Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-27 / 226. szám

4

ßSZAKMAGYAKOBSZAG

Péntek, 1951. szeptember 21.

4

Bánya a föld lelett...

■ ■ ~ —a. ■ ■■■ ■ , i

LAKÁRDY ÉVA:

Emlékezés Juhász Gyulára

*,Csafc egy könny” voltai, ,nki porba hull”, — mégis ezreknek szemén ott mereng.

„Csak egy sóhaj, ki égbe szabadul”,

— a hangod mégis énbennem remeg.

Ha visszanézel tulnan tán reánk és sajnálod, hogy álmod itt maradt, jusson eszedbe: volt egy kis diák, ki lopva leste halvány arcodat.

A klinikákért rózsás rácsain csodálva nézte törtfényű szelned, és úgy látta, a piros krimzonok körülfonják a búsuló fejed.

— Ö is elbúsult holdas esteken

a csobbanó, halk, hűvös habok felett, ha miniden csillag a felhők mögül megfürodni a vén Tiszára ment. Megértettem már akkor bánatod és azt, hogyT^z őszt mért is szereted, s hogy a ka_ .ru örök árvaság az, mi tavasznak adta életed.

O, ha mindenki elfeledne is, hogyha nem fájna másnak bánatod, nekem szent marad jninden kis betűd és az én szívem mindig a rabod.

Könnyeidet a porból felszedem, hogy gyémántokkal ékítsem magam.

Kihűlt csókodat megmelengetem, hogy pirosítsa halvány ajakam.

S míg pilleszárnyad csillagokba %r, megállítom a „durva szekerest”.

Mély sóhajod az égről visszatér, halk visszhangodat énbennem keresd.

Telepes rádiót a ssakáldi tanácsháxának

A mezőcsáti járás néhány közsé- janak a községnek, a megyénél viA hó még el sem olvadt a földeken, amikor Sajólászlófalva határába furcsa kis csapat érkezett. Ke- ^esztül-kasul járták a vidéket, mérvek jobbra-balra, osztottak, szoroztak, majd a környék lakóinak legnagyobb meglepetésére hatalmas furó- stangákat hoztak, s egyszerre több- helyütt fúrásokat végeztek. Szén után kutattak. A lelkes kis csoport munkája eredményre vezetett. A kutatott területen mintegy 160 ezer tonna 3000 kalória értékű 120—160 centiméter vastagságú szenet találtak. Méghozzá olyan szenet amely mindössze átlagosan 7 méter mélyre van a föld alatt. S ha már a föld felszínéhez ilyen közel találtak szénét, azon nyomban elhatározták, külszíni fejtéssel -termelik ki. Az elhatározást tett követte. Mire kitavaszodott, Sajólászlófalva határában megjelentek a szképerek, kotrógépek, dömperek. A földkolró vállalat 120 dolgozója cjt-nappallá téve tevékenykedett, hogy a sajólászlófalvai külszíni fejtés mielőbb szenet termeljen. A lelkes dolgozók két kotrógép, nyolc szképer (földgyalu), három egyengető, dömperek és teherautók segítségével május 20-tól mintegy 200 ezer köbméter földet mozgattak meg.

A szénmező elérése után a földkotró vállalat dolgozói mellett munkához láttak a bányászok is. Kiképezték a fronthomlokokat, beépítettek mintegy 250 méter hosszú gumiszalagot, egy B-kaparót. A munkálatokat végző dolgozók kezdetben úgy tervezték, hogy a sajólászlófalvai külszíni fejtés októberben termel majd szenet. A dolgozók azonban vállalták: lehetővé teszik szeptember 1-én, a bányásznapon már v termeljen az új bánya. Odaadó munkájuk azonban még ezt a dátumot is előbbre hozta. Augusztus 21-én délután büszkén jelentették: a külszíni fejtésen megkezdtük a termelést. Augusztus hátralévő napjaiban a bányának naponta a tervek szerint nyolc vagon szenet kellett termelni. Szeptember 1-től pedig 10 vagonban állapították meg az új külfejtésű bánya napi tervét. Az új bánya dolgozói becsülettel teljesítették úgy a nyolc, mint a tízvagonos napi tervüket. Augusztus 21-től mintegy 3000 tonna szenet termeltek.

A szenet takaró föld leemelésével egyidejűleg egy csomó más munkát is elvégeztek. Építettek széntárolót, bunkert, irodaházat, raktárt, felolvasót, szalaghidat, a kisvasúinak állomást. Komoly munkát igényelt az utak elkészítése is.

