évek óta békességben pihentek. — Faragcsálni kellene, az ám, csinálok a Gizi lányomnak egy bababútort. CINEGE BÁCSI egy szóra beleegyezett, hogy használhassa a szerszámait, néhány deszkadarabot szerezni pedig igazán nem nagy művészet. Balia Ferenc munkához láitoft, Nyelvét a szájaszegletébe illesztve rajzolta a mintákat, fűrészelt, gyalult, festett. Hálószobát készített, két szekrénnyel, két éjjeli szekrénnyel, ágyakkal, székekkel, tűkcÁ bab ab úl:üv '•IS! ::£££££££££££££££££££££££££££££!:£:££££:£££!££: rös öltözködő asztallal. Mit mondjak? — még k,is polcok, fogasok is voltak a szekrényben. Közben volt ideje gondolkozni és ő gondolkozott is. Kerek hat hónapja, hogy egy várossal odébb állt, mert részegen pofonütötte a feleségét. A jó kőműves mindenütt talál munkát, ha altar, és a keresetből azóta tíz- naponként hazaküldi a fele pénzt. Pontosan a felét, mert az egyedülálló embernek sokba kerül az élet. Tizenötévi házasság után először nagyon jól esett a szabadság, az éjszakába nyúló poharazgatás és főleg az, hogy amikor kapatos fővel hazabotorkált, nem zörgött ezért senki. A hetek, a hónapok múlásával azonban egyre sűrűbben fogta el a csömör. Ment volna már hazafelé, csak egy sor kellett volna, egyetlen megbocsájtó, hívogató so- rocska —, de az asszony is makacs, rátarti lévén, sehogy nem akarta elküldeni ezt az üzenetet. ITT TARTOTT Baka, Ferenc, amikor faragni kezdte a baba- bútort. Teljes három héten keresztül dolgozott rajta, s amikor elkészült, maga is tudta, hogy remek munkát csinált. * Kedvtelve nézegette magát a kicsiny öltözködő asztal tükrében. Egyszerre nem tudta meglátni az egész nagy busa fejét, csak külön az ősz halántékát, a ráncoktól összekaszabolt homlokával, külön a tömpe orrát, az apróka vérerekkel, aztán gyér bajuszát, húsos szájaszélét, borostás állát — egyszóval amit mások egyben látnak és úgy hívnak, hogy Baka Ferenc. — Szép munkái végeztél — mondotta magának a barkácsoló mester. Teste, lelke úgy tele szaladt büszkeséggel, hogy nem tudott megmaradni az albérleti kamrában. Elindult egyet sétálni és mivel útközben nagyon megszomjazott, beugrott egy pohár sörre a Platán vendéglőbe. A részleteket nem mesélem el, hiszen olyan szomorúan egyformák ezek az esetek. Az egyik asztalnál »sörbe-rumot« ittak Baka Ferenc szesztestvérei és ő nem akarván feltűnősködni, odatelepedett közéjük. Először úgy ült a szék szélén, mint aki minden percben fel akar ugrani, később kényelmesen elhelyezkedett, végül ráborútt az asztalra és elaludt. Reggel nem tudta, hogy hányt-e vagy nem, fogalma sem volt hogyan került haza és hiányzott a zsebéből az az ötszáz forint, ami a. bútorkészítés ideje alatt gyűlt össze. Azt sem tudta mennyit adott a pincérnek, mennyit a prímásnak és nem lopta- e meg valaki. Meg-megránduló kézzel kutatta végig a zsebeit és szája keserű torz mosolyra rándult, amikor a szivarzsebből négy összegyűrt tízforintos került elő. HAT NAP MÚLVA lesz a következő fizetés. Ez a pénz addig az éhenhaláshoz is kevés. Baka Ferenc hirtelen elhatározásra kikiáltott az udvaron matató öreg házigazdának. — Cinege bácsi, jöjjön már be egy kicsit! A nyugalmazot főkalauz nagyon tisztelte albérlőjét. Bizonyára erejét., nyerseségét respektálta. Sietve jött tehát a hívó szóra. — Parancsoljon, Baka úr? — Ügy tudom, Cinege bácsi, árulni szokott az ócskás piacon. Szeretném meg- megkérdezni, nem