Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-05 / 207. szám
Csütörtök, 1957, szeptember 5. ÉSZAKMAGTARORSZÁG 3 HOZZÁSZÓLÁS J . orí7 pedagógus levelehez A minap levelet hozott a posta szerkesztőségünknek. Jánosházi Sándor bükkábrányi pedagógus írta. Irta pedig jószívvel, segíteni akarással és pedagógus felelősségtudattal a „kis magyarok”, a jövő felnőttéi iránt. A levél az úttörő-mozgalom kérdéseivel foglalkozik — és azzal, hogy a nevelők egy része félvállról kezeli ezt az ügyet, nem veszik maguknak azt a fáradságot, hogy megértő emberi szeretettel hajoljanak le a gyermekiélekhez, az úttörőmozgalom számos gondjához-bajá- hoz. Jánosházi Sándor bebizonyítja levelében, hogy csodákra képes a pedagógus, ha erős lélekkel fáradozik, ha van célja és tudja, hogy célja megvalósítható. Az úttörő-mozgalom célja és feladata az iskolán belüli nevelés kiegészítése: szervezeti keretek közé szorítani az általános iskolások iskolán kívüli nevelését, hogy felfogja és kielégítse a gyermek iskolában „ki nem élt” vágyait, törekvéseit. A tanulás nem köti le a gyermek meglévő energiáit — ezt nem is szabad. De a „fölös” energiák elpocsékolódnak, ha a gyermekre bízzák szabadidejének „elköltését”. így van a gyermek a zsebpénzzel is. Ha rajta áll, elpocsékolja, semmiségekre költi, de ha felvilágosítjuk és megszerettetjük vele a zsebpénzen is beszerezhető szórakoztató dolgokat — könyvet, mozit és eféléket, nagyobb gonddal költi a pénzét. Az úttörőmozgalom célja értelmessé, tartalmassá tenni a gyermek szabadidejét — szórakoztatni, nevelni — és segíteni a gyermek és a pedagógus iskolai munkáját. A levélíró elöljáróban megjegyzi: „Elhülve és megbotránkozva hallottam ... vannak iskolák járásunkban (a mezőkövesdi járásban), ahol nem akad nevelő, aki vállalná azt a nemes, kitüntető feladatot, hogy az úttörőcsapat élére áll-. jón...” A z úttörő mozgalom életre- ** való gyökeret eresztett iskolásaink lelKébe. Ennek bizonyságául Jánoskáid elvtárs megjegyzi, hogy „az ellenforradalom után, február első napjaiban, amikor még az őrszem-mozgalomról és miegymásról folyt a vita, minden bevezető nélkül feltettem a gyerekeknek a kérdést: Ki akar továbbra is úttörő lenni? A régi úttörők közül (98 volt) 76 gyerek azonnal ugrott és jelentkezett. Elhatároztam, hogy ezeknek a gyerekeknek elő fogok teremteni mindent, ami csak erőmből telik. Hozzáfogtam egy nagy, nehéz, sok türelmet és kitartást igénylő munkához ...” A levélíró nem elmélkedett, munkához látott, hogy anyagi alapot teremtsen az úttörők szórakoztatásához, a jövőévi sátorozáshoz. Nem a hivatalok végigkilincseiésé- vel lopta a drága időt — ismervén a hivatalok „bőkezűségét” —, hanem műkedvelő színjátszó csoportot hoztak létre. A betanult szerepekkel bejárták a környező falvakat és az így befolyt összeget fordították a sátortábor felszerelésére. 50 ezer forintra van szükség. „Júliusra annyi pénzem lesz — írja —, hogy az ország bármely részébe elmehetünk kéthetes üdülésre — minden külső segítség nélkül ...” Eddig beszereztek 30 kétszemélyes sátrat, 30 darab vadonatúj pokrócot, még a párna és szalmazsák hiányzik, továbbá mintegy 4000 forintot kell előteremteni a konyha felszereléséhez. Nem lehet, nem szabad belefáradni ebbe a munkába. Március óta 17 vasárnapot áldoztak fel a műkedvelő előadásokra. A szereplők belefáradnak, újakkal kell kicserélni őket. „De ha mi is belefáradunk — mondja —, mi. akiknek a kezébe a jövő generáció nevelése tétetett le, akkor nem érdemeljük meg a magyar nevelő nevet.” .. ni „ Embereket akarok nevelni ta- nitvanyaimool, hogy emberek tudjanak maradni akkor is, amikor a söpredékből kibújik az aiiat. Amikor esetleg válaszút ele állítja