Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-27 / 226. szám
2 északmagyarorszAg Péntcfc, 1957. szeptember VL Sík Endre felszólalása az ENSZ-közgyűlés XII. ülésszakának . általános vitájában Newyork (MTI) Az ENSZ-közgyűlés XII. ülésszakának általános vitájában szerdán este felszólalt Sik Endre, a magyar ENSZ-küldöttség tagja, a külügyminiszter első helyettese. Sik Endre felszólalásában többi között a következőket mondotta: ■— A közgyűlés 1955 decemberi határozata, amely tizenöt más or- ■«ággal együtt Magyarországot - is felvette az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, osztatlan megelégedést keltett a magyar nép körében. A magyar nép az ENSZ-tagság elnyelésében azt a lehetőséget látta, hogy a népek e nagy nemzetközi fórumán «. maga erejével és szerény eszközeivel támogatni tudja a béke megvédésének politikáját. De a magyar népet súlyos csalódások érték. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése 195C. október óta olyan határozatok sorozatát hozta, amelyek ellentétben állanak az alapokmány fő elveivel, beavatkozást jelentenek olyan ügyekbe, amelyek Magyarország belső joghatóságának körébe tartoznak. iEzek a határozatok nem segítik elő ? . magyarországi helyzet konszolidá- ását, ellenkezőleg, akadályozni -[igyekeznek a békés kibontakozást. A magyar kormány kénytelen volt ezek ellen a határozatok ellen fellépni és megvédeni az ország függetlenségét és szuverenitását. A határozatok között volt egy, amelyet a jószándékú segélynyújtás .ferdekében hoztak. Ez az 1956 novem- iber 9. határozat. Sajnos, azonban a megvalósítás során ez a határozat nem járt jelentős eredménnyel. A magyar népnek abban a nehéz helyzetében, amelybe az ellenforradalmi támadás és az ellenforradalmárok rombolásai taszították, támogatásra, de minimálisan arra volt szüksége, hogy engedjék nyugodtan tevékeny -kedni belső ügyeinek rendezésén és hogy minden idegen beavatkozástól mentesen maga alakíthassa ki, milyen úton keresi boldogulását. Az ellenforradalmárok Magyarországon a fasizmust kísérelték meg feléleszteni. A magyar népgazdaságnak az ellenforradalom 22 milliárd forint kárt okozott. Ez a veszteség a gazdálkodás rendjét felbomlással fenyegette. Mindez arra késztetett sok ...tízezer magyart, hogy a fasizmus és a gazdasági válság fenyegető réme elől külföldre Meneküljön. Ezeknek nagy többsége nehéz helyzetben van és haza szeretne térni. De sok or* szagban akadályozzák őket szándékuk megvalósításában. A magyar kormány erről a kérdésről javaslatot terjeszt az ENSZ elé és kéri a közgyűlést, segítse elő a szétszakított magyar családok újraegyesülését. . Az ellenforradalom okozta nehézségeken a Szovjetunió, a Kínai Nép- köztársaság és a többi szocialista ország támogatása átsegítette az országot. Ezenkívül más országoktól is kapott Magyarország — részben a Nemzetközi Vöröskereszt útján — bizonyos anyagi segélyt. Bár a szocialista országoktól kapott nagyarányú politikai és anyagi támogatás felbecsülhetetlen jelentőségű volt, az ország politikai és gazdasági életének konszolidálása elsősorban annak tulajdonítható, hogy a magyar nép megértette és helyeselte a kormány politikai és gazdasági programját s minden tőle telhető módon segítette ’ 'annak megvalósítását. ' A felszólalás ezután ismertette a gazdasági élet fejlődésének néhány tényét s a széleskörű tiltakozó .mozgalmat az ellen, hogy az ENSZ továbbra is napirenden tartsa a ma- igyar