A sajólászlófalvai külszíni fejtés ugyan már szenet termel, de még további nagy feladat vár úgy a földkotró vállalat, mint a szenet termelő dolgozókra egyaránt.

Szabó Pál elvtárs, a földkotró vállalat üzemvezetője szerint még 1 millió köbméter földet kell megmoz- gatniok. Nem kisebb a bányászok feladata sem. Sándor András bányamester elvtárs elmondotta, hogy október 1-től a jelenlegi tíz vagon szén helyett naponta negyven vagon szenet termelnek. Természetesen a jelenlegi 21 fős létszámukat, 53 főre

heverte az ellenforradalom okozta sebeket. Egyes népgazdaságilag igen fontos cikkekből ma már többet termelünk, mint az eUenf orrad alom előtt. 1957 augusztusában kőolajból 1.4, égetett téglából 50.8, acélnyers- v-asból 36.1, ötvözetlen nyersacéibói 3.7, fekete finomlemezből 5.5, acélhuzalból 4.9, kovácsolt acélból 2.6, excenter présből 109.1, pamutfonalból 21.9, fűrészáruból 15.1, konyhabútorból 9.9, zsír és olvasztási termékekből 8.6, cukorka áruból 8.7, csokoládés áruból 23.7, szivarkából 29.3 százalékkal termeltünk többet, mint

1956 szeptemberében.

*

A szénbányászat termelése megyénkben évről-évire állandóan emelkedik. Az 1938. évi átíagos havi 161 ezer tonna széntermelés 1949-ben

már 228 ezer tonnára emelkedett,

1957 augusztusában pedig már 361 ezer tonna szenet küldtek felszínre a bányák dolgozói. Bányászaink helytállásáért kormányunk jelentős előnyöket, kedvező szociális, kulturális viszonyokat biztosít számukra. Ez év elején rövid hat hónap alatt csak a Borsodi Szénbányászati Trösztnél egy 80 férőhelyes legényszállót (Lyukó), 50 személyes üzemi konyhát (Felsonyárád), 24 ágyas szülőotthont és bölcsödét (Pereces) helyeztek üzembe.

*

A lakásépítkezésekre minden évben hatalmas összegeket fordít népgazdaságunk. Ennek eredményeként ez év első felében 707 lakást adtak át a dolgozóknak. A lakásoknak 16 százaléka állama erőből, 37 százaléka

emelik. Úgy tervezik, hogy október • 1-re kiképeznek két fronthomlokot, s : abból termelik majd a szenet. ;

Az új külfejtésű bányában vala- • mennyi dolgozó szívesen munkálko- • dik. Kezdetben ugyan nehéz volt • megszokni a bányászoknak a nap- • fényt, de ma már valamennyien azt : mondják, nem is olyan rossz dolog : olyan bányában dolgozni, amely a • föld felett van. :

magánerőből, míg 47 százaléka OTP- köLcsömiel épült. A lakásoknak 52 százaléka 2 vagy többszobás, 48 százaléka egyszobás volt. 1956 első félévéhez képest jelentősen megnőtt a magánerőikből történt lakásátadások száma (69 százalékkal). 1957 első hat hónapjában 336 lakás készült el, míg a múlt év hasonló időszakában csal: 199 lakásba költöztek be a dolgozók. *

Kormányzatunk az ellenforradalom által okozott nehéz gazdasági helyzet ellenére is az első félév folyamén az ipari állóeszközök növelésére mdintegy 300 millió forintot fordított megyénkben. A folyamatban lévő beruházásból az év első hat hónapjában több mint 100 millió forintot felhasználtak. Ezen ipari létesítmények közül legjelentősebbek az Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat transzformátor állomása, a sajószentpéteri üveggyár homok- tárolója, az Ózdi Kohászati Üzemek ipari víanűve, karbantartóműhely átépítése stb., mély létesítmények kedvezően fogják éreztetni hatásukat az ipar termelésének emelésében. *

A Tiszapaükotnyán épülő hatalmas erőmű megyénk égjük legjelentősebb •beruházása. Az eddigi ráfordítás értéke meghaladja a 600 millió forintot. Az 1952-től folyamatban lévő építkezéseknél ezév augusztusában indult be az első, a II. számú gépegység, amely 503 Mwo viUamosener- giát termel. Ez a mennyiség fcb. megfelel a Borsodvidéki Gépgyár évi

gében még nincs villany. Szakáidon sincs. Egyetlen hírforrásuk az újság. Az is későn, a délutáni órákban érkezik meg a faluba, nem is jár mindenkinek, nem olvas mindenki — emiatt különféle híresztelések, rémhírek kelnek szárnyra. Nemrégiben például arról beszéltek, hogy nem lesz elegendő cukor, só, különösképpen petróleum, ami természetesen igen fontos árucikk ebben a községben. Erre az történt, hogy megrohanták a földművesszövetkezeti boltot és mindenből az utolsó dekát is megvásárolták.