okét az élet, azokat öleljék magukhoz, a dolgozó népet, a parasztot, a munkást, akik az életet jelentik ebben a kis országban. Ne emeljen többé kezet a magyar diák a nép államára..” „Meg kell változtatni fiataljaink gondolkozásmódját. Nem a kocsma, nem a tánc az egyedüli szórakozás. Meg kell tanítani őket látni és élvezni az életet, szép szabad hazánk gyönyörű vidékeit, magát a népet, hogy szeresse a hazát.” „Micsoda túrákat, kirándulásokat lehetne tenni abból a pénzből, amit a mai fiatalok leeresztenek a torkukon! Azért isznak, mert vagy nincs szórakozási lehetőség, vagy nem értenek a nemesebb szórakozáshoz, talán nem is vágyódnak utána, leisszák magukat a sárga földig és részegen botorkálnak haza záróra után...” Jl/j indezek a bajok, erkölcsi problémák késztették a levél íróját, hogy „odamondogasson” kartársainak, akik, mivel az uttörő- istápolásért nem jár külön díjazás, nem támogatják az úttörő-mozgalmat. Ez a mozgalom hivatott arra, hogy a majdan felnőtt sorba lépő iskolás megszeresse a művelt szórakozási ágakat, felébredjen benne az emberibb élet igénye és ne engedjen a nemtelen indulatok, csábításoknak. Jánosházi Sándor nem a szerkesztőségnek írta levelét, barátja juttatta el hozzánk. így kivonatolva is elgondolkoztató s kell is. hogy elgondolkoztassa a nevelés legille- tékesebbjeit. a pedagógusokat, elsősorban azokat, akik nem hivatalból „űzik” a gyermeknevelés „mesterségét”, hanem hivatásból, a gvermekember végtelen szereteté- ből. Gulyás Mihály A NAP MINDEN ÓRÁJÁBAN... A nap minden órájában, minden percében tollat ragadnak munkások, parasztok, értelmiségiek, fiatalok és öregek, hogy felemeljék' tiltakozó szavukat az ENSZ ötös bizottsága jelentése ellen. Szerkesztőségünk százával kapja a leveleket és táviratokat, melyek népünk hangját, határozott állásfoglalását tükrözik. Legutóbb a következő üzemek és intézmények küldték el táviratukat az Országos Béketanácsnak, illetve a magyar 'külügyminisztériumnak: Mezőnagymihály községi tanács dolgozói, az edelényi járási földmüvesszövet- kezet aktivaiilés résztvevői, a Pf: 6G38 alakulat személyi állománya, a színpetri KISZ-szervezet fiataljai, az MSZMP be- rentei alapszervezetének a vezetősége és tagsága, a Borsodi Hőerőmű nőtanácsa, az edelényi gépállomás valamennyi dolgozója, a Borsodi Hőerőmű fiataljai, a tiszaladányi vidéki körzeti földművesszö- vetkezet. Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezetének tansága. Ónod község kommunistái. a Miskolc-Polgári Sertéstenyésztő és Hizlaló össz-dolgozói, a tállyai Rákóczi termelőszövetkezet tagsága, a diósgyőri Blelmiszerlciskereskedel- mi Vállalat dolgozói, Vida Kálmán, a Lenin Kohászati Művek dolgozója, a Miskolci Mélyépítő Vállalat dolgozói, a 36. sz. Autóközlekedési Vállalat dolgozói, Miskolc járás párttitkárai és propagandistái, az abaujszántói járás általános iskoláinak igazgatói, nevelői és óvónői. Szikszó járás és a közs-égi tanács dolgozói, Ózdi járási tanács dolgozói, a Borsod megyei Mélyépítő Vállalat dolgozói, a KPVDSZ mezőcsáti járás tagsága, Lácacséke község dolgozó parasztsága, a mezőkö’/esdi járás földművesszövetkezeteinek veüfUí aktivál, a miskolci CipőnagykereskedeSni Vállalat dolgozói, a sajószögedl párttagod, tanácsi dolgozók, földművesszövetkezet tagsága, a Sertéstenyésztő Vállalat dolgozói, az iskola pedagógusai, valamint a község 800 dolgozója, a Cementipari Gépjavító Vállalat dolgozói, Mád köz#*g kommunistái és pártonkivüli dolgozói, Hejőszalonta község kommunistái és pár- tonkívüli dolgozói, a 112. sz. MTH intéz'* dolgozói és tanuló ifjúsága, TaktabÄj község 1100 dolgozója. Kiállunk a kormány mellett Mi, a Lenin Kohászati Művek acélöntődé