ügyet. A magyar delegáció abban a reményben jött cl az ENSZ közgyűlés XII. ülésszakára, hogy a hazai békés fejlődés eredményei, amelyeket módjában áll a küldöttségek elé tárni, meggyőzik a többséget arról, hogy a Magyar- ország ügyében elfoglalt korábbi álláspontjuk helytelen. Sajnos, súlyosan csalódtunk. A XI. ülésszak 1957 szeptember 14-én olyan határozatot fogadott el, amely korántsem segíti elő Magyarország békés fejlődését, ellenkezőleg: zavart akar előidézni! Szembeszegezhetik velünk, hogy ezt a határozatot a közgyűlés többsége, hatvan állam szavalta meg. Engedjék meg itt, hogy a következőkre mutassanak rá: 1. E határozat olyan jelentés alapján született meg, amely — mint már volt alkalmunk bebizonyítani — céltudatosan és rosszindulatúan elferdíti a valóságot. 2. Igaz, hogy a határozatot hatvan delegáció szavazatával fogadták el. De ha már aritmetikával foglalkozunk, engedjék meg, hogy felhívjam a közgyűlés figyelmét a következő aritmetikai tényre: annak a tíz államnak a né- pessége, amely e javaslat ellen szavazott, 309 millió, azoké, amelyek tartózkodtak, 520 millió, azoké a szocialista államoké pedig, amelyek nem tagjai az ENSZ-nek, 640 millió. Ez összesen 1.469 millió. Annák i hatvan államnak, amely a határoza tot elfogadta, lakossága kevesebb a kilencszázmilliónál. Sapienti sat. Sajnos, nem ritka az ENSZ gyakorlatában, hogy olyan határozatot hoznak, amely nem számol az emberiség tényleges többségének állásfoglalásával. Hogy csak egy kirívó példát említsek, Kína' valódi képviselőit ismét megakadályozták abban, hogy elfoglalják az őket megillető helyet az ENSZ-ben. Az ilyen határozatok, amelyek fi,gyeimen kívül hagyják a tényeket, természetesen jelentősen csorbítják az ENSZ tekintélyét. Ami a Magyarország ügyében hozott határozatot illeti, a magyar nép és kormánya igazságának biztos tudatában van. Ezért nem enged semmiféle megfélemlítésnek és nem tér le arról az útról, amely a tények tanúsága szerint az ország anyagi és kulturális felemelkedéséhez vezet. A magyar delegátus a továbbiakban rámutatott arra. hogy a békés egymás mellett élés elvét szem élőit tartva, Magyarország kész fejleszteni kapcsolatait a többi országgal, ezért kész megegyezésre lépni minden országgal, amely ezeket az elveket tiszteletben tartja. Sik Endre hangsúlyozta, hogy vannak országok., amelyekkel nem sikerült jó viszonyt kialakítani és amelyek ma is barátságtalanul viselkednek a Magyar Népköztársasággal szemben, alaptalanul vádolják és különböző megkülönböztető intézkedéseket érvényesítenek ellene, — majd így folytatta: Á Magyar Népköztársaság kormánya meg van győződve arról, hogy ha mindenki tiszteletiben tartja másik ország szuverenitását és területi épségét, a kölcsönös előnyök alapján egymástól teljesen különböző társadalmi berendezkedésben élő nemzetek között is jó együttműködés alakulhat ki. A Magyar* Népköztársaság külpolitikájának ezek az alapél vei teljesen összhangban állnak a ban- dungi értekezleten elfogadott határozatokkal ési ezekből az alapelvekből kiindulva támogatja a magyar delegáció a Szovjetuniónak a közgyűlés elé terjesztett javaslatát, amely szerint az ENSZ deklarálja, ■hogy a területi sérthetetlenségre és szuverenitásra, az agresszió kizárására, az egyenlőség és, a kölcsönös jóakarat alapjára kell helyezni az országok együttműködését. A varsói szerződéssel kapcsolatban Sik Endre egyebek között á következőket hangsúlyozta: A magyar nép természetesen önvédelemből következően a vele szomszédos és azonos nézetű baráti országokkal kötött védelmi szövetséget a felfegyverzett német militaristák és a velük szövetségben lévő NATO tagállamok fenyegető erejével szemben, mert egyedül nem tudná megvédeni magát. Sik Endre kijelentette, hogy a magyar kormány támogatja a Szovjet uniónak a leszerelési javaslatait, mert elősegítik a katonai tömbök megszüntetését, az európai hadseregek leszerelését és ezzel megnyit jói! az utat az európai kollektív biztonsági egyezmény megkötéséhez. A felszólalás ezután tónyéket so reit fel annak bizonyítására, hogy ; nyugati nagyhatalmak agresszív csoportjai nem mutatnák hajlandóságot katonai tömbjeik és háborús támaszpontjaik felszámolására, — majd így folytatta: A magyar nép különösen nagy aggodalommal figyeli, hogy az eddigi nemzetközi tárgyalások a nukleáris fegyverei: betiltását illetően nem vezettek eredményre. A magyar delegáció véleménye szerint azonnal, minden további feltétel nélkül megvalósítható a nukleáris fegyverekkel végzett kísérletek felfüggesztése. A felszólalás következő része az atomrobbantási kísérletek hatásával foglalkozik, s támogatja a szovjet javaslatot a nukleáris fegyvergyártás megszüntetésére. A felszólaló ezután a Közel- és Közép-Kelet problémáival, majd az algériai kérdéssel foglalkozott, ezután érintette az ománi és a ciprusi kérdést. A felszólaló támogatta a Szovjetuniónak világgazdasági konferencia összehívására vonatkozó javaslatát, majd így fejezte be: A magyar delegáció az elmondottak alapján úgy véli, hogy az ENSZ- közgyűlés XII. ülésszakának előterébe a népek békés egymás mellett élését, az atom-és hidrogénfegyverek bc-tiltását, a leszerelést, a közép- és közel-keleti népek kérdéseit kell he- yezni. (MTI) Szombaton éjszaka állítjuk vissza az órákat A nyári időszámítás megszűntével 1957. szeptember 28-ról 29-rc virradó- lag nulla órakor az órákat egy órával vissza kell igazítani. (MTI) Amerikai kísérlet interkontinentális lövedékkel Camavei (AFP) Az Egyesült Államokiban szerdán távolból irányított interkontinentális lövedéket röpítettek fel A lövedék körülbelül ezerötszáz méter magasságig emelkedett, néhány pillanatig iimbalyigótt, majd hirtelen fordulat után kigyulladt. (MTI) kiállítás ünnepélyes megnyitásának Ideje szeptember 29-én déli 12 órakor, a megyei tanács nagytermében. Öl< AZ IQAZIAK... RÉGES-RÉGI TARTOZÁST RÓTT LE A NAPOKBAN a miskolci városi nőtanács azzal, hogy beszélgetésre hívta meg azokat, akik állami gondozásban lévő gyermekeket nevelnek. Őszintén be kell vallani,! eddig nem sokat gondoltak velük, ezernyi fontos rendezetlen probléma közt erre nem jutott idő. Pedig jólesett volna már régebben néhány elismerő, biztató szó. Igaz, most sem késő. Miskolcon többszáz ilyen szülő van. A nőtanács által rendezett találkozóra elfoglaltságuk miatt csak mintegy hatvanan jöttek el. Az Országos Nőtanács kezdeményezésére rövidesen legfelsőbb törvényhozó szerveink elé kerül az örökbefogadási törvény, amely az állami gondozottak örökbe adását elősegíti. Itt Miskolcon is sokszáz, országosan pedig sok tízezer nevelőszülő vágya teljesül ezzel; felnevelik a gyereket, s mikor már nagy, örömünk telne benne, elvesztik, mert nem az övék. Akkor jön az édesanya, s magáénak követeli! Hánj' nevelőszülő lázadozott ez ellen. hány kicsi vagy nagyobb gyermek sikoltotta kétségbeesve az érte jelentkező idegennek: „nem megyek, az én édesanyám itt van!” S átöleli nevelőanyja nyakát görcsös ragaszkodással, mintha soha többé el sem akarná engedni. A kicsi, vézna, esetleg beteges gyerek odakerült a nevelőszülőkhöz, akiknek mindenük megvolt a boldogsághoz, csak éppen a gyermekáldással járó öröm hiányzott. Lesték minden gondolatát, lábujjhegyen jártak, ha szendergett, s aggódva virrasztottak a kiságynál,, ha betegség ólálkodott körülötte. Ök simogatták, melengették, ők tanították járni, nekik mondta először kedvesen „mama”, s anyák napján is nekik hozta az első virágot. Soha nem jutott eszükbe, hogy — ez a gyerek másé! A konyhapénzből spórolt néhány forintért is neki vet.tek ajándékot, s a legtöbbet pazarolták rá, a megfizethetetlent, az -anyai szív melegét, a szülői szeretetek Aztán elrepülnek a gyermekévek, a nevelőszülő is megőszül, s jólesik a gondolat, hogy öregségükre mégsem lesznek egyedül, mert ott van a gyermek. Aztán mégis egyedül maradnak. Kirepül a ház kis pacsirtája, s ők ott állnak kifosztva, ösz- szetörve, s nem is szólhatnak. ERRŐL BESZÉLNEK, ETTŐL FÉLNEK, rettegnek a nevelőszülők. De talán már nem sokáig, s ez nagy megkönnyebbülés valameny- nyiük számára. Az új örökbefogadási törvény megoldást nyújt ezekre a régi problémákra. Minthogy a föld is azé, aki megműveli, a gyermek is azé, aki felneveli. És a reg- geltől-estig mosó, gondokkal küzdő, sebet gyógyító mama — az igazi édesanya! A városi nőtanács a nevelőszülők nagy örömére ezentúl három- havonként rendszeresíti ezeket a találkozókat, figyelemmel kiséri a szülők munkáját, a gyermekek fejlődését és segítséget nyújt a gyermekek emberré nevelésében is. Kecskés Rózsa Javaslat a romos zsinagóga felhasználására Szeptember 21-i számunkban »A nagyobb kulturális önállóság feltételei Miskolcon« című cikkünkben foglalkoztunk többek közt kulturális intézményeink túlzsúfoltságával, helyiséghiányaival. A város dolgozóit, művelődési tényezőit élénken foglalkoztatja ez a probléma. Legutóbb Keiser Imre miskolci lakos nekünk írt levelében javasolja, hogy a Palóczy utcai romos zsinagógát alakítsák át megyei múzeummá, vagy itt helyezzék el megfelelő átalakítással a megyei könyvtárt. Hasonló javaslatok nem először hangzanak el. Nemrégiben a tudományos kutatók egy értekezletén javasolták, hogy itt helyezzék el a város és a megye közpohíosí- tott levéltárát. Az I. kér. tanács vb ülésén meg az a terv vetődött fel, hogy a Rákóczi könyvtárat (megyei könyvtár) helyezzék itt el. Miután a múzeum anyagának elhelyezésére és általában múzeum céljaira az épület a szakértők szerint nem alkalmas, kézenfekvőbb a nagy könyvtár céljaira való fel- használás, ami kevesebb átalakítással oldható meg. Nem tudjuk, hogyan áll e javaslat sorsa, de mindenesetre érdemes az érdekelt szakemberek bevonásával, a művészeti tanácsnak vele foglalkoznia, annál inkább, mert a könyvtár mai épülete viszont alkalmas lehetne egy más kulturális intézmény igényeinek kielégítésére. A zsinagóga épületét központi és aránylag mégis csendes fekvése is alkalmassá teszi könyvtári célokra.. Semmiesetre sem maradhat egy. ilyen reprezentatív jellegű építmény — ládaraktár. (h) ELŐJÖTT az öreg- asszony, hétrét görnyedve, görbebotra támaszkodva. Köszönt. — Jónapot, fiatalúr. Engem keres? Meglepődtem. Fiatalúr? Így és itt, ez egy kicsit furcsa. Igaz, idős a néni, dehát mégiscsak 1957-et írunk. Űgylátszik, a régi világ szorult ebbe a félreeső