TILTAKOZUNK! adná-e el ezt a bababútort. A nyugdíjas főkalauz meghökkent, mert sejtette, hogy albérlője nem eladóra csinálta a ritka holmit. Baka félremagyarázia zavart hallgatását. — Ügy gondolja, hogy nem vennék meg? — Dehogyis nem, ha alkalmas vevő kerül, a kétszázast is meg lehet érte kapni. Ma éppen heti piac van, megpróbálhatom:.. A kőműves visszahőkölt az ajánlattól. — Annyira nem sürgős — morogta a fogai közt — majd beszélgetünk még róla. Mérges volt a bababútorra, mert miatta történt a minden eddiginél szégyenteljesebb elázása, de hamarosan rájött, hogy nem tudná eladni. Nem is teketóriázott soká, hanem délután, amikor hazaért a munkából, azonnal csomagolt és postára adta kislányának az egészét. A polcos kis szekrénybe egy rövid levelet is dugott. »Gizikéin! Apád csinálta Neked ezt a bútort. Légy jó kislány, fogadj szót anyádnak és akkor egy szép konyhafelszerelést is küldök.« Megkönnyebbülten sóhajtott, amikor a postás a mérlegről levette a csomagot és hódravitte a drótháló mögé, mert ezzel végeszakadt a kísértésnek. Nem kerül már ócskz- piacra a bababútor. Nehéz napok következtek ezután Baka Ferencre. Jóformán kenyéren és vízen élt. Nem mert kimozdulni a vackáról, mert félt, hogy idegességében betöri a kirakatot, ha húst, sajtot, vajat, meg efféléket mutogatnak az üveg mögött. Korán lefeküdt és éjszaka a Cinegééktől kölcsönkért olcsóregényeket olvasta. Végre megjött a fizetés napja. Az első boltban vett negyven deka felvágottal, egy kiló kenyérrel s mire hazaért, bőröstől, mindenestől megette az egészet. Az utcán az emberek utána forogtak, olyan mohón evett. Talán még morgott is közbén egy kicsit, Megszomjazott alaposan, úgy, hogy a kapu előtt majdnem visszafordult a Platánba, de gondolta, ha már eddig eljött, mégis benéz, nincs-e valami újság. A nyári konyha ajtajába szúrva egy levelet talált. A nagyujjával tépte fel, mert ahhoz sem volt türelme, hogy a bicskáját elővegye. CSALÓDOTTAN bámult a papírra, mert azon csak a kis Gizi ákom- bákomjait találta. Lehangoltan kezdte böngészni, de aztán egészen felvillany ozódott. »Drága Apukám! Köszönöm a nagyon szép bababútort, amit Te nekem csináltál. A konyhabútor is egész biztosan szép lesz, de Anyuka azt mondja, hogy azt már itthon is kifaraghatnád, legalább mi is segítenénk...« Eddig jutott az olvasásban Baka Ferenc, amikor összefutottak szeme előtt a betűk. Berúgta a kamva ajtót és felkapván a kupát, az állott víz felét egyhajtásra kiitta. Aztán, mint részegen a Platánban, öblös hangján kiabálni kezdett: — Fizetek! Cinege bácsi, fizetek! Utazom haza. SOLYMÁR JÓZSEF Mit kell tudni a futtatott mező- és erdőgazdasági ingatlanokról A földreform során a mező- és erdőgazdasági ingatlan, valamint házhely-és egyéb juttatásban részesültek régi kívánságát teljesítette kormányunk, mikor rendezte a juttatott vagyontárgyak végleges megváltási árát és törlesztési időtartamát. Az idevonatkozó pénzügyminisztériumi rendelet szerint a végleges megváltási ár kiszámítása és megállapítása érdekében minden juttatott saját érdekében a helyi tanács adóügyi csoportjánál bejelentést tartozik tenni. A bejelentési nyomtatvány ugyanitt szerezhető be. A bejelentést abban a községben kell bényújtani, ahol a juttatott mező- és erdőgazdasági ingatlant, házhelyet, házingatlant, vagy gazdasági felszereléseket juttatták. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekbe lépett juttatottaknál a termelőszövetkezetbe bevitt ingatlan, továbbá az egy katasztrális holdat meg nem haladó háztáji gazdaság után a megváltási ár fizetési kötelezettség szünetel, de a bejelentést ezen ingatlanokról is meg kell tenni, és az adatok bejelentését a termelőszövetkezet elnökével is igazoltatni kell. A bejelentést a juttatott személyesen köteles megtenni a birtokában lévő adatok, igazolások felmutatásával. A juttatással kapcsolatos minden okirat bemutatandó. Az írásban közölt határozatban szereplő összeg befizetése esetén a helyi tanács adóügyi csoportja kérelmére megkeresi az ingatlan fekvése szerint illetékes telekkönyvi hatóságot, a juttatott ingatlanokra bekebelezett jelzálogjog, elidegenítési és terhelési tilalom, valamint az öröklési korlátozás megszüntetése iránt. A kormány azok részére, akik a mezőgazdasági ingatlan teljes megváltási árát és az egyéb juttatott vagyontárgyak után megállapított megváltási ár esedékes részét 19-37 december 31-ig kifizetik — jelentős fizetési kedvezményeket is biztosit: — ha a juttatott a juttatás időpontjában mezőgazdasági munkás, gazdasági cseléd, vagy telepes volt, úgy az esedékesség előtt befizetett megváltási árból 35 százalékos, — más juttatott pedig 20százalékos kedvezményt kap továbbá — az 1957. év után, de a törlesz r tési idő letelte előtt a megváltási) ár még nem esedékes részére tör- tént befizetésnél annyiszor 3 százalék kedvezmény jár, ahány évvel korábban történik a kiegyenlítés. Mindenkinek saját érdeke, hogy a kiadott rendelet alapján a bejelentési kötelezettségének eleget tegyen és a véglegesen megállapított megváltási árat kiegyenlítse, mert így a juttatott mező- és erdőgazdasági ingatlanokra, valamint az egyéb juttatott vagyontárgyakra vonatkozó korlátozások megszűnnek. MEGYEI TANÁCS VB pénzügyi osztálya TELEFON Nem vagyok bibliás természetű ember, de elhiszem, hogy köny- nyebb a tevének átjutni a tű fokán, mint Miskolcon telefonhoz jutni. Elhiszem azt is, hogy ennek valóban vannak objektív okai is. El kell hinnem azért is, mert a posta előregyártott levélben értesített arról, hogy . »távbeszélőállomás felszerelése iránti kérelmét kábelérpár hiánya miatt nem teljesíthetem^, így, ilyen ridegen! Előresokszorosított levélben! Nem lepődtem meg nagyon, mert — a fentebb idézett tevés szólásmondás ismeretében — számítottam is ilyesmire. De titokban reménykedtem, hogy a sokszorosított levél végén valami ilyesmi lesz: »kérését előjegyeztük és annakidején (ha még élni fog) majd értesítjük^ Ha ezt a pár szót hozzáírnák, nem kellene újabb beadványokat írni, esetleges mellékleteket újra beszerezni. Sokan nem bíznának ebben az ígéretben sem’, de a jó kereskedő sohasem mulasztja el hozzátenni, ha valamivel nem tud szolgálni, hogy »tessék majd benézni a jövő héten!« Egy kicsit elviselhetőbb ígf a sikertelenség és a visz- szautasitáSi C-r-klos) I ÜLÖK AZ ASZTAL MELLETT. Előttem egy kivonat. Kivonata egy jelentésnek, amely az első betűtől az utolsóig hazugság. Kik írták? öten, akik talán még sohasem jártak Magyarországon, öten, akik vajmi keveset tudnak népünkről, annak ezeréves küzdelmeiről urai ellen, öten, akik ha tudomást is szereztek 12 év alatti eredményeinkről, csak gyűlölettel Nyugtázták azt. Ezek írták a jelentést, s ezek állítják, hogy „pártatlanul” tárták fel, mi történt Magyarországon tavaly októberben, novemberben. Honnan