gyárrészleg dolgozói felháborodással véltük tudomásul, hogy az ENSZ egy külön ötös bizottságon keresztül napirendre akarja tűzni az úgynevezett »magyar ügyei« Mi ügy véljük, hogy az ENSZ-nek semmi joga nincs Magyarország beíügyoibe való beavatkozásra. Az acélöntődé gyárrészleg 980 dolgozója a leghatározottabban visszautasítja és elítéli azokat a rágalmakat és hazugságokat, amelyek miránk, a magyar népre vonatkoznak. Elismerjük és becsületes munkánkkal támogatjuk a munkás- paraszt kormányt, úgy, ahogy eddig is tettük. Ez a kormány volt az, amely a legnehezebb időben is felelősséget vállalt az ország sorsiért és megmentette az országot egy újabb háborútól és inflációtól. Mi, akik itt Diósgyőrben élünk és dolgozunk, volt lehetőségünk meggyőződni arról, hogy az ellenforradalom milyen vérengző terrort akart awf honosítani. Ma már nem lehet bennünket félrevezetni, mert tisztában vagyunk azzal, hogy a Magyarországon lezajlott októberi esemény nem más, mint ellenforradalom volt. Ezt nem lehet nemzeti felkelésnek nevezni. Tiltakozunk az ellen, hogy az ENSZ e kérdést napirendre tűzze, mert mi ezt a belügyeinkbe való súlyos beavatkozásnak tekintjük. Az ilyen beavatkozást maga az ENSZ alapokmánya sem engedi meg. Az ENSZ-től elsősorban azt várjuk, hogy biztosítsa minden ember számára a békét és kövessen el mindent annak érdekében, hogy betiltsák a népekre már eddig is sok bánatot hozó atomfegyvert. LENIN KOHÁSZATI MŰVEK acélöntődé gyárrészleg 980 dolgozó’*' Tóbiás gazda ötlete Pénteken helyezik örök nyugalomra Heltai Jenőt Az Irodalmi Tanács a Művelődés- ügyi Minisztérium képviselőinek részvételével szerdán délben gyászülést tartott, amelyen kegyelettel emlékezett meg a magyar irodalom nagy halottjáról, Heltai Jenőről. A Művelődésügyi Minisztérium és az Irodalmi Tanács az elhunyt írót saját halottjának tekinti. Hamvait pénteken délután fél négy órakor helyezik nyugalomra a Kerepesi temetőben, a főváros által adományozott díszsírhelyen. (MTI) A téli menetrend neu okoz lényegesebb változási a beitjtdt távolsági forgalomban A MÁV vezérigazgatósága közli, hogy a személyszállító vonatok 1957 szeptember hó 29-től a téli menetrend szerint közlekednek. A téli menetrendváltozással egyidejűleg megszűnik a nyári időszámítás is és ismét a középeurópai időszámítás lesz érvényes. Az időszámításban beálló változás következtében egyes nemzetközi gyorsvonatok menetrendje módosul. A belföldi távolsági forgalomban lényeges változás a téli menetrendben nincs. A helyi forgalomban egyes munkásvonatok menetrendje ®z érdekelt üzemek kívánságának megfelelően kisebb mértékben módosul. A vonatok közlekedésére vonatkozó részletes adatokat a szeptember 20-tól kapható hivatalos menetrendkönyv tartalmazza. (MTI) Egy évig jár a villamos/ karóra Az Egyesült Államokban hamarosan megkezdik a villamos karórák sorozatgyártását. Ez az óra külsejénél fogva semmiben sem különbözik a többi karórától. Mutatóit azonban nem rúgó, hanem egy inggomb-nagy- ságú elem hajtja. A parányi elem élettartama 12 hónap. Az a villamos- energia, amely egy ÍOO wattos vil- ianyégőt mindössze egy percig éget, elegendő ahhoz, hogy 20 egész esztendeig működtesse a villamos karórát. Az Egészségügyi Minisztérium tájékoztatója a gyermek bénulásos megbetegedésekről A járványos gyermekbénulás alakulásában az elmúlt héten lényeges változás nem mutatkozott. Uj járványgócok nem alakultak ki. A gyermekek első védőoltása hat és féléves korig az ország egész területén befejeződött. Tekintettel a járványhelyzet kedvező alakulására, valamint a csoportos gyermeküdültetések megszűnésére, az Egészségügyi Minisztérium a gyermekbénulásos betegségek alakulásáról szóló