A tanács vezetőinek régi terve már, hogy telepes rádiót vásároljon, esetleg ilyen úton hangos- híradót is szereljen fel a faluban, hogy a község dolgozóit nap mint nap frissen és gyorsan tájékoztathassák a napi bel- és külpolitikai eseményekről. Mi tagadás, a dolgozó parasztok is szívesen elmennének esténkint a tanácsházára rádiót hallgatni, ha erre volna lehetőség.

Több ízben kértek már engedélyt arra, hogy telepes rádiót vásárolszont mindig elakadt az ügy. Helyes lenne, ha a megyei tanács illetékesei felülvizsgálnák a szakál- diak kérését és hozzájárulnának ahhoz, hogy esetleg a községfejlesztési tervben — ha nem is most mindjárt — előirányozhatnának ilyen rádiót. Reméljük, az intézkedés nem marad el.

RAKÉTÁVAL HÁRÍTJÁK EL A HÓLAVINAVESZÉLYT

A hegyvidékeken igen gyakoriak az életveszélyes hólavinák. Hogy megakadályozzák a hólavina váratlan. megindulását, újabban belövik a hegyoldalt, s így szándékosan indít-» ják a havat a kívánt irányba.

Svájci mérnökök olyan ralcétát szerkesztettek, amelyet elég egyszerű szerkezettel lőnek ki. A rakéta hatósugara 800 méter. A lövedék majd- nem két méterre hatol be a hóba, s ennek következtében a lavina nem indul meg hirtelen, hanem lassan kezd csúszni.

emer gáatetrmelésének.

■ ö ií O Í5

— FODOR —

BESZÉDES SZAMOK

Megyénk ipara nagyrészt már ki"ÉLRECSAPOTT KALAP

*7! *w \,t'i'i\\r/fii\?/ft1</‘ff> 1 l'.’fl.'l’/'i\ij'/"tWt'/'ilff:1 tVV'il'ff'.fi i »w.ff: i */’ *,0':

írta i

A. PLJUSCS

C gy Kurszk-területi faluban

^ szemtanúja voltam a követke- fcő jelenetnek. Két idős kolnozpa- rasztasszony ment hazafelé a cukor- jépaföldről. Mentek, beszélgettek, amikor hátulról egyszer haragosan rájuk dudált egy személyautó. Az asszonyok boldogan összenéztek és felemelték a kezüket, hogy álljon meg a kocsi, vigye haza őket. De az autó az asszonyokat kikerülve, még nagyobb sebességre kapcsolt és elszáguldott.

— Az elnökünk — szólalt meg az egyik asszony s eltakarta arcát a. portól. — Látod, kutyába sem vesz bennünket.

A másik csípősen hozzátette:

— Szalma van a fejében, azért áll úgy félre a kalapja.

Az asszonyok sok érdekes és tanulságos dolgot meséltek az elnökükről. Rendes ember volt, szorgalmas, jó munkás. A kolhozparasztok megválasztották elnöknek. Ekkor azonban megváltozott. Beképzelt lett, s ma már mintha kicserélték volna.

— Felfújta magát, mint a kelttészta a melegben.

Egy alkalommal új házat építte-’ tett. Ez jó dolog. Csakhogy nem a faluban, hanem néhány kilométerrel távolabb, a szovhoz-telepen. Ügy látszik, nem akar sokáig a kolhozban maradni. Volt a kolhoznak egy „Moszkvics” autója, jó kocsi, de neki „Pobeda” kellett.

— Bírálják meg.

— Bíráljuk! — mondta ironikusan az egyik asszony. — A gyűlésen megmondtam a véleményemet róla. De amikor megbetegedett a kislányom és elmentem a vezetőséghez mézet kérni, nem adott. Azt mondta, hogy nincs. Pedig a raktárban egész hordóval volt.

— Mondják meg ezt a kerületben.

Az asszony nevetve legyintett:

— A kerületben? A kerületnek nincs vele semmi baja. A terveket teljesítjük, a gazdaság épül. fejlődik, új gyümölcsöst is telepítettünk.

A. másik asszony félbeszakította:

— Minek ide a kerület! Ráncba kell szedni alaposan, akkor majd megjön az esze...