veszik adataikat? Honnan szedik azokat az állításokat, amelyeket 9 millió ember cáfol? Azoktól, akik tavaly ősszel a felelősség- revonás elől külföldre szöktek, azoktól, akik kéjelegve gyilkolták meg legjobb hazafiainkat, akik további vérengzésre, sztrájkra, pusztításra uszítottak. Tiltakozunk a jelentés ellen! Tiltakozunk, mint valótlan ellen, tiltakozunk, mint rágalom ellen! Ott voltam tavaly ősszel Budapesten, azon százezrek között, akik látták októberben, novemberben a kétségbeesett anyákat, a bizonytalan jövő elé néző munkásokat, a síró, anyjukhoz húzódó gyermekeket. Ezren és ezren láttuk, mi volt, hogy volt. Láttuk, amint 23-án este a parlament előtti beszéde után kifütyülték Nagy Imrét. Azok, akik a sértődött politikusoktól várták ügyük előbbrevitelét, .ekkor még csalódtak benne. Már-már félő volt, hogy a tömeg a beszéd után békésen hazamegy, ekkor azonban újabb módszerekhez folyamodtak. Futárok jöttek, kiabálva: „mindenki a Rádióhoz! Ilyen töltényekkel lövik a népet!” És mutatták a töltényeket. Nem volt igaz a hír! Amikor odaértünk, még semmiféle lövöldözés nem volt! A parlamenttől odatóduló.kat közben állandóan izgatták, bujtogatták, valótlanságokkal félrevezették. Jó két óra múlva, amikor már elég parázs, volt az egybegyűltek hangulata, elérkezettnek látszott az idő, s eldördültek az első lövések — a Rádió felé. Megindult a támadás a Rádió ellen. Nem igaz tehát, amit az ENSZ ötös bizottságának jelentése állít, hogy a felkelés spontán indult! Megszervezték azt jól! Nem igaz, amit a jelentés állít, hogy a Rádió védői belelőttek a tömegbe és emiatt kezdődött a fegyveres felkelés! NÉHÁNY NAP TELT EL. A házakba beköltözött a bizalmatlanság. Ismerős nem akarta megismerni ismerősét, szomszéd félt a szomszédtól. Az utcán pedig rosszarcú, nagyhangú fegyveres alakok. Kezük a fegyveren, övükben kézigránát. A járókelő megrettent, amikor elment mellettük. Aztán az utca végéről hatalmas diadalordítás hallatszott. Nyolc-tíz fegyveres suhanc, lábánál fogva a földön húzott valakit. Idősebb ember, szemhéja felszakadt, homlokán zúzott seb. arca csupa vér, testén több seb. Alig van élet benne. A tér felé hurcolják, ahol már két- embert akasztottak fel. És szállt a szitok, az átok, a mocskolódás, a gva- lázkodás! Nagy Imre szinte szentesíti a mészárlásokat, amelyeknek százan és százan estek áldozatul... Tiltakozunk az ellen, hogy ezt egyszerűen túlkapásnak nevezze aa ENSZ ötös bizottsága! Ez nem túlkapás, hanem cél volt. Igen, a kommunisták, a haladó emberek ezreinek kivégzése, tíz- és tízezreinek bebörtönö- zése cél volt, hogy a fő erőt elhárítsák a kapitalista restauráció útjából. Országszerte készültek a halállisták, amelyek a legjobb akarattal sem mondhatók egyszerű túlkapásnak. És tiltakozunk az ellen, hogy a Köztársaság-téri pártház elleni támadást és az ott történt, valamennyi között a legborzasztóbb vérengzést meg sem említi a jelentés! Október utolsó napjaiban a Nyugati pályaudvar körül láttam az alvilág egyik hirhedt vezérét, akit csak Mixinek szólítottak. Híres verekedő és munkakerülő, hagyomány nála, hogy az év nagyobb részét börtönben tölti. Ekkor éppen szabad volt. Géppisztoly lógott a vállán. Még csapata is akadt. Tizen-tizenöten voltak mellette, ugyancsak felszerelve ki ezzel, ki azzal. És betértek ide-oda. Nemcsak a gazdátlanul maradt üzleteket, hanem a magánlakásokat is felkeresték, ahonnan a „dicső forradalom” nevében bőséges hadizsákmánnyal tértek vissza. Kelenföldön laktam. November 4-en már dörgött a barátok segítő fegyvere. S e napon a Móricz Zsigmond körtéren Kelenföld legutolsó prostituáltja kezdett ellenállást szervezni. Néhány hasonló társával hozzákezdett az utca kövének felszedéséhez. Tiltakozunk az ellen, hogy ezeket és a hozzájuk hasonló, börtönből kiszabadult bűnözőket, lincselőket, társadalmunk salakjait, szabadságharcosoknak, hazafiaknak nevezze az ötös bizottság! AZOKBAN A NAPOKBAN a Szabad Európa-rádió habzó szájjal bömbölt, ujjongott, szitkot szórt, újabb és újabb utasításokat adott. Egyik legfőbb irányítója volt az ellenforradalomnak. Gondoljunk csak vissza, emlékezzünk csak! A becsületes emberek ma is borzongva gondolnak a Szabad Európa adásaira, amellyel a dolgozó nép hátbatámadását és az ezerholdasok uralmát készítették elő. Tiltakozunk az ellen, hogy az ötös bizottság egyetlen diák meghallgatása után csupán annyit állapít meg a Szabad Európa-rádiórói, hogy .„szimpatizált”* a felkelőkkel. Nem „szimpatizált”, hanem a legdurvább módon beavatkozott belügyeinkbe! November 4-én újabb borzalmaktól szabadítottak meg bennünket barátaink, szövetségeseink. Hívtuk, vártuk őket már napokkal előbb, tíz- és tízezren. Szovjet szövetségeseink vetettek véget a pusztításnak, az ártatlanok további kivégzésének. Nekik köszönhetjük, hogy visszatért az élet, a rend, a nyugalom. Tiltakozunk az ellen, hogy ezt agressziónak nevezzék. A szövetségesek segítsége nem lehet agresszió, hiszen amikor e^y kenyérüzlet előtt kétszázan álltunk, a szovjet katonák egymás után jöttek oda és adták át kenyereiket, hogy az anyák adhassanak odahaza síró gyermekeiknek. Télen, amikor a hófúvás betakarta az utat, a vasutat, a szovjet katonák, szovjet kocsik, és könnyű páncélosok segítettek ezeket szabaddá tenni. A Szovjetunió tüzelőt, ablaküveget, élelmiszert küldött, amikor ezeknek szűkiben voltunk. A Szovjetuniónak köszönhetjük, hogy ma az emberek nyugodtan dolgozhatnak, szórakozhatnak, vásárolhatnak a bőségesen megtömött üzletekből. A Szovjetuniónak köszönhetjük, hogy hazánk nem lett irredenta, soviniszta uszítással teli.háborús tűzfészek Európa közepén! Az ötös bizottság vádjait, rágalmait a leghatározottabban visszautasítjuk! A jelentés azt állítja kormányunkról, hogy „Kádár úr” nem élvezi a nép támogatását. Vajon nem a kormány támogatását jelenti-e, hogy az üzemek dolgozói a kormány hívó szavára megkezdték a munkát, hogy a bányászaink sikeresen megvívták a széncsatát és hogy a parasztság szinte egyöntetűen állást foglalt az ellenforradalom ellen? Vajon nem a kormány támogatását jelenti-e, hogy üzemeink a nagy pusztítás ellenére is, majdnem elérték az 1956 szeptemberi eredményeket? Ami pedig a kormány tagjait illeti: egy-egy nagygyűlés alkalmával nagy szeretettel, szinte rajongással veszik körül őket. Vakság ezt nem észrevenni! A jelentésnek ez a része is hazugság! TILTAKOZUNK az ötös bizottság több hónapon át készült, 500 oldalas hazugsága ellen! Az úgynevezett „magyar ügy” helyett ez alatt az .idő alatt megvizsgálhatták volna az algériai, kenyai, ciprusi vérengzéseket és az ománi bombázásokat. Az erről készült jelentésüket bizonyára az egész világon elolvasták volna! Tiltakozunk hazánk belügyeibe való beavatkozás miatt! Tiltakozunk napirendre tűzése ellen! Becze Kárát*