zugba, ahová szállást mentem keresni. Az idős asszony kérdezett, én válaszoltam. — Igen, nénikém, magát keresem. — Aztán megegyeztünk. Helyett kaptam és ajándékba egy furcsa történetet. ő mesélte, én meg feljegyeztem. S az jutott eszembe: vannak-e még kizsákmányolok? Vannak-e még olyanok, akik megszégyenítik ezt a szót: ember? * LANGYOS, csendes őszies este volt. A hagymaszagú konyha szegényes bútorainak, a testetlen, kecskelábú asztalnak, a kopott ágynak körvonalai belesimultak a szürkeségbe. Az öreganyó vacsoráját csipegette, valami aján- dékbakapott kalácsot. * — Reggel mikor ébred a fiatalúr? — Hogy a fiatalúr mikor ébred, nem_ tudom. Én öt órakor. De miért kérdi, nénikém? — Mert korán kelek. Kedély eskedtem. — Nyolc órakor, ha virrad, ha nem...? ő komolyan nézett rám. Kedves ráncos arcán valami furcsa borulást láttam. Talán megsértettem? De még sem , , , Ugyanolyan hangon válaszolt, mint ahogy az imént beszélgettünk. — Nem, fiatalúr, öt órakor. A CSELÉD — Öt órakor? Minek? Talán nem tud aludni, néném? — kérdeztem. — Aludni se nagyon tudok, de ha tudnék, akkor is fel kellene kelnem, megyek a gazdámhoz —i válaszolt rendesen. S elmesélt mindent. Valahogy így: — Bejáró vagyok, fiatalúr. Egy héten háromszor megyek, még az jó, hogy háromszor kell mennem, mert minden nap nem bírnám. Valamikor bírtam. Dehát megöregedtem, A nagyságos asszony rendes hozzám, nem engedi, hogy én csináljam a nagytakarítást. Tudja, van egy másik asszony, az is bejár hozzájuk, de nem az apró munkát végzi, hanem a nagyot. Csend van, csak a községi hangoshiradó bemondójának beszéde szűrődik halkan ide, a konyhába, de ez már hozzátartozik a csendhez. öreg szállásadóm tovább beszél: — Istenem, némelyik embernek jól megy a sora, A nagyságos asz- szonyt az ura tartja, el. Nekik jól megy. Kövér, nagy ember a nagyságos asszony ura, botos. Nem ismeri véletlenül? HALLGATOK. Mit lehetne beszélni? Gondolkodom. Valaki eszembejut. A legdrágább, akinek éppen ilyen fekete kendő árnyékolja arcát és amikor hazamegyek, alig várom, hogy mondjam: édesanyám. De ő tovább beszél, szavainak szürke kis patakját most már ki tudná megállítani...? Mondja, egyre mondja: — Valami főbótos a3 én gazdám, nem rég el akart menni külország- ba, de mégse ment. A segédek mind megsirat- tálc, mert amúgy jő ember. Isten bizony, jó ember. Reggel, amikor elmegy, mindig elkö- szön és megkérdezi, hogy szolgál az egész- sége, kedves? Én arra gondolok ilyenkor, mi-* lyen jó, hogy ilyen helyre kerültem. Mert mit is tudnék csinálni? Hetvenhat éves vagyok* Nemsokára engem is kivisznek oda, ahol az én szegény, jó uram pihen. Tudja, reggel sok dolgom lesz, éppen azért akarok korán kelni. Amúgy a reggelit meg az ebédet megka■* pom. Takarítok, meg ezt-azt csinálok, min- dent rám bíznak. Nem félnek éntőlem. Még a nagyságos asszonyt is én ébresztem fel, mert az, szegénykém, nagyon szeret aludni. Szép asz- szony, — kicsit lustái Hiába, az ura tartja el* Azért teszi,mert teheti* Mire ő felébred, én mindig kitakarítok. Hát most már nekem is szólnom kell vala- mit. Megkérdezem: — Mennyi fizetést kap néniizém? — Százhúsz forintok ■r— Egy hétre? — Nem kedves, egy hónapra. * VANNAK-E még kU zsákmányolok? És, aki ezt a kis történetet elolvassa, mire gondol vajon? Mese az egész? Nem mese. Igaz■ törté-* net. ... Az öregasszony megágyazott. A hold elbújt valahova. Éjszaka lett. Mezőcsáton, 1957 szeptemberében. SZEKERES PÉTER