Milyen igaz ez! Valóban, ha a kolhozparasztok idejében „ráncbasze- dik” az elnöküket, éreztetik vele a kollektíva erejét, akkor nem bizakodik el, nem nézi le a beosztottakat.

a szerénység, figyelmesség, egy“ szerűség az emberekkel való bánásmódban, — ezek a szovjet ember jellemvonásai, függetlenül attól, milyen helyet foglal el a társadalomban. A kommunista párt ezeket a magasrendű erkölcsi tulajdonságokat fejleszti a dolgozókban. Ezek jellemzőek a kolhozokat, szovhozokat, gépállomásokat, iparvállalatokat, állami, kulturális-felvilágosító intézményeket vezető káderekre, akik önfel- áldozóan szolgálják a népet, a nép jólétét. Tudják: semmiféle magas beosztás nem jogosítja fel őket, hogy szeszély esked jenek az emberekkel, föléjük helyezzék magukat. Nálunk mindenki egyenlő, minden ember erejének és képességeinek arányában veszi ki részét közös ügyünkből.

Mégis vannak közöttünk olyanok, akik magasan hordják az orrukat, hangoztatják mások előtt „nagyságukat”. Akadnak munkatársak, akiken a hivatali előrehaladással együtt erőt vesz a beképzeltség, az aránytalan büszkeség. Az ilyen emberek egyetlen alkalmat sem mulasztanak el, hogy ne hangsúlyozzák különleges helyzetüket.

Ezek a gőgös emberek sérthetetleneknek érzik magukat, azt gondoljál?, joguk van mindenkinek parancsokat osztogatni. Meggyőződésük, hogy a törvényeket nem az ő számukra írták és ha el is ismernek valamiféle rendet. — csakis olyat, amelyet maguk alakítottak ki. Végtelen hiusáauk előtt keveset számít a személyes érdem, s a kollektíva érdemeit maguknak tulajdonítják be. Szerintük minden jó az ő személyes vezetésük alatt, egyenes utasításukra történt,..

Az önelégültség, a hiúság veszedelmes betegség. Az ilyen betegség

vírusával megfertőzött ember nem tudja tárgyilagosan értékelni munkájának eredményét. Felnagyítja kis sikereit, szándékosan kicsinyíti nagy hibáit és tévedéseit. Az ilyen ember rendszerint nem számol mások véleményével, lebecsüli a kollektíva véleményét és tapasztalatát.

A gőgös ember nem rendelkezik az érvelés, a meggyőzés erejével, ezért munkáját parancsosztogatásra, uta- sítgatásra építi fel. Külsőleg energikus, valójában azonban már régen ellustult. Nem dolgoztatja agyát, a rábízott dolgoknak nem hatol a mélyére, nem tökéletesíti munkáját. Feladatát csak abban látja, hogy munkáját másokra hárítsa, maga pedig „utasításokat” adjon, megfellebbezhetetlen ítéleteket hozzon dolgokról és emberekről, amelyeket és akiket lényegében nem is ismer.

Teljesen világos, hogy az önimádó emberek — hiuak, szára- zak, önzőek. Minél inkább beképzeltek. annál jobban elszakadnak a tömegektől, annál képtelenebbekké válnak arra, hogy fejlesszék az emberek kezdeményező készségét, önállóságát. Az ilyen emberek egyre inkább elmaradnak az élettől, elveszítik a valóságról alkotott reális elképzelést, kerékkötőivé válnak előrehaladásunknak.

Leggyakrabban a politikailag éretlen emberek válnak beképzeltekké, akik keveset tudnak s nem kaptak jó edzést a kollektívában. A beképzeltség férge leggyakrabban azokat kezdi ki, akik betanulták ugyan a frázisokat, de nem hatoltak az eszme mélyére. Az ilyen emberek hajlamosak az üres adminisztrálásra. Az ilyeneknek van szükségük hízelgőkre. talpnyalókra, akik azután túlnagyítják vélt érdemeiket.

Az emberekben nem hirtelen támadnak a rossz tulajdonságok, hanem lassan, fokozatosan gyűlnek fel és kerülnek felszínre. És minél tovább tart ez a folyamat, annál több rossz tulajdonság alakul ki. s ha nem gyógykezelik, az önimádás betegsége elhatalmasodik, az ember nem tudja tovább ellenőrizni jellemét, tetteit. A fennhéjázás. a nagyképűség, a hiúság lesz magatartásának normája.