tájékoztató rendszeres, kiadásától ezentúl eltekint. (MTI) TT erekes Tóbiás új v rekamiét vásárolt. A nagy parasztszekér döcögve vitte haza a faluba. A becses jószágot úgy bebugyolálták, mint egy pólyásbabái. Nem is esett egy karcolás se rajta. Szépen beállították a szobába — napjában többször is gyönyörködlek benne. Megtapogatták, körülfigyelték jobbr ól-bálról. Tóbiás kihúzta a fiókot. Felcsillant a szeme. A bajusza alatt rejtve el egy halvány mosolyt — kiült a verandára pipázni. A felesége akkor jött vissza a szomszédból, ahol persze elújságolta a nagy eseményt. — Te asszony! — szólt oda hitvesének. — Holnap bemegyek a városba, megtudakolom már azt az adóügyet. — De szorgalmas lett az emberem — gondo1- ta az asszony. Nem szólt semmit, csak bólintott. — Csak este érek haza, elég későn — vetette még oda az ember. Közben elfojtott egy mosolyt. így morfondírozott: — No megállj, te asz- szony! Majd a végére járok én a dolognak. Meggyőződöm én arról, amit beszélnek. De akkor ... l\/j ásnap az ember fogta magát és elindult, mintha a vonathoz menne. Ugyanakkor, hogy senki észre ne vegye, a pajtában húzódott meg. Aludt egy nagyot. Amikor felébredt, már alkonyo- dott. Kilesett a pajta hasadékán. Minőin csendes. Ajtó, ablak zárva. Nincs otthon senki. Nagysietve igyekezett a szobába. • Az asszony későn jött meg s nem sokkal utána lefekvéshez készülődött. Eloltotta a villányt és természetesen az új bútordarabon vetett ágyat. — Ki kell próbálni, ha már itt van — gondolta. Ejfél felé nagy nyöszörgésre e'oredt. Hangot is hallott, de mintha a sírból jönne. Úgy megijedt, hogy reszketett, mint a nyárfalevel. Felült az ágyban es sebtiben keresztet vetett. Újra csend, majd neszezés. A hangot is jól kivette: — Eressz mán ki anyjuk! Kattan a villany, az asszony figyel. Végül megtalálja a hang forrását. Erőlködve kihúé* za az új bútordarab fiókját — majd hanyatu esett. Férje tápászkodth fel onnan, fájó derékkal nyögdécselve, izzadton, és elhaló hangon csak ennyit mond: — Vizet ..i (rém OTT KEZDŐDÖTT, hogy Péter Jóska megnősült. Milyen boldog is ilyenkor az ember. Az életből csak a szépet, a jót látja, s ha kisért is a gond, tudomást sem vesz rólai. De ahogy öregedik felettük az idő, úgy jöttek, szinte észrevétlenül a problémák is. Egyik a másik után. De a gond, azért gond, hogy legyőzzük, megoldjuk. De nem így történt Péter Jóskáéknál. A fiatalasszonyka nehezen szokta meg, hogy már asz- szony. Kötelességei vannak önmaga és férje előtt. Ha valami nem sikerült, elkeseredett, szólni sem akart, inkább nem is panaszosan, de ellenséges indulattal szólt: — Hát ezért mentem férjhez? Azért, hogy egyebet se csináljak, mint mossak* vasaljak, főzzek, takarítsak? — keseredett neki egy napon férjének. S sírvafakadt. Férje nyugodt, meggondolt ember lévén, szeretettel hallgatta végig neje panaszait s vigasztalni kezdte. — Tudod, minden kezdet nehéz. Mi még most kezdjük az életet, nem lehet egyszerre mindent. Először a legszükségesebbet, aztán a többit. Akkor majd ezen is változtatunk. De aki m,aga is fiatal a házaséletben, nincs tapasztalata, s olyan valaki nincs, aki tanácsot adna — kissé bizonytalan. Péter Jóska se tudta még, mit, milyen gondot hoz a holnap, amivel szembe kell nézni, összeszorított foggal, ökölbe fogott kézzel, mintha egy láthatatlan ellenséggel hadakozna, fogai közölt szűrte a szót: — Mégis csak én leszek az erősebb! Odafordul feleségéhez, megcsókolja a homlokát és így szólt: — Gyere, tegyük rendbe a lakást... AZ ASSZONY kelletlenül mozdult. Miután más kifogást nem talált, azt mondta: — Ebédet kell főznöm ... Térje nyelt egy nagyot. Gyomra már követelte a magáét, hiszen nemrég tért meg