Azt hinné az ember, hogy a beosztottak tegezése apróság. De emö- gött sok minden rejlik. „Nem . kell bizonyítani — írta Rubcovszkból a szerkesztőségnek Antonyina Sejkina, a lap egyik olvasója —, hogy kétféle tegezés van: az egyik a rokoni, elvtársi, baráti, a másik a lenéző, megvető tegezés. Ez a második fajta sérti és bántja az embereidet. A kevésbé gerinceseket azonban megrontja, talpnyalásra szoktatja: lám, a főnök tegező viszonyban van velem!”

A továbbiakban Antonyina Sejkina a rubeovszki milíciában lábraka- pott helytelen szokásokról ír. Igazságosan jegyzi meg, hogy a kis durvaság' nagyarányú durvaságot szül. „A tegező viszony nem túlságosan válogat a kifejezésekben — írja. — Ezek az emberek még székkel sem kínálnak meg' másokat. Lehetek őszhajú, mindenki által tisztelt dolgozó, fáradt, akinek már fáj a lába, mégis á linóm kell a nagy képű főnök előtt és hallgatnom kell a kioktatásait”.

Egyesek azt hiszik, hogy feltétlenül az alárendelteknek kell előre köszönniök. Másoknak szilárd meggyőződésük, hogy az alárendeltek kötelesek nekik személyes szolgálatot tenni. Ismét mások egészen elhatárolják magukaf munkatársaiktól. Az ilyen emberek dolgozószobái mindig zárva vadnak. Örökösen különféle iratok összeállításával vannak elfoglalva. Nincs idejük, hogy törődjenek az emberekkel, foglalkozzanak panaszaikkal, megvizsgálják egyik vagy másik kérdést.

A kritika, főleg az alulról jövő

** kritika az egyik leghatásosabb eszköz a beképzeltség és a hiúság ellen. Nagyon helyesen járnak el azok. akik már csirájában .elfojtják a rosz- szat. Amikor valaki kezd dicsekvő- vé. beképzeltté válni, s nem a köz javával, hanem csak saját karrierjével törődik, ilyenkor erélyesen el kell ítélni, „ráncba kell szedni”. A beképzeltség a hízelgés és talp- nyalás légkörében virágzik a lesjobban, ezért teljesen helyesen járnak el azok, akik a b as áskod ássál együtt

a hízelgésre, a talpnyalásra is sújtanak.

Ha az ember nem hallgat a kritikára, a figyelmeztetésekre, lassan elveszti az általános tiszteletet, a bizalmat. Népünk nem tiszteli az önimádókat, a karrieristákat, a beképzelt embereket. Akik számára a „beosztás” nem a társadalom szolgálatát jelenti, hanem ugródeszka a hivatali előrehaladáshoz, annak ninss helye a szovjet dolgozók körében.

V. I. Lenin is többször rámutatott erre. Vlagyimir Iljics könyörtelen ellensége volt a nagyképűsködésnek, a babérokon való nyugvásnak. A beképzeltséget, a hiúságot, s a belőlük eredő bürokratizmust olyan betegségnek, rossznak nevezte, amelyet a légi társadalom hagyott hátra örökül. Lenin a leghatározottabban szerénységet, egyszerűséget, közvetlenséget követelt a dolgozóktól, ö maga» is mindig így viselkedett. „Egyszerű, mint az igazság” — mondta egy szórni ovoi munkás, aki meglátogatta II- jicset a Kremlben.

I enin állandóan hangsúlyozta, hogy sikereink és győzelmeink a párt kollektív erőfeszítéseinek gyümölcsei, az egész nép önfeláldozó munkájának és küzdelmének eredményei. Igazán szerénynek lenni annyit jelent, hogy megtaláljuk valódi helyünket a kollektívában, a kollektíva tapasztalataira támaszkodunk. A szovjet dolgozóknak munkájuk természeténél fogva a legkülönbözőbb emberekkel kell foglal- kozniok. Hiheti-e valaki, hogy én mindenkit a lehető legjobban ismerek, mindent a legjobban tudok, tehát mindenkit kioktathatok? A munkatárs tekintélye nem inog meg, az iránta való tisztelet nem lesz kisebb, ha becsületesen beismeri, hogy nem tud valamit és így szól: „Tanulni akarok másoktól”.

Az igazán szerény ember fékezni tudja magát, önbíráló szemmel tudja értékelni tetteit, munkájának eredményeit. Nem keresi a köny- nyebb, de látszatra tetszetősebb munkát, nem hajszolja a magas beosztást; nem izgatja a dicsőség, az olcsó népszerűség. Személyes érdekeit szigorúan alárendelj a közösség érdekeinek, mivel tudja, hogy a nép java az ő java is, s ez a legmagasabb elv, amiért érdemes élni és dolgozni*