műszakból. Ennek ellenére vidámabbra fordította a szót: e— Tudod mit? Se allék.,. — De még le kell ugrani húsért, zöldségért... Jóska nem tudta mire vélni a dolgot. Hát egész délelőtt nem volt idő beszerezni? Mire ezt végiggondolta, már vette a kabátját és indult a városba, mondván: — Éfi gyorsabban járok. Az asszony belenyugodott. Még örült is, hogy nem k,ell fáradnia. Önkéntelenül is arra gondolt: milyen jó is az ö férje. Persze, később mindez megszokássá vált. Eleinte Jóska csak tűrte, de idővel szóvá is tette. Szelíden, nyugodtan, mert feleségét a világért sem akarta megbántani. Az asszony viszont megsértődött. Szokatlan volt neki, hogy férje felelősségre vonja. Az első percben csendes szó később parázs vitává alakult. S az asszonyban kialakult a „csak azériis” elhatározás. Elhanyagolta a lakást, előfordult, hogy nem főzött, nem tartotta rendben férje ruháit, — s mindig meg volt a perpatvar. Könnyebb volt a szomszédban szórakozni, ami rabolja az időt, s mire észbekapott, már késő volt. Az otthon, ahová férje alig várta, hogy hazam,énjén, inkább hasonlított egy legénylakáshoz, mint családi fészekhez. Csoda-e, ha Jóska mind sűrűbben maradozott ki, de nem csavargóit. Elment a moziba, sétált a parkban, de kevés ideig. Egy ilyen alkalomkor felesége paprikás hangulatban fogadta. — Hol csavarogtál? Neked nem fülik hazajönni? En itthon majd megszakadok a munkában, te meg csavarogsz? — Értekezleten voltam. — Igen, értekezleten? — kiáltotta az asszony szinte dühösen. — Igen. Ott. — Mondta Jóska szelíden, minden bántó hang nélkül. A férj nyugalma olaj volt a tűzre. Az asszony elébe ugrott s — ami még nem történt meg köztük — pofonvágta férjét. Jóskában meghűlt a vér. Csak állt és nézte feleségéti , aki sírva roskadt a székre. A GYANAKVÁS róssz tanácsadó. A bizalom hiánya már veszélyes dolog. Olaj a családi béke felborulására, arra, hogy a harmonikus együttlét pokollá váljon. Jóska nem adta vissza az ütést. Sarkonfordult és szó nélkül a. szobába ment. A még mindig vetetten ágyra dőli, s gondolattalanu! bámulta a mennyezetet. Torkát sírás fojtogatta, de legyőzte indulatát. Mély sóhaj szabadult a szivéből: — Nem élet ez így. Kihez, hová forduljak tanácsért? Majd. csak lesz valahogy. Az eset után nem sokkal később felesége újra elragadtatta magát. Most már piszkavassal ment neki. Most rfiég bátrabban, még nagyobb indulattal. Az elsőt megbocsátotta Jóska. Gyerekes gondatlanságnak tartotta. Az újabb támadás viszont már férfiúi büszkeségét is sértette. S hogy fenékig igya a keserű poharat, aznap megtudta, hogy felesége másvalakivel is szórakozik. Elkeseredése tetőfokára hágott. Az asszonyt viszont most se bántotta. — Ezzel végleg le kell számolni — határozta el. Az éjfélt már rég elhagyta az óra mutatója, de 6 még mindig ébren volt. Gondolkozott. Mit tegyen, hogy tegye? REGGEL, az éjszakai súlyos gondolatoktól terhesen ébredj. Csendesen, nyuaodtan felöltözött s indult a határba. De útbaejtette barátját, kenyeres pajtását. Kitárta szivét, családi vroblémáját s így fejezte be: — Segíts, hogy rendbejöjjön az ügy. Nagy hallgatás volt a válasz. Néhány terhes pillanat után minden tanács, útbaigazítás nélkül azt mondja a barátja: — Hozd rendbe az ügyet, én nem szólhatok bele. Jóska felállt s lassú léitekkel, mint akire nagy kő nehezedett — az ajtó felé indult. Talán méTg Köszönni is elfelejtett. TÓTH FERENC „TANÁCSTALANUL IMI MA • M • • »y M *,*,*.*,* * IIM • ■ fi m >■» % M 9 0999 hm > ••••••• • • • • ■ ■ i » • i ■ • i • ■ i • • • • ■ i • i » « • a 4 ■ ■*■••• 1 »mmmtmae m •V ■ ■ a aVa ltjai • • • ••• a • »“iimTi •'•V mmi • •••■• •••••« • • i m •• • •••*•«• • ••»» aaa aa aa••••••aa